Ki mit tud? - Event Céh nélkülieknek

Habár megálltunk, nem is kellett sokat várni, máris megindult a sor. Ám ezúttal már nem egyenesen haladtunk, egy hatalmas téren voltunk és a kocsik kört alkotva, körbe-körbe kezdtek járni. Hatalmas tömeg volt a téren. De ha jól megfigyeltem, akkor már maga a tér is gyönyörű lehetett egymagában. Igaz magát a teret üresen nem tudtam elképzelni, mert tele volt emberrel. Viszont a környék festői volt. Északról egy hatalmas székesegyház határolta, barokk stílusban épült, legalábbis a túlzott cicoma ezt jelezte számomra. Keletről és nyugatról lakóházak környékezték. Délen egy sor akácfa sorakozott fel, elválasztva a teret a várost kettészelő gyógyvizű forrástól. A másik oldalon a fürdőváros legnagyobb fürdője a Suijouki ékeskedett, mögötte pedig a várost övező hegyek tornyosodtak, innen ered a gyógyvíz, melyből a város él meg. Kicsit eltűnődtem az egész szépségében, főként ahogy még az éjszaka sötétje és a város fényei adtak neki némi varázst. Gyönyörű egy hely ez, egyszer el kell jönnöm ide pihenni egyet. Eközben egyre többen hagyták el a kocsit, hogy így próbáljanak több pénzt szerezni. Na ezt én magam sem hagyhattam, nekem kell nyernem. Nagy lendületet véve kezdtem el futni a közönség felé, majd egy szép hosszú ívű szaltóval vetettem magam közéjük.
- Hölgyeim és uraim! Ha tetszett a műsör, ne szerénykedjenek, adakozzanak! Gyerünk, gyerünk! - kiáltoztam, miközben a lelkes emberek egyre több gyémántot pakoltak a kosárkába, igaz volt aki más értéket akart adni, de ami nem fért be a kosárba, azt nem fogadtam el.
- Gyerünk! Ennyi nem lesz elég! Adakozzanak! A legtöbbet adományozó hölgyet egy puszival jutalmazom - próbáltam bedobni valami különlegeset. A hölgy vendégek valóban megindultak, hogy többet adjanak, igaz először csak a vén kéjencek, de szerencsémre pár igazán csinos lány közösen többet adományozott a nyanyáknál.
- Az ígéret szép szó - kacsintottam a három lány felé, és egy-egy puszit nyomtam mindegyikük arcára, mire ők pironkodva vigyorogtak.
A jól megtömött kosarammal megelégedtem, így gondoltam tartok egy kis szünetet és körül nézek. A tér két oldalán bódék sorakoztak, az egyikben pálcikás banánt árultak, ami le volt öntve csoki öntettel. Felmutatva a VIP karszalagom ingyen kaptam egyet belőle. Kicsiket harapdálva belőle haladtam tovább. Igaz elég nagy volt a tömeg, így olykor-olykor már tolakodnom kellett. Az egyik kocsin épp táncosok adták elő előadásukat. Egy kicsit élveztem a műsort, aztán visszatértem a kocsira. A vissza úton is sikerült gyűjtenem némi adományt. A kocsin pedig ismételten előadtam a korábban bemutatott trükköket. Már elég régóta csináltam és kezdtem fáradni. Az egyik magas kocsi a szép ikerpárt pillantottam meg.
- Üdvözlünk mindenkit! Remélem jól mulattok! - így Aoi.
- Elérkeztünk az este fénypontjához! - folytatta testvére Akiko nagy lelkesedéssel.
~ Pénzosztás!? - lelkesedtem.
- Jöjjön akkor amire eddig vártunk!
~ Pénzosztás!
- A tüzijáték!!! - kiáltja egyszerre a két leányzó, mire a tömeg egy emberként ordít a levegőbe. Én magam kicsit lelombozódok, azt hittem végre megkapom a jutalmam és elmehetek innen, vagy élvezhetem a bulit munka helyett.
Kicsit kedvtelenül indulok meg a kocsik mentén felállított privát részleg felé. Útközben szerzek még egy pálcikás csokis banánt, amit elrágcsálok míg oda nem érek. A privát részleget marcona biztonsági őrök veszik körül, nem valami barátságosak. Belépek...

Beléptem volna a privát részlegre, már ha a bejáratot elálló két marcona biztonsági szakember el nem állta volna utamat.
- Előbb a kosarat - szólalt meg mély hangján az egyik hegyomlás.
Átadtam neki a kosarat, amibe jó sok adományt sikerült összegyűjtenem. Nem szívesen mondtam le arról a rengeteg gyémántról, de kénytelen voltam. Betértem a nekünk, versenyzőknek, na meg a többi tehetősebb embernek fenntartott elkülönített részbe. Körös-körül mindenütt étel, ital, minden mi szem szájnak ingere. Jól végeztem a dolgomat, így egyből letámadtam egy kis bár részleget.
- Mit parancsol? - teremt előttem a csapos. Mikor felpillantottam egy gyönyörű lány állt előtte. Hosszú barna hajzuhatag, kék szemek, kerek arc, formás idomok. Elámultam szépségétől. Először csak egy mosolyt eresztettem meg felé, amit kedvesen fogadott.
- A legjobb whiskyjükből kérek és ha szabad akkor a hölgy bájos két szemét elvitelre - próbáltam bókolni, igaz kicsit esetlenül. Ő pedig csak pironkodott, miközben az italt töltötte ki.
- Jonathan - mutatkoztam be. Kortyoltam egyet az italból.
- Kate - viszonozta a gesztust a lány.
Néhány percig csendben voltunk, én iszogattam, míg Ő a többi vendéget szolgálta ki, valamint poharakat törölgetett.
- Gyönyörű ez a tűzijáték - mosolygott.
- Az - reagáltam röviden. Habár nem nagyon érdekelt az egész, és háttal ültem neki. Csak a fényárt láttam, villogó színáradat. Jobban örültem volna ha végre megkapom a jutalmamat és elhúzhatok innen a fenébe. Gyomorkorgást törte meg iszogatásomat. Kissé megéheztem.
- Köszönöm az italt, drága - mosolyogtam Kate-re, majd lefordulva a bárszékről egyből az egyik svédasztalt céloztam meg. Felkaptam egy tányért és jól megpakoltam mindenféle jósággal. Báránysültet, köretnek krumplipürét, majd némi savanyúságot szedtem hozzá. Kerestem egy helyet, ahová leülhetek és neki állhatok bendőm megtöltésének. Falatozás közben kezdett egy kis jókedv rám ragadni a körülöttem lévőktől. De továbbra is inkább a jutalmamat akartam.
Kisvártatva megjelent a gyönyörű ikerpár is. Ha jól megfigyeltem, minden résztvevőt felkerestek és valami apróságot nyújtottak át nekik. Végre, jutalomosztás. Remélem valami hasznos dologgal egészítik ki felszereléseim tárát. Nem tudom miért, de úgy éreztem, nem vagyoni, hanem tárgybeli lesz jutalmazásunk. Gondolatom beigazolódott. Ugyanis mikor rám került a sor, először Aoi nyomott egy puszit az arcomra, majd testvére is és együtt adták át a különleges nyereményt. A kis bőrszütyőt kioldoztam és kihúztam belőle a tárgyat. Egy cigaretta szál volt az, vagyis első kinézésre. De amint megpróbáltam összenyomogatni, láttam milyen ruganyos. Olyan cukorka volt, amit mindig rágcsálni szoktam.
- És mit tud?- kérdeztem. Nem hiszem, hogy egy egyszerű cukrot kaptam volna csak, valami funkciója csak volt.
- Ez egy mágikus cigaretta szerű cukor, amibe ha beleszívsz elűzi fáradtságodat, és erővel, életenergiával tölt fel - válaszolta mosolyogva Akiko. Majd mindketten tovább haladtak.
~ Ez igencsak hasznos - gondoltam magamban.
Kezdett esteledni, jutalmamat megkaptam, ideje volt, hogy lelépjek. Hallottam, hogy hatalmas buli lesz még, de nekem nem jött meg hozzá a kedvem. Fáradt voltam és aludni akartam. Igaz, hogy ha beleszívok ajándékomba, akkor újult erővel vethettem volna magam az ünneplő tömegbe, de én most inkább csendre és nyugalomra vártam. Viszont azt itt a városban nem tehettem volna meg, nem volt nálam elegendő pénz, arra számítottam, hogy majd itt kiegészítik a vagyonomat. Miával végül nem tudom mi lett, valószínűleg sürgős ügyben távozott. Így magányosan, a szelek szárnyán hagytam ott Hosenkát, a fürdők városát.

Gil épphogy elbúcsúzott a csinos kis kísérőjétől és eltűnt abban a tömegben, mely az újonnan felhúzott, kissé elkerített részhez vezetett. De azok az emberek valamiben nagyon is egyeztek. Mindenkinél volt egy apró kis táska, tele pénzel, mely a belépő ára volt a bulira. És ahogyan többiek ő is odaadta a kigyűrt őrnek a táskáját, mikor végre éppen sorra került. Az alak kissé savanyú mosollyal vett át a kosarat, hiszen nem volt dugig tele, de azokhoz képest akik előtte léptek be, mondhatni elég jól termelt a fiatal mágus.
- Tovább...- morogta az őr, miközben beljebb tessékelte Gil-t és odabent végre nyugodtan tudta kipihenni az aznapi fáradalmakat, hiszen volt minden ami a szemnek és szájnak is az ingerre.
Barátkozás, árulás, cserbenhagyás, bosszú harc, jótékonyság és méltó büntetés. Minden amit az ember akarhat egy jó történetben. De ez már kicsit sok is volt a fiatal alakváltónak. Fáradtan üldögélt az egiky kocsi platóján, ahogyan mosolyogva nézte az eget és egyre szebb külalakot öltő tűzijátékot. Egy halk sóhajtás hallatszott csak, ahogyan sokan töltötték ezzel az így felszabadult idejét, de valahogyan Gil nem igazán érezte jól magát.
- Mi a baj, nem vagy elégedett? -állt mellett újra az egész nap, vagyis inkább fél nap őt segítő lány. - Túl keveset gyűjtöttél össze? -kérdezte tőle mosolyogva és barátságosan, ahogyan a kocsinak dőlve nézett fel ő is az égre.
- Nem erről van szó, csak valahogy ez így túl kevés volt...- mondta komoran, miközben lenézett a lányra. - … azt hittem jobban próbára tesznek majd, de így olyan könnyű volt az egész..[/color].- de lassan elmosolyodott. -[color=orange] De örülök annak, hogy segíthettem, ne értsd félre, csak többet vártam. És ezért valahogy csalódott vagyok.
- Fiatal vagy még, szóval ne kapkodj el semmit. - mosolyogva nézett Gil-re. - Ráérsz még fitogtatni a képességeidet később, inkább örülj, hogy egy ilyen napon is képesek vagyunk örülni ennek a gyönyörű tűzijátéknak. - kuncogott boldogan és ezzel Gil arcára és mosolyt csalt.
- Igazad van, inkább élvezzük a tűzijátékot, mind hogy szomorkodok itt egymagamban. - nézett fel újra a még mindig újra és újra felgyulladó fényekre. - De még mindig nem mondat el a nevedet... - jegyezte meg.
- Veronica....- árulta el végre a nevét. - Örülök, hogy megismerhettelek Gilbert!

Csendben nézték végig a tűzijátékot. Egy szó vagy pisszenés nélkül, hiszen ezen lenyűgöző esemény, úgymond megkoronázta az egész napjukat. De egyszer mindennek vége szakad és amikor az utolsó robbanás is elhangzott Veronica csak felpattant és mosolyogva szembefordult Gil-el.
- Na ennyi lett volna. Itt elválnak az útjaink...- mosolygott ahogyan egy puszit nyomott a megszeppent fiú arcára.- Most menj és vedd át a jutalmad... megérdemled...- suhant el a tömegben, mintha ott sem lett volna, ahogyan Aiko és Aoi jelent meg és újra, egy pillanat alatt magára vont minden figyelmet. De azt is elkellet mondani, hogy nem kapkodták el a dolgot. Nem húzták az időt, csupán közölték, hogy eljött a jutalmazások ideje és egyből neki is álltak az gyújtogatásának. Nem siettek és mindenkihez volt egy pát kedves szavuk és mivel Gil elég hátuk üldögélt hozzá szinte utoljára értek el.
- Ez pedig a tiéd...- nevetett fel Aiko ahogyan elővett egy egyszerű kártyalapot és Gil kezébe nyomta. Az alakváltó mágus érezte a tenyerében a puha tapintását és a rajta lévő nyitott kis ajtó.
- Ez mi? -kérdezte meglepetten tőle a mágustanonc.
- Hogy mit? -nézett Aoi-ra Aiko, ahogyan tanácstalan arcot vágott.
- [color=violetEz a kártya mágikus erővel bír.. Ha mágikus erőt vezetsz bele az ajtó kinyílik és te eltudsz benne bújni bárhol bármikor.[/color] - az úját felemelve azonban óvatosságra intette Gil-t. -[color=violet De ez esetben a kártya a földre hull, és bárki felveheti majd! [/color]
- Szóval csak óvatosan. - nevette fel Aiko is, ahogyan egy puszit nyomott ő is a srác arcára és azonnal mentek is tovább.

A többiek, akik már átvették a jutalmat, kezdtek átsétálni egy másik terembe, a VIP szektorba és Gil is éppen oda készült. De épphogy leugrott az emelvényről és elindult volna egy erős marok kapta el és rántotta vissza.
- Mi a...- mérgesen nézett hátra, de amikor meglátta ki az, nem kiabált semmit sem. - …. mester, maga mégis hogyan...
- Ssshhh...- nevetett fel. -Menünk kell! Oda amúgy sem mehetsz még. Kiskorú vagy, nem emlékszel...- mosolygott rá, ahogyan megmarkolta a fejét, majd felemelve úgy húzta maga után mind egy zsák krumplit. - … na menjünk!
- Engedjen el mester!!!!!!!!!!!! - kiáltozta de mindhiába.

Ahogy a VIP páholy felé igyekezünk, már előre rosszalló pillantásokkal méregetnek az őrök. Magamban eldöntöm, hogy nem fogok a kedvükre tenni, és bár tudom, hogy a kosárra hajtanak, nem nyújtom feléjük, hanem megpróbálok elmenni mellettük.
- Kosár! –szólal meg az egyik őr, miközben beáll elém, és mellkasa előtt összefont karokkal, rosszallóan méreget. Hát, neked is a kurva anyád.
- Nyugi Morzsi, helyedre! Itt a kaja, a gazdi jókisfiúja megérdemli a maradékot. - vonom fel szemöldököm, és egy képzeletbeli falnál megtámaszkodva nézek várakozóan az őrökre.
- Vicces vagy, he? Na ide a lével! És ha lenyúltál belőle, akkor…
- …elengedik a pórázod, mi, kutya? Kusshadj, és engedj be inkább. És ne aggódj, nem szorulok a szánalmas pénzetekre. – mondom, mire az őr, bár nehezen fogja vissza magát, de mégis félreáll, és fogcsikorgatva átenged. Igazán engednék a csábításnak, és megvakargatnám a füle tövét, de azzal már túlságosan is túllépném a határt, ami nem lenne egészséges. Mármint, az őrre nézve. Időközben még tart az unalmas tűzijáték, de nem igazán érdekel, inkább Aoi, és Akiko felé somfordálok, a tűzijátéknál is unalmasabb „kísérőmet” lehagyva. Amikor odaérek, rám mosolyognak, és átadják fáradtságom jutalmát, egy kis szütyőt.
- De praktikus! Egy kis tároló, amibe bármikor bepakolhatok! – kiálltok fel nevetve, mire ők is elmosolyodnak.
- Az ajándék benne van szépfiú! - kacsint rám Akiko, mire felhúzom a szemöldököm.
- Köszönöm, szép leány. Akkor hát nézzük mit rejt a csomag. – mondom, és kinyitom a tárolót, mire egy doboz cigarettát találok benne.
- CIGI! És a kedvenc márkám! Fiore felében be van tiltva a túlzott erőssége miatt…
- Örülök hogy tetszik. - mosolyog Aio.
- Ez egy mágikus doboz, mert soha nem fogy ki! - teszi hozzá Akiko, szintén mosolyogva.
– Te jó ég lányok! KÖSZÖNÖM! – mondom, és odahajolok hozzájuk, egyénként egy-egy puszival illetve ezeket a csodás teremtményeket.
- Mégis, mivel hálálhatnám meg? – kérdezem, mélyen Aoi szemébe nézve, Akiko kezét fogva.
- Hát... - kezdi vigyorogva Akiko.
- Még nincs partnerünk az estipartyra. - fejezi be kacér mosollyal Aoi, mire én is elvigyorodom.
– Oh, dehogy nincs. – mondom, és odalépek Aoihoz, kezeimet először derekán csúsztatva át, majd lassan lejjebb eresztem, s fenekébe markolva csókolom meg. Aio nem ellenkezik, és visszacsókol, vadul, szenvedélyesen.
- Ó… És engem kihagytok? - kérdi megjátszott szomorúsággal Akiko, mire elengedem Aoit, és hozzá lépek át. Hasonlóan csókolom meg, majd hátra lépek, és a lányokra nézve kérdezem meg.
– Nincs errefelé egy privát sátor véletlenül?
Mind két lány szélesen vigyorog, miközben Aoi végigsimít a mellkasomon, s eközben Akiko közel hajol hozzám majd a fülembe súgja.
- Szeretnéd?
~Nem bazdmeg, azért kérdezem, mert hobbiból ilyeneket gyújtogatok.~ – de a gondolataim helyett megválogatom szavaimat.
- Igen. – súgom vissza, és ismét kinyújtom arcomat, egy újabb csók reményében.
Akiko szenvedélyesen csókol vissza, majd kezeimet megfogva húzni kezd maga után.
- Gyere! - mosolyog rám kacéran Aoi, ahogy szabad kezemnél fogva ő is húzni kezd egy közeli sátor felé. A sátor előtt két biztonsági gorilla, de utat nyitnak a lányok láttára. Bent kényelmes kanapék, vastag szőnyegek, pezsgő, és minden ami kell. Akiko beérve elengedi a kezem, és egyenesen az asztalhoz megy, ahol felkap egy pezsgős poharat.
- Pezsgőt? - kérdi és lassan melleire önti a nedűt, mire hűséges kutyaként lépek hozzá.
- Kérek… – súgom, miközben kebleire hajolva kezdem lenyalni bőréről az italt, kezeimmel pedig ruháiból bújtatom ki a lányt. Aoi mögém lépve karolja át derekam, majd lassan csókolgatni kezdi a nyakam, miközben Akiko kéjesen sóhajt fel, és hajamba túr, ujjaival cirógatni kezdve a nyakam. Halkan sóhajtok, miközben továbbra is Akikot kényeztetem nyelvemmel, majd lassan lefelé kezdek haladni testén, a köldöke alatt szinte álló sebességre kapcsolva. Miután a kimonóból már korábban kibújtattam, meglepve tapasztaltam, hogy nem visel semmit, így nincsen további akadályozó tényező. Érzem,a hogy Akiko teste megremeg, majd felpillantva látom, hogy arca kipirul a vágytól és légzése zihálássá változik. Aoi, eközben lassan levetkőztet, s ezután mellém lép, kezével végig simítva bokszeremen, miközben lágyan csókolii kezdi mellkasom. Ajaki lassan, minden percet kiélvezve haladnak egyre lejjebb mígnem elérik ölem. Kezével végig simít férfiasságomon, majd egy kicsit lejjebb húzza és nyelvével pajkosan megcirógatja a szabaddá vált bőrfelületet. Egyre lejjebb és lejjebb húzza a boxert, míg végül ajaki elérik szerszámomat. Finoman ajkai közép fogja és vár. Izmaim megfeszülnek, majd lassan kihúzom a lány szájából férfiasságom. Bár először zavarodott a tekintete, nyugtatóan rámosolyodom, majd hanyatt fekszem, és magamra húzom Akikot, folytatva az elkezdett „munkálatokat”, úgy, hogy mind a hárman egymáshoz férjünk. Akiko teste megvonaglik az át élt gyönyörtől, hangosan sikítozva markolt Ralf hajába, míg Aoi egyre mélyebben fogadta magába férfiasságát, s nyelve pajkosan játszott vele. Óvatosan kibújok Akiko alól, és Aoihoz hajolok. Felemelem arcát, majd hanyatt döntöm, és óvatosan belévezetem szerszámomat, miközben vadul, szenvedélyesen csókolom meg.
Aoi felkiált, ahogy magába érzi a fiút, de további sikolyait elfojtja Akiko csókja. A lány felváltva csókolj engem, és Aoit, aki körmeivel végi szánt mellkasomon, ahogy teste megremeg a gyönyörtől. Továbbra is folytatom a csípőmozdulatokat, egy pillanatig sem kímélve Aoit, miközben magamhoz húzom Akikot. Csak magamnak akarom a száját, csak én akarom csókolni, s miközben Aio testében járok férfiasságommal, Akiko szájában matatok nyelvemmel, megragadom egyik kívánatos mellét, és megszorítom, ahogy testemen végigfut a kéjes gyönyör hulláma. Akiko vadul csókol vissza, és kezeimet mellkasa köré fonja, magához húzva ezzel.

Az est további jeleneteit az olvasó fantáziájára bízom. Köszönöm az eventet!

Vonulunk az izomagyak közé. Ők kutyákhoz képest körbevesznek minket. Egyértelműen a kosárra fáj a foguk ezeknek a balga állatok, így kénytelenek voltunk ezeket átadni a kedves uraknak, akiket remélem soha többé nem fogok látni. Az égen közben zajlik a tűzijáték, amit pár eléggé csinos lányka bámul. Gondoltam én is oda sétálok a tömeghez és bámulom a szebbnél szebb és színes robbanásokat, miközben arra gondolok, hogy nem is volt ez olyan rossz. Ingyen ettem, kihasználtam a karkötőt, utána előadtam a tömegnek és gyűjtöttem egy kis pénzt, és végül a tűzijáték. Sokkal jobban jártam azoknál, akik csak szimplán eljöttek és elköltötték az összes pénzük. Nem volt idő a filozofálásra, mert Aoi és Aiko bukkant fel nem messze. Mindenkinek osztottak ajándékot, és köztük nekem is.
- Tessék! Fogadd el hálánk jeléül!
Egy arany láncon lévő medál volt, de én nem éppen vagyok az ilyen csecsebecsék kedvelője, így inkább rákérdeztem, hogy ezzel a medállal mitévő legyek.
- Véletlen nem tudnátok megmondani, hogy ez a medál mire is jó?
Halkan odatettem a bunkó sorokat:
- Nem éppen vagyok oda az ékszerekért.
Aiko elmosolyodik és a következőképpen folytatja:
- Nyugi, ha csak egy ékszer lenne, akkor egy leányzónak adnánk.
Helyeselve bólogattam.
- Ez egy mágikus medál! Ha valaki hazudik akkor egy kis csilingelő hangot fogsz hallani, de csak te.
Hirtelen sokkal jobban tetszik így a medál. Gyorsan a nyakamba kapom.
- Ha van kedved maradni akkor nyitva áll a V.I.P. buli, sok szerencsét utadon!
Mosolyogva távoztam a buli felé, ahol elég sokan voltak. A pultnál mindenki falatozott, de mintha senki se fizetne így megkérdeztem az egyik helyi dolgozónál:
- Itt minden ingyenes?
Rám fordult és elmosolyodott.
- Igen, vegyél amennyit csak akarsz!
Boldogan tömtem magamba az ételt, italt bár a nyaklánccal elég különös volt, mert mindig bele akart lógni a fránya ételbe! Miután megtömtem a bendőmet és rendesen kiittam magam, nyugodtan félre vonultam egy leánnyal, akivel együtt töltöttem az éjszakát. És a legjobb, reggel mikor felkeltem, észleltem, hogy nem loptak el semmit.