Magánküldetés: Erdei körút (Hwarug Zhor, Kevin Hawkeye, Tezzeret, Kes Kontráz)

Egy ideig rohantunk a patkányok elől, egészen addig, míg egy patakot nem találatunk. A folyás irányban haladva képesek voltunk eltüntetni a nyomainkat. Amikor már biztosra lehetett venni, hogy nem üldöznek akkor átkeltünk a patakon. Nem mentünk túl sokat a parttól mikor találtunk egy eldugott tisztást. Ezt a helyet ideálisnak tartottam arra, hogy pihenjünk ezért előkaptam a jogarom és a Fém mágia segítségével egy fém iglut alkottam. Nem volt túl nagy úgy három méter átmérőjű félgömb, amihez egy, egy méter hosszú bejárat csatlakozott. A belsejében a fal mentén padokkal, hogy le lehessen rájuk ülni és a falakon ablak, hogy ne legyen túl sötét benn. Amint elkészült pár faággal elfedtem, hogy azért ne találjanak rá olyan könnyen a rágcsálók. Belépve Hwarug letette Shu-t a padra aztán a táskáját is, letette. Én is leültem, mivel már kezdtem érezni a kimerültséget.
- Kes, figyelj. Megdobnál egy kis tűzzel? – Fordult hozzám Hwarug.
- Minek? – Kérdeztem mivel nem értettem ezt a kérdést.
- Hát, nehéz elmagyaráznom, csak dobj meg vele, jobban megérted, ha látod. – Gondolkodón elhúztam a számat, mivel nem tudtam még dűlőre jutni a társam képessége felett. Ezért inkább dobtam neki egy Red Fire Ball-t szép lassan. Amit ö el is kapott aztán megette, mint egy almát. Aminek hatására az arcán lévő sebek elkezdtek begyógyulni.
- Óh, így sokkal jobb köszi. Van a tyómban némi kaja, bár inkább édesség. Kérsz belőle?- Kérdezte barátságos hangon.
- Köszönöm, az jól fog esni. Egy ideje már gondolkodom rajtad. Te véletlen nem egy dragonslayer vagy? – Tetem fel a kérdésem miközben vettem egy kis édességet.
- Igaz is, még be sem mutatkoztam tisztességesen, Hwrug Zhor a Lamia Scale sárkányölője – Hajolt meg vigyorogva, aztán egy zacskó édességet vett ki a táskájából.
- Értem. - válaszoltam.
- Nem hittem, hogy ismersz sárkányölőket.-
- Nem ismerek egyet sem. Csak hallottam róluk ezt, azt. –
- Aha. – Válaszolta egyszerűen.
- Azt halottam, hogy kétféle van. Az, aki egy sárkánytól tanult és az, aki lakrima által vált azzá. – Jegyeztem meg azt, amit eddig halottam erről a mágia ágról. Aztán én is elkezdtem enni, hogy némileg visszatérjen az erőm.
- Lakrima? – Kérdezte érdeklődve. - Lehet, bár ezt nem tudtam. Én, Krázustól tanultam.-
- Az meg ki?- Kérdeztem bár a választ sejtettem, mivel a lakrimákról nem tudót.
- Az apám, a világ legerősebb tűzsárkánya, - Kezdte a mondandóját nagy örömmel. - bár, fogalmam sincs, most merre lehet. -
- Értem, tehát igaz, amit hallottam. – Mondtam miközben arra a pletykára gondoltam miszerint a sárkányok egyszer csak eltűntek. Bár engem ez annyira nem érdekelt, hogy foglalkozzak vele. A beszéd kiszárította a torkom ezért elővettem a kulacsom és ittam belőle.
- Egész jól forgatod azt a fura fegyvert, amit használsz, a klánod specialitása? – Kérdezte némi érdeklődéssel.
- Nem, csak egy örökség. – Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Miközben visszagondoltam hogy a mesterem mondta, hogy az édes anyám biztos azt akarná, hogy az enyém, legyen.
- Érdekes. – Jegyezte, meg miközben folytatta a nassolást.
- Mi? – Aztán a táskámból elővettem a kajám és elkezdtem enni.
- Hát az, hogy a kard egy örökség és harcra használod. Én ezt a tőrt kaptam – Mutatott az oldalán lévő kopott bőrtokra. - de nekem ez csak emlék, még nem is használtam. Bár, emléknek sem mondanám, csak azt tudom, hogy a vér szerinti apámé volt. -
- Ez a fegyver az Ikerfarkas penge. Amit az édes anyám hagyott rám. – mondtam miközben elővettem a fegyverét. - Szerintem egy fegyver arra való, hogy használják és nem, arra hogy nézegessék, legalábbis én ezt tanultam a mesteremtől. – Mondtam miközben arra gondoltam, hogy milyen fura lenne, ha csak dísznek hordanám.
- Lehet igazad, van, - Tette el a tőrt. - de a harchoz nekem itt vannak a lángjaim. – Mutatta meg az erejét azáltal, hogy a kezét lángba borította. Aztán egy szerűen elfújta azokat.
- Megyek, megtöltöm a kulacsom egy kis vízzel, mert kifogytam. – Mondta aztán kiment a kijáraton.
Nem sokkal hogy kiment, Shu kezdett el nyöszörögni, jelezve, hogy nem sokára felébred.
- Hol vagyok és mi történt? A húgom, hol van a húgom? – Kezdete a mondandóját idegeskedve.
- Nyugodj meg. – Szóltam neki ridegen.
- Nem, nem, meg kell őt menteni, mielőtt megölik a Svanekek. - Aggodalmaskodót És elkotyogta magát. Ez természetes az embereknél, ha idegesek, nem tudnak odafigyelni, mit mondanak.
- Svanekek? – Lépet be az ajtón Hwarug. - Ez úgy hangzott mintha tudtál volna róluk. – Jegyezte meg érdeklődve.
- Nem ez a fontos, azért béreltünk fel benneteket, hogy megvédjetek minket, én vagyok a megbízótok, azonnal mentsétek meg Minót! – vette keményebbre a hangját.
- Nem! – Kiáltottam rá. - Előbb mondj el mindent amit tudsz! Vagy csináld, magad. –
- Mi, de, hiszen a ti feladatotok lett volna a védelme, ezért béreltünk fel bennetek. – erősködött tovább a megbízónk
Ez után Hwarug elkezdett összepakolni jelezve, hogy ö már itt sem van.
- Látod, ő legalább megérti. – Értette félre a helyzetet Shu.
- Ne értsd félre Shu, amiről nem tudok semmit, azt nem tudom megoldani – Mondta olyan hangnemben, mint amilyenben én szoktam beszélni. Aztán kisétált a kijáratom. Aztán oldalra állt. Ezt én láttam, de Shu túl ideges volt a hoz, hogy észrevegye.
- Na, akkor tisztázzuk, elmondasz mindent, amit csak tudsz, vagy már itt sem vagyok. – Tértem vissza a szokásos ridegségemhez.
- Állj! Ezt nem teheted, a húgom, meg kell menteni! – Pánikolt tovább Shu.
- Akkor mesélj a dolgokról és akkor vissza tudom hozni a húgod – Mondtam ezzel is rákényszerítve a színvallásra.
- Hát jó, rendben, mindent elmondok. – Válaszolta teljesen kétségbeesetten és megtörten.
- Gyere be, Hwarug, ne állj ott kin. – Szóltam a kinn állónak. Akinek a bejövetele valamelyest meg nyugtatta Shu-t.
- Elnézést a titkolózásért, de tudjátok már cserbenhagyott minket egy csapat, mikor meg tudták mi a helyzet. – mondta szomorúan. - Igazából tudtuk, hogy ezek a lények a Svanekek az erdőben tanyáznak. Az egész pár hónapja kezdődött, ekkor vált életveszélyessé az erdő, aki mégis bemerészkedett az erdőbe azt többet nem láttuk viszont, mivel vagy vacsora, vagy áldozat lett belőle. Ami a bácsikánk betegségét illeti, az nem igaz, a gyógynövényekre, valójában nekem van szükségem. – ekkor felhúzta mellkasán a felsőjét, amin egy csecsemőfejnyi vöröses folt éktelenkedett. A seb meglehetősen csúnyán nézett ki, a bőre nagyon vékony volt a vöröses foltnál és az erek feketén dudorodtak ki. – Ezt egy nekromatta átka okozta, úgy három hónapja, - engedte vissza a felsőjét – ami nagyon lassan gyógyul, ezért van szükségem a szérumra. Amióta kifogytam belőle, a seb ismét nőni kezdett és a szérumot csak újholdkor lehet elkészíteni, ami holnap este lesz és még Minót is meg kell mentenünk, mielőtt bármi másba belefognánk. Sietnünk kell, vészesen fogy az időnk. -
- Az erőm visszatért tehát felőlem indulhatunk. – Pattantam fel a padról.
- Mégis hová? – Kérdezte a fiú.
- A lány meg mentésére. – Válaszoltam egyszerűen.
- Jah, megtalálni nem is lesz nehéz, - vigyorodott el Hwarug – de, hogy jutunk be észrevétlenül a táborukba, rohadt sokan lehetnek ott. – Miközben vigyorogva az újait kezdte el ropogtatni.
- A Tömeget bízd rám, én elcsalom őket és lefoglalom egy részüket. Ti meg a többit intézitek el a táborban. – Adtam tudtukra a tervem. Amit aközben eszeltem ki miközben Shu beszélt.
- Jó ötlet, de előbb nézzük meg milyen helyre is vitték Minot. – Mondta Hwarug.
- Akkor indulás. – Jelentettem ki már meg volt a kupaktanács. Azzal felkaptam a táskám, amiből szerencsétlen fiú nem értett semmit.
- Akkor menjünk az orrunk után – Mondta Hwarug vigyorogva aztán kifelé haladva hátba veregette Shu–t.
- De, de honnét tudjátok hová kell menni? – Idegeskedett tovább.
- Indulás. – Mondtam aztán jelzésképpen én is hátba vertem Shu-t de, én némileg erősebben jelezve, hogy nem ácsorogni kellene.
- De, hova merre kellene elindulni?- Kérdezte ismét Shu.
- Kuss! – Szóltam rá hangosan mivel kezdett az idegeimre menni. - Hwarug mutasd az utat. – Szóltam a sárkányölőnek mivel információim szerint az ilyen mágusoknak jó a szaglásuk, így könnyebben megtalálja a patkányokat.
- Akkor – Szippantott párat a levegőbe - balra. Shu, - Nézett hátra a válla fölött. – remélem, tényleg elmondtál mindent, nem szeretnék több meglepetést, Mino élete múlik rajta. – Azzal zsebre vágta a kezét és elindult.