Gonkuro Hachirobei

Név: Gonkuro Hachirobei
Nem: Férfi
Életkor: 20
Mágia: elemi mágia, tűz
Klán: klán nélküli
Kinézet: 175 cm, 80 kg, rövid fekete haj, világoskék szemek, átlagos külső, általában fekete napszemüveget visel, fekete ujjatlan pólót és sötétkék nadrágot
Jellem: Egoista, emellett jó humorú, nehéz komolyan venni, ezért sokszor alábecsülik ellenfelei. Ám ha komolyra fordulnak a dolgok, képes megkomolyodni és higgadtan dönteni. Bármire képes céljai elérésében, és ha megbízzák valamivel, akármennyire is komolytalannak tűnik, de nem végez félmunkát. Jó érzéke van a kereskedelemhez aminek köszönhetően sosem voltak anyagi gondjai. Nem keresi a konfliktusokat, és eléggé türelmes, de ha felidegesítik bárkinek nekiesik amiből néha kisebb gondjai is akadtak. Nem veti meg a jó italokat sem.
Felszerelés: Fakard


Shirotsumeban születtem, apám kereskedő volt, anyám Evaroo hercegnek dolgozott kertészként. Apám mindig is azt szerette volna, hogy kereskedő legyek, nem érdekelte soha, hogy én mit szeretnék. Szinte egész nap csak italozott amitől nagyon agresszív volt. Sokat verte anyámat is és engem is, úgy bánt velünk mint egy rabszolgával. Igaz sokat tanultam tőle, és megtanított sok apró fortélyra is amivel pénzt kereshetek, de egy szívtelen gazember volt. Azért voltunk csak a házában mert nem volt hová mennünk. Mindig kerestem a kifogást, hogy ne kelljen apámmal dolgoznom, és elmehessek a barátaimmal Masaaki Hatsumi mesterhez. Amint volt egy kis szabadidőnk mindig hozzá mentünk, nagyon sok időt töltöttünk nála. Nagyszerűen bánt a tűz mágiával, tudott repülni és még denevéreket is tudott formálni tűzből, mindig mutatott nekünk valami újat. Csak ámultunk és bámultunk, annyira megtetszett nekem, hogy egyik nap apám elé álltam, akinek nem volt túl jó kedve, és mint általában, most is bűzlött a sok alkoholtól.
- Apám. Szeretnék én is tűzmágiát tanulni, hogy olyan erős legyek mint Hatsumi mester.
- NEM! - förmedt rám. - Te is kereskedő leszel, ahogy én, a nagyapád, és a dédnagyapád is!
- De engem nem érdekel a kereskedelem – tettem hozzá kissé félve.
- Ne merj feleselni nekem fiam! Nem leszel olyan haszontalan mint az a mágus! - és felemelte kezét, hogy megüssön.
Szerencsémre alig állt a lábán és nem talált el, gyorsan elfutottam. „Nem fogja nekem megmondani, hogy mit csináljak” - gondoltam magamban. Utam rögtön Hatsumi mesterhez vezetett.
- Jó napot mester - köszöntem.
- Szervusz fiam. Mit szeretnél?
- Szeretném ha megtanítana a tűzmágia használatára! - mondtam gyorsan.
- Hmm... Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? - kérdezte.
- Jó tanítványa leszek ígérem! - vágtam rá. - Kérem tanítson!
- Sajnálom, de nem taníthatlak még. És most menj haza, későre jár, otthon biztosan keresnek már. - mondta, és elkísért az ajtóig.
Kissé csalódott voltam, szinte már biztosra vettem, hogy tanítványául fogad mert tudom, hogy megvannak hozzá a képességeim. Mielőtt hazamentem volna, elmentem gyorsan a könyvtárhoz, ahová az utolsó pillanatban értem mert éppen be akarta zárni a könyvtáros.
- Várjon kérem. - mondtam lihegve. - Szeretnék kivenni pár könyvet.
Szerencsémre még beengedett és gyorsan kikölcsönöztem pár mágiával kapcsolatos könyvet. Hazafelé menet el is kezdtem olvasni őket.

Teltek múltak a napok, és egy év alatt elolvastam minden ilyen könyvet amit találtam. 15 éves lettem. Időközben apám egyre jobban belemerült az alkoholizálásba és minden nap amit vele egy házban kellett tölteni kínszenvedés volt anyámnak is és nekem is. Egyik este amikor hazaértem Hatsumi mestertől otthon anyám éppen tálalta a vacsorát. Láttam apámon, hogy ma különösen részeg, de már megszoktam, nem igazán foglalkoztam vele. Nekiláttunk az evésnek.
- Merre jártál fiam? - kérdezte apám miután nagyokat kortyolt a demizsonból.
- A barátaimmal játszottam. - feleltem kissé félve.
- Hogy mersz hazudni apádnak! - förmedt rám és abban a pillanatban megütött amitől a szék mellett találtam magam. - Tudom, hogy annál a haszontalan mágusnál jártál.
- Igen. - válaszoltam elcsukló hangon, és összehúztam magam, félve, hogy megint megüt.
- Majd én kiütöm belőled ezt az értelmetlen mágia dolgot! - kiabálta, és újra meg akart ütni.
- Hagyd békén! - állt közénk anyám és így őt találta el az ütés, amitől ő is összeesett.
- Hogy mersz beleszólni asszony?! - és ebben a pillanatban apám megmarkolta az asztalon fekvő kenyérvágó kést.
- Fuss fiam! - kiáltotta anyám, miközben felsegített a földről.
Kissé kábult voltam az ütéstől, de elkezdtünk kifutni a házból, amikor kiértem hátranéztem, hogy hol van anyám mert lemaradt, és akkor megláttam ahogy apám utolérte az ajtóban. Megragadta hátulról a haját és a hátába döfte a kést.
- NEEE! - kiáltottam. - Ezt még megkeserülöd apám!
És elfutottam. A következő utcáig jutottam csak, ahol éreztem, hogy elgyengülök és összeestem. Mielőtt elájultam láttam egy emberalakot amint odajön hozzám.

Amikor magamhoz tértem, egy ágyban találtam magam, és ott állt mellettem Hatsumi mester.
- Mester... - mondtam halkan.
- Ne beszélj, csak pihenj, 5 napig voltál eszméletlen. - vágott közbe.
Tudtam, hogy attól volt mert apám megütött, de kissé elcsodálkoztam, hogy ilyen sokáig voltam tőle ájult állapotban.
- Mi van anyámmal? - kérdeztem, és reméltem, hogy csak álom volt az egész.
- Meghalt... - válaszolta.
És abban a pillanatban olyan fájdalmat éreztem mintha egy tüskét szúrtak volna a szívembe.
- Szóval nem álmodtam. - jegyeztem meg elcsukló hangon.
- Pihenj, gyenge vagy még.
- Mester, tanítson meg a mágia használatára, könyörgöm. - mondtam, és reménykedtem, hogy most igent mond.
- Rendben van. Amint újra felerősödsz elkezdjük a felkészülést, de készülj fel rá, hogy nagyon hosszú és kemény munka vár rád.
- Köszönöm, köszönöm. - hálálkodtam, de annyira kimerült voltam, hogy rögtön el is aludtam.
Másnap amikor felébredtem már éreztem, hogy kezdem visszanyerni az erőm. Egy hét múlva elkezdhettem a felkészülést, de még mágiát nem tanulhattam tanítóm szerint. Ez után kemény hónapok vártak rám, és még szinte minden nap álmomban újra és újra átéltem azt a bizonyos napot. Mindig a fejemben járt, hogy megbosszulom és megölöm apám. Hatsumi mester mindig mondta, hogy „Ne hagyd, hogy a bosszú irányítsa az életed.”, de még nem tudtam leküzdeni ezt az érzést. Fél év után végre kimondta a mesterem amire már nagyon vártam. „Elkezdheted tanulni a mágia alapjait.” Nagyon örültem neki, de majdnem egy év telt el mire megvolt első sikerélményem, ami nem volt több minthogy meg tudtam gyújtani egy száraz falevelet. Tanítóm azt mondta, hogy nagyon visszafogtak a tanulásban az állandó rémálmaim és, hogy azért sikerült most tüzet teremteni, mert már nem a bosszú hajt. Ez után viszont már egyre ritkábban lettek ezek az álmok, míg végül teljesen elszálltak. Ezzel egy időben egyre gyorsabban tanultam. Időközben eltelt egy újabb év, elértem a 17 éves kort. Itt éreztem először úgy, hogy erős vagyok és bárkit le tudok győzni. Persze a mesterem ezt észrevette és, hogy kicsit lecsillapítsa az önbizalmam így szólt:
- Menj el a Shirotsume hegyekbe és öld meg a démonokat amik mostanában zavarják az emberek nyugalmát...
Természetesen elkísért, ő sem gondolta, hogy van annyi erőm amivel meg tudom csinálni egyedül. De tévedett, egymás után égettem hamuvá a férgeket, míg végül elfogytak. Ettől a naptól kezdve egyre nagyobb lett az önbizalmam amiből szintén tudtam erőt meríteni és egyre csak erősödtem. Innentől már egyre több dologgal bízott meg. Tizenkilencedik évem végén jártam amikor a tanítóm így szólt:
- Megtanítottam neked a tűzmágia alapjait. Mostantól nem lehetek a mestered, magadtól kell tovább tanulnod, és egyedül kell megtapasztalnod a dolgokat.
- Köszönök mindent amit értem tett és, hogy befogadott és tanított.
- Most menj, és legyen szerencséd az életben.
- Viszlát Masaaki Hatsumi. - ekkor elindultam.
Első utam apámhoz vezetett, hogy kiegyenlítsem a tartozásom amit ígértem neki. Amikor a házához értem, nem lepett meg, hogy ismét részegen tántorog az utcán. Odamentem hozzá. „Visszajöttem apám ahogy ígértem, most megkeserülöd amit anyámmal tettél...” Fellöktem, amitől kiejtette a kezéből a demizsont, megragadtam az üveg nyakát és ráöntöttem az egész alkoholt ami benne volt. Hátraléptem, elmondtam a varázsigét „Fire Magic”, ezzel tüzet teremtve felgyújtottam apám, és végignéztem ahogy szörnyű kínok közt porrá ég. Hirtelen úgy éreztem mintha felszabadítottak volna valami alól.

Ezek után rögtön elindultam, csodás nap volt az, egyetlen felhő sem volt az égen, lágy szellő fújt, és a nap csak ragyogott. Egy városba mentem amiről már sokat hallottam a Shirotsumeban élő emberektől és természetesen mesterem is mesélt róla, ez a város nem más mint Magnolia...