Hiroshi Raidon

Név: Hiroshi Raidon

Nem: Férfi

Életkor:16 év

Mágia: Elemi mágia(villám)

Klán: Titan Nose

Kinézet: Magas, izmos férfi. Az arca aranyos, mosolygós, tipikus nők kedvence. A haja szőke, félhusszú hátul és oldalt egy részen hosszabbra hagyva. Szeme kék, ruhája különleges, személyre szabott.A klán jele a jobb vállán található lila színnel.

Jelleme: Álomszuszék, sokat eszik ám ez nem látszik meg rajta. Mindenkivel kedves,mosolygós és nehezen lehet kihozni a sodrából. Általában harc közben poénkodik és elég komolytalannak látszik. Nyugodt,de ha egyszer valaki feldühíti senki sincs biztonságban amíg le nem nyuszik. Az ellenfeleivel is kedves.

Felszerelése: Eggy fekete köpeny melyen csukja van de általában csak bal vállán lóg és csak harc közben veszi fel, egy maszk, ami a legféltettebb kincse de szintén csak harc közben hordja és egy kard amit mesterétől kapott.


Előtörténet:
Egy hideg téli napon jöttem világra, két ikertestvéremmel együtt, akiket Engonak és Aitonak hívtak. Az apám vadász volt, az anyám pedig varrónő. Mind a ketten elég sokat dolgozta, de hála két testvéremnek, soha nem unatkoztam, ahogy a szüleim sem. Amikor elég idősek lettünk, apám minket is magával vitt vadászni, amit én és a testvéreim nagyon élveztünk. Apám sok mindent megtanított nekünk a vadászatról, a csapdákról és a nyomkövetésről. Egyik nap, mikor apánkal voltunk az erdőbe, láttuk, hogy vihar készül és gyorsan indultunk is, hogy még a vihar előtt hazaérjünk. Mikor kiértünk az erdőből, épp akkor láttuk, ahogy egy villám egy közeli fába csap és azonnal lángra lobbant. Engem lenyűgözött a villám sebessége, szépsége, és pusztító ereje, a tűz pedig Aitora volt hasonló hatással, még Engonak az tettszett meg, ahogy az eső elmossa, a pusztító tüzet. Ez az élmény, mindhármunkra nagy hatással volt és azután mindig mikor vihar volt, kiültem a házunk tornácára, vagy épp az ablakban álltam és lestem a villámokat. A testvéreimmel hamar eldöntöttük, hogy mágusok akarunk lenni és el is mondtuk szüleinknek, akiken látszott, hogy nem örülnek túlságosan, de hagyták, hogy tegyük amit jónak látunk. Aznap délután és este összepakoltunk, majd másnap reggel elbúcsúztunk a szüleinktől és elhagytuk szülőfalunkat, hogy mestereket keressünk akik tanítanának minket. Sok helyen jártunk, de egyikünk sem talált megfelelő tanárt és már fogyóban volt a pénzünk és az élelmünk. Egyik nap mikor épp egy erdőn haladtunk át, fura zajokra figyeltünk fel, mintha valaki harcolna. Elindultunk a hang után és egy tisztásra értünk, ahol két harminc év körüli férfi harcolt és két másik férfi, három korunkbeli lány és egy tőlünk kicsivel idősebb fiú nézte őket. Észre sem vettek minket, de mi sem foglalkoztunk velük, inkább a két mágust néztük, ahogy harcolnak. Az egyikük víz, a másik pedig tűz mágiát használt, ami a testvéreimnek nagyon tettszett, de nekem is majd leesett az állam, a két mágust figyelve.
Fantasztikus látvány volt, de aztán hirtelen mindketten abbahagyták és mi nem értettük mi történt, de az őket szemlélő kisebb csoport tapsolt, és a lányok ujjongtak nekik.
- Ti meg mit csináltok itt?- Szólalt meg mögöttünk egy hang. Ijedten hátrafordultunk és láttuk, hogy az egyik férfi az, aki nemrég még ott állt a tó mellett.
- Elnézést kérek, csak hallottuk a zajokat és kiváncsiak voltunk, hogy mi lehet.- Válaszolta Aito.
- És mit keres három kölyök egyedül az erdőben?
- Tanárokat akik mágiára tanítanának minket.- Válaszol ezúttal Engo.
-Van kedvetek velünk ebédelni?- Kérdezte a férfi, mi pedig zavartan egymásra néztünk aztán bólintottunk. Elkísért minket a többiekhez és elmondta nekik, hogy mágiát akarunk tanulni és, hogy meghívott minket, hogy költsük el velük az ebédet.
- És netán nevük is van?- Kérdezte a a tűzmágus kicsit agresszívan.
- Sajnálom. Az én nevem Raidon, tőlem jobbra Engo, balra pedig Aito.- Válaszoltam kicsit szégyenlősen és megszeppenve és az sem segített a helyzeten, hogy a lányok minket néztek, sugdostak valamit és nevetgéltek.
- Rendben van, nem kell így félni nem harapok.- Mondta immár nevetve, a tűzmágus.
- Az én nevem Daiki, az a kopasz- mutatott a vízmágusra- Gou, aki kirángatott titeket a bokorból Iwato és mellette pedig Jin, az álomszuszék. Ők pedig a tanítványaink Yae,Yaeko és Yaeka... ikrek. De ha jól látom ti is. És az a hallgatag srác ott szélen Baku.
A bemutatkozás után ettünk, aztán jött a lényeg.
-Tudnának minket mágiára tanítani?- Kérdeztük hárman egyszerre, amire egy kicsit mind elmosolyodtak.
- Milyen mágiát szeretnétek tanulni?
- Én vízmágiát,Aito tűz, Raidon pedig villám mágiát.-Mondta határozottan Engo.
- Rendben van, de előbb ki kell állnotok egy próbát. De mind a hárman mást fogtok csinálni.
Bólintottunk majd elmondták, hogy melyikünket ki fogja vizsgáztatni. Aitot Daiki, Engot Gou és engem, az álomszuszék Jin, mivel o volt négyük közül villámmágus, Iwato pedig jég mágus volt, de ez most nem annyira fontos. Jin elvitt egy közeli folyóhoz és elmondta, hogy a feladatom két részből fog állni. Az első, hogy ússzak a folyón árral szemben, még meg nem látok két nagy vödröt.
A második, hogy töltsem meg mindkét vödröt vízzel és vigyem vissza hozzá, de úgy, hogy egy csepp sem mehet ki belőle és, hogy erre van 3 órám és ha nem sikerül, akkor mehetek haza. Gondoltam ez nem lesz túl nehéz mivel a folyó sodrás nem tűnt túl erősnek, de a látszat csalt. Amint beugrottam a folyóba a sodrás már rántott is magával és minden erőmre szükségem volt, hogy a sodrásiránnyal szemben haladjak. Beletelt egy másfél órába, mire megláttam a vödröket és nagyon megörültem, de ahogy közelebb értem, már nem örültem annyira, mivel ahogy Jin mondta, tényleg nagyok voltak. Amikor kimásztam a partra, alig bírtam megmozdulni, úgy fájt minden végtagom, de öt perc pihenő után felkaptam a vödröket és megtöltöttem mind a kettőt vízzel, aztán indultam vissza. Egy vödör súlya kb. öt kilós lehetett, ráadásul szinte végig kavicsokon kellett mennem és cipő sem volt rajtam. Többször megálltam pár perc pihenőre, mert a karjaim majd le szakadtak, de végül sikerült időben visszaérnem. Jin egy fának dőlve szundikált és észre sem vette, hogy visszaértem, ezért a nyakába öntöttem az egyik vödör vizet, amire ijedten felugrott.
- Mi a fenét csinálsz?
- Felkeltettelek
- De miért, olyan szépet álmodtam.-Nyafogta aztán visszaült a fa alá és behunyta a szemét.
- De gratulálok... átmentél a vizsgán.
- Az jó.- Mondtam és ledőltem mellé a fa alá.
Másnap mind együtt reggeliztünk és a testvéreim elmondták, hogy az o próbájuk sem volt sokkal könnyebb és miután befejeztük a reggelit Jin közölte velem, hogy jobb ha most elbúcsúzok a testvéreimtől mert most mindenki a saját mesterével megy, és hogy egy félév múlva fogunk ugyanitt találkozni. Bólintottam és mentem elköszönni a testvéreimtől. Fura volt, mivel mióta megszülettünk, mindig együtt voltunk és soha nem váltunk el, de most ennek is eljött az ideje. A rövid búcsú után én, Jin és Jin másik tanítványa Yaeko elindultunk a hegyek felé. Két napig tartott, mire odaértünk egy gyönyörű tisztáshoz, mélyen egy erdőben, ahol egy magas sziklafal húzódott és egy nagy, régi ház állt.
- Üdvözöllek titeket nálam. Mától ez az otthonotok.
Másnap kezdtük is a sz edzést és a mágia elméleti részének tanulását, majd mikor ez már ment, jött a gyakorlat és a gyakorlatot vívással szakítottuk meg, mert Jin szerint a kardforgatásra egy mágusnak is nagy szüksége van. A sok közös edzés alatt Yaeko és én elég közeli barátok lettünk és később még közelebb kerültünk egymáshoz. Gyakran jártunk sétálni az erdőbe, pár hónap után úgy ismertük az erdőt mint a tenyerünket és gyakran bújócskáztunk is itt, amiben hála apámnak és a nyomkövető technikáknak melyekre tanított mindig elég könnyen megtaláltam. Három évig tanított minket Jin és ezalatt az idő alatt megtanultam a Lighting Magic és a Lighting Bolt technikákat, valamint megtanultam bánni a kardal és sokkal jobb lett az állóképességem és a fizikumom is. Ezalatt a három év alatt csak hatszor láttam a testvéreimet félévente, de mind nagyon megváltoztunk ezalatt az idő alatt. A három év elteltével közöltem Yaekoval, hogy el fogok menni és a testvéreimmel együtt belépek egy klánba, hogy hasznosítsam a megszerzett tudásom és tapasztalatot szerezzek. Yaeko először nehezen fogadta és beszaladt az erdőbe, de mondta, hogy ne mennyek utána mert gondolkozni szeretne. Estefelé jött vissza egy maszkkal a kezében, amit nekem készített, hogy emlékezzek rá és soha ne felejtsem el, de én megígértem neki, hogy két év múlva ott fogom várni a tisztáson ahol először találkoztunk, aztán megöleltem. Másnap közöltem Jinnel, hogy elmegyek és csatlakozok egy klánhoz a testvéreimmel, mivel itt az ideje, hogy hasznosítsam a megszerzett tudásomat és hogy tapasztalatot szerezzek.
- Megértelek, de ha valaha szükséged lesz valamire, hozzám bátran fordulhatsz.
- Mindent köszönök.- Mondtam és próbáltam visszatartani a könnyeimet, mivel ezalatt az ido alatt nagyon megkedveltem ezt a lusta villámmágust.
-Yaekotol elköszöntél?
- Igen, még tegnap este.
- Vigyázz magadra.
- Te is- És ezzel elindultam. De alig mentem pár métert Jin utánam kiabált.
-Raidon!Szeretném ha ezt magaddal vinnéd. - És a kezembe adott egy gyönyörű kardot és egy levelet azzal, hogy ha a Titan Nose klánba szeretnék csatlakozni, melynek o is tagja volt adjam oda ezt a levelet a klán vezetőjének és hivatkozzak nyugodtan rá.
- Köszönöm.- Mondtam és megöleltem, aztán elindultam egy kardal és egy amit a mesteremtől kaptam és egy maszkkal amit Yaeko készített nekem a tisztásra ahol a testvéreim már vártak rám. Mikor odaértem megörültek és mind a ketten megöleltek, majd megbeszéltük, hogy melyik klánhoz csatlakozzunk és mint kiderült mind a hármunk mestere a Titan Nose klánt ajánlotta, mivel ok is ennek a klánnak voltak a tagjai, így hát úgy döntöttünk ahhoz a klánhoz csatlakozunk. Egy napos út után meg is érkeztünk a kapuihoz, majd egymásra néztünk mély levegot vettünk és benyitottunk.
- A klán vezetőjével szeretnénk beszélni.- Mondtuk mind a hárman egyszerre.
Hatalmas csend támadt és mindenki minket bámult, majd eggy nagydarab fickó lépett oda hozzánk.
- Én lennék az. Miben segíthetek?
- Én és a testvéreim csatlakozni szeretnénk a klánhoz és át szeretnénk nyújtani ezt a három levelet, melyeket a mestereink küldtek önnek. - Válaszolta Aito.
A férfi elvette a három levelet, majd lassan mind a hármat elolvasta és közben gyakran bólogatott és elég sokszor pillantott ránk. Mikor befejezte a levelek olvasását, gondolkozott egy kicsit, majd bólintott egyet.
- Rendben van. Kövessétek ezt a lányt, hogy megkapjátok a klán jelét.- Mutatott egy csinos lányra aki tőle nem messze állt és aztán megint elkezdte olvasni a leveleket. Nemtudom mit írhatott Jin, de hálás voltam neki, hogy abban is segített, hogy klánt találjak és hogy bejussak. A lány megkérdezte, hogy hová szeretnénk a tetoválást és mind a hárman a jobb vállunkra kértük.
Így lettem 16 évesen a Titan Nose klán tagja két testvéremmel és így kezdődött, mágus pályafutásom.

Szia
Írtam egy új történetet, ami remélem, hogy jobban sikerült.

Köszönöm