Hiroshi Raidon és Alice megismerkedése

Éppen hazafelé igyekeztem egy küldetésféléről. Egy kicsit unatkoztam, mert már egy ideje csak mentünk a vonattal, kajám nem volt és senki nem ült le velem szembe, vagy mellém, akivel lehetett volna beszélgetni a vonaton. Így jobb híján könyökömet rátettem egy karfára az államat alátámasztottam a kézfejemmel és bámultam kifelé az ablakon.
- Fa, bokor, mező, mező, fa, fa, fa, mező, mező, fa. Nahát, egy bokor... - Morogtam az orrom alá cinikus hangsúllyal. - Igazán kafa. De kényelmetlen ez a karfa. Te jó ég ez már nekem fárasztó. - Ekkor értünk be Kunugiba.
Végre, most már mást is láthatok. - A vonat megállt az ottani pályaudvaron, majd szép lassan tovább is döcögött egy rövid idő múlva. Ám alig hagytuk el a megállót, és a vonat belegyorsított, egy hirtelen rántással a szerelvény megállt ismét.
- Aúú! Te jó ég! Most meg mi van? - Kérdeztem a fejemet dörgölve, mert az állam a hirtelen megállástól kicsúszott a támaszából és bevertem a fejem az ablakba.
Ekkor a kocsiba bejött egy kalauz.
- Elnézést, nincs önök között véletlenül egy mágus? A vonat útját eltorlaszolta néhány fa és jó lenne a segítség.
Hülye fák!
- Én mágus vagyok, szívesen segítek!- Jelentkeztem, s követtem a kalauzt, aki lesegített a vonatról, majd a mozdony elé vezetett, ami előtt két fa is feküdt.
Na de jó! - Gondoltam magamban, ám ekkor feltűnt, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki segíteni jött.

Éppen vonattal tartottam hazafelé, mivel tegnap este két testvéremmel és még pár baráttal ünnepeltük Baku barátunk szülinapját.Testvéreim ott maradtak mivel, az ünneplés elég jól sikerült és még nagyban húzzák a lóbőrt, míg nekem vissza kell mennem a klánházba mivel, még van egy kis elintéznivalóm.Mikor felszálltam a vonatra az első szabad helyre leültem és bealudtam, mivel a tegnap este miatt, elég fáradt voltam.Álmomból egy bőrönd szószerint felvert, mikor a vonat hirtelen fékezett és az lecsúszott a csomagtartóról és persze pont az én arcomban landolt.
-Elnézést kérek, nagyon sajnálom -kért tőlem bocsánatot az úr, akinek a táskája rajtam landolt, miközben segített levenni rólam a terhet.
-semmi gond-válaszoltam és megeresztettem felé egy mosolyt.
- Elnézést, nincs önök között véletlenül egy mágus? A vonat útját eltorlaszolta néhány fa és jó lenne a segítség.- Kérdezte a kalauz aki az imént jött be a kocsiba.
-De igen, én az vagyok-feleltem egyhangúan.
Miután lemásztam a vonatról, a kalauz elvezetett a mozdony elelyéhez, de mikor odaértem már volt ott valaki.

Egy srác jött nem sokkal utánam egy másik kalauz társaságában.
Akkor volt a vonaton egy másik mágus is. - Néztem a szőke kék szemű fiúra.
- Eltudják tüntetni az útból a fákat? - Kérdezte a mozdonyvezető, aki eközben leszállt a mozdonyról és odajött hozzánk.
- Rajtam ne múljék! - Mosolyogtam rá, erre mintha megkönnyebbült volna. - Gyerekjáték lesz.
Odamentem a vonattól legmesszebb fekvő fához.
Nem lenne jó, ha felgyújtanám a vonatot is. - Gondoltam, s ezt követően a Fire Magic-al felgyújtottam a fát, ami hamar hamuvá is égett.
- Ha nem gond, azt a másikat rád hagynám. - Mosolyogtam fiúra és rámutattam a vonathoz legközelebbi fára. - Persze tényleg csak akkor, ha neked ez nem probléma.

~Hmm... úgytűnik nem én voltam az egyetlen mágus a vonaton.~ Gondolkodtam, miközben néztem a tőlem alacsonyabb lányt és atán azon kezdtem agyalni, vajon milyen mágiát használhat.
-Eltudják tüntetni az útból a fákat?-Kérdezte a mozdonyvezető, aki épp most jött oda hozzánk.
- Rajtam ne múljék! Gyetekjáték lessz.-Mondta a lány és megindult a távolabb fekvő fa felé, amit a Fire Magic-al felgyújtott és hamar hamuvá is égetett.
~Szóval tűzmágiát használ. Érdekes...minden szembe utott csak ez nem, inkább szélmágusnak tippeltem volna.~Gondolkodtam.
- Ha nem gond, azt a másikat rád hagynám. - Mosolygott rám és közben, a másik fára mutatott. - Persze tényleg csak akkor, ha neked ez nem probléma.-
- Nem, egyáltalán nem jelent gondot.- Mondtam és visszamosolyogtam rá.
Odamentem a fához és a Lighting Bolt-al "szétrobbantottam" a fát, malyd megfordultam és rámosolyogtam a lányra, aztán odamentem a mozdonyvezetőhöz.
-Ha nem gond, akkor mi most visszamennénk a vonatra.-Mondtam lassan és egyhangúan.
-Nem, persze...köszönjük a segítséget.- Malyd kezetrázott velem a kalauz.Aztán odamentem a lányhoz és bemutatkoztam.- Szia, Raidon vagyok.-Mondtam és nyújtottam felé a jobbkezem.

- Persze, egyáltalán nem jelent gondot. - Mosolygott vissza rám magabiztosan.
Hmmm...úgy látszik, tudja, hogy mit csinál.
A srác odament másik fához és Lighting Bolt-al felrobbantotta.
Villámmágus...világos...Nos, végül is, eléggé passzol is hozzá.
Megint rám mosolygott, aztán odament a mozdonyvezetőhöz:
- Ha nem gond, akkor mi most visszamennénk a vonatra.
- Nem, persze...köszönjük a segítséget. - Kezet ráztak, majd a fiú odajött hozzám is.
- Szia, Raidon vagyok. - Mondta, miközben felemelte a jobb kezét, hogy velem is kezet rázzon. Készségesen elfogadtam, s miközben kezet ráztunk én is bemutatkoztam.
- Örülök a találkozásnak! Én Alice vagyok!
Miután elengedtük egymás kezét elindultunk vissza a kocsik felé.
- Ha nem veszed tolakodásnak, nincs kedved csatlakozni hozzám a vonaton? Egyedül utazni rettenetesen unalmas...

Elfogadta a baráti jobbot és ő is bemutatkozott.-Örülök a találkozásnak! Én Alice vagyok!
Miután megvolt a bemutatkozás, visszaindultunk a kocsikhoz.- Ha nem veszed tolakodásnak, nincs kedved csatlakozni hozzám a vonaton? Egyedül utazni rettenetesen unalmas...-Kérdzte.Kicsit meglepett a kérdés, ezért pislogtam egy nagyot majd válaszoltam.
-De szívesen csatlakozom hozzád, perpillanat én is egyedül utazok és nekem is jól jönne a társaság.-Mondtam, majd felszálltunk a vonatra és leültünk egymással szemben, hogy tudjunk beszélgetni.-Elég ügyesen használod a tűzmágiát.Megkérdezhetem, hogy melyik klánhoz tartozol?

Úgy tűnt, a kérdésem meglepte, de végül bele egyezett.
- De szívesen csatlakozom hozzád, perpillanat én is egyedül utazok és nekem is jól jönne a társaság.- Eközben elértük a kocsinkat és felszálltunk.
Letelepedtünk egymással szembe, hogy kényelmesebben tudjunk beszélgetni.
- Elég ügyesen használod a tűzmágiát. Megkérdezhetem, hogy melyik klánhoz tartozol?
A dicséret elég jólesett, talán még bele is pirultam.
- A Quatro Cerberushoz.- Feleltem neki. - És te? Vagy esetleg szabadúszó mágus vagy? - Miközben beszélgettünk a vonat szép lassan elindult. A házak megint egyre ritkábbak lettek, s végül megint csak fákat, bokrokat, és mezőket lehetett látni mindenfele, de ezzel most nem kellet törődnöm, hisz volt akivel beszélgethettem.

Úgy tűnik, hogy a dicséretem jól eshetett neki, mivel még kicsit el is pirult, de aztá válaszolt.- A Quatro Cerberushoz.- Felelte - És te? Vagy esetleg szabadúszó mágus vagy?-Kérdezte miközben a vonat lassan megint útnak indult.
-Nem, nem vagyok szabadúszó.A Titan Nose klánhoz tartozom, habár még csak nem rég csatlakoztam két ikertestvéremmel, de még elég kezdők vagyunk.-Feleltm, majd kinéztem aza ablakon, hogy csodáljam kicsit a tályat.-És egyépként egy küldetésről jössz, vagy csak látogatóban voltál valahol?-Kérdeztem miközben a tályat bámultam, amit hamar meg is untam és ismét visszafordultam Alice felé.

- Nem, nem vagyok szabadúszó. A Titan Nose klánhoz tartozom, habár még csak nemrég csatlakoztam két ikertestvéremmel, de még elég kezdők vagyunk. - Ezután kis ideig kifelé nézett az ablakon, bár el nem tudtam képzelni, mi lehet érdekes a tájban, ha az sohasem változik. Vagy ha mégis, mire észrevenné az ember, már el is haladt mellette, s megint csak ugyan azt látja, mint azelőtt. Igazándiból sose szerettem nézni a tájat, csak ha lenyugodott a nap.
- És egyébként egy küldetésről jössz, vagy csak látogatóban voltál valahol?
- Természetesen küldetésen...Nos, valójában csak én hívom küldetésnek, mert így nem olyan nehéz elviselni. Valójában csak egy csomagot viszek haza, de nem igazán volt hozzá kedvem, így megpróbálom küldetésként felfogni. - Miközben beszéltem felemeltem a táskámat, ami több helyen is kidudorodott, a benne rejtező csomag miatt. - És te? Csak nem küldetésen voltál? És milyen az, ha vannak ikertestvérei az embernek? - Faggattam. Igazából, még sose láttam ikreket, és eléggé kíváncsi lettem.

- Természetesen küldetésen...Nos, valójában csak én hívom küldetésnek, mert így nem olyan nehéz elviselni. Valójában csak egy csomagot viszek haza, de nem igazán volt hozzá kedvem, így megpróbálom küldetésként felfogni. - Miközben ezt elmondta, megemelte a táskáját, mely több helyen is kidudorodott, szóval elég nagy csomag lehetett benne.
És te? Csak nem küldetésen voltál? És milyen az, ha vannak ikertestvérei az embernek? - Faggatott, de nem lepett meg a kérdés, mivel gyakran kérdezték meg.
-Nem én igazából egy barátom születésnapját voltam ünnepelni és igazából még mindig ott lennék, de vissza kell mennem a klánba elintézni pár dolgot.Annak pedig ha az embernek ikertestvére van, hááát...egyaránt sok jó és rossz oldala van, főleg ha kettő van az embernek ^^".De szerencsére több jó, mint rossz oldala van.Naés neked van esetleg tstvéred?-Kérdeztem miközben elővettem egy csomag chipset a táskámból és felbontottam és épp venni akartam belőle. mikor észbe kaptam.-Bocsi, bunkó vagyok...kérsz belőle?

- Nem én igazából egy barátom születésnapján voltam ünnepelni és igazából még mindig ott lennék, de vissza kell mennem a klánba elintézni pár dolgot. Annak pedig ha az embernek ikertestvére van, hááát...egyaránt sok jó és rossz oldala van, főleg ha kettő van az embernek. De szerencsére több jó, mint rossz oldala van. Na és neked van esetleg testvéred? - Miközben beszélt a táskájából elővett egy zacskó chipset. Éppen venni akart belőle, amikor egyszer csak megszólalt:
- Bocsi, bunkó vagyok...kérsz belőle? - Felém nyújtotta a zacskót.
-Kösz nem, nem kérek. - Mondtam és kezemmel hevesen integetni kezdtem, hogy nem kérek. Egy ideig figyeltem, ahogy eszi a chipset, s eltartott egy ideig, míg eszembe jutott, hogy kérdezett tőlem valamit.
- Oh, bocs...Nem, nincs testvérem...egyke vagyok...a nevelő szüleimmel éltem eddig és nekik sincs gyerekük. Most egy panzióban lakom, a tulajnak van egy velem egyidős lánya, őt lassan már szinte a testvéremnek érzem, de amúgy nincs. De biztos jó lehet, ha az embernek van testvére. - Miközben ezt mondtam rámosolyogtam Raidon-ra.
Huh, testvér...lehet, hogy van testvérem? Ezen eddig még nem is gondolkodtam... - Merengve kinéztem az ablakon.
- És hogy csatlakoztál a Titan Nose-hoz? - Kérdeztem a fiút.

-Kösz nem, nem kérek. - Mondta, és a kezével hevesen intgetett, hogy nem kér.Egy ideig nézte, ahogy eszem, én pedig néztem rá, hogy válaszol e a kérdésemre.
- Oh, bocs...Nem, nincs testvérem...egyke vagyok...a nevelő szüleimmel éltem eddig és nekik sincs gyerekük. Most egy panzióban lakom, a tulajnak van egy velem egyidős lánya, őt lassan már szinte a testvéremnek érzem, de amúgy nincs. De biztos jó lehet, ha az embernek van testvére.-Miközben ezt mondta rámmosolygott, aztán valamin elgondolkozott és bambult ki egy ideig az ablakon.
- És hogy csatlakoztál a Titan Nose-hoz?- Kérdezte, mikor befelyezte a gondolatmenetét.
-Hát, igazából a mesteremnek köszönhetem, hogy bekerültem.A mesterem adott egy levelet, azzal, hogy adjam át a klán mesterének ha ott vagyok.És miután a mester elolvasta a levelet amit a mester küldött, már arra kaptam észbe, hogy kérdezik, hová kérem a klán jelét.-Mondtam, aztán végiggondolva az egészet, elmosolyodtam kicsit.
-És mi a te sztorid?Azalapján, amit láttam, hogy hogy használod a tűzmágiát, neked sem lehetett túl nehéz bekerülni a klánodba.-Mondtam, malyd kérdően megint felényújtottam a chipset, hogy kér e belőle.

- Hát, igazából a mesteremnek köszönhetem, hogy bekerültem. A mesterem adott egy levelet, azzal, hogy adjam át a klán mesterének, ha ott vagyok. És miután a mester elolvasta a levelet amit a mester küldött, már arra kaptam észbe, hogy kérdezik, hova kérem a klán jelét. - Rám vigyorgott. - És mi a te sztorid? Az alapján, amit láttam, hogy hogy használod a tűzmágiát, neked sem lehetett túl nehéz bekerülni a klánodba.
- Hát...igen...- Nevetgéltem, majd elmeséltem neki az egészet. Azt, hogy egy fickó követett, meg, hogy elraboltak a béna szektások, s végül egy alakváltó mágussal kiütöttük őket és ő meghívott a klánba.
- Tudom, hogy furcsán hangzik, de ez történt.

- Hát...igen...- Nevetgélt kicsit, majd elmesélte a történetét, azt, hogy egy fickókövette, hogy elrabolta pár gyökér szektás és, hogy hogy verték szét őket, egy alakváltó mágussal és elmondta, hogy az a mágus hívta meg a klánba.
- Tudom, hogy furcsán hangzik, de ez történt.-Élvezettel halgattam a történetét és miután befejezte, még egy ideig a történet hatása alatt voltam.
-Ez nagyon állat sztori.Velem miért nem történnek, soha ilyen izgalamas dolgok?-Kérdeztem kicsit elkenődve, malyd láttam, hogy elmosolyodik rajtam és én is elkezdtem nevetni.Miután abbahgytuk a nevetést, egy-két percig csendben ültünk, majd megtörtem a csendet.-Egyépként te régóta tagja vagy már a Quatro Cerberusnak, vagy hozzám hasonlóan te is csak nemrég kerültél oda?

Úgy látszott, tetszik neki, amit meséltem, amit elég furcsának tartottam.
Ez nagyon állat sztori. Velem miért nem történnek, soha ilyen izgalmas dolgok?
Izgalmas? Nekem cikinek és kínosnak tűnt.
Úgy vettem észre, hogy a történetem hatására, mintha komolyan elkenődött volna. Nem tudtam megállni egy mosoly nélkül, mire ő elkezdett nevetni, s végül belőlem is kitört a nevetés. Mikor abbahagytuk, beállt egy kis csönd, amit Raidon szakított végül meg.
- Egyébként te régóta vagy már a Quatro Cerberusnak, vagy hozzám hasonlóan te is csak nemrég kerültél oda? - Kérdezte tőlem.
- Még csak néhány hónapja vagyok a klán tagja. Még újonc vagyok. - Mosolyogtam. - Amúgy téged és a testvéreidet tanította valaki, vagy könyvekből tanultátok a mágiátokat?

- Még csak néhány hónapja vagyok a klán tagja. Még újonc vagyok. - Mosolygott. - Amúgy téged és a testvéreidet tanította valaki, vagy könyvekből tanultátok a mágiátokat? -kérdezte majd várta, hogy válaszoljak, de én kicsit elbambultam és később kapcsoltam.
-Oh...bocsi.Mind a hárman mestertől tanultunk, de mind a hárman mástól.-Aztán elmeséltem neki, hogyan mentünk el otthonról, találtunk rá mestereinkre, milyen próbákat kellett kiállnunk és, hogy hogy is zajlott, az a mi "mágussá" válásunk.-Azelőtt, hogy mágiát kezdtünk tanulni egy percre sem váltunk el egymástól a testvéreimmel és a különtöltött idő alatt kicsit mind meg is változtunk, de szerintem hasznunkra is vált a dolog.-Mondtam, majd kicsit megint elvesztem gondolataimban.Arra Tértem magamhoz, hogy Alice csettint egyet az arcom előtt. -Hahó...van itt valaki?- Kérdzte.
-Jajj...bocsi, nemtudom mi van ma velem.És egyébként, veled mi van?Mármint te is mestertől tanultál vagy te a könyves megoldást választottad?

Kicsit elbambult, de viszonylag hamar vissza is tért.
- Oh...bocsi. Mind a hárman mestertől tanultunk, de mind a hárman mástól. - Még mesélt ezek után arról, hogy hogyan találkoztak a mestereikkel és egy próbáról, amit teljesíteniük kellet.
És még vele nem történnek izgalmas dolgok. - Gondoltam mosolyogva.
- Azelőtt, hogy mágiát kezdtünk tanulni egy percre sem váltunk el egymástól a testvéreimmel és a különtöltött idő alatt kicsit mind megy is változtunk, de szerintem hasznunkra is vált a dolog.
Megint olyan arccal ült ott, mint aki nem ebben a világban jár. Vártam egy kicsit, hátha megint magától visszatér, de ez nem történt meg, így csettintettem egyet az orra előtt:
- Hahó...van itt valaki?
- Jajj...bocsi...nem tudom mi van ma velem. És egyébként, veled mi van? Mármint te is mestertől tanultál, vagy te a könyves megoldást választottad?
- Hogy én? Nekem is volt mesterem. Elég furcsa...Nem is! Inkább idióta embertől tanultam, de...végül is a mesteremtől tanultam majdnem mindent. Ezért hálás is vagyok neki, még ha...
Ezek után elmeséltem neki, hogy a nevelő apámon keresztül ismerhettem meg a fickót, ogy hogyan vettem rá arra, hogy tanítson. Azt is elmondtam neki, hogy milyen személyiségű volt az a...
- Egy igazi nőcsábász volt és rengeteget ivott. Elég sokszor volt részeg és ilyenkor elég lehetetlenül viselkedett. Például Pénzben fogadott reménytelen dolgokra meg ehhez hasonlók. A végén mindig nekem kellet kimenteni. Az adósságait sose fizette ki. emiatt mindig én kerültem bajba.
Azt is elmeséltem neki, hogy hogyan távozott a városból.
Ha belegondolok, mellette az élet is egy kiképzés volt. - Mondtam végül.

- Hogy én? Nekem is volt mesterem. Elég furcsa...Nem is! Inkább idióta embertől tanultam, de...végül is a mesteremtől tanultam majdnem mindent. Ezért hálás is vagyok neki, még ha...- Ezután elmesélte, hogy a nevelőapján keresztöl ismerte megy és azt is elmondta, hogyan vette rá a fickót arra, hogy tanítsa és, hogy nem volt épp könnyű eset.
- Egy igazi nőcsábász volt és rengeteget ivott. Elég sokszor volt részeg és ilyenkor elég lehetetlenül viselkedett. Például Pénzben fogadott reménytelen dolgokra meg ehhez hasonlók. A végén mindig nekem kellet kimenteni. Az adósságait sose fizette ki. emiatt mindig én kerültem bajba.- Aztán elmondta még, hogyan lépett le a mestere.
-Ha belegondolok, mellette az élet is egy kiképzés volt. - Mondta befelyezésül.
-Azta...-Csak ennyit tudtam hirtelen kinyögni, majd hálát adtam az égnek, hogy Yin lett a mesterem,aztán egyből jött is a következő kérdésem, mivel úgytünik ennek a lánynak sok érdekes mesélnivalója van.
-És egyébként...te csak tűzmágiát használsz, vagy más mágiákban is otthon vagy?

Úgy tűnt, ez a történetem is meglepte, sőt mintha egy izgalmas történetet meséltem volna neki.
Hmmm...sose gondoltam, hogy ilyen érdekesek azok a dolgok, amik velem történtek a múltban.
- Azta...- Végül csak ennyit tudott mondani. Ezen elmosolyodtam.
Most biztos boldog, hogy nem Kurk volt a tanítója.
- És egyébként...te csak tűzmágiát használsz, vagy más mágiában is otthon vagy?
Mosolyogva gondoltam a próbálkozásaimra és a kaszára.
- Nos, elkezdtem a fegyvermágiát tanulni. Még csak nagyon kezdő vagyok, de azért már megyeget. Csak könyvből tanultam és így nehezebb, mintha valaki segít, aki ért is hozzá. És te?

- Nos, elkezdtem a fegyvermágiát tanulni. Még csak nagyon kezdő vagyok, de azért már megyeget. Csak könyvből tanultam és így nehezebb, mintha valaki segít, aki ért is hozzá. És te?
-Értem...én mostanában a szélmágiával próbálkozom több, kevesebb sikerrel.Sikerült például elsalyátítanom a Wind Magic és a Flight nevű mágiákat, de még én is elég kezdő vagyok benne.-Mondtam és fintorogva gondoltam vissza, arra a sok esésre és félresikerült landolásra.Úgytűnik elég érdekes arcot vághattam, mivel elkezdett kuncogni, fura ábrázatom láttán és nem tartott sokáig, hogy megint mind a ketten, nevetésben törjünk ki.

Ezúttal nem bambult el, azonnal felelt.
- Értem... én mostanában a szélmágiával próbálkozom több, kevesebb sikerrel. Sikerült például elsajátítanom a Wind Magic és a Flight nevű mágiákat, de még én is elég kezdő vagyok benne.
Azért ő egy kicsit jobban halad mint én...
Mintha megint elgondolkodott volna valamin, de olyan furcsa arcot vágott, hogy nem tudtam megállni, elkezdtem kuncogni, s hamarosan már ketten nevettünk.
- Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de én jobban szeretem azt a mágiát használni, amit a mesteremtől tanultam... Az valahogy személyesebb, azt hiszem. - Mondtam, miután már abbahagytuk a nevetést.
Odakint már délután lehetett, legalábbis a fák által vetett árnyékokból erre következtettem. Kezdtem megéhezni és elővettem két szendvicset.
- Kéred az egyiket?

- Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de én jobban szeretem azt a mágiát használni, amit a mesteremtől tanultam... Az valahogy személyesebb, azt hiszem.-Mondta, miután abbahagytuk a nevetést, majd alővett a táskájából két szendvicset.
- Kéred az egyiket? -Kérdezte.
-Nem köszönöm, jóllaktam a chipsel és nem akarok elhízni.-Mondtam egy mosoly kiséretében, mire ő megint kuncogott egyet, mivel valószínűleg feltünt neki, hogy ez a veszély engem nem igazán fenyehet.Miután abbahagyta a nevetést, jóízűen hozzálátott a szendvicséhez, én pedig mivel evés közben nem akartam zavarni, kibambultam az ablakon és meglepődve vettem észre, hogy már délután van.Mire visszafordultam, már nemsok volt a szendvicsbő, szóval vagy én bambultam el nagyon, vagy Alice volt már nagyon éhes.Megvártam még az utolsó falatot is lenyeli és válaszoltam a kérdésére.
-Egyébként, hogy a kérdésedre feleljek, énis inkább használom a villám, mint a szél mágiát, de őszintén szólva engem már kiskorom óta lenyűgöztek a villámok.-Mondtam neki, de mire ránéztem már a másik szendvics felénél járt és akárhohgy is próbáltam visszafolytani, mégis elmosolyodtam rajta egy kicsit, amire ő csak kicsit zavartan visszamosolygott.

- Nem köszönöm, jól laktam a chipsel és nem akarok elhízni.
Végigmértem, s nem tudtam nem megállni nevetés nélkül, hisz igen csak távol
állt az elhízástól. Végül is nekiláttam az evésnek, közben Raidon a tájat nézte.
Villámgyorsan betoltam a szendvicsemet. Egy- két perc alatt eltüntettem.
- Egyébként, hogy a kérdésedre feleljek, én is inkább használom a villám, mint a szélmágiát, de őszintén szólva engem már kiskorom óta lenyűgöztek a villámok. - Eközben nekiláttam a másik szendvicsemet. Az első nem nagyon elégítette ki az én farkas étvágyamat.
- Hát én nem is tudom, hogy a tűzmágiát mióta is használom pontosan. Sőt azt se, miért pont a tűz mágia. Csak úgy jött az egész magától...vagy valami ilyesmi.
És te? Mit tartottál bennük olyan lenyűgözőnek?

- Hát én nem is tudom, hogy a tűzmágiát mióta is használom pontosan. Sőt azt se, miért pont a tűz mágia. Csak úgy jött az egész magától...vagy valami ilyesmi.
És te? Mit tartottál bennük olyan lenyűgözőnek? -Kérdezte.
- Már akkor is, amikor elősször láttam villámot, lenyűgözött a szépsége, a gyorsaság és a hatalmas pusztító ereje.Mindig, amikor vihar volt, az ablakban álltam és a villámokat lestem. Sőtt, mikor vihar van gyakran ma is az ablakban állok, de azóta sem tudok betelni a látvánnyal, amit a villámok nyújtanak. Ígyhát, mikor választanom kellett, hogy milyen mágiát akarok tanulni, kézenfekvő volt számomra a villámmágia és addig kerestem, amég nem találtam egy mestert, aki meg tud rá tanítani.-Válasszoltam Alice kérdésére, elég nagy átéléssel, amin ő kicsit el is mosolyodott.

- Már akkor is, amikor először láttam villámot, lenyűgözött a szépsége, a gyorsaság és a hatalmas pusztító ereje. Mindig, amikor vihar volt, az ablakban álltam és a villámokat lestem. - Nagy átéléssel beszélt, teljesen belelkesült attól, hogy a múltra gondolt. - Sőt, mikor vihar van gyakran még ma is az ablakban állok, de azóta sem tudok betelni a látvánnyal, amit a villámok nyújtanak. Így hát, mikor választanom kellett, hogy milyen mágiát akarok tanulni, kézenfekvő volt számomra a villámmágia és addig kerestem, amíg nem találtam egy mestert, aki meg tud rá tanítani. - Minél többet mondott, annál inkább belelkesült, s az én vigyorom is egyre nagyobb lett.
- Akkor gondolom nagyon boldog voltál, amikor rátaláltál a mesteredre. És azt csinálhatod, amit szerettél volna. Ez több mint jó.
Vissza gondolva arra az időkre, amikor Kurk tanított, elég kemény volt, de közben rettentően jól is éreztem magam. Persze ezt a világért se ismertem volna be senkinek se, főleg nem Kurk-nek.