Shiki [-Javított-]

Név: Shiki
Nem : Férfi
Életkor : 19
Mágia : fegyvermágia
Céh : Blackened Tears
Jellem: Komor és magába zárkózó. Nem szeret másoknak megnyílni viszont örömét leli a környezete megfigyelésében, az arca legtöbbször kifejezéstelen , tekintete üveges vagy távolba révedő. Lelkileg erős és sosem mutat semmiféle gyengeséget. Az a fajta aki a sötét sarokból figyel és már-már lyukat éget beléd a tekintete. Rideg és könyörtelen. Ha ölésre kerül a sor vagy harcra pszichopata és őrült lesz.
Kinézet: Rövid, tüskés, fehér haj és élénk már-már világítónak mondható piros szemek, 185 cm magas és 80kg körüli szálkás testalkatú fiú, Ruházata egy ing és egy farmer illetve egy bőbb csuklyájú szövetkabát mellyel az arcát és az identitását rejti el nem kívánt egyének elől.
Felszerelés: Egy dögcédula a nyakán, melyen a neve látható illetve egy jel és pár furcsa írásjel a hátoldalán

- Míg mások vakon követik az igazságot, emlékezz!
- Semmi sem igaz.
–Mikor másokat béklyóba köt a törvény és a moralitás, emlékezz!
- Minden megengedett….
Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben….és csak az a kép volt előttem hogy mindenki meghalt , minden felégett. Milyen érzés lehet úgy felébredni, hogy nincsenek emlékeid? Nem csecsemőként nyitod ki a szemed, hanem már egy tizenévesként…. és még így is minden, amit tapasztalsz új és ismeretlen. Ez történt velem is 5 évvel ezelőtt, 5 évvel ezelőtt a világom lángokban hevert. Egy romos város közepén eszméltem fel, amit mindenfelől beborítottak a lángok, a távolban sikolyok hallatszottak és az el-elhomályosuló pillantásaim közepette feltűntek a menekülő emberek is. Ismét elkábultam, ha csak egy pillanatra is. Ekkor láttam meg azt a férfit, a ruházata nem hasonlított a falusiakéhoz, az arcát nem láttam, mert a csuklyája eltakarta, de emlékszem, hogy engem méricskélt…. vér …. véres volt a keze. Talán ő ölte meg a lakosok nagy részét és tette ezt a várossal. Persze ezek a gondolatok már csak jó sok idővel a találkozás után fordultak meg a fejemben , abban a pillanatban ugyanis még azt sem tudtam mi az hogy lángok és hogy holttestek. A férfi közeledett felém és félelmemben becsuktam a szemem talán az ösztön dolgozott bennem, de a kezeimet magam elé tettem védekezésképpen.
–Ki vagy te? - Kérdezte a hang ám a félelemtől nem tudtam rá válaszolni, éreztem, ahogy közeledik. De a halál nem jött el , csak egy halk csörrenést hallottam magam mellett a földön. Mikor kinyitottam a szemem egy láncra fűzött dögcédula volt mellettem az alak pedig eltűnt. Alig tudtam mozogni, de volt bennem annyi erő hogy felvegyem és megnézzem…. „Shiki” ez állt rajta. Ekkor bevillant a férfi hangja a fejemben „Ki vagy te?” . Akaratlanul is a fejemhez kaptam és fájdalmak közepette forgolódni kezdtem. „Ki vagy te? Ki vagy te?...” Maga a mozgás is fájdalmas volt, nem hogy a tény hogy semmi emlékem nincs, de végül felegyenesedtem kisebb ordítások közepette és a fájdalom elmúlt. A cédulát nézem…. pont, mint akkor régen és a szót rajta „Shiki”…. talán ez vagyok én. Emlékszem, hogy a megpróbáltatások még csak akkor kezdődtek. Elhagytam a porráégett várost és vándorolni kezdtem településről településre. Nélkülöznöm kellett és koldulnom, de az emberek mind félelemmel és gyűlölettel tekintettek rám. Nem értettem miért hiszem ugyan olyan voltam, mint ők , legalábbis ezt hittem addig amíg egy víztükörben megpillantottam magam. Eddig még nem láttam senkit egy városban sem ilyen hófehér hajjal és piros szemekkel. Valóban én lennék ez? Csupán 15 voltam és nem tudtam elhinni, amit látok de az alak a vízben ugyanúgy mozgott mint én. Minden egyes faluban elutasítottak mindenhonnan, lopnom kellett mindig, amiben eléggé tehetséges voltam, az utcán való rohanások, mászások, ugrálások, gyerekjátékok voltak. Nem kellett sokat gyakorolnom, mintha ösztönből menne mindez. Nem sokkal később már azon kapom magam, hogy a helyi rendfenntartók elől futok egy nagy kenyérrel a hónom alatt és a tetőn futva és ugrálva. Azonban nem mindig volt szerencsém, lakhely híján, az utcán voltam hajlandó aludni és a helyi bandák és tolvajok gyakran tévedtek felém. Szemet szúrt nekik a kinézetem és gyakran megvertek, a menekülés nem mindig jöhetett szóba, hiszen többen voltak és körbevettek. „Tolvajtól lopni, nem bűn” mondják, azonban fájdalmas dolog.
–Te nyamvadt kis görcs, hogy mertél meglopni engem, mi?!! – a helyi bandavezértől ellopni az értékesnek tűnő drágaköveit talán nem volt a legjobb döntés.
–Most megmutatjuk, neked mi jár az ilyen kis taknyosoknak. Srácok, tanítsátok móresre! - És ütöttek és ütöttek, kézzel, botokkal, kalapácsokkal. Egy idő után már nem is fájt, hiszen annyira a gondolataimba mélyedtem, hogy végül teljesen figyelmen kívül hagytam a külvilágot. Annyira elmélyült minden, minden fekete lett, nem. Ez már a halál lenne amiről annyit hallottam.
–Tsk milyen szánalmas egy kölyök, végezzetek vele. – A szemeimet már alig tudtam nyitva tartani . Talán örültem, hogy végre vége ennek a jelentéktelen életnek, úgyis csak 2 év eseményeire emlékszem az óta mióta felébredtem a tűzvészből 14 évesen.
-„Ki vagy te?” – villámlott a fejembe a hangja és ekkor a halál küszöbén, megváltozott minden, olyan volt mintha valaki csettintett volna , olyan hirtelen történt, máshogy kezdtem érezni , vagy talán nem is éreztem már csupán élnem kellett, mert ez tűnt racionálisnak és az érzelmek többé nem számítottak, egyszerűen csak .... Kihaltak.
– Oh még mindig van benne egy kis élet, már nem sokáig, gyerünk, öljétek meg. – Hallottam, ahogy suhan felém valami ám még mielőtt lecsapott volna megragadtam azt, éles volt, és hideg, talán egy kard.
–Mi a ?! A kis vakarcsban még van némi szusz- Elkezdtek tovább ütni és rúgni amíg ez a maradék erőm is elillant.
–Dögölj már meg végre. - Az egyiken hallottam hogy nagyon ideges.
–Hé főnök nem furcsállsz valamit?
- Mégis mit?
–Másokat amikor így elverünk már patakokban folyna a vére de ez a gyerek…. még mélyebb sebei is vannak és mégis semmi.
– Valószínűleg annyira nyomorult hogy még a vére is kevesebb mint más embereknek, gondolom nem ehetett sokat –kacagott fel aki ők „főnöknek” hívtak.
- De akkor is nem kéne hogy legalább egy kevés legyen neki , nem pedig egy csepp sem … hogy élhet valaki, lehet nem is élő? - a másik akadékoskodott.
– Nekem nagyon is élőnek tűnik de nem sokáig. Elég legyen csak öljétek meg és végezzünk ezzel gyorsan…! Hé te meg ki a franc vagy , talán te is a kölyök és a többi csöves társa vagy? – Miről beszél, nincs erőm arra sem hogy kinyissam a szemem. –Ne közelíts , emberek kapjátok el !- Halálhörgések, ordítások , és végül a „főnök” hörgése. Az ujjaimon nedvességet éreztem , valakinek a vére lehetett.
- Látom kell egy kis noszogatás hogy megtaláld az utadat- Ez a hang , az övé volt , az alak aki a dögcédulás adta. Összeszedtem minden maradék erőmet hogy felkeljek és kinyissam a szemem még ha csak egy pillanatra is , de megint eltűnt és csak egy papírt hagyott maga után. Elbicegtem a városon kívülre ahol napokig csak aludtam.
–Állj meg !- Ezzel a mondattal ébredtem és a papír ropogása a kezemben kizökkentett egy pillanatra. Mikor megnéztem egy térkép volt ami a Hakobe hegységet ábrázolta, rajta egy nagy piros X el a hegy közepe felé. Talán ott megtalálom ezt az alakot , így hát „beszereztem” némi útra valót és elindultam a hegység felé. Az odavezető út könnyűnek bizonyult , de a hegyre fel már kevésbé. Azt kívántam bárcsak tudnék mágiát használni mint a mágusok akikről meséltek az utcákon. De a hétköznapi emberek csak a vásárolt mágiával tudtak ilyesfajta trükköket alkalmazni. Az X jelzés helyén egy lépcső volt –Végre egy kis segítség a mászásban- gondoltam , ám a fél óra lépcsőzés után megbántam az elhamarkodott ítélkezést. De elérkeztem oda ahol az az alak élt , egy hatalmas templom volt melynek a kapuja nyitva volt.
–Áhh már vártunk rád , habár egy évet késtél… - Egy szakállas vénember fogadott hosszú köpenyben. Maga…. – Nem rá számítottam
– Mi ez a komor tekintet tán mást vártál?
- Semmi , egy csuklyás ember küldött ide, talán meg tudja mondani miért?
–Nos ha csak nem merénylő akarsz lenni akkor nem tudok más okot miért jöttél volna erre a titkos helyre.
– Merénylő??- Az öreg úgy nézett ki mint aki már régóta engem várt , de ez a merénylős dolog annyira újnak hatott.
–Azt akarod hogy értelme legyen az életednek , nem igaz?
–De. – a válaszom meglepte , talán nem is maga a válasz hanem az érzelmek hiánya és a ridegség, de nem tehettem mást , akármennyire is erőlködöm , az érzelmek nem jönnek elő.
–Legyen hát ,megtanítok neked mindent ami kell , ha elég ügyes vagy akkor még a mágia használás fortélyait is elsajátíthatod. – Ennél több nem is kellett nekem.
–Benne vagyok - feleltem és attól fogva kezdetét vette a három éven át tartó képzés. Az öreg esetlen kinézete ellenére nagyon erős és jól képzett volt. Hamar megtanított a fegyelem fontosságára és a türelemre. Elméleti oktatások, erősítések, és az ügyesség fejlesztése… minden egy okból hogy megtanuljam, hogyan lehet a leghatékonyabban embereket ölni. Nem telt el sok idő a képzés elkezdése óta mikor az öreg elvitt a szentélyen belül egy helységbe. A terem elég tágas volt de korom sötét , ám amikor felgyújtotta a fényeket mágiával akkor különböző méretű és alakú fegyverek egész serege tárult a szemem elé.
–Akkor válsz teljes értékű merénylővé amikor megtanulsz bánni valamelyik fegyverrel… jól gondold át melyiket választod , csakis egyet választhatsz de az örökké a sajátod lesz. – majd magamra hagyott. A fegyverek olyan menőnek néztek ki, volt köztük egészen apró és olyan is ami az én magasságom másfélszerese hanem kétszerese. A szemeim elkerekedtek és vizsgálni kezdtem őket, ám nem éreztem hogy bármelyik is igazán az enyém lenne , vagyis igazán én lennék. Ahogy haladtam fegyverről fegyverre csörgéseket hallottam a terem másik végéből. Mikor odaértem megláttam egy forgó pengékkel és az ujjainál karmokkal felszerelt páncéloz kesztyű szerű fegyvert amiről láncok lógtak le mindenfelé. Még sosem láttam hasonló fegyvert, nem is tudom még most sem tökéletesen leírni a kinézetét, nem tudtam levenni róla a szemem, ekkor esett meg valami. Egy pillanat alatt történt, de a láncok lefogtak és a fegyver a gyomromba fúródott, ám nem hagyott sebet maga után, inkább olyan volt mintha belém olvadt volna .
–Áh a láncos Guillotine , érdekes , a régi írásokban az egyik legerősebb és legalkalmazkodóbb fegyverként írják le a merénylők ám az igazi erejét csakis akkor tudod felszínre hozni ha teljes szinkronba kerülsz vele, előre szólok nem lesz egyszerű feladat , se nem olyan amit rövid idő alatt teljesíteni lehet, ahhoz ez a fegyver túl komplikált de nincs mit tenni már kiválasztott téged. Ha elég kitartóan gyakorolsz, akkor képes leszel mesteri szinten használni és profi merénylő lesz belőled. – Az öreg szavai nem nagyon mozgattak meg , de a tudat, hogy most már van erőm , még ha csak kezdetleges is. Tovább képeztem magam és küzdöttem, mint egy gép, zokszó és gondolkodás nélkül. Végül az öreg egyszer csak egy kabátot adott nekem, amely hasonlított ahhoz, ami az idegen emberen volt , egy-egy jel volt a karjaira varrva, maga a kabát fekete volt a belseje fehér, viszonylag vékony volt és könnyen tudtam benne mozogni.
–Ezzel búcsúzom, akár a sötétség, akár a fény útját fogod járni, most már készen állsz rá, jó látni, hogy ki tudtál lépni a nyomorból, ami átokként szállt rád. Honnan tudja ezeket? Annyi kérdésem volt hozzá, azonban mielőtt kérdezhettem volna tőle kisétált a szobából és nem találtam rá többet. Elhagytam a szentélyt és ismét felvettem a vándorló életmódot. Egyre többet hallottam, még ha csak fél füllel is a mágusokról és a cégekről, amiket alapítottak, az emberek félve beszélnek illegális céhekről is, ez kell nekem, hiszen egy törvényes céh nem tudna befogadni egy ilyen alakot mint én . Sokkal jobb ha a világ érzéketlennek és ridegnek lát... ám ez az egyre növekvő érzés ami néha a hatalmába kerít, teljesen kontrollálhatatlan talán ezt nevezik őrületnek a "normális" emberek, de ez nem tartott vissza. És most itt vagyok. A Blackened Tears céh bejárata előtt , egy céh amelynek a nevét csak félve említik mások és csak ezek a mondatok visszhangoznak a fejemben.
- Míg mások vakon követik az igazságot, emlékezz!
- Semmi sem igaz.
–Mikor másokat béklyóba köt a törvény és a moralitás, emlékezz!
- Minden megengedett… . Ezt tanította az öreg mindennél jobban , ám a jelentését még nem egészen értem. Bekopogtam az ajtó és az lassan kinyílt. Mikor besétáltam éreztem magamon a bent lévők tekintetét.
–Jó napot, csatlakozni szeretnék a céhükhöz- Tudtam, hogy hogyan kell illően beszélni , habár semmit sem éreztem , még félelmet sem.
–Hehh mi a franc, manapság már minden kis jött ment csatlakozni akar? Hé kölyök tűnj el innen , a kendőnket csakis a legjobbak és az arra méltó egyének kaphatják meg- tömegesen kiáltoztak hasonlókat, végül unalmamban kinyögtem
– Találtam egy kendőt- Erre az egyik hang a sötétből gúnyosan válaszolt
– Ehh azt hiszed, összeszeded valakinek a kendőjét, amit közülünk elhagytak és egyből tag leszel, te semmire kellő kis féreg. – Túlfárasztó volt az egyén hát felmutattam „azt” is hogy hol találtam a kendőt
- Találtam egy kendőt…. ami rajta volt –felemeltem az egyik tagjuknak a levágott fejét, ami még mindig a vértől csöpögött és a szemeiből láncok lógtak ki illetve a nyakából is , az arcom rezzenéstelen és komor volt. Hallottam, hogy csoportosan hőköltek fel az emberek és össze-vissza mondogatták:
- Ő egy "gyermek" volt. Nem is olyan régen csatlakozott, még emlékszem rá. Tsk ennyire gyenge lett volna, szánalmas. – És így tovább… . – Hé kölyök azt hiszed ettől nagymenő lettél? Tévedsz, a kisujjammal elintézle…. –Ekkor megjelent egy egyén és mindenki elhallgatott, talán ő a vezérük.
– Látom elég nagy erőfeszítést tettél, hogy bekerülhess, kíváncsi vagyok, megvan e benned, ami kell. – A sötétből elővezettek egy ártatlan tekintetű fiatal srácot, aki amint meglátott engem könyörögni kezdett, hogy hagyjam meg az életét . Majd a vezér ismét szólni készült.
–Azt akarom, hogy öld me…..- Ebben a pillanatban a láncaim a fiú fejét átütve végeztek vele, hezitálás nélkül , hidegvérrel megöltem majd komoran felpillantottam a sötét alakokra és egy őrült vigyort villantottam feléjük, az elnyomott "érzés" kezdett ekkor feltörni az ölés váltja ki belőlem ezt , de nem tudom megállítani olyan jó érzés. El tudtam képzelni az arcukat noha sokukat nem is láttam a sötétben ám a vezérük apró csend után rezzenéstelen arccal megfordult és elsétált , de még előtte csak annyit mondott :
- Engedjétek be! - Ez könnyen ment , gondoltam magamban ahogy befelé lépkedtem a sötét helyiségbe. Suttogásokat és morgásokat hallottam a felsőbb szintekről , alig volt pár ember az alsó szinten.
- Elegem van ebből az öntelt kölyökből- Ebben a pillanatban leugrott egy izmos nagydarab egyén az egyik szemét szemfedő védte.
- Hajolj meg a feljebbvalód előtt , én novícius vagyok újonc! Engedelmeskedj! - El akartam kerülni minden korai összetűzést de amikor hajlásba kezdtem mielőtt megtehettem volna egy alak hangja visszhangzott le a legfelsőbb szintről.
- Nem vagy köteles engedelmeskedni neki ha nem akarsz , de akkor harcban dől el a vitátok. -majd felkacagott.
- Miről beszélsz Jack , azért mert a kölyök megölt egy fegyvertelen civilt gondolod képes térdre kényszeríteni egy novíciust?
- Szerintem érdekesnek tűnik, Shaco... -kacagott ismét az alak magasról a sötétben.
- J-jack senpai? -az izmos alak szeme kikerekedett majd az ujjai kezdte ropogtatni elszánt vigyorral az arcát .
- Részemről megfelel , legalább megtudod hol a helyed. - Felkészültem a harcra ellene. A szemfedőjéhez nyújt én pedig lefogtam abban a pillanatban a kezét a láncommal hogy ne tudja felfedni az erejét, hiba volt ezt tennem.
- Milyen gyenge próbálkozás- Megragadta a láncom és belevágott a falba, majd feltépte a szemfedőjét és abban a pillanatban a karjai vörösen kezdtek izzani és nekem rontott amíg a falban gubbasztottam, az ütései olyan erővel csapódtak a testemnek hogy azt hittem ott múlok ki egyből.
- Hehehehehe ennyire futja neked , újonc ! Nem olyan nagy a szád ha rendes küzdelemre kerül a sor igaz? - Kezdett idegesíteni a tehetetlenségem , vagy nem is idegesség volt , talán öröm , vagy őrület. Magam sem tudom hogyan de az őrületre ami egyre jobban elhatalmasodott rajtam a fegyverem reagálni kezdett. És előtűnt , a bal karomra csatlakozott az ujjaim végére 5 kisebb karom és pár kicsi penge ami egy kör körül forgott össze vissza és összekötötte a karmokat, majd a láncok amik lógnak belőle. Ez lenne a Guillotin? Milyen kis semmiség , valóban igaz lenne amit a főnök mondott, hogy fejlődni fog?
Hirtelen nem éreztem a fájdalmat, csak azon kaptam magam hogy .... vigyorgok.
- Mi a franc ? Látom annyira beverted a fejed hogy megzakkantál.- A következő ütését elkaptam a karommal amin a Guillotine volt majd hátralöktem és megragadtam a fejét, látszott rajta hogy nem számított erre a fordulatra.
- Hogy merészeled.... - Belé fojtottam a szót ahogy megszorítottam a fejét. Majd csak ennyit nyögtem ki vigyorgó őrült arccal.
- Érdes a fal. Mindig is érdekelt milyen lehet lassan végighúzni valaki arcát egy érdes , tüskés falon úgy hogy nyomjuk a falhoz a fejét.... - Felkacagtam és az arcát a falnak nyomtam és húzni kezdtem. Szó szerint visított a fájdalomtól és viszont élveztem ezt és ahogy hallottam a fenti alak aki harcra utasított minket szintén élvezte amit lát. Sajnos nem sokáig folytathattam ezt mivel megszakította a "vitát" egy leesett könyv. A mester kezéből esett ki nyilvánvalóan azért hogy jelezze, figyel minket és ideje befejeznünk ezt. Miután felpillantottam rá elengedtem a férfit és hátrébb álltam , pillanatok alatt visszatért a rideg énem és meghajoltam.
- Most pedig ha megbocsájtasz... - Majd elindultam keresni magamnak egy ülőhelyet és otthagytam a férfit reszketve a falnál, vérző arccal. Ismét suttogások és morgások fentről.

Két napja hogy itt vagyok , és hál istennek vagy sajnos de még nem történt másik "incidens". Csak egy sarokból figyelem ahogy az emberek ki be mászkálnak a céhből, megtaláltam a kis zugomat ahova behúzódhatok, remélem most már küldetésekre is elengednek hogy ne halljak éhen.

Vettem értettem akkor már neki is kezdek a dolgoknak !

Chain Guillote (Láncos Guillotine):
Shiki saját fegyvere,amely három részből áll. Az egész egy bal karra csatolható karom, amelynek az
első része maga a karom, ami szintenként egyre nagyobb. A második egység egy
láncokat kibocsájtó, eleinte az alkar tetején, később a felkaron található
szerkezet, ami lényegében pár nyílás a fegyveren ahonnan a láncok törnek elő
Shiki irányítása alatt. A harmadik alkotója, egy alkaron lévő, koncentrikus
körökbe, össze-visszaforgó pengesereg amely csak dekorációra szolgál és összeköti a felkari és alkari , kézfeji részeket és szintenként egyre több pengével
rendelkezik. Ez a három rész alkot egy komplex fegyvert és Shiki technikáinak
alapját is ezek adják. A Fegyver maga kifejlett szinten bevonja a teljes kart,
sőt a kar hosszánál is nagyobbra nő, azonban a mérete ellenére nagyon könnyű és
mobilis, így Shiki könnyen tud vele mozogni. A későbbieknek a kart beborító
részeket „páncélzatnak” írom le habár védelmileg semmi szerepük sincs, csak
nagyon minimális csupán rövidebb így említeni. Egyes szinten a Guillotine
igencsak kezdetleges és szintenként mindig fejlődik, ahogy Shiki kezd teljesen szinkronba
kerülni vele.





Név: Chain Guillotine (Láncos Guillotine)
Szint:1
Ár:
Leírás: Első szintnél csak Shiki ujjainak végén jelennek meg kisebb karmok és
egy láncot képes kiengedni az alkaron megjelenő résből, amit egy kör alakú
fémlap köt össze a karmokkal. (a későbbi ingabárdok helye).





Név: Chain Guillotine level 2 (Láncos Guillotine 2. szint)
Szint: 2
Ár:
Leírás: A Karmok mérete megnő, és teljesen beborítja az ujjakat. Szintén
változnak a lánckieresztő rések, amelyeknél plusz egy lyuk jelenik meg. A
teljes kart beborító páncélzat növekszik, de még nem védi a kart magát
teljesen.





Név: Chain Guillotine level 3 (Láncos Guillotine 3. szint)
Szint: 5
Ár:
Leírás: A Karmok alakja és mérete is változik. Megjelennek kisebb bevágások a
pengéken és a mérete pár centit növekszik. Egy újabb lánckieresztő rés
keletkezik ezzel a totális szám három lesz. Megjelenik az első ingabárd a
körlapon, ami folyamatosan forog a tengelye körül.





Név: Chain Guillotine level 4 (Láncos Guillotine 4. szint)
Szint: 6
Ár:
Leírás: A Karmok már az egész kézfejet belepik. Megjelenik ismét egy
lánckieresztő rés és három ingabárd jelenik meg. A páncélzat a fegyveren már nem csak apró csíkokkal,
hanem teljes lemezekkel köti össze a három részt habár a lemezek mérete még
apró és vékonyak.





Név: Chain Guillotine level 5 (Láncos Guillotine 5. szint)
Szint: 7
Ár:
Leírás: A Karmok mérete túlnő a tenyér méretén így megjelenik egy kisebb kesztyű.
Mikor Shiki mozgatja a kesztyűben a kezét, az azt beborító karmok szintén
ugyanazt a mozgást végzik. A lánckieresztő részek és ingabárdok száma öt-öt
lett.





Név: Chain Guillotine level 6 (Láncos Guillotine 6. szint)
Szint: 8
Ár:
Leírás: A karmok teljesen beborítják a bal kart és a páncél vastagsága megnő és
felér a vállig. A lánckieresztő rések és az ingabárdok száma már hat lett. A
Karom már a teljes kar hosszánál egynegyeddel nagyobb.





Név: Chain Guillotine level 7 (Láncos Guillotine 7. szint)
Szint: 9
Ár:
Leírás: A fegyver már a teljes karhossz méreténél félszer nagyobb és eléri a
végső méretét, a pengéi az ujjak tetejénél végig tüskések. Hét darab ingabárd
forog az alkari résznél véletlenszerűen minden irányba egy tengely körül és a
lánckieresztő rések már a vastag páncéllal borított felkari részre kerülnek. és
a vállon megjelennek a tüskék melyek védelmi célt szolgálnak.





Név: Chain Guillotine level 8 (Láncos Guillotine 8. szint)
Szint: 10
Ár:
Leírás: Teljesen kifejlődik a Guillotne, a karmos rész eléri a végső
mintázatát,nyolc ingabárd és nyolc lánckieresztő rész található a fegyveren. A
páncélzat most már rések nélkül a beborítja vastagon az egész kart.