Dorf Geinos
Elemi mágus
Hozzászólások száma : 25
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 23.
Age : 30
Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:
 | Tárgy: Dorf Geinos  Pént. Aug. 26, 2011 3:19 pm | |
|
Név: Dorf Geinos
Nem: Férfi
Életkor: 25 (A hatalmas fonott szakálla és haja miatt, ami majdnem teljesen eltakarja az egész arcát, sokkal öregebbnek tűnik.)
Mágia: Elemi mágus, Kristály mágia
Céh: Titan Nose (A klán jele a háta felső részére, a lapockái közé lett tetoválva.) Jellem: Nagyon harcias szellemű, ha tehetné mindenben folyton csak versenyezne. Szeret nyerni és tesz is érte, hogy ő győzzön. Alkata és termete miatt viszont hátránnyal indul, de ezt soha nem hagyja, hogy felemlegessék neki. Általában nem kér a segítségből, ő megoldja egyedül is, de átlátja a helyzetet, ha kell, és hajlandó kompromisszumot kötni. Mindig ideges lesz, ha a magassága kerül szóba. Tisztában van a lehetőségeivel és ezeket ki is használja. Furcsa tulajdonsága hogy él-hal a fejszékért és a baltákért. Kedvence a kétoldalú harci fejszéje, amit még gyermek korában kapott az egyik távoli nagybácsijától. Folyton magánál hordja, vele alszik, eszik, és fürdik.
Kinézet: Fő jellemzője, hogy nagyon alacsony, alig van meg 150 cm (149,5cm). Ennek ellenére izmos, zömök alkatú. Hosszú, szőkésbarna haja és szakálla van, amit imád fésülgetni, fonni, és különböző formákba kötni. Arcából (na meg testéből...) szinte csak az átlagosnál kicsivel nagyobb orra és barna szemei látszanak.
A ruházata igencsak réteges: Egy termo alsó és felső, mert a hegyen a hajnali órákban igen hideg van. A második réteg egy bőszáru (törökös) nadrág. A nadrágra lábbeliként egy hosszúszárú, térdig érő csizmát húz. Második rétegű felsőként egy térd alá érő köntösszerű ruha, arra pedig egy újabb köntösszerű „selyem” köntös. Ezek után ott van még a harci öltözete: A „selyem” köntösre egy csilingelő, érmékkel díszített kötény. A felső részre pedig egy mell, és hátvédő páncél, melyet oldalt bőr szíjjakkal biztosít. A kötényre még egy kisebb bőrkötény. A hátára egy térdhajlatig érő sötétzöld palástot köt fel, melynek felső részén egy csukja van.
Felszerelés: A teljes ruházatán és a kedvenc fejszéjén kívül hord magával egy kis bőr zsákot, amiben hajkeféjét, csatjait, hajkötőit és az édesanyjától kapott 100.000 Gyémántot tartja.
Előtörténet:
Északon születtem a havas, és télen nagyon hideg Hakobe hegységben, szó szerint, mivel a városom, Khaz Karag, a hegy belsejében található. A népem messzi földön híres harciasságáról és a bányászatáról, kő és fémmegmunkáló képességük pedig legendás: ők készítik a legkiválóbb fegyvereket és ékszereket. A családom is ezzel foglalkozik, a nagyapám és mind a négy bátyám is. A férfiaknak az a dolguk, hogy kibányásszák a hegyből az értékes ásványokat, a nehéz és könnyű fémeket, a kristályokat, rubintokat és mindent, amit csak találnak, amiből ékszert, vagy fegyvert lehet készíteni. A nők nagy részének feladata ezeknek a megmunkálása. Édesanyám készíti a legszebb ékszereket a városban, tudom, mert amíg kisgyermek voltam, én is az asszonyok mellett lézengtem, és volt időm bőven megfigyelni őket. Apám már egészen kis koromban meghalt, alig lehettem három esztendős, mikor az egyik bányajárat beomlott… Igen, már akkor is nagy galibákat okoztam. Már nem emlékszem pontosan, hogyan is történt, hisz’ nagyon fiatal voltam. Talán elmozdítottam valami fontos tartókövet és a lavina elindult. Apám, mentésem közben vesztette életét, míg én túléltem. Akkortájt döntött úgy a tanács, aminek a nagyapám is a tagja, hogy amíg meg nem emberesedek egy kicsit, jobb, ha messziről elkerülöm a tárnákat, ami persze elég nehéz, mert az egész városunk egy hatalmas bánya a föld mélyén. A városunk jóléte főleg a kereskedőktől függ, akik rendszeresen megfordulnak nálunk, és általában, amit eladásra visznek, mind el is fogy, mert mindenki tudja, hogy az a legjobb fegyver és ékszer, ami Khaz Karag városából való. A sok idegen kereskedő ellenére, csak egyszer fordult elő, hogy valaki a városon kívülről úgy döntött, végleg a bányavárosban marad. Mikor nyolc éves voltam, egy magas, vékony, cingár kinézetű férfi lépet a város tanácsa elé azzal a kérelemmel, hogy letelepedhessen nálunk. Az engedélyt megkapta, de alkata és hozzá nem értése miatt nem állhatott munkába a férfiak mellé. Mint az később kiderült, a körülbelül ötven esztendős férfi egy mágus, ráadásul kristály mágus, ezért a nőknek nagy segítség volt az ékszerek megmunkálásánál. Ekkor én még mindig anyám mellé voltam parancsolva, de a munka közben az idő múlásával, érdekesebbnek tűnt a mágust figyelni. Órákat töltöttem azzal, hogy csak bámultam rá. Ahogy a keze mozgott, mindig arra gondoltam, hogy ezt én is meg akarom tanulni. Gondolom észrevette, hogy folyton körülötte sompolygok, így egyszer megszólított.
- Mi a neved, fiam? - kérdezte tőlem, én pedig csak megszeppenve néztem rá. Végül sikerült észbe kapnom és válaszoltam.
- Geinos, Dorf Geinos, uram…
- Az én nevem Delag Kalif, nagyon örvendek! - mondta, és felém nyújtotta a kezét, megfogtam és bátortalanul kezet ráztam vele. Ezek után már nem kellett titokban figyelnem, hanem mindig mellé ültem, mikor dolgozott, ő pedig minden kérdésemre késséggel felelt, és rendszeresen magyarázott a mágiával kapcsolatban. Sokat mesélt Shirotsume városról, ahonnan jött, és hogy ott milyen az élet, de a saját életéről sosem mondott semmit, de nem csak nekem nem, más sem tudott róla egyebet, csak hogy most itt él velünk. De akkoriban én ezzel nem sokat törődtem, csak a mágia foglalkoztatott, amit ő tanított nekem. Viszont ez sem volt zökkenőmentes, hiszen akkoriban látogatott meg minket a bácsikám, aki valahol Fiore felé volt harcos. Ajándékba hozott nekem egy dupla oldalú harci fejszét. Annyira szép volt, hogy első látásra beleszerettem. Mikor Delag úrral eljutottunk odáig, hogy azt mondta, most már gyakorlatban is tanít, hát onnantól volt csak zűrzavar Khaz Karagban. Ki tudja miért, egyszerűen semmilyen más formát nem tudtam létre hozni csakis fejszéket. Ugyan képes voltam a legkülönbözőbb féléket megalkotni, a legegyszerűbbtől, a díszes cirkáig, azonban ha mással próbálkoztam, mindig katasztrófa lett a vége. Már tizenkét éves koromtól dús szakállal rendelkezem, és azóta le sem vágtam, apám is azt mondaná, ha még élne, hogy ez a férfiasságom jele, ha már magasabbra nem nőttem. Mivel már erős munkaerővé váltam, visszaküldtek a bányákba a férfiakhoz, itt erősödtem csak meg igazán. A mágiát viszont nem voltam hajlandó elfelejteni, és csak úgy hagyni, hogy magával sodorjon a falum rendje és szokásai. Delag úr továbbra is tanított engem szabadidőnkben, habár már sikerült előhoznom más tárgyakat is fejszén kívül, de balesetek még mindig előfordultak. Sajnos a kelleténél sokkal gyakrabban. Tizenkilenc éves voltam. Ekkor már szép térdig élő szakállam nőt, és az ugyanolyan hosszú hajam magasan lófarokba kötöttem. Épp ebédszünetemet töltöttem a bányában, és úgy gondoltam, ha már van rá lehetőségem, gyakorlom egy keveset a Kristály mágiát. Puskagolyót szerettem volna elővarázsolni, de e helyett, egy hatalmas robbanást idéztem elő, aminek következtében, a bányának egy nagyobb része omladozni kezdett. Mindenki próbálta tartani a gerendákkal a falakat, hogy ne dőljön ránk az egész, de így is hiába. Sokan megsérültek és mindenki tudta, hogy az én hibámból. Most nem lehetett arra hivatkozni, hogy túl fiatal vagyok, mint régen. Nem, most bűnös voltam és a tanács elé kerültem. Nagyapám meg sem próbált kiállni mellettem, sőt, ő mondta ki a végítéletet. - Száműzve! - El sem hittem, nem tudtam merre mehetnék így egyedül, hisz mindig is itt éltem, sosem voltam máshol, a napot is alig láttam párszor. Édesanyám zokogva borult a nyakamba, de ő is tudta, hogy nincs mit tenni, szedelőzködnöm kell, és estére már kénytelen vagyok örökre elhagyni a városom. Épp léptem volna ki a kőkapun, mikor összetalálkozott a szemem, Delag úr tekintetével. Láttam, hogy ő is sajnálja, hogy így alakult, és hogy részben magát is hibáztatta, hisz’ ő tanított engem a mágiára. Rámosolyogtam és reméltem, hogy ebből ő is érteni fogja, hogy egyáltalán nem haragszom rá. Mikor kiléptem a kapun a holdfényes éjszakába, éreztem, hogy életem egészen új szakasza kezdődik majd.
Éveken át vándoroltam egyedül a világ minden tája felé, hogy megismerjem a kinti világot. Sok volt az idegen dolog. A legbántóbb a napfény volt, ezért eleinte sokáig csak éjszaka utaztam, és nappal megpróbáltam aludni. Utam közben sokszor támadtak meg vadállatok. Ekkor kellett rájönnöm, hogy a törpe alkatommal képtelen vagyok a menekülésre, ezért általában fogtam a kedvenc fejszém, Chert, és neki estem a támadómnak, mindig győztesen kikerülve, még akkor is, ha egy egész farkas falka vett üldözőbe.
- Azt hittétek mi? Engem nem lehet ilyen könnye legyőzni. Na, most kiből is lesz vacsora?
- Közben mindig nagyon élveztem hangosan számolni, hogy hányat is sikerült leölnöm, és a végén önelégülten és jóllakottan távoztam a helyszínről. Az efféle küzdelmeknek és a szabad ég alatti alvásnak köszönhetően, sosem kellett költenem abból a százezer gyémántomból, amit még édesanyámtól kaptam búcsúzóul. Mindig volt mit ennem és innom, így nem volt szükség, pénz pazarlásra.
- Hát igen, ha hosszútávon nem is, de rövidtávon veszélyes vagyok. - Gyorsan ugyan nem tudtam futni, de menetelni igen, kitartóan bírtam. Néha egész nap meg sem álltam, csak mentem előre, annak ellenére is, hogy végcél nem lebegett a szemem előtt. Világot akartam látni és mindent megismerni, amiről eddig lemaradtam. Már nem vágytam vissza a sötét „barlangba”, megszerettem a nappali életet. Amikor víz közelébe értem, mindig elidőztem ott egy darabig. Imádtam úszni, és bár szinte sosem ért le a lábam az aljára, nem bántam, így is órákig elvoltam pihenés nélkül a vízben, csak lebegtem és minden gondolatom elszállt. Vándorlásaim során, mikor már huszonnégy éves voltam, utam Shirotsumébe vezetett. Eszembe jutott, hogy Delag úr mennyit mesélt erről a helyről és a Titan Nose klánról. Úgy gondoltam, felhagyok a kószálással és kipróbálom a városi életet. Ki tudja, talán még a Kristály mágiámat is sikerülhet tovább fejlesztenem. Bizony, még azóta sem mondtam le róla, hogy kitanuljam ezt a szakmát, és egyszer igazi mágus váljon belőlem. Így hát nagy reményekkel indultam el, hogy csatlakozzam a céhhez. Mikor átléptem a klán kapuját, első dolgom volt megkérdezni az első szembe jövőt, hogyan tudnék csatlakozni.
Egy magas, rövid barna hajú szépfiú nézet rám furcsálló tekintettel, de szerencsére azért válaszolt.- Ha csatlakozni akarsz, keresd meg Chronaiost, a Titan Nose klánmesterét, ő fog próbára tenni, hogy csatlakozhatsz-e. - Hol találom ezt a Chronaiost?- Menj fel a jobb oldali lépcsőn, fent pár lépés előre, majd a sarkon fordulj jobbra, ott találod szemben az irodát. Azt hiszem még bent van, de jobb ha sietsz, nem szeret sokáig ott lenni.- Kösz az útbaigazítást, öhmm… Mit mondtá’, mi a neved?- Nem mondtam. - Lemondóan sóhajtott egyet. - Arashi Nagao, örvendek.- Dorf Geinos, szintén. Akko’ én megyek is a főnökhöz. - Biztos örülni fog, hogy elszakadhat egy kicsit a papírmunkától. Sok sikert.- Az ajtó ott volt, ahol mondta, bár beletelt egy kis időbe, mire rászántam magam, hogy kopogtassak. Vártam a válaszra, mi hamarosan meg is adta az engedélyt, így hát beléptem. Az íróasztalnál egy ősz, szakállas testvér foglalt helyet, bár igaz, ő nem rendelkezett olyan szép példánnyal, mint én, de azért mégiscsak látszott, hogy igazi férfiból van, nem úgy, mint az a babaarcú Nagao.
- Ön a Titan Nose klánmestere? - kérdeztem illedelmesen, ahogy még édesanyám tanította.- Én. - mondta szűkszavúan, csak az után folytatta, miután jól végigmért.- Remélem, csatlakozni szeretnél, és nem pedig megölni engem azzal a fejszével. - pillantott jelentőség teljesen Cherre.- Úgy van, mármint igen, csatlakozni akarok, hogy fejleszthessem a Kristály mágiámat.- Akkor gyere utánam! - mondta, majd felállt az asztalától és kisétált az ajtón. Én egészen az alagsorig követtem, ahol ránézésre egy edzőteremnek tűni helyiségbe értünk. Ismét felém fordult, majd megszólalt.- Mutasd, mit tudsz? - Először elgondolkodtam, hogy vajon mit is vár tőlem. Aztán bólintottam, és minden erőmet összeszedve, az eddigi legszebb fejszét hoztam létre, amit csak tudtam, bár Cher szépségét semmi nem múlhatja felül. Éreztem a markomban, hogy igazán erős fegyverré sikerült. Úgyhogy kinéztem magamnak az egyik vastag és keményfából készült gyakorlóbábút, és egy suhintással ketté vágtam. Láttam Chronaios szemében az elismerést, így már biztos lehettem benne, hogy ezen túl egy új közösség tagja lehetek. Még szerencse hogy nem kötötte ki, milyen tárgyat varázsoljak elő. Lehet, hogy akkor nem jártam volna ekkora sikerrel.
A hozzászólást Dorf Geinos összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 11, 2011 6:40 pm-kor. |
|
Az előtörténet megfelelő, a fogalmazás és a helyesírás szintén (két hibát leszámítva, ezeket meg tudod nézni Wordben vagy más helyesírás-ellenőrzővel). Kicsit keveselltem a mágia tanulásával eltöltött mondatokat, de egyébként tetszik maga a történet. A végén van egy hiba még: a Titan Nose mesterét Chronaiosnak hívják.