Gonkuro és Itachi mindent eldöntő küzdelme

Folytatva innen: Link
Kapkodva oltottam el a lángokat, szerencsémre nem esett komoly baja újonnan szerzett flaskámnak. Gyorsan belesüllyesztettem nadrágom zsebébe,majd ellenfelem felé emeltem tekintetem.
- Nagy hiba volt, bohóc – mondtam neki hűvösen. – Az ember segíteni akar neked, és te ezzel hálálod meg?
Feszült csendben állt velem szemben. Harcolni akart, ezt tisztán leolvastam arcáról.
Összeszedtem minden erőm, és rendeztem gondolataimat. Ha ezt akarja, hát legyen. Gondoskodni fogok róla, hogy soha többé ne tudjon mágiát használni. Nem bánok vele kesztyűs kézzel.
- Ex-Quip: Magic Sword! – morogtam halkan.
Kezem körül egy mágikus kör jelent meg, amiből szép lassan egy kard jött elő. Rámarkoltam markolatára, aztán a szemébe néztem. Látszott, hogy felkészült, és egy szemernyi félelem sincs benne.
- Lightning bolt! – üvöltöttem, a bohóc felé irányítva villámomat.
A energia nyalábot nem lehet kikerülni, gyorsasága miatt, így ha nem tudja hárítani, meghal...

Gyorsan eloltotta a tüzet amit kulacsán keltettem, majd megkönnyebbült képet vágott, ezután bele rakta nadrágja zsebébe és rám nézett.
- Nagy hiba volt, bohóc. - kezdte. - Az ember segíteni akar neked, és te ezzel hálálod meg?
Hallottam, hogy valamit morog, de addig a pillanatig nem értettem mit mond ameddig meg nem láttam, hogy egy kardot idéz a kezébe. Ahogyan azt sejtettem, nem tűrte szó nélkül, hogy meggyújtottam a flaskáját. Számítottam erre és miután egy kardot idézett meg rögtön tudtam melyik varázslatot kell használnom, ha a levegőben vagyok akkor nem sokra megy a fegyvermágiájával.
- Lightning bolt! – üvöltötte
- Red Carpet. - mondtam el a varázsigét szinte egy időben Itachival.
Kissé meglepett, hogy villámmal támad amikor egy kardot idézett meg de mivel repültem így gyorsan ki tudtam térni támadása elől. Nem biztos, hogy lett volna elég időm kikerülni ha nem a kard varázslatára reagáltam volna hanem a villámra.
- Ez nem talált de kedves leszek és nem hagyom hogy legyen időd bánkódni. Láttam, hogy elfelejtettél bemelegíteni harc előtt és, hogy lásd milyen rendes vagyok, segítek - mosolyogtam.
- Fire Ball. - mondtam és máris Itachi felé tartott egy tűzgolyó.

Nem tudnám megmondani, hogy megérezte, a veszélyt, vagy csak véletlen volt, hogy a red carpet nevű varázslatot alkalmazta, de az biztos, hogy jól tette. A villám belecsapódott a szemközti falba, és egy nagy lyukat hagyott maga után.
Franc essen bele. A károkat a bohóc fogja fizetni...
- Ez nem talált de kedves leszek és nem hagyom hogy legyen időd bánkódni. Láttam, hogy elfelejtettél bemelegíteni harc előtt és, hogy lásd milyen rendes vagyok, segítek – mondta önelégült vigyorral a képén.
- Fire Ball.
A tűzgolyó máris repült felém, ahogy kimondta a varázsszót. A meglepetéstől tátva maradt a szám, így mikor feleszméltem, már nem volt időm elugrani, ezért ketté hasítottam mágikus kardommal, aminek következtében sikerült eltéríteni, és a 2 darabja, mellém csapódott be a földbe, kis krátert hagyva maguk után. Magas hőfokú lángok voltak, ha eltalálnak, biztos ropogósra sülök. Minden figyelmemet a harcra kell koncentrálnom, ha nem így teszek, könnyen megjárhatom. Egy kis figyelmetlenség, és vége. De ez fordítva is igaz. Felesleges villámokat lövöldöznöm rá, mivel a levegőben könnyen kikerüli, ezért nem pazarlom az erőm. Megvárom amíg kifullad, és lejön magától. A carpet sok energiát fogyaszt, és ha közben dobál a labdáival, akkor hamar ki fog fáradni, és a győzelem az enyém.

Kissé meglepett amikor a felé tartó tűzlabdát kettészelte megidézett kardjával. De nem is számítottam többre, nem vittem bele túl sok erőt, de két darabja így is kis krátereket robbantott a földbe.
- Nem rossz, de ez csak egy kis ízelítő volt a lángok erejéből...
- Most mutatok valami újat – mondtam neki egy kaján mosoly kíséretében.
Lassan ereszkedtem lefelé és közben gyűjtöttem a varázserőm, amint leértem a földre elkezdtem egy golyót gyúrni a Red Carpet lángjaiból. Mivel sok energia kell a szőnyeg megidézéséhez, így a belőle gyúrt gömb sem lehet gyenge, sőt mivel összesűrűsödik az energiája még talán erősebb és gyorsabb is lesz mint bármely tűzgolyó varázslat. Amint elkészültem a mágiámmal már útnak is indítottam Itachi irányába. Nem tudhatom hogyan fog hatni, ha egyáltalán célba talál, mert most próbálom még csak először ezt a varázslatot és ha el is téveszti célját akkor is kiderül mekkora az ereje. De nem hagyatkozhatom csak erre így elkezdtem gyűjteni újra a mágiám, ami jól jöhet majd a védekezésre.

- Nem rossz, de ez csak egy kis ízelítő volt a lángok erejéből...
- Most mutatok valami újat – harácsolta, még mindig mosolyogva.
Ez az arrogáns marha... mégis kinek képzeli magát? –tettem fel a kérdést magamban.
Lassan leereszkedett a földre, és lángszőnyegének lángjaiból egy gömböt kezdett formázni.
Előérzetem nem hagyott cserben, éreztem, hogy félre kell ugranom. Felém hajította azt a sűrű mágikus lángokból álló labdáját. Gyorsan reagáltam, és baloldalam irányába, a földre vetődtem.
Kis híján eltalált az a varázslat. Mivel engem nem talált el, becsapódott a mögöttem lévő kirakatba, és hatalmas pusztítást végzett. Szerencsére a bent lévő eladó épségben megúszta.
Gyorsan felpattantam, majd lecsatoltam hátamról hatalmas kardom, és a földbe mélyesztettem azt.
- Itt jó helyen leszel, addig sem akadályozol a mozgásban. – mondtam fegyveremnek, majd ellenfelem felé fordultam.
- Ostoba, tönkre akarod tenni az egész várost? Inkább menjünk a város szélére, és ott folytassuk.
Azzal hátat fordítottam neki, és elkezdtem rohanni a város határa felé.

Elvetődött a támadásom elől, így az egy kirakatba csapódott be. Felállt, majd lecsatolta kardját és beleszúrta a földbe.
- Itt jó helyen leszel, addig sem akadályozol a mozgásban. - mondta a kardjának.
- Ostoba, tönkre akarod tenni az egész várost? Inkább menjünk a város szélére, és ott folytassuk.
Hátat fordított nekem és elkezdett rohanni és ezzel a húzásával ismét meglepett. Mivel nem a harcra figyelt és háttal állt így nem lőttem hátba ezért kénytelen voltam utána rohanni. Amikor végre kiértünk a város szélére megállt.
- Most már eldönthetnéd, hogy mágiával mérjük össze erőnket vagy maratoni futásban... - löktem oda neki.
Nem akartam megvárni mire elkezd támadni így cselekednem kellett.
- Fire Magic. - motyogtam.
Ezzel a mozdulattal felgyújtottam az avart Itachi lábai előtt, de ez csak figyelemelterelés volt így folytattam a támadást.
- Fire Ball! - kiáltottam.
Közepes erősségű tűzlabdát lőttem Itachi irányába, energiaspórolás miatt, és reméltem, hogy a lángoktól nem veszi észre vagy csak későn reagál a lángokból álló golyóra.

Szerencsére követett, ez az ostoba bohóc el akarta pusztítani a várost. Ha a mágus tanács rájön, megjárja. Pláne ha túléli ezt a napot.
- Most már eldönthetnéd, hogy mágiával mérjük össze erőnket vagy maratoni futásban...
Nem volt időm felelni neki, mert ez az aljas cirkuszi mutatványos felgyújtotta lábam előtt az avart, és amíg a lángokat tapostam el, ő ügyködött tovább.
- Fire Ball! – üvöltötte.
Mire feleszméltem, már késő volt, mágikus kardommal próbáltam kivédeni, felemás sikerrel. Későn kapcsoltam, és a tűzgolyó hátralökött, és felgyújtotta a ruhámat. Kapkodva téptem le magamról lángoló pólóm. Az úrnak hála nem perzselődtem meg annyira vészesen, bár elég fájdalmas volt. Ha mindent bele adott volna, akkor most nem lenne ilyen problémám, valószínűleg fel sem keltem volna soha többé. Szerencsére csak egy középszerű lángpamaccsal talált el. Rá kell kapcsolnom, és megmutatni ennek a hűbele Balázsnak, ki is valójában Itachi Sadamesu...
- Lightning Bolt! –üvöltöttem, majd jobb kezemből egy gyenge erősségű villám zúdult ellenfelem irányába.
Csak el akartam terelni a figyelmét vele, így amikor ellőttem, kardom megmarkolva felé kezdtem rohanni, hogy torkának szegezhessem a fegyvert, meg sem várva, hogy a villám célt ért-e vagy sem.

Bejött a trükköm, későn vette észre a tűzgolyómat, igaz megpróbálta kivédeni de nem tudta teljesen és meggyulladt a ruhája amit gyorsan le is kapott magáról. Talán most észbe kapott vagy nem tudom mi történt de végre támadásba lendült ő is.
- Lightning Bolt! - üvöltötte és máris repült felém a következő villáma.
Mivel iszonyat gyorsan közeledett felém a varázslata, csak arra volt időm, hogy megragadjam fakardom és nekihajítsam a villámnak. Amikor összeütköztek csak annyit láttam, hogy szétoszlik a varázslat és fakardom apró fadarabokra bomlik szét.
- Ezért veszel nekem egy új fakardot! - kiáltottam oda neki.
De nem úgy tűnt, hogy sokat foglalkozott volna a dologgal mert közben rohant felém és szinte már éreztem, hogy átvágja torkom a varázskardjával, de az utolsó pillanatban elugrottam és így csak a karomon ejtett egy sebet ami sajnos nem volt kicsinek mondható és iszonyatosan vérzett is. Mivel nem akartam elvérezni, valamit ki kellett találnom, hogy elállítsam a vérzést. Elbújtam egy fa mögé, hogy legyen egy kis időm.
- Fire Magic. - mondtam és sebemre irányítottam a tüzet, iszonyatosan fájt ameddig el nem oltottam de miután kialudt a tűz, a vérzés szerencsére elállt.
- Ezt visszakapod. - szóltam oda Itachinak a fa mögül.
- Red Carpet. - motyogtam halkan, hogy ne hallja meg és felszálltam a fák fölé.
- Fire Ball. - és máris repült a következő tűzlabdám, de ennyivel nem elégedtem meg. - Fire Magic.
És ezzel megnöveltem a tűzlabda lángjait amitől sokkal nagyobbra nőtt maga a golyó is. Leszálltam a földre mert nem maradhattam feleslegesen a levegőben a szőnyeggel. Közben egyre jobban közeledett Itachi felé a lángoló tűzgolyó.

Túl gyenge villámot küldtem felé ezek szerint, mivel egy egyszerű bottal meg tudta állítani.
- Ezért veszel nekem egy új fakardot! –üvöltötte.
Nem nagyon törődtem mondandójával, inkább rátámadtam ellenfelemre. Gyorsan le akartam tudni ezt a harcot, de az istenek óvták szerencsétlen életét, és időben félreugrott. Habár sikerült megvágnom karját, A fák között kezdett távolodni tőlem, majd eltűnt. Biztos voltam benne, hogy nem menekülni próbál, csak bujkál előlem. Nyilván nem volt terve, és idő kellett neki, amíg kitalál valamit.
- Ezt visszakapod.-hallatszott az erdőből.
Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám. A következő pillanatokban arra lettem figyelmes, hogy felülről tart nekem egy nagy labda, ezért minden erőm összeszedve, egy erős fény nyalábbal válaszoltam. A két mágia hangos robajjal csapott egymásnak, amit egy hatalmas robbanás követett. A vakító fényesség miatt el kellett takarnom a szemem, és várni, hogy mi lesz belőle. Mire éreztem hogy kinyithatom, azt vettem észre, hogy a robbanás hatótávolságában lévő fák, eltűntek.
- Ez veszélyes volt, nem gondolod? – kiáltottam oda hozzá.
- Szerintem add fel, már nem hiszem hogy olyan sok varázserőd maradhatott. Mindketten megsérültünk, szóval nem kell szégyenkezned, ha feladod. Jól harcoltál. – üvöltöttem neki tovább.
Vártam reakcióit,és figyeltem minden rezzenését, mozdulatát.

Egy villámcsapással hárította a tűzgolyóm és amikor a két varázslat találkozott hatalmasat robbantak, szinte teljesen kiírtva a közelben levő fákat, csak égő maradványaik maradtak meg.
- Ez veszélyes volt, nem gondolod? – kiáltott.
- Szerintem add fel, már nem hiszem hogy olyan sok varázserőd maradhatott. Mindketten megsérültünk, szóval nem kell szégyenkezned, ha feladod. Jól harcoltál. – üvöltötte még mindig.
- Én adjam fel? Több elektromosság van egy gumicsónakban mint benned, és te nevezed magad villám mágusnak? - nevettem fel hangosan.
Ez a sok mágiahasználat eléggé kimerített még akkor is ha próbáltam spórolósabbra venni a figurát. Már Red Carpetet se tudok használni, csoda, hogy ennyiszer tudtam repülni vele ez a sok varázslás közepette. - Ki kell találnom valamit. - gondoltam magamban. Markomban teremtettem egy aprócska tűzgömböt amit Itachi felé útnak indítottam. Az előző robbanás után hátramaradt égő fák miatt talán ki sem lóg a környezetből így észrevenni se lehet. Itachi ebből az egészből mit sem sejthet mivel meg sem mozdultam ez idő alatt csak álltam és úgy tettem mintha csak várnék. Reménykedni tudtam csak, hogy nem unja meg a várakozást és támad meg valamivel. Amikor már elég közel volt Itachihoz folytattam tervem kivitelezését.
- Fire Magic. - kiáltottam és fellángoltattam vele az aprócska tűzgolyót.
- Ezt védd ki... - löktem oda neki.

- Én adjam fel? Több elektromosság van egy gumicsónakban mint benned, és te nevezed magad villám mágusnak? - nevett fel hangosan.
Látszott rajta, hogy már erejének határán áll, de még sem akarta feladni. Nem volt mit tenni makacssága ellen, ezért úgy döntöttem, minden erőmet beleadom az utolsó lövésembe, mindent vagy semmit alapon akartam eldönteni. Összpontosítottam, és felkészültem utolsó, végzetes villámomra. Látszólag nem mozdult, nyilván próbálta kifújni magát, de ez már nem érdekelt. Eljátszotta az esélyét, innentől már nincs kegyelem
-Lightning Bolt! – motyogtam halkan.
Kezeim körül felizzott a mágikus kör, és egy eget rengető villám hagyta el azt. Ha nem talál, akkor nem hiszem hogy sok mindent fogok tudni kezdeni vele, mivel eléggé leszívta ez az utolsó varázslat az energiáim. Ahogy elhagyta kezem a mágia, abban a pillanatban egy nagy tűzgolyó tűnt fel a semmiből, amit kivédeni ilyen közelségből lehetetlenség volt. A villámom, és a labda elkerülték egymást. Egyenesen mellkasomnak csapódott, vagy 10 métert repültem hátra a becsapódás erejétől, eszméletem vesztve zuhantam a földre. Fogalmam sem volt, hogy a villám talált-e.

Már kezdtem örülni győzelmemnek, amikor hirtelen előttem termett egy villám, amit reflexszerűen kitartott kezeimmel próbáltam kivédeni, természetesen kudarcba is fulladt próbálkozásom de másra időm sem volt. Éreztem ahogy kezeimtől kiindulva egész testemen végigfut egy hatalmas árammennyiség, ami ráadásul neki is repített az első mögöttem levő fának. Valószínűleg a tűzgolyóm eltakarta a kilátást ezért nem láttam amikor ellőtte azt a varázslatát. Az áramütés hatására pár percre elvesztettem eszméletem, amikor felébredtem éreztem, hogy minden porcikám zsibbad és alig tudtam mozdulni. Itachi felé néztem, hogy harcképes még vagy sem, de ahogy láttam ő sem állt jobban mint én. Megpróbáltam felállni, de hatalmas erőfeszítésem ellenére se sikerült.
- Ez egész szép kis löket volt. - szóltam oda neki. - Nem rossz egy lusta alkoholistától.

Amikor Itachi felült, megpróbálkoztam én is újra a felállással mert éreztem, hogy egyre jobban tér vissza az erő zsibbadt végtagjaimba és sikerült is.
- Gratulálok, ügyesen elintéztél... Remélem most meg vagy elégedve. Jössz nekem egy új ruhával, és egy kulaccsal. Valamint egy hordó sörrel kárpótlásképp. - mondta.
Közben megpróbáltam felállni, ami nagy nehezen sikerült, de csak úgy, hogy nekitámaszkodtam a fa törzsének aminek Itachi villáma nekilökött.
- Ezt szerintem döntetlennek titulálhatjuk. - mondta kimerült hangon.
Itachi is feltápászkodott, azután belekapaszkodott egy fa törzsébe nehogy elessen.
- Szerintem is döntetlen. - feleltem. - Viszont ruhával nem jövök neked mert te is tönkretetted az enyém, kulaccsal se jövök mert szétrobbantottad a fakardom, a hordó sört pedig felejtsd el.
Kis idő után, amikor már elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy járni tudjak, odamentem hozzá, hogy segítsek neki és visszamenjünk a városba.
- Innen rögtön elmehetnénk az Asszonybosszantóba. - kezdtem. - Mivel mindketten így megsérültünk kénytelenek vagyunk meginni egy sört, az mindenre orvosság.

- A sör után elválnak útjaink Bohóc, és remélem soha nem találkozunk újra... még mindig utállak. –mondta egy kis mosollyal az arcán.
Közben elindultunk az Asszonybosszantó felé.
- Persze, hogy utálsz, keményebb vagyok mint te és nem tudod feldolgozni, hogy csak a szerencsédnek köszönhetted, hogy döntetlen lett. - löktem oda neki és felkacagtam.
Amikor odaértünk a krimóhoz, beléptünk az ajtón és máris odakiáltottam Serlonnak a csaposnak, hogy kérünk két korsó sört.
- Amióta Mei a Titan Nose klánházában dolgozik te vagy itt a csapos, a kiszolgálás ugyanolyan, de a látvány rossz lett. - kacagtam.
Megittuk a sörünket Itachival, felálltam, elköszöntem mindenkitől és kimentem a krimóból. Gyönyörűen sütött a nap mint általában és nem volt semmi tennivalóm így hát elhatároztam, hogy elmegyek, keresek valami kényelmes fát ami árnyékot ad, leheveredek alatta és kipihenem a harc fáradalmait.

/ Vége /