Tegnap elhatároztam, elmegyek nyaralni. Csak ami nagyon is kérdéses volt, mégis hova menjek. Azért elég érdekes, mert sok-sok helyen voltam már a küldetéseim során, ám egyszer sem gondoltam a helyszínre úgy, mint valami üdülőre, bár mi tagadást, a Hakobe hegyre egyáltalán nem is lehet úgy… Igen, azóta már meggyógyultam, vagyis többnyire lábadozok, már nem hapcizok akkorákat, s közben fújom el az embereket az utamból, mágiám is egyre irányíthatóbbá válik, nem kell félnem a varázslatok hibájától. Jaj, igen, hol tartottam? Na, szóval ott, hogy menni akartam valahová, valami nem épp a legcsicsásabb, legpénzesebb helyre, mint például Akane Resort, csak valami nyugisat kerestem. Mint így utólag kiderül, találtam is, kellőképp csendeset. Nagyon még a madár se jár erre, elvétve akad egy-egy vadállat is. Hogyan jutottam el idáig? Hargeonba mentem vonattal, úgy gondoltam felszállok az első hajóra, ami majd elvisz valahová, mindegy hogy hova. Aztán…, mily meglepő, az első hajó, egy töpszli csónak volt, ámbár nekem megfelelt a célomra. Egy szigetre vitt vele a hajós, s akárhányszor kérdeztem hova tartunk, csak azt mondta, hogy tudni fogom ha odaértünk. Biztos, ha ő mondja; gondoltam magamban, ám a valóság ettől sokkal zordabb volt. Egy lakatlannak tűnő szigetrészen rakott ki a férfi, és mikor vissza akartam volna szállni a csónakra, neki már hűlt helye volt. - Ilyen az én formám… - Bámultam a hatalmas kékséget, ahogy az ég és a víz egybeolvad. Egy szellő megcsapta arcomat, aztán gyomrom is kordult, nem is kicsit.
- Éhes vagyok. – Állapítottam meg, mígnem hangokat hallottam. Elég kifinomult szaglásom van, bár a büdös halszagot ki ne érezné meg, s mivel a zajforrás is ott leledzett elindultam. Egy kisebb tisztásszerű helyen halak voltak a földön, a gazdájuk meg sehol…
Egy darabig vártam, bámulva a halakra, képzelődve róluk, mit készíthetnék belőlük, majd mivel a gazda nem igazán érkezett meg. Tüzet raktam, s hirtelen faágakból rögtönzött nyársakra tűztem a halakat.
Kedd Nov. 09, 2010 5:27 pm
