Magánküldetés - Szörny vadászat

Hajnalok hajnalán éppen lefelé lépkedtem a céhház lépcsőjén, hogy ne ébresszek fel senkit, mikor Chronaios mester halkan utánam szólt. Visszanézve a lépcső tetején láttam állni és intett, hogy menjek utána. Az irodájába hívott.
- Sarumi![/color] – kezdte csendesen. – Mindig azon nyaggatsz, hogy adjak neked valamilyen feladatot.
Én nagy levegőt vettem, hogy mentegetőzzek a dolog miatt, de egy legyintéssel elhallgattatott.
- Nem régen értesültem, hogy Nocturnus gróf bátor mágusokat keres, akik készek rá, hogy elvégezzenek neki egy fontos feladatot. Hogy mi a feladat, azt majd személyesen kívánja elmondani. Úgy gondolom, azért nem árt, ha tudjuk, mit is akar elvégeztetni pontosan a Gróf. – zárja rövidre a munka taglalását. – És most akkor itt lenne a jó alkalom, hogy belevesd maga egy hőn áhított küldetésbe. Vállalod?
- Persze, hogy vállalom! – ragyogott fel az arcom, hogy végre én is egy komoly küldetésre mehetek, méghozzá a mester megbízásából. – Hová kell menni? És mikor induljak?
- Amennyiben nincs más dolgod, talán azonnal indulhatnál. – hangzott a talán kicsit irónikus válasz. - Magnólia mellett van a Fekete Torony, ott kell találkoznod a Gróffal, de…- emelte fel figyelemfelhívóan az ujját Chronaios, - van egy feltételem!
A nagy lelkesedésem egy pillanat alatt lecsöndesedett, hiszen az ilyen feltételek általában semmi jót nem szoktak jelenteni.
- Magaddal kell vinned egy nem régen csatlakozott új tagunkat, a neve Dorf Geinos!
- De mester….
- Nincs semmi de! – rázta a fejét komolyan a klánvezető. – Neki sem árt, ha szerez egy kis tapasztalatot, és neked sem, ha lesz valaki melletted a céhből. – zárta rövidre az el sem kezdődött vitát. – Keresd meg és induljatok mielőbb!
Nem volt mit tenni, megköszöntem a lehetőséget a mesternek és elindultam felkutatni ezt a Dorf nevű mágust. Egy kis kérdezősködés után Mei felvilágosított, hogy valószínűleg az alagsorban, a gyakorlóteremben találom, mert jóformán az egész napját ott tölti.
~ Hát ez nagyszerű! Biztos valami fanatikus fegyverforgató, aki majd igyekezhetek egész úton kordában tartani, hogy ne kössön bele az élő fába is! ~ füstölögtem magamban, míg lecaplattam az edzőteremhez.
Nem mondom, mikor megláttam egy kicsit földbegyökerezett a lábam! Az a hosszú, sűrű haj és szakáll, amitől alig látszott az arca! Termetre is kicsinek látszott, de viszont zömöknek és erősnek tűnt. Éppen egy fejszével gyakorolt és meg kellett állapítanom, hogy nagyon ügyesen forgatta.
- Dorf Geinos! – kiáltottam oda neki hangosan. – Chronaios mester küldött és lenne itt egy kis feladat kettőnknek, ha van kedved hozzá.
A férfi kíváncsian ballagott oda hozzám, én pedig, miután elmondtam ki vagyok, felvázoltam előtte a mester által elmondottakat. Nem sokat hezitált, azonnal elvállalta a megbízást, így csak addig időztünk még a klánházban, míg összeszedtük a cókmókunkat és már indultunk is az állomásra, hogy elvonatozzunk Magnólia felé.
Megérkezésünk után kisebb-nagyobb segítséggel, de megtaláltuk a Toronyhoz vezető utat, ami egy nagyon szép, gondozott parkon vezetett keresztül.
A toronyhoz érkezve beléptünk az ajtón és kíváncsian néztünk körül, hiszen az emberek elmondása alapján inkább romokra és feldúlt épületre számítottunk, de ennek semmi nyoma nincs, minden szép és tiszta, viszont ennek ellenére volt az épületben valami félelmetes és hátborzongató. A teremből, ahol álltunk egy csigalépcső vezetett felfelé. Épp elindultunk volna, mikor egy fekete hajú fiú lépett be a terembe, fején narancssárga kendővel és a kezében bottal. Mikor meglátott bennünket egyenesen felénk indult.
- Ööö, üdv emberek! Hülye kérdés következik, de nem tudjátok ez az a bizonyos Nocturnus tornya? Úgy hallottam, hogy volna itt egy kis meló. – kérdezte mikor oda ért.
Én csak meglepődve néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy mást is megbíztak a feladattal.
- Jah igen, a nevem Kyou Heidan. Fegyvermágus, Fairy Tail. – mutatkozott be aztán rögtön észbe kapva.
- Üdv neked is! Sarumi Toro vagyok a Titan Nose klánból és én Alakváltó lennék. – viszonoztam a bemutatkozást.
- Mivel közel és távol nincs másik sötét torony.... Igen valószínűleg ez Nocturnus tornya. Egyébként Dorf Geinos vagyok, szintén a Titan Noseból. – tette hozzá céhtársam is.
Kyou ezek után még vetett egy vizslató pillantást a teremre, majd átvette a kezdeményezést.
- Nos szerintem menjünk keressük meg a főnö- - szakította félbe mondanivalóját a nyíló ajtó hangja.
Egy magas, feltűnő lilás színű hajú lány lépett be rajta. Látva, hogy már hárman ott álldogálunk, hozzánk sétált és tétován megállt, majd egy pár pillanat múlva megszólalt.
- Shiina Kaori vagyok, a Quattro Cerberus fegyvermágusa.
- Üdv. Az én nevem Kyou Heidan. Szintén fegyvermágus, Fairy Tail. Örvendek. – vágta rá az előtte érkező fiú, majd fütyörészve elindult a magasba vezető lépcső felé.
- Szia! Én Sarumi vagyok, Sarumi Toro alakváltó mágus a Titan Nose klánból – ismételtem meg a bemutatkozást.
- Nagyon örülök hogy megismerhetem Miss Shiina. Dorf Geinos vagyok Elemi mágus szintén a Titan Noseból. - csókolt kezet társam a lánynak, nem kis meglepetésemre.
Kicsit kíváncsi lettem volna újdonsült társainkra, de nem akartam most húzni az időt, lesz majd biztos alkalom a mélyebb megismerkedésre, így inkább a már a lépcsőknél járó Kyou után indultam. Felnézve láttam, hogy elég szép kis kapaszkodó áll előttünk. Már mentünk egy ideje, mikor lentről meghallottuk, hogy ismét nyílik az ajtó. Mivel már elég messze jártunk tőle, nem láttam valami jól a belépőt, csak a kalapja tűnt fel onnan fentről, ahol álltam.
~ Mi a fene! Mágus találkozó lesz itt? Ilyen veszélyes lenne a munka, hogy ennyi emberre lesz szükség? ~ mormogtam magamban, de nem álltam meg őt is bevárni, majd feltalál egyedül is, ha akar.
A lépcső végre véget ért és mi egy kör alakú teremben találtuk magunkat, mellyen a négy égtáj felé erkélyek nyíltak. Megborzongtam, ahogy az azokon ücsörgő rémséges pofájú vízköpőket szemléltem, mert azok feje állandóan követte minden mozdulatunkat. A mennyezetet, melyen egy óriási, koromfekete Fiore térkép volt látható, méretes, borotvaéles tüskékkel megtűzdelt, a tetejükön vésetekkel, domborművekkel díszített oszlopok tartották.
Egy alak álldogált hátal nekünk az egyik erkélyen, de hallva közeledésünket megfordult és ránk nézett. Isten bizony, láttam már egy-két borzalmas dolgot életemben, de a Gróf látványa mindent felülmúlt. Jeges borzongás áradt szét a testemben, melyet egyáltalán nem oldott fel túlvilági hangja, mikor megszólalt.
- Már vártalak titeket! Talán emlékeztek akár csak hírből is az itt folyó csatákról nem régiben, mikor a Torony kiemelkedett a földből! Ahonnan eme épület felemelkedett, hatalmas barlang maradt, de nem üresen! Megpróbáltam kiirtani a szörnyeket, amik ostoba híveim ármánykodásaival szabadultak a világra, de nem sikerült mindet a sötétségbe taszítani! Jó pár a torony alatti barlangba bújt el! Itt jöttök ti a képbe! Menjetek le, és irtsátok ki a létezés eme tévedéseit! Ha jól teljesítetek, értékes jutalmat adok nektek! De amíg csak egy is él azokból a szörnyekből, ne gyertek vissza!
Még mindig a Gróf látványának hatása alatt állva, de már a feladat súlyát mérlegeltem, mikor
Nocturnus sarkon fordult és visszasétált az egyik erkélyre, és többet egy szót sem szólt.
Ekkor Kyou hetykén odavetette.
- Heh? Csak ennyi. Oké főnök, nemsokára találkozunk. – azzal már indult is kifelé.
Hát én nem vettem olyan könnyedén a dolgot, hiszen, ha az lett volna gondolom ő maga is sikerrel járt volna és nem kellettünk volna mi hozzá, de véleményemet egyelőre megtartottam magamnak, hiszen alig ismerem még társaimat, és ebbe sajnos még saját céhtársam is beletartozott.
Mivel már nem volt miért itt maradni én is elindultam, mikor láttam, hogy Shiina megállítja Kyout, de mondanivalóját nekünk is címezte.
- Ti megbízható embereknek tűntök, ezért figyelmeztetlek titeket. Vigyázzatok a fehérhajúval... már találkoztam vele, és nem a legszimpatikusabb ember... Ha esetleg újra előkerülne, legyen mindenki óvatos. – mondta.
Tényleg! Csak most vettem észre, hogy a kalapos fickó nincs a teremben. Azt sem tudtam egyáltalán itt volt-e és a csapatunkhoz tartozik-e? De hát majd kiderül előbb-utóbb!
Így csak értésem jeléül biccentettem a lánynak és aztán máris a Torony pincéje felé vettük az irányt.
Odalent nem volt ugyan vak sötét, de azért meresztgetnünk kellett a szemünket, ha látni is akartunk valamit. Egyszer csak Kyou szólalt meg suttogva és kezével feltartóztatva minket.
- Sss! Várjatok. Hallok valamit.- és a következő percben már dobótőrök jelentek meg a kezében.
Szemünk előtt lassacskán egy furcsa szörny bontakozott ki. Torz csecsemőre hasonlított, akinek hosszú karmai, sárgán izzó szemei és agyarszerű fogai elborzasztottak. Össze-vissza mászkált a padlón, a mennyezeten, a falon. Legszívesebben ott helyben megöltem volna ezt a rémséget, de végül mégsem, hiszen talán el is vezethet valahová. Követni kezdtük, az egyre jobban sötétbe vesző alagútban. Hirtelen a folyosó véget ért és egy vaskapuval találtuk szemközt magunkat, melyen egy koponya alakú kopogtató volt.
- Hmm…ha nem bánjátok bekopogok. – állt az ajtó elé Kyou és már meg is zörgette az ajtót.
[i]

Már korán reggel levonultam az alagsorba hogy fejlesszem a kristály mágiámat. Már a céh tagja vagyok egy jó ideje, de még mindig nem sikerült elsajátítanom rendesen a Crystal Make varázslatát. Akárhányszor egy átlagos tárgy előhozásával próbálkozom, ami nem fejsze, a tárgyam még átalakulás közben felrobban. Nem adom fel! Szorgosan kísérleteztem tovább, különböző vázák, virágminták, fotelek, biciklik létrehozásával, aminek a következménye, hogy egykettőre csak magaménak tudhattam az egész edző termet. A többiek nem kis ijedtéggel menekültek ki a helységből a folyamatos földrázásnak köszönhetően. Elég nagy szégyen hogy itt vagyok huszonöt éves, és még mindig nem megy ez az alapvető varázslat, amit más kristály mágusok már tizenkét éves korukban teljes magabiztossággal végeznek el. Myra is csak akkor merészkedett elő rejtekhelyéről, amikor már csak egy kis önbizalom növelőként Crystal Touch mágiával vontam körül Chert, és inkább a fejszémmel gyakorltam tovább a harci technikámat.
- Dorf Geinos! - Hallotam meg egy lány kiáltását a terem bejárata felöl, mikor ép az egyik próbabábut készültem kettévágni. Mivel a lendület már elveszett, inkább leeresztettem Chert és ránéztem a hang tulajdonosára. Már többször is láttam azelőtt, főleg a kocsma helységben, de még sosem beszéltünk. Így érdeklődve vártam hogy mi szél hozta felém. – Chronaios mester küldött és lenne itt egy kis feladat kettőnknek, ha van kedved hozzá. – Természetesen érdekelt hogy milyen küldetésről lehet szó, ezért közelebb mentem a lányhoz, hogy hallhassam a részleteket.
Mikor odaértem hozzá, elmondta, hogy Sarumi Toronak hívják. Részemről a bemutatkozás fölösleges volt, mert az előbbiek alapján már tudta, hogy ki vagyok, ezért csak némán vártam a folytatást. Korán volt még és a Crystal Make varázslat kudarca miatt le is voltam kicsit lombozódva.
A küldetés egy magnólia melletti sötét toronyban vár ránk és a megbízónk, Nocturnus gróf. A feladatról majd ő személyesen tájékoztat bennünket. Nekem ennyi információ elég is volt, ahhoz hogy rábólintsak, elvállalom a feladatot. Azon kívül, hogy végre van új melóm, annak is örültem, hogy Arashin, Chronaios mesteren és Meien kívül más Titan Noseos taggal is megismerkedhetek.
Miután megbeszéltük Sarumival hogy körülbelül fél óra múlva, a kijáratnál találkozunk, felmentem a szobámba összeszedni a holmim és szegény Myrát, aki még mindig túl kicsi volt, hogy bárhová is magammal vigyem, ismét Meire bíztam, hogy vigyázzon rá.
Miután kis farkasomat átadtam Meinek a pultnál, már láttam Torot várakozni a kapunál. Sietve közelítettem meg őt, hogy elindulhassunk a vonatállomásra és felszállhassunk a legközelebb induló vonatra, ami Magnóliaba visz.
Nocturnus tornyát hamar megtaláltuk a helyiek segítségével, bár eltéveszteni nem igen lehetett. Az építményig gondos munkával karbantartott park vezetett. Kérdezősködésünk során az emberek hatalmas harcokról és rombolásról számoltak be nekünk, de a csatáknak, nyomát sem lehetett látni. Tisztaság és rendezettség vett minket körül. Látszott, hogy egy gróf otthonáról volt szó. A fényűzés ellenére azért volt egy kis nyomaszó érzésem, amit nem tudtam hová tenni. Talán csak a sötét színek dominálása hozta rám a frászt, de volt egy olyan sejtésem, hogy ennél többről van szó. A teremből csak egy csigalépcső vezet felfelé más út nincs, ezért Sarumival arra felé indultunk, amerre a munkaadónkat reméltük, de visszafordultunk, amikor meghallottuk a kapu nyitódását és egy fekete hajú fiú narancs fejpánttal a fején lépet be rajta. Becsukta maga után az ajtót, majd odajött hozzánk.
- Ööö, üdv emberek! Hülye kérdés következik, de nem tudjátok ez az a bizonyos Nocturnus tornya? Úgy hallottam, hogy volna itt egy kis meló. - Ha tudja, hogy hülye kérdés, akkor mindek kérdezi? Teszem fel az érthető kérdést, persze csak magamban, mert azért nem akarok annyira ellenszenvesnek tűnni. Anyukám is azt tanította mindig, ha nem tudsz egy jó szót szólni, inkább ne mondj semmi. Ő is eltűnődhetett, hogy vajon miért nem válaszolunk az értelmetlen kérdésére. És tévesen arra következtetett, hogy azért mert még nem mutatkozott be.
Jah igen, a nevem Kyou Heidan. Fegyvermágus, Fairy Tail. – Hadarta el ezt mind egyszerre és várakozva nézett ránk, hogy mi is kövessük a példáját.
- Üdv neked is! Sarumi Toro vagyok a Titan Nose klánból és én Alakváltó lennék. – Válaszolt Sarumi, bájos jó modorral, de én nem bírtam ki hogy ne tegyek valami megjegyzést mégis az előző kérdésére.
- Mivel közel és távol nincs másik sötét torony.... Igen valószínűleg ez Nocturnus tornya. Egyébként Dorf Geinos vagyok, szintén a Titan Noseból. - Még vártam egy darabig, hogy Kyou is ki gyönyörködhesse magát a csarnokban, pedig már szívesebben felmentem volna, hogy megtudhassam a küldetés részleteit. Miután a fiú végzett újra úgy érezte, hogy mondania kell valamit.
- Nos szerintem menjünk keressük meg a főnö- - Ám ezúttal félbeszakították. A kapun ismét érkezett valaki, de ezúttal egy gyönyörű és magabiztos nő csatlakozott hozzánk.
Miután végig nézett rajtunk, meghallhattam a hozzá tökéletesen illő, határozott hangját.
- Shiina Kaori vagyok, a Quattro Cerberus fegyvermágusa. – Egy fegyvermágus, vajon Chert is kedvelné?
- Üdv. Az én nevem Kyou Heidan. Szintén fegyvermágus, Fairy Tail. Örvendek. – Hmmm…elsőre nem is emlékeztem hogy a srác is fegyver mágus, de sebaj, végül is nem úgy tűnik, hogy Kaori, az ő érdeklődését is felkeltette volna. Ugyanis, minket hátrahagyva, fütyörészve elindult a csigalépcső felfelé. A lányoknak nem igen tűnt fel a távozása, mert idilli hangulatban tovább folytatták az ismerkedést.
- Szia! Én Sarumi vagyok, Sarumi Toro alakváltó mágus a Titan Nose klánból. – Úgy tűnik céhtársam már csak ilyen barátságos teremtés, hogy nem mond senkinek és semmire egy rossz szót sem. ^^ Követtem a példáját, így mélyen meghajolva és kezet csókolva a gyönyörű Kaorinak, én is bemutatkoztam.
- Nagyon örülök hogy megismerhetem Miss Shiina. Dorf Geinos vagyok Elemi mágus szintén a Titan Noseból. - Ezután mi is elindultunk a túlbuzgó Heidan után. Már jócskán a lépcsőkön lépkedtünk mikor ismét nyílt az ajtó. Jó sok embert kértek fel erre a küldetésre, most már biztos hogy izgalmas feladatott kapunk. Az ötödik csapattársunkat már nem vártuk meg egy újabb bemutatkozó körre, csak akkor álltunk meg újra, mikor már felértünk a torony tetejébe.
A terem, amibe értünk kör alakú, négy erkélyjel, amiken rémes pofájú vízköpő szobrok foglaltak helyett, és fejeik szigorúan őrizték minden mozdulatunkat. A menyezettet borotvaéles tüskékkel borított oszlopok tartották. Tetejüket pedig bonyolult minták és domborművek díszítették. A plafont pedig egy hatalmas freskó foglalta el, ami Fiore térképét mutatta fekete alapon.
Nosturnos az egyik erkélyen, nekünk háttal állt. Mikor mind felértünk a kalapos fehér hajú fickóval együtt, a Gróf megfordult és látványától lábam a földbe gyökerezett. Nem értem hogy torzulhatott el ennyire valakinek a külseje, de azt hiszem nem is akarom megtudni.
-Már vártalak titeket! - Szólt Nocturnus túlvilági hangján ami egyszerre rémisztő és fenséges.
-Talán emlékeztek akár csak hírből is az itt folyó csatákról nem régiben, mikor a Torony kiemelkedett a földből! Ahonnan eme épület felemelkedett, hatalmas barlang maradt, de nem üresen! Megpróbáltam kiirtani a szörnyeket, amik ostoba híveim ármánykodásaival szabadultak a világra, de nem sikerült mindet a sötétségbe taszítani! Jó pár a torony alatti barlangba bújt el! Itt jöttök ti a képbe! Menjetek le, és irtsátok ki a létezés eme tévedéseit! Ha jól teljesítetek, értékes jutalmat adok nektek! De amíg csak egy is él azokból a szörnyekből, ne gyertek vissza! – Látszik, hogy ezt a férfit csak a lényeg érdekli. Nem fecséreli az idejét fölösleges dolgokra vagy kérdésekre és ez tetszik, így amikor vissza vonul az erkélyre már indulnék is feladatomat végezni, de Kyou megint nem bír magával. Tényleg nem tudja mikor kell hallgatni?
- Heh? Csak ennyi. Oké főnök, nemsokára találkozunk. – Megint csak a fölösleges szavak, amik nem illenek egy ilyen méltóságos helyre. A harcot nem lehet ilyen félvállról venni, ha olyan könnyű lenne a feladat, ez az erős mágus nem kért volna fel minket, ötünket hogy pusztítsuk ki a szörnyeket. Az ismeretlen tag már elindult lefelé és Sarumi és én is követtük volna,de a vehemens Kyout, Kaori megállította, mikor kifelé indult és szavait felénk is címezte.
- Ti megbízható embereknek tűntök, ezért figyelmeztetlek titeket. Vigyázzatok a fehérhajúval... már találkoztam vele, és nem a legszimpatikusabb ember... Ha esetleg újra előkerülne, legyen mindenki óvatos. – Ebből azt következtettem ki, hogy az ötödik társunk csak is egy sötét mágus lehet, ha így áll a helyzet tényleg nem számíthatunk rá, hogy jó pofizni fog velünk. Ezt tudomásul véve bólintottam egyet Kaori felé. És végre mind elindultunk a pincék irányába.
Már egy jó ideje mentünk az alagsorban, de csak lassan haladtunk, mert nem sokat lehetett látni a megvilágítatlan helységben. Motoszkálásra lettünk figyelmesek és ennek Kyou hangot is adott.
- Sss! Várjatok. Hallok valamit. – Tovább hegyeztük a fülünket, és a szemünket. Nem sok kellett hozzá hogy egy baba szerű ocsmány gnóm bontakozzon ki a homályból. Gusztustalan kis ördögi lény volt, amelyről lerítt, hogy a sötétség mélye szülte. Sajnálatomra nem öltük meg azonnal, mert az banális hiba lett volna. Így legalább elvezett minket a többi pokolfajzat rejtekhelyére.
Addig követtük a dögöt, míg egy nagy vasajtó elé nem értünk, a folyosó végén, amin egy nagy koponya alakú kopogtató díszelgett.
- Hmm…ha nem bánjátok bekopogok. – Mondta Kyou, és én rábíztam, bár volt egy olyan érzésem hogy senki nem fog üdvözölve beinvitálni minket.

Nem sok idő telt el Noctornus ébredése óta, de a furcsa esemény továbbra sem hagyott nyugodni. Aggályimat Goldmine mesterrel is megosztottam, s mintha csak a sors akarta volna, átadott egy különleges felkérést, mely a Fekete Toronyból érkezett. A nagyúr szörnyirtásra keresett mágusokat, így elérkezettnek láttam az időt, hogy újdonsült társammal, a kis Roushi tojásával a zsákomban elinduljak Magnólia felé. Ahogy a vonat ütemesen zakatolt alattam, végiggondoltam az elmúlt időszakot, mely kissé felbolygatta eddig egyszerűnek vélt életemet. Nocturnus ébredése, a hamis Zansatsusha pengék felbukkanása, egy új barát a Titan Noseból, és persze találkozásom a kis tojással, Roushival. Úgy éreztem, felpörgött körülöttem az élet, s szinte lüktetett bennem a mágikus erő, mely egyre csak növekedett testemben. Magnólia körvonalai már felsejlettek a távolban, s ahogy közelebb értem, a Fekete Torony alakja is egyre feltűnőbben bukkant elő a fák lombjai közül. A vonatról leszállva azonnal a hegyek felé vettem az irányt, s szinte pontosan azt az utat követtem, mint amit azon a baljóslatú éjszakán, mikor a torony előbukkant a semmiből. Az erdőn átvágva végül a torony aljában találtam magam, a sötétség, s a pusztulás azonban már nem képezte részét a látképnek – egy jól karbantartott park vette körül a hatalmas építményt, mely azonban most is ugyanolyan hátborzongató volt, mint legutoljára. A főbejáraton belépve egy már ismert csarnokban találtam magam, ám az elmúlt küzdelemnek már nyoma sem maradt. A falakon a kőfaragványok ugyanolyan groteszk látványt nyújtottak, mint azelőtt, ám a nyomasztó légkör már kissé alábbhagyott. Kicsit késve ébredtem rá, hogy nem vagyok egyedül a csarnokba. Furcsa társaság gyűlt itt össze, de hát illik bemutatkozni, így megtettem az első lépést.
- Shiina Kaori vagyok, a Quattro Cerberus fegyvermágusa. – mondtam végig a sablonszöveget.
- Üdv. Az én nevem Kyou Heidan. Szintén fegyvermágus, Fairy Tail. Örvendek. – mutatkozott be gyorsan a nálam magasabb, sötét hajú fiú, aki már indult is a csigalépcső felé, mely Nocturnus tróntermébe vezetett. ~ Nah igen, a Fairy Tail, ami nem lépett semmit, mikor Magnólia fölött megjelent a Torony árnyéka... ~ fordult meg fejemben a kijelentés kissé lenézően, de elhessegettem a gondolatot.
- Szia! Én Sarumi vagyok, Sarumi Toro alakváltó mágus a Titan Nose klánból – folytatta egy igen különleges kinézetű leány. Haja és szeme kék színben tündökölt, egy rakoncátlan tincse azonban mégis hófehéren hullott alá. Nem volt túl nőies teremtés, de talán pont emiatt felfedezni véltem benne valami édes, kislányos bájt, amitől azonnal szimpatikusnak ítéltem őt. Ekkor egy apró termetű, zömök, izmos, hosszú szakállú férfi lépett elé, s mélyen meghajolt előttem, majd kezemet megragadva szőrös csókot lehelt rá.
- Nagyon örülök hogy megismerhetem Miss Shiina. Dorf Geinos vagyok Elemi mágus szintén a Titan Noseból. – dörmögte, mire én csak megszeppenten pislogtam, majd kissé elmosolyodva meghajtottam előtte fejem. ~ Ilyen udvarias férfival is ritkán találkozik az ember… Igazi úriember… ~ gondoltam magamban, ahogy kis csapatunk Kyou nyomdokait követve elindult a lépcső felé. Azonban, még nem volt teljes a banda, s egy ötödik személy jelent meg a nagyteremben, s jöttének egyáltalán nem örültem. Az őrült, fehér hajú, kalapos fegyvermágus volt az, aki ugyancsak jelen volt Nocturnus ébredésénél. Jötte baljós előjel volt, hisz már eddig is gyanítottam, hogy nem törvényes céh embere, s ezáltal veszélyeztetheti a küldetés sikerét. Mivel a többiek nem álltak meg, hogy bevárják őt, én sem maradhattam hátra. Szorosan mögöttük lépdeltem, de minden érzékemet kiéleztem arra az esetre, ha az őrült férfi hátba támadna minket. Pár másodperc múlva azonban már a szörnyű csata helyszínén találtam magam társaimmal együtt. Figyelmeztetni akartam őket, hogy annyira ne döbbenjenek le megbízónk kinézetén, azonban elkéstem vele. A nagyúr ott állt előttünk, szinte áradt belőle a hatalom, s az ősi bölcsesség. Egy gyors borzongás futott végig rajtam, de hamar el is szállt. A medallionra gondoltam, mely most a dimenzióhasadékomban rejlett, s arra, hogy nemrég Nocturnus ajándékozott meg vele engem s akkori társaimat. ~ Talán a mostani küldetés után többet megtudhatok róla… ~ gondoltam, majd eszembe ötlött, hogy a kalaposnak is lehetnek efféle szándékai. Nocturnus túlvilági hangján szólt hozzánk.
- Már vártalak titeket! Talán emlékeztek akár csak hírből is az itt folyó csatákról nem régiben, mikor a Torony kiemelkedett a földből! Ahonnan eme épület felemelkedett, hatalmas barlang maradt, de nem üresen! Megpróbáltam kiirtani a szörnyeket, amik ostoba híveim ármánykodásaival szabadultak a világra, de nem sikerült mindet a sötétségbe taszítani! Jó pár a torony alatti barlangba bújt el! Itt jöttök ti a képbe! Menjetek le, és irtsátok ki a létezés eme tévedéseit! Ha jól teljesítetek, értékes jutalmat adok nektek! De amíg csak egy is él azokból a szörnyekből, ne gyertek vissza!
A feladat egyértelmű volt, akárcsak az, hogy nem kíván több információt megosztani velünk. A fehérhajú ekkor azonnal elindult a teremből kifelé s én tekintetemmel követtem őt – úgy tűnt, a többiekben nem keltett gyanút. Kyou indulni akart – viselkedése azt sugallta, hogy ő a csapat önjelölt vezéregyénisége, s én úgy döntöttem, meghagyom neki ezt a szerepet, s még támogatni is fogom őt. Megállítottam a fiút, rászegeztem a tekintetem, de mondandómat az egész csapat felé intéztem.
- Ti megbízható embereknek tűntök, ezért figyelmeztetlek titeket. Vigyázzatok a fehérhajúval... már találkoztam vele, és nem a legszimpatikusabb ember... Ha esetleg újra előkerülne, legyen mindenki óvatos. – mondtam jelentőségteljesen, s megnyugodva tapasztaltam, hogy a többiek felfogták mondanivalóm lényegét.
A pincék felé haladva a társaságra feszült csend telepedett. Talán az említett szörnyeket várták, talán a kalapos miatt voltak óvatosak, nem tudom, de örültem, hogy nem késlekedtünk sokat. Sötét folyosókon sétáltunk, nem sokat láttunk előre, s hallásunkat is korlátozta kissé lépéseink visszhangja. Ekkor azonban valami idegen eredetű hangra lettem figyelmes, s a többiek reakcióját figyelve, nem én voltam az egyetlen.
- Sss! Várjatok. Hallok valamit. – sutyorgott az élen haladó Kyou. Hát igen, ha a lépteinkre nem is, erre biztos felfigyelt az idegen.
Egy borzasztó szörnyszülött alakja jelent meg előttünk, aki pók módjára járt a falakon s a plafonon. Sárga szemeit csak egy pillanatra villantotta ránk, csecsemő-szerű teste kezein brutális karmokban végződött, s szájából borzasztó agyarak nőttek ki. Amikor utoljára itt jártam, nem találkoztam ilyen visszataszító démonnal; ez a csecsemő még az akkori szörnyetegeknél is hátborzongatóbb látványt nyújtott. Nem támadott, inkább eliszkolt a pince belseje felé, s mi halkan követtük őt. Ahogy haladtunk utána, egyszer csak nyomát vesztettük, s egy hatalmas vasajtó állta utunkat, rajta egy koponyás kopogtatóval.
- Hmm…ha nem bánjátok, bekopogok. – intézkedett máris Kyou, s a kopogtatót megragadva zörgetett be az ajtón. A zaj visszhangot vert a falakon, de gyorsan elhalt; mágiámat készenlétbe helyeztem, s vártam, mi fogad minket a túloldalon…

Feszülten vártam, hogy mi lesz Kyou elhamarkodott tettének következménye. Talán két-három koppanás sem hangzott el, mikor a koponya szemei felcsillantak és mozgolódni kezdett! Nem mondom, hogy fel voltam erre készülve, sőt igen váratlanul ért a dolog, hiszen inkább arra számítottam, hogy, ha az ajtó feltárul, milyen szörnyűségekkel fogok szembenézni és nem egy beszélő kopogtatóra, mert természetesen – kiköpve a az őt akadályozó karikát - még meg is szólalt!
-Ááááh...szóval Nocturnus felébredt, és most holmi halandókat küld az otthona gyomrába, hogy megszabadítsák a fertőtől, ami benne lakozik... ha tudnék köpni, most a földre köpnék!!! Az én időmben nem volt ilyen... ha valamit el kellett intézni, hát a Gróf átváltozott denevérré, vagy árnyékká, vagy halált hozó szellővé, és ő maga ment el, hogy szörnyű erejével igazságot tegyen! Hol vannak azok az idők?! Hát tényleg oly sok év telt el mint azt éreztem a csontjaimban? Ne vágjatok ilyen arcot, tudnillik Nocturnus engem szó szerint beleépített ebbe a kapuba, mikor még volt stílusa az öregnek... és élek, én lettem a kapu őrzője, bár dunsztom sincs mit kell őrizni, ha egyszer ő maga küldi le a gizda szolgáit hogy takarítsák ki a barlangokat! Mellesleg nem értem mi baja van az ott bent lebzselő démonokkal, előbb vagy utóbb úgyis éhen halnak... na persze csak akkor ha nem fejezik be azt az alagutat amit nemrég kezdtek ásni a felszínre! De amilyen ostobák, úgysem fog nekik sikerülni, de persze nem tudhatom biztosan, én csak egy szegény öreg befalazott vámpír maradvány vagyok, se több se kevesebb! Ez persze nem azt jelenti, hogy...
Most, hogy már kezdtem megemészteni, hogy ez a kopogtató nem a szokványos hangjelzésre szolgál csak, erre még azt is meg kell élnem, hogy ráadásul szómenésben is szenved. Mivel nem emberről volt szó, ezért sajnos levegőt sem kellett vennie a szóáradat közben, ezért csak mondta, mondta és mondta a magáét.
~ Ha ez így megy tovább, ez a szószátyár életünk végéig szóval tart minket! ~ untam meg végül az egyelőre megállíthatatlan ömlengésbe merülő vámpírkoponyát, de Kyou megelőzött és egy jól irányzott lövéssel a kopogtató mellé lőtt, belefojtva végre a szót, amit rögtön ki is használtam.
- Bocs, de neked most az a dolgod itt, hogy halálba beszélj minket, vagy, hogy végre beengedj és végezhessük azt amiért idejöttünk? – lépek előre egy kicsit feszülten a locsogástól és a lövéstől egyaránt.
-Mi...mi az?! Hát annyi sincs bennetek, hogy végighallgassátok egy több ezer éve itt rohadó hulla elporladt szíve bánatát?! Érzéketlen disznók!!!
A szememet forgatva néztem fel a sötét mennyezetre.
~ Ó egek! Hogy fogunk ettől a több ezer éve magányos szerencsétlentől megszabadulni, aki most akar minden elvesztegetett évet bepótolni! ~
- Ó, ne haragudj! – próbáltam most egy kicsit másként elérni a célomat. – De, Noctornus a lelkünkre kötötte, hogy nagyon igyekezzünk! Ugye te sem akarsz ebben magakadályozni minket és szembenézni a nagyúr haragjával? És talán azt is megígérhetjük neked – nézek a többiekre, hogy egyetértenek-e, - hogy visszafelé jövet majd türelmesen végig hallgatunk. – nézek várakozóan a koponyára.
-Hát...rendben! Kinyitom előttetek az ajtót a Fekete Torony alá, DEEEEEEEEEEEE van egy feltételem! Vigyetek magatokkal!!!!
Na, azt hiszem mindenkinél itt szakadt el a cérna! Hogy ezt a beszélő papagájt még magunkkal is vigyük? Kis van zárva!
- Szó sem lehet róla! Nem jöhetsz velünk! – rázom meg a fejem. –Démonokat irtani jöttünk, csak útban lennél! – de mintha meg sem hallotta volna.
-Vigyétek a fejemet, de ha elejtetek, vagy összetörtök, bezárom az ajtót mögöttetek, és soha nem juttok ki!!!!
Tanácstalanul néztünk egymásra, hogy most mi legyen, de nagyon úgy nézett ki nincs más választásunk. De ki vállalja ezt a terhes feladatot? Talán, aki a kopogtatással felébresztette ezt a beszédmániás vámpírt?
- Akkor talán ezt a nemes feladatot elvállalhatná Kyou, hiszen neki köszönhetjük kedves vámpírunk társaságát! – fordulok kérdőn a többiek felé, majd az ajtó előtt álló fiúhoz, hogy mit reagál az ötletre.
- A fenébe...Nah jól van pajti, gyere... – ragadta meg erősen a koponyát a fiú és egy rántással letépte az ajtóról.
-Mellesleg, még be se mutatkoztam!! – kezdi megint a vámpír. - Én vagyok Fiore Dirge of Darkness céhének alapítója és első céhmestere, az Ősvámpírok leszármazottja, a Káosz Örök Szolgája...öhm... Mr. Csonti!
- Te most komolyan mondod, hogy Mr. Csonti a neved?! – vág közbe Kyou.
-Sajnos nem jut eszembe a nevem... de lehet, hogy hamarosan beugrik, addig jó lesz ez a név is... egy ide tévedt kislány adta nekem, amikor távol tartottam tőle a démonokat, mikor itt ragadt! Ejh, a régi szép idők...
- Háát, ahhoz képest, hogy megmentetted az életét elég kreatív kis nevet kaptál...- húzza el a száját Kyou, de aztán nincs idő a további beszélgetésre, mert a kapu nagy csikorgással, nyikorgással kinyílik és mi beléphetünk végre. Alig, hogy átlépem a küszöböt már meglepődve meg is torpanok. Egy hatalmas barlangban állunk, melyet fekete márványoszlopok sokasága támaszt alá. Csak a koponya szavai zökkentenek ki a nézelődésből.
-Korai még megdöbbenni, ez csak az előcsarnok! Előre!!!!
Csak most veszem észre, hogy a helyiséget a már a folyosón is látott elborzasztó lények több példánya is otthonául szemelte ki. Vannak vagy 20-an, és mikor meglátnak bennünket, most nem menekülnek, hanem egyértelműen támadó szándékkal közelednek felénk.
Azt hiszem itt az ideje, hogy végre elpusztítsuk őket, és melynek szíves örömest teszek eleget. Gondolom a többiek is hasonló véleményen lehettek, mert mindenki lelkesen vetette bele magát a harcba.
Kicsit oldalra húzódom, hogy legyen kellő helyem, majd előkapva a kardomat, megnyújtom a kezem és az első rémséget nemes egyszerűséggel keresztül döföm, ami elég is hozzá, hogy pillanatok alatt hamuvá essen szét. Egy másikat a bal kezemmel meglököm, hogy a lendület nekicsapja a falnak, és amíg megpróbál feltápászkodni, addig megragadom és kardom által ő is a társa sorsára jut, azonban olyan erővel megy keresztül rajta a penge, hogy nem bírom visszahúzni, így a következő kis szörnyszülöttnek mindkét kezemmel ragadom meg a torkát és addig szorítom míg kileheli a lelkét, már, ha van neki, és ő is porrá válik. Lihegve állok fel és nézek körül, hogy a többiek, hogy állnak, de úgy nézem mindenki boldogul a saját kis mészárlásával, ezért újból a még életben lévő kis dögök felé fordulok és a következő pillanatban sólyomként szállok fel, majd zuhanó repülésben csapok le az egyikre addig tépve-szaggatva, míg már csak a levegőt markolják karmaim. Ismét a magasba emelkedem, de már nincs több ellenfél, így hát leszállok és újból emberi alakot öltök. Az egész csetepaté nem tartott tovább talán 10 percnél és alig fáradtunk ki tőle, így semmi akadálya nem volt, hogy tovább induljunk.

//Befejezetlen - a többiek posztja után még kiegészítem//