Raidon Kage
Elemi mágus
Hozzászólások száma : 12
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 32
Tartózkodási hely : Lamia Scale
Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 1
Jellem:
 | Tárgy: Raidon Kage  Hétf. Aug. 02, 2010 2:30 pm | |
| Raidon Kage Név: Raidon Kage
Nem: férfi
Életkor: 19
Mágia: elemi mágia (villám)
Klán: Lamia Scale
Kinézet: Zöld szeme van és zöld haja. Elég magas (197 cm) és erős izomzatú. Egy pár fekete cipő, egy nagy barna vászonnadrág fekete övvel, többnyire sötét póló és egy fekete bőrkabát alkotja ruházatát. A klán jele a jobb vállán található sárga színnel.
Jellem: Lusta, naplopó emberek csoportját gazdagítja szerény személyével. Többnyire vidám, nehezen lehet elrontani a jókedvét. Türelmes, szívesen meghallgat másokat, de a vitákat próbálja elkerülni. Ha teheti, csendben marad, de vannak pillanatai, amikor be nem áll a szája. Kissé kárörvendő, de ezt nem hangoztatja.
Felszerelés: Egy kard található az oldalán, amit még apjától kapott.
Előtörténet
Gyermekszemmel
Egy nyugodt nyári napon jöttem a világra, szüleim egyedüli gyermekeként. Apám vadász volt, anyám meg a közeli földesúr birtokán volt napszámos. Rengeteg időt töltöttem egyedül, amíg a szüleim dolgoztak, így a hangos kisbabából egy halk kisfiúvá váltam. Mikor apám már elég idősnek vélt, megengedte, hogy vele menjek az erdőbe. Nagyon élveztem apámmal töltött időt, sokat tanított a vadászatról és a csapdákról. Ebben az időben minden vágyam az volt, hogy én is vadász lehessek. Fából faragtam (faragtattam) magamnak egy puskát és mindig úgy gondoltam, mintha én találtam volna el a zsákmányt, nem pedig apa. Csapdákat állítottam és volt, amikor tényleg én voltam a sikeresebb, mert az én csapdámba ment bele a nyuszi és nem apáméba. Ilyenkor apám odajött hozzám, megsimogatott és megdicsért, én meg büszkén kihúzott mellel álltam és hallgattam szavait. Azonban ez hamar megváltozott. Az egyik vadászat után, a hazafele vezető úton az ég elsötétült, hűvös szél kezdett fújni, nagy vihar közeledett.
- Siessünk, nehogy bőrig ázzunk! – mondta apám és gyorsított. Egy kicsit lemaradtam, de nem akartam egyedül menni, felvettem apám tempóját és hamar beértem. Már elértük a város határát, amikor elkezdett esni. Hideg vízcseppek nagyon jól estek, legszívesebben megálltam volna az eső közepén, vagy csak szaladgáltam volna körbe-körbe. Mégis továbbmentem egészen a házunkig. Épp Láttam, hogy egy villám belecsap a szomszédos házba, ami azonnal kigyulladt. Szerencsére senki sem volt otthon, így senkinek sem esett baja. Ott álltam a lezúduló víz alatt és csak a házat figyeltem. Lenyűgözött a villám. Gyors volt, fülsüketítő hang követte és hatalmas pusztítást végzett. Ez a nap után már nem érdekelt a vadászat, bár ugyanúgy kijártam apámmal, mert az ő társaságát azért ennek ellenére is nagyon élveztem, mégis mindig az eget lestem viharra várva. Amikor elérkezett a várva várt pillanat, az ablaknál álltam és semmi pénzért nem mozdultam volna el onnan. Egy nap egy mágus érkezett a mi kis városunkba, valamilyen küldetése volt és itt vezetett át az útja. Fiatalnak nézett ki, hosszú fekete haja és egy ijesztő körszakálla volt és egy elég régi, szakadt, barna köpenyt viselt. Kezdett már sötétedni, hát megpihent az egyik fogadóba. Én még sohasem láttam egy varázslót sem ezelőtt, sőt, még nem is hallottam róluk. Este vacsora után kiosontam a házból, nagyon kíváncsi voltam, mivel foglalkozhat egy mágus? Nem mertem közel menni hozzá, ezért próbáltam távolabbról figyelni, de észrevett. Nagyon megijedtem, de kiderült, felesleges volt aggódnom, nagyon kedves ember volt. Mesélt nekem a kalandjairól, én meg csak a szavain csüngtem, az agyam szívta a sok információt. Későre járt már az idő, hazamentem, de nem tudtam aludni. Egész végig a mágus szavaira tudtam csak gondolni. Másnap a város vendége korán elment, folytatva küldetését és én már tudtam, mihez akarok kezdeni. Mágus szerettem volna lenni, és ezt a szüleimnek is elmondtam. Látszott az arcukon, hogy nem voltak vidámak az ötlettől, de elfogadták döntésemet. Pár napig még otthon maradtam, összepakoltam néhány dolgot az útra, elbúcsúztam anyámtól és apámtól, majd elindultam, hogy keressek magamnak egy tanárt. Alig léptem ki a házból apám fut felém, és a nevemet kiáltja. Egy gyönyörű kardot hozott, hogy meg tudjam védeni magam az utamon. Könny csordult ki szemeimből, megköszöntem, majd elhagytam a várost.
Keresés
Nem is gondoltam, hogy nem is olyan könnyű jó tanárt találni. Sok helyen megfordultam, de valahogy sosem leltem meg a nekem megfelelőt. Az élelmem hamar elfogyott, pénzem sem volt már, így apámtól szerzett tudásomat kellett kamatoztatnom. A vadászat nagy hasznot jelentett a számomra, a hasamat mindig meg tudtam tölteni és a piacokon is nagy vagyont kaszáltam be a szebbnél szebb állatokkal. De nem csak emiatt volt hasznos. Vadászat közben erősebb lettem és a megfigyelő képességem is sokat javult. Teltek múltak az évek és még mindig nem volt mesterem. Hiába találkoztam tehetséges mágusokkal, egyikben sem volt meg a legfontosabb. Lehet, hogy túl nagy volt az elvárásom, de aki nem tudta használni a villámmágiát, az szóba sem jöhetett, de az a vihar után csak a villámok csodálása izgatott. Igaz nem egy olyan emberrel találkoztam, aki képes volt használni, de nem olyan szinten, hogy megtanítson rá. Kezdem már feladni, mikor egy kis faluban láttam egy öreget, aki villámokkal védett meg egy nőt az útonállókkal szemben. Újra fellángolt bennem a remény, hogy végre megtaláltam a tökéletes személyt. A közeli kocsmába mentem információkat gyűjteni, ott úgyis mindenki ismer mindenkit. Meg is tudtam a nevét, és hogy hol találom meg. A neve Shenshi volt és a falu szélén lakott. Fel is kerestem az öreget, aki rögtön feltétellel fogadott:
- Van egy próbám a számodra. Ha sikeresen végig csinálod, megtanítalak mindenre. Pihend ki magad, holnap nehéz napod lesz.
A próba
Aznap este korán lefeküdtem, hogy friss és erőben gazdagon tudjam a tesztet teljesíteni. Az ébresztő hajnali fél négykor volt, aminek nagyon nem örültem, inkább keltem volna fel délután fél négykor. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és az udvarra mentem. Shenshi már ott várt rám és türelmetlenül a szemeivel méregetett.
- A próba két részből áll. Az első rész a fizikai erődet, a második a mentális erődet teszteli. Az első részben ezzel a súllyal (egy nagy hátizsákra mutatott) felmászol arra a hegyre, a csúcson felveszel egy szikladarabot, és azzal együtt lemászol a hegy másik oldalán. Ott találsz egy másik táskát, abba belerakod, lesz ott egy ösvény, azon futsz tovább. Az ösvény végén lesz egy patak, azon úszol az árral szemben, amíg meg nem látsz. Éjfélig be kell fejezned! Ha elbukod, nem lesz több esélyed! Rajta, indulj! – nagy mosollyal mondta el a feladatomat, amit szörnyülködve hallgattam végig. Felvettem a táskát, kb. ötven kiló lehetett.
~ Ebben úszni? Képtelenség! ~ gondoltam, majd a hegy felé vettem az irányomat. A hegy lábánál vettem észre, hogy a fal is elég meredek, de azért elindultam felfelé. Kínszenvedés volt az út felfelé, de sikerült. Út közben gondoltam arra, hogy csalok, de a csúcsra érve örültem, hogy nem tettem meg. Egészen másmilyen volt, mint lentebb. A kőzete sokkal világosabb, sárgásabb volt. Gyors kerestem egy kisebb darabot, amit egy kézzel is elbírok, és elindultam lefelé. Azt szokták mondani, hogy hegyről lefelé jobb menni, hát súllyal a hátamon nem éreztem könnyebbnek, főleg, hogy csak egyik kezemmel tudtam kapaszkodni. Többször is megcsúsztam, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy nem estem le. Lent megtaláltam a másik táskát, amibe bele is helyeztem a küldetésem egy fontos darabját és a mellkasomra vettem (mivel a hátamon már nem volt több hely). Elindultam egy kis ösvényen, nem siettem, erőt kellett gyűjtenem az úszáshoz.
~ A hegy nem volt túl nagy. Ez az ösvény sem lehet nagyon hosszú, elég időm lesz az úszásra. Most dél körül lehet, még kb. tizenkét óra van hátra. ~ elmélkedtem magamban. Idővel elértem a patakot, de a fáradt, meggyötört mosoly hamar lefagyott az arcomról. A sebesen, sőt annál is gyorsabban zúdult a patak vize, a feladat lehetetlennek látszott.
~ Nem fordulhatok vissza, ha már eddig eljutottam. Szinte csak egy karnyújtásnyira vagyok az első rész teljesítésétől. Ha most feladom hiába volt minden. Ha tényleg az a sorsom, hogy ne érjem el a célomat, akkor ne a miatt legyen így, mert meghátráltam. ~ bíztattam magam és a vízbe ugrottam. A sodrás magával rántott, és csak nehezen tudtam elérni, hogy ne a rossz irányba haladjak. Tudtam, hogy minden erőmre szükségem lesz, ha nem akarok meghalni, a villámokra gondoltam, meg a szüleimre, ebből próbáltam erőt merni kisebb nagyobb sikerrel. Egyre nehezebbek lettek a karjaim, lábaim, és a rajtam lévő plusz súly sem segített. Alig tudtam fennmaradni a víz felszínén, már majdnem elmerültem, amikor megláttam Shenshi mestert a parton.
~ Ki kell bírnod! Muszáj! Csak még egy kicsit! ~ gondoltam, majd elsötétedett a világ. A következő dolog, amire emlékszem, hogy ott vagyok a falu szélén álló kis házikóban és rettentően fájtak a végtagjaim.
- Gratulálok, az első részt teljesítetted! – közölte Shenshi a szokásos mosolyával. Nem értettem, de örültem neki. Később kiderült, leúsztam a távot, csak a mester nem számított rá, hogy még világos lesz, mikor beérek a célba, ha beérek egyáltalán, így később indult el a patakhoz. Nagy szerencsém volt, hogy mikor elájultam a kimerültségtől, ő pont el tudott kapni, így a patak nem vitt magával, különben biztos szörnyet haltam volna. Még két napig pihenhettem, a próba folytatása előtt. Végre elérkezett a nagy nap, a próba utolsó része.
- Néhány kérdést teszek fel neked. Ezekre gondolkodás nélkül válaszolj! Ezek alapján döntöm el, alkalmas vagy-e, hogy a tanítványommá fogadjalak. Első kérdés: Mi jut először eszedbe a „villám” szó hallatán?
- Fény, erő, gyorsaság.
- Miért akarsz villámmágiát tanulni?
- Mert csodálom a villámot. Lenyűgöz.
- És mire használnád az itt szerzett tudást?
- Nem tudom. Talán védelemre.
- Ennyi. Később elmondom döntésemet. – mondta, majd hátat fordított. Értetlen arccal néztem, ahogy távolodik.
~ Mire volt ez jó? Miért kellett erre ennyit várni? Mi volt ebben a mentális próba? ~ merültek fel bennem a kérdések. Egyszerűen nem bírtam másra gondolni. Tudni akartam hol van ebben a trükk, az átverés, de nem jutottam semmire. A mester egy kis idő múlva visszatért, eldöntötte a nagy kérdést.
- Gratulálok! A teszt első részéből kiderült, hogy elég erős vagy, hogy urald a villámokat, a másodikból meg a szándékaidat, a lelked állapotát mértem fel. Nincs benned pusztítási vágy, nem vagy szellemileg labilis, ezért mostantól a tanítványomként tekintek rád.
Lamia Scale
Gyorsan mentek a napok, már egy év is eltelt azóta, hogy Shenshi mester elkezdett tanítani. Első lépésként a fizikai erőmön dolgoztunk egy kicsit, hamarosan ami a próbán kínszenvedés volt, gyerekjátéknak tűnt. Ezután meg egy kis elmélet következett, amivel megértettem a villámmágia lényegét. Nem maradt más hátra, csak a gyakorlat. Már az elején rájöttem mire volt jó az eddigi edzés, hatalmas erő kell hozzá, hogy ne sérüljünk meg a saját technikánk használata közben. Lassan haladtunk, biztosra mentünk. Kb. három év alatt sikerült tökéletesen elsajátítanom az alapokat, a mester szerint erre már könnyebb lesz építkezni. Teljesen igaza volt, rövid idő alatt elsajátítottam Lighting Bolt nevű varázslatot, amivel egy villámot tudtam kilőni az aktuális célpontom felé. Pár nappal ezután, mikor felkeltem, nem találtam a tanárom. Körbenéztem a ház körül, az erdőbe is benéztem, de semmi. A faluban sem látták, ezért kezdtem aggódni. Bementem a házba, hátha találok valamit, ami segíti a keresést, de csak két levelet találtam, az egyiken az én nevemmel. Azonnal kinyitottam, és olvasni kezdtem:
Kedves Raidon!
Ha most ezt a levelet olvasod, akkor már nem taníthatlak többé. Ez nem a te hibád, kérlek, értsd meg, ez így van elrendeltetve. Felesleges a házamban maradnod, nem tudok visszatérni oda, te sem tudsz ott tovább fejlődni. Keresd fel a régi klánomat, a Lamia Scale-t, és add át a vezetőjének a másik levelet. Azzal fel kell, hogy vegyenek. Ott tovább tudsz fejlődni, és barátokat is találhatsz.
Érezd jól magad, légy erősebb és tűzzél ki magad elé célokat!
Tisztelettel és szeretettel:
Shenshi mester
U. i.: Engem ne keress! Ne az legyen a célod!
Könnyek futottak végig az arcomon, fájt ez a pár sor. Elraktam a leveleket és útnak indultam, hogy felkeressem mesterem régi klánját. Az út nem tartott sokáig, egy nap se kellett, hogy a kapui előtt álljak. Mély levegőt vettem és benyitottam rajta.
- Hol van a klán vezetője? – tettem fel a kérdést, majd körbenéztem. Minden egyes szempár rám szegődött, majd egy másik fickóra, aki a pultnál ült. Ebből rögtön levágtam ki itt a főnök, de ő rögtön válaszolt is:
- Én lennék! Miben segíthetek?
- Egy levelet hoztam Shenshi mestertől, és csatlakozni szeretnék a klánhoz. – válaszoltam, majd átnyújtottam neki a levelet. Az arca hirtelen nagyon komolyra változott az eddigi vidám mosolygósról. Miután végzett felém fordult:
- Rendben van. Menj a terem másik végébe, ott megkaphatod a klán jelét. - mihelyt elhagyták e szavak az ajkát megfordult és visszaült a pulthoz és megint a levelet kezdte olvasni. Kíváncsi lettem, mi állhat a levélben, de inkább a tetoválást rakattam fel a jobb vállamra, majd kerestem valami helyet magamnak.
|
|
