Rohandar Blacksteel

Végre elkészültem a történettel. Lehet ellenőrizni.

Név: Rohandar Blacksteel
Nem: Férfi
Kor: 17
Mágia: Fekete mágus (Nekromanta): Necromancer Magic, Death Spike, Animate Dead (A varázslatokhoz szükséges pénzt a kezdőtőkémből szeretném levonni.)
Céh: Grimmoire Heart
Jellem: Hirtelen haragú, ugyanakkor a megfelelő emberekkel szemben (pl. céhmester) igen fegyelmezett tud lenni. Ez a kettősség megtalálható az egyéb emberekkel szembeni viselkedésében is: A barátaival (nem sok ilyen van neki) meglehetősen kedves, de mindenki mással eléggé mogorva.
Kinézet: 190 cm körüli magasságával enyhén magasnak mondható, de nem túl feltűnő jelenség. Jó fizikumban van, annak ellenére, hogy nem sokat ad a testedzésre. _Mindössze a napi rutin és a munkák teszik edzetté. Állandóan borosta borítja az arcát, mely kicsivel idősebbnek láttatja a valódi koránál. A haja fekete, vállig érő és enyhén göndör. A férfi legérdekesebb vonása pedig nem más, mint a szemei. A szemei valami olyasmit sugároznak kifelé, amit nehéz megérteni, de aki belenéz, azt egyből elfogja a félelem a szempár tulajdonosával szemben.
Felszerelés: Kicsit kopott fekete, bőrmellényt visel. A mellényen csuklya is található, mely jó szolgálatot tehet az embernek egy-egy nyári zivatar ellen, valamint ideális elrejteni az arcot a nem kívánatos tekintetek elől. Egy fekete vászonnadrág, egy barna, bőrből készült bakancs, és egy szürke póló a szokásos viseletének többi darabja. A hátán egy fekete pengéjű kard lóg, melyet ugyan ritkán használ, de ha megteszi, áldozatai rendszerint a fejükkel fizetnek. Innen a Blacksteel név, amelyet saját maga alkotott, mint vezetéknevet. Nyakában van egy nyaklánc, amit a ruhája alatt hord, s melyen egy apró, koponyát formáló, fekete drágakő függ.

Rohandar már kisgyermekkorában elárvult. Szüleit az a mágus ölte meg, akit az egyik legjobb barátjuknak tartottak. A fiú ekkor nagyot csalódott a mágusvilág irányítóiban. A tettest ugyan beidézték kihallgatásra, de könnyedén kimagyarázta magát, és mindenféle büntetés nélkül megúszta az esetet. Elhatározta, hogy ha egyszer sikerül mágussá válni, csakis sötét céhhez fog csatlakozni. Nem fognak neki ilyen emberek parancsolni, akik még a törvényeket sem képesek betartatni. Lobbanékony természete miatt sokszor került verekedésekbe, melyekből általában ugyan győztesként került ki, mégis környezete ezt elég rossz néven vette. Szülei halála után utcagyerekként élt. Egyik alakalommal, mikor épp a város egyik szűk utcáján ment végig hirtelen bekerítették. Azok a kölykök, akiket rendszerint megvert, ha nézeteltérése volt velük, most hirtelen, a semmiből csapatostul rontottak rá.
- Most megkapod a magadét! – üvöltötte egyikük.
- Mi az, egyenként már féltek kiállni ellenem? – mondta Roh teljes nyugodtsággal, és némi gúnnyal. Nyolc éves kora ellenére ugyanis már nagyon éretten viselkedett, már ami a beszédstílusát és a megjelenését illeti.
Ugyan védekezett, és a támadók is sok ütést kaptak tőle, de a harc kimenetele nem lehetett kétséges. Néhány perc után, enyhe túlzással félholtra verve otthagyták őt az út szélén. Ezt a jelenetet ugyan többen is látták, és a megvert fiú mellett is többen elsétáltak, de senki sem akart neki segíteni. Sőt! Egyesek még úgyszolván örültek is a helyzetnek:
- Nem ez az a kölyök, aki mindig bajba keveredik?
- De ez!
- Meg is érdemli a kis nyavalyás! Végre ellátták a baját!
A megvert gyerek nagyjából fél napig feküdhetett ott, mire egy ember odament hozzá. Magas, bajuszt ás csuklyát viselő, nem túl barátságosnak kinéző férfi volt az illető.
- Hát veled meg mi történt fiacskám? Elég rosszul nézel ki. – mondta a férfi. A fiú felnézett rá, de nem szólt egy szót se – Vannak szüleid?
- Nincsenek. – mondta halkan Rohandar.
- Mi a neved?
- Rohandar.
- Gyere, elviszlek innen.
- Hagyjon békén! Nincs szükségem a segítségére. - motyogta a fiú.
- Ejnye na! Hát így kell megköszönni valakinek a jóindulatát? Sebaj, én sem vagyok valami illedelmes ember. Magam sem értem, hogy miért, de ahogy megláttalak, elfogott egy érzés, hogy segítsek neked. Valahogy egy kicsit magamra emlékeztetsz.
Miután ezeket kimondta, felkapta, és a hátára vette a kába gyereket, akinek nem volt kedve ellenkezni. Elvitte őt egy közeli fogadóba, ahol szobát vett ki. Ott lefektette Roht az ágyba, aki néhány perc alatt el is aludt.
Másnap reggel már kész reggelivel keltette fel a gyereket a férfi. A kis utcakölyök gyorsan falta az ételt. Ilyen finomat már rég nem ehetett. Mikor mindent elpusztított, az idegen megkérdezte tőle:
- Mond csak, nincs kedved velem tartani? Lehet, hogy nem látszik rajtam, de egy mágus vagyok. A nevem Katsuiro Nakama. Ha velem jössz, megtanítalak arra a mágiára, amit ismerek. De figyelmeztetlek: ocsmány és sötét mágiát birtoklok, és ha egyszer belevágsz, már nincs visszaút.
- Benne vagyok. – válaszolta a fiú némi gondolkodás után, azonban teljes magabiztossággal.
- Rendben van. Akkor holnap meg is kezdjük az edzést.
Másnap reggel korán keltek, és útnak is indultak. Egész estig meg sem álltak, mikor is elértek egy elhagyatott, egykori temetőhöz. Erről már csak néhány mohás kődarab tanúskodott, melyre nevek voltak vésve.
- Ez a hely tökéletes lesz! Most megmutatom neked, hogy milyen is a mágiám. Ha félsz, most még elmehetsz.
- Mehet! Készen állok. - jelentette ki a fiú teljes magabiztossággal.
- Nocsak! Honnan ez a nagy önbizalom?
- Erősnek kell lennem. Senki sem fog megvédeni és segíteni, magamnak kell boldogulnom. Ehhez pedig erőre van szükség.
- Tetszik a hozzáállásod. Rendben. Akkor jól figyelj!
A mágus nekiállt, és bemutatta mire is képes a varázsereje. A régi temető lakói sorra léptek elő föld alatti lakóhelyeikről. A kölyök csak állt, és ahelyett, hogy megrémült volna, inkább csodálattal és vágyakozással tekintett a felsorakozott élőhalottakra.
- Na! Mit szólsz?
- Lenyűgöző! És tényleg megtanítasz erre?
- Meg.
Ezzel a néhány szóval kilenc hosszú és fáradtságos tanulóév vette kezdetét. Folyamatosan vándoroltak. Némely faluban nem kis zűrzavart okozott, ha valaki észrevette, hogy mit is csinálnak ketten a temetőben, de ilyenkor rendszerint még gyorsan megléptek, mielőtt a feldühödött falusiak oda értek volna. Bár meg kell hagyni változó volt az elért hatás, ugyanis néhol inkább megijedtek, és a temető közelébe sem mert menni senki. De hát mit lehet tenni? Ilyenek ezek az egyszerű emberek. Néha ugyan ellátogatott Katsuiro a céhébe, melyről nagyon is jól tudta Rohandar, hogy nem épp törvényes, de ez inkább kedvére volt, mintsem aggasztotta volna. Szó mi szó, eléggé megkedvelték egymást a mágusok. Azonban mindennek vége szakad egyszer. A fiú már majdnem felnőtt, és a mágiatanulásban is jeleskedett. Egyik nap így szólt hozzá mestere:
- Én megtanítottam neked azt, amit tudok. Ideje, hogy útjaink külön váljanak. Ha szeretnéd, megkérem Hades mester, hogy vizsgáztasson le téged. Ha átmész, akkor csatlakozhatsz a Grimmoire Heart céhhez, amely az egyik legerősebb sötét céh. De ezután örökre elválunk.
- Miért kell külön válnunk? Ha már nincs mit tanítanod, akkor miért nem lehetünk mondjuk társak?
- Fekete mágus vagyok, ahogyan te is. A fekete mágusok egyedül dolgoznak, nem társulnak senkivel. Ez különösen igaz a nekromantákra. A mi erőnk csak minket kímél. Ha a társaiddal harcolnál, könnyen lehet, hogy őket ölöd meg elsőként, nem pedig az ellenséget.
- De…
- Nincs ellenvetés! Ezt már eldöntöttem.
Roh nagyon le volt törve. A mestere, akit kilenc éven át mindenhova elkísért, akit apja helyett apjának tartott, most el akarja hagyni.
- Rendben, leteszem a vizsgát, és csatlakozom a Grimmoire Heart céhhez. - szólalt meg némi hallgatás után.
- Azért az nem lesz olyan könnyű. Hades mester vizsgái igen kemények.
- Te is tagja vagy a céhnek nem? Ha már nincs mit tanítanod nekem, akkor biztosan sikerülni fog az a fránya vizsga! Elvégre, akkor már olyan erős vagyok mint te.
Mindketten elmosolyodtak. Másnap pedig pirkadatkor elindultak, hogy felkeressék Hades mestert és céhét.

- Szóval ő lenne a tanítványod? – szólt a mester.
- Igen mester. Ő az.
- Lépj közelebb! – a felszólításra Rohandar tett néhány lépést a koránt sem barátságosnak kinéző egyén felé. – Hmm. Nekem nem tűnik valami erős varázslónak. – szólt a mester, miután jobban szemügyre vette a tanoncot.
- Biztosíthatom mester, hogy készen áll. Erős és bátor. Ezen felül, mikor először mutattam meg neki a mágiám, még csak meg sem rezzent. Sőt! Tetszett neki. Pedig annak már vagy kilenc éve.
- Valóban? Hát nem sűrűn hallani olyan gyerekről, aki nem fél egy nekromantától. Nem bánom, levizsgáztatom. De azt nem ígérem, hogy túl is fogja élni!
A mester átment Rohandarral egy másik terembe, otthagyva Katsuirot.
- A vizsgádnak igen egyszerű szabálya van: Kapsz egy ellenfelet. Ha sikerül megölnöd, akkor felvételt nyers a céhbe. Ha nem, nos, akkor halott vagy.
- Megértettem.
- És mond csak: Nem félsz gyilkolni?
- Nem.
- Nem beszélsz feleslegesen. Ez tetszik. Akkor kezdjük is el! Hozzatok ide egy elfogott mágust! –parancsolta két másik céhtagnak, akik eddig folyamatosan követték mesterüket, és várták az utasításait.
- Itt kéne megküzdenem vele?
- Igen. Miért?
- Itt egy fikarcnyit sem ér a mágiám! Egy léghajón vagyunk vagy nem? Honnan szerezzek itt halottakat, meg csontokat?
- Hmm. Nagyszerű észrevétel. Az első próbát máris kiálltad.
- Hogyan?
- Felmérted a helyzetedet és gyorsan reagáltál a körülményekre. Helyes. Természetesen a földön fogsz harcolni vele, hisz a léghajó padlózatában nincsenek csontok. Vagy legalábbis nem kellene, hogy legyenek.
Kijelölt egy helyszínt a földön a párbaj számára, és elküldte a jelölttel két emberét, hogy kísérjék figyelemmel az összecsapást, és jelentsenek neki mindent.
Ahogy megérkeztek a helyszínre, a harc máris kezdetét vette. Az elfogott mágusnak megígérték, hogy ha legyőzi a fiút, szabadon távozhat, így ő is vállalta a harcot, és teljes erejét bevetve kezdte a viadalt.
- Kezdjük! Death Spike!
Máris egy csontdárdát hajított ellenfele irányába. Az gyorsan kitért előle, és egy tűzgolyóval válaszolt a támadásra. Roh fürgén elugrott, és máris elemezte a helyzetet. Mestere ugyanis nem csak a saját mágiájára tanította meg a fiút, hanem arra is, hogy milyen típusú mágusoknak mi az erős illetve gyenge oldaluk, valamint hogy hogyan lehet felvenni velük a harcot.
- Vagy úgy, szóval egy tűzmágus. Ez esetben jobb lesz, ha inkább a közelharccal próbálkozok. A távolsági támadásai veszélyesek. Nem szabad esélyt adnom rá, hogy használja őket.
Néhány szökkenéssel máris ott termet ellenfele előtt, és frissen előhívott dárdájával próbálta leszúrni azt. Az összecsapás még nagyjából öt percig tartott, az eredmény pedig elég meggyűző: Rohandaron egy karcolás sem volt, és a dárda előhívásán kívül semmilyen egyéb mágiára nem volt szüksége. Ellenfele pedig a dárdával a szívében, vérbe fagyva feküdt a földön.
Miután visszamentek a léghajóra, a két megbízott vizsgáztató elmesélte a mesternek az egész harcot, odafigyelve, hogy minden apróságról és részletről beszámoljanak neki. Miután befejezték a jelentést, a vizsgáztatók kimentek a teremből. Rövid gondolkodás után pedig Hades mester végre megszólalt:
- Az alapján, amit hallottam, meggyőztél. Csatlakozhatsz. Üdvözöllek a sorainkban!