Hiroshi Raidon és Alice megismerkedése

- Akkor gondolom nagyon boldog voltál, amikor rátaláltál a mesteredre. És azt csinálhatod, amit szerettél volna. Ez több mint jó. - Mondta majd valamin elgondolkozott egy rövid ideig, majd mikor láttam h visszatért én kérdeztem tőle.
-Tudom, hogy nem illik, de csak úgy kíváncsiságból...megkérdezhetm, hogy hány éves vagy?-Kérdeztem tőle, miközben mosolyogtam és a trkómat vakargattam.

- Tudom, hogy nem illik, de csak úgy kíváncsiságból...megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? - Vakargatta a tarkóját Raidon.
Kérdése meglepett, valahogy nem gondoltam volna, hogy szóba fog kerülni. Talán pont azért is nem, mert a legtöbb ember a nőktől puszta tapintatból nem kérdi meg, hogy hány éves, nehogy megsértsék őket. Én ezt valahogy mindig is furcsálltam, hisz mi oka lehet egy nőnek a korát titkolnia, vagy fiatalabbak/idősebbnek kiadnia magát. Azt, hogy miért nem illik megkérdezni egy lánytól a korát, azt meg aztán végkép nem értettem.
- Tizenhét éves vagyok. - Mondtam mosolyogva.- És te?

- Tizenhét éves vagyok. - Mondta mosolyogva.- És te?
-Hát, ezekszerint te vagy a rangidős varázsló a vonaton, mivel én még csak tizenhat vagyok.-Válaszoltam mosolyogva, majd megjegyeztem, hogy ahoz képest, hogy elég fiatal, szerintem elég profin használja a mágiát és biztos, hogy nagy mágus lesz belőle.Úgytűnik jól esett neki a dicséret, mivel egy kicsit még bele is pirult és zavarában elmosolyodott.

- Hát akkor te vagy a rangidős a vonaton, mivel én még csak tizenhat vagyok. Nekem valahogy idősebbnek tűnt legalább egy évvel.
Ezután megjegyezte, hogy ahhoz képest, hogy fiatal vagyok, elég jól használom a mágiát. Tagadhatatlanul is jól esett, de kicsit zavarba hozott ez a kijelentés.
- Én nem hinném, hogy bármiben is jobb lennék nálad. Nekem úgy tűnt, te is elég jól bánsz a mágiával. - Úgy tűnt, ezúttal nekem sikerült zavarba hoznom.
Egyre sötétebb lett odakint, s vonatban hamarosan fel is kapcsolták a lámpákat.
Vajon hol vagyunk?
Nem sokkal később kiderült, hogy számomra itt a búcsú ideje.
- Hát akkor...örültem, hogy megismerhetlek. - Köszöntem el tőle. Felvetem a táskámat és leszálltam a vonatról. Odakint kellemesen hűvös volt.

- Isten hozott itthon! - Üdvözölt Kris, amikor megérkeztem. Átadtam neki a csomagot, és felmentem a szobámba. Azonnal bedőltem az ágyba és elaludtam.

- Én nem hinném, hogy bármiben is jobb lennék nálad. Nekem úgy tűnt, te is elég jól bánsz a mágiával. - Ezúttal én jöttem kicsit zavarba és zavaromban csak mosolyogtam egyet, majd kinéztem az ablakon, hogy megtudjam merre járunk.Mikor kinéztem az ablakon megdöbbentem láttam, hogy már sötét van és a vonatban épp ekkor kapcsolták fel a lámpákat
Nem sokkal később kiderült, hogy számomra itt a búcsú ideje.
- Hát akkor...örültem, hogy megismerhetlek.
- Hali... remélem még találkozunk.- Majd a búcsú után felvette a táskáját és leszállt a vonatról. Mivel már nem volt társaságom, úgy gondoltam a legjobb ha pihenek egyet, mivel a következő megállóban én is leszállok. A pihenés nem nagyon sikerült, de nem is bántam annyira, hisz úgyis egész nap csak ültem, majd miután leszálltam a vonatról, nyújtóztam egyet, majd indultam is a klánházba.

Köszönöm a játékot ^^