Strago Rhelm

Név: Strago Rhelm
Nem: fiú/férfi
Életkor: 20
Mágia: elemi mágia (Föld)
Céh:-
Jellem: Meglehetősen kétoldalú jellemmel rendelkezik (nem skizofrénia). Alapjában véve türelmes, komor, és lusta, de bizonyos faktorok drasztikusan megváltoztathatják a hozzáállását a dolgokhoz. Ha (jó) társaságban van vidám, viccelődő lesz, ha alkohol van a dologban, akkor az előzőt kétszerezni kell, ha egy jó nő (nagy lökhárítók elöl hátul) társaságában van, hirtelen udvarias szívtipróként próbál viselkedni (nem mindig jön össze), ha álma megvalósításáról van szó, akkor levedli minden lustaságát, és talán forrófejűvé is válhat. Amúgy egy teljesen normális, hétköznapi emberrel van dolgunk, aki szarkasztikus, cinikus humora miatt, néha problémákba keveredik, mert nem mindenki ért és értékeli az ilyesmit.
Kinézet: Se nem túl nagy, se nem túl kicsi, lila, felálló haja van, fehér inge, sötétzöld nadrágja, amit egy lila övnek is nevezhető darab ruha díszít. Ingén egy lila, lábközépig érő kabátot hord, amin arany (színű) gombok vannak, nadrágja vége egy vádliközépig érő fekete csizmába van betűrve. Mondhatni egy kalóznak is elmenne, hogyha nem lenne mágus.
Felszerelés: A fent említett ruhadarabokon kívül van egy kis, márványból faragott szobrocskája (kb. elfér marokban).

Előtörténet: Magnoliában születtem, egy gazdagabb családban, mint ifjabb Strago Califax. Vezetéknevem tehát nem Rhelm volt eredetileg, de erre majd visszatérek. Szüleim értelmiségiek, magas pozíciót töltöttek be a város kereskedelem, és jog részlegében. És mit akart az a két tökkelütött? Hogy egyszerre folytassak magas szintű kereskedelmi tranzakciók lebonyolítását, és járjak el ügyészként, vagy ügyvédként pereken. Mert nekik ez már sikerült, és mekkora szégyen lenne, ha nem tudnám hozni az átlagot. Így hát tanítókat szerződtettek, hogy csakis a legjobbat kapjam oktatás terén; így egész álló nap csak unalmas szutykot kellett olvasnom, és bonyolult feladatokat megoldanom. Mondanom sem kell, nem voltam elragadtatva. Sokat kellett nyelnem szüleim ostobaságait, mert ők keményen büntették a helytelen magaviseletet, nem lehetett visszaszólni nekik. Volt egynéhány ember, akivel társalgási viszonyt folytattam, de barátaimnak nem igen tudtam őket nevezni, mivel ugyanolyan beképzelt, sznob alakok voltam, mint szüleim.
Legjobban azokat a pillanatokat szerettem, amikor egyedül voltam, barangolhattam képzeletem világában, az lehettem, ami csak akartam, nem szólt bele senki, én alakíthattam sorsom, én lehettem magam ura. Sajnos mesekönyvek nem voltam a családi könyvtárban; szüleim gondoskodtak róla, hogy ne vonja el semmi a figyelmem a tanulásról, így jobb híján arra kellett hagyatkoznom, amit láttam, vagy hallottam. Hallottam, hogy a mágusok és harcosok, legendás erejű személyek csodákra képesek. Én is csodákat akartam végrehajtani, de ott volt a keserű valóság: aki önmagán nem tud segíteni, az nem képes csodákra. Életem egészen a 20. életévemig meglehetősen kilátástalan volt. Viszont csak pár hónap leforgása alatt gyökeresen megváltozott....
A történelem egy hasznos dolog: ha az ember ismeri a múltat, el tudja kerülni az elődök hibáit, tud tanulni belőle, szebb jövőt tud kovácsolni. Szüleim kénytelenek voltak egy új történelemtanárt szerződtetni, mivel az előző sajnos (?) meghalt (nem volt egy mai darab). Őseim nem voltak nagyon konzervatívak, így gondolták engednek az újításnak, és egy fiatal nőt vettek fel. Ezt a nőt Leona Rhelm-nek hívták.
Miss Rhelm nem különbözött az öreg női tanároktól, csak abban, hogy szőke haja volt, és nem volt olyan ráncos az arca. Az első órák teljesen normálisan teltek, csak az nem tetszett nekem, hogy folyton fel s alá járkált, nézelődött, mintha valamit keresett volna. Ez egyelőre nem igen zavart, így nem említettem meg szüleimnek. Majd, egy nap, egy kisebb kalandba keveredtem: a tanárnő mindig saját készítésű itókát fogyasztott, amit mindig hozott magával. Aznap engem is megkínált vele, talán azért, mert véletlenül pár másodperccel tovább néztem a flaskát a kelleténél. Az első korty után számított 10-20 másodperc alatt elaludtam. (Valamit álmodtam, de már nem emlékszem rá). Magamhoz tértem, érzésem szerint csak pillanatokkal elalvásom után, de a tanárnő nem volt sehol. Itt valami bűzlött (éspedig nem a zoknim). A félig nyitva hagyott könyvtárajtó viszont meglehetősen gyorsra vágta a kereső hadjáratomat. Benyitottam halkan, lábujjhegyen osonva haladtam a sorok között, amikor megpillantottam egy nőt, aki egy könyvet lapozgatott, és valószínűleg nem akkor kezdte, mivel már jó néhány könyv ott hevert a mellette álló asztalon. De ez a nő nem úgy nézett ki, mint a történelem tanárnő; lila kabát, sötétzöld nadrág, fekete csizma; nem tudtam hova tenni. Majd megláttam a köpenyt, amivel mindenét eltakarta: ott hevert a könyvek mellett. Megköszörültem torkom hangosan, mire a nő gyorsan megfordult, a könyvet kiejtette kezéből, és ijedten rám meredt.
-Ha nem akarja, hogy akárki is megtudja, mi történt ma, akkor azt ajánlom, jöjjön elő egy magyarázattal. - mondtam nyugodtan. Még néhány másodpercig farkasszemet néztünk, amikor is elmosolyodott és megszólalt:
-Meg fogsz lepődni: egy könyvet keresek. –
-Meglepődtem – halad a színvonalas beszélgetés – folytassa. –
-Egy könyvet keresek – folytatta – amelyben szó van a behemótokról. –
A szám kissé kinyílik: behemótok? Azok meg mik? Kérdést kérdés követte, mindegy egyes válasz háromszor annyi kérdést szült, de a végére sikerült egy álláspontra jutnom: ez a nő a kulcs a szabadságomhoz. Tudatalattimban ez már megformálódott, de, hogy miként és hogyan fog az egész történni az még nem volt világos.
Rhelm tanárnő egy földmágus volt. Legalábbis ezt az oldalát láthattam; hogy tudott-e más mágiát, azt valószínűtlen, hogy valaha megtudom. A történelemórák egy csapásra megváltoztak és a kedvenc óráim lettek. Leona hihetetlen történetekkel gazdagította tárházamat, könyveket hozott, melyekben rajzok is voltak a rengeteg fantasztikus lényről, amikről nem is gondoltam volna, hogy léteznek; álmom egy része vált valóra. Nem tudtam akkor miféle érzést éreztem mindig, amikor megláttam a tanárnőt, de most már tudom: szerelem volt első látásra (talán innen ered a nagy lökhárító imádatom). Hogy ő is így érzett-e irántam, az megint csak örök titok marad. Ő volt az, aki megtanított a földmágia kezdő fogásaira, sokszor titokban találkoztunk egy erdőben (mert a természet lágy ölén jó tanulni; erre szüleim sem mondhattak semmit). Napjaim izgalmasan teltek, főleg a tudat miatt, hogy tilosban járok. De egyik nap, tanárnőm már nem jelent meg az órájára. Ezt azzal indokoltam, hogy valószínűleg befejezte a könyvtár átfésülését.
Mint, ahogy kiderült, a behemót az egy hatalmas méretű szörnyeteg, masszív testtel, nagy karmokkal és hegyes fogakkal megáldva. Elméletileg ezek a szörnyek a föld entitásai, karmuk porának elfogyasztása növeli az ember életének idejét, erősíti immunrendszerét, és a mágikus erejét. Nem is kicsit. Elméletileg. Leona ezért járta sorról sorra a gazdag háztartásokat, hogy információt szerezzen ezekről a csodálatos lényekről. Aznap, amikor nem már jött, egy levél érkezett helyette, amiben felmondta az állását személyes okokra hivatkozva, megköszönte a lehetőséget, és mellékelt egy értékes szobrocskát és egy papírdarabon egy szimbólumot. Ekkor határoztam el magam. Ekkor jöttem rá, hogy mit is kell csinálnom.
Másnap kora reggel felkeltem, a szobrot zsebre raktam, a szimbólummal együtt, kiszedtem némi pénzt szüleim „kasszájából”, vállamra vettem előkészített hátizsákomat, és örökre otthagytam a múltam; felvettem szabadítóm keresztnevét, öltözési stílusát.
Sokáig nem kellett kérdezősködnöm: hamar belebotlottam egy mágusba, aki meg tudta mondani a szimbólum jelentését: Titan Nose, Shirotsume.