Matthew Stormshadow

Matthew a futár, avagy az elektromos levél elterjedése Magnoliában
(1. rész)

~ Halk csusszanás, valószínűleg egy lapos tárgyat kaptam az ajtó alatt. Fel kéne kelni. De annyira semmi kedvem, különben is ma senki ne akarjon tőlem semmit. Ki volt az az idióta, aki rávett, hogy próbáljam ki a sört. Ja, tényleg, én voltam az, aki elhatározta, hogy kipróbálja. Kipróbálj egymás után hétszer. Elsőre kicsit túllőttem a célon. Nagy nehezem lemásztam az ágyról, két lábra álltam némi oldaltámasszal, amit a fal nyújtott, és odamentem az ajtóhoz, ahol egy levél volt félig az ajtó alatt, félig a szobába betuszkolva. Felvettem a földről, feltéptem, kivettem a benne lapuló cetlit, majd felolvastam magamnak:
Kedves Matt!
Egy férfi jött be ma a céhbe, és személyesen mondta el, hogy szeretne egy emberünk felbérelni, aki kivinne néhány fontos információt bizonyos személyeknek, amilyen gyorsan csak lehet, mivel nagyon fontos. Nem akarta hogy papírt rakjak ki a táblára, mivel az ügy sürgős, és a leggyorsabb ember kell. Te fogod elvégezni ezt a feladatot, mivel te vagy a leggyorsabb ember a céhben.
Gyere be a céhbe kilenc órára, ott megkapod a pontos eligazítást.
Üdvözlettel: Makarov mester
~ Reggel kilenc, mennyi lehet az idő? - Ránéztem a hagyományos órára, ami az ágyam melletti polcomra van felrakva.
- Úristen! Nyolc óra ötven perc! Hogy az a ! – üvöltöttem fel, - Hol a kulcsom? Áh mindegy! – kiáltottam, majd kiugrottam a nyitott ablakon. Ismét a szomszéd kertjén átvágó rövid utat választottam, aminek mint legutóbb megtudtam, a szomszéd hisztérikusan örült. Nem tudtam most ilyen apróságokkal foglalkozni, miközben a céhmesterem ott dekkol valószínűleg a bejáratnál, vörös fejjel, felpörögve, mérgesen, üvöltözve. Szerencsére a sebességemben most is bízhattam, három perc huszonhét másodperc alatt a céhház előtt voltam. Saját egyéni csúcs. Jó kis bemelegítés volt a feladat előtt. Gyors reggeli futás, a stressz hogy elkések, elég jó kis ébresztőbomba volt. Makarov már ott várt rám ahogy számítottam. Valami hiányzott, áh igen, a várva várt üvöltés, hogy miért nem volta itt sokkal előbb. Alapos fejmosás után megkaptam, hogy milyen leveleket hova kell vinnem, hol veszem fel a leveleket, és milyen gyorsan kell teljesítenem a munkát.
~ Tehát húsz perc öt levélre. És még fel is kell vennem a leveleket, amit a vonatállomásnál találok. Hát nem mondom nem lesz sok időm pihenni. Azt hiszem ezt fogják gyorsan jött pénznek hívni, ha sikerül megcsinálnom. Akkor rajta! Elmentem a vonatállomáshoz, ahol kaptam öt levelet, mindre ráírva, pontosan hova kell vinnem. Hogy ne tegyek fölösleges köröket, szép sorba szedtem a leveleket távolság szerint, hova érdemes először menni, és hová érdemes utolsónak menni. Máris elvesztegettem három percet. Az első levelet négy utcával feljebb kellett vinnem. Gyorsan elindultam, keresztbe kerítések tetején ugrálva, át egy háztetőn, majd egy kutya intenzív ösztökélésére gyorsítottam a tempón, két perc alatt ott voltam, tizenöt percem maradt. A következő levelet a céh épületétől két utcára lévő parkba kellett vinnem. Ezúttal a sima utcákon tettem meg az utat, így rendkívül sok időt veszítettem. Majdnem öt perbe telt hogy eljussak a kijelölt helyre. Bedobtam a postaládába levelet majd száguldottam tovább. A főutca volt a következő célpont. Akadt egy kis problémám, mivel épp egy gazdátlan babakocsi húzott el mellettem, bömbölő kisbabával benne. Gyorsan utána ugrottam, a kerekét tudtam elkapni, ezzel megállásra bírtam a száguldó tárgyat. Gyorsan visszajuttattam a tulajdonosnak, majd mentem tovább a harmadik levélre felírt címhez. A város másik végében volt. Most már igazán fel kellett gyorsítanom, ha teljesíteni akartam a munkát. Szabályosan a villám sebességével száguldottam. Gyorsan becsúsztattam a célház ajtója alatt a levelet postaláda híján, ugyanúgy mint ahogy én kaptam a levelet reggel. Volt még nyolc percem mind a két levelet eljuttatni a kijelölt helyekre. Beszaladtam a főutcára, odaadtam az egyik személynek a levelét, akit otthon találtam, majd ismét irány váltottam, és megindultam az utolsó házhoz. Maradt három percem, így, mivel közel volt, kifújtam magamat egy kicsit. Két perc alatt odaérhetek, ahogy számoltam, laza tempóban. Azért még egyszer ellenőriztem, biztos jó címet azonosítottam-e be.
- Neeeeee! – kiáltottam fel, majd hangosan szitkozódni kezdtem, amiért elnéztem a címet, mivel az igazi cím hat utcával odébb volt. Ismét a villám sebességével kellett rohannom, hogy odaérjek. Az idő gyorsan pergett, nekem pedig haladnom kellett, mivel szükségem volt arra a pénzre. Húsz másodperc, két utca. Tíz másodperc, célegyenesben. Az utolsó levelet épphogy időben tudtam kézbesíteni.
- Szép volt fiam! – sikeresen teljesítetted a próbát. – mondta a személy, akinek az utolsó levelet odaadtam.
- A próbát? Tehát ennek nem is volt tétje? – kérdeztem megütközötten.
- Tétje? De az igenis nagy volt, ezért is kapsz pénzt, mivel megcsináltad, és végül is úgy adtam fel a munkát, hogy aki az öt levelet kézbesíti, megkapja a jutalmat. És ezzel egyébként is nyertél egy lehetőséget, hogy továbbra is nekem dolgozz, szállítsd a leveleket, persze ugyanúgy időre, Talán még több pénzért, attól függ, hogy milyen gyors vagy.
- Értem, tehát ez egy próba volt, és akkor átmentem ugye? – kérdeztem, mire azonnal megkaptam a választ:
- Igen, szép munka volt, majd küldöm később a pénzt, és talán újabb levelet is kapsz becsúsztatva az ajtód alá.