Faj: Egy hétköznapi bagoly (de beszélni tud)
Név: Edgar
Nem: HímEgy tojás. Rángó szemöldökkel néztem a biológiai fenoménre, mert volt valami a lényében, ami mintha gúnyt sugárzott volna. Egy csapda, talán? De akkor mire vadászik a vadász? Rablókra? Fosztogatókra? Mert bizony az is lehet, hogy valami harkály, vagy egyéb tolvajoló madárfajta érne a csillogó valamihez előbb oda, mint a potenciális célréteg, úgyhogy csapdának eléggé meggondolatlannak nézett ki. Hátat fordítottam a tojásnak, és elindultam az ellenkező irányba, csak, hogy megálljak, és enyhén irritáltan visszaforduljak. Az aranyló héjkupac ártatlanul meredt a nagyvilágba. Fejemet vakartam, hogy mégis, mit keresett egy tojás egy olyan fa tövében, amiről semmi eséllyel nem eshetett le úgy, hogy szét ne tört volna. Nem akartam ráfogni a furcsa Világra megint, mert ez már lassan egy idejétmúlt kifogássá lett, így próbáltam nyomokat találni, melyek elvezetnek a furcsa esemény indokáig.
Csúfosan vereséget szenvedtem. Nem találtam semmit, de még kicsi, felismerhető lábnyomokat sem, amelyek arra utaltak volna, hogy mókusok hozták le ezt a nagyra nőtt makkot, nehogy már az ő lakhelyük környékén tobzódjon, és a rokonokat megtévessze. Lényeg a lényeg, ott volt egy tojás, aminek meglepően fénylett a héja, és olyan helyen hevert, ahol a rendes fizika szabályai szerint nem szabadott volna, egy darabban. Odasétáltam, és biztos, ami biztos, egy – Earth Pillar – al kiemeltem a helyéről. Nem indult be semmilyen csapda, nem ugrottak rám hatan, de még csak a szél sem kezdett el fújni. Kinyújtottam a kezem, és pillanatokon belül a tojás már a belső zsebemben melegedett, ahol régen a szobro… tehát a régi súly visszatért, csak más formában.
Amióta a Blue Pegasust tudhatom céhemül, kénytelen voltam drága pénzekért egy kisebb lakást bérelni a városban. Igaz, nem volt olyan drága, mint a Shirotsume-i lakhelyem, de nem is volt annyi mindennel felszerelve; a legszükségesebb dolgok megvoltak: fürdő, nappali, konyha, és hálószoba egybetoldva. Legalább nem kellett feleslegesen ajtót nyitogatnom. Nati még nem látta, és nem is vagyok benne biztos, hogy örülne neki, ha látná, mennyire visszafogottan élek, de ez még mindig mérföldekkel jobb, mint az utcán aludni, és bolhákkal megosztani a testemet. Viszont, minden várakozással ellentétben, nem ezt a nagyhírű lakhelyet látogattam meg, hanem hőn szeretett céhemet vettem célba, hogy hőn szeretett szerelmemet karjaimban tudhassam. Valamiért jó érzés volt, még csak úgy spontán is, de megölelni, megcsókolni.
A terembe belépve azonnal feltűnt nekem, hogy nem tűntem fel neki, hisz egy könyvet bújt, láthatóan nagy érdeklődéssel. Így odasettenkedtem, és befogtam a szemeit, hátha játéknak veszi fel, és nem üt le visszakézből. Miért is ütne le, céhben van. Ki az, aki itt perverz gondolatokkal a fejében gusztálná egész nap, rajtam kívül? Bár, ha jobban belegondolok, a céh tele van… öhm, érdekes egyénekkel, nem is részletezem inkább. Kedvesem viszont nem számított erre az orvtámadásra, és először azt sem tudta sikítson, vagy játssza az értetlent.
- Ki mi hol? – Én, mögötted, és egy kéz. A fülébe súgtam a részleteket és egyéb tudnivalókat.
- Jöttem, hogy elraboljam a szívedet, kicsi lány. – A bújtatott találós kérdésre csak egy választ fogadtam el helyesnek, és, sajnos, nem ez érkezett.
- Lekéstél, már ellopták. – Hm, nem akar turbékolóst játszani; akkor megtréfáljuk.
- Pf, akkor nem is akarom említeni, hogy sikerült végre találnom egy kiadó lakást, és találtam egy érdekességet az iménti utamon. – Mondtam tettetett sértődöttséggel, de a gyors hangnemváltásom teljes mértékben hidegen hagyta a lányt. Őt inkább az hozta lázba, hogy van már végre egy külön lakásom, ahol zavartalanul tudjuk a következő generációt elkészíteni.
- Találtál lakást? Ez nagyszerű! És ha már az érdekességet megemlítetted... mi lenne az? – Na, igen, érdekesség. Ez a másik szó, amire a legtöbb nő azonnal felkapja a fejét, mert valami jóban reménykedik, amit ő kap, jó esetben tőlünk. Vagy az a meglepetés?
- Majd megmutatom, de előbb lásd, mégis milyen palotát választott nekem a sors. Mondjuk az ár érték aránynak tökéletesen megfelelt, de még így is sírt szegény tárca. – Eléggé líraian sikerült fogalmazni, és reméltem, hogy legalább azt megértette a lány az egészből, hogy lőttek a pénzem nagy részének. Kinyújtottam felé a kezem, amit ő elfogadott, és kéz a kézben hagytuk el a céh épületét.
- Akkor nézzük mit sikerült találnod. – - Tulajdonképpen az egyik nagyon nagy előnye, hogy közel van a céhhez. Már csak meg kellene találni az utat....... Ööö, azt hiszem itt jobbra... – Mondtam neki, ismeretterjesztés gyanánt, majd leálltam egy kereszteződésben. Az új, és nagyobb városoknak az igazán nagy hátránya, az lenne, hogy nehezen szokom meg az új környezetet. Vagyis gyakran eltévedek. Bár ez Shirotsuméban nem történt, de akkor nem is volt egy gyönyörű tündér, aki szemeim világát magának tudhatta.
- Még jó hogy közel van, különben egész nap kereshetnéd. – Nevetett kedvesem, és várakozóan nézett rám. Nyakam körül egyre szorult a hurok. Gondolkodj, gondolkodj, hisz tegnap is ezen az úton mentél végig, hogyan sikerült neked ezt ilyen hamar elfelejteni? Balfék.
- Tudom már. Erre. - mondtam véletlenszerűen, amikor már én is meguntam a szerencsétlenkedést, és valóban, elindultam… valamerre. Kedvesem kezét egyre görcsösebben fogtam, és vadul nézelődtem, hátha felismerek egy üzletet, házat, úthibát, tudom is én, mit, csak valamit.
- Na, jó... szerintem ez már örökre elveszett... – Ne add fel a reményt, harcolni kell, a legvégsőkig. Nem akarok négy idétlen lánnyal együttlakni életem végéig. Bár nem lehet rossz, véletlenül rányitna valakire a fürdő ajtaját, de hosszú távon leépülne az agyam. Nekem egy bolond lány bőven elég.
- Nem veszett el, mert akkor a pénzem is az ablakon repült volna ki, amit nem hagyhatok. Biztos vagyok benne, hogy itt lesz valahol... – Kapitalista felfogásom kivételesen egzisztencialista mivoltomból fakadt, mert ugye valamiből meg kellett élni. Elkezdtem fel s alá rohangálni, mint egy mérgezett egér, azt se tudva hol van jobb és hol van bal.
- Remélem, estig megtalálod... – Natika csak mulatott rajtam, ahogyan próbáltam nyomot találni, ami elvezetett volna a lakhelyemhez, sikertelenül. Ekkor megakadt valamin a szemem. Egy átlagos járókelőnek nem tűnt volna ez az üzlet semmi különösebbnek, egy normális állatkereskedésen kívül. Nekem viszont beindult a logikus problémamegoldó képességem, és azonnal berontottam, hátha tud segíteni az eladó a tojással kapcsolatban. Mielőtt azonban eme galád tervemet végbe tudtam volna vinni, életem lényege hitetlenkedni kezdett.
- Állatos boltban fogsz lakni? – Igen…. NEM, na, fene, most nem voltam olyan állapotban, hogy leálljak megmagyarázni az érdekességet, amivel megáldott az erdő.
- Igen.... NEM, mármint áhh, ha már itt a lehetőség, akkor hátha.... – Nem igazán sikerült befejezni a mondatot, ugyanis időközben eltűntem az üzletben. Azonnal nekirontottam a pult mögött álló meglepődött férfinek, és levágtam elé a tojást. Az eladó úgy nézett rám, mintha nem tudná eldönteni, hogy pénz adjon vagy fejszét állítson a fejembe.
- Kérem, el tudná mondani, hogy milyen félefajta természeti csoda ez a tojás? – A férfi látszólag megnyugodott kissé, majd felemelte a tojást és nézegetni kezdte. Közben párom is megérkezett, miután, minden bizonnyal, magához tért a döbbenettől és az értetlenkedéstől, hogy mégis, mi üthetett belém.
- Ez mi? – Ezért imádom ezt a lányt, ő neki mindent a szájába kell rágni. Remélem az ágyban nem lesz ennyire bénácska.
- Egy tojás, mint látod kedvesem, amit az erdőben találtam. – Mondtam el neki türelmesen, és reménykedtem benne, nem kérdezi meg, hogy mégis, mi van benne. Sárgája meg fehérje. Az eladó pápaszemet vett elő és azon keresztül vizslatta a leletet, kopogtatta, simogatta, nyalogatta, kaparta, vakarta, törölgette, szagolta, majd egy könyvet vett elő, és azt böngészte.
- Egy tojást talán még felismerek. Konkrétan arra gondoltam, hogy milyen tojás? – Ööö, madáré… vagy nem? Még mielőtt elkezdtem volna komolyabban szerencsétlenkedni, a pápaszemes tudós kisegített.
- Bagoly.... – morogta. Visszafojtott lélegzettel vártam az ítéletet. A professzor úr eltette a kellékeit, és visszarakta a tojást a pultra.
- Tájoló bagoly. Ritka darab. Életemben három ilyennel találkoztam. – Tájoló? Az mit csinál? Ha eleget csiklandozza az ember, megmondja, merre van Észak? Mondjuk az nem egy rossza aspektus. Bár az is lehet, hogy ettől csak bekakál, és abból lehet kiolvasni Észak irányát, bár ez egy eléggé primitív tájékoztatási metódus lenne, ha már manapság az állatok is tudnak beszélni.
- És miért ilyen ritka ez a madár? – Alig bírtam megmaradni egy helyben az izgalomtól.
- Ajjaj, ha én ezt most felsorolnám, hogy mit lehet vele csinálni vagy mire képes, akkor önök is, meg én is tönkremennénk. Mint, ahogy mondtam, nagyon ritkafajta, és az őrült, aki azt állítja, ismeri a fajt, az írt egy kis tájékoztatót róluk. – Azzal elém csúsztatott egy vékony tájékozatót, amin egy teljesen normális bagoly volt, csak a címe volt az, ami felkelthette az olvasó érdeklődését: Noctuae Orbis. Mondjuk ez a név nekem nagyon is gyanúsan illetve valótlannak hangzott, de az író biztosan jobban tudja
- Vegye meg, és megtudja, milyen madárral van dolga. Már csak azért is, mert kiderítettem a tojás titkát. – Tehát nem szereti az ingyenmunkát, megértem. Kifizettem a meglehetősen bagatell összeget a könyvért, és máris kint találtam magamat, egy Natival az oldalamon.
- Szóval drágám, ez lett volna az érdekes dolog, amit találtál. – Pontosan. Ezért is szeretem ezt a bigét: nem csak a mellei nagyok.
- Igen. Azért volt érdekes, mert aranyozott volt a héj, és egy jókora fa tövében volt, melyek ágai a tíz méteres magasságban kezdődtek. Gondolom, ebben a könyvben minden benne van, ami szükséges, de majd ezt később. – Azzal elraktam a tojást is, és a könyvet is a zsebembe. Majd, amikor nem lesz ez a csodálatos nő mellettem, akkor vizsgálódom majd. -
Viszont most, hogy egyedül vagyunk..... – Nem is fejeztem be a mondatot, inkább ajkaimmal fejeztem ki szerelmem mélységét a lánynak, és egy rendkívül hosszú szájháborút vívtunk, vadul kapaszkodva egymásba. Ezt a ténykedést még sokáig kell, hogy űzzem, ha meg akarom unni.
- Keressük meg a házat. – És használjuk is, nyöhöhöhöhö. Miután nagy nehezen elváltunk egymástól, egy pironkodó Nati megfogta kezemet, és jókedvűen el kezdett vezetni, ki tudja merre.
A kicsit idősebb, mint újszülött.
Fiatal felnőtt
Kifejlett/Felnőtt
Hétf. Feb. 06, 2012 3:59 pm
