Atsui Orestes - Omeron Greensand

- Gyorsabban Gilbert. - Kiáltottam vidáman miközben könnyedén kitértem céhtársam vízsugarai elől.
- Nem nem, ez így nem lesz elég. - Azzal egy elegáns kézmozdulatot produkálva, nyakon dobtam egy marék mágikus maggal, mire testét varázsütésre elfedték a burjánzó, zöld indák.
Vicces, megmerevedett testtartása láttán visszafoghatatlan nevetésben törtem, mely kétrész rogyasztott.
- Kiszórakoztad magad - Kérdezte kevésbé rózsás hangulatban
- Igen igen, bocsáss meg- dörzsölgettem könnyes szemeim. - Mellesleg gyorsan fejlődsz, ez már sokkal jobb volt az előző...te Gilbert, valami van a fejeden - Szakítottam félbe dícsérő monológom, egy a társam fején díszelgő, indáimat rágcsáló, szürke szőrpamacs láttán.
A kis fickó észrevéve magát rám nézett, majd éppen csak egy pillanatra megszakítva az étkezés megrázta apró mancsát és rám köszönt.
-Hello- Vetette oda lazán.
- Koko?- Ismertem rá a kis bundásra
- Öhm...ja én vagyok az. -válaszolt némi gondolkodás után.- Ez állati! Egy kézmozdulattal teremtettél kaját. - rázta a fejét elképedve, miközben lelkesen tépkedte a friss leveleket. - Hogy csinálod?- Érdeklődött korábbí stílusához képest a végletekig lelkesen
- Nos jártas vagyok valamelyest a növény mágiában, igazán nem nagy dolog, ez egy alapfogás- Okítottam tarkóm dörzsölgetve.
- Koko!! Itt vagy? - szakította félbe a hirtelen rögtönzött kis tanórát egy ismerős hang.
- Hát itt vagy... már a fél kastélyt átkutattam miattad. Mit csinálsz? - kérdezi, figyelmét kizárólak az elkóborolt mackóra korlátozva.
- Eszek... nem látod?- csamcsogja oda Koko hetykén, csak az levelekre összpontosítva
- Ne mássz rá mások fejére engedély nélkül, jó? Gyere le onnan! - Utasította a kis pajtását, kedves szigorral, mire amaz átmászott gazdája vállára.
- Bocsi de... Ome volnál szives?- Jelezte Gil zsörtölődve, hogy még ő is itt van és még midnig gúzsbakötve, egy koala terülj terülj asztalkájaként funkcionálva.
- Ó igen persze ne haragudj.- azzal megszabadítottam szegény fiút béklyóitól. - Akkor mára ennyi volt, holnap találkozunk. szia - Integettem kis biccentés kíséretében
- Kösz a leckét. Yo!- Búcsúzott ő is.
Nagyot szívva a kastély gyakorlókertjének friss levegőjéből, kedves barátomhoz fordultam, hogy illendőmód üdvözöljem.
- Nahát szia Omi! Hogysmint?- Vett észre végül engem is kicsit megkésve.
- Szervusz Atsui. Örülök, hogy látlak. Éppen gyakorolgattunk amikor a kis Koko feltűnt, aki egyébként már nem is olyan kicsi, amúgy köszönöm kérdésed, jól vagyok. - sűrítettem túl sok szót egy levegőbe, minek az lett a következménye, hogy a mondat végén hatalmasat sóhajtottam elég furcsa hatást keltve.
- No és ti? Mi járatban? Minden rendben van?- érdeklődtem kezem hátam mögött összekulcsolva jobbra balra dőlöngélve.
- Mi is jól vagyunk, éppen bob Mesternek futárkodom.- A lány látván, hogy ez így túl kevés a megértéshez, folytatta. - Egy levelet kellett elhoznom Goldmine Mesternek. - Zárta le
[color=purple] - De megyünk is, szeretnék még sötétedés előtt hazaérni. Készen vagy, Koko? - emelte tekintetét a kis koalára
- Máris megyünk? - Kapta fel fejét Koko
- Persze. Miért is maradnánk?- Válaszolt az ezüst hajú lány, kissé megsértve, hisz szívesen láttam volna őket legalább egy pár órára.
- Hát...csak azért.... mert.... -Kezdte majd egy gondolatnyi csend után felkiáltott - Te láttad, milyen növényeket tud teremteni a semmiből? - Azzal apró mancsával felém bökött.
- Persze, hogy láttam, te is tudod, hogy Omi profi növénymágus. - mosolygott kedvesen
- Hogy profi, az azért talán túlzás- nevetek fel nem túl nagy feltűnést keltve hozzászólásommal
Ne szerénykedj! - Méltatlankodik a kis koala . - Tudod milyen finomak azok a levelek? És milyen sok van belőle... - részletezi teljesen elragadtatva magát, majd feleszmélve lelkendezve felém hajol - Megmutatod még egyszer?
- Persze - Azzal egy kevés magot szórva pár méterre, néhány inda hajtott ki és kacskaringózott egészen az állat rágni vágyó állkapcsáig.
A csorgó nyálával alig bíró kis bundagolyó rögtön rávetette magát a csemegére, majd tovább ámuldozott.
- Elképesztő... Ilyet én is akarok csinálni. -És alig hogy kimondta, hirtelen a levegő után kapva felkiáltott. - Megtanítasz?? -Azzal arcomhoz egészen közel hajolva, apró, édes mancsait összekulcsolva, hatalmas fekete szemeibe sűrítve minden báját várta ítéletem.
- Igazából nem lenne ellenemre, de tudod, ez nem olyasvalami, amit egy délután folyamán elsajátíthatsz- magyaráztam sejmes kis kobakját megsimítva. - Mint midnen mágiának ennek is gyakorlás az alapja
- Ez így van. - bólogatok egyetértően. - Ominak biztosan van jobb dolga is, mint neked rácsálnivalót teremteni.
-- Ne máár. Gyorsan tanulok, nem okoznék sok gondot... - Kardoskodott tovább a kis koala, ügye mellett.
Nem különösebben kívántam belefolyni csatározásukba, jobbnak láttam megvárni a végkifejletet.
- Nem is tudom. - sóhajtok.- Mágiát tanulni hosszú folyamat, én magam is évekig gyakoroltam, mire egyáltalán meg tudtam idézni néhány homokszemet. -Gondolkozott a lány hangosan
- Naaa légysziii Atsuuu... - kérlelte mindúntalan. - Hadd maradjak itt pár hétre, amíg megtanulok ilyen finom leveleket gyártaniii... - rebegtette pilláit Atsui felé is.
- Te mit szólsz ehhez, Omi? Nagyon a terhedre lenne a kis vakarcs? -Kérdezte , mire Koko célpontot váltva újra rám vetette igéző tekintetét.
- Amint mondtam egy két hetet rászánhatunk, de csak ha komolyan gondolod és ha Atsui is képes nélkülözni a társaságod.- Váltottam kicsit szigorúbb hangnemre
- Én komolyan gondolom, dolgozni fogok keményen, tényleg, nem csak úgy mondom.- hadarja. - Atsu? - néz újra gazdájára aki egy kis tétovázás után nagyot sóhajtva rábólint.
- Na jó rendben....
- Köszi köszi köszi köszi... -Visított Koko
- Kapsz két hetet, aztán meglátjuk mire jutottatok, oké?
- Oké oké oké oké....
- Akkor pontosan két hét múlva jövök érted.
- Rendbeeeeeen!!
- Nos.. - nézett rám Atsui - Kitartás, nem egyszerű a kis vakarcs. Bár még sosem láttam valamiért ennyire lelkesedni... - Azzal néhányat hátra lépett, még egyszer ránézett Kokora, majd vissza fordult hozzám. - Akkor két hét múlva találkozunk, és.. köszönöm.
-Ne aggódj, látok benne rációt, jómagam pedig türelmes típus vagyok. Akkor várlak, addig is minden jót.-Integettem az időközben karomra ült Koalával.

A következő két hetet egyéb tevékenységeimet háttérbe szorítva Koko okításával telt, amely meglepő tehetségének és a természet erőivel való, állati mivoltából fakadó közeli kapcsolatának hála, rendkívüli tempóban haladt. Elsőrangú mágusokat megszégyenítő sebességgel haladt naponta új szintre emelve tudományát. Végül mikor eljött a bizonyítás napja sem ő sem pedig én mint mestere nem maradtunk szégyenben. Gazdája lélegzetvisszafolytva nézte a kis bocs bemutatóját, amely igazolta, egy lusta kis lény is tehet nagy dolgokat, ha igazán akarja.

fizettség:
-Pénzbeni: + 45.000 gyémánt
-Természetbeni: + 2 db raw lacryma

Koko és a növénymágia

- Mikor érünk már oda? – nyafogta Koko, miközben az ölemben ülve, homlokát lustán a vonatablaknak tapasztotta.
- Nemsokára, ne türelmetlenkedj. – csitítottam.
- Éhes vagyok. – folytatta a kis pamacs a hisztit.
- Majd eszel, ha megérkeztünk, és letudtuk a feladatunkat. – közöltem ellentmondást nem tűrő, de kedves hangon.
- És az sokáig fog tartani?
- Nem hinném. Goldmine Mester már vár minket, legalábbis Bob azt mondta várja ezt a levelet, szóval szerintem hamar túl leszünk rajta. – érveltem. A Mester mindig nagyon lelkes volt, ha Goldmine-ról volt szó, szerfelett szimpatizált a Quatro Cerberus fiatalos vezetőjével, legalábbis nekem ez jött le abból, ahogy beszélt róla. Fogalmam sem volt, milyen leveleket küldözgethet neki, de nem is nagyon érdekelt. Azt mondta adjam oda neki, én pedig elviszem, és odaadom neki, részemről a téma lezárva.
- Megjöttünk! – emelte fel a fejét a kis koala.
- Látom. – mosolyodtam el, majd táskámat a vállamra kanyarítottam, Koko pedig szó nélkül felmászott a vállamra. Lekecmeregtünk a peronra, ami egészen nyugis volt, valószínűleg a délelőtti időpont miatt, hiszen ki mászkál ilyenkor… rajtunk kívül. Jártam már a Quatro Cerberusban, így tudtam merre induljak a vasútállomásról, persze akkor sokkal kellemesebb módon utaztunk, hiszen Bob Mestert kísértük el a Cristinán. Az emlék mosolyt csalt arcomra, azóta sem jutottam közel fenséges bombázónkhoz.
Némi séta után, Koko mély megkönnyebbülésére, végre megérkeztünk a Quatro Cerberus kastélyához. Az ebédlőben a céh csaposa, Richard köszöntött minket, aztán illedelmesen felkísért Goldmine irodájához, aki tényleg várt már rám. Kokot megkértem, hogy várjon meg az iroda előtt, amíg én jópofizok kicsit a Mesterrel, aztán az irodában átadtam neki a levelet. Rögtön kibontotta, és jókedvűen olvasgatta, nem is szólt hozzám, amíg a végére nem ért, amiből azt a következtetést vontam le, hogy még nem távozhatok. Miután végzett az olvasással, megköszönte, hogy eljöttem, és megpróbált marasztalni egy tea erejéig, én pedig illedelmes lány lévén, természetesen elfogadtam az invitálást.

Egy csésze teával, és némi csevegéssel később, elköszöntünk, és kijöttem az irodából, ahol meglepetésemre, senkit sem találtam. Koko nevét zengve mászkáltam a kastélyban, egyszer el is tévedtem, míg végül Richard a kertbe irányított.
- Koko!! Itt vagy? – kiabáltam, ahogy kiléptem az épületből, és rögtön meg is láttam a kis szürke pamacsot. - Hát itt vagy... már a fél kastélyt átkutattam miattad. Mit csinálsz? – kérdeztem, amikor észrevettem, hogy egy férfi feje tetején üldögélt.
- Eszek... nem látod? – nyammogta válaszul.
- Ne mássz rá mások fejére engedély nélkül, jó? Gyere le onnan! - utasítottam türelmesen, ő pedig még gyorsan letépett egy marok levelet, majd lemászott, és odajött hozzám.
- Nahát szia Omi! Hogysmint? – most vettem csak észre, hogy egy nem is olyan régen látott ismerős is ott van.
- Szervusz Atsui. Örülök, hogy látlak. Éppen gyakorolgattunk, amikor a kis Koko feltűnt, aki egyébként már nem is olyan kicsi, amúgy köszönöm kérdésed, jól vagyok. – hadarta egy levegővel, aminek persze mély sóhajtás lett a vége. - No és ti? Mi járatban? Minden rendben van? – érdeklődött, mintha kicsit zavarban lett volna.
- Mi is jól vagyunk, éppen Bob Mesternek futárkodom. – értetlen tekintetét látva, folytattam. - Egy levelet kellett elhoznom Goldmine Mesternek. – magyaráztam. - De megyünk is, szeretnék még sötétedés előtt hazaérni. Készen vagy, Koko? - néztem a kis koalára.
- Máris megyünk? – pislogott rám megszeppenve.
- Persze. Miért is maradnánk?
- Hát...csak azért.... mert.... - egy pillanatra elgondolkodott, aztán kirobbant belőle a mondanivaló. - Te láttad, milyen növényeket tud teremteni a semmiből? – bökött a mellettünk ácsorgó Omeronra.
- Persze, hogy láttam, te is tudod, hogy Omi profi növénymágus. – mosolyogtam.
- Hogy profi, az azért talán túlzás. - nevetett fel az érintett.
Ne szerénykedj! – jött a megrovás Koko-tól. . - Tudod milyen finomak azok a levelek? És milyen sok van belőle... – ámuldozott, én pedig felnevettem. - Megmutatod még egyszer?
- Persze – azzal előhúzott néhány apró magocskát, és kicsit arrébb elszórta földön, amikből szinte azonnal indák kezdtek az áhítattal bambuló Koko felé futkosni.
- Elképesztő... Ilyet én is akarok csinálni. – mondta elmerengve, miközben megkezdte a levelek pusztítását, aztán hirtelen felkapta a fejét, mintha valami eszébe jutott volna. - Megtanítasz?? – minden aranyosságát bevetve hajolt közel Omihoz, és bociszemeit az övéibe fúrta.
- Igazából nem lenne ellenemre, de tudod, ez nem olyasvalami, amit egy délután folyamán elsajátíthatsz. - magyarázta a bolyhos buksiját simogatva. - Mint minden mágiának, ennek is gyakorlás az alapja.
- Ez így van. – bólogattam egyetértően. - Ominak biztosan van jobb dolga is, mint neked rágcsálnivalót teremteni.
- Ne máár. Gyorsan tanulok, nem okoznék sok gondot... - folytatta Koko a kérlelést.
- Nem is tudom. - sóhajtottam. - Mágiát tanulni hosszú folyamat, én magam is évekig gyakoroltam, mire egyáltalán meg tudtam idézni néhány homokszemet. – magyaráztam.
- Naaa légysziii Atsuuu... - kitartó, annyi szent. - Hadd maradjak itt pár hétre, amíg megtanulok ilyen finom leveleket gyártaniii... - most engem szuggerált nagyra tágult gombszemeivel.
- Te mit szólsz ehhez, Omi? Nagyon a terhedre lenne a kis vakarcs? - kérdeztem a fiút.
- Amint mondtam egy két hetet rászánhatunk, de csak ha komolyan gondolod és ha Atsui is képes nélkülözni a társaságod. – válaszolta enyhe szigorral hangjában.
- Én komolyan gondolom, dolgozni fogok keményen, tényleg, nem csak úgy mondom. - hadarta. - Atsu? – fordult újra felém, én pedig egy mély, megadó sóhajtással, végül beadtam a derekam.
- Na jó rendben....
- Köszi köszi köszi köszi... – ugrált örömében.
- Kapsz két hetet, aztán meglátjuk mire jutottatok, oké?
- Oké oké oké oké....
- Akkor pontosan két hét múlva jövök érted.
- Rendbeeeeeen!! – még sosem láttam ilyen lelkesnek.
- Nos.. - fordultam Omeronhoz. - Kitartás, nem egyszerű a kis vakarcs. Bár még sosem láttam valamiért ennyire lelkesedni... – azzal hátrálva elindultam az épület felé. - Akkor két hét múlva találkozunk, és.. köszönöm. – intettem.
-Ne aggódj, látok benne rációt, jómagam pedig türelmes típus vagyok. Akkor várlak, addig is minden jót. – visszaintegetett, de már az örömmámorban fuldokló koalával a vállán.

Ahogy ígértem, pontosan két hét múlva újra felkerestem a Quatro Cerberus központját. Furcsa volt ez a Koko nélkül töltött rövid idő, nagyon vártam, hogy újra velem legyen. Érkeztem után a kis szőrmók azonnal bemutatózni kezdett, én pedig nem győztem megkeresni az államat. Hihetetlen, de ez a kis vakarcs tényleg képes volt két hét alatt elsajátítani a növénymágia alapjait, ami rendkívüli teljesítmény. Sokkal fogékonyabb a mágiára, mint azt valaha is gondoltam volna. Megköszöntem Omeronnak a munkáját, meg persze a türelmét, és némi pénzt, meg a piacon egy héttel korábban rám tukmált két darab lakrimát adtam neki, amivel fogalmam sem volt mit kezdhetnék, ő viszont annál lelkesebben fogadta el. Persze kellett egy kicsit erőszakoskodnom, de végül ő megkapta a megérdemelt jutalmát, én pedig egy a korábbinál sokkal érdeklődőbb, büszkébb, és talán egy kicsit kevésbé lusta Kokot.


A varázslatok, amiket Koko elsajátít:
Plant Make / Növény Teremtése / -25 000 Gyémánt
Hidane / Rejtett Magok / - 5 000 Gyémánt
Grappling Vines / Indabéklyó / - 25 000 Gyémánt

Ez így összesen 55 000 Gyémánt mínusz tőlem, de ha már itt vagyunk megejtenénk egy lakrima tranzakciót is, amit beszámítanánk az árba, ha nem nagy probléma.
Tehát akkor Omeron fizetsége 45 000 Gyémánt + 2 db Raw Lacrima