Gonkuro vs. Arashi - Tűz és szél

(folytatva innen: link)

Egy külvárosi, tágas, macskakövekkel kirakott térre érkeztünk, padokkal és lámpaoszlopokkal tarkítva - kellemes összhatása volt a helynek. Szerencsénkre mindenki vagy a piacon volt, vagy egyéb dolga után járhatott, mert nem láttunk senkit. Az ég kissé felhős volt, erős szellő fújdogált. Mindjárt lesz itt egy kis vihar is - gondoltam kajánul, majd elsétáltam kicsit messzebb Gonkurotól, és szembe fordultam vele. Párszor leguggoltam bemelegítésképp.
- Még meggondolhatod magad. Elég volt a bocsánatkérés is - vigyorogtam, miközben várakozásteljesen nyúltam a bennem süvítő mágikus energiák után. Elmémben feltolultak a szélmágia igéi, de még nem hajtottam végre a varázslatot. Egy tűzmágus is lehet sikeres a szél ellen, de ha nincs tapasztalata, lesz néhány kellemetlen meglepetése. Nem bízhatom el magam - tértem észhez, és örömmel néztem a harc elébe.
Válaszolt, majd - szemet szemért - idegesítésképp odalöktem neki:
- Kezdj csak te, nem akarom, hogy túl nagy előnyöm legyen.

Elértünk egy térre a város szélén, egy lélek se volt ott. Remek helynek tűnt ahhoz, hogy ellássam a baját ennek a mitugrálsznak. Láttam, hogy végez pár guggolást, valószínűleg bemelegít.
- Majd mindjárt segítek bemelegedni a tűzmágiámmal. – mondtam, és közben kajánul mosolyogtam rá.
- Még meggondolhatod magad. Elég volt a bocsánatkérés is – vigyorgott, és látszott rajta, hogy már felkészült és koncentrál.
- Megfutamodni? Ellened? - nevettem fel. - Ne sértegess.
- Kezdj csak te, nem akarom, hogy túl nagy előnyöm legyen - válaszolta.
- Te akartad - közben máris mágiára emeltem kezeim. - Fire Magic!
Kissé eltévesztettem a célt és az Arashi mellett álló rumos hordót találtam el. Kis szándékosság is volt benne, hátha alábecsül.
- Ez csak bemelegítés volt. - mosolyogtam.
- Szeretsz labdázni? - kérdeztem tőle. - Tessék itt egy szép példány, Fire Ball!
Máris repült felé a tűzlabdám. „Most majd megtudja kibe kötött bele” – gondoltam.

Néztem a velem szemben álló mágust. Látszott rajta, hogy magabiztos, és talán nem is teljesen alaptalanul. Megvizsgálva magam, rá kellett hogy jöjjek, hogy bár én is próbáltam vagánykodni, közel sincs ekkora hitem önmagamban. Különösen, amióta elvágták a mágikus erőmet... Tétován megtapintottam ruhán keresztül a zsebemben őrzött hamvakat. Amennyit hülyéskedik, a végén még azt hiszi, szívbeteg vagyok - suhant át az agyamon félkomolyan.
- Fire Magic!
Bár ajkamon már éreztem a mágia ízét, teljesen váratlanul ért a támadás... ami végül még csak nem is engem talált el, hanem a mellettem lévő italbolt egyik kint felejtett rumoshordóját. A hordó szétrepedt, az erős ital kékes lánggal égve csordogált a kövezeten. Jó helyet találtam én is magamnak... Arrébb ugrottam, és aktiváltam a varázslatot:
- Wind Magic!
Lábaim alatt kirajzolódott a varázskör, és most ismét összeszedettnek éreztem magam, mágiám hűsen simított végig minden porcikámon. Dühöm elszállt, ahogy mindig gyorsan el is szokott, de most nem volt időm szégyenkezni miatta. Gyors gondolatok cikáztak bennem. Miért a hordót lőtte szét? Talán ennyire béna lenne? Korai még ilyet feltételezni... ami azt illeti, a könyvtárban nem a legalavetőbb könyvet választotta ki magának, szóval nem lehet kezdő... ezt mutatja a tűz mérete is. Jobban teszem, ha óvatosan kezdek neki a harcnak... amúgy sem szeretném komolyan bántani, mert én voltam a hülye... Elhatároztam, hogy felületes, több irányból jövő szélvágásokkal kezdek, hogy megnézzem, hogy reagál. Épp emeltem volna a kezem, amikor megszólalt kissé gúnyos, poénkodó hangnemben:
- Szeretsz labdázni? Tessék itt egy szép példány, Fire Ball!
Meglepődtem a felém zúgó, lángoló gömb láttán. Fenébe... legközelebb így engedem át a kezdeményezést. Még időben sikerült leállítanom az elindított szelet, hogy átirányítsam egy magam elé elhelyezett átlós vágásra... épp el tudtam sodorni magam elől a gömböt, de a hője az arcomat perzselte. Tőlem pár méterre a kövezeten fröccsentek szét a lángok. Ennyit a bénázásáról... A tűzereje alapján egész tehetséges a srác... Jobb, ha komolyan veszem a dolgokat. Elkapott a nosztalgia és a fájdalom keverékének kesernyés érzése, amikor eszembe jutott, hogy pár éve még én is kiráztam a kisujjamból ezt a varázslatot. Erőszakkal tereltem vissza gondolataimat a jelenbe. Na nézzük azt a tervet, amit eddig akartam... sajnos mozdítható tereptárgyaknak híján vagyunk, így nem tudom azokkal elterelni a figyelmét... igen, maradjunk csak az eredeti tervnél. Kezem egy suhintó mozdulatával gyenge vágóélű fuvallatot indítottam a jobb és bal oldalára - ha belemozogna, se okoz neki komoly sérülést, de azt mindenféleképp megtudom, hogy látja-e rendesen a mágiámat, hogy milyen jó a koncentrációja és a reakcióideje. Ugyan a Wind Magic kelt egy kis fénytorzulást, de abból a szempontból előnyben vagyok, hogy még mindig kevésbé észrevehető, mint a tűz. A Yuzuha elleni gyakorló harcokon ilyenkor mindig tüzet idéztem magam köré, hogy annak rezdüléséből lássam a támadás irányát. Ha harcolt már szélmágus ellen, ismerheti ezt a technikát... reméltem, hogy nem, és gyorsan elintézhetjük a dolgot. Ahogy a Fire Ballját elnéztem, egyébként sincs még elég ereje megfelelő távolságban teljesen körbevenni magát, de ettől függetlenül az előnyöm jó részét elveszteném, ha akár csak pár irányból is képes lenne jobban észlelni a támadásaimat. Higgadtan helyeztem készenlétbe egy Wind Blastot, arra az esetre, ha ellentámadásba lendülne.

Látszott rajta, hogy meglepte a tűzlabdám, de engem még jobban meglepett, hogy milyen könnyedén elhárította azt. Nem rossz ez a szélmágus - gondoltam, és közben néztem ahogy a földön kialszanak a lángok. Amikor visszanéztem rá láttam rajta, hogy azért elég közel volt hozzá a tűzlabdám mert kicsit vörös lett az arca a hőtől. Éppen csak hogy kigondoltam mit lövök rá, már láttam, hogy suhint a kezével, rögtön tudtam, hogy támad, de nem láttam a varázslatát. Nem volt más választásom, meg kell próbálnom gyorsan kitérni előle. Red Carpet... Mormoltam magamban, és máris emelkedtem a magasba, de majdnem elkéstem, fuvallatot éreztem, ami megvágta kicsit a jobb karom, szerencsémre még nem túl későn repültem fel. Sajnos nem harcoltam még szélmágussal, valamit ki kell találnom, hogy legalább lássam a varázslatait... vagy... - villant a fejembe egy gondolat. Gyorsan véget kell vetni a harcnak és akkor nem kell ilyenen aggódnom... igen... ez a jobb megoldás, ez menni fog. Lejjebb ereszkedtem és nem is tétováztam tovább.
- Ez neked támadás? Azt hiszem nem fog sokáig tartani ez a küzdelem. Ezt figyeld... Fire Magic! - mondtam el újra a varázsigét, amitől sokkal nagyobb lánggal égett a mellette folydogáló rum.
Reménykedtem, hogy kicsit lefoglalja ez a kis tűz amit idéztem mellé. Közben gyorsan elrepültem felette, és nem tétovázva a háta mögül a levegőből lőttem is a következő varázslatom.
- Fire Ball! - éreztem ahogy átjárja egész testem a tűz melengető érzése, már tudtam, hogy ez még az elsőnél is erősebbre sikerült, szinte még én is elcsodálkoztam rajta mennyire jól sikerült.
Gyorsan be akartam fejezni a küzdelmet. Azt hiszem ez a harc nem tart tovább... - gondoltam, miközben repült felé a következő tűzlabdám.

Csalódottan, ajakbiggyesztve néztem felfelé röppenő ellenfelemet. Úgy látszik nem lesz ez könnyű... az alapján, amit eddig művelt, nincs egyértelmű esélyes. Mindenesetre élvezetes ez a kis összecsapás - mosolyodtam el végül halványan. Ahogy elnézem, csak kis karcolást ejthetett rajta a szél, ha egyáltalán eltaláltam. Úgy látszik a Wind Blastról lemondhatok, hacsak nem tudom olyan erővel meglökni, hogy kizökkenjen a koncentrációból... vagy elveszítse az eszméletét, de ahhoz amúgy is közvetlen előttem kéne lennie. Viszont ott fent a szél szabadabban tud mozogni... Épp visszavezettem volna a mágikus energiákat néhány komolyabb szélvágásba, amikor lejjebb ereszkedett.
- Ez neked támadás? Azt hiszem nem fog sokáig tartani ez a küzdelem. Ezt figyeld... Fire Magic!
Valahogy sikerült fokoznia a rum lángjainak méretét. Fogalmam sincs, mit akarsz ezzel, de nem is számít... Tenyerem gyors tolómozdulatával indítottam felé a varázslatot:
- Wind Blast!
Mire odaért volna a széllökés, már el is repült a fejem felett. Előre előkészítettem a következő varázslatot, így már fordulás közben útjára ereszthettem még egy Wind Blastot. Ahogy ellenfelem felé néztem, észrevettem a felém tartó újabb tűzgolyót, ami mellett ártalmatlanul suhant el széllöketem, folytatva útját Gonkuro felé. Nincs időm mágiára! Próbáltam félrevetődni, de a tűz gyorsabb volt: lángjai belemartak jobb karomba. Felnyögtem, ahogy az izzó fájdalom belém hasított; gyorsan levetettem és félredobtam felsőruházatom, hogy a lángoló ruhától megszabaduljak. Egy pillantást vetettem a karomra és megkönnyebbültem sóhajtottam fel. A bőr erősen vörös volt, és rettentően fájt, de úgy tűnt, hogy nem komoly a sérülés. Bár most egy darabig kissé nehezebben fogom mozgatni...
Felpillantottam, hogy eltalálta-e a széllökésem... Óvatosan aktiváltam a Wind Magicet, hogy a következő tűzgolyókat jobban ki tudjam védeni.

Már éreztem a győzelem illatát amikor egyszer csak jött egy erős széllöket és egy ütést éreztem. Mi a...? - lepődtem meg és máris leestem a földre. Lehet, hogy kissé alábecsültem... Elég erős volt ez a varázslat, és az előző elől is csak szerencsével tértem ki... - gondoltam, miközben arcom szinte üvöltött a Wind Blast által okozott fájdalomtól, így szinte észre se vettem, hogy egész testem sajog az előre el nem tervezett földet érés miatt. Amikor felnéztem, láttam, hogy ő sem járt sokkal jobban. Az utolsó pillanatban tudott csak félrevetődni a tűzlabdám elől, ami így is megsebesítette az egyik karját, és a ruhája is meggyulladt, amit gyorsan levetett.
- Hmm... azt hittem szélmágus vagy – jegyeztem meg kajánul. - Olyan gyorsan vetted le a ruhád mint a villám – nevettem fel.
- Ügyesen tértél ki a tűzlabdám elől, elismerésem, de akkor sem vagy olyan jó mint én. - kacagtam gonoszan.
Nem húztam az időt, Red Carpet! - és ismét a levegőben voltam. Gyűjtöttem a mágiám a következő tűzlabdákra, és közben amilyen gyorsan csak tudtam cikázva elindultam Arashi felé a levegőben. Amikor úgy éreztem elég közel vagyok, el is indítottam egy tűzgolyót, de nem álltam meg, ismét mögé repültem, és leszálltam a földre.
- Ismerkedj meg a legújabb trükkömmel. Fire Ball! - kiáltottam, és ellőttem a tűzlabdát.
- Fire Magic! - kiáltottam azonnal, és abban a pillanatban úgy manipuláltam a tűzlabdám tüzét amitől sokkal nagyobb lett mint eredetileg.
Kezdtem már fáradni a sok mágiahasználattól, és reméltem, hogy nem lesz akkora szerencséje mint az előbb, és most eltalálom.

Örömittasan néztem, ahogy a srác a kövezeten csattan. Ez már nem kel fel - vigyorogtam volna, de gyorsan lelohadt a diadalmámor, amikor láttam, hogy feltápászkodik.
- Hmm... azt hittem szélmágus vagy. Olyan gyorsan vetted le a ruhád mint a villám - nevetett, meghazudtolva az esés erejét. - Ügyesen tértél ki a tűzlabdám elől, elismerésem, de akkor sem vagy olyan jó mint én.
- Ha elverlek te fizeted ki az új ruha árát - feleltem félmosollyal, miközben megint a levegőbe emelkedett - de ha még néhányszor eljátszod ezt a zuhanós trükköt, téged is bejelentünk a szabóhoz.
Ha rajtam múlik, el is játszod... - gondoltam, miközben cikázva közeledett felém. Amíg így mozog, nehéz lesz eltalálnom... meg kell várnom, amíg megáll varázsolni... Persze azért jobb, ha nem vakmerősködök, mert ha komolyan eltalál, számomra vége a harcnak... Feszült figyelemmel kísértem újabb varázslatát: egyszerre két mágiával támadt. Ha te megteheted akkor én is... Jó ötletet adott ezzel. Előkészített Wind Magicemmel két-két, egymást páronként keresztező vágást adtam le a tűzgolyóira. Jobb karom szinte üvöltözött velem, ahogy újabb varázslatra emeltem, ezúttal egy Wind Blasttal céloztam meg annak a tűzgolyónak a szétfröccsenő lángjait, amit másodszorra indított, ezzel ellenfelem felé lökve a lángtengert. A saját tüze ugyan nem tesz benne kárt, de talán nem veszi észre időben, hogy visszafelé zúg a saját varázslatának egy része, széllökéssel elegyítve... ha még egyszer eltalálom, nem hinném, hogy lenne még ereje használni a Red Carpetet - sodortam el két újabb szélcsapással a felém tartó maradék tűzet. Éreztem, hogy ez már egy kicsit sok: kezdtem erősebben zihálni, a helyzetemen pedig sérült jobb karom sem sokat javított. Egy mágus számára a mágiája maga az életereje, az enyém pedig kezdett komolyan apadni: az eddig az idegpályáimon futkosó, könnyed és csapongó szélenergia kezdett meg-megszakadni. Tétován a kardom markolatára tettem bal kezem. Emberre sose fogj kardot - dörrent fejemben Garryn hangja. Fáradtan felsóhajtottam. Fene a hülye elveimbe... De ha ez így megy tovább, közvetlen rajta kell használnom a szélvágásokat... ez a védekezős taktika, amit eddig használtam, engem is eléggé megvisel. Azt hittem, hogy nagy előnyöm van a távolsági harcmodorban, de ha nem találok ki valamit nagyon gyorsan, baj lesz... Átkoztam a szélmágiát, ami elsősorban gyilkolásra alkalmas. Az egyetlen varázslat, amivel közvetlen, erősen meg mertem célozni, is csak arrébb löki. Frusztráltan meredtem rá, remélve, hogy ez a támadásom már hatásosabb lesz.

- Ez nem lehet. - mondtam riadtan, miközben kivédte ezt a tűzlabdát is. Nem tétovázhattam, meg kellett próbálnom.
- Fire Ball! - mondtam el újra a varázsigét, de erőm fogytában sajnos ez már sokkal gyengébb volt mint az előzőek.
Most vagy soha... Ezt már nem veheti észre az előző tűzgolyó még megmaradt lángjai miatt... - gondoltam. És abban a pillanatban, hatalmas ütést éreztem a hasamon és repültem hátra ameddig a fal meg nem állított ahol csattantam. Most már alig tudtam felállni, nagy nehezen sikerült ugyan, de már alig álltam a lábamon. Fájdalom és fáradtság keveréke járta át egész testem.
- Utálom a szélmágiát. - nyögtem ki két lihegés közt.
Próbáltam volna újra varázsolni, de csak egy aprócska láng jelent meg a kezemben, ami szinte azonnal ki is aludt. Azt hiszem bajban vagyok... - gondoltam.
- Nem várhatok a csodára... - villant át agyamon. - Más kell kitalálnom.
Megragadtam fakardom és felkészültem rá, hogy azonnal nekirohanok és talán még meg is lephetem ha úgyis a tűzgolyóval van elfoglalva, amint kiderül, hogy célt ér utolsó varázslatom avagy nem.

Megkönnyebbültem néztem, ahogy a srác a falnak vágódik. Nyertem... Egy tűzgömb robbant ki a levegőben halódó lángok közül, fenyegető morajlással. Újabb szelet küldtem volna a tűzgolyó felé, de rémülten vettem észre, hogy csak egy apró szellő kél ujjaim közül. A lábam alatt eddig világító mágikus kör egy utolsót villant, majd teljesen eltűnt, akárcsak lelkemben a mágia bizsergető érzése. Ekkor vágódott belém a tűzgömb: lángja körbefonta testem, izzó, dühöngő pokolba taszítva mindenem. Egy pillanat alatt fel is szívódott a tűz, mintha ott se lett volna - csak a fájdalom igazolta, hogy milyen közel jártam a vereséghez. Vagy talán már vesztettem is... - vicsorogtam. Egy pillanatra elsötétült a tér, de egy gyors fejrázástól ismét kitisztult valamelyest. Még mindig kába voltam, és csak magam elé tudtam koncentrálni. Fogalmam sem volt, ellenfelemnek mennyi ereje maradt, de azt tudtam, hogy nem fogom sokáig bírni. Ha elfogyott a mágiája, még lehet egy kis esélyem... Akárhogy is, érdemes lenne beszervezni a csapatunkba... elég erős, és az idegesítő modorával talán még Itachit is ki bírja zökkenteni az egykedvűségéből... Már ha ez a kis civakodás után hajlandó lesz velünk tartani.
- Gyere... - lihegtem magam elé, kezemet ökölbe szorítva. Homályosuló tekintetemmel nem láttam, hol van, csak sejthettem, hogy még előttem.

Ez az... nyertem... - gondoltam, amikor észrevettem, hogy telibe találta végre a tűzlabdám. Ám amikor feloszlott a tűz...
- Gyere... - mondta lihegve.
Látszott rajta, hogy minden porcikája ordít a fájdalomtól, nem is csoda, eltalálta egy tűzgolyó... de még mindig talpon van. Most mit csináljak?... Rohanjak neki a fakardommal?... Nem is tanultam kardforgatást és amúgy sem tűnik valami hasznos ötletnek, még ha rendes kardom lenne... de nincs jobb ötletem, és nem hagyhatom, hogy ő nyerjen...
- Hát jó... - mondtam, és utolsó erőmből elkezdtem rohanni felé.
Egyre közelebb és közelebb értem hozzá, amikor egyszer csak elszállt az erő kezeimből és kiejtettem a fakardom...
- Hopp... - mondtam meglepődve.
Pont a lábam elé esett és amilyen lendülettel rohantam felé, ugyanolyan lendülettel estem át a kardon és kezdtem el csúszni Arashi felé. Ezt jól elszúrtam... De ha szerencsém van elcsúszok addig és a lendülettől elsiklok alatta és közben kiránthatom a lábait, amitől ő is elesik... Talán még egy döntetlent kihozhatok ebből a harcból... - gondoltam, miközben egyre közelebb csúsztam Arashi felé...

Láttam, ahogy elszántan rohan felém fakarddal a kezében. Ismét elvesztettem a fókuszt, de egy újabb erőfeszítéssel talpon maradtam, és felkészültem a csapásra. Mi a...? Hova tűnt...? Aztán valami hozzáért a lábamhoz; meglódult a világ, és bevertem a fejem a macskakövekbe.
- Te hülye állat - nyögtem a földön heverve - Majdnem betörted a fejem...
Amikor a csillagok távoztak látómezőmből, átgördültem a hátamra. Az, hogy fel is álljak, lehetetlen kívánság lett volna - csak hevertem lihegve, az eget bámulva. A békés, kövér bárányfelhők méltóságteljesen vonultak végig a kék mezőkön, a szellő változatlanul fújdogált, felborzolva hajamat. Az ernyedő izmok kellemes érzése megnyugtatott, a kemény kövezet ellenére nem igazán akaródzott felkelnem. Bár a jobb karom még mindig fájt, éreztem, hogy enyhül az égető érzés. Szerencsére gyorsan meg fog gyógyulni... Felsóhajtottam. Érdemes lenne rávenni, hogy csatlakozzon a csapatunkhoz... Valahogy majdcsak el fogom viselni. Amikor már nem harcoltunk, vettem csak észre a hangok alapján, hogy néhány bámész gyűlt össze a tér szélén - ki tudja, mióta nézik a harcot - és valamelyikük gyógyító után kiált. Már csak az a kérdés, hogy csak én szorulok ápolásra, vagy Gonkuro is? Lépteket hallottam. A gyógyító lehet az vagy ellenfelem? Erőlködve felemeltem a fejem, hogy megtudjam a küzdelem végkimenetelét.

Megvan... - gondoltam miközben kirántottam a lábát. Akkorát koppant a macskaköveken a feje mintha földrengés lett volna.
- Te hülye állat – nyögte, már a földön heverve - Majdnem betörted a fejem...
Felállni képtelen voltam, de ahhoz is hatalmas erőfeszítés kellett, hogy felüljek. Körbenéztem és láttam, hogy összegyűlt pár bámészkodó és valaki kiáltotta, hogy gyógyítót.
- Most láthatták a hatalmas Gonkurot harc közben. - vigyorogtam a bámészkodók felé.
Amikor Arashi felé néztem láttam, hogy a földön hever. Nem tudtam kihagyni, hogy ne szóljak oda neki.
- Talán bibis lett a fejeden, hogy gyógyító kell neked? - mondtam neki nevetve, amikor láttam, hogy már megy is felé egy gyógyító, bár igaz, hogy nevetni is nehezemre esett annyira lihegtem.
- Azt hiszem kiegyezhetünk egy döntetlenben, mivel gondolom te sem tudsz felállni. Jól harcoltál, de szerencséd volt csak. Legközelebb majd tudod, hogy kivel szállj szembe... - mosolyogtam.
- Köszönöm de nekem nem kell segítség. - hessegettem el a gyógyítót miközben jött felém Arashitól.
Amikor kezdett visszatérni belém az erő, feltápászkodtam és odamentem Arashihoz, kinyújtottam jobb kezem, hogy felsegítsem.

Egy női arc hajolt fölém, és mintha hűs vízzel mosták volna le, úgy pergett le égő bőrömről a fájdalom. Mosolyogva megköszöntem, majd fejem alatt párnaként fontam össze karjaimat.
- Talán bibis lett a fejeden, hogy gyógyító kell neked? - kérdezte csúfondárosan.
- Jobb lesz ha megnézeted a hátad... akkorát csattantál a falon hogy azt hittem előrehozták a Fantasia zárótűzijátékát - kuncogtam.
A hölgy felé tartott, de jótanácsom ellenére elutasította a segítséget.
- Szerencséd? Az ilyen szövegek miatt bánom, hogy nem vágtalak kockákra - feleltem neki kedélyesen, még mindig fekve. - Mindenesetre részemről állja a dolog. Viszont megszomjaztam, meg valami kaja is elférne... - váltottam témát. Egy alak takarta el a napot - Gonkuro volt, felém nyújtott kézzel. Egy pillanatra megdöbbentem, de aztán egy vigyorral megragadtam a felém nyújtott jobbot, és hagytam, hogy felsegítsen.
- Remélem sokat fogunk még verekedni. Főleg, ha értesz a kardforgatáshoz is...
Még fáradtan, de tiszta fejjel tekintettem körbe. A népek kezdtek elszállingózni, ki élénk, ki unott hangon tárgyalva a látottakat. A rumoshordó már rég kialudt, a kettétört pad viszont még mélyvörösen parázslott. Az egyik falon kissé lepergett a festés, és csak most vettem észre, hogy egy lámpa üvegje - ez alighanem az én saram - eltört. Aztán tekintetem a földön heverő fakardra tévedt.
- Ez meg mit keres itt? - emeltem fel a gyakorlóalkalmatosságot, és adtam vissza a tűzmágusnak.
Most, hogy vége volt a küzdelemnek, eszembe jutott a felsőruhám. Aggódva léptem oda, és gyorsan áttúrtam a zsebeket - megkönnyebbülésemre se a kis selyemzacskó, se kézirataim nem pörkölődtek meg. A haori jobb ujja viszont eléggé megégett. Átvetettem vállamon. Hátha még meg lehet menteni. De először is...
- Gyere, keressünk valami vendéglőt. Én állom a számlát - indultam el.

Link