Kincskereső mágusok

Tárgy: Kincskereső mágusok Vas. Jún. 20, 2010 9:23 pm

Kincskereső Mágusok.

Küldetés Victor Conar, Kitamura Kazuhiro és Adam Scythblue számára.
Szint : D
Helyszín:Web Valley
Jutalom: 240 ezer ékkő(fejenként 80 ezer)
Postolási sorrend: Victor, Adam, Kitamura
Feladat: A híres Web Valley völgyben eltűnt egy mágus, aki épp keresett ott valamit mikor eltűnt, s már egy hete nem hallottak róla. Hogy mit keresett ott azt még a mágus családja sem tudja akik a megbízást adták. Feladat hogy elmenjetek a mágus családjához információ gyűjtésre, majd keressétek meg a mágust, és hozzátok vissza, mindezt úgy hogy épen maradjatok.
Vigyázat!: a völgyben veszélyes dolgok is lehetnek!
Az első postotok a küldetés megtalálásától- a közlekedési eszközre való fölszállásig tartson! Azt ti döntitek el mivel mentek! Jó munkát!

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Jún. 21, 2010 4:35 pm

Kincskereső Mágusok

Az előző küldetésről visszaérve egyenesen a Fairy tail klánházához vitt az utunk, és amint látszott teljesen fel voltunk csigázva és együttesen úgy döntöttünk, hogy elvállalunk még egy küldetést. Belépve a klánházba mindenki a maga dolgával foglalkozott, nem nagyon néztek ránk, de ez persze cseppet sem zavart. Bólintottam egyet és elindultam a sorok között, amelyek asztalok és székekből állt.
- Srácok mindjárt jövök nézek valamilyen küldetést a falon. - Tettem hozzá félmosoly kíséretében és otthagytam a társaimat egy pár percre. Visszatérve leültem hozzájuk és egy igen szembetűnő papírt tettem az asztal közepére.
Hagytam időt, hogy átnézzék, és úgy látszott tetszett nekik a küldetés.
- Szóval egy eltűnt mágust kell megkeresni a Web Valley völgyben, csakhogy nagyjából ennyi az információ róla, nem tudjuk mit keresett és fogalmunk sincs minek ment oda és vajon ha megtalálta azért tűnt-e el. - Fejeztem be a mondatomat és hátradőltem a székbe, hagytam egy kis időt a társaimnak elmélkedni.
~ Vajon megtalálta és elálták az útját?... - Gondolkoztam el egy kis időre, majd ismét elkezdtem a beszédet:
- Akkor úgy tűnik az első uticélunk a családhoz fog vezetni, bár nem sokat tudnak, de jobb, ha minden apró részletre odafigyelünk és onnan kezdjük el a nyomozást. - Fejeztem be és felálltam a székről, majd elindultam kifelé az ajtón, és egyenesen a vasútra siettünk, hogy elérjük a legközelebbi vonatot, a családhoz legközelebbi állomásra. Elég sok idő után, de végre megérkezett a vonat és felszálltunk, így kezdetét vette a küldetésünk.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Jún. 21, 2010 5:10 pm

Visszatérve a Fairy Tailbe, már nem volt semmi bajom, a fejemen a seb is kezdett gyógyulgatni, már teljesen varas volt, tehát nem tartottam valószínűleg, hogy egy hét múlva is ott lesz majd a helye.
- Üdv mindenki!- köszöntem, mialatt intettem egyet a díszes társaságnak. A szokásos unott képemmel baktattam a srácok oldalán, noha már út közben eldöntöttük, nem fogunk tétlenkedni hosszú ideig, azon nyomban keresünk magunknak valami könnyebb feladatot. Az emeletre pillantottam, ahol már csak a nagyon nehéz missziók hirdetései voltak tárolva.
~ Adja az ég, hogy egy ideig ne kelljen oda fölmennem.~ gondoltam magamban, bár ezt teljesen lehetetlennek is tartottam, szóval nem is foglalkoztam tovább ezen dologgal. Victor megígérte, elmegy, s néz nekünk valami szaftos kis akciót, mire egy mély bólintás volt a válaszom.
- Olyat hozz, amiért jó kis pénzt kapunk!- szóltam még utána.
- Kazuhiro, szerintem addig huppanjunk le!- tanácsoltam csapattársamnak, azután levágtam magamat az egyik asztal melletti székre. Oldalazva ültem, bal kezemet elterítve a hosszú fabútoron, másik karommal meg könyököltem, plusz a fejemet támasztottam.
- Kíváncsi vagyok, Victor milyen papírt talált. Ha jól látom, már jön is vissza.- állapítottam meg. Amint a Fekete mágus leült köreinkbe, kiadta markai közül a dokumentumot, de hagytam, hogy először művész barátom szemügyre vegye a plakátot. Közben figyelmesen hallgattam végig Conar beszámolóját a küldetésről.
- Jól hangzik!- rikkantott fel Painkiller.
- Hm... Valóban érdekfeszítő.- tettem hozzá, nem sokkal később meg hozzám is eljutott a fekete-fehér papíros. Átolvastam, de csupán azt láttam benne, amit már cimborám is elregélt, csak másféle megfogalmazással. A lényeg természetesen ugyanaz volt. Még az árak is megfeleltek, a pénzösszeg megegyezett a múltkori kis kiruccanásunkért kapottal.
- Tökéletes.- nyugtáztam a dolgot egy elégedett mimikával, valamint ezzel beleegyezésemet adtam a misszió elvállalásába is.
- Mégis hogyan lássunk hozzá?- érdeklődött a baromfi, ám Victor azonnal elmagyarázta neki, a famíliát kellene eleinte meglátogatnunk.
- Ez ki fog derülni, amikor odaérünk.- szólaltam meg gyanakvó hangon, magam elé bambulva, mint aki túl sok krimit olvasott. Minden esetre ideje volt nekivágni az utazásnak, ezért magamhoz véve egy kevés élelmet és italt, na meg persze a sajátos felszereléseimet, elindultunk a vasútállomás felé. A vonat tűnt a legideálisabb járműnek odáig.
- Óvatosan kell majd eljárnunk, ha már ott leszünk. A Web Valley-ban már sokan eltévedtek, néhányan pedig sosem kerültek elő. Az a hely teljes mértékben a látogatók befogadására specializálódott. Az örökkévalóságig való befogadásra.- próbáltam elsütni egy horroros poént, mialatt beszálltam a mozdonyba, majd elterültem abban a fülkében, amelyiket a barátaimmal megszálltuk.
- Mi történik, amennyiben elveszünk?- kérdezte Painkiller. Fekvés közben nem lehetett a fejem tetején, így a padlón csücsült.
- Ne aggódj! Ilyenen ráérünk akkor gondolkozni, amikor tényleg megtörténik.- próbáltam még jobban beparáztatni a madarat, ami látszólag sikerült is.
- Remélem nem fognak ellenségesen viselkedni a rokonok.- szólaltam még meg halkabban, mielőtt lehunytam a szemeimet.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Jún. 21, 2010 5:47 pm

Kincskereső Mágusok

Miután végeztünk a küldetéssel, amit elég szépen teljesítettünk rögtön a Fairy tail-i klán házba mentünk. Egy kicsit felvoltunk dobva a sikeres küldetés miatt ezért kis csapatunk úgy döntött, hogy megcsinálhatnánk még egy küldetést. Belépve az ajtón úgy tűnt mindenki a szokásos teendőt csinálta úgy körülbelül a klán háromnegyed része megint csak ült, s itta a sört a többiek pedig vagy a küldetéseket nézték vagy csak beszélgettek.
~ Úgy tűnik itt se történek meghökkentő változások. - gondoltam magamban, eztán Victor megmondta, hogy elmegy nézni egy küldetést a tábláról, ami most elégé tele volt első ránézésre.
- Okés. - jelentettem ki majd Adam azt javasolta, hogy üljünk le addig, amíg barátunk keres valami hozzánk illő feladatot. Rögtön leültünk az egyik asztalhoz és letettem a nagybőgőmet a lábam mellé. Feltettem a két könyökömet az asztal tetejére, s a két kezemet összefontam majd a szám elé tartottam. Nem is sok idő telt el és már jött is vissza a barátunk.
- Na, milyen küldetést választottál Victor? - érdeklődtem kíváncsian a fekete mágiát használó barátomtól. Eztán pedig figyelemmel végighallgattam a küldetésről szóló információt, amit barátunk felolvasott.
- Ez elég jó küldetés szerintem. - mondtam miután szembeötlött a jutalom.
~ Hú, milyen sok ékkő, ha így haladunk még a bőrünk alatt is ékkő lesz. - futott végig az agyamon miközben a mutató újammal az államat vakartam, s tekintetem jobb oldalra szegeződött. Victor kijelentette, hogy az első célunk a varázsló családja. Mielőtt elindultunk volna egy kicsit felszerelkeztem az útra, mert már nem sok kaja volt nálam. Mikor a vonathoz értünk rögtön felszálltunk a járműre és beültünk az egyik fülkébe. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk Adam remélte, hogy nem fognak az eltűnt ember rokonai ellenségesen viselkedni velünk.
- Hát én is remélem. - jelentettem ki mialatt kinéztem az ablakon eltolva a vörös függönyt. A szép táj rögtön eszembe jutatott egy szép dalt ezért elővettem a bőgőmet, s elkezdtem rajta játszani.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Jún. 21, 2010 7:35 pm

Na remek, most hogy mindannyian "fölpotyogtatok" a vonatra, hamarosan le is potyoghattok ^^" A völgytől nem messze szálltok le a vonatról, és a távolban máris megpillantjátok a célotokat. Egy gyönyörű, kétszintes, szinte kastélynak mondható épületet láttok meg a nagy , hatalmas semmi közepén. Mikor becsöngettek egy nagyon aranyos szolgálólány jön ki elétek. Nagy mellek, feszes fenék, gyönyörű világoskék haj. A lány kissé zavarba is jön mikor meglát három szép szál legényt a kapu elött.
- Jó napot kívánok, a nevem Kerol, önökben kit tisztelhetek?-kérdezi a lányka.
Mindannyian bemutatkoztok és megmutatjátok neki a jeleiteket. A lányka megörül nektek és egyből az úrnője elé vezet titeket. A postotok a házbavaló bejutásig tartson!

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Szomb. Jún. 26, 2010 11:13 pm

Nos,mivel Victor három figyelmeztetés után sem volt hajlandó visszaválaszolni, így nem fogok rá többet várni, és itt és most kizárom a küldetésből. Nem kenyerem a várakozás, tessék mindig időben viszapostolni ha nincs mód rá tessék szólni...de mivel ez nem történt meg így nem tudok mit tenni. Kettőtöket arra kérlek hogy folytassátok tovább a küldetést a megadott úton, Victort pedig úgy tekintjük mintha el sem indult volna veletek. Köszönöm!

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Vas. Jún. 27, 2010 3:19 pm

Miközben aludtam a vonaton, egy csodálatos álmom volt.

Egy pompás kastélyban voltam. A zene szólt, s a saját palotámban fényűző bált tartottam, ahol minden barátom, ismerősöm ott volt. Gazdag, nemes emberek vettek körbe. Általában nem szerettem az alkalmi viseletet, akkor mégis abban villogtam. Tenyereimet fehér kesztyűk fedték, előttem egy elmondhatatlanul szép nő állt, akivel éppen táncoltam.
- Ön káprázatos, kedvesem.- mondtam neki, miközben mélyen a kék szemeibe pillantottam. Neki csak egy cserfes mosoly volt a válasza, majd forgott egyet a parketten. Ezután újra karjaim közé került.
- Illik ilyet mondani egy hölgynek, már az első találkozáskor, Mr. Scythblue?- kérdezte, én pedig kuncogtam egyet.
- Ugyan, kérem! Ezek csak tények.- válaszoltam neki, azután belemerültünk a táncba, mint mindenki más, aki jelen volt azon az esten.

Amint felriadtam, Painkiller két szárnyát szorongattam, de ő már bele is csípett a bal kézfejembe.
- Áú!- szólaltam meg. Jobban szemügyre véve, Kazuhiro éppen játszott a hangszerén, nyilván valóan ezek a kellemes hangzású vonások hoztak ki belőlem, efféle tudatalatti képzelgést.
- Meg vagy őrülve? Mi a francért szorongatsz?- érdeklődött felháborodva a baromfi, mire két kezemmel tologatni kezdtem a levegőt.
- Öhm... Izé... Bo-bocsáss meg!- magyarázkodtam. Ujjamat a szám elé téve jeleztem örökös társamnak, próbáljon kevésbé hangosan rikácsolni, mert megzavarhatta volna művész cimborám előadását.
~ Így már minden világos. Hát igen. Ez valóban csupán egy álom lehetett volna. Különben sem tudok táncolni...~ gondoltam magamban, mivel sem gazdag, sem pedig nemesi származású nem voltam, legalábbis eddig nem tudtam róla. Persze eme lehetőséget még nem zártam le, elvégre folyamatos kutatásokat végeztem a családom múltját illetően, bár idáig nem sokra jutottam vele. Egy bizonyos, ereimben tagadhatatlanul mágus vér csordogált, talán még több is annál.
- Mint mindig, most is lenyűgöz a tehetséged, Kazuhiro.- dicsértem meg a barátom játékát. Könyökömmel az ablak párkányának támaszkodtam, valamint öklömet az állam alá szorítottam, így kitámasztva a fejemet. Volt még bennem egy kis fáradtság, hiszen egy ilyen úton nem igazán tudta kipihenni magát az ember. Bár, számomra a kipihent szó nem is nagyon létezett, bármilyen szituációban képes voltam szundítani. Nem kellett sokat várni, lassan megérkeztünk. Leszállva a vonatról, kopár, sziklás vidék tárult elénk. A szellő megfújta a hajamat, valamint a kabátom alját is meglebegtette. Mindkét kezem a zsebemben hevert, összeráncolt homlokkal fürkésztem végig a területet. Painkiller kivételesen mellettem battyogott, talán megrémítettem, amikor nem rég felriadtam. A távolban feltűnt a célunk, majd el is kezdtünk haladni abba az irányba. Odaérve egy újabb elképesztő építmény mutatkozott meg, valószínűleg ide kellett jönnünk, merthogy más objektum nem is volt a környéken.
- Még szerencse, hogy állandóan ilyen puccos helyeken kötünk ki.- mosolyodtam el, miközben barátságosan oldalba löktem Kazuhirot a könyökömmel. Ezek után egy gyönyörű hölgyike jött elénk, aki minden bizonnyal a szolgálólány szerepét töltötte be.
- Üdvözletem, Kerol-san! Engem Adam Scythbluenak hívnak.- hajoltam meg mélyen a lány előtt. Megvártam partnerem bemutatkozását, azután megszólaltam:
- A Fairy Tailből jöttünk, egy bizonyos küldetés miatt.
Pillanatokon belül szétgomboltam kabátomat, és pulóveremet, meg pólómat felhúztam a habtestemen, egészen a szegycsontomig, ahol elhelyezkedett a sötét kék színű jelem. Nem voltam az a magamutogató típus, de ilyen helyzetekben kötelező volt igazolni a kilétünket, eme szimbólum segítségével. Ideje volt behatolni a kastélyba.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Vas. Jún. 27, 2010 5:42 pm

Míg Adam az igazak álmát aludta addig én játszottam miközben pár percenként az ablakhoz fordultam, hogy tudjam, körülbelül mikorra érünk oda. Pár perc elteltével mikor már kezdett fáradni a kezem pihenés képen elvettem az fülkében lévő asztalról az egyik újságot, s azt kezdtem el olvasni.
~ Nocsak, már megint mindenek az ára egyre csak emelkedik, de utálom ezt. - gondoltam magamban miután 3 oldalt elolvastam majd megint elővettem bőgőmet, amin elkezdtem játszani. Pár perc múlva nagy hangzavarral Adam is felébredt, majd bocsánatot kért a hangoskodásért.
- Semmi baj. - jelentettem ki ezzel elfogadva a bocsánatkérését. Mikor elkezdtem játszani az egyik saját szerzeményemet a barátom megdicsért.
- Köszönöm az elismerést, nos próbálok otthon minél többet gyakorolni. - mondtam, s mikor a szerzeményem végére értem eltettem a tokjába a hangszeremet. Miután a vonat fékezett és kinéztem az ablakon kimentem a kabinból majd leszálltam a vonatról Adamal együtt. Az egész vidék nagyon kihaltnak tűnt. Egy kicsit körülnézve egy hatalmas épület tárult elénk, ami egyszerűen gyönyörű volt. Scythblue elmondta, hogy szerencsénk van, hogy ilyen helyeken kötünk ki.
- Hát igen ez azért jobb, mint valami lerobbant roncstemető. - válaszoltam barátomnak. Majd egy gyönyörű lány jött ki elénk, akinek először Adam mutatkozott be a lánynak, aztán pedig én:
- Jó napot, Kerol-san! Engem pedig Kitamura Kazuhironak hívnak.
Nemsokára közölte barátom a lánnyal, hogy honnan jöttünk eztán pedig igazolta magát a jelel. Én is igazoltam magam a jelel, ami a nyakamon kapott helyet. Pár tincs belelógott ezért a kezemmel arrébb löktem azokat és vártam, hogy beengedjenek minket.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Jún. 28, 2010 3:56 pm

A kis hölgyike betessékel titeket a házba ahol egy elég nagydarab asszony fogad titeket.
-Ti lennétek akik elválalták a fölkérést?-kérdzte.-remek, az én nevem Kana De Korun, és a férjem tünt el miközben küldetésen volt.-mesélte a högy, közben teát hozatott nektek és leültetett titeket egy kanapéra. Érdeklődtök az eset után , mit keresett, miért kereste.
-Nem tudom, azt mondta elmegy hogy megkeressen valamit a völgybe, és hogy hamarosan viszajön, de már egy hete nem láttuk.-magyarázta. Úgy döntötök hogy rögvest a helyszínre mentek még nappal hogy nehogy baj legyen belőle, nehogy ti is elvesszetek. Ahogy odaértek a kietlen nagy semmi fogad titeket.
Idáig tartson a postotok.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Jún. 28, 2010 4:55 pm

Higgadt léptekkel közelítettem meg a bejáratot, Kazuhiro mellett ballagva. Gondosan néztem körül, bár nagyon nagy látványosságok nem fogadtak, ameddig be nem jutottunk az épület belsejébe.
- Érdekes ez az egész szituáció...- osztottam meg véleményemet a barátommal, bár erre vonatkozó magyarázatot egyenlőre nem kívántam adni, csupán fortyogtak a gondolatok a fejemben. Hát, belülről sem nézett ki szegényesnek a hely, valami olyasmire számítottam, mint ami a szemeink elé tárult. Egyszer körbefordultam, megvakartam az államat, azután ismételten a zsebeimben pihentettem a két kézfejemet. Nem sokkal később, egy eléggé szép méretekkel rendelkező hölgyemény tűnt fel, ezt követően kiderült, ő a volt a házigazda.
- Azt a büdös! Ebből aztán jó sok...- mondta volna a madár, amikor meglátta a nőt, de én rögtön egy nagy lendítéssel ráléptem Painkillerre, aki hallhatóan megnyekkent a padlón.
- Háháháá!! Így igaz! Ehhez a házhoz biztosan jó sok festő kellett!- rögtönöztem, miközben idiótán kezdtem kacarászni, lecsukott szemekkel. Egy izzadságcsepp csordult le a homlokomról, szerencsére jó voltam az improvizálásban. Drága tollas cimborám valószínűleg egy eléggé "illetlen" megjegyzést tett volna a telt asszonyságra, amennyiben nem akadályozom meg.
- Még egy ilyen, és csibefalatokat csinálok belőled a szablyámmal!- mordultam rá a kakasra, viszont eléggé elharaptam a szavakat, nem akartam, hogy mások is meghallják.
- Rendben, csak vedd már le rólam a cipődet!- suttogta vissza megalázkodva a szárnyas, majd lábaimat ismételten a padlóra helyeztem, ezzel felszabadítva Painkillert.
- Szép jó napot!- intettem egyet a nőnek, mert már éppen ideje volt.
- Én Adam Scythblue vagyok.- mutatkoztam be egy biccentés után. Nem volt kedvem meghajolni.
- Painkiller.- közölte nevét Kanával a kakas is. Még teát is kaptunk, sőt ülőhellyel is kínáltak bennünket. Én természetesen elfogadtam.
- Óh, igazán köszönöm!- mosolyodtam el a kedvességére, majd az italra vetettem a szemeimet. Kazuhirora pillantottam. Belekortyoltam a frissítőbe, reméltem nem volt benne méreg, vagy valami hasonló. Normális esetben visszautasítottam volna a teát, ám most valamilyen okból kifolyólag nyitottabban álltam a dolgokhoz, mint általában. Ideje volt rátérni a lényegre.
- Na, és Kana-san, meg tudná mondani, mi után is kutatott a kedves férje, oly nagy lendülettel?- érdeklődtem, miközben összeráncoltam a homlokomat, kissé görnyedt háttal ültem, kíváncsi tekinteteimet az asszony irányába fordítottam. Megvárta, hogy Kazuhiro is kérdez-e valamilyen fontos dolgot, azután válaszra nyitotta a száját. Sajnos azzal nem sokra mentünk, majd közös döntés után elhagytuk a kastélyt. Nyugtalanító volt a kopár vidék.
- Painkiller! Te maradj itt! Ha eltévednénk, kiáltozni fogunk. Abban az esetben, ha hallasz majd minket, ordíts vissza, s a hangot követve ide fogunk találni.- jutott az eszembe egy ötlet, mire a madár bólintott.
- Mihez is kezdenétek nélkülem?- kérdezte nagyképűen, nekem meg egy jobbra húzódó félmosoly volt a feleletem.
- Akkor, indulhatunk Kazuhiro?- tettem fel a kérdést művész lelkű társamnak.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Kedd Jún. 29, 2010 12:14 am

Lassan megközelítettük a bejárati ajtót, majd kinyitottuk. Az épület belülről is elég szépnek mutatkozott. Pár pillanattal később Adam kijelentésére csak egyetértően bólintottam. Nemsokára egy nagydarab asszony tűnt fel, s eléggé úgy tűnt övé ez a birtok. Barátom csirkéje majdnem egy elég sértő kijelentést tett de Adamnak sikerült megállítania a tollas jószágot. Rögtön megkönnyebbültem, mert ha ezt a nő is halotta volna lehet, hogy páros lábbal rúgna ki minket a házból. Adam nemsokára bemutatkozott eztán pedig én is.
- Üdvözlet, engem pedig Kitamura Kazuhironak hívnak. – mutatkoztam be, s mikor a mondtatom végére értem mélyen meghajoltam. Eztán a nő ülőhellyel kínált meg bennünket Adam elfogadta és természetesen én is.
- Köszönjük. - köszöntem meg illedelmesen a felkínált ülőhelyet. Eztán rákérdezett barátom hogy Kana férje mi után kutatott.
- És ha tudja mi után kutatott, akkor miért is kutatott az után? - kérdeztem a nőtől majd ittam egy kicsit a teából. De az eltűnt férfi felesége nem túl sokat tudott.
- Nos, köszönjük a vendéglátást, de most megyünk is megkeresni a férjét. - jelentettem ki és elhagytuk a kastélyt. A tűzmágiát használó barátom egy másodpercre megállt, hogy elmondja a csirkének mi a teendő, ha eltévedünk. Én egy kicsit elgondolkoztam majd halottam, ahogy Adam megkérdezi, hogy mehetünk-e.
Ja persze csak egy kicsit elkalandoztam. - jelentettem ki egy mosollyal az arcomon.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Kedd Jún. 29, 2010 2:10 pm

Nos, most hogy bevonultatok a völgybe ideje körülnézni. A völgy falai kiszáradtak, porosak és üresek, egy lelket sem láttok vagy bármi ami az életre utalna. Kicsit késöbb azonban a feltámadó szél Adam pofájába csak egy nagy papírdarabot. Közelebbről megszemlélve látjátok hogy az egy térkép, s a térképen be van karikázva nem messze tőletek egy hely amire az "oro" szó van írvva. Fogalmatok sincs mit jelenthet a szó de a megjelölt hely felé indulok. Ahogy mentek előre hirtelen az uatokba áll egy köpenyes alak.
Eddig tartson a postotok.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Kedd Jún. 29, 2010 10:34 pm

Elindulásunk után, nem igazán tudtam elképzelni, mégis miféle értékes tárgyat, vagy eszközt kereshetett egy ilyen helyen egy mágus. Minden esetre, szigorú tekintettel vizsgáltam a helyet, hátha valamiféle nyomra akadtam volna. Ez egyenlőre nem történt meg.
- Tudod, nekem van egy-két elméletem, viszont nem biztos, hogy ezek helyesek.- jelentettem ki, miközben szemeim sarkából rápillantottam Kazuhirora. Természetesen ugyan azzal a szokásos higgadtságommal ballagtam, mint mindig, kezeimet hajthatatlanul a zsebeimben tartottam, elvégre egyenlőre nem találtam okot az előhúzásukra.
- Már az elején megemlítettem neked, miszerint érdekfeszítőnek véltem a mostani szituációt. Azért volt, mert különösnek találtam a kastély elhelyezkedését. Felmerült bennem a kérdés, mit keres egy efféle gyönyörű épület a nagy semmi közepén?- tettem fel a kérdést, azután hagytam egy csöppnyi drámai szünetet, bár ezen bizonyára már a partnerem is elgondolkodott.
- Kana De Korun férje egy mágus volt, ugyebár. Nem sok olyan varászhasználót ismerek, aki ne csatlakozott volna egy céhhez, vagy klánhoz, hacsak, volt valamilyen fontos oka annak, hogy egyedül járta az útját, és fejlesztette a képességeit.- szólaltam meg, ám ismét elhallgattam egy kis időre, mert a szél erősen az arcomba fújt, meg egy kis por is ment a szemebe, amit ki kellett pislognom. Csak rosszabb lett volna, ha elkezdem dörzsölni. Szerencsére hamar megszabadultam a kellemetlen tényezőtől, ezért folytattam.
- Szerintem komoly oka volt annak, amiért ide építkezett a férfi. Valószínűleg már hosszú évek óta kutatott az után, aminek most a nyomára indult. Talán hagyott otthon feljegyzéseket, melyekről még a saját felesége sem tudott. De, amennyiben ez meg is történt, mégis mi lehetne olyan fontos, hogy oly elszántan kutasson utána az az alak?- érdeklődtem újból költőien. Egyenlőre csak a sötétben tapogatóztunk, az én feltevéseimnek sem volt túlságosan sok alapja, csakhogy ésszerűbb magyarázattal nem tudtam előrukkolni. Titokzatosnak találtam eme ügyet.
- Viszont! Az öreg eltűnt... Én a magam részéről kizárnám az eltévedés okát, mert itt lakott, tehát valamennyire már ismernie kellett a környéket, plusz nem indulhatott el anélkül, hogy ne tudta volna, merre keresse azt a valamit.- állapítottam meg kikövetkeztetve a dolgot.
- Szóval lehet, más is tudott a kutatásairól, ezért akár meg is támadhatták...- hoztam fel a lehető legrosszabb lehetőséget, viszont mindenre fel kellett készülnünk. Hirtelen egy papíros repült az arcomba, ami jobban szemügyre véve egy térkép volt. Egy hely be is lett rajta karikázva, plusz egy ismeretlen szóval megjelölve.
- Oro? Van valami ötleted, mit jelenthet ez?- nyújtottam oda cimborámnak az eligazodást segítő papírt. Úgy hittük, elindulunk annak a megadott pontnak az irányába, ám valaki az utunkat állta. A köpenyes ipse nem volt éppen bizalomkeltő, ezért jobb kezem már a szablyám markolatán is hevert.
- Üdv! Segíthetünk valamiben?- tettem fel a kérdést, mialatt mimikám gyanakvóvá változott.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Csüt. Júl. 01, 2010 1:16 pm

Miután elindultunk a völgyben semmi növényzetet nem lehetett látni, amin a szemünk megakadt volna a táj teljesen csupasz volt és kihalt.
~ Hát ezen a ronda helyen nem nagyon akarok még egyszer járni. Hallottam már pár dolgot erről a tájról, de nem hittem volna, hogy ennyire kihalt vidék ez. - gondoltam magamban miközben megigazítottam a hátamon lévő nagybőgő tokot, mert elkezdet lefelé csúszni. A szél, néha amikor felénk fújt eltakartam a szememet nehogy por mennyen bele. Aztán Adam két elméletéről kezdett el beszélni, amire én néha bólintással jeleztem a figyelmemet vagy egy ahával.
Majd egy papírrepülő találta el a barátomat, amit jobban szemügyre véve egy térképvolt. A térkép egy magjelölt helyet és egy idegen szót tartalmazott. Tűzmágiát használó barátom megkérdezte hogy mi lehet a Oro szó, amire én így válaszoltam:
- Nem tudom, de szerintem valami rövidítés vagy egy titkos szó, amit a feladó tud vagy a bekarikázott hely neve. Nemsokára irányt változtattunk és elindultunk a megjelölt területre hátha találunk ott valami érdekeset.
~ Mondjuk lehet, hogy egy kicsit óvatosnak kéne lenni lehet, hogy ez csapda. - futott végig az agyamon ez a gondolat. Elindulás után pár perccel valaki elállta az utunkat egy köpenyes idegen.
- Jó napot idegen. - köszöntem az idegen alaknak.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Júl. 05, 2010 5:27 pm

A köpenyes alak nem válaszolt, hirtelen megfordult leveti a köpenyét.
-Maguk meg kik, és mi a jó francot keresnek itt?-kérdezi csípősen az illető. Egy magas , vékony hosszú, szőke hajú nő volt az. Igazi túrázós fölszereléssel, nagy hátitáskával meg mindennel. Elmagyarázzátok neki a helyzetet. a lány kicsit meglepődik, majd mikor megnézi a térképet amit találtatok elmosolyodik, aztán:
-legjobb lesz ha hazamennek. Semmi keresnivalójuk nincs ezen a helyen.-mondja dúrván,ám tiltakoztok hogy ez a feladatotok. A lány ismét felétek fordul.
-Az oro szó tudják mit jelent?-kérdezi mire kórusba rázzátok a fejeteket.- az oro szó olaszul aranyat jelent. Az én nevem Oronai. Gondolkozzanak!-modnta majd fölvette újra a köpenyét és elszelelt, otthagyva titeket a kérdések hadával...

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Júl. 05, 2010 6:50 pm

Miután Kazuhiro is köszönt, az illető egy váratlan mozdulattal fordult felénk. Ennek hatására még jobban előhúztam a fegyveremet, de még mindig nem volt ki teljesen a tokjából.
~ Támadni akar?~ kérdeztem, viszont ő csak levetette a köpenyét. Hát, talán az utóbbi időkben egy kicsit én is hirtelen lettem, vagy inkább csöppet idegbeteg... Ám ekkor kitágultak íriszeim, s megláttam a hosszú, szőke hajú hölgyeményt.
- Egy... nő?- érdeklődtem, miközben értetlen tekintetemet nem tudtam levenni, a láthatóan nagy útra felkészült idegenről. Minden esetre ennyitől még nem vett le a lábamról, nem csúsztattam vissza hüvelyébe a szablyámat. Ki tudja? Egy ehhez hasonló környéken nem lehetett elég óvatos az ember, főleg, amennyiben hozzá hasonló, semmiből előtűnő személyekről volt szó. A kérdésére csak egy sóhajtással reagáltam először.
- Nos, bizonyos szemszögből nézve, sikerült rátapintania a lényegre, ugyanis tényleg keresünk valamit. Jobban mondva, valakit. De semmi esetre sem a francot, amint kegyed emlegetett.- próbáltam megmutatni jó modorú gúnyolódási képességemet, elvégre ő szintén illetlen hangnemben szólalt meg.
~ Mellesleg, nem halt bele a köszönésbe.~ gondoltam magamban, mialatt szemeimet unottan forgattam el oldalra. Hagytam nemes cimborámnak, hogy saját maga regélje el érkezésünk okait, mivel én már beszéltem eleget, valószínűleg nem is szereztem sok jó pontot a lánynál, a kis beszólásommal. Hiába, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Nálam ez mondás beletartozott az "Adam saját szabályai" kötetbe, aminek megírásán már elég sokszor elgondolkodtam, csak azért, mert nem szerettem volna elhagyni a kiállhatatlan viselkedési formáimat. Könnyen észre lehetett venni, legújabb beszélgetőpartnerünk nem kis módon lepődött meg az igazi céljainkon. Rákukkantott a térképünkre, azután enyhén vigyorogva, megkísérelt eltántorítani minket a küldetéstől.
- Ne értsen félre, én is szívesebben nyaralnék az Akane Resort-on, de ha egyszer belekezdek valamibe, azt szeretem végigcsinálni. Aki elég ideig tartózkodik a Fairy Tailben, az elfelejti, hogy mikor kell leállni.- húzódott meg egy félmosoly a számom, mialatt a céhemmel kezdtem villogni. Vakmerőség és ostobaság. Nem sok mindenben különbözik a kettő, talán már elmondhattam magamról, mindkettőben volt egy kevés tapasztalatom.
- Sajnos, az a mocsok lelkiismeretem nem békélne meg vele, amennyiben magára hagynánk azt a vénembert.- vakartam meg a halántékomat. Végül a hölgyike érdekes dolgokat tárt fel előttünk, ezzel együtt megadva azon szónak jelentését, mire nemrég képtelenek voltunk rájönni. Ahogy jött, úgy el is illant, feladva nekünk a rejtvényt.
- Héé!- szóltam utána, csakhogy ezt már tök fölöslegesen tettem.
- Hát ez csodás...- panaszkodtam, majd lehuppantam az egyik sziklára.
- Szerintem vagy maga a csaj ér aranyat, vagy ő az őrzője... Neked van esetleg más ötleted?- tettem fel a kérdést Kazuhironak.
- Minden esetre, lehet el kellene indulni arra a bizonyos helyre, amit a térkép is mutat. Biztosan van valami jelentősége.- törtem a fejemet, nem sokkal később meg figyelmesen vártam társam reakcióját.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Csüt. Júl. 08, 2010 11:20 am

Az illető hirtelen felénk fordult a jobb lábamat előrébb toltam és a figyelmemet rákoncentráltam így valamilyen szinten már előre is felkészültem az esetleges támadásra.
~ Remélem, nem támad meg minket nincs sok kedvem rá pazarolni az időmet. - gondoltam magamban, majd levette az idegen a köpenyét. Eztán egy meglepődve vettem észre hogy a köpeny alatt egy szőke hajú nő volt.
~ Hát ezt nem hittem volna, hogy egy nő lesz a koszos köpeny alatt és pont egy ilyen helyen. – gondoltam miközben jobban megnéztem a nőt. A nő nemsokára meg kérdezte, hogy kik vagyunk, s hogy mit keresünk itt. Adam válaszolt a nő kérdésére majd mikor befejezte rám nézett erre rögtön kapcsolt az agyam és így szóltam:
- Nos, minket az a nő bérelt fel, akié a kastély ő volt az eltűnt férfi felesége és minekünk kell a fickót megtalálni. Elég bajos munka, mert eddig is csak mentünk összevissza. Most pedig egy térkép alapján találtunk ide. – meséltem el a sztorit a szőke lánynak. Nemsokára a nő megnézte a térképünket, majd a nő azt javasolta, hogy inkább forduljunk vissza.
A szőke hölgy eztán elmondta a térképen található idegen szó jelentését. A nő miután megmondta a megoldást rögtön el is ment barátom próbált volna utána szólni, de a nő csak ment előre.
- Így itt hagyni minket. - mondtam megsértődött hangon. Tűzmágiával rendelkező barátom pedig elmondott pár ötletet, s megkérdezte tőlem, hogy nekem is van valami elképzelésem.
- Nekem nem nagyon van most ötletem elégé összezavart ez a szőke nő. - mondtam miközben én is leültem az egyik sziklára. Adam eztán azt mondta, hogy elkéne menni arra a helyre, amit a térkép jelöl.
- Rendben úgy se tudunk sok mindent csinálni. - egyeztem bele a térkép, majd mikor Adam is felkelt elindultunk.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Vas. Júl. 18, 2010 4:40 pm

A térképen megjelölt hely felé indultok el. Mikor odaértek egy kis házat találtok. bekopogtattok majd, egy nagy lendülettel ugyan az a hölgy nyit ajtót.
-Maguk még midnig itt vannak, húzzanak már el a vérbe!-odítja dühösen.
Tiltakoztok, és fölszólítjátok ha kell erőszakhoz is folyamodtok... A lány megunja a dolgokat.
-Az a térkép minden bizonnyal az apámé. Az Oro szó olaszul aranyat jelent, az Oronai, vagyis a nevem pedig aranyomat. Engem keresett...-mondta.Kicsit ledöbbentek.- körübelül 10 éves voltam amikor elvesztem ebben a völgyben, azóta 10*szer is visszamehettem volna de az amiatt a nőszemély miatt nem lehet.
Mekérdezitek hogy az édesanyja.
-Nem ő nem az anyám, ő a mostohám egy vén szatyor... az apám egy híres mágus, aki folyton túrázott hogy még többet tanulhasson. De mióta az a banya van vele sehova nem tudott elmenni. Ezért utolsónak elmentünk kettesben s akkor vesztem el. Nyílván a keresésemre indult. De én nem megyek vissza többé. Viszont őt megkeresem és visszaviszem őt, egyedül....-ismét tiltakozásba kezdetek hogy de igen is vele mentek. A lány sóhajt egy nagyot.
-Remek... -.-""
Eddig tartson a postotok.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Vas. Júl. 25, 2010 5:28 pm

Közös megegyezés alapján, utunkat a térkép ismeretlen pontja felé vettük Kazuhiroval. Szerencsére nem volt köztünk vita, bár eddig arra soha nem is került sor.
- Az a nő lehetett volna egy kicsit kedvesebb is...- jegyeztem meg, miközben egyik kezemben a papírdarabot szorongattam, melynek segítségével tájékozódtunk. Út közben ásítottam egy párat, mint az már megszokott volt tőlem.
- Mikor érünk már oda?- kérdeztem panaszkodó hangon, azután megvakartam a halántékomat, valamint sóhajtottam egy jó nagyot, amivel kifejeztem a gyaloglás iránt érzett unalmamat. Végül feltűnt egy viskó a horizonton. Komótosan ballagtam a társam mellett, ezt követően odaértünk az ajtóhoz. Eléggé vonakodva emeltem meg a kezemet, nem igazán szerettem kopogni, de a jó modor ezt is megkövetelte tőlem. Micsoda úriember lettem az utóbbi időkben! Komolyan, néha már saját magamra sem ismertem rá, a cselekedeteim alapján. Hová tűnt az az érdektelen, modortalan kölyök, aki két éve elindult az otthonából, hogy szerencsét próbáljon a nagyvilágban? Az idők változtak, vele együtt pedig az emberek is. Szóval kis történetünk ott folytatódott, mikor ugyanaz a bájos és kedves hölgy nyitott nekünk ajtót, kivel a múltkor is oly pompásan megértettük egymást. Ismét egy tökéletes üdvözléssel állt elő, mire behunytam szemeimet, arcomon meg egy fülig érő vigyor jelent meg.
- Nahát Oronai-chan! Mi is annyira boldogok vagyunk, hogy újból láthatjuk! Egyszerűen ki sem tudom fejezni, mennyire...- szólaltam meg, kissé idióta hangvételben. Még mindig nem szerette volna, hogy ott maradjunk, ezért egy csöppet elszállt az agyam, majd az öklömet az ajtófélfába csaptam. Démoni tekintetemet mélyen a nő szemeibe véstem, ezután komoly hangvételben így szóltam:
- Ebből elég... Vége a szórakozásnak.
Sikerült meggyőznünk a lányt, ezért elkezdte magyarázni, hogy mi is folyt itt valójában. Az eltűnt fickó az apja volt, a bérlő a mostohája, mi meg belekeveredtünk egy szép kis családi perpatvarba.
- Hát, ügyvéd szerepet sem játszottam még soha. Na mindegy, így jártunk.- jelentettem ki, szemeimet unottan gördítve oldalra. Ezzel erősen céloztam arra, hogy bizonyára vele fogunk menni, de a végső kijelentést Kazuhirora hagytam. Ezután vezetőnk egy lehangoló megjegyzést tett, mire elmosolyodtam.
- Egy élmény lesz!- állapítottam meg, s kezdetét vehette a "Mentsük meg a fatert!" akció.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Hétf. Júl. 26, 2010 1:33 pm

Miközben mentünk a térképet követve Adam egyszer csak felszólal, mert szerinte nem volt túl kedves a nő, akivel összefutottunk.
- Hát igen, de lehet, hogy megvan rá az oka miért nem kedvesebb. - mondtam a barátomnak miközben a tekintetem az izzó nap felé szegeződött.
~ Ez az istenverte hőség. Mikor leszünk egy normális kényelmes küldetésen? - tettem fel a kérdést magamnak egy kicsit mérgesen. A nagy semmi közepén egyszer csak egy viskó tűnt fel. A barátommal odamentünk az ajtóhoz és bekopogtunk. Majd nagy meglepetésünkre a szőke hajú nő nyitotta ki az ajtót. A nő megint nagyon szépen üdvözölt minket. Tűzmágiát használó barátom eztán viccesen megjegyezte, hogy örülünk, a hölgy társaságának látjuk őt. Nemsokára egy kicsit erőszakosan lépett fel a lány ellen Adam.
- Kérem, mondjon el mindent, mert a barátomnak elégé fogyóban van a türelme. - bíztattam én is a nőt, hogy elmondja nekünk, amit tud. A nőnek csak kettőnk fordított meggyőzésére volt szüksége ahhoz, hogy áradjanak belőle a magyarázatok. Eztán Scythblue célozgatott, hogy a szőke hölggyel megyünk.
- Nos, igen még én se voltam ügyvéd, de legalább improvizálhatunk. - mondtam egy félmosolyal az arcomon. A nő végül lehangoló kijelentést tett, amin csak mosolyogni lehettet.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Pént. Júl. 30, 2010 4:04 pm

Elindultok hármasban a völgy girge -buba útjain. Elöl Oronai aki már jól ismeri az utakat. Ahogy mentek előre kérdezgetitek a múltjáról az apjáról ,de egyszerűen semmire nem álaszol. Semminek néz titeket,csak megy előre. Ám egyik pillanatban hirtelen megállt. Oldalra nézett majd egy vörös sálat pilantottatok meg egy kis ágra csavarodva amit kellemesen lengetett a szél. A lány odaszaladt a sálhoz, megfogta megvizsgálgatta majd fejét előre fordította.
-Apa.-mondta halkan ám időt se hagyott nektek godnolkodni eszeveszett rohanásba kezd.Ti pedig nem tudtok mást tenni követitek. Pár perc rohanás után egy ismeretlen kék ruhába öltözött hölgy áll elétek. Rövid , szinték kék haját egy apró kalappal takarta el, arcán örödögi vigyor ült.
Idáig tartson a postotok.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Szomb. Júl. 31, 2010 1:29 pm

Nem volt mit tenni, el kellett indulni a nőszemély után, aki ezzel kapcsolatban egyáltalán nem volt lenyűgözve. Elhihette, nekem is akadt volna bőven jobb dolgom, mint ő felette gyámkodni, viszont a feladatot el kellett végezni.
- Héj!... Héj!... Áh, reménytelen.- próbáltam megszólítani az aranyat érő hölgyeményt, csakhogy egyik illedelmes utána ordításomra sem kívánt reagálni. Rátekintettem Kazuhirora, ezt követően megráztam a fejemet, jelezve ezzel a társamnak, hogy többet nem fogok társalgásba elegyedni a lánnyal.
~ Ha nem akar semmit mondani, akkor fújódjon fel! Engem egyáltalán nem izgat.~ gondoltam magamban, miközben oldalra fordítottam tekintetemet, ezután megvakartam a halántékomat. Talán művész lelkű cimborám érdeklődött még Oronai-chantól, ám valószínűleg ő sem tudott semmit kifacsarni a csajból. Nem sok idő telt ez, s elértünk egy bizonyos sálhoz, aminek láttára a lány apjára gondolt. Szomorú pillanat volt, sajnos engem nem tudott meghatni, ezért csupán egyenesen néztem a vakvilágba, mint aki ott sem volt. Nem akartam szívszorongató beszédet mondani, csakhogy azt sem akartam tovább nézni, ahogyan a hölgy elkeseredett tekintete előre meredt.
- Ez még nem bizonyít semmit. Biztosan meg fogjuk találni az édesapját.- szólaltam meg rideg hangon. Hirtelen futni kezdett, akár egy őrült.
- Mit művel ez a liba?!- kérdeztem, miközben sóhajtottam egyet.
- Milyen kellemetlen... Na gyerünk! Nincs kedvem megint céltalanul bolyongani ezen a helyen.- közöltem partneremmel az érzéseimet, majd szedni kezdtem a lábam abba az irányba, amerre Oronai távozott. Egy ideig rohantunk, eztán egy kék hajú, kalapos nővel találtuk magunkat szemben.
~ Ez meg ki a fene már megint?~ érdeklődtem a gondolataimban, reméltem, hamarosan megkapom a választ.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Vas. Aug. 01, 2010 3:48 pm

Mikor elindultunk a szőke hölgy ment elől, aki minden bizonnyal jól ismerte errefelé az utakat. Párszor utána szólt Adam, de a lány úgy tett mintha nem hallott volna semmit. Barátom eztán felém fordult és csak rázta a fajét.
~ Adam barátom úgy látszik feladta, de én még megpróbálok beszélni a lánnyal. - gondoltam magamban majd egy nagy levegőt vettem és így szóltam:
- És régebben is ilyen viszonyban álltál a szüleiddel?
A kérdésemre a lány nem nagyon adott választ. Már én is kezdtem unni, hogy levegőnek néz minket így én is hagytam. Pár idő elteltével egy fánál kötöttünk ki, amin egy sál lógott. A lány amint meglátta a sálat rögvest az apjára gondolt. Valamennyire próbálta a barátom vigasztalni a lányt.
- Hát igen az is lehet, hogy a szél csak lefújta róla. - mondtam a szőke hölgynek, majd az egyszerre csak elkezdett futni, de mint az őrült. Adam megszólította, de megint nem ért vele semmit. Így csak annyit csinálhattunk, hogy futottunk utána. Nemsokára egy kék hajú kalapos nőbe futottunk.
- Ez meg ki a fene? - kérdeztem halkan.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Kedd Aug. 10, 2010 6:11 pm

A hölgy halk majd egyre hangosabb kacajba kezd.-végetek, itt ér el a végzet benneteket!-kiáltotta a nő, majd hatalmas hullámokat hozott lére amik egyenesen felétek tartottak. Elsöpörni készültek benneteket mikor Kazuhiro a vízáradat elé áll s kivédte azokat. A nő meglepődik de ismét hullámokat küld felétek. Kazuhiro, te utasítod Oronait és Adamat hogy menjenek előre amíg te ezzel harcolsz, hisz víz ellen csak neked lehet eséjed. Adam megértette és fölfogta amit kértél.
-Fiúk-hatódik meg Oronai,majd enged Adam húzásának és eltüntök az egyik kis vájatban.
Kazuhiro tőled egy részletes és izgalmasabb harcot várok el. Ellenfeled Varázsereje 450 ami azt jelenti eléggé megizzaszt majd de letudod győzni.
Adam te epdig vidd Oronait olyan messzire amennyire csak tudod.
Eddig tartson a postotok.

Tárgy: Re: Kincskereső mágusok Szer. Aug. 11, 2010 7:49 pm

Egyre tisztábbá vált a fogalom bennem, hogy a feltartóztatásunkra törekvő nőszemély nem volt teljesen tiszta, vagyis másképp fogalmazva nem volt minden rendben a szegény fejében. Kacajára csupán egy sóhajjal kívántam reagálni, miközben a kardom markolatához nyúltam.
- Kéééérem! Muszáj ennyire elhivalkodottnak lenni? Talán meg tudnánk beszélni valahogyan.- mondtam, viszont egyáltalán nem úgy tűnt, miszerint a hölgyeménynek társalogni lett volna kedve, ugyanis óriási hullámokat keltett a mágiája segítségével.
- Fenébe, ez így nem lesz jó...- suttogtam, miközben összeráncoltam homlokomat, majd vicsorítani kezdtem. Sajnos, igen morcos mimikám képtelen volt megállítani a felénk törő vízáradatot, ezért Fairy Tailes partnerem segítsége kellett. Minden esetre még oldalra vetődtem, de amikor megláttam, társam megállította a vízözönt, egy mosoly tűnt fel az arcomon.
- Kösz Kazuhiro! Szép munka!- dicsértem meg cimborám tehetségét, nem sokkal később meg ideje volt talpra állnom.
~ Én nem vehetem fel a versenyt a nő ellen, amennyiben egy komoly Víz mágus. Még nem vagyok olyan tapasztalt a saját varázslataimban, hogy lenyomjak egy teljesen ellentétes elem használót.~ gondoltam magamban, mialatt ökölbe szorultak a kezeim. Ezt követően Kazuhiro megkért, hogy vigyem el onnan Oronait, mert ő fog szembeszállni az ellenséges hölgyeménnyel.
- Értem. Sok szerencsét, és vigyázz magadra!- bólintottam egyet, azután hátrálni kezdtem, majd megragadtam a szőke lány csuklóját.
- Jól van, a hálálkodásra később is ráérünk, de most elhúzzuk innen a csíkot.- közöltem Oronai-channal, mialatt futni kezdtem, őt meg ráncigáltam magammal. Nem igazán tudtam, hogy pontosan merre is tartottam, ezért vagy húsz méter folyamatos rohanás után megtorpantam.
- Sajnálom! Normális esetben egy igazi úriember vagyok, ám a kivétel erősíti a szabályt.- szólaltam meg, miközben megvakartam a tarkómat, azután hirtelenjében az ölembe kaptam a hölgyet.
- Red Carpet!- hagyták el számat a szavak, majd sikeresen az egekbe emeltek a lángok.
~ Így sokkal messzebbre tudok kerülni, ezáltal biztonságba helyezhetem Oronai-chant, sőt még látom is, hogy merre tartok.~ merengtem, mialatt megkíséreltem meglelni a tökéletes búvóhelyet védencem számára. Amennyiben azzal sikerrel járok, azon nyomban megpróbálok majd visszamenni, és segíteni Kazuhironak.

» Alakváltó mágusok
» Fekete mágusok