Alice vs. Adam, avagy tűz ellen tűzzel

Két Tűz mágus találkozása Magnoliában, ami végül egy küzdelemmé torkollik.

Már hajnali öt óta fent voltam, mert vártam, hogy a szállítók hozzák a kaját a panzióba. Kris és a szülei nem tudtak ezzel foglalkozni, ezért megkértek, hogy
segítsek. Már vagy három órája vártam az ajtóba, hiába, amikor feltűnt
az egyik pasi, aki a kajához való alapanyagokat hozta volna és közölte, hogy felborultak az étellel együtt. Az ételnek nem esett baja, de egyedül nem tudták volna elhozni.
Na, persze, ez kellet nekem.
Mellyet sóhajtottam és követtem a férfit. Már vagy egy félórája gyalogoltunk, amikor odaértünk a kocsihoz. A két pasi vagy három dobozt nyomott a kezembe, nem voltak nagyon nehezek, de semmit sem láttam tőlük.
Dülöngélve, botladozva, de valahogy sikerült haladnom a panzió felé.
Azonban alig mehettem két saroknyit, amikor valaki előröl nekem jött. A felső kettő doboz leesett a földre és az egyikből kigurult az összes alma.
- Héé! Azért jó lenne vigyázni, nem? - Kérdezte a srác, aki nekem jött.
- Én vigyázzak? És te hova raktad a szemed, he?
Öt óra óta arra vártam, hogy megjöjjön a kaja és erre ez a kis...
Eléggé bepöccentem, szemeimmel villámokat szórtam a srácra.

Lehajolt hozzám, szemei villámokkal feleltek villámokra, amiket én
küldtem felé, majd megszólalt.
- Szerinted mégis hova tehettem volna a szemeimet, a zsebembe?
Igen, konkrétan pont erre gondoltam.
Ekkor megakadt a szeme a ládákon, amiket az imént ejtettem el.
- Mellesleg, talán neked kellene jobban odafigyelned, ha cipekedsz! Vagy talán ez meg sem fordult a fejedben, Nee-san?
A járókelők megbámultak minket, de nem érdekelt, csak az, hogy kinyírjam, mint óvodás a papírkutyát.
Még így meredtünk egymásra egy darabig aztán felegyenesedett- Na jó, nekem ennél fontosabb dolgom van - mondta és már készült tovább indulni, amikor meglátta az almákat a földön. Lehajolt.
- Hé! Talán elégtételképpen nekem adhatnál párat ezekből, és abban az esetben megbocsátanék.
Felvette az egyik almát és egy féloldalas vigyorral a képén rám nézett, közben az almát dobálta.
Ennyi volt. Nem bírtam tovább. Így is baromi rossz hangulatban volta, mert ma még nem is ettem, de, hogy még ezt a nagyszájú kis senkiházi itt beszólogasson...
- Fire Magic! Az alma meggyulladt, pont akkor, amikor a srác újra ráfogott az almára.
- Tessék, a tied lehet. - Vigyorogtam rá.
Öregem, szétkaplak, mint Blöki a lábtörlőt. - Erre a gondolatra még szélesebben elmosolyodtam.

Eldobta az almát, látszott rajta, hogy fájt neki amikor az alma megégette.
Hátra ugrott és terpeszben megállt, ha lehet, még dühösebben nézett rám mint eddig. Az oldalához nyúlt, majd megmarkolta a semmit az övén. Odanézett.
Ennek meg mi baja?
- Hát jól van nagyságos asszony, - kezdte egy kis gondolkozás után - magának kereste a bajt. Nem állt szándékomban bántalmazni téged, mivel köztudottan úriember vagyok, viszont a nyavalyás büszkeségem nem engedi, hogy alul maradjak egy nővel szemben. - Miután ezt mondta elvigyorodott.
Ha nem lennék jól nevelt, akkor most nem figyeltem volna és csak az értettem volna ebből, hogy: blablabla...alul maradjak egy nővel.
- Van egy kis meglepetésem, bár valószínűleg nem fogsz neki örülni.- Jobb karját kitartotta a föld felé, a ballal, meg kitámasztotta, majd lassan egy mágikus kör jelent meg a földön. Felemelte a karját, az ujjai közt egy kis lángcsóva vígan lobogott.
Most már bárkiből lehet mágus?
- Lehet nem fogtad fel, de az a szép kis címer a pólóm hátulján nem dísznek van. Adam Scythblue vagyok, a Fairy Tail mágusa. Örülök a " szerencsének".
Kérlek mutatkozz be, mielőtt mielőtt szembesítelek az élő pokollal.
A Fairy Tail mágusa?
- A nevem Alice és a Quatro Cerberus klán tagja vagyok.
Végigmértem az ellenfelemet. Nem tűnt valami erősnek, de nem állt szándékomban elkövetni azt a hibát, hogy lenézem.
- Na támadsz, vagy mi lesz?

Kérdésemre elvigyorodott. Nem tűnt szívbajosnak.
- Már csak arra vártam, hogy ezt mond.
Még egy ideig nem mozdúlt, nem értettem, hogy miért, de
aztán megláttam, hogy messzebb emberek bámulnak minket.
Idióták, inkább húzzátok el a csíkot! Mit fognak csinálni, ha esetleg egy- egy tűzlabda elszabadul? Még ezzel is vigyáznom kell. Nem baj, megoldom, nem lesz itt senkinek se semmi baja. Ráadásul ahogy elnézem, ő sem akar senkiben se kárt okozni.
- Itt jövök! - Kiáltott, és felém kezdett futni.
Idióta! Mi a fenének ordibálsz?
A lángot, amit eddig a kezében tartott, most eldobta, de nem felém, hanem a ládák felé, amik azonnal meggyulladtak, amint a lángcsóva elérte őket.
Franc, most még ezt is meg kell majd magyaráznom. Alattomos.
- Fire Ball! - A felém dobott tűzlabda gyorsan közeledett és én későn vettem észre. Éppen, hogy maradt időm nekem is, hogy tegyek valamit.
- Fire Ball! - suttogtam, mire a megjelent tűzlabdát hozzá vágtam, Adam tűzlabdájához. A két, egymásba csapódott támadás ereje ellökött, és pechemre túl közel voltam a falhoz. De sikerült ezt az előnyömre fordítanom:
Fordultam egyet a levegőben, így amikor elértem a falat, a talpammal el tudtam magam lökni, egyenesen Adam felé.
- Fire Ball! Fire Ball!
Két egymás után küldött tűzlabdával akár csapdába is csalhatlak tudtad?

Adam terpeszbe állt, és széttárta a karjait. Két mágikus kör jelent meg a lábai előtt, karjait X alakban maga elé tette és két lánycsóva emelkedett ki a lába előtti körökből, és X alakban Kivédték az első Támadásomat. Azonban amint a második támadásom betalált a felszabaduló energiáktól csinált egy hátra bukfencet.
- Ó, a rohadt... - Felpattant.- Red Carpet! - Ellőtte magát a földtől és előttem ért földet. Egy tűzfoszlány jelent meg a jobb lábán lévő cipője előtt. Megpróbált fejen rúgni, de még éppen idejébe elhajoltam előle.
- Nőket nem ütünk! - Mondta és megpróbált megint kigáncsolni. Ezt a támadást már nem sikerült kikerülnöm, kirúgta alólam a lábaimat, de sikerült még a földet érés előtt páros lábbal gyomorszájon rúgni. Ezután volt egy kellemetlen találkozásom a kemény földel, de gyorsan felugrottam és Adam után lőttem még három tűzlabdát, majd utánuk szaladtam, ütésre készen, ha esetleg megint kivédené őket, bár eléggé fájt a farokcsontom.
Nem vagy te akkora nagy ász, mint ahogy azt képzeled! Simán leverlek mint paraszt a mezsgyekarót.

Az első tűzgolyómat egy másikkal blokkolta, a második elől félre
ugrott, viszont az belecsapódott az Adam mögött álló épületbe és meggyulladt az ajtaja.
Oh, a franc...Esküszöm, hogy majd kifizetem.
A harmadik sem talált be, Adam az égő ajtó tüzét maga elé húzta, de nem kapcsolt elég gyorsan, mire feleszmélt már ott voltam előtte és egy ütést mértem az arcára, kiköpött egy kis vért.
- Nee-san, olyan durva vagy! - vigyorgott fel rám a betonról, kinyújtotta a kezeit,majd összecsapta a tenyereit, mire a ládákról és az ajtóról a tűz egyenesen felém tartottak, hogy megégessenek.
- Azt a rohadt...Fire Magic!- Még idejében sikerült a varázslattal elhárítani a tűz nagy részét, de nem az egészet, egy kicsit megpörkölődtem.
Oh, nem is annyira rossz.
Most Adam állt, de nem hagyhattam magam, ezért megint felálltam, és azonnal ellentámadásba lendültem:
- Fire Magic! - Harsogtam, mire a kezembe hét kicsi tűzcsóva jelent meg, amit feldobtam a levegőbe
- Fire Ball! - Ezt már egyenesen Adam-nek dobtam.
Ez majd eltereli a figyelmedet a valódi tervemről!

A tűzlabda, amit Adam felé dobtam, nem ért célba. A srác kikerülte, de azért
sikerült megégetni.
- Red Carpet! - Megint kilőtte magát az égbe.
Össze vissza cikázott az égen, én meg igyekeztem követni a szememmel.
- Fire Ball! - ő is kilőtt felém egy tűzlabdát, amit valahogy sikerült kikerülnöm, bár ezt inkább puszta szerencsémnek és nem az ügyességemnek a számlájára kellet írnom.
Nagyon gyors, de nem bírhatja örökké, előbb- utóbb elfogy a varázsereje.
Csakhogy, az enyém is. Sietnem kell. Szerencsére, pont úgy tett, ahogy reméltem.
Adam, mintha megfeledkezett volna a tűzcsóvákról a levegőben. Kinyújtottam a kezem, mire a tűzcsóvák libasorba rendeződtek és megindultak Adam felé, majd még egy tűzlabdát lőttem ki a srác hátának!
Felszaladtam, az Adam-el szemben lévő ház falára, amíg csak tudtam, majd elrugaszkodtam és kilőttem még két tűzlabdát, hogy bebiztosítsam magam.
Amikor földet értem, kezdtem érezni, hogy fáradok. De nem volt vészes, az edzések megtették a hatásukat.
Csak tartsak ki, amíg az ő varázsereje elfogy.

Adam tűzből pajzsot emelt maga elé, amivel kivédte a kis tűzcsóvákat,
sőt, mintha egybeolvadtak volna a pajzzsal.
A tűzlabdát, amit a hátának küldtem, azt is észrevette és megfordult,
de a pajzsa ketté vált, így most volt a bal és jobb kezén is.
A tűzlabda ugyanúgy belecsapódott a fedezékébe, de a másik kettőt már nem tudta rendesen kivédeni, már nem bírta el és elvesztette az egyensúlyát.
Na, ez végül is összejött.
Megszűnt a Red Carpet és Adam guggolva ért földet, még egy picit hátracsúszott, de a kezével lefékezte magát és megállt.
Eléggé kifáradt, ez látszott rajta.
- Már nem tart sokáig. Bár szerintem, ezt te magad is érzed. - Mondta.
- Red Carpet! - Próbálkozott megint és ellőtte magát. Cikázva haladt felém,
alig tudtam követni. Egyszer csak eltűnt. Aztán valami süvítő hangot hallottam a hátam mögül, hátrapillantotta és megláttam, hogy Adam
közeledik felém. Azonnal átláttam a helyzetet, és úgy csináltam,
mintha nem vettem volna észre, majd amikor már közvetlenül a hátam mögött volt és megpróbált tarkón ütni, elkaptam a csuklóját és két kézzel
átdobtam a fejem felett. A hátára érkezett. Leguggoltam mellé és a hasár a fordítottam, majd a két karját is hátra csavartam.
- Nah, elég volt? - Kérdeztem tőle. Már én is fáradt voltam.
- Jah...Bőve- Felelte, mire én elvigyorodtam és elengedtem a karját.
Leültem a földre, közben úgy lihegtem, mintha egy maratont futottam volna le végig sprintben.
- Tudod... Jól megdolgoztattál! Szép volt. - Ekkor a gyomrom hangosan megkordult.
- Te...Adam...nem vagy éhes?