Kevin McBride VS Nutty

The member 'Juvia Loxar' has done the following action : Kocka

'1d10' : 3, 2

Mágus Aréna, Mágus Aréna, Mágus Aréna. Komolyan mindenhol ezt hallani, és nem értettem, hogy miért annyira nagy szám ez a dolog. Mágusok egymás ellen küzdenek meg csak azért, hogy a közönség szórakozzon. Barbár dolog, de addig-addig nyúztak, amíg csak beadtam a derekam. Egyszer élünk, nem árt, ha kipróbálunk dolgokat. Veszteni valóm nem sok van. Elérkeztem az aréna épületéhez, leadtam a jelentkezésem, és ott helyben egy pillanattal később már meg is volt az ellenfelem. Valami Nutty nevű alak, és a képéről elég furának látszott.
- Hát jó, ha ez a helyzet. - lustán lépek a küzdőtérre, ásítok egyet, hogy nyomatékosítsam a kedvem ehhez az egészhez. Megvárom míg ellenfelem is belép, és a következőt mondom:
- Zavarjuk le gyorsan, keveset aludtam, és szeretnék pihenni. – Nutty nem sokára megérkezik, pár perccel utánam, és kemény, merev lépésekkel lép a csatatérre.
- Cöh...lusta dög vagy...de gyere, had intézzelek le gyorsan...nem tudom sokáig bámulni már a képed. – kezdett bele rögtön és egy fura valamit idézett meg. Mintha valami édesség lenne, és azzal rontott nekem.
Ne olyan hevesen, apróság. - vágok vissza, majd elegánsan kifordulok, s szimplán kiteszem elé a lábam, majd tenyerem élével tarkón vágom. Ellenfelem porba zuhan, majd morgott párat, és mielőtt rátámadhattam volna, hegyes nyalókákat idézett, amiknek a hegye felém tört. Az utolsó pillanatban sikerült elkerülnöm a végzetes döfést, de így is kaptam egy csinos sebet a bal vállamra. Ezután, amíg felmértem a sérülést, ellenfelem nem tágított. Én voltam a barom, hogy levettem róla a szemem, de ezután már biztos, hogy nem fogom megtenni ezt még egyszer. Egy lándzsaszerű valami jelent meg a kezeiben, amikkel erőteljes döféseket intézett felém. Épphogy csak el tudtam kerülgetni a döféseket, majd elkaptam a lándzsa végét, az egyik döfésnél, és magam felé rántottam vele az ellenfelemet. Félre álltam az útjából, hagytam, hogy megfejelje a falat, majd elengedtem. Egy elem megmozdításával eltűntem előle, és rögtön a labirintus egy másik részén voltam.
- Most találj meg. - mondtam, mire meglepődtem, hangom kísértetiesen visszhangzott az arénában. Egy darabig csend. Semmi nem történt, én csak haladtam egyre beljebb a labirintusban, majd kiszúrtam valamit a levegőben. Egy repülő, barna…izét. Mint utóbb kiderült, nem más volt, mint ellenfelem, Nutty, ugyanis, ahogy meglátott újra azokat a tüskés dolgokat indította meg felém. Egy újabb elem megmozdításával ismét „szobát” váltottam, a nyalókák becsapódását pedig még hallani lehetett a falon keresztül is.
- Te milyen gyáva vagy! Nem vagy képes szemtől szembe harcolni? - kiáltottam fel neki a levegőbe. Egy szempillantás alatt előttem termett. Egy félmosoly szaladt át arcomon, majd rögtön támadt is, ami elől egy újabb kiforgással tértem ki, és az így nyert lendületet használtam, hogy egy óriási ütést mérjek a feje hátsó részére. Eközben az ütőkezem átalakítottam a Forest Balkan Arm formába, hogy jóval nagyobb erővel legyek képes megütni, majd az ütés után rögtön visszaváltottam rendes formába, és már el is tűntem az egyik fal mögött. Tompa puffanás jelezte, hogy ellenfelem ismét a talajon landolt, de nem érdekelt. Véletlenszerűen haladtam egyik szobáról a másikra, közben figyeltem a tükröt a plafonon, hogy ő merre járhat.
- És még én vagyok gyáva...nem tudom, ki menekül állandóan. – közel lehet, ha ilyen tisztán hallom, és ez tökéletes egy újabb terv kivitelezésére. Körül néztem, és a tükröt is megnéztem, hátha abban meglátom.
~ Megvagy! – elmosolyodtam. Egy fal tetején guggolt, nekem háttal. Remek lehetőség.
- Mögötted! – szóltam, ám direkt későn. Mindkét karomat átalakítottam Forest Balkan Armmá, felkapaszkodtam vele a fal szélére, és elrugaszkodtam. Két lábam magam alatt átvetve, dárdaként szegeztem előre és Nutty hátát céloztam meg, majd páros talppal beleszálltam. Mind a ketten talajt fogtunk, én egy kicsit szerencsésebben, Nutty, nos hát ő már nem annyira.
- Már megbocsáss, ha te is így küzdesz, én is így fogok. – álltam meg fölötte.
- Megdöglesz te rohadék! – támadásba lendült, bár már teljesen elöntötte az agyát a sz@r.
- Ugyan már! – mielőtt megüthetett volna, elkaptam a kezét, és magam felé rántottam. Ezzel egy időben hanyatt vetettem magam, és a lábam a gyomorszájába helyezve átdobtam magam fölött. Mikor felkelt, látszott rajta, hogy vérszemet kapott, meg is indult, de néhány lépés után feladta, és megállt. Kérdőn néztem rá.
- Na jól van..egye fene..de el ne cseszd nekem... – morogta maga elé.
- Te tényleg kattant vagy. Magadban beszélsz? – amikor felállt, egy szempillantás alatt a hátam mögött termett.
- Nem lesz ez így jó bácsi, így meg fog sérülni. – mondta fura hangon. Olyan volt, mint egy démoni kisgyerek, majd éles fájdalom hasított az oldalamba. A kis mocsadék megvágott az édességével, amit megidézett az imént.
- Nem mondták neked, hogy az édesség nem tesz jót a fogaknak? – kérdeztem, majd ismét felszisszentem. Átalakítottam az egyik karomat, és behúztam neki egyet, amivel az arcát céloztam meg. Nutty felállt, letörölte arcáról a lefolyt vért és leporolta a ruháját.
- Nem, nekem nem árt. – mosolygott még mindig. Aztán ismét felém indult. Ide-oda ugrált, hajolgatott, rugózott. Nem nagyon tétováztam, meg akartam ütni, hogy végre leálljon, de ő csak tovább pattogott, mint valami nikkel bolha.
- Te tényleg nem vagy képes sokkal többre. - állapítottam meg, majd kicsit távolabb lépve tőle megálltam, és ismét eltűntem egy fal mögött.
- Nyaa - nyávogott. - ez így elég unalmas, vörös ananász úr.... –csúfolódott. - Nem mókás, ha eltűnsz... - nyafogott. Nutty, és nem is jött utánam. A tükröt figyeltem a plafonon. Két szobával voltam arrébb, de ez épp elég volt, hogy kerülőt tegyek, és ismét mögé férkőzzek. Ahogy elértem az ott hagyott ellenfelem, a lehető leghalkabban hatoltam át a falon, majd nagy fekete ujjammal megkocogtattam a vállát.
- Itt vagyok. - de a másik kezem már lendült is. Nutty „X” alakban maga elé tette a karjait és így sikerült kivédenie a támadást. Egy újabb lándzsát idézett meg, aminek a végére ráállt, és a lándzsa pont olyan erős volt, hogy ne roppanjon össze a súlya alatt. Fentről ugrott rám és megint a hegyes nyalókákat dobálózott.
- Már megint ezek. - egy bukfenccel lendültem előre, és felvettem a lándzsát, amit ellenfelem ott hagyott, majd gondolkodás nélkül felé hajítottam. Hátrált pár lépést, és a lándzsa a földbe állt bele.
- Mellé! – mosolygott Nutty, majd mintha várta volna az újabb csapást. Elrugaszkodtam, és két átalakított karommal ellökve magam támadtam ellenfelemre.
- Nem hinném. - és öklöm már ismét az arca felé száguldott. Az ütés talált, és ellenfelem a falnak vágódott. Bal karomat visszaalakítottam, és a grabancánál megragadtam ellenfelem.
- Ne mond, hogy ennyitől kidőltél. – sajnáltam volna, ha csak eddig bírja. A kis girnyó még az ereje végéből hasba rúgott, amitől hátráltam pár lépést. Beszorult a levegő. Egy pillanatig elég kellemetlen volt, de tudtam, hogy gyorsan kell magam összeszednem.
- Nocsak. - megindultam ellenfelem felé, de az utolsó pillanatban felpattantam a falra, majd onnan a feje búbjára próbáltam ütést mérni. Mielőtt azonban bármi történhetett volna, fura fehér por lepte el a területet ahol voltunk. Egy kicsit köhögtem tőle, mert sikerült rendesen beszipuznom, de némi ízlelgetés után rájöttem, hogy egy porcukor. Mikor nagyjából elült a dolog, ellenfelem nem volt sehol. Bejártam egy egész nagy területet, hátha a nyomára bukkanok, de sehol semmi.
- Asszem meglépett! – kiáltottam, mert nem tudtam, hogy a kommentátorok és a stáb mennyire kísérte figyelemmel Nutty mozgását.
- Akkor most nyertem?

Jack zsebre dugott kézzel sétálgatott az egyik kisvárosban. Föl alá sétálgatott, nem volt kedve semmihez. Ezen a borús napon minden olyan szürkének tűnt, le is hangolta az általában mindig lelkes és energikus fiút. Azonban, ahogy fel alá járkált a városban valami érdekes után kutatva, hirtelen egy beszélgetésnek lett fültanúja.
-Hallottad? Az arénában egymást követik a harcok, a mágusok állandóan egymást nyúzzák.
-Komolyan? És izgalmasak? Megnézünk egyet?
Jack-nek nem is kellett több ennél. Egyből elkapta a jókedv a kíváncsiság, hogy utánajárjon ennek az aréna dolognak. Nem is húzta sokáig az időt, egyből a helyszínre indult. Hamar oda is ért, és miután átesett a formalitásokon szembe is találta magát az ellenfelével. Egy tűzvörös hajú férfi aki jóval magasabb volt nála. Nem látszott rajta, hogy milyen mágiát használ, de ez nem zavarta különösebben. Belépett az arénába. A tömeg ordítozott, őrjöngött és tapsolt. A narrátorok felkonferálták őket, ami egyáltalán nem érdekelte Jack-et, csak a harc. Ördögien elvigyorodott, izgatott lett, és ez feltüzelte.
- Zavarjuk le gyorsan, keveset aludtam, és szeretnék pihenni. -ásított egy hatalmasat.
- Cöh...lusta dög vagy...de gyere, had intézzelek le gyorsan...nem tudom sokáig bámulni már a képed.-mondta neki sértően, majd gyorsan mozgásba lendült. Egy cukorka rúddal nyitott. Kevin nem illetődött, meg bár nem tudta eldönteni magában mi is az Jack kezében szépen válaszolt.
Ne olyan hevesen, apróság.-csúfolódott, majd egy egyszerű mozdulattal megfordult és tarkón vágta Jack-et. Aporba fejelt, de nem várta meg az ellen támadást, hegyes nyalókákkal támadt vissza, el is találva a férfi bal vállát. Kevin megtapogatta a sebét, ezt kihasználva Jack gyorsan megidézett egy Poky lándzsát és erőteljesen rátámadt Kevinre. Kevin gyorsan reagált, időben ellépett a döfések elől, majd jól elkapva a pillanatot, megragadta a lándzsa végét, majd erősen magaféle rántotta a védtelen fiút, aki nekicsapódott a labirintus falának. Mire a fiú észbe kapott, ellenfele már nem volt sehol, csak egy elhaló mondatot hallott.
- Most találj meg.
Jack kezdett mérges lenni. nem volt kedve a labirintus falain belül macska egér játékot űzni, ezért egy Csokoládé szőnyeget idézett meg, rápattant s máris a labirintus felett találta magát, ahonnan könnyedén kiszúrta menekülő ellenfelét. Hegyes nyalókáival máris célba vette a vörös hajú férfit, de ezúttal nem talált célba.
- Te milyen gyáva vagy! Nem vagy képes szemtől szembe harcolni?
Ez a kijelentés egyre csak felhergelte a fiút, nem tétovázott, hogy megmutassa mennyire nem gyáva egyből kevin elött ért földet, majd támad is volna, ha kevin meg nem előzi, és egy erőteljes ütést nem mér az átalakított karjával. jack ismét kénytelen volt megízleni a talajt, egyre csak dühösebb lett. Már támadt volna, de ellenfele azonnal eltűnt a látóteréből.

- És még én vagyok gyáva...nem tudom, ki menekül állandóan. Jack meg sem próbálta utolérni, felugrott egy fal tetejére, hogy onnan szemlélődjön, azonban nem védekezett túl körültekintően…
- Mögötted! –szólalt meg Kevin hirtelen, s már támadt is. Most mindkét keze átalakult, s lábát előrelendítve szinte beleszállt Jack hátába. Jack lezuhant a falról , s nem épp úgy érkezett mint egy akrobatikus tehetséggel megáldott macska…
- Már megbocsáss, ha te is így küzdesz, én is így fogok. – álltam meg fölötte.
- Megdöglesz te rohadék! –Jack nem tudott uralkodni indulatain, még nem fogta fel, hogy amíg az érzelmei, az indulatait belevegyíti a harcba abból annak megint szó szerint pofára esés lesz a vége…
- Ugyan már! –pusztakézzel esett Neki Kevinnek, de a fiú teljesen higgadt votl, így józanul, előrelátta minden lépését, s annak kivitelezését. Megfogta a fiú csuklóját majd megrántotta, s egy erős gyomorrúgás kíséretében áthajította maga fölött. Jack ismét a porban találta magát.Egy pillanatot sem, várt, azonnal felpattant, morgott mint egy veszett eb, már indult is volna neki de ekkor hirtelen megállt. Arcán a meglepettség látszódott, szemei kikerekedtek, aztán pár másodperc múlva arcizma elernyedtek, lehajtotta a fejét.
- Na jól van..egye fene..de el ne cseszd nekem... – morogta maga elé.
- Te tényleg kattant vagy. Magadban beszélsz? – Leo hirtelen felkapta a fejét, s máris Kevin háta mögött termett.
- Nem lesz ez így jó bácsi, így meg fog sérülni. – mondta bájos hangján, majd sunyi módon megidézett egy cukorka rudat amivel szép vágást ejtett kevin oldalán.
- Nem mondták neked, hogy az édesség nem tesz jót a fogaknak? – kérdezte, majd ismét átalakította karját, s behúzott egy hatalmasat a kisfiúnak. Leo- nak még a fal előtt sikerült megállnia. Mintha nem is fájt volna neki, pedig a szája széle szépen felrepedt, s vérezni is kezdett. Ez cseppet sem zavarta. Letörölte a vért a szájáról, majd leporolta ruháját, s mintha mi sem történt volna mosolygott tovább.
~Ez egy Istenes balfék én mondom-morgott odabent Jack miközben nézte a kint történteket…
- Nem, nekem nem árt. – vigyorgott a kisfiú. Ide oda ugrált, hajolgatott, nehogy egy újabb csapás eltalálja.
- Te tényleg nem vagy képes sokkal többre. –mondta Kevin majd ismét eltűnt.
- Nyaa - nyávogott. - ez így elég unalmas, vörös ananász úr.... –csúfolódott. - Nem mókás, ha eltűnsz... - nyafogott. Leo sem találta túl „mókásnak”, hogy kövesse Kevin-t, így ott maradt a helyén. Figyelte a hangokat maga körül. Nem sokkal később hallotta ahogy ellenfele közeledik, s ahogy megkocogtatja a vállát.
- Itt vagyok. – s máris ütésre lendült kevin keze, azonban Leo felkészült, várta a támadást, így ki is tudta védeni azt. „X” alakba tette maga elé kezeit, így védekezve. Aztán Egy gyors mozdulattal felugrott a megidézett lándzsájára, majd onnan elrugaszkodva ismét hegyes nyalókákat dobott Kevin felé.
- Már megint ezek. –ügyesen védte ki a felé repülő apró nyalókákat, s máris felkapta Leo otthgayott lándzsáját, majd saját fegyverét leo felé hajította. Leo hátrált egy lépést, majd a lándzsa éppen hogy csak egy centire siklott ez az orra elől, s landolt a földben.
- Mellé! – mosolygott . kevin ismét támadt átalakított karjaival.
- Nem hinném. –Az erős kar alaposan belepasszírozta a kisfiút a falba, de az meg sem moccant csak idegesítően kuncogott.
~Annyira tudtam, hogy elcseszi...-morgott Jack..
- Ne mond, hogy ennyitől kidőltél. – Leo még mindig ijesztően kuncogott, majd ahogy Kevin felemelte a grabancánál fogva, még hasba tudta rúgni a vörös hajú férfit amitől az hátrébb tántorodott, elengedve őt. Leo kiszabadult a fogásból, ám nem igazán tudott visszatámadni, bár ő maga nem érezte, hogy bármi is fájna neki, valójában elég nagy sérülés érte a falnak csapódáskor…így képtelen volt újabb támadásra.
~”Jack! Egy karcolás ne legyen a testemen mire visszatérek..”-hangzott Nutty kívánsága a fejében, s azonnal tudta mit kel cselekedjen. Még mielőtt Leo bekaphatott volna még egy ütést, gyorsan helyet cserélt sehova, s bevetette a porcukor nevezetű varázslatot.
- Nocsak. – az egész helyet sűrű fehér ködszerű massza lepte be, édeskés illat szált mindenhova, az emberek köhögni kezdtek, senki nem látott semmit. Ezt kihasználva jack, amilyen gyorsan csak tudott eltűnt a helyszínről. Bár háta borzalmasan sajgott, és zsongott a feje a sok ütéstől, valamint eléggé szégyellte a vereségét, nem látott jobb megoldást, a fő az volt, hogy a testüknek ne essen nagyobb baja a mostaninál..
Jack visszaért a városba, ahonnan elindult még aznap..Mindene fájt, égett, ráadásul éhe is volt, és nem édességre fájt a foga…
~Meg kell gyógyítanom a sérüléseinket, és kaját is kel szereznem…-gondolta miközben lassan, nehéz léptekkel haladt előre, de a következő pillanatban összeesett…