Rammus Traidoras csatlakozás (Mágus Tanács)

Ismételten egy bágyadt reggelre ébredtem. Kelésem idejében megtörölgettem a szememet, azután felvettem a mindennapi ruhámat. Gondolkodtam azon, hogy maradjak-e és aludjam át a napot, de végül ez az ötlet csődöt mondott, inkább magamhoz vettem Jürgent és kiléptem az ajtón. Itt a városban viszont nem volt minden a megszokott. Hihetetlenül kevés embert lehetett látni az utcákon, és akik ott is voltak, azok is csöndesen, fegyelmezetten járkáltak, ki-ki a maga dolgára. Kíváncsiságom hajtott engem, hogy odamenjek és megkérdezzem, hogy mi történik valójában, de féltem, hogy hülyének fogok látszani. Apró töprengés után mégis az a bizonyos kíváncsiság győzedelmeskedett, ezért odaballagtam egy ifjú férfihez és a következő kérdést tettem fel neki:
- Üdvözlöm! Maga nem tudja miért ilyen csöndesek az utcák?
Mosolyogva válaszolt nekem.
- Magam se tudom, nekem csak fárasztó estém volt.
Nem volt szerencsém az elsővel, de azzal viszont igen, hogy mindig is ismertem egy helyet, ahol akárki akármilyen kérdésére választ kaphat. Ez nem valami templom-féle épület vagy céhház volt. Oda a különösebbnél különösebb és a vénnél vénebb embert is szívesen fogadják. Az örökös információ raktár pedig nem volt más, mint a híres, nevezetes, egyedülálló, dicső kocsma. Lomhán ballagtam a kocsma irányába. Útközben pár különös alakra bukkantam, de nem használtam ki az időmet, hogy végignézzek rajtuk, mivel egyenesen a kocsmába tartottam. Nemsokára meg is érkeztem, de a lehetetlennel találtam magamat szemben. Egy részeg se volt, sőt emellett csöndesen is viselkedtek. Oda fáradtam a pultoshoz, akit már szinte barátomként ismerek.
- Mit adhatok, Rammus?
Gondoltam, hogy ezt hallom, de erre a kérdésre sajnos csak nemet tudtam bólogatni.
- Most semmit.
A pultos meglepett arccal nézett felém. Ha lenne napszemüvege még azt is levenné a hatás kedvéért, de szerencsére nem volt.
- Hogyhogy?
Közben odaérkeztem a pulthoz, ami már nem volt olyan, mint régen. Egy nyálfoltot se találtam rajta, pedig az nem volt olyan ritka a pulton, főleg ha egy részeg a pulton találja alvóhelyét. A szék amin ülni szoktam ezzel az alkalommal nem nyikorgott a földön mikor beljebb csúsztam, a padló tiszta volt és amikor ráraktam a könyökömet a pultra semmi hányásba se nyúltam bele.
- Hát itt meg mi történt?
A pultos körbe mutatott.
- Tudod mennyi munka volt?
Követtem az ujját amit a fénylő dolgok helyére mutogatott.
- Azt meghiszem.
Bólogattam, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom megkérdezni tőle azt amiért jöttem. A kíváncsiság már szinte ölt engem.
- Az egyik sarokban egy óriási pók fészkelt, azt hittem menten össze szarom magamat amikor rám támadt!
A jó öreg pultos. A humorérzéke még mindig a régi volt. Kis időre kidőltem a nevetésről, amit persze szívesen folytattam volna, ha nem lenne hozzá kérdésem.
- A lényegre térve.
A pultos közelebb hajolt.
- Mitől van ekkora csönd és tisztaság a városban?
Hirtelen leesett a pultosnak, hogy miért voltam ennyire frusztrált. Előkotort egy tollat és egy papírt, amire felírt valamit, amit hamarosan meg is mutatott nekem.
- Guran Doma.
Olvastam fel halkan. Értetlenül néztem, majd folytattam:
- Nem tudom ki ő.
A pultos körbe nézett, majd még közelebb hajolt.
- Szóval tényleg nem tudod.
Intett nekem, hogy jöjjek vele, közben a helyettesét küldte a pult mögé. Egy szobába vitt engem, abba a szobába, ahol feltehetőleg lakott, mert az ágy és az egész berendezés rondán volt elhelyezve. Becsukta az ajtót, közölte velem, hogy foglaljak helyet egy kis asztalon, leült velem szemben és a torka megköszörülése után mondani kezdte:
- Guran Doma a Mágus Tanács vezetője. Gondolom tudod, hogy mi az a Mágus Tanács, nem?
Szomorú arccal bólintottam nemet. A pultos elővett egy papírt, amiről olvasni kezdte az információt az úgy nevezett Mágus Tanácsról:
- A Mágus Tanács Fiore Királyságának nemzeti rendfenntartó, törvényhozó és ítélkező szerve. Jelenleg az "Újraszervezett Mágus Tanács" van hatalmon és felügyeli a céhek működését valamint a mágia világának törvényszerű és rendszerezett életét mint például a nemes "Tíz Szent Mágus" rangok osztását is. A Tanács élén álló tíz varázsló a fő hatalommal rendelkező része, de legfelül a Tanács elnöke Guran Doma áll aki a múltban történt ballépések és korrupciók fényében erős kézzel és vasfegyelemmel irányít. A Tanács köreibe tartozik továbbá a saját hadseregük a "Rúna Lovagok" akiknek három osztaga a "Rendfenntartó Egység" a "Hírszerző Egység" valamint a "Büntetés Végrehajtó és Letartóztató Egység". A Tanácsnak dolgozik ezek mellett a "Mágia Kutató és Fejlesztő Iroda" és a Tanács szolgálatába állni kívánó ifjaiknak lehetőségük van a "Mágus Tanács Rúna Akadémiáján" tanulni, hogy majd a kellő tapasztalattal a Rúna Lovagok rendjébe léphessenek. A Mágus Tanács Bármely tagja amelyik nem akadémiai tanuló, rangban minden törvényes és sötét céh illetve azok mesteri felett áll. Így azok kötelesek a képviselőnek a Tanács és a Királyság érdekében álló parancsaiknak engedelmeskedni.
Megállt és, hogy szája szárazságát kárpótolja, kivonult egy italért. Egy üveg ásványvízzel tért vissza amit csendesen iszogatni kezdett.
- Ez az amit írnak róla, de valójában csak azért ismerik el őket, és követik törvényeiket, mert óriási a hatalmuk. Rendfenntartóként működnek.
Helyeslően bólogattam, mivel már minden világos volt.
- És mi van ezzel az emberrel? Meg ez hogyan kapcsolódik a csöndhöz?
A pultos megivott még egy kortyot és folytatta.
- Elméletileg a mai nap folyamán ide jön látogatóba, egy fontos megbeszélés alkalmából.
Izgatottan válaszoltam.
- Már alig várom!
A pultos elmosolyodott és gyorsan vissza vette pozícióját. Nem volt több kérdésem, így kivonultam a kocsmából.

Mentem volna haza, hogy valami arra méltó ruhát vegyek fel, de útközben újra megpillantottam a különös alakokat, s már nem csak álltak és beszélgettek, hanem egy nőt hurcoltak a város kijárata felé. Gondoltam egyet, és követni kezdtem őket, ki tudja miben sántikáltak. Amint kiértek a kapu elé, egy kisebb tábortűz mellé levágták a nőt és hárman körbeállták.
- Na és most?
Kérdezte az egyik, akinél egy szépen kiformált két kezes csatafejsze volt, persze nem a kezében, hanem a hátán egy, mintha speciálisan a fegyvernek kialakított öv tartotta. Emellett pedig csak pár lopott páncél volt rajta.
- Szerinted? Gondolkozz már egy keveset!
Mondta a köpenyes mágus-szerű alak aki a legokosabbnak tűnt mind közül. Barna szakálla bár még nem volt vén aggastyánhoz hű, de látszott, hogy olyannak készült.
- El is kezdem!
Mondta a harmadik, akinél egy ócska kard, de ellentétben egy gyönyörű pajzs volt. A pajzson látszottak a finoman, de egyben precízen megmunkált idomok. Biztos, hogy nem ez a személy volt a pajzs eredeti tulajdonosa, inkább egy óriási hatalommal bíró személyen tudtam elképzelni. A személy felszerelésétől eltekintve, a nő felé nyújtotta a kezét és széttépte a nő mellényét, ami alatt persze már csak a melltartó helyezkedett el. A nő sikításba kezdett, de a fejszés alak hamar befogta a száját. - Itt baj lesz - gondoltam magamban és gyorsan a dolgok közepébe lépve, a három alakkal szemben állva, mint egy óriási hatalommal bíró személy szólaltam meg:
- Állj!
Mindhárman lassan felém fordultak. A nőt gyorsan egy fához kötözték, elém álltak és nevetve kezdtek el beszélgetni velem.
- Nocsak-nocsak, itt a nap hőse.
Mondta a köpenyes alak, mosolyogva, mire a fejszés hangos nevetésbe kezdett.
- Csak nem jöttél, hogy megmentsd a nőt?
Mondta a pajzsos, óriási szarkazmussal, mire a fejszés már a földön fetrengett. Úgy látszott, hogy a fejszével rendelkező társuk az, aki szinte mindenen elneveti magát.
- H eft nhe hise e!
Nyögte ki a földön fetrengő alak, aki nevetése miatt nem tudta rendesen kimondani a szavakat. A fejszés alak hirtelen abba hagyta a nevetést, felállt, közelebb jött, a fejszéjét kihúzta a háta mögül és komoly, hideg hangon mondta:
- Ez az utolsó figyelmeztetés, hogy elhúzz innen. Ha nem teszed, megölünk.
Én nem szándékoztam hátrálni, így csak válaszoltam:
- Akkor próbáljátok meg, de szólok, hogy nem adom könnyen magam!
A fejszés aki közel volt azonnal le is akart csapni, de mivel én erre már ezelőtt is gondoltam ezért könnyedén kikerültem a támadást. Egy kis távolságot nyervén próbáltam Pressure Bomb képességekkel elruházni a pályát. Az első Pressure Bomb néhány hordó mögé ment. A második Pressure Bomb egy fa tövében, ami elég messze volt a nő fájától, hogy nehogy véletlen megsebesítse őt. A harmadik Pressure Bomb pedig elém lett rakva. A fejszés dühöngésbe kezdett és össze-vissza csapkodott a fejszéjével, amivel persze sikerült eltalálnia a Pressure Bombomat. A képesség magába szívta a fejszét és egyenesen vissza küldte a nehéz tárgyat, amit az erősnek tűnő, de valójában gyenge alak nem tudott megállítani, így a koponyájába vágódott. A második Pressure Bomb faágakat küldött az ellenfél felé, de sajnos nem volt elég effektív, hogy eltalálja egyiket is. A harmadik Pressure Bomb viszont a hordókat, és azok tartalmát, vagyis a bort lőtte ellenfeleim felé. A kardos maga elé emelte gyönyörű pajzsát és kivédte a támadásomat. A csuklyás alakról viszont kiderült, hogy elemi mágus. Red Carpet használatával a hordók fölé szállt és mosolyogva szólalt meg.
- Nem csak te vagy az, aki ért a mágiához!
Nevetésbe kezdett, miközben és a kardos ütései elől próbáltam kitérni. A mágus közben Fire Ball képességekkel bombázott, amik közel már jóval kevesebbet sikerült csak kivédeni. Térdre kényszerültem a sok égési sérüléstől. A kardos próbálta levágni a fejemet, de ugyanabba a csapdába esett, mint a társa, és a saját fejét vágta le. Már csak a mágus maradt, aki a sok tűzlabdától lihegve próbált közelebb jönni. Körülbelül tíz perc telhetett el mióta felszállt a szőnyegére, és máris le kellett szállnia róla. Ez azt jelentheti, hogy gyenge mágus. Gyorsan feltápászkodtam, de mire előre fordulhattam volna egy tűzlabda repült felém... Hirtelen mintha megállt volna az idő, gondolkodni kezdtem... Mindaddig gondolkodtam, amíg eszembe nem jutott az új Reverse képességem, amivel az ellenfelem tűzlabdáját vissza küldtem a feladónak. A köpenyes alak égve futkározott, aztán a tábortűz előtt elbotlott és a tábortűzre esvén halálra égett. A nő felé vettem az irányt. Kezembe vettem a fejszés mellényét és a nő kikötözése után rá adtam. Segítettem neki felállni, de a küzdelem utáni fáradtságtól kidőltem.

Egy sátorban ébredtem, és a nő éppen a sebeimet kötözte.
- Köszönöm, hogy megmentettél a megaláztatástól.
Észlelvén, és újra átfutván a szituációt, enyhe késedelemmel válaszoltam.
- Szívesen!
A nő hamarosan bekötözte a sebeimet.
- Megkérdezhetem melyik céhhez tartozol? Gyémántot adományoznék a bátor céhednek!
Sajnálatos módon nem tartoztam egyik céhhez se, így nem volt mitválasztásom.
- Nem tartozok egy céhhez se.
A nő töprengeni kezd és lassan megszólal:
- Nem szeretnél a Mágus Tanács tagja lenni? A vezető, Guran Doma az unokahúgomnak az apja, így elég szoros kötelékben vagyok a tanáccsal. Nem csoda, ezért is dolgozok náluk, mint első éves akadémista.
Sok ideig halk csend volt. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak, és a nő pedig egy levél írásával foglalta el magát. Hamarosan behívott egy személyt, átadta neki a levelet és a fülébe súgott valamit.
- Szerintem...
Szólaltam volna meg, de a nő a szavamba vágott.
- Már nem számít, most küldtem egy levelet Gurannak, hogy vegyen be a Mágus Tanácsba.
A nő kacsintott egyet, és felsegített. Amint kiléptünk a táborból, a Mágus Tanács épülete előtt álltunk, nem messze. Gyönyörű látvány volt teljes pompájában látni a helyet. Alig tíz perc csoszogás után az építménybe léptünk és egy komor, morcos férfi szólalt meg.
- Üdvözöllek a Mágus Tanács köreiben!
Megköszörülte torkát és folytatta:
- Neve?
Gyors választ adtam:
- Rammus Traidoras.
A kezembe nyomott egy könyvet amin az állt, hogy "Büntetőtörvénykönyv".
- Kérlek olvasd el, ha még nem ismernéd a szabályokat. Kérlek kövesd a hölgyet a szobádhoz. Egyenlőre a Mágus Tanács Rúna Akadémián fogsz létesülni.
Így hát a Mágus Tanács tagja lettem.

( Ha a pályázatot elfogadod, akkor emellett szeretném megtanulni a Thought Projection / Gondolati Kivetítés / és a Telepathy Transmission/ Telepatikus Átvitel / képességet, amik 100.000 gyémántomba kerülnének. )