Rane Iceclaw vs Shiina Kaori

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 3, 4

- Hát hogyne. Jó móka lesz, és még a cég hírnevét is öregbíthetem. – türelmetlenül vártam már, hogy elkezdődjön az aréna harca. Nyugtalanul sétáltam fel-alá a váróteremnek álcázott kalitkában. Tűzforró volt a levegő, izzadtság csorgott rajtam, és a sziklába vájt szobában még csak nem is láttam, hogy hogyan fog kinézni a küzdőtér. – Már megint a Quattro zseniális harci szelleme. Miért is ide jöttem? – sóhajtottam.
- Nem értem Jhon, miért van nálunk mindig tökéletesen jó idő a meccseink kezdete előtt? – Lakrimák által felhangosított beszéd törte meg a csendet. Hogy mi? Ez nekik a tökéletes idő?!
- Ki érdekel, Tom? A lényeg, hogy itt vagyunk, akárcsak a közönség és a mai párosunk is! – Juhé.
~ Ne legyél már ilyen majrés, Rane! – unta meg lassan Arisa is a belső monológomat.
~ Jó, jó. – ráztam meg a fejem, és igyekeztem magam hangulatba hozni. Hiszen talán most valami érdekeset is mondanak.
- Úgy érzem, te már tudod is, hogy ezúttal kik fognak elkápráztatni minket az arénában.
- De még mennyire, Tom. A két küzdőfél ezúttal is ugyanazt a vad céhet képviseli, név szerint a Quatro Cerberus-t!
~ Azt hittem, mindenki eljött már ide az első körrel. – tátottam el a számat, mikor kivágódott az ajtó. Fényesen felvillanó lámpa jelezte, hogy talán indulnom kéne.
- Hííínnye! Azért remélem szájkosarat hoztak magukkal.
- Azt talán nem, de pengéket és fagyos kisugárzást annál inkább! Fogadjuk nagy tapssal Shiina Kaori-t, a kardok úrnőjét, valamint ellenfelét, Rane Iceclaw-t, ki a jég elemének parancsolója! – Kigúvadt szemekkel néztem előre. Egyrészt Kaori neve is meglepett, másrészt a hőség újabb magasságokba emelkedése is mellbe vágott, de az aréna kinézetén akadtam ki a legjobban. Ezt direkt ellenem találták ki..
- Ez aztán szép felkomponálás volt, Jhon. De mégis hol fognak megküzdeni ezek a vad mágusok?
- A Pokol Szájában, ami talán még náluk is vadabb! – illik hozzá a név… Még mindig sokkolva léptem rá egy, felém tartó platformra, ami ezután lassú lebegéssel indult meg a lávamező közepe felé.
- Pokol Szája?
- Úgy bizony, Tom. Vérebeink egy hatalmas, forró lávával teli gödör felett vívják meg párharcukat; mégpedig folyamatosan mozgásban lévő, 10x10 méteres platformokat használva talapzatként.
- Hű Jhon, ez a környezet elég kedvezőtlen egy jégmágusnak... – Magamtól eszembe sem jutott volna. Kösz, Tom!
- Talán, de ez még nem minden!
- Nem?
- De nem ám! Nem csak a több tucatnyi platform lebeg majd a hasadék felett. Véletlenszerű időpontokban, lávás kőzetekből kreált ölebek ugranak elő a Pokol Szájából, hogy bármit széttépjenek, ami az útjukba kerül. Ha luftot fognak, egyszerűen csak visszahullanak a szakadékba.
- Ez nem semmi, Jhon. De mi történik, ha nemcsak a kutyák, hanem valamelyik versenyző is lezuhan a lávába? – a kérdésre önkéntelenül is lepillantottam. A bugyborékoló láva vöröses izzással világította meg a gödröt, kétséget sem hagyva afelől, hogy nem csak trükk a forróság. De legalább nem csak egy sorban voltak a lebegő négyzetek, így leesve is lehet egy kis szerencsém.
- Nos... a nézők pont az ilyen izgalmakért fizetik meg azt a röhejesen olcsó belépőt! – Kenyeret és cirkuszt, ugye?
- Igaz is! Lássuk hát azokat az izgalmakat! – figyelmem nekem is visszairányult az arénára. A platform egyenes irányban siklott középre. Egy másik is hasonlóan viselkedett, amin már ki tudtam venni ellenfelem alakját. Kaori mit sem változott az alatt a néhány hónap alatt, amit távol töltöttem a céhtől. Mozdulatai ugyanolyan ruganyosak voltak, ahogy előresétált az emelvényén.
- Shika! – kiáltottam át hozzá, mikor hallótávolságon belül értünk. Ami nem volt túl messzi, hiszen a nézők hangosan követelték, hogy történjen már valami. - Azt hittem, az összes Quattros már rég itt van, és félholtra verték egymást!
- Volt egy kis elintéznivalóm, de csak ideértem.... nem gondoltam volna, hogy te leszel az első ellenfelem. – mosolyodott el a lány.
- Megpróbáltam kivárni az első hullámot, és csak a másodikban jönni. - sóhajtottam. Macháról már nem is beszélve. - Mennyire szeretnéd komolyan venni ezt? - pillantottam körbe, utalva az egész cécóra. A két platform enyhe kört írt le egymás körül, szinte súrolva a másik oldalát, de még csak elmozdulnunk sem kellett ahhoz, hogy szemben legyünk. Valaki nagyon precízen állította be ezeket.
- Én nyerni jöttem, Rane... – csillant fel a szeme. - Azt hiszem izgalmas harc vár ránk, még ha nem is vérre menő.
- Kíváncsi vagyok, mennyit fejlődtem. - léptem át hozzá. - Ice Make: Armor, Sword! – kellemes hideg áradt ki belőlem, ahogy kinőtt rajtam a jégpáncél. Kezemben kétélű kard jelent meg. Kissé aggódtam amiatt, hogy a forróság le fogja gyengíteni mágiámat, de a penge szárazon csillogott. Magam elé tartva a fegyvert szóltam oda Shikának. - Az első támadás a tiéd.
- Ex-quip: Kagura! – nem vesztegette beszédre a levegőjét a fegyvermágus. A köztünk fekvő néhány métert egy pillanat alatt tette meg, a mágikus fegyver azonnal mellkasomat célozta meg. A támadás hevessége meglepett. Még sosem harcoltam fegyvermágussal, általában én leptem meg másokat a közelharccal. De itt nem lesz ilyen előnyöm.. A jégpenge az utolsó pillanatban blokkolta Kagura vágását. Kissé hitetlenkedve néztem a vigyorgó lányra. Erősebb voltam nála, ebben biztos voltam, de fizikailag legalább ugyanolyan jó kondiban volt, mint én, és jóval több gyakorlata.. Hidegkék aura tört elő belőlem, még messzebb űzve a láva által ontott forróságot. Pillanatok alatt nedvessé vált lábunk alatt a platform, de az Aurának nem ez volt az igazi ereje. A lány szinte azonnal libabőrös lett a hőmérséklet-változástól, de nem adta föl azt a tervét, hogy az első vágással intézze el a harcot. Néhány centimétert hátráltam, ahogy próbálta áttörni a védelmemet, de közben dolgozott másik mágiám.
- Kissé hűvös vagy, nem gondolod? Így illik üdvözölni egy céhtársat? – csikorogta Kaori.
- Ennél még csak rosszabb jön. – vigyorodtam el most én. - Vajon meddig tudsz a közelemben maradni?
- A kérdés az, hogy meddig akarok! – a lány egy kecses mozdulattal ellökte magát kardomról. Egyensúlyomat vesztve léptem előre párat, de addigra ellenfelem már egy másik platformon álldogálva integetett, tőlem távolodva.
- Heh. – Egy pillanatra elgondolkodtam. Milyen gyorsan fedjem fel mágiáimat előtte? Egyet-kettőt csak lehet az elején is. - Ice Make: Orb! – Kaori fölött néhány méterrel labda nagyságú gömbök jelentek meg, lassan fel-alá lebegve. Szinte azonnal tűhegyes jégcsapok repültek felé belőlük. - Sokkal jobb, nem? – kiáltottam át, de túlságosan el volt foglalva azzal, hogy az életét védje. Rövid köröket írt le kardja, ahogy a folyamatosan érkező jégtüskéket törte darabokra. De néhány még így is átjutott. Hamarosan sekély vágásokból szivárgott vére.
Torokhangú morgás figyelmeztetett arra, hogy nem vagyok egyedül. Gondolkodás nélkül vágtam magam hasra. Egy lávakutya csak centiméterekre hibázott el engem, de még így is megperzselte a hátamat.
- Frost Ball! - próbáltam talpra kecmeregni, de egy újabb lávalény ugrott felém. Ezek kipécéztek engem? Vagy csak egyenlővé akarják tenni a szervezők a küzdelmet? Az acélkék golyó pontosan eltalálta a lény fejét. Gőz sistergett fel, és a lény most már kő formájában zuhant le a lávába. Eközben az én gömbjeimből elfogyott a lövedék, felemésztették magukat. Kaori tehát..
- Great Crescent Slash! – hallottam hangját, túl közel ahhoz, hogy még mindig a másik emelvényen legyen.
… rám koncentrálhat.
- Ice Make: Ice Cube! – pördültem felé. Jégkocka jelent meg köztem és egy vakítóan sárga félhold körül. A támadás elsodorta és porrá zúzta az akadályt, de jócskán legyengülve folytatta útját felém. Másra nem volt időm, így csak magam elé kaptam két kezem. Karjaimról csilingelve tört le a jégpáncél, felemésztve a sugár maradék energiáját is, csak néhány karcolást ejtve rajtam. Shika kezében már új fegyver lapult, egy kétkezes, hasonlóan hajlított kard, mint az előző.
- Kezdem élvezni! – nevettem fel. Nem volt ez olyan vészes, mint amire számítottam.. - Frost Ball! – Az előző jéggolyók testvérei repültek ki kezemből.
- Empower weapon! – egy pillanat alatt repültek végig a lány ujjai a pengén, minek nyomán.. Semmi sem történt? Semmi változást nem láttam a kardon, de Kaori teljes magabiztossággal vágott bele a lövedékbe, ami megszűnt létezni. Újra hasonló mutatványba kezdett, mint az Orb ellen, de most néhány ugrással is kiegészítette védelmét.
- Ugye tudod, hogy ha menekülsz, te fogsz előbb kifulladni? – eresztettem le a kezem. A Frost Ballnál kisebb lövedékek fognak kelleni.
- Ne becsüld alá az állóképességem! – vigyorgott tovább. - Ex-Quip: Kaori#07! Crescent Slash! – néhány másodperc múlva az előző lövedék kistestvére szállt felém.
- Ice Make: Sword! – idéztem meg egy újabb kardot. A vágás közepét céloztam meg. Halk reccsenést hallatott fegyverem, de a Crescent Slash ártalmatlanul csapódott be a platformba két oldalamon. De szinte azonnal repült a következő. És a kardja halványan újra izzani kezdett.
- Mushroom Grenade: Nocturnal Darkness! – a kard újrateremtése nem volt könnyű, így a gombamágiához fordultam. A kis gombát a lány felé hajítottam, majd egy nem túl elegáns gurulást bemutatva kijöttem a tűzvonalból. Pillanatokon belül mágikus sötétség töltötte be a platform nagy részét. Még két lövés repült el vaktában, messzire célt tévesztve, mire a lány abbahagyta a lövöldözést. Néhány lélegzettel próbáltam kifújni magam.
~ Távol kéne maradnom tőle. Vagy elég közel hozzá, hogy a Frost Aura megfagyassza. Vagy valami. – jutottam a zseniális megállapításra. A teljesen megzavarodott lány kitántorgott a sötétségből, de most őt vette célba az egyik lávaszörny. Bugyborékoló hang előzte meg felbukkanásukat, legalábbis az első háromét, így viszonylag felkészülten várta őt. Soha jobb alkalom nekem! Felpattantam a földről, és Kaori felé rohantam.
- Ice Make: Panther! – Combközépig érő jégpárduc jelent meg lábam mellett. Kecses mozgással ügetésbe váltott, messzire megelőzve engem azon a néhány lépésen, ami alatt Kaorihoz lehetett érni.
- Weapon Moving! – fordult felém a lány. Kardja minden további figyelmeztetés nélkül repült felém, belecsapódva páncélom mellkasi részébe. Hangos roppanással pusztult el ez a része is, cserébe csak egy égő, de sekély sebet kaptam a vállamon, no és kibillentett a futásból.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – szinte automatikusan próbáltam oldalra ugrani a támadás elől, de csak a párduc sínylette meg a fegyverpárt. Jégszilánkok töltötték meg a platformot, ahogy a cica darabokra törve szóródott szét minden égtájban.
Tervem lassan formát öltött: fegyvertáram nagy része közelharcra fókuszált, ahogy Kaorié is. De fegyvermágusi képzése hatékonyabbá tette ebben. Nincs más hátra, mint kifárasztani. Ha ilyen ütemben kell harcolnia, hamar elfárad, míg az én mágiám kimerül, és utána még itt van az én fizikai erőm is..
- Zansatsusha no Kiba! – töprengésem nem tartott tovább két másodpercnél, de így is túl sok időt töltöttem vele. Feketén gomolygó aura vette körbe az újabb kardot, amit a lány egy óriási vágással igyekezett – feltehetőleg – arcomba építeni. Legalábbis erre utalt az, hogy a levegőbe ugorva vágott homlokom felé. – Ice Make: Claws! – pánikba esve próbáltam kitalálni valamilyen mágiát, ami megvédene a kardtól, de csak a legelső varázslatom jutott eszembe, ahogy arcom felé kaptam a kezem. A jégkarmok többször vastagabbak voltak mint máskor, de még így is meggyűlt a bajuk a kard erejével: folyamatosan teremtettem őket újra, de a támadás lassan elvesztette az erejét. A lány nyugodtan ért talpra, és mielőtt megnyugodhattam volna, a lehető legegyszerűbb támadási mód mellett döntött. Hasba rúgott. Levegőért kapkodva léptem hátra egyet, majd megkaptam a párját, ami már túl sok volt: az aura így is az emelvény szélére szorított, de a két rúgás már le is lökött, egyenesen a láva irányába…

Az aréna váróterme kényelmes, és elegánsan berendezett volt. Az ajtó felől mintha iszonyatos hő ömlött volna be a szobába, ezért némi frissítő limonádé is ki volt készítve. Végre eljött az idő, hogy kilépjek a küzdőtérre; enyhe zajként érzékeltem a tömeg ordítását és a kommentátorok beszélgetését. Egy hatalmas, forrongó lávatenger terült elém, fölötte egy tucatnyi mozgó platformmal.
- Shika! – hallottam egy ismerős kiáltást az aréna túloldaláról. Rane volt az, és ő is épp ekkor lépett be a küzdőtérre. - Azt hittem, az összes Quattros már rég itt van, és félholtra verték egymást!
- Volt egy kis elintéznivalóm, de csak ideértem.... nem gondoltam volna, hogy te leszel az első ellenfelem. – köszöntöttem őt egy intéssel. Tudtam, hogy Rane erős mágus, de a terep nem kedvezett neki. Ki kellett használnom a mozgó platformok adta előnyt, amik között én könnyedén navigálhattam, de a jégmágus fizikai ereje nem tette ezt lehetővé számára.
- Megpróbáltam kivárni az első hullámot, és csak a másodikban jönni. – sóhajtott céhtársam, ahogy egyre közelebb sodródtunk egymáshoz. - Mennyire szeretnéd komolyan venni ezt?
- Én nyerni jöttem, Rane... Azt hiszem izgalmas harc vár ránk, még ha nem is vérre menő. – válaszoltam neki vigyorogva.
- Kíváncsi vagyok, mennyit fejlődtem. –lépett át az én platformomra, és már el is sütötte első mágiáit védekező állásba helyezkedve - Ice Make: Armor, Sword! Az első támadás a tiéd.
- Ex-quip: Kagura! – idéztem meg kedvenc kardomat, és azonnal támadásba is lendültem. Kíváncsi voltam, hogy mennyire bírja a gyűrődés a jégpáncél, és hogy Rane milyen jól forgatja fagyos pengéjét. Egy gyors suhanással és egy határozott csapással nyitottam a párharcot. A mellkasra célzott támadást Rane az utolsó pillanatban hárította csak fegyverével, és meglepett kifejezés ült ki arcára. Úgy éreztem, ha továbbra is támadó pozícióban tudok maradni, akkor nagy eséllyel enyém lehet a győzelem, ám Rane ezt másképp gondolta. A lávából sugárzó forróságot hirtelen egy fagyos fuvallat váltotta fel, melynek forrása ellenfelem volt. Próbáltam egy nagyobb taszítással áttörni Rane védelmét, ám ő csak pár centimétert hátrált, és a hideg már kezdte csípni a bőrömet.
- Kissé hűvös vagy, nem gondolod? Így illik üdvözölni egy céhtársat? – kérdeztem, s próbáltam leplezni, hogy sikeresen romba döntötte terveimet.
- Ennél még csak rosszabb jön. Vajon meddig tudsz a közelemben maradni? – nézett vissza rám vigyorogva. Egy fél pillantással felmértem a környezetünket, és észrevettem, hogy egy platform éppen olyan közel úszott el, hogy még át tudok rá ugrani.
- A kérdés az, hogy meddig akarok! – mondtam, és visszavonulót fújtam. Hátráltam egy keveset, majd átugrottam a távolodó platformra, és biztos lábbal értem földet.
- Heh. Ice Make: Orb! – kezdett támadásba a jégmágus, majd vigyorogva átkiáltott. - Sokkal jobb, nem?
A három jéggömb, melyet megidézett, elkezdte magából rám lövöldözni apró jéglövedékeit.
- Táncolj! – suttogtam magamban, és amilyen gyorsan csak tudtam, magam elé kaptam Kagurát, majd őrült táncba kezdtem vele. A technika még nem volt tökéletes sajnos; néhány lövedék súrolt, és kettő belém is fúródott, amiket azonnal ki is szedtem magamból. Kagura, bár mágikus fegyver volt, még nem jöttem rá különleges varázslataira. A tánc is csak egy lépéssorozat volt, amit azért fejlesztettem ki, hogy több ellenféllel is hatékonyan megküzdjek. A varázslat, amit most akartam használni, az csak egyszerű kardok esetében működött, ezért lecseréltem örökségemet ez egyik újonnan vásárolt fegyveremre.
- Ex-quip: Shirogane! – jelent meg a kezemben a hófehér penge. Rane épp egy lávaszörnyeteget támadott meg, ezért volt némi időm koncentrálni. Lassan közelítettem a platform széle felé, miközben az energiát összpontosítottam a kardba. Egy ugrás, és máris közelebb kerültem Rane-hez. Még pár lépés, és már csak néhány méter maradt közöttünk.
- Great Crescent Slash! – kiáltottam, és egy hatalmas sarló alakú vágást indítottam meg a fiú felé.
- Ice Make: Ice Cube! – idézett meg egy kockát védekezésképpen, ám a mágia elsodorta azt, és kissé legyengülve ugyan, de folytatta az útját, egyenesen Rane karvédőibe becsapódva.
- Kezdem élvezni! –nevetett fel hangosan Rane, majd támadásba lendült. - Frost Ball!
A mágia néhány jéggolyó formájában indult meg felém.
- Empower weapon! – erősítettem meg a kardot, hogy kibírja a támadások erejét, és a lövedékek egy részét kikerültem, míg egy másik adagot kettészeltem, s ártalmatlanul csapódtak be valahol máshol. Rane veszélyes ellenfél volt, rengeteg varázslat lapult zsebeiben, ezek nagy része pedig távolsági támadás volt. Közel kellett kerülnöm hozzá, ehhez azonban nem volt elég gyors a kétkezes kard mágikus vágása.
- Ugye tudod, hogy ha menekülsz, te fogsz előbb kifulladni? – kérdezte magabiztosan?
- Ne becsüld alá az állóképességem! – válaszoltam neki vigyorogva, mert még egyáltalán nem éreztem úgy, hogy akár a közelében is lennék a kifáradásnak. - Ex-Quip: Kaori#07! – idéztem meg Kagura kisebb testvérét, ami azonban nem volt mágikus fegyver. Néhány másodperc elteltével mágikus hasítást zúdítottam az ellenfélre. - Crescent Slash!
Lassú lépésben haladtam Rane felé, és újabb csóvát indítottam útjára. Ekkor azonban valami egészen hirtelen, és előreláthatatlan dolog történt.
- Mushroom Grenade: Nocturnal Darkness! – hallatszott a varázsszó, ám most nem fagyos lövedékek indultak meg felém, hanem teljes sötétség vett körül, pedig már majdnem Rane közelében voltam. Dühösen indítottam el két lövedéket arrafelé, amerre a mágust sejtettem, majd nagy nehezen kievickéltem a sötétségből. Rémes hang kíséretében bukkant fel egy lávaszörny,amit egy gyors lépéssel kikerültem. Azonban nem volt nyugtom, Rane újabb távolsági mágiát idézett meg.
- Ice Make: Panther! – ugrott felém egy jégpárduc, miközben Rane is megindult. A fiú felé küldtem a wakizashit, remélve, hogy ezzel hátratántoríthatom.
- Weapon moving! – adtam neki löketet, és nagy sebességgel csapódott be a mellpáncélba, majd még annál is tovább, míg végül a földbe fúródott. A párduc is közben már a nyakamon volt. Kikerülni már nem tudtam, ezért gyorsan megidéztem két pengét.
- Ex-quip: Haikari to Kuragari! – jelentek meg a kezemben az ikerpengék, amiket a felugró párduc hasába vágtam, s az azonnal szilánkokká zúzódott.
A rövid, egykezes kardok azonban csak ezen pár pillanatig maradhattak nálam. Ahhoz, hogy Rane aurája ne tudjon megfagyasztani, a lehető legnagyobb távolságot kellett megtartanom tőle, erre pedig a legalkalmasabb fegyver a Zansatsusha volt.
- Ex-quip: Zansatsusha. – majd egy ugrással a jégmágus fölé kerültem, és hatalmas csapást mértem rá. – Zansatsusha no Kiba!
Nem tétovázhattam, bár még volt a fejemben néhány varázslat kénytelen voltam ezt ellőni.
– Ice Make: Claws! – idézett meg kezeire két vastag karmos jégmancsot, ám sorozatos támadásaimat már az se bírta.
Magabiztosan érkeztem a talpamra. Ranet a platform szélére kényszerítettem. Hirtelen ötlettől vezérelve belerúgtam egyet a mellkasába, majd még egyet. Az utolsó támadásom végre megtette a hatását. Ellenfelem elvesztette egyensúlyát, és lassított felvételben hátraesett egyenesen a fortyogó láva irányába…

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 1, 6