Sophia Sanlinia /javítva/

Név: Sophia Sanlinia
Nem: lány
Életkor: 12 év
Mágia: Alakváltó mágia/Animal Soul/
Céh: Fairy Tail
Jellem: Imádom a farkasokat. Általában kedves nyugodt lány vagyok, de ha feldühítenek akkor török zúzok semminek nem kímélve. A dühroham előjele hogy villám sebességgel rázom a fejem és ettől röpködik a két copfom. A csúnya szavak nem ismeretlenek előttem és elég gyakran csemegézem a sűrűjéből. Magamnak való vagyok, ám ha valakivel találunk egy közös témát akkor jól elbeszélgetek, sokat nevetek. Próbálok minél több barátot találni. Szeretem az erdő nyugalmát, sokszor sétálgatok egyedül a fák között vagy lógatom a kezem egy apró patakba. Néha nagyon elgondolkodom és elalszom így emiatt van hogy csodálkozom amikor reggel egy mókus nyalogatására ébredek. Néha az éjszaka közepén elindulok és sétálok egyet az erdőben.Az állatokkal jóban vagyok, a legtöbb hagyja hogy megsimogassam vagy lerajzoljam és a tenyeremből is elfogad élelmet. Nagyon jól érzem magam egyedül az állatokkal. Ezt sajnos csak azok értik meg akik közelebbről ismernek és szeretik a természetet. Mindig arról álmodtam hogy felnevelek egy farkas kölyköt és felnőtt korában is jó barátja leszek. Aki szereti a természetet azzal általában jól kijövök. Sokat olvasok. Nagyon szeretek zenét hallgatni.
Kinézet: Kb. 155 cm magas és 38 kg súlyú karcsú lány vagyok. A hajam fehér, derekamig ér, két copfban hordom, egy türkiz szalaggal felkötve, szemem barna, legtöbbször fehér v. fekete ruhákat hordok, türkiz v. kék övvel átkötve.
Felszerelés :
- egy kis, farkas formára faragott nyelű tőr az övemre csatolva
- rajzfüzet, ceruzák a türkiz színű oldaltáskámban, az állatokat szoktam lerajzolni
















Én, Sophia Sanlinia Fiore egyik messzi eldugott csücskében születtem. A szüleim kereskedők voltak és semmit sem tudtak a mágiáról, emiatt én sem. A környékünkön rengeteg tolvaj és útonálló garázdálkodott. Apámnak és anyámnak sok gondot okoztak.
Egyszer, 11 éves koromban amikor a barátnőmmel, Linna-val a falunkban sétálgattunk és játszottunk néhány idegent pillantottunk meg akik tanácstalanul álltak a főtéren. Mindannyiuknak fehér haja volt akárcsak nekem. Ketten lányok, egy rövid és egy hosszú hajú, és egy magas férfi. Mikor közelebb mentünk a hosszú hajú lány odajött hozzánk. Szép fehér haját leengedve hordta és rózsaszín ruhát viselt.
Mosolyogva megszólított minket:
- Sziasztok gyerekek! Nem tudjátok megmondani merre találjuk Linsail gróf palotáját?
- Igen,- mondtam erre - ott, a falutól úgy 1 km-re a domb mögött. Miért kérded?
- Azért, mert egy küldetésre jöttünk amit ő hirdetett meg.
- Milyen küldetésre? - kérdezte Linna, aki szintén nem tudott túl sokat a mágusokról.
- El kell fognunk az erre garázdálkodó tolvajokat - felelte ő.
Ekkor még nem sejtettük hogy mágusokkal van dolgunk így eléggé elcsodálkoztunk amit a lány is észrevett, és rákérdezett:
- Mi az? Miért néztek így?
- Hogy tudnátok elbánni velük? Hisz ők rengetegen vannak - kérdeztem félénken.
Ő erre felnevetett és így felelt:
- Mágusok vagyunk így nem hiszem hogy gondot okoznának. Elvégre ők nem tudnak varázsolni, vagy igen? - Kérdezte.
- Mágusok? - ámuldozott Linna.
Őt is nagyon érdeklik a mágusok csakhogy neki a szülei valamiért nem engedik hogy foglalkozzon vele.
- Mindig is találkozni akartam egy mágussal - mondtam.
Ekkor a lány megsimogatta a fejünket, és mosolyogva megszólalt:
-Akkor mutatok nektek mágiát.
Ezután nem kis riadalmunkra elkezdtek körülötte négyzetek villódzni, és összement, s miután a négyzetek eltűntek megláttuk hogy átváltozott és úgy néz ki mint én.
- Alakváltó mágia - szólalt meg, majd visszaváltozott.
- Azta! - suttogtam - Én is mágus akarok lenni. Csak sajnos nincs aki tanítana.
- Majd mi tanítunk - mondta a lány - Persze csak ha a szüleitek beleegyeznek.
- Vagyis ha a szüleim nem engedik akkor nem tanulhatok mágiát? De hát ez nem igazság! - háborodott föl Linna.
- Igen sajnos ha ők nem engedik akkor mi nem taníthatunk.
- Szerintem mi indulunk is hiszen meg kell beszélnünk ezt a szüleinkkel, jó Linna? - kérdeztem, de Linna meg se mozdult. - Na ha te még nem jössz akkor viszont én megyek, rendben?
- Persze, menj csak. Neked legalább megengedik hogy mágiát tanulhass - mondta szomorkásan.
- Akkor holnap, hm, mondjuk fél 8-kor itt találkozunk. Rendben?
- Persze, na sziasztok.






Hazafelé azon gondolkodtam nem tudnék-e segíteni valahogy Linna-nak hogy mégis tanulhasson mágiát. Egész úton ezen törtem a fejem mégsem jutott eszembe semmi használható ötlet.
Mikor hazaértem hangosan köszöntem:
- Megjöttem! Anya, apa, lenne egy kis mesélnivalóm.
Beültünk a nappaliba és elmeséltem az egészet részletesen a szüleimnek. Miután végeztem feltettem nekik a kérdést:
- Akkor tanulhatok mágiát?
- Igen, - felelte az anyukám - egy feltétellel.
- Mi lenne az? - kérdeztem
- Csupán annyi, hogy minden évben egyszer gyere haza, látogass meg minket. - felelte az apukám
- Rendben, - feleltem - ezt amúgy is megtenném. Most megyek és összepakolom a szükséges cuccokat.
- Jól van, kicsim.
Ezután bementem a szobámba és bepakoltam a legtöbb ruhámat, néhány könyvet, és persze az elmaradhatatlan rajzfüzetemet a ceruzáimmal.
Másnap reggel korán ébredtem. Bekaptam a reggelimet aztán még egyszer ellenőriztem a bőröndömet.
Negyed 8-kor indultam el. Azért bekopogtam Linna-ékhoz hátha mégis elengedik, de az lett az eredménye hogy az apja leordította a fejem.
Mikor odaértem a főtérre, a mágusok már vártak rám a szökőkút mellett. Ekkor jutott eszembe hogy előző nap be sem mutatkoztunk egymásnak.
- Sziasztok, - köszöntem - tegnap elfelejtettem bemutatkozni, Sophia Sanlinia vagyok.
- Örülök a találkozásnak, - köszönt a lány is - engem Mirajane- nek hívnak, ők pedig a tesvéreim: Lisana, és Elfman.
- Akkor indulhatunk? Vagy várunk még valakit? - kérdezte Lisana.
- Nem, indulhatunk. A barátnőmet sajnos nem engedték el. - feleltem.
Az úton elmondták hogy milyen mágia fajták vannak. Amin elcsodálkoztam az a sárkányölő mágia volt, és az hogy sárkányoktól lehet tanulni. Ezen kívül megtudtam hogy a mágusok céhek be rendeződnek és hogy minden céhnek megvan a maga jele. Az a céh ahová akkor tartottunk a Fairy Tail volt.






Amikor megérkeztünk Magnoliába az első dolgom volt hogy keressek egy lakást. Találtam is egy kényelmeset ahol olyan kedves volt a házvezetőnő hogy nem kellett lakbért fizetnem csak minden héten ki kellett takarítanom az ő házát.
Ezután elkezdtem a tanulást Lisana-val. Megfogadtam hogy addig nem lépek be a céhbe amig nem tudok 3 állattá átváltozni. Ezt a követelményt egy év alatt sikerült teljesíteni. Már át tudok változni farkassá, hóbagollyá és hópárduccá. Ezeken kívül Mira-tól megtanultam a Basic Level-t. Ezzel a tudással léptem be a céhbe 12 évesen. A jelem türkizkék színű lett. Aznap este csaptunk egy hatalmas bulit a céhben. Nagyon élveztem.
Az előző évben persze meglátogattam a szüleimet és megmutattam nekik mit tanultam. Nagyon örültek.
Nem rég eldöntöttem hogy csapatot fogok alakítani. Bár mág nem tudom hogy kivel. Majd ahogy a sors hozza.