Rane Iceclaw mobil vadászlakja

- Nem unod a nyulakat? Egyáltalán látod még őket? - kérdeztem a lassan tíz méteres familiárisomtól. Fiore fölött repültünk, egyelőre cél nélkül. Arisa kérdőn sandított rám.
~ Nem kihívás őket levadászni, ha erre gondolsz.
- És mi lenne, ha nagyobb vadra mennénk? Veled tartok. Amúgy is kéne egy kis testmozgás. Kezdek ellustulni.
Vadászösztön gyulladt fel a szárnyas kígyó szemében.
~ Indulhatunk.

--------------------
Raktár

Vadászat #1. Röné és Arisa együtt mennek, összesen ~11.000 + 1.700 = 12.700 VE-vel.

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :

- Mit szólnál a Worth erdőséghez? Nem olyan veszélyes a környék, de izgalmasabb lényekkel is összeakadhatunk. - kérdeztem a Severust. Nem aggódtam magunkért kifejezetten, de ez volt az első közös vadászatunk, és úgy gondoltam, érdemes lenne egy egyszerűbb feladattal kezdeni.
~ És nincs messze, legfeljebb egy fél órára. - váltott át navigációra Arisa, és egy éles kanyarral az erdő felé vette az irányt. Mindig lenyűgözött az a képessége, hogy bárhol el tudott navigálni – valami, amiben én csapnivaló voltam.
Tíz percet sem repültünk, az erdő lombkoronája már megjelent a láthatáron. És szerencsénk is volt: a fák vonala fölött egy alakot vettünk észre.
- Az ott micsoda? – kérdeztem Arisát, rámutatva a hozzá hasonlító alakra. A távolból csak annyit tudtam kivenni, hogy egy szárnyas hüllőről van szó, ami talán kicsit hosszabb is volt a Severusomnál.
~ Csak egy pterovern. Őt hagyd rám! – vérszomj csillant fel Arisa szemében, és elmémben is tükröződött az érzés. Láttam, hogy teljesen biztos saját magában, és büszkén engedtem útjára, ahogy közelebb értünk. Még mindig néhány száz méterrel magasabban repültünk, mint a préda, de Arisa látásának ez nem volt akadály. Zuhanórepülésben indult a másik hüllő irányába
- Ice Make: Wings. – a hátamon kinövő jégszárnyakba belekapott a menetszél, és ahogy elengedtem Arisa pikkelyeit, le is kapott róla. Nem akartam zavarni a koncentrációban, és ha a hátán maradok, csak útban lennék. Lassú körökbe fogtam, hogy ne zuhanjak a földre, és elég magasan maradjak, hogy bármi gond esetén Arisa segítségére siessek.
A két test csapódását még ilyen messziről is hallani lehetett, a felhangzó üvöltést még inkább. A pterovern üvöltése hamarosan elhalt, ahogy Arisával egymás köré tekeredtek. A mocsárzöld színű hüllő valamivel – két-három méterrel talán – volt nagyobb Arisánál, és a kígyó fejében éreztem, hogy éles karmai fájdalmasan martak bele a Severusba, de minden más előny familiárisomnál volt: éles méregfogai átszakították a pikkelyeket, és mélyen a pterovern húsában aktiválódott az, ami a Severusokat ilyen halálossá tette: a mérgük, ami szinte mindent percek alatt megbénított.
~ Nekem nem kéne ennem a húsból. – nyugtáztam magamban a történteket.
A pterovern egy harapást intézett Arisa felé, de ő résen volt: torkából méregfelhő tört fel, ami elvakította ellenfelét. Újabb, de már sokkal halkabb üvöltés tört fel a préda torkából. A méreg hatott, és a vad szárnycsapkodás is alábbhagyott, amivel egymást tartották a levegőben.
Már csak ötven méterre jártam a küzdő felektől, és nyugodtan folytattam a lefelé vezető utat, messze elkerülve a még mindig a levegőben kavargó méregfelhőt.
A két fél kettévált: Arisa nem akarta a levegőben tartani a haldokló pterovernt, így a mocsárzöld hüllő zuhanni kezdett, és a Severus pár szívdobbanással lemaradva követte a letarolt fák közé zuhanó állatot.
- Elsőre is le vagyok nyűgözve. – mondtam őszintén, amikor utolértem őket. Arisa minden gond nélkül vadászta le a nála nagyobb vadakat is.
~ Köszönöm, de ez még semmi sem volt. Nagyobbat akarok. – mondta Arisa, és vágyakozóan nézett a tetemre.
- Egy percet várj még. Ice Make: Claws. – fűrészfogú jégkarmok nőttek csuklómra, és hozzáláttam a test trancsírozásához. Úgy tudtam, a pterovernek karmai egész jó pénzt érnek a piacon, ezért le akartam vágni azokat, mielőtt Arisa hozzálátott volna az evéshez. Néhány vágás múlva már a táskámban pihent az értékes alapanyag.
~ Attól ne félj. – vigyorodott el, és én érdeklődve csodálhattam, hogy az Arisánál nagyobb zsákmány egyben tűnik el.
- Visszafelé nem repülünk, igaz? – kérdeztem rezignáltan.
~ Nem. – mondta elégedetten.

//hozzájutottam 1 pterovern karomhoz. //

Hova megyünk másodszorra? Pörög a kocka....

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :

~ Én be nem megyek értük. A fél fogamra is kevesek. - kötötte az ebet a karóhoz a Severus.
- Úgy viselkedsz, mintha nem te akartál volna vadászni. - vágtam vissza, de Arisa hajthatatlannak bizonyult.
~ Azon elgondolkoztál, hogy hogy férnék be egyáltalán az alagsorba?
~ Nem. - vágtam rá büszkén, majd elgondolkoztam. ~ Igazad van. Tényleg jobb, ha én megyek.
~ Örülök, hogy eredeti ötleteid vannak. - gömbölyödött össze Arisa, már amennyire erre képes volt egy tíz méteres kígyó egy kikötő előtti téren. Hargeont méregerek lepték el, és a Quatro Cerberusban én voltam az egyetlen balek, aki elvállalt egy ilyen munkát, ráadásul fizetség nélkül. A tudat megnyugtatott, hogy több, másik céhből való mágus is itt tevékenykedett a probléma elhárításán. Megígérték a városban, hogy a méregér mirigyét áron felül adhatom el, ha szeretném, de kétkedtem benne, hogy erre hajlandó lennék. A napi jócselekedetet letudhattam vele.
~ Arisa, van még egy ötletem!
Egy fáradt sóhaj volt a válasz.
~ Ne, ez most tényleg jó! Mi lenne, ha lefújnál egy adag mérges gázt?
~ Immúnisak a mérgekre. Csak magadat lassítanád le vele.
~ Akkor nem úszom meg, igaz? - vakartam meg a fejem. ~ Valami egyéb, amiről tudnom kéne?
~ Mérges gázt tudnak ők is fújni. Nem halsz bele, de fájni fog tőle a fejed és könnyezni kezdesz.
~ Nagyszerű. Mennyire erősek?
~ Egy nagyobb tüsszögésbe belehalnak.
~ Akkor van is egy ötletem.
Lerohantam a nekem kirendelt raktár alsó szintjére, ahol a méregerek egyik fészke volt. Jöttömre a tenyérnyi, zöld egerek egy része szétfutott, de maradt még bőven olyan, amelyik mérgesen sziszegve szembefordult velem.
- Ice Make: Floor. - tapostam a földre. Lábam nyomán ujjnyi vastag jégkéreg terjedt szét a földön, egészen a nyakukig megfagyasztva a hirtelen kétségbeeső kis szőrmókokat.
- Azt hiszem, ezzel megvolnánk. - poroltam le elégedetten a kezeimet. Furcsa szagra lettem figyelmes, és halk sikoltások töltötték meg a termet. Csak későn eszméltem rá arra, hogy ezeket a hangokat a pánikoló méregerek adják ki magukból. Ami még nem is lett volna gond, de a sikolyokkal mérges gáz is került a levegőbe jócskán. Nem tudtam időben nagy levegőt venni, így nagyot szívtam a gázból. Két lépést tántorogtam hátra, egészen addig, amíg sarkammal meg nem találtam egy véletlenül a földön hagyott hordót, amit idefelé jövet eszemben is volt megkerülni. Hanyatt vágódtam, és az ijedtségtől levegőért kapkodtam. Nincs mit szépíteni: bőgve, fuldokló köhögőrohammal botorkáltam felfelé. Ahogy kivágtam az ajtót, friss levegő kapott az arcomba, de nem éreztem úgy, hogy segítene bármit is. A vízsugár, amit az arcomba kaptam, annál jobb érzés volt.
- Jól vagy? - kérdezte egy ismeretlen hang. - Nyugi, vízmágus vagyok. Tiszta a víz.
Elhaló nyögéssel adtam tudomására, hogy "nem tudom".
- Mosd ki a szemed, amennyire tudod. Nem te vagy az első. - vigasztalt a férfi. - De van egy jó hírem. Véletlenül felrúgtad az egyiket, és beakadt a cipődbe. Ha a méregmirigye még ép, akkor meg is van az első, és mehetsz vissza a többiért, ha már meghaltak.
- Ki van zárva! - zokogtam.

//szereztem 1 db méregér mirigyet. //

11.440 VE Rönénél + 1700 Arisánál. 13.140 VE-vel vágunk neki a következő vadászatnak.

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :

- Most komolyan? - háborodtam fel, ahogy a végére jutott a feladat magyarázatának a falu elöljárója.
A Feston-hegység lábánál szálltunk le Arisával, ahonnan az a hír járta, hogy egy kisebb eszudó falka tizedeli az állatokat.  Habár az embereket nem bántották, nagy gondot okozott a gazdaságnak a garázda falka, ezért egy mágust kerestek arra, hogy megszüntesse a problémát.
- Igen, egy hete járt itt egy mágus a Quatro Cerberusból, aki volt olyan kedves, hogy megölje a falkát.  - ismételte meg magát a köpcös úriember, zavartan megvakarva haja maradékát. - Sajnos már nem tudunk jutalmat adni a feladatért. A támadások szinte megszűntek.
Egy pillanatra nosztalgia fogott el. Alig pár nappal sikerült elhalasztanom egy találkozót egy rég látott céhtársammal? Bár az is lehet, hogy a négy év alatt csatlakozott a céhhez, és nem is ismertem volna.
- Hogyhogy szinte? - döntöttem oldalra a fejem.
- Hát, úgy tűnik, egyet kihagyott. Az elmúlt héten a szokásos öt-tíz elrabolt csirke helyett egy tűnt csak el, ami azt jelenti, hogy tényleg megtizedelődött az állományuk.
- Eszerint azt még elkaphatom. - gondolkodtam el. Legalább egy kevés alapanyagot kinyerhettem belőle. Úgysem a jutalom számított volna, amit kapok a feladatért, hanem az állatból származó haszon. Talán új bájitalok kialakításához is fel tudom majd használni a különböző alapanyagokat.
- Hálásak lennénk érte.
~ Csak fizetni nem fizettek érte. - sikerült megállnom a csípős megjegyzést, és csak bólintottam beszélgetőpartnerem felé.
~ Történt valami izgalmas? - hangzott fel Arisa hangja a fejemben.
~ Sajnos a munka nagy részét már elvégezte valaki a Quatro Cerberusból, de úgy tűnik, egyet még elkaphatunk. Tényleg eszudókról van szó. Kicsi, denevérszerű ragadozók, amik a föld alatti barlangokban, lyukakban élnek, szóval sajnos megint nem tudsz vadászni. - kicsit elszégyelltem magam, hiszen eredetileg azért kezdtük el az egészet, hogy Arisa ki tudja élni vadásösztönét, de a harmadik megbízatásból kettőt nekem kellett elvégeznem.
~ Ugyan, nem tesz semmit. Majd a nagyobb prédákat elkapjuk közösen. Azért pár falatot hagyj belőle nekem is.
- Nem akarom megenni. - fintorodtam el. - Majd felhozom az egészet neked, fagyasztva.
~ Frissen.
- Rendben, rendben. - adtam be a derekam.
Néhány percen belül már az eszudó fészeknél szálltunk le.
- Honnan tudod, hogy épp itt vannak? - kérdeztem kíváncsian, ahogy Arisa az egyik barlang felé mutatott.
~ Dögszagot érzek, frisset és legalább egy heteset egyszerre. Illik a leírás arra az üregre.
- Hát jó. - sóhajtottam fel, és az üreg felé vettem az irányt. Útközben egy ágat törtem le, és pár perces szenvedés után sikerült tüzet csiholnom, hogy legalább egy fáklyám legyen a várhatóan sötét helyen.
Rövid lejtő következett, amely végén néhány, már oszlásnak indult tetemet találtam. Eszudók. Szóval tényleg jó helyen járok. Halk neszezés ütötte meg a fülem, és karmok csikorgása a sziklán.
- Ice Make: Claws. - jégkarmok hasítottak fel egy felém repülő testet, és a rám támadó eszudó rángatózva múlt ki a földön.
~ Végeztünk. - szóltam fel Arisának.
~ Gyors voltál. Mi történt?
~ Tényleg egy eszudó volt. Mindjárt felhozom, ha esetleg lenne hozzá gusztusod. - érdeklődve hajoltam le a tetemhez, és a borotvaéles karmaimmal lemetszettem a legszebb pikkelyt a bőréről.

//szereztem 1 db eszudó pikkelyt.//

11.540 + 1.700 = 13.240 VE. Most már jöhetne valami nehezebb.

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :

- Most már igazán kitalálhatnák, hogy mennyi eszudóról is van szó. - mordultam fel.
- Elnézést érte. - szúrós tekintetem előtt a falu elöljárója láthatóan összement egy keveset. - Sajnos az eszudók vándorló életmódot folytatnak, ezért gyakori, hogy a kipusztult falkák helyét új veszi át. Nagyjából ugyanannyiról lehet szó, mint az előző alkalommal.
- Egyről?
- Nem, nyolcról.
- Oh. - Egy pillanatra visszagondoltam az eszudóra. Nem volt kifejezetten nagy kihívás, de nyolc ezekből már talán egy kis kihívást jelent. - Van ötlete, hogy merre lehetnek a bestiák?
- Sajnos nincs. A nyomok keletre vezetnek dél helyett, ennyi az összes, amit tudunk.
~ Arisa, kell a segítséged. Le tudnál foglalni vagy kettőt az eszudók közül? - kérdeztem tőle. A Severus, mint visszatérő vendég, a falu főterén pihent. A lakosok az utóbbi látogatásán, mint mindenki más is, pánikkal reagáltak a közeledésére, de mivel visszatérő vendégek voltunk, kezdtek ügyet sem vetni a kígyóra, hiszen rájöttek, hogy nem fogja lerombolni az épületeket.
~ Eszudókat? Már a múltkor beszéltük, hogy nem tudok segíteni neked a barlangokban.
- Tudom, tudom. - válaszoltam már fennhangon, néhány furcsa pillantást zsebelve be a lakóktól. Arisa hátára pattantam, és már indultunk is vissza a néhány nappal előbb elhagyott barlanghoz. - De most sokan vannak lent. Ki kell füstölni őket valahogy, hogy a szabadban tudjunk megküzdeni velük. A legtöbbet le tudom kötni a földön, de úgyis megpróbálnak majd elrepülni.
~ Nem gond. Kettővel még elbírok.
- Rendben. Akkor mondom is a tervet...

------

- Ice Make: Golem. - intésemre a levegőből két jéggólem jelent meg. - Menjetek le, és öljétek meg az eszudókat. - adtam ki nekik az utasításokat. A teremtmények habozás nélkül indultak le a sötétbe, és hamarosan visszhangzó hangjuk elhalt, ahogy beljebb haladtak a sötét üregben. Mágiámban változást érzékeltem, ahogy valami támadást indított ellenük. Túl erősek voltak ahhoz, hogy az eszudók apróbb sebeken kívül sérüléseket okozzanak nekik, de így is meglepően sok erőt kellett így is beléjük vezetnem, hogy ne essenek darabokra. Az eszudók néhány percnyi harc után menekülésre fogták a dolgot, de csak azután, hogy a gólemek kettővel végeztek. Hat, szárnyas alak röppent ki a barlang nyílásán.
- Ice Make: Bow and Arrows. - soroztam meg őket a levegőben. Három aláhullott, de a maradék sértetlenül megúszta a jégszilánkokat és dühösen felém fordultak. Arisa csak erre a pillanatra várt. Egy óriási test csapódott neki két ellenfelemnek, és hamarosan a három küzdő fél messze járt tőlem.
- Arctic Frost. - egy, fagyos levegőből álló gömb jelent meg a lény háta mögött, és szemmel követhetetlen sebességgel kezdett tágulni. Még mielőtt reagálhatott volna, a hátának csapódva lefagyasztotta a szárnyát, és a dög a földre esett. - Ice Make: Lance. - a jéglándzsa a vergődő lény nyakába fúródott, és véget vetett a harcnak.
~ Arisa, jól vagy? - szóltam hozzá. Éreztem sebeit, mintha csak az enyémeim lettek volna.
~ Nem kifejezetten. - zihált a fejemben, ahogy az utolsóba mélyesztette a méregfogait. Halk visítás hallatszott a levegőből. ~ A kettő együtt majdnem olyan erős volt, mint én.
~ Szóval jó volt a nap?
~ Tökéletes. - csillant fel Arisa szeme. Ebéd és cirkusz egyben. Mi lehetne ennél jobb?

//szereztem 1 db eszudó pikkelyt. //

11.640 + 1700 = 13.340. Mehetünk tovább!

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :

- Biztos vagy ebben, Arisa? Magunkra haragíthatjuk az egész csordát.
A Severus csak egy lesújtó pillantással jutalmazta kérdésem. Vajon ezt a nézést a nők vajon születésükkor tanulják meg, és más testekben is ugyanilyen természetességgel használják, vagy Arisa látta valahol, és átvette?
Mindketten egy cserjésben guggoltunk. Még mindig nem szoktam meg Arisa emberi alakját, de úgy tűnt, hogy a kígyó most már tökéletesen uralta a testet, és tesztelni is akarta határait. Épp így kerültünk Fiore egyik vándor bizáncsordájának nyomába. Arisa már ki is szemelte az egyiket közülük. Úgy tűnt, hogy a legnagyobb, legerősebb bikára esett a választása.
- Nem bízol abban, hogy tudok vadászni? – sziszegte.
- De, de. – visszakoztam gyorsan. – Csak még sose találkoztam bizánokkal, és nem tudom, hogy mennyire lehet elszakítani egy állatot a csordától, ahogy te tervezed. Meg hogy egyáltalán hogyan kell, és miért pont az egyik ereje teljében levő bizánt akarod elejteni, ha vannak gyengébbek is?
- Nagyon egyszerű. Minden növényevő ugyanúgy viselkedik, ha megtámadják. Magukat mentik, és próbálnak rávenni arra, hogy mást kergess. – magyarázta lassan, mintha csak egy gyerekkel próbálna megértetni valamit. – Emiatt el lehet szakítani őket egymástól. És azért keresek egy erősebbet, mert gyengével nem éri meg gyakorolni.
- Hát jó. – sóhajtottam. – Akkor vágjunk bele. Hogy csináljuk?
- Bízd csak rám, és fedezz, ha szükség lenne rá.
- Azért arca van. – mordultam fel, de guggolva maradtam, mikor Arisa felugrott, és futni kezdett a csorda felé. Útközben alakja hullámzani kezdett, és pár lépés után már fekete kígyó alakjában siklott a legelésző csorda felé. Hangos sziszegést hallatva emelkedett fel.
Megjelenése lélegzetelállító hatással volt a bizánokra: az egyik állat felbődült, és menekülni kezdett. A többi habozás nélkül követte, és a csorda menekülni kezdett. Arisa terelni kezdte őket: pont feléjük csapott egyet szárnyaival – és az állatok két csoportra szakadtak. A levegőben forogva Arisa az egyik csoportot kezdte követni, és megismételte a mutatványt. Néhány percig tartott az állatok irányítása, és sikerült Arisa terve. Felkeltem a bokorból, és sétálni kezdtem Arisa felé. Szerencsére körbe-körbe üldözte az állatokat, így nem kellett messze mennem. A legnagyobb bizán a százból dühösen fordult szembe velünk, amikor rájött, hogy elvágtuk a csordától.
Ritka nagy példány volt: legalább másfél méter magas bika, fényesen csillogó szőrrel és acélkemény szarvakkal. Elbődült, figyelmeztetve minket a veszélyre és kaparni kezdett lábával. Arisa a fenyegetésre újfent emberi alakjába változott, és próbaképp megtornáztatta karjait.
- Lássuk, hogy kell harcolni emberi testben. – vigyorodott el, és ahogy a bizán leszegte a fejét, támadásra készülve. Újfent hangosan felbődülve rohamozni kezdett, egyenesen Arisa felé.
- Elbírsz vele? Elég nehéznek tűnik. – néztem rá a kígyóra, aki csak felemelte két kezét. Még csak válaszra sem méltatott.
A bizán teljes sebességgel csapódott Arisának, aki épp el tudta kapni a feje két oldalán visszafelé növő szarvakat. Egyik lábát hátrébb rakta, és csúszni kezdett, porfelhőt verve fel maga után. A páros lassulni kezdett, ahogy Arisa súlya a bizán ellen dolgozott. Húsz-harminc méter múlva már egyhelyben feszültek egymásnak. Familiárisom karján kidagadtak az izmok, és remegtek a megerőltetéstől, de a bizán nem tudott szabadulni.
Hangos reccsenés hallatszott. Arisa hirtelen oldalra rántotta a bika fejét, és az összeesett.
- Lenyűgöztél. Újra. – sétáltam mellé. – Még szerencse, hogy a súlyod nem változik átváltozáskor. Egy embert maga alá gyűrt volna a roham.
- Megvannak a lakrima előnyei. – mosolyodott el Arisa, és éhesen pillantott a bikára. Gyorsan meg kellett nyúznom az állatot, mielőtt késő lenne…

//szereztem 1 db bizán bőrt //

11.845 + 1.700 = 13.500. Hajrá!

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :

- Én megölök valakit. – jelentettem be fagyosan, és a földre dobtam a sürgősnek hazudott papírt. Egy postás madár ért utol minket a levegőben, ami már tovább is állt, miután átadta a postát. A levelében újra eszudókról volt szó. Rane, az eszudóírtó hírneve elkezdett terjedni a világban, és most egy másik falu kereste segítségemet. Nagyszerű. Persze ez az én formám. Nem jégmágusként kezdett el terjedni a hírem, hanem ártalmatlan kisállatok gyilkosaként. De lesz ez másként is. A saját cím gondolatára valamiért letörölhetetlen mosoly öntötte el arcomat.
~ Mi történt? – zavart fel Arisa álmodozásomból.
~ Eszudókat találtak egy üregben… - sóhajtottam fel. Hát persze, hiszen innen indultunk..
~ Ugyanott? – húzta össze Arisa is a szemét dühösen. Ő sem örült a feladatnak, hasonlóan hozzám.
~ Nem. Ott szerintem már az életnek minden csíráját kiirtottam. Ha még egyszer van ott valami, akkor az egész üreget lefagyasztom olyan jéggel, ami soha nem olvad el.
~ Ezt megcsinálhattad volna akkor is, amikor a múltkor ott jártunk. – közölte szárazon.
~ Ugye tudod, hogy abba én is belehalok? Azt csak a saját lelkem feláldozásával lehet idézni. – néztem rá ferdén. Arisa elgondolkozva nézett vissza.
~ Akkor a következő után mehet. - javította ki végül az előző mondatot mindenféle sajnálkozás nélkül a hangjában.
~ Kösz. – Bocsánatkérés helyett végül is megteszi. Elfordultunk abba az irányba, amerre az eszudókat látták.
Útnak indultunk újra hát a kies isten háta mögé, hogy újra eszudókat irtsunk. A kérés néhány kilométerre szólított minket – szerencsére a hegy közelében kellett maradnunk. Máskülönben nem is vállaltam volna a feladatot. De így szerencsére egy kissé jobban meg is ismerte híremet a világ, és remek tippeket adtak arról, hogy hol lehet különlegesebb állatokat befogni. Ha ennek az az ára, hogy néha ugyanazokat az állatokat kell kiirtani, ám legyen.
- Hát itt vagyunk. Egy ugyanolyan barlang, mint az előbb. Vállalod a megtiszteltetést? – néztem Arisa felé, aki csak kitátotta száját. Hangos üvöltés zavarta fel a madarakat egy kilométeres körzetben, ahogy kiengedte a száját. De nem ez volt a cél, hanem az eszudók kiugrasztása a bokorból. Barlangból.
Kinyújtott kézzel fogadtam az eszudók csordáját. Néhány méterrel a fejünk fölött jégcsapok jelentek meg, és a föld felé lőttek ki, azonnal felnyársalva négyet a nyolc közül. Arisa a megmaradt négyből azonnal kilőtt az egyik felé, és köré tekeredett. Egy pillantással ránéztem az elpusztult eszudókra, akik, még mielőtt a földre zuhantak volna, mozogni kezdtek. Az állati tetemek mozgatása nem volt bonyolultabb, mint az emberi hulláké. Társaikra vetették magukat, és kétségbeesett harc kezdődött a hét állat között. De az élőknek nem sok esélyük volt: annyi energiát vezettem a hullákba, amivel egy gyengébb mágus sem boldogult volna, nemhogy néhány elfajzott vakond. Emellett bárhogy kaszabolták karmaikkal a testeket, azok nem éreztek fájdalmat, és a sebeket figyelmen kívül hagyva tükrözték a támadásokat. Hamarosan hat test feküdt előttem. Arisa boldogan lakmározott a prédájából, miközben az utolsó felém sétált. Élettelen tekintettel nyúlt saját oldalához, és némán letépte egyik pikkelyét. Felém nyújtotta a zsákmányt, és halk puffanással csuklott össze, ahogy elraktam a bestia alkotóelemét.
- Ez egyre egyszerűbb. – jegyeztem meg. – Most már szeretnék valami másra is vadászni.

//gyűjtöttem 1 db eszudó pikkelyt //

Arisával ketten megyünk, 47.000 VE-vel.

The member 'Rane Iceclaw' has done the following action : Kocka

---

'Vadászat' :