Hayato és Mateus üzlete

Már vagy egy órája vártam Mateusra a megbeszélt helyen, de csak nem akart jönni. Este volt a hold már rég fönt ragyogott az égen az utcák kihaltak voltak. De egyszer csak megpillantottam Mateust ráérősen sétálgatni az egyik utcán. Úgy jött akár egy csiga vagy húsz percbe telt mire legyalogolt néhányszáz métert, de végre ideért akkor is csak valami furcsa vigyort ejtett mikor meglátta a fegyver körvonalait kirajzolódni a vászonban, amiben idehoztam.
- Helló haver rég láttalak! - mondtam mosolyogva mikor már szemtől szembe álltunk egymástól újdonsült cimborámmal.
- De nem elég rég. - kacagott fel egy sanda vigyorral az arcán, mert valószínűleg alig várta, hogy megkaparintsa a fegyvert, amit tőlem rendelt.
- Itt az áru? – kérdezte gúnyosan miközben egy ferde pillantást vetett a letakart fegyverre.
- Nem otthon hagytam! – vágtam rá vissza abszurd humorommal és közben a vászonért nyúltam, amibe bele volt gondosan tekerve a második fegyver, amit kovácsoltam. Nagyon büszke voltam, rá mert úgy éreztem mikor megbízott ezzel, hogy nagyobb kihívás lesz, mint a saját fegyverem legyártása, de kellemeset csalódtam annyira nem is volt nehéz már amennyire egy fegyver elkészítése lehet.
- Itt van! – húztam le a leplet a gyönyörű munkadarabról. A türkizkék színű csövéről visszaverődő holdfény csak úgy táncolt a levegőben csodálatos látványt nyújtva.
- Hmm, jól néz ki. – jegyezte meg mosolyogva láttam, hogy elsőre is beleszeretett ebbe a kis drágaságba.
- De tartós is? - kérdezte miközben a mosoly egyre jobban felkúszott az arcán bár egy kis kétségbeesés látszódott a tekintetéről.
- Természetesen! A legjobb Rúnacélból készült, amit kapni lehet a piacon! – kérkedtem kicsit bár nem volt olcsó az alapanyag Tízezer gyémántomba fájt, de ezért a kicsikéért még többet is kapok.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz, de ha te mondod, elhiszem. – mosolygott rám a kis szöszi.
- Higgy, nekem ez meg fogja állni a helyét egy ütközetben! A neve Égi Szilánk. – magyaráztam neki bár tudtam, hogy ebből csak a nevét hallotta meg.
- Égi Szilánk mi? – mondta miközben felkapta az egyiket és egy közeli virágcserépre lőtt vele. A lövés betalált a virágcserép darabjaira hullott és a virágföld pedig a földre ömlött.
- Szép lövés. –dicsértem barátságosan.
- Igazából a virágra céloztam. – mondta nevetve és közben a tarkóját vakarta.
- Tehát akkor mennyi is lesz? – tért rá egyből a lényegre.
- Negyvenhétezer Gyémánt kereken! - mondtam céltudatosan bár a barátom volt mégis csak pénzszűkében vagyok.
- Öröm veled üzletelni! - nyomta a kezembe az összeget és már fel is kapta és elindult ki tudja hova.

Mateus -47.000 Gyémánt + és kapott két pisztolyt!
Hayato +47.000 Gyémánt + és eladott két pisztolyt!

Az üzlet értelmében én fizetek Hayatonak 47.000 gyémántot Ő pedig cserébe készített nekem 2 darab mágikus pisztolyt.


Nem kapkodtam el. Ráérősen sétáltam az utcákon a megbeszélt helyhez ahol Hayatoval kellene találkoznom. Eleve késve indultam el, szóval úgy gondoltam ha már késünk, késsünk sokat és akkor úgy tűnik mintha rendkívűl elfoglalt lennék. Mikor elértem a megbeszélt kisutcát, megpillantottam Hayato-t aki bár valószínüleg régóta vár rám, de ettől függetlenül barátságosan köszöntött.
- Helló haver rég láttalak!
- De nem elég rég. - feleltem szórakozottan. - Itt az áru? – tértem rögtöna tárgyra majd sanda pillantást vetettem egy pisztoly alakú vászoncsomagra.
- Nem, otthon hagytam! – vágott vissza szinte reflexből, majd a csomag után nyúlt és kitekerte belőle a két mágikus pisztolyt amit rendeltem tőle. Csöve fényes türkizkék volt, markolata pedig dombordíszes, és díszitésként lógott is róluk egy-egy gömb alakú ékkő.
- Itt van!
- Hmm, jól néz ki. – jegyeztem meg nem leplezett mosollyal az arcomon. Már régóta vágytam két ilyen gyönyörűre.
- De tartós is? - váltottam hangnemet. Érthető, hogy rákérdeztem hiszen nem mutogatni akarom hanem használni.
- Természetesen! A legjobb Rúnacélból készült, amit kapni lehet a piacon! – fényezte magát Hayato -
- Fogalmam sincs, miről beszélsz, de ha te mondod, elhiszem.
- Higgy, nekem ez meg fogja állni a helyét egy ütközetben! A neve Égi Szilánk.
- Égi Szilánk mi? - ismételtem majd gyorsan felkaptam az egyiket és a közelben lévő virágcserépben lévő virágra céloztam vele. Bele engedtem a mágikus erőmet majd elsütöttem a pisztolyt, ami szépen el is találta a virágcserepet.
- Szép lövés. - dícsért Hayato.
- Igazából a virágra céloztam. - mondtam nevetve.
- Tehát akkor mennyi is lesz?
- Negyvenhétezer Gyémánt kereken! - számlázott Hayato
Negyvenhétezer gyémánt nem kis pénz, a gatyám is rámegy ezekre de még mindig sokkal olcsóbb mint amit a fekete piacon árulnak.
- Öröm veled üzletelni! - szóltam majd a kezébe nyomtam a pénzt és se szó se beszéd hátat fordítottam és leléptem, hogy minnél hamarabb közelebbről is szemügyre vehessem két új szerzeményem.