Daniel Deamhan

Név: Guarding Darkness /Őrző Sötétség/
Szint: 2
Ár: Pályázat
Leírás:
A használó parancsára a sötétség testet ölt egy gomolygó szélű gömb képében, ami minden esetben a mágus körül mozog, de a mágusnak nem kell a varázslat középpontjában lennie. Ennek mérete szint*1 méter. A sötétséget bárhol létre lehet hozni, de falakon keresztül nem hat, hacsak valahol nem tudja megkerülni azt. A sötétségben a használón és az általa kiválasztottakon kívül senki se lát, hall vagy érez szagokat, és a levegővétel is nehezére esik a nemkívánatos benntartózkodóknak, mivel a tér benn a tökéletes elemi sötétségből áll. A varázslat kinézetre úgy keletkezik, hogy a használó körül a levegő elkezd fekete, porszerű sötétséggé válni, ami körbefonja a használót és kiterjeszkedik. Megtörni lehetetlen, mivel átengedi a fizikai és mágikus támadásokat (tehát egy ügyes támadással el lehet találni a bent lévő mágust), csak nagyobb erejű mágikus fénnyel lehet megszüntetni. A varázslat addig tart, amíg a mágus varázsereje el nem fogy, vagy meg nem szünteti. (Megjegyzés: Ilyesféle anyagtalan sötétséget démoni formában (főleg éjszaka) korlátlanul tud létrehozni, és fölhasználni)


Daniel ledőlt egy fa alá pihenni. Már két hete edzett, szinte megállás nélkül Darkos keze alatt.
- Na, mi az? Csak nem elfáradtál? Tényleg a halandók nem bírnak sokat, tudhattam volna!- Mondta gúnyosan Darkos. Daniel elvigyorodott.
- Kíváncsi vagyok, hogy te hogyan kezdted. - Válaszolta Daniel és fölkelt a földről. Körülötte csupán az erdő sötétje, és a fák körvonalai látszódtak. Éjszaka volt. Daniel előre lépett pár lépést a tisztás közepére, és újra koncentrálni kezdte a mágikus energiáit. A sötétség felkúszott a bal kezére, mint ahogy azt már eddig oly sokszor tette, és a sötétség aura tökéletesen megformálódott, a keze szinte beleolvadt az őt körülvevő sötétségbe.
~ Eddig jó vagyok. ~ Gondolta Daniel, majd tovább koncentrált. A sötétség ismét elkezdett gyűlni, ezúttal a jobb kezén. A sötétség ezúttal lassabban fonódott a kézre, és Daniel egyre fáradtabbnak érezte magát. Sikerült, most már a jobb kezén is egy sötétség aura díszelgett, és Daniel meg volt elégedve magával. Hirtelen kimerültség csapott végig rajta, és a sötétség a kezei körül szétzilált, de sikerült megtartania a kontrollt, és így nem szállt el a mágia. Erre csak az utóbbi három napban vált képessé. Daniel érezte, hogy ezúttal tovább fog jutni, mint eddig bármikor, és elindult az egyik fa felé. Körülötte már jó néhány fán látszottak a gyakorlás nyoma, mély behorpadások, megrepedt törzsek és néhol kisebb vérfoltok. Darkos kikötése az volt, hogy Danielnek a technika használatával ki kell döntenie teljesen egy fát, csupán a két keze és a sötétség aura használatával. Odaért egy olyan fához, amit még nem próbált meg egyszer se átütni, és beállt egy széles alapállásba. A fa elég vastag és széles volt, de ez nem érdekelte Danielt. A kezeit felhúzta a bordáihoz, majd minden erejével kiütött. A mágia nem ingott meg, és fájdalmat nem érzett, viszont a fa behorpadt és egy kicsit reccsent. Elkezdte váltott kezes ütésekkel ütni a fát, a mágia minden egyes ütéssel kissé halványabbnak látszott, de kitartott, a fa pedig egyre jobban recsegni kezdett. Kb másfél perc után az ökle nyoma már jó mélyen benne volt a fában, és a mágia foszlani látszott a keze körül. Lihegett a fáradtságtól, megállt és koncentrálni kezdett. Nagy nehezen sikerült visszaszereznie a mágia fölött az irányítást, és minden erejét elkezdte gyűjteni.
~A következő ütés lesz az utolsó. ~ Gondolta. A keze körül még jobban felizzott a sötétség, és mintha ’’ párologna’’ elkezdett terjedni. Daniel ismét felvette az alapállást és mindkét kezét hátrahúzta, és most a teljes testsúlyát belerakva beledőléssel ütött. A kezei utat vájtak a fába, és a túloldalon jöttek ki, így ’’ benne’’ voltak a fában. Daniel megfeszítette minden izmát, és felfelé rántotta a kezeit a fában. A fa hatalmas reccsenés keretében keresztbe kettétört Daniel kezei mentén, aki ennek következtében hátraesett, és szerencséjére a fa nem az ő irányába esett. A mágia megszűnt a kezein. Miközben kilihegte magát csak ennyit mondott:
- Megcsináltam. –
- Igen, ebben igazad van, de máris kidőltél? – Mondta gúnyosan Darkos. – Na, mindegy, amit kiszabtam tényleg megcsináltad, most jön a következő lépés, amint képes vagy rá vedd fel megint az aurát mindkét kezedre, és próbáld ki Mortemet úgy, hogy a kezeidet a sötétség borítja. – Daniel nem szólt semmit, de magában kételkedett a dolgon, még soha sem próbálta a sötétség aurával bevont kezével alkalmazni Mortemet, épp elég feladat volt a sötétségből adódó védelem, erő és gyorsaság megszokása és kihasználása, nemhogy egy kard használata. Pihent kb 1 óra hosszat, majd felkelt, ismét felvette a mágiát, és az egyik fa alá támasztott Mortemhez ment, majd kihúzta a tokjából. A kard meglepően könnyű volt, és jobban tudta forgatni a kezében. Odasétált egy másik fához, és neki látott a gyakorlásnak.

Újabb három nap telt el, mire megszokta és elsajátította Mortem forgatását a sötétség aura használata közben, és arra a következtetésre jutott, hogy sokkal gyorsabban, erősebben és effektívebben tudja alkalmazni a kardot, mint valaha. Darkos ezt látván így szólt hozzá.
- Most, hogy a kardom használata is megy neked ilyen formában, tovább haladhatunk egy új mágiára. Eddig is a sötétséget ’’ kontrolláltad’’, már amennyire arra képes voltál az erőddel. Most egy picit komplexebb formában kell ezt megtenned, belülről kell ‘’ előteremtened’’ a sötétséget, megmutatom. – Mondta Darkos. Daniel elmerült a belső világába, ahol Darkos már várta, és elkezdte bemutatni a technikát. Darkos körül a levegő elkezdett keringeni, és sötétséggé vált, majd körbeölelte Darkost, és a mérete rohamos sebességgel nőtt. Mire Daniel feleszmélt mindenhol csak sötétséget látott. Nem hallott, látott semmit. Elindult arra amerre Darkos állt, nem volt ott semmit. Egyre nehezebben lélegzett, úgy érezte, hogy a saját gondolatait se hallja, és kezdett idegessé válni. Ekkor egy kis pöccintést érzett a fején, és előrerepült, majd hirtelen nem volt sötétség körülötte. A földről feltápászkodva visszanézett, és maga mögött egy sötétség gömböt látott. Épp elkezdte volna megkerülni, amikor az elindult felé, és mire feleszmélt megint a sötétségben állt. Darkos megjelent előtte.
- Egy harcban már meghaltál volna az első másodpercben. – Mondta, majd csettintett. Daniel körbenézett, tisztán látta a sötétség határát tőle nem messze, és tisztán látta a kint lévő teret és Darkost is.
- Most csak 20 méteresre terjesztettem ki, de a maximumom 200 méter, az erőm többet is engede, de utána a sötétség szertefoszlik. Temészetesen ez csak nappalra vonatkozik, éjszaka egész más a helyzet. – Mondta Darkos. – Neked jelenlegi erőddel maximum 5-öt jósolok. – Itt egy kis gúny is került a hangjába. Daniel visszatért belső világából a valóságba, és elkezdte próbálgatni a technikát Darkos utasításai szerint. Első néhány próbálkozásra csupán maga körül egy-egy kis részletet sikerült a sötétségből maga köré vonnia, de kitartóan próbálkozott.

Eltelt még két hét, és sikerült elérnie, hogy 2 méterig kiterjedjen körülötte a technika, melyet Darkos Őrző Sötétségnek nevezett. Darkos gúnyosan vélekedett erről az eredményről is, de Danielt ez nem érdekelte. Ideje volt továbbállnia az erősből, és valami igazi harcba keveredni, mivel már hiányolták a végtagjaji is az igazi ellenfél elleni küzdelmet. Ismét egy lerombolt erdőszakaszt hagyott maga mögött, csak úgy, mint előző gyakorlásakor, de Danielt annyira érdekelte a természet épsége, mint az élet szentsége. Semennyire.

Név: Demonic Speed /Démoni Gyorsaság/
Szint: 3
Ár: Pályázat
Leírás: A használó felveszi Darkos sebességét, ami az átlagos emberi mozgás sebességének 10*-ese. Ez gyakorlatban annyit tesz, hogy a használó 1 másodpercet 10-nek él meg, és annyit is cselekedhet alatta. Ez a technika nagyon megerőltető emberi formában, így a használó csak szint*1 másodpercig használhatja (a technikán belül ez ugyebár 10 másodpercnek érződik). A sebesség miatt a támadások ereje is megnő, mivel gyorsabban csapódnak be, viszont bármilyen nem démoni mágia használata lehetetlen a mágián belül. Ez a mágia nem kerül túl sok mágikus energiába, de mivel nagyon megőröltető ezért ahány másodpercig használva volt, annyi percet kénytelen a mágus várni a technika végeztével, hogy újra használhassa. (Megjegyzés: A démon alapvető sebessége ez, de ő képes lassítani magán a szórakozás kedvéért.)


Danielnek kis nosztalgia hangulata támadt, ahogy áthaladt a pusztaság közepén álló, kis csordogáló folyó által kettészelt falun. Az emberek barátságtalanul néztek rá, mint valami szemétkupacra, csak úgy, mint gyerekkorában az erdő melletti faluban, ahova sokat mászkált, részben unalomból, részben az öreg Momoicsi készletbeszerzési ügyletei miatt. Abban a faluban talán azért is néztek rá így, mert féltek az öregtől, és úgy tudták, hogy Daniel a fia. Itt viszont más volt a helyzet. Itt már azért féltek az emberek, mert az volt ami, fekete mágus. A félelemmel teli, elhúzódó szánalmas emberek látványa megerősítette volna azt az érzetét, hogy kezd erőssé válni. Viszont itt más volt a helyzet. Az emberek lenézték, nem hajoltak meg az ereje előtt, sőt talán úgy gondolták, hogy el is tudnának bánni vele. Ez bosszantotta Danielt. A falusiak még a falu határában vették észre mágiáját, ahol két útonállóval végzett, majd élőhalottá változtatta őket, és elraktározta a testüket. Onnantól követték ezek a tekintetek. Daniel kezdte elveszteni a hidegvérét, és dühösen pillantgatott körbe ahogy haladt.
~ Arrogáns férgek, szánalmasak mint a többi átlagos ember, és még ők merne lenézni rám. Csak egy módon mutathatom meg nekik felsőbbrendűségemet. Meg kell ölnöm mind. ~ Mortemre rakta a kezét, és épp előhúzta volna, de a benne lakózó démon ismét lecsitította.
- Nem teheted meg. Ahhoz, hogy megszerezhesd amire szükségünk van teljes erődben kell lenned, amikor odaérünk. - Mondta Darkos. Daniel idegesen szorította össze a fogát, de nem vette le a kezét a kardja markolatáról.
~ Akkor mágia nélkül ölöm meg mind. ~
- Nem. Nem vagy elég erős hozzá, hogy győzelmet arass ekkora túlerő ellen, főleg nem mágia nélkül. Az már bizonyossá vált, hogy nem egészen a te stílusodra van szabva Mortem, és a falusiak között van néhány jó fegyverforgató. Legalábbis az őseik között biztosan volt. - Mondta a démon. Daniel meglepődve engedte el kardja markolatát.
~ Jártál itt? ~
- Igen, még régen, amikor szabad voltam. Azt kell mondjam, majdhogynem úgy vívtak a helyiek mint holmi fegyvermágus. Természetesen hasztalan volt ellenem, de egészen érdekes volt eljátszadozni velük. -
~ Tesztelhetem ellenük a vívási készségeimet... ~
- Nem. Már megmondtam, hogy sokan vannak rád, és nem vagy még közel sem olyan erős mint amilyennek kéne lenned. Túlbecsülöd magad, és ez baj. Ráadásul az érzelmeidet sem uralod, ez egy harcosnál megengedhetetlen. Így a fegyveredet sem tudod uralni! Még nem vagy harcos, te még csak ember vagy, egy kezdő mágus. Nem sokkal jobb mint ők. - Danielből kitörni készült a düh, de lecsillapította magát. Igaza van a démonnak. A férgek már csak férgek maradnak. Neki másnak kell lennie, uralkodnia kell magán. Egy hidegvérű harcos és mágus jobban megfélemlíti a parasztokat mint egy ideges gyilkos.
~ Rendben, lenyugszom. Viszont mond el, hogy hova megyünk és miért. ~ A többes szám csak úgy jött, és elcsodálkozást váltott ki. Darkos azonban természetesnek vette.
- Mint említettem az előbb, már jártam ebben a faluban. Porig romboltam, de ekkor megjelent egy csapat démonvadász. - Darkos elvigyorodott. - Elismerem, egész szépen próbálkoztak. - Daniel megértette, hogy mire utal a démon.
~ Igen, és azért kellett idejönnöm, mert a földbe tiportál itt pár mágust? ~
- Nem egészen. Anti-démon mágiával rendelkeztek, és amikor látták, hogy nem igazán érnek ellenem semmit, mindannyian kombinálták az erejüket egy összhang csapásba. Egy elég erős mágiát hoztak létre, ami dicséretre méltó, főleg, hogy minél több embernek kell kombinálnia a mágiáját annál nehezebb a dolog. Sikerült is levágniuk az egyik kezemet. Aztán görcsöt kaptak félelmükben, amikor nevetve visszanövesztettem sötétségből. Miután végeztem velük távoztam a faluból, de ismét erre keveredtem a harmadik hordozómmal. Elhaladtunk egy emlékmű mellett, ahonnan éreztem a saját erőmet áradni, de akárhogy unszoltam nem volt hajlandó felkutatni a levágott kezemet. Kár, pedig sokkal erősebbé válhatott volna. De te más vagy. - Fejezte be a démon. Daniel kezdte sejteni, hogy miért kell teljesen erejében lennie a feladathoz.
~ És miből gondolod, hogy valaki más nem szerezte meg már a kezet? ~
- Nos, lényegében egy halott, mágiát nem sugárzó kézről beszélünk. Az egy másik dolog, hogy egy démoni kéz, és egy elemből van, csak úgy mint az egész testem. Nevezhetnénk úgy is, hogy inaktív mágiaforrás. A falusiak bizonyára egy emberi testrésznek nézhették, amit az őket megtámadó démon tett olyanná amilyen, így eltemették gyanakvás nélkül. Na de mindjárt itt is vagyunk. - A folyóhoz ért, ami keresztülhaladt a falun és a pusztán. Egy kis híd vezetett egy szigetre, ahol egy emlékmű állt.
~ Helyben vagyok. ~ Gondolta Daniel. Az emlékműre nem volt sok írva, és az is dísztelenül.
A démontámadás áldozatainak emlékére.
- Kicsit jobbra. - Mondta Darkos. Daniel arra ment, és a tömegsír melletti különálló sírkőhöz ért.
Itt nyugszanak a hősök, kik megpróbáltak megvédeni minket a gonosztól.
- Itt lesz a kezem, milyen ironikus. - A démon kissé felnevetett.
~ Kezdjem el kiásni itt mindenki szeme láttára? ~ Kérdezte Daniel.
- Nem lesz rá szükség. - Mondta Darkos. - Csak térdelj le, és érintsd meg a földet, aztán engedd, hogy egy pillanatra áteresszem rajtad az energiám. - Daniel így is tett. Pár pillanatig nem történt semmi, majd a földből szivárogni kezdett a füstszerű sötétség, és Daniel keze felé kúszott a levegőben. Amikor elérte iszonyatos fájdalom csapta meg hirtelen, de hasonlított a legutóbbi ilyen alkalomhoz, így könnyebb volt kibírni.
- A fájdalom azért van, mert az ember sokkal inkább a fény teremtménye mint a sötétségé. Ahogy magadba szívod a sötétséget lassan te is a sötétség lényévé válsz, és a változás fájdalmas, de ahogy egyre erősebb leszel megszokod és elmúlik. - Jegyezte meg a démon csak úgy félvállról. Lassan elfogyott a sötétség, és Daniel hirtelen a belső világába került. Darkos vele szemben állt, és vigyorogva nézett rá.
- Rendben, látom a különbséget. Nos akkor most itt az ideje, hogy egy új technikát tanítsak meg neked. - Mondta a démon.
- És mi lenne az? - Kérdezte Daniel.
- Nos, úgy látom, hogy a te küzdőstílusodnak a legfontosabb eleme a sebesség, ezért ezt kéne erősíteni, amíg nem tudod felvenni az én formámat. - Jött a válasz.
- Értem, és mit kéne pontosan tennem? -
- Át kell törnöd bizonyos "korlátokat", amik emberi szinten tartják a sebességedet, és így elérheted az én mozgási sebességem. - Darkos hirtelen mellette termett. - Pont így. A démoni sebesség az emberi tízszeresének felel meg, de nem fogja bírni a tested sokáig. Viszont amíg emberi ellenfeleid vannak addig előnybe tudsz kerülni, kitérni és támadni is effektíven fogsz tudni ezzel a technikával. Ha meg nem emberi az ellenfeled. - Darkos vigyora itt még szélesebbre húzódott. - Ott lesz az én formám, ahol korlátlanul megy a technika. Amit tenned kell az viszonylag egyszerű, koncentráld a mágiád a tested összes pontjára egyszerre. Ha kimarad egy terület akkor vagy létre se jön a technika vagy rosszabb dolog történik. Nem tudod például csak a kezedet felgyorsítani, vagyis "szintre" hozni, mert leszakadna a tested többi részétől a hirtelen mozdulatoktól. - Daniel koncentrálni kezdett. A mágia szétszéledt a testében, majd az egész eltűnt az éterben. Újra próbálkozott, de ismét kudarcot vallott. Darkos csöndben figyelte. Néhány perc után Daniel érezni kezdte, hogy fárad, de végre sikerült elérnie a célját.
- Jó, ez így jó lesz. Próbálj megmozdulni úgy, hogy a mozgásba fekteted az energiád. - Daniel így is tett hirtelen sokkal előrébb találta magát, mint ahol az előbb volt.
- Nem rossz, de még sokat kell gyakorolnod. - A gyakorlás sokáig tartott, és úgy lett vége, hogy Darkos rávilágított, hogy a valóságban kéne folytatni a technika elsajátítását, és amúgy sem maradhat napokig a falu közepén. Amint kinyitotta a szemét észrevette, hogy milyen sok idő telt el, éppen hajnalodott. A falusiak nem zargatták, bizonyára úgy gondolták, hogy az egyik hős emlékének jött adózni, de nem tudta meg, hogy megváltozott e a hozzáállásuk vele kapcsolatban, mivel senkit se látott ahogy távozott a faluból. Kinn a pusztán még gyalogolt egy ideig, mire megfelelő helyet talált a gyakorláshoz és táborveréshez. Végül egy kis facsoport szélénél telepedett le, ahonnan élelmet tudott szerezni. Több napon keresztül gyakorolt, mire úgy érezte valamennyire alkalmazni tudja a technikát. Ezek után továbbindult, és folytatta utazását.