Crow vs. Adam - Amikor két zseniális elme találkozik

Micsoda nyomott reggel... Még csak reggel fél tíz volt, ám szerény személyem már így is képtelen volt visszazárni szemhéjait, s ezáltal álomba borulni ismét.
- Marha jó.- jelentettem ki unottan, mint ahogy mindig, azután hatalmas erőfeszítéseket követően felültem az ágyamon. Elballagtam az ablakig, ahonnan az utcára néztem, bár alsógatyában ez talán nem a legjobb ötlet volt.
- Perveeerz!- ordította egy női hang az ablakom felé, mire beletúrtam a hajamba.
- Hölgyem, ha nem tetszik, minek nézi?- kérdeztem, majd intettem egyet a levegőbe reménytelenül, és a fürdőszobám felé indultam. Megmostam az arcomat, kivizsgáltam a tükörben a nyomott képemet, a szemeim alatt lévő táskákat. Amikor a kakas elsétált a mosdó ajtaja előtt, tett egy csípős megjegyzést. Ez nem olyan szinten volt csípős, mint mondjuk a hajnali szellő, inkább afféle, most legszívesebben a fejébe állítottam volna a baltát módon:
- Úr Isten! Felkeltél a déli harangszó előtt, és életben vagy! Hát, komolyan mondom azon csodálkozom, hogy ezért még nem kerültél bele a Heti Varázslóba, vagy nem vettek be a Mágia Tanácsba. Mert, aki ilyen tehetségekkel rendelkezik, annak bizonyára ott lenne a helye.
Én még mindig a saját bamba mimikámat kémleltem, kezeimet széttárva támaszkodtam a mosdókagylóra.
~ Most hozzá vágjam a fogkefést, vagy ne?~ merült fel bennem, az abban a helyzetben igencsak fontosnak tűnő kérdés, melyet végül, nagy eszmefuttatások lerendezése után elvetettem. Rendbe szedtem magamat, ami a tisztálkodást, valamint a felöltözést jelentette nálam. Mivel nem állt szándékomban ezen a napon bemenni a Fairy Tailbe, az utcára vetettem magamat.

Valamilyen okból egy teniszpálya mellett kötöttem ki.
~ Mennyire utálom én a sportot...~ erősítettem meg magamban egy tényt, mialatt kissé görnyedten álltam, nem sokkal később meg megvakartam a fejemet. Belépőmhöz már csak egy bunkó, ráadásul meglepően hangos ásítás szükségeltetett, így tökéletesen megadtam a kezdő löketet ahhoz, hogy a közelben lévők levonják rólam a következtetést. Ez pedig csak annyit foglalt magába, miszerint egy suttyó idióta voltam. Különben sem volt kedvem senkivel szóba állni, igazából arra sem voltam képes rájönni, miért is mentem oda. Nagyot nézhetett az, aki meglátta fehér pólóm hátulján a Fairy Tail céh jelét. Lazább napjaimon mindig csak a pólómat, a kék nadrágomat, valamint éjfekete cipőimet viseltem. Lassan néztem lábaim elé, azután kellemetlenül tapasztaltam, hogy elfelejtettem bekötni a cipőfűzőimet.
- Anyááám...- suttogtam, eztán felsóhajtottam. A hibám fixálására nem láttam megfelelő módot, merthogy kezeim éppen a zsebeimben foglaltak helyet, sőt nagyon is jól érezték ott magukat. Elkezdtem tanakodni azon, mitévő is lehetnék, mire egy lányt, valamint annak fiatalos anyukáját láttam felém közeledni. A fiatal hölgyike egy fagyit nyalogatott, másik kacsóját szorosan összefonta női nemű szülőjéével. Mikor elém érkeztek, mélán megszólaltam:
- Hé, kislány! Adok annyi pénzt, amin vehetsz még egy gombóc fagyit, ha bekötöd a cipőmet.
A gyermek megtorpant, értetlenül bámulta az érdektelen arcomat, ám az édesanyja odébb rángatta, s az orra nagyon csúnya dolgokat mondott rám.
- Hűhaaa! Ez de rosszul esett...- mormogtam. Ekkor arra ballagott egy ismerősöm a Quatro Cerberusból.
- Szervusz Crow Geelstun-san! Hogy, s mint vagyunk ezen a nehezen induló délelőttön?- kérdeztem tőle, mialatt egy félmosoly kúszott fel a számra.

Már megint egy unalmas reggel... Egy halk sóhaj kíséretében az oldalamra fordulok, s azon kezdek el filozofálni, hogy miért is kéne ma Nekem felkelnem? Elvégre most semmi kedvem és indokom sincs küldetésre menni, hiszen még három hónappal előre meg van a pénz az albérletre, a többi Quatro Cerberus tag pedig valahogy majdcsak túléli a hiányomat. Persze Én is tudom, hogy Velem minden sokkal szebb és idillibb, ám remélhetőleg nem fognak egynapi nélkülözés után depressziósan öngyilkosságot megkísérelni. De mi van, ha még is? A nagyobb jó érdekében muszáj ma is bemennem a klán épületbe. Egy elkeseredett nyögés kíséretében felültem, és körbe néztem, ezzel megbizonyosodva arról, hogy ott vagyok-e, ahol elaludtam. Hiszen az elmúlt hónapok tapasztalata után most már azon se lepődnék meg, ha a házi kedvencem maga Zeref lenne és valami ördögi mágia segítségével el teleportálna engem valami másik dimenzióba. Ámbár lehetséges, hogy csak túlzottan paranoiás vagyok. Tíz perc töprengés után végül rá kell jönnöm, hogy ez lehetetlen. Nagyot ásítok, és megpróbálok kimászni az ágyból, ám a paplan galád módon meggátol a szabad mozgásban, s addig ficánkolok, amíg le nem zúgok az alvóalkalmatosságról. Szerencsére a fejem felfogta az esést, de még így sem éreztem magam Istenien. A fürdő felé vettem az irányt, s egy zuhany vétele után felöltöztem, majd a tükörbe pillantottam. Legszebb bájmosolyomat megeresztve könyveltem el magamban, hogy ma is emberi formám van és annak a lehetősége, hogy összetévesszenek egy Vulcannal, szerencsére egyenlő a nullával. Még gyorsan alávetettem magamat egy fogmosásnak, majd kiindultam az utcára. Amint bezártam magam mögött az ajtót, szinte ösztönösen nyúltam a zsebembe egy cigiért, de ekkoron egy szörnyű tény fogalmazódott meg bennem: tegnap elszívtam az utolsó szál dohányomat is. Üveges tekintettel bámultam magam elé, s kezdtem el gondolkozni, hogy mitévő legyek, elvégre számomra a reggeli dohányzás olyan, mint másoknak a levegővétel. Egy rövid eszmefuttatás után úgy döntöttem, hogy először beszerzek egy dobozzal a kedvenc cigarettámból, s csak utána indulok el a céhem épületéhez.
~ És a legközelebbi bolt, ahol megvehetem ezt a vaníliás csodát, az a teniszpálya mellett van. – szólalt meg a beépített GPS az elmémben, és Én engedve a „hangnak” azonnal a sportpálya felé vettem az irányt. Útközben folyamatosan azon töprengtem, hogy milyen rég is teniszeztem utoljára, hisz’ az elmúlt hónapok számomra csak is a küldetésekről szóltak, mivel az volt a tervbe iktatva, hogy legalább egy fél év albérletére előre megkeresem a pénzt. Ez sikerült is, ám a káros szenvedélyemnek hála kénytelen voltam hozzányúlni az ily’ módon félretett pénzhez. Gondolatmenetemet a harang zavarta meg, mely jelezte számomra, hogy meg kell szaporáznom a lépteimet, vagy jövő karácsonyra se érek a Cerberus épületébe. Hamarosan meg is érkeztem a boltba, ahol némi keresgélés után sikerült rátalálnom az általam vásárolt márkára és miután kifizettem egy köszönés után kiléptem a boltból. Mohón szabadítottam meg a dobozt a csomagolásától, s egy szálat kivéve, a zsebembe csúsztattam a bolti zsákmányomat. Végül képtelen voltam ellenállni, s hanyagolva a Quatro Cerberusba menetet, inkább a teniszpályához mentem, ahol egy ismerős arcot pillantottam meg.
- Üdv, Adam! Kissé fáradtan ugyan, de megvagyok. És Te? – kérdeztem vissza, miközben a sportlétesítmény felé pillantottam.
- Nincs kedved egy barátságos teniszmeccshez? – tettem fel neki egy újabb kérdést a válasza elhangzása után.

Crow hamar választ adott a kérdésemre, beszédéből pedig kiderült, hogy fáradt volt. Ezen nem is nagyon lepődtem meg, elvégre a mi nehéz, mágusi életünkben nem igazán sok alkalom adódott arra, hogy pihenjünk. Ezért használta szerény személyem is azt a taktikát, miszerint a Fairy Tailbe való bevonulásom után csendes pihenőket tartottam, más szóval aludtam, akár a tej. Habár az ilyen fél napos sziesztákra csupán akkor voltam képes, ha éppen nem rendeztek tömegverekedést, vagy valaki nem ordítozott tök részegen. Az ilyesmik nem is voltak túlzottan ritkák, azokban az esetekben néha én is elkezdtem osztani az atyai pofonokat, máskor csak szolidan behúzódtam a pult mögé, esetleg az egyik biztonságos asztal alá, azután ott folytattam eredeti tevékenységemet. Hiába, a szívemhez nőtt az a porfészek, vele együtt meg a benne lévő rengeteg idióta is, akiket már annyiszor kívántam a pokolra. Egyszóval zajlott körülöttem az élet, de esetenként azt kívántam, bárcsak ne lett volna úgy. Számítottam rá, hogy Geelstun-san viszonozni fogja az érdeklődést állapotom iránt, ha már csak az illem kedvéért is.
- Hát, az igazat megvallva, volt már részem kellemesebben telő napokban, de fogjuk rá. Köszönöm az érdeklődést! Elvagyok, mint a befőtt.- jelentettem ki, mialatt lehunytam szemeimet, a szám jobb oldalán lévő vigyor meg növekedni kezdett. A Quatro Cerberus mágusának figyelme egy pillanatra a pályára terelődött. Ezalatt az arcom megkomolyodott, visszatértem a szokásos semmitmondó mimikámhoz, azután Crow egy kérdést indított felém, mire összeráncoltam a homlokomat.
- Rendben van. Miért is ne?...- feleltem neki sejtelmes hangnemben, nem sokkal később meg egy lenge szellő fújt el közöttünk.
~ Érdekes alak... Külsőre teljesen az ellentétem. Szőke haj, zöld szemek. Stílusos és jól öltözött, ráadásul meglátszik rajta, hogy ad magára, igényes fickó. No nem mintha azt nézném, de észlelhetően foglalkozik testedzéssel, ami megint csak nem jellemző rám. Csak egy valami nem illik az összképbe. A cigaretta. Valamilyen okból kifolyólag, nekem nem passzol az alakhoz. Mi oka lenne egy efféle embernek a dohányzásra? Lehet, csak káros szenvedély, vagy valamilyen más oka is van? Sokan azért gyújtanak rá, mert állításuk szerint attól megnyugszanak. Ő nem tűnik egy zaklatott személyiségnek, de az is elképzelhető, hogy a lelke mélyen az.~ gondoltam magamban, majd a pályától egy kicsivel odébb elhelyezkedő bódé felé indultam.
- Ne vesződj, majd én kibérelem az ütőket.- adtam az ötletet, miután komótosan ballagni kezdtem az árus irányába.
~ Kellemetlen, hogy Fairy Tailes létemre amúgy sem utasíthatok vissza semmiféle kihívást. Bár kíváncsi vagyok, milyen ember is valójában Crow Geelstun.~ merengtem, azután pár perc után visszatértem két ütővel.
- Tessék, fogd! Ezek speciálisan varázserő használóknak lettek kifejlesztve.- mondtam, majd suhintottam egyet az eszközzel, s megjelentek benne a húrok, amik kék színű energianyalábokra hasonlítottak. Egyik kezem ismét a zsebembe került, a másikkal az ütőt szorítottam.
~ Hm... Ez nem olyan, mint a szablyám.~ állapítottam meg elmélkedéseim közepette, s vártam a fejleményeket.

Kissé meglepett, hogy Adam azonnal elfogadta a kihívásomat, hiszen eddig úgy véltem, hogy nem nagyon kedveli a sportokat, ámbár egy vérbeli Fairy Tail tagnak minden kihívást el kell fogadnia. Valószínűleg Ő is csak ezért ment bele a játékba. Még néhány szót váltottunk, majd Ő elment az ütők és a pálya bérlését intézni, Én pedig a „harctérhez” sétáltam.
~ Fogadni mernék, hogy Te és a többi nézelődő is azt fogjátok feltételezni, hogy ez csak egy egyszerű teniszmeccs, ám ez nem így van. Egy ilyen játék során tökéletesen megtudhatok mindent az ellenfél gondolkodásmódjáról és szokásairól. - vigyorodtam el, miközben Adam megérkezett az ütőkkel. Jobbommal megszorítottam a játékszert, s az elementáris varázslóra pillantottam. Halványzöld íriszeimet az Ő tekintetébe fúrtam, s eközben energiát vezettem a teniszütőbe, aminek hatására abban vérvörös energianyalábok materializálódtak húrok formájában.
- Nos, akkor meg kéne beszélnünk a játékszabályokat. Mi lenne, hogyha csak egy szett lenne, amiben hat játék. A szettet minimum két előnnyel lehet megnyerni. Az adogatás közben varázserő, illetve varázslat használata; engedélyezett, de csak is a nyitás /szerva/ után. - hadartam el gyorsan a szabályokat. Ha ez Adamnak megfelel, akkor néhány teniszlabdát elvéve lomha tempóban elindulok a saját térfelemre, miközben az ütőm húrjaiként használatos energianyalábbal játszom.
~ Rendkívül nagy koncentráció szükséges egy mágia használatához, ezért ha arra törekszem, hogy gyorsan visszaadjam az összes labdát, akkor Neki nem lesz elég ideje varázsolni. - fogalmazódott meg elmémben a tervem. Mindig is gyerekes voltam a kihívások terén és sohasem szerettem veszíteni. De ezzel a legtöbb ember így van. Adamot még nem ismerem valami jól, ámbátor a jelenlegi tudásommal azt feltételezem róla, hogy Őt nem izgatják az efféle dolgok.
- Tiéd az első szerva, Adam! Sok szerencsét! - kiáltok át neki, miközben enyhén berogyasztom a lábamat és kisterpeszbe állok. Teniszütőmet magam elé tartom, jobbommal a markolatát fogom, míg a balommal valamivel fentebb támasztom meg, ezzel kicsit megkönnyítve az első ütést. Hamarosan Adam el is kezdte a játékot. Labdája rendkívül gyors és erőteljes volt, ami kissé meglepett, hiszen eddig úgy véltem, hogy még ahhoz is lusta lesz, hogy összegyűjtse az erejét és elüsse a labdát.
~ Nem fogom tudni elérni, ha csak... - morogtam magamban, miközben aktiváltam a Birth of Demon-t, majd a lábaimat megváltoztatva, elrugaszkodtam a földtől, s a labda irányába vetettem magam. Így már könnyedén elértem a sárgászöld színben pompázó játékszert és visszaütöttem ellenfelem jobb oldalára.
~ Úgy tűnik kissé Ő is olyan, mint Én… Szoros mérkőzés lesz, annyi szent. - gondolkoztam, ám ekkoron már felém száguldott a labda, ezért kénytelen voltam visszatérni a valóságba és visszaküldeni az Ő térfelére a teniszlabdát.

Miközben odaadtam neki az ütőt, mélyen a szemeimbe tekintett. Szemhéjaim félig le voltak csukva, de a nyugalom most nem áramlott pillantásaimból. Nem voltam teljesen higgadt, kíváncsi voltam rá, mire is volt képes valójában ez a fazon.
~ Nyilván valóan próbára szeretne tenni engem. Máskülönben minek akarna játszani éppen egy hozzám hasonló emberrel?~ kérdeztem magamtól, majd Crow tett egy ajánlatot.
- Nekem tökéletesen megfelelnek a feltételek.- jelentettem ki.
~ Ez csupán egy játék, ám mégis sok mindent ki lehet deríteni a másikról alatta. A tűrőképességét, az elszántságot, a győzni akarást. Elvégre, itt is egymás ellen küzdünk, csak remélhetőleg egyikünk sem fog megsérülni.~ merengtem, azután elmosolyodtam rajta, hogy az ő energiája vörös színekben játszott. Lassan baktattam el a saját térfelemre, miközben azon tanakodtam, miért is nem kötöttem be a cipőfűzőmet? Pedig lett volna rá alkalmam, ameddig beszélgettünk, vagy szintén kaphattam volna a lehetőségen, mielőtt a bódéhoz sétáltam. Ezen már kár volt rágódni, egyszerűen nem vitt rá az akarat, abban a percben sokkal nagyobb gondjaim is voltak éjfekete lábbelijeim rögzítőzsinórjainál. Eddig sem estek le a lábaimról, valószínűleg ezután sem fognak, ha meg mégis, akkor sikerül majd időt kerítenem a játszma közbeni bekötésükre. Más lehetőséget nem igazán láttam, esetleg a teniszezés elkezdése előtt, ám, mint már ezelőtt is mondtam, semmi kedvem nem leltem a hajolgatásokban. Minden esetre még vetettem rájuk egy pillantást, s elhelyezkedtem.
- Rendben van, akkor kezdek. Én szintúgy sok sikert kívánok neked Geelstun-san! Győzzön a jobbik!- bólintottam komoly arckifejezéssel. Ki kellett vennem nadrágom tároló nyílásából másik kacsómat is, merthogy muszáj voltam abban tartani a labdát.
~ Akkor kezdődjön!~ hoztam határozatot, mialatt az alapvonal mögött jobb oldalon helyezkedtem el.
~ Azt szokták mondani, hogy az adogató mindig előnyben van, de itt más a helyzet... Crow azt találta ki, miszerint csupán a nyitást követően lehet mágiát alkalmaznunk. Eszerint, neki már szabad lesz használnia a képességeit, holott jó magam egy egyszerű ütéssel indíthatom a játszmát. Nem tagadom, jól kifundáltad! Nem vagyok képes arra gyanakodni, hogy egészen véletlenül jutott ez az eszedbe... Talán azt gondoltad, nem fogom észrevenni?~ érdeklődtem elmémben, azután egy ásítást színleltem, majd villám gyorsan feldobtam a levegőbe a labdát.
~ Tévedsz, amennyiben azt hiszed, nem foglak komolyan venni!~ elmélkedtem, és rácsaptam egyet az égben tartózkodó gömbre, ami már száguldani is kezdett a Fekete mágus térfelének irányába. Nem tudta volna elkapni, ám azonnal alkalmazta a sajátos varázslatát, annak segítségével meg visszaütötte a labdát.
- Nahááát! Ez szép volt!- kiáltottam egyet vidám hangon.
~ Rögtön alkalmazta a démoni formájának egy részét, noha még az elején vagyunk a kis mérkőzésünknek. Győzni akar a fiú.~ gondoltam, azután lepattant egyszer a térfelemen a labda, mivel nem volt elég időm érte mozdulni, ám mielőtt még újból padlót fogott volna, a Fire Magiccal egy tűznyalábot rántottam ki a talajból, ami felém lendítette meg a játékszert. Egy alulról indított ütéssel csaptam rá, úgy akartam pontot szerezni, hogy a háló mögött ne sokkal pattanjon meg kétszer az eszköz.
~ Most elég távol vagy, ráadásul általánosságban az alapvonal környékén mozognak a játékosok. Vajon erre mit lépsz, Crow Geelstun?~ futott át még egy kérdés az agyamon, ezt követően vártam a történéseket.

Az ütésemet követően, érdeklődve pillantottam a labda irányába, miközben továbbra is magam előtt tartottam a kezemben lévő teniszkelléket. Ahhoz képest, hogy alig értem el a labdát, meglehetősen jó helyre ütöttem azt. Ám nem szabad elfelejtkeznem arról, hogy Adam egy tűz mágus, amit talán Ő sokkal jobban ki fog tudni használni, mint Én az átváltozást. Íriszeimet folyamatosan az ellenfelemen tartottam, miközben igyekeztem felmérni a képességeit; gyorsaságot, reakció időt és hasonló dolgokat.
~ Ahhoz képest, hogy milyen lusta, egész jól mozog a pályán. Pedig úgy emlékszem azt mondta, hogy most teniszezik először. Valószínűleg a győzni akarás hozza ki belőle ezt a formát. – vakartam meg gyorsan a tarkómat, miközben Adam egy kisebb lánggal maga felé húzza a gömböt, majd egy alulról indított ütéssel vissza küldte az Én térfelemre a labdát. Régen rendszerességgel űztem ezt a sportot, így hát mára már könnyen ki tudom számolni a labda ívét. Rövid gondolkozás után végül rá kell jönnöm, hogy a labda a hálóhoz nagyon közel fog lepattanni, ahova már nem fogok odaérni. Teniszütőmet bal kezembe átvéve halványan elmosolyodtam, majd fél térdre ereszkedtem. Jobbomat a talajra tapasztottam, s megidéztem egy csontdárdát, aminek vékony nyeléről még éppen visszapattan a labda Adam térfelére, s mivel a saját erejéből pattant vissza, ezért még lassabb lett. A játékszer pont a háló mellett pattant le.
~ Sajnos megint használhatja a Tűz mágiát és azzal maga felé húzhatja. Milyen idegesítő mágia… - gondolkoztam, s a felegyenesedést követően visszaadtam az ügyesebbik kezembe a teniszütőt. Kezdem úgy érezni, hogy Adam teljesen olyan, mint Én, csak a fejlődés egy-egy másik szakaszában vagyunk. Hiszen Ő régebb óta mágus, szóval lehet, hogy még néhány hónap és Én is ilyen szint megunom az egészet. Már mostanában sincs kedvem semmilyen mozgással járó cselekvés végrehajtásához, mi lesz még később? Belegondolni is szörnyű. Eközben folyatattam Adam jellemének kielemezését. Már sok mindent megtudtam ellenfelemről. Nem szeret veszíteni,s minden helyzetben gyorsan mérlegel és a legjobb döntést hozza meg. Ez a két jelző rám is helyes, ezért lesz meglehetősen érdekes a játszma, hiszen mindketten mindent bele fogunk adni.
~ Csak a nagy igyekezés miatt lángra ne lobbantsd a labdát… - vigyorodom el, miközben a jobb karomat teljesen átalakítottam Lord Ash’Argaroth végtagjára. Ennek hatására rögtön meghallottam a fejemben a Démon hörgését, mintha csak egy hajszál választaná el attól, hogy átvegye a testem fölött az irányítást, s ellenfelem torkának essen. Szemeimet néhány pillanatra lehunytam és igyekeztem visszanyerni a koncentrációm, majd miután sikerült, Adamra pillantottam, aki éppen készült visszaütni a teniszlabdát…

Sajnos elfeledkeztem arról, hogy ellenfelem velem ellentétben már nem a kezdő kategóriába volt sorolandó, emiatt nem igen tudtam volna becsapni a kis trükkömmel.
~ Hoppá... Most jutott csak eszembe. Nyilvánvalóan több ideje űzi már ezt a játékot, hiszen egyből felsorolta nekem a szabályokat. Ostoba voltam.~ gondoltam magamban, ezt követően halvány mosoly jelent meg az arcomon, mialatt arra próbáltam összpontosítani, ahogyan a férfi megkísérelte visszaadni nekem a labdát. Eleinte nem igazán értettem, mit is akart elérni a mozdulatsoraival, viszont az arcán feltűnő mimika erős önbizalmat tükrözött. Tehát megvolt a terve. Talán hasonlítottunk egymásra mi ketten, láthatóan ő is képes volt a legrosszabb helyzetekben is mosolyt csalni az arcára. Ez nekem is az egyik képességem volt, melyre igen büszke is voltam, noha nem szerettem játszani az agyamat, vagy mutatni a kemény legényt. Néha, ez csak úgy magától jött, volt, hogy maga a szituáció hozta ezt ki belőlem. Kezét a talajra helyezte, megidézve egy csontból álló dárdát, amiről gyönyörűen visszapattant a labda.
~ Lenyűgöző ez a démoni erő... Rémes belegondolni, Crow milyen erőre fog szert tenni, amennyiben teljesen megtanulja kontrollálni a szörnyeteg formát.~ töprengtem, ezalatt figyeltem, ahogyan a gömb alakú eszköz egyre magasabbra szökkent a levegőben.
- Ügyes ütés!- dicsértem meg ellenfelemet.
~ Valószínűleg nem lennék képes kiszámítani, merre is fog lezuhanni, ebből adódóan még azelőtt kell cselekednem, mielőtt egyszer lepattanna. Ebben az esetben...~ hoztam döntést az elmémben, miközben mintha lelassult volna körülöttem a világ gondolkodásmenetem alatt.
- Red Carpet!- szólaltam meg. Lábaim alatt egy mágikus kör rajzolódott ki, azután rugó szerű tűzcsóvák emeltek a magasba. Egyenest a labda irányába száguldottam, ezután, amikor elértem, teljes erőmből rácsaptam egyet. Így a játékszer most a ismételten Geelstun-san térfelének repült. Szerény személyem nem kívánta sokáig az égben tartani magát, így pár pillanat múlva megszüntettem a varázslatot, és guggoló helyzetben huppantam a talajra. Kifújtam magamat, elvégre gyorsan kellett reagálnom, az meg felemésztett némi energiát.
~ Ha ekképp folytatjuk, nem fogunk dűlőre jutni. Viszont, olyan érzésem van, miszerint az előttem álló Quatro Cerberus tag még mindig nem mutatta meg, mire is képes valójában. Ez aggaszt... Ezzel együtt pedig egyre inkább kíváncsivá tesz.~ elmélkedtem, majd újonnan terpeszbe vágódtam, keményen szorongatva az ütőt.

// Bocsánat a késésért! T_T //

~ A francba, ezt már nem fogom elérni. - fújtam ki ingerülten a levegőt, miközben lemondóan megcsóváltam a fejemet, s a labda után pillantottam, ami ekkoron már lepattant a térfelemen és a játékteret is elhagyta.
- Nocsak- nocsak Scythblue-san, ugye tudod, hogy ez nem vérre megy? - fúrom ellenfelem tekintetébe íriszeimet, miközben színpadiasan tapsolni kezdek. Kissé frusztrál, hogy egy olyan áll vezetésre az Én játékomban, aki most először teniszezik, ámbátor az Ő varázsereje felülmúlja az enyémet, és sajnos a mágiával fűszerezett teniszben ez számít a leginkább. Unottan indultam el az egyik pad felé, ahova még a meccs kezdete előtt két palack vizet helyeztem el. Ütőmet az ülőalkalmatosságra téve magamhoz veszem az egyik üveget, s lecsavarva a kupakot belekortyolok a vízbe.
~ Eddig azt hittem, jó kondiba vagyok, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Itt és most megfogadom, hogy minden napomat futással fogom kezdeni és járni fogok edzeni is. - elmélkedem, miközben egy laza mozdulattal visszadobom a padra a palackot, s a teniszütőmet megemelve a varázserőmet újra aktiválom, ezáltal ismételten megjelenik a mágikus háló. Egy újabb labdát elővéve visszasétálok a pályára és néhányszor lepattintom azt, hogy megbizonyosodhassak arról, hogy a formája és keménysége is kielégítő. Ezután ütőmhöz illesztem a játékszert, majd a magasba dobva azt minden erőmet összeszedve az ellenfelem térfele felé ütöm. A végeredményt látva önkéntelenül is elmosolyodom, elvégre igyekeztem olyan erősen megütni a teniszlabdát, hogy Adam még ha nagy nehezen vissza is tudja ütni a labdát, akkor számára olyan előnytelen helyzetet tudjak kialakítani, amiben hiába a nagyobb varázserő, ha nem rontok el semmit, akkor valószínűleg sikerül pontot szereznem. Ámbátor egy ilyen ellenféllel szemben sohasem lehetek biztos; még nem mutatta meg a valódi erejét, egészen biztos vagyok benne, hogy még tartogat néhány meglepetést a Fairy Tail mágusa. Körülöttem a Világ mintha megállt volna, úgy érzem temérdek időm van arra, hogy felkészüljek a következő ütése, mellyel remélhetőleg sikerül újra egálba jönnöm. Lord Ash’argaroth erejét használva bal kezemet a Démonévá alakítottam, amely a bőröm elszínesedésében és megkeményedésében mutatkozott. Ezután fölvettem a szokványos pózt, amelyben a labdát szoktam várni és készültem Adam válaszcsapására.

Úgy tűnt, sikerült szereznem egy pontot, mivel sajnálatos módon Crow nem tudta elérni a labdát, amit megütöttem még az imént. Láthatóan ő nem díjazta a sikeremet, persze hogy is tehette volna, elvégre most egyfajta ellenfelekként álltunk egymás előtt még ha ez csupán egy játék is volt. Igazából nem szoktam komolyan venni az efféle kihívásokat, ámbár valamiért ennek a srácnak meg akartam mutatni, mi is rejtőzik bennem, ő megérdemelt annyit, hogy maximálisan komolyan vegyem. A kisugárzása nem olyan volt, mint a többi agyatlan, minden áron erősödni akaró mágusnak, s másik céhhez tartozásától függetlenül, el tudtam volna képzelni társnak magam mellé. A kérdésére megvakartam a tarkómat, majd egy halvány mosoly tűnt fel az arcomon.
- Hát persze, hogy nem arra megy.- hagyta el a számat a felelet, miközben hangsúlyom nyugodtságot, megfontoltságot tükrözött. A szúrós tekintettől nem hunyászkodtam meg, viszont úgy éreztem, ezen cselekedetemmel nem loptam be magam Geelstun-san szívébe. Amikor elindult a pálya széle felé, hirtelen megrémültem, azt gondoltam, itt szeretett volna hagyni engem, viszont ez szerencsére nem így történt, csupán a szomját csillapította.
- Kedves egészségére!- szóltam oda egy intéssel megborsozva a dolgot. Megint a lábaimra néztem, majd hatalmas elhatározás után úgy döntöttem, bekötöm a cipőfűzőmet.
~ Ejnye, mennyi problémával kell szembenéznem az élet minden terén!~ gondoltam magamban, miközben egy halk kacajt ejtettem meg. Lassan a játszótársam is visszatért a saját térfelére, folytatódhatott tovább a mi kis megmérkőzésünk. Nem várt fordulat következett, mert Crow olyan erőteljesen ütötte meg a labdát, miszerint hiába próbáltam vetődni érte, az utolsó pillanatban az ütőm fölött suhant el a labda, ezt követően pedig lepattant a térfelemre. A sokkal kellemetlenebb rész még csak most kezdődött, mert nem értem még földet. Amint lezúgtam a pályára, csúsztam pár centit.
- Aú!- nyögtem egyet unottan, majd felkelésem után nyújtóztam egyet.
- Látja, ez mennyire valószínűtlen? Akkor taknyolok el, miután bekötöttem a cipőfűzőm. Az univerzum nem akarja, hogy megváltozzak.- beszéltem eléggé érdekes dolgokat, noha még a fejemet sem ütöttem be. Láttam, Crow már átalakította a kezét. Felemeltem a gömb formájú játékszert, majd elütöttem a fiú oldalának irányába. Ebbe még nem kívántam túl sok energiát belefektetni, elég lesz a következő ütésnél kieszelnem valami cseles dolgot.

Kissé döbbenten ugyan, de örömmel könyveltem el magamban, hogy ellentámadásom sikeres volt, és pontot tudtam szerezni. Kezdtem úgy érezni, hogy bár Adam a külvilágnak egy nemtörődöm, lusta srác képét mutatja, valójában képes elszánt és célratörő is lenne, s ha kell mindent belead egy csatába, még ha az egy baráti teniszmérkőzés is. Az állás 15-15 volt, úgy tűnt egyenlők vagyunk. Míg Adam a nagyobb varázserejével képes fölém kerülni, Én a tenisztudásommal kovácsolhatok le ebből. Még is, valószínűleg Ő fog győzni, hiszen minél jobban elnyúlik a játszma, annál inkább ráérez erre a sportra. Emlékszem, amikor Én játszottam először, akkor még az ütőt se tudtam normálisan meg fogni, a Fairy Tail mágusa pedig már olyan támadásokat tud indítani, amikkel még nekem is meggyűlik a bajom. Elképesztő figura ez az Adam Scythblue! Minden áron a saját oldalamra kell állítanom majd a közel jövőben, mivel vele kevésbé akarok összekerülni, mint a nála sokkal erősebbekkel. Van valami különleges benne, ami vegyes érzelmekkel tölti el a szívemet; félelemmel és elismeréssel. És bár külsőleg úgy tűnik, hogy akár csak a tűz és a víz, Mi is tökéletes ellentétek vagyunk, úgy tűnik, hogy sok mindenben megegyezik a felfogásunk. Szavait hallva halványan elmosolyodtam, majd meg csóválom a fejem, s elmosolyodom.
- Öröm látni, hogy az Istenek nem csak engem sújtanak ilyesféle történésekkel. - vittem bele egy kis iróniát válaszomba, miközben ütőm energia rácsát kicsit megütögetem, hogy megvizsgáljam megfelelően formázom-e a varázserőmet. Ezt követően kis terpeszbe ereszkedem és jobbommal magam elé tartom a kezemben lévő sporteszközt, míg bal kezemmel kicsit megtámasztom. Adam rövidesen megindította felém a labdát, ami meglehetősen gyenge volt, pedig arra számítottam, hogy meg próbál bosszút állni az előbbi akciómon, ám rá kellett jönnöm, hogy Scythblue-san nem ilyen ember.
~ Bármire is készülsz, nem fogom hagyni, hogy sikerüljön. - lendítettem meg még mindig átalakított karomat, majd egy erőteljes ütést adtam le a labdára, ami azonnal a jobb sarok felé kezdett el repülni. Ezt követően szabad kezemet a földhöz tapasztottam, s egy csontdárdát idéztem meg, amelyet ellenfelem felé dobtam, hogy kizökkentsem Őt a játékból, s míg az elkerülésével foglalkozik, addig a labda lepattanjon a térfelén és pontot szerezhessek. Persze az eddigi tapasztalataim alapján az ellenfelem minden bizonnyal ki fog találni valamit és vissza fogja adni a játékszert. Ha még sem így lenne, akkor meg lehet, hogy túl becsültem a Tűzmágust...

A küzdelmet lezárom.
Mivel mindkét játékos inaktív, a jutalomtól azt hiszem eltekinthetünk.

» Crow VS Dead - Amikor nagy erők egy munkáért csapnak össze!
» Magánküldetés - Amikor egy mágus nyaral
» Egy elme túlélése - Nagyküldetés
» Ai és Rane találkozik - Testőrképző
» Mi sül ki abból ha Anita és Olive találkozik egy szigeten? Csak nem hal/baj?