Vér Szava - Zárás (Leena, Adelus Morningway, Akuri Senhsi, Shiina Kaori, Rane Iceclaw, Ovan Sandinger)

Miután véget ért a harc, Faust kitér Erza elől, és a csigalépcsőkön suhan felfelé, majd eltűnik egy csapóajtó mögött! Ha akartok, most pihenhettek, összebeszélhettek. Akik már nincsenek a küldetésben, ők vagy elhagyták a tornyot, vagy eszméletlenül fekszenek mellettetek.
Ha készen álltok, ti is felmentek a csigalépcsőn, át a csapóajtón.
Egy ovális terembe érkeztek, ami egy királyi trónteremre emlékeztet titeket. A falakon körbe mindenféle fennségjelzésekkel ellátott, megperzselődött, véres, szakadt zászlók. Szobrok állnak a falak tövében, közülük egy pár megsérült, vagy a földön darabokban hever. A terem északi végében egy lépcső vezet felfelé egy legalább 10 méter magas emelvényre, melynek tetején egy trón található, azon pedig egy egy csontváz ül. Furcsán néz ki, az ujjcsontok túl hosszúak, a koponya is eléggé nyújtott, a szemgödör túl kicsi, a fogak nagyok és hegyesek. A csontvázról lerohadt minden hús, még a rajta lévő bőrpáncél is látott jobb napokat, bizonyára elég régóta halott lehet az illető.
Faust a trón előtt áll, mikor mind megérkeztek, megfordul, a kezében egy kis szobrocskát láttok, de nem tudjátok kivenni, mit ábrázol.
-Eddigi győzelmetek hiába való! Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt!
Gondolom senki nem kíván megalázkodni.
-Ám legyen... tanúi lesztek a Sötétség feltámadásának! Jól figyeljetek!
Faust megpördül, és a szobrot a csontváz bordái közé vágja. A bordák széttörnek, a csontváz megremeg. Faust kikapja a kezét a hullából, a szobor már nincs nála. A csontvázat sárgás, kékes fény lengi körbe, és szép lassan húst, izmokat, és szerveket formál köréjük. A folyamat nagyon lassú, Faust is elfordul végül, és démoni kacajban tör ki.
-Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után!
Faust testét is körbelengik a fények, leugrik az emelvényről, és indul a harc!
Faust képességei:
A Thousand Shade (ezer árny): Faust mindegyikőtök elé egy árnyképmást idéz, nem tudjátok melyik az igazi Faust, de mindegyikőtökre jut egy másolat.
Matter Melting (anyag olvasztás): Faust rácsap a környezet bármely pontjára, és az elkezd olvadni. Többnyire ezt az egyensúlyotok megtörésére alkalmazza mondjuk a padlón, vagy bármin, amihez hozzáértek.
Perrish! : Mikor Faust elordítja magát, hogy "Pusztulj", fekete koponyák törnek ki a földből, és rátok vetik magukat. Egy csapással elpusztíthatók, de hatalmas létszámuk miatt elkerülhetetlen, hogy ne harapdáljanak össze titeket.
A Sacrifice to the Darkness (Áldozat a Sötétségnek): Faust akkor aktiválja ezt a képességét, ha sikerül titeket megsebeznie. Mikor megteszi, előrehajol és természetfeletti sikoly kíséretében a levegőn át szívni kezdi a véreteket. Testeteket borító sebekből patakzani kezd a vér és az ő szájába áramlik.
Faust borzasztóan gyors, mozgékony, karmaival támad, melyek borotvaélesek. Nem sok lehetőségetek van sebzést vinni rá, ha mégis sikerül, nem marad nyoma.

Az a helyzet, hogy Faust VE-je 10 000, így képtelenség győznötök ellene! Mikor már nem bírjátok tovább, mindegyikőtökön aktiválja a Sacrifice to the Darkness-t. Postotok eddig tartson...

Határidő e hét VASÁRNAPJA! Aki addig nem ír, az kimarad a végkifejletből!

Na jó, mivel talán már többé nem mesélek, ezért utolsó döntésem legyen inkább kegyes, semmint ok arra hogy már megint közgyűlöletnek örvendjek (jó szokásomhoz híven)!
Nincs határidő, nincs követelmény, írjatok...ennyi...

Leenát elragadta sötétség, fogalma sem volt mennyi időt tölthetett ott, még is az első gondolata az volt mióta van ott. Csend volt, nem hallott és nem látott semmit, érezte nem tudja mozgatni testét, nem jön ki hang a torkán. Fogalma sem volt mennyi idő telt el, de lassan hideg lett. Valami hideg és érdes dolgon feküdt, tompa fájdalmat érzett, de nem tudta hol.
„Leena! Leena! Térj észhez hallod!” – kiáltott Camren.
„ Carmen?” – kérdezett vissza meglepődve mikor egy árny bontakozott ki előtte. Olybá tűnt felé közeledik és egyre közelebb ér hozzá. Magas volt, arca vékonykás és gyönyörű teste. Leena szemeit tágra nyitva figyelte az alakot. Finom vonalú lábaival kecsesen közeledett felé.
„ Leena! Szedd már össze magad ember!” – kiáltott újra, ahogy közelebb ért, meztelen volt, de hosszú rózsaszín haja palást ként takarta testét. Telt keblei ritmikusan ringatóztak alatta. Leena még is az arcán csüngette szemeit, finom vágású mélylilás szemeit, hosszú fekete pillák körvonalazták, mályva színű kissé telt ajkait kiemelte fehér arcán lévő halvány pír.
„Carmen ez te vagy?” – kérdezte meg illetődve.
„Nem bazd meg a szomszéd!”
„Szomszéd?” – kérdezett vissza Leena értetlen arccal, majd a le pillantott és meg látta saját meztelen testét is. „ EHHH… - nyögött fel – A ruhám….
„Ja ember szed már össze magad!” – tért ki hitéből Carmen és megrázta a vállát. Hosszú vékony újai, az úrinők kezére emlékeztették Leenát.
„ Így nézel ki?” – kérdezte Leena újra végig nézve Camren finom testén.
„ Igen, mert?” – kérdezte.
Leena meg szeppenve nézte továbbra is testét. Sosem gondolta volna hogy a hangnak a fejében még teste is van.
„ Hát csak… „ – szólalt meg.
„ Leena erre most nincs időnk! Ébredj fel!” – szólt rá Carmen.
„ De hát ébren vagyok, és egyébként is hol vagyunk? Mi történt? „– nézet rá újra fel.
„ Elájultál, és a fejedben, de szedd már össze magad, Faust még él!” – mondta komolyan. Egyszeriben visszatértek az múlt percek eseményei, de még mindig nem tudta megérteni mi történt.
„ A fejemben? „
„Most ne akard ezt megérteni!” – mondta és felhúztam a földről.
„ De hát akkor hogyan ébredjek fel ha nem értem!” – akadékoskodott.
„ Így!” – vágta rá és meg lökte Leenát.
Leena zuhanni kezdet valami feneketlen mélységbe, kapálózni kezdett, de csak zuhant tovább, majd egyszer csak kinyitotta a szemét….
Újra a teremben volt, törmelékek között feküdt és borzalmasan fázott. Meg próbált fel ülni, de ekkor visszatért a fájdalom. Hasán és kezén lévő sebek újra szúrni kezdtek, mintha ezernyi kés fúródna húsába. Sziszegve tápászkodott fel, és ahogy végig nézett a termen meg látta az ájult Katsut.
„ Ne!”
Amennyire tudott futva indult meg a fiú elé, akinek fél testét egy szobor gigászi maradványa temette be. Rémült arccal nézet végig a fiún, és kő szoborét nyúlt. Borzalmasan nehéz volt, csak hangosan felnyögve volt képes meg tolni a kődarabot, ami kimozdítva helyéről át billent a másik oldalára és hangosan kongva végezte a kövön.
- Katsu! Katsu! Hallasz engem? – kérdezte Leena miközben finoman meg rázta a vállát. A fiú nem felelte és Leena gyomorgörcse tovább nőtt. Ahogy végig tekintett a fiún látta a rengeteg sérülést, ami testét borította, de mindközül a legnagyobb medence csontja alatt tátongó seb volt. Leena remegő kézzel nyúlt a sebhez, ahogy meg tapintotta már tudta, Katsu medence csontja eltört. Mindkét kezét sebe fölé helyezte és összpontosított. Hamarosan meg is jelent a kék fény keze alatt, de alig pislákolt. Leena összeszorította fogát és újra és újra koncentrálni kezdett, de mindössze néhány percig sikerült felerősíteni a gyógyítást, majd újra elhalványult a fény.
„ Gyerünk már!” – unszolta magát.
„ Fölöslegesen erőlködsz!” – szólalt meg Camren kifejezéstelen hangon.
„ Ahelyett hogy beszólogatsz segíthetnél!” – vágott vissza.
„ És még is hogyan gondoltad? „ kérdezte csípős hangon – „ Hiába erőlködsz, szinte teljesen felhasználtad minden erőd.”
Leena fejében szöget ütött Carmen mondata, egy nagy adag levegőt nyelt le, majd megismételte még jó párszor.
„ Most már mennie kell!” – kezét újra Katsu sebéhez tette, és gyógyítani kezdte a sebet. Ekkor viszont rá döbbent, nem tudja hogyan kell meggyógyítania Katsu sebét, hiszen hiába próbálta a seb csak vérzett. Lassan a seb körül a bőr lilásodni kezdett, és amikor meg tapintotta a bőr nem érezte a törött csontot. Katsu rendszertelen légzése zihálásba váltott és Leena egyre idegesebb lett. Keze immáron annyira remegett hogy képetlen volt fél percnél tovább fen tartani mágiáját.
„ Hagyd már abba!” – parancsolt rá Carmen.
„Nem!” – vágta rá.
„Értsd már meg, ezzel nem segítesz se neki se magadnak!”
„ De meg kell gyógyítanom! Nem hagyhatom…
„ DE HA NEM TUDOD BAZD MEG! Te is alig állsz a lábadon, és te is jól tudod! Ha túl sok mágiát használsz fel, akkor bele halsz! Arról meg már ne is beszéljünk, hogy azt se tudod mi baja!” - ordított rá.
Leena nem felelt, pontosan tudta, hogy Carmennek igaza van, könnyek gyűltek a szemébe majd lassan gördültek le.
„ A sérülés túl mély, és nem tudjuk a belső vérzésről se semmit, ha vérlebeny marad valahol, bele is halhat.” – tette hozzá immár halkabban,
„ És akkor még is mit tegyek? – borult ki Leena – Hagyjam meghalni?
„ Csak állítsd el a vérzést, azzal kitart addig amíg nem kap szakszerű ellátást.”
Leena sírva próbálkozott újra, majd amikor a vérzés csökkent fel állt. Egész testében remegett, könnyei lassan gördülve potyogtak arcáról, mélyé lélegzetek véve próbált megnyugodni. A teremben ekkora több mágus is megjelent.
„ Ők legalább jól vannak.” – mondta magában szomorúan, de ekkor észrevette Kaorit a földön fekve. Mellette két ismeretlen mágus térdelt. Meg törölte szemét és még szipogva indult meg feléjük.
- Kaori te vagy az? – indult meg felé Leena. Oda érve látta Kaori se úszta meg kevesebbel, mint mások.
- Leena… – felelte gyenge hangon. Leena letérdelve mellé meg tapintotta hasát, próbálta a lehető leg kevésbé sem fájdalmat okozni Kaorinak, de ez nem sikerült. Ahogy meg tapogatta a hasát, rájött a lánynak több bordája is eltört, jobb oldalt a negyedik és az ötödik bordája bal oldalt pedig a második és a harmadik bordája. Leenát viszont most még sem a törött bordák aggasztották, hanem azok által okozott kár. Fogalma sem volt arról, mekkora a és milyen súlyos a törés, ahogy arról sem, károsították el már a belső szerveket.
- Te ismered? – hallotta meg a Leena a két mellette lévő mágus beszélgetését.
- Nem – suttogta a másik – Csak Téged és Kaorit ismerem innen.
Ahogy kezét a lány hasa felemelte még mindig remegett. Összpontosított, de képtelen volt megidézni a varázslatot. „ Gyerünk már! Koncentrálnom kell! Gyerünk „ győzködte magát. Újra koncentrált, becsukta szemét és elképzelte, ahogy a mágiája kiáramlik a kezén Kaori testébe, ekkor kezek körül halvány fény kezdett pislákolni. Sebei újra égni kezdtek de Leena meg makacsolta magát és nem engedett a fájdalomnak. Nem telt bele egy perc se és a halványkék fény újra ki aludt. Zihálva görnyedt a lány hasa fölé. „ Mi a jó isten van velem?! Miért nem megy?! - kérdezte magától. „ Gyerünk már! Koncentrálnom kell! Gyerünk „ győzködte magát. - „ A rohadt életbe!” - kiáltott fel – „ még ahhoz sincs elég erőm, hogy kiadjam dühömet!”
Újra felemelte kezét és próbálkozott, de mind össze ti másodpercnél tovább sose bírta megtartani a mágiát. „Miért? MIÉRT?!”
- Nem súlyos… van időnk Leena… - nyögte Kaori, Leena a lányra tekintett, de nem bírta sokáig. Inkább elfordította arcát, mert ha őt nézte csak még jobban kínozta a tudat, hogy képtelen segíteni rajta. Érezte amint egy újabb könnycsepp gurult le az arcán.
- Ne haragudj… én… én … - nyögte, de inkább hallgatott.
- Jó hogy itt vagy Rane, - szólat meg a mágus –szegény nagyon csúnyán eltalálták, nem fair hogy pont ő sérült meg míg én és ő megúsztuk.
„ Lélegezz mélyeket Leena!” – szólt rá Camren de most valahogy el tűnt az él a hangjából, mintha megértené őt – „ Ha nem nyugodsz meg nem fog sikerülni!”
Leena megfogadva a tanácsot mély lélegzeteket véve újra neki esett, érezte ahogy a mágiája kiáramlik kezéből, de közben azt is tudta, ahogy Katsut sem úgy Kaorit sem lesz képes meg gyógyítani teljesen.
- Kicsit jobban érzem magam… - szólalt meg, Leena bólintott egy aprót, majd a földre támasztotta kezét. Borzalmasan szédült, és igyekezett mély lélegzeteket venni.
- Köszönöm.
- Nincs mit. – felelte Leena.
- Bár ne kéne itt lenünk… - szólalt meg az egyik mágus.
- A többiek jól vannak? – kérdezte Kaori – Aki fekszik ugye… nem halott?
Leena szédelegve nézte ahogy zöld hajú fiú fel áll és körbe néz. Bódult elmével ült, és bár szólni akart sehogy sem tudott. Egy folytában az járt a fejébe miért történik ez… miért nem tudta meg gyógyítani bajtársait.
- Nem, nem halottak, és úgy tűnik egészben vannak még. – felelte.
- Tudja valaki mik lehetnek ezek? – kérdezte a köpenyes mágus.
- Démonok.
- Szörnyetegek. – tette hozzá Leena.
- Sok ötletem nincs… De nem emberek.
- Na igen és a képességeik… Míg csak nem is hallottam ilyenekről. - mondta tanácstalanul – Egész végi azt hittem, hogy valamelyik sötét céh, mondjuk a Balck And Tears, vagy a Skull Orders műve lehet ez a támadás. De most már nem vagyok biztos benne.
- Szerintem inkább az a kérdés, hogy jutottak ekkora erőhöz.
- Egy ilyen böhöm tornyot nem tudtak volna felhúzni feltűnés nélkül.
- Mondasz valamit… A nevem Adelus Mornongway a Qatro Cerberustól. – fordult Leena felé - van itt valaki a Fairy Tailből?
- Leena vagyok. – szólal meg – A Dragon Fangből.
- Ovan, Lamia Scale. – felelte tömören a fekete hajú srác…
Miközben a többiek még beszélgettek Leena erőt vett magán és a zöld hajú sráchoz lépett.
- Köszönöm, én egyben vagyok inkább pihenj te is egyet! A nevem Rane. – szólt a fiú mikor látta gyógyítani kezdené.
- Biztos? – kérdezte.
- Persze. – felelte egy mosollyal.
- Rendben. – mosolygott rá vissza, és tovább indult de néhány lépés után fájón kapott hasához.
- Leena te vérzel... Ülj le egy kicsit, neked is pihenned kell... – kérte Kaori.
- Nem még nem… - lihegte de bár mennyire is nehezére esett be kellett látnia. Ha nem pihen maga is újra elájul, és egyáltalán nem volt biztos hogy fel tud kelni.
- Szükségünk van rád de nem félholtan! – korholta Kaori finoman.
- Így akarsz vele szembeszállni? - kérdezte. - Ezzel csak veszélybe sodornál minket és magadat is!
- Valahogyan segítenünk kell neki – lépett mellé Adelus. - Van valakinek kötszere vagy hasonlója? És ami fontosabb ért is a sebekhez?
- Köszönöm, de jól leszek, mondjuk egy kis friss levegő jól jönne de az is megteszi ami itt van. – mosolygott nyugtatóan Adelusra, bár a fiú arcán látta nem igazán győzte meg.
Leena a földön ülve bólintott, és újra a lélegzésre koncentrált.
"Lassan jó lenne, ha az alap problémával is foglalkoznátok." - jegyezte meg Carmen. Ekkor jutott eszébe Faust. Leena értette Carment, ahelyett hogy azzal foglalkozna, amiért ide jött inkább csak nyávog.
- Kimehetnék segítségért - vetette fel Adelus. - csak van kint valami felcser... - mondta reménykedve, de Leena ebben erősen kételkedett. Elnézve rengeteg sebesült társán, és felidézve a mezőn vívott csata borzalmas emlékeit, kötve hitte, hogy kint akadna még ember, aki segítene nekik. „ Egyáltalán ki jönne még ide rajtunk kívül?”
- Kint szerinted van még élő ember? – adott hangot érzelmeinek - Kötve hiszem. Engem inkább az izgat, hol van Faust! - hangjában feszültség és gondterheltség csenget. A tudat, hogy Faust még mindig él, és oda fönt van kifejezetten feszéjezte, egy újabb görcs kezdett növekedni a gyomrában. Lassan imbolyogva állt fel és a lépcső felé indult.
- Jöttök vagy maradtok? – szólt hátra társainak vérző hasát fogva.
- Leena... – szaladt utána Kaori - Maradj hátul, rendben? Nem veszíthetünk el! Téged semmiképp! – ahogy Kaori ki mondta ezeket a szavakat érezte, ahogy szemébe könnyek gyűlnek.
- Ne aggódj meg leszek! - felelte Karoinak - És te is próbálj meg vigyázni magadra, csak a tüneteket tudtam enyhíteni teljesen nem tudtam meg szüntetni a bajt. – felelte a lánynak könnyeit elfojtva, miközben szemét a földre szegezte.
- Rendben. – mosolygott rá.
Borzalmas volt számár a tudat, hogy Kaori így aggódik érte, míg ő arra is képtelen volt, hogy meg gyógyítsa. Egy kupac haszontalan szemétnek érezte magát, haszna vehetetlennek, egy nyűgnek társai hátán.
„Fejezd be a hisztit és koncentrálj a munkádra!” – szólalt meg Carmen éles hangja fejében.
- Megyek előre, én érzem, ha lesz fent valami csapda, és jó eséllyel ki is tudom védeni! – hallotta Adelus hangját, de nem volt képes bele kapcsolódni a beszélgetésbe.
Ahogy lépked felfele a lépcsőn hirtelen meg torpan.
- Várjatok! Nem mehetünk csak úgy be, biztos, hogy valami csapda van fent!
- Ade térmágus, és érzi a fizikai csapdákat.
- És ennyi elég lesz? – kételkedett Leena - Faust támadásai ki számíthatatlanok... – aggódott tovább.
- Vagy visszafordulunk, és hagyjuk, vagy felsétálunk. – jelentette ki a zöld hajú mágus- Nekem se tetszik, de nincs sok választásunk. – vonta meg a vállát. Leena a fiúra nézve belátta igaza van. Más jelenleg úgysem tehetnek, így hát kissé gyorsítani kezdett.
- Ade... Számítunk rád – mondta bizakodva Kaori.
- Akkor kövessen mindenki, pontosan mögöttem. – mondta Adelus és a csapat élére törve haladt óvatosan előre.
A csigalépcső végén hatalmas ajtó állt, két vastag szárnya tárva nyitva fogadta Leenáékat. Ahogy az ajtó mellé lépett gyomra görcsbe rándult mikor meglátta Faustot.
„ Nyugi!” – szólt rá Camren. Leena mély levegőt véve lépett be. Faust teljese valójában a kör alakú teremben. A falakon furcsa rajzok írások díszeleget, inkább tűnt trón teremnek, mint egy sima termenek.
A hatalmas terem végén egy magas trón állt, melyet kőből faragtak. Leena nem látta tisztán eleinte, de amikor közelebb lépett hozzá egy elrohadt csontváz részleteit fedezte fel Faust előtt. A szörnyeteg ott állt a trón előtt, egy kis szobrot szorongatva a kezében.
Amikor hőseink beléptek a teremben lassan fordult meg.
- Eddigi győzelmetek hiába való! – kiáltotta - Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt!
- Soha! – kiáltott Adelus. - Két társad már porrá omlott. A tornyod előtt még több tucatnyi nálunk erősebb varázsló van. El fogsz bukni szörnyeteg!
- Meghajtjuk a tiédet... – kezdte Rane, de Faust nem törődve velük megpördült és szobrot a csontváz bordái közé nyomta.
- Ám legyen... – felelte - tanúi lesztek a Sötétség feltámadásának! - mondta diadal ittasan és megpördült. Leena abban a pillanatban tudta itt már nagy baj van.
- Még is mit csinál? – kérdezte alig hallhatóan Leena. Társai hozzá hasonlóan kérdőn nézték a bestiát.
- Valamit, ami nekünk nagyon nem jó… - felelte Kaori. Leena szemeit összeszűkítve és megidézte Kagurát.
- Na kezdődik… - szólalt meg Ovan, miközben megidézte mágiáját.
- Ha jól látom, egy szobrot rakott a bordái közé. – adta meg a helyest választ a zöld hajú fiú.
- Az a csontváz most tényleg… tényleg húst növeszt? – kérdezte elképedve Leena.
- Nekem ez nem tetszik. – fűzte Adelus baljóslóan, és szinte másodperceken belül sejtelme beigazolódott. A porosodó csontváz egyszeriben éledezni kezdett, a csontokon szövetek majd hús bontakozott ki, szervei újra mozgásba lendültek, szíve megelevenedve vért kezdett pumpálni az éledező testrészekbe. A mágusok mind érezték Faust tette számukra csak rosszat jelent és felkészültek a harcra.
„Ezt nem hagyom!” – döntötte el magában Leena és meg lódulva Faust felé ugrott.
- Sky Dragon Heavy Blade! – kiáltotta és szélpengékkel hozott létre karján. A démon mintha csak tudta volna Leena mit tervez mosolyogva fordult felé.
- Ex-Quip: Holy Sword: Dancing Saber Kagura – kiáltotta Kaori ahogy megidézte katanáját és indult meg Leena után. Adelus készenlétbe helyezve botját várta Faust támadásait.
- Ice Make: Claws! – kiáltotta a zöld hajú mágus, miközben hatalmas jégből készült karmokat növesztett kezére és úgy csatlakozott Kaori mellé.
„Ezt nem hagyom!” – döntötte el magában Leena és meg lódulva Faust felé ugrott. A démon mintha csak tudta volna Leena mit tervez.
Faust eközben ördögi kacajt hallatott.
- Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után! – kiáltotta
- BELÖLÜNK UGYAN NEM SZETEK! – ordította Leena és magasba ugorva támadt Faustra. Ebben a pillanatban viszont ellenfelük, hihetetlen gyorsasággal tért ki Leena elől, és hatalmas karmival Leena felé csapott. A lány számára az életben maradást társai jelentették. Kaori és társai támadása ekkor ugyan is elérte Faustot, így Leena megúszhatta a támadását egy vágással mellkasán. Kagura majdnem teljes egészében végig fúródott Faust testén, a zöld hajú mágus pedig végig szántotta mellkasát, de ő csak hangosan felnevetett. Testét ért sebek másodpercek alatt regenerálódtak,
- Sky Dragon Roar! – ordította Leena minek hatására társai jó néhány méterre repültek Fausttól.
- Sand Shell! – hangozott el a mágia egy eddig számár ismeretlen fiú szájából. A homok penge végig hasította a teret egyenesen Faust felé közeledve.
- Ex-Quip: Magic Gun! – kiáltotta Akuri.
- Szánalmas próbálkozásaitok nem érhetnek fel nagyságomhoz! – kiáltott fel Faust. - Thousand Shade!
Egyszeriben fekete köd kezdett gomolyogni a teremben. Leena riadtan ugrott hátrébb Kaoriékhoz de a köd ekkora már a térdükig ért. Egyszeriben emelkedni kezdett és egyesével bontakozott ki belőlük mindenki előtt egy árny, aki nem más volt mint Faust.
- Ó basszus… ilyet is tud? – szólalt meg Akuri.
Leena mit sem törődve vele neki rontott.
- Sky Dragon Fist! – üvöltötte és egyenesen Faust fejét vette célba. Faust teste viszont át engedve magán Leena öklét állt tovább a teremben. Nagyot nyekkenve a földön, nézett vissza. „ Ez meg hogy lehet, az előbb ilyet nem csinált?!” – akadt ki magában Leena.
- EZEK CSAK ÁRNYÉKOK! – ordította valaki. – NEM TUDJÁTOK ELPUSZTÍTANI ŐKET!
- De akkor még is csináljunk velük? – kiáltott vissza Kaori.
- Az eredetit kell kibelezni. – adat a meg mellette a választ Akuri.
Leena körbe tekintve a termen hat másik Faustott látott. „ De melyik az igazi?!” – tette fel a kérdést.
Újra széllel vonta be öklét és támadt a hozzá leg közelebb esőre, de a hatás ugyan az volt. Újra át siklott testén, de most az árnyképes volt megsebezni combját.
- Ezek nem csak árnyak! Képesek megsebezni minket! – kiáltotta társainak.
- Egyszerre kell rájuk támadnunk! – kiáltotta Rane. – Figyeljetek!
Leena már értette a fiút, ha mindegyikre rá támadnak, akkor meg tudják ki az igazi Faust. Tett néhány lépést hátra Adelushoz.
- Ade, képes vagyok felerősíteni a mágiádat, amikor szólok támadj. – mondta halkan neki mire a fiú csak bólintott.
- Ice Make: Stairs! – kiáltotta Rane jég lépcsöt emelve melynek tetején mágusaink álltak.
- Sky dragon Roar! – kiáltotta Leena hatalmas szélvihart kavarva. - ADELUS ARMS! . Ahogy kimondta a varázslatott fájdalom hasított belé. Karján lévő mély vágás felhasadt és most újra vérezni kezdett.
- Presure Bomb! – kiáltotta ö is és mágiája összeolvadva a szélviharral kezdte el tépázni az ál Faustok testét.
- Sand Shell! – indított meg újabb homok pengét a fekete hajú fiú.
- Ex-Quip: Magic Gun!
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – idézte meg Kaori is két karját majd Akuri golyóival együtt egyenesen a terem végében lévő Fauat felé hajította. A terem végében álló Faust testébe belefúródtak a golyók, Kaori pengéi pedig egyenesen mellkasába álltak.
- Ő az! – kiáltotta a homok mágus, de Faust sebei szinte ebben a pillanatban el is tűntek. Diadal ittas kacagásba kezdett, és hosszú karmos kezét maga elé emelve indult meg félelmetes gyorsasággal.
- Diverson! – kiáltotta Adelus, mire Faust támadása elhajolva a térben célt tévesztett.
Mágusaink hirtelen ugrással szóródtak a szét a teremben.
- CSAK ÚGY TUDJUK, LEGYŐZNI HA ÖSSZEDOLGOZUNK! – kiáltotta Kaori.
Talán a rájuk nehezedő veszély vagy a hosszú megpróbáltatások miatt de mind értették Kaorit és mintha egy nagy gépezet lennének, úgy kezdtek el mozogni teljes összhangban.
Leena balra iramodva indult meg egyenesen Rane felé.
- Rane ARMS!
- FREZEE! – kiáltotta Rane mire a teremben padlóján vékony tükör sima jég terült el.
Kaori, Akuri, és Ovan mintha csak korcsoja pályán lennének kezdtek el suhanni Faust felé.
- Ex-Quip: Katana!
- Ex-Quip: Kaori#07!
- Crystal Make! – idézett kristály formát ökleire Ovan.
- Vernier! – suttogta Leena mire felgyorsulva társai elé vágott. Fájdalma mostanra egész testében szétáradt, és talán a fáradtságtól vagy a rá nehezedő feszültségtől de nem volt képes figyelni rá. – Sky Dragon Claws!
Faust nem mozdult csak állt és várta a támadást.
„VISSZA!” – ordította fejében Camren az utolsó pillanatban, de már késő volt. Mágusaink bele sétáltak ellenségük ördögi tervébe, és amint elérték őt, démoni vigyorra húzódott szája.
- Matter Melting! – mondta és kezével egyenesen maga elé csapott. A föld abban a pillanatban hullámozni kezdett. Képlékeny anyaggá válva emelkedett fel máshol pedig süllyedt be, ezzel kisebb nagyobb buckákat létre hozva. Leena egyensúlyát vesztve zuhant el Faust lába előtt Ovanra. Felkapva fejét látta amint Faust éles karmait csapásra emeli, és akkor már tudta esélye sincs kitárni a támadás elől, túl késő.
- DIVERSON! – kiáltotta ekkor Adelus meg ment Ovan és Leena életét. Leena hálás tekintette nézett a fiú felé, aki térdre ereszkedve lihegve figyelte az eseményeket.
A talaj továbbra is hullámozva sodorta őket a terem jobb oldalára majd újra megszilárdult mindnet.
- Hogy merészeled?! – háborgott Faust, egyenesen Adelusra nézve, és abban pillanatban eltűnt. Leena egyszerűen nem bírta követni Faust gyorsaságát csak egy fekete suhanó foltot látott, ami a következő pillanatban már a fiú előtt állt.
- Quicksand! – hangozott fel az életmentő varázsige. Adelus lába alatt hirtelen homok jelent meg és süllyedni kezdett.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – kiáltotta Kaori és már szúrt is Faust felé.
- Ice Make: Claws! – sietett Rane is társa megmentésére.
- Vernier! – suttogta Leena és egyenesen Faust vette célba. – Sky Dragon Heavy Balde! – kiáltotta és karjain hatalmas pengék formálódtak. Egyenesen Faust fejére célzott.
- Ex-Quip: Magic Gun! – hallotta Akuri hangját majd három golyó indult meg Faust felé. Ahogy Leena és társai elérték Fasut testé mély sebekkel tarkították. Leena elkapva Adelus kezét húzta ki az eddig védelmet nyújtó homokból.
- Vernier! – suttogta, és magával rántotta a fiút.
- Nem tudjuk megsebezni! – lihegte Kaori.
- De még csak fájdalmat se okozni neki! – tette hozzá Ovan.
- Akkor most mi legyen? – kérdezte kissé kiakadt hangon Akuri.
Erre viszont már senki sem felet, mind Faustot nézték, várták a következő támadást.
- Nem adhatjuk fel! – szólalt meg Leena. – Azzal aláírjuk a halálos ítéletünket és … - de ebben a pillanatban elakadt a szava. Faust újra támadásba lendült, és másod percek alatt előttük termett.
- VERNIER! – kiáltotta Leena mire, de ahogy mágiája ki áramlott kezéből borzalmas fájdalom járta át a testét. Összeszorított fogakkal rogyott össze, hallotta, ahogy a nevét kiáltják, de nem tudta azonosítani. A fájdalom át járta testét és elborította az elméjét.
- Sand Shell! – kiáltotta egy ismerős hang, és Ovan kezét érezte a vállán. Hallotta társai csata kiáltását, és lassan feje is tisztulni kezdett. A homok burok lassan leomlott körülötte.
- Köszönöm.
- Nincs mit! – felelte a fiú.
- PUSZTULJATOK! – ordította Faust őrjöngve, és a földből ököl méretű fekete koponyák jöttek elő. Leena egy percig dermedve nézte a testnélküli fekete koponyákat, majd Ovan rántására arrébb ugorott, de még így sem menekülhettek. A több ezer koponya vérszomjas fenevadakként vetették magukat rá, és egyszerre ezer oldalról harapták testüket. Leena teste égni kezdett a fájdalomtól, érezte, ahogy teste minden porcikáján ki serken a vér. Görcsösen kezdte csapkodni a koponyákat, de amint egytől meg szabadult három új jött helyébe.
„ HASZNÁLD A SZELET! KERINGESD A TESTED KÖRÜL!” – ordította Carmen fejében, és ő engedelmeskedett. Szemét becsukva próbálta elméjéből kizárni a testé és elméjét kínzó fájdalmat, Asmorra gondolt, céhére elesett társaira. Eközben a szél egyre erősebb és erősebb lett, a kis fekete koponyák szinte teljesen eltűntek, ő pedig nagy levegőt véve támadott.
- SKY DRAGON ROAR! – kiáltotta. Társainak is sikerült közben a koponyákkal megküzdeniük, de komoly sérüléseket szenvedtek.
- Kaori! – kiáltotta Leena mikor meg látta testét a földön. Oda futva hozzá látta a lány testét ezernyi seb borítja.
- Kaori hallasz engem? – kérdezte fölé hajolva. Keze körül halványkék fény jelent meg, és gyógyítani kezdte. A fájdalom újra felerősödött, légezése elnehezült és szédülni kezdett.
„ TE HIBBANT PICSA HAGYD MÁR ABBA! MEG AKARSZ HALNI?” – ordította Carmen.
„Meg kell gyógyítanom!” – felelte.
„ Nem meg gyógyítanod kell hanem ki vinned innen! Ellene nem győzhettek túl erős! MENEKÜLJETEK!”
„Mi? Még is mit gondolsz te?”
„ Na el ne kezd nekem itt szent dumát a becsületről! Az életed fontosabb ennél!” – vágott vissza Carmen.
- Fedezlek titeket! – hallotta Ranet, miközben Fausttal harcol. Faust félelmetes gyorsasággal támadat rájuk, közben minden pillanatban újabb sebet ejtve éles karmaival társain.
- Ez nem mehet tovább így… - mondta maga elé. Felpattanva Kaori mellől ugrott Akuri elé.
- SKY DRAGON ARMOR! – kiáltotta, pajzsot idézve maga elé. – EL KELL TÜNNÜNK INNEN! – kiáltotta hátra társainak, ebben a pillanatban viszont Faust eltűnt előle, és egyenesen Adelust vette célba.
- Matter Melting! – kiáltotta . Leena hiába látta a mozdulatot nem tudta meg gátolni, ahogy többi társai sem, a föld újra mozogni kezdet lábuk alatt, és egyensúlyát vesztve bukott el. Faust kihasználva a hirtelen zűrzavart, amit keltett karmait Adelus hasába vágta. A fiú egy erőtlen nyögéssel esett össze.
- NE EEE! – kiáltották többen.
- Vernier! - suttogta Leena és Adelus tette mellett termet. Keze körül kék fény jelent meg és azonnal Adelus vérző hasához tette. Nem érdekelte a fájdalom, ami testébe marat, nem érdekelt a kín, ami elméjét mardosta. Nem foglakozott a szédüléssel és a nyomó fájdalomban mellkasával, csak meg akarta gyógyítani társát. Még is, mágiája néhány perc alatt eltűnt.
„Ja ne… csak még egy picit!” – győzködte magát Leena. Fogait összeszorítva erőlködött, míg nem sikerült Adelus állapotát valamelyest normalizálnia.
„ Leena erre most nincs időnk!” – szólalt meg megrovó hangon Carmen.
„ Meg kell gyógyítanom! Nem hagyom, hogy meg haljon!”
„ MIKOR FOGOD MÁR FEL HOGY ÍGY CSAK MEGÖLÖD?!” – ordította Carman. – „ Faustot nem tudjátok le győzni! Hagyd most Adelust, a harccal törődj, ennél többet nem tehetsz!”
Leena tudta igaza van, Faustot képtelenség legyőznie, túl erős. Felnézve látta a kétségbe esett harcot, amit társai vívtak, számukra már nem maradt más út, csak a menekülés.
„ Mire vársz még?!” – kérdezte Carmen, de hangja most valahogy más volt. Leena érezte benne félelmét, ami az ő testében is kezdett eluralkodni. Nem hibáztatta érte, ahhoz hogy ezt túléljék valami csodára volt szükségük.
Adelus élig ájult testét Kaori mellé húzta és társai felé vette az irányt.
- SKY DRAGON HEAVY BALDE! - kiáltotta és karjain hosszú szélpengéket hozott létre. Egyenesen Faust hátát vette célba, már nem érdekelte a testébe maró fájdalom, szinte teljesen megszokta már.
- Ice make: Claws! – támadott Rane jobbról, de ellenfelük az utolsó pillanatban megpördült és karmaival védte ki támadásukat. Leena most csak néhány centire volt Faust testétől, de karmit képtelen volt pengéivel át vágni.
- AKURI OVAN!- kiáltotta Rane.
- Sand Bullet!
- Ex-Quip: Magic Gun! – kiáltott szinte egyszerre. Leena ösztönösen rámarkolt szabad kezével Faust karjára.
- Most nem futsz el! – suttogta.
„ TE MEG MÉG IS MIT CSINÁLSZ??! NEM MEG MONDTAM ÉRTHETŐEN HOGY TŰNJETEK EL!?” – ordította Carmen hisztérikus hangon.
Faust arca groteszk maszkká torzult és magával rántva Leenát pördült meg. Leena elvesztette teste fölött az uralmat, bár csak egy másodpercig, de suhanó árnyakat látott majd iszonyatos fájdalmat érzett, hallotta csontjai ropogását testében, ahogy a földbe csapódott. A márvány padló megrepedt, ahogy Leena teste bele csapódott. Látás elhomályosult és fura torzhangok keringtek körülötte.
„Leena! LÉLEGEZZ! „- hallotta Carmen kiáltását a fejében, és teste – bár nem az ő irányítására – de még is elkezdte magába szívni az életet adó levegőt. Tüdejét megtöltötte az oxigén és látása tisztulni kezdett.
- Ex-Quip: Katana! – hallotta Akuri kiáltását, és a hang irányába fordította fejét, társai tovább küzdöttek Faustal.
„Fel kell állnom!” – suhant át a fején, és nyögdécselve kezdett el feltápászkodni. Látta, ahogy Faust kezét újra föld felé irányítja, és már tudta mi fog következni.
- VERNIER! – kiáltotta és érezte, ahogy mágiája kiáramlik kezéből társaiba, akik így még épp időbe tudtak elugrani.
- Matter Melting! – kiáltotta és a föld újra hullámzani kezdett! Faust arcára örült harag ült ki ahogy látta terve nem vált valóra. Abban a pillanatban a magasba termet és egyenesen Ovant vette célba.
- OVAN ARMS!
- Sand Shell! – mondta ki mágiája nevét és homok burkot vont maga köré.
- Ex-Quip: Magic Guns! – kiáltotta Akuri és már lőtt is Faustra.
- Sky Dragon ROAR! – ordította Leena. Faust arca egyre dühösebbé vált.
- Sacrifice to the Darkness! – kiáltotta és sikítani kezdett. Mintha maga a levegő is rázkódni kezdett volna, a földön heverő törmelékek ugrálni kezdtek. Leena és társai fejüket szorítva borultak a földre, a kín amit Faust átka okozott. Mintha minden sejtje egyenként üvöltött volna fel a fájdalomtól, a hang behatolt az elméjébe és szaggatni kezdte azt. Mintha valaki a lelkét akarná kitépni testéből, majd az őrjítő kín tovább fokozódott. Testén lévő sebekből vér kezdett el szivárogni, és újra érezte a már ismerős égető szúró fájdalmat sebeiben. Leenából ösztönösen tört fel a sikoly teste groteszk módon vonaglott a földön, a fájdalom immáron teljesen elborította elméjét és semmi nem maradt számára. Csupasznak érezte magát, testnélküli léleknek, amit csak fájdalom alkot. Aztán egyszer csak megszűnt a hang, és vonagló teste visszarogyott a földre. Hangosan lihegve feküdt, szemei előtt fekete pöttyök táncoltak.
„ Carmen… Carmen… segíts!” – könyörgött magába Leena.
„ Leena nyugodj meg! Ki kell tartanod Leena, most nem adhatod fel, hallod! Gyerünk, lélegezz! „
„Carmen…”
„ Nem halhatsz meg most, emlékezz mit ígértél anyádnak!” – e szavak hallatán Leena előtt egy rég elfeledett kép jelent meg. Újra látta anya mély kék szemeit, látta ajkát, ahogy megformálják utolsó szavait. „ÉLJ! Az akarom, hogy ÉLJ LEENA!”- hallotta fejében anyja utolsó kívánságát, és ekkor valami megmagyarázhatatlan erő öntötte el testét. Nem törődve a fájdalommal négykézlábra tornászta magát.
- Nem adom fel! – suttogta magának. Imbolyogva állt fel és egyenesen Faust felé indult.
- SKY DRAGON HEAVY WIND! – kiáltotta Leena és mind kezével egy-egy kisebb tornádót indított Faust fel.
- Rane, én lefoglalom, te vidd ki a többieket! – kiáltotta.
Rane már nyitotta a száját, hogy tagadjon de Leena azonnal le torkollotta.
- Kaorinak és Adelusnak orvosra van, szüksége különben meghalnak! GYERÜNK MÁR! - ordította miközben tőrét elővéve indult Faust után.
- Ne hogy azt hidd, hogy hagyom, hogy egyedül arasd le a babérokat! – szólalt meg egy hang mögötte, Akuri személyében, a fiú katanájával a kezében lépet mellé.
- Ice make: Slide! – kiáltotta Rane és egy jég csúszdát készített a lépcső mellett.
Fasut arcán ördögi maszk ült ki amikor meglátta a jég csúszdát.
- NEM MENKÜLHETTEK! - kiáltotta és Leenáéknak esett. Akuri katanájával elé vetett magát, míg Leena balról támadott. Egész testükkel Faustnak feszültek, de ez már semmit sem számított a felbőszült fenevadnak. Egyszerű rongybabákként dobta el őket. Leena és Akuri jó pár métert zuhanva nyekkent az ajtó előtt. Leena esése közben néhányszor megpördült a levegőbe majd hatalmas reccsenéssel ért földet. Jobb térdében leírhatatlan fájdalmat érzett, oldalán feküdve nézett le rá. Lábszár csontja hatalmas dudorként türemkedett ki térdéből, egy rohamosan növő vérfoltot létre hozva bőre alatt. Szeme előtt apró pontok táncoltak a fájdalomtól, míg ő pánikszerűen vette a levegőt.
- Sand Bullet! – kiáltotta Ovan és egy homok pengét lőtt Faust felé.
Ő ellenben könnyűszerrel kikerülte a támadást és egyenesen Ovanra rontott.
- NEEE! – sikította Leena ahogy Faust karmai Ovan testébe mélyedtek. A fiú ernyedten borult rá a csúszdára, véres csíkot hagyva maga után. Leena azonnal a csúszdára vetette magát Akurival és társai után kezdett csúszni.
- Ice make … - kezdte Rane de Faust hirtelen gyorsasággal, szinte egy másodperc alatt termett előtte, és egyetlen mozdulattal a falhoz vágta a fiút.
- ELÉG! - sikította Leena.
- Ex-Quip: Magic Gun! – idézte meg fegyverét Akuri és már lőtt is. Faust félelmetes gyorsasággal ugrott el a golyók elől és megragadva Akuri nyakát. Néhány percig arcán élvezettel nézte a fiú szenvedését.
- Sacrifice to the Darkness! - mondta újra. A sikoly most valahogy még élesebb még fájdalmasabb volt mint először. Leena teste vonaglott fájdalmába, szeme fenn akadt és érezte, ahogy az őrület át veszi felette az uralmat.
„Leena tarts ki….” – hallotta távolról Carmen hangját, de képtelen volt felelni. A kín, ami át járta testét elvette az eszét, képtelen volt gondolkozni is.
Majd egyszer csak csend lett, végtelen csend. Leena küzdött az ájulással, lassan balra fordította fejét társai felé. Faust diadalittas mosollyal lépett Kaori mellé, gonosz kacaja bejárta a terem minden zugát, meg mozgatta a falakat.
- Vesztettünk… sajnálom… Carmen – lehelte gyengén Leena miközben egy könnycsepp gördült le az arcán.

Mikorra Tyrnat teste teljesen szétporladt, addigra az ikerpengés nő is hasonló sorsra jutott. Egyedül a vezér volt már talpon, ám őt is sebek borították. Ellenfelei sikeresen összetörték a lebegő vörös gömböket, amik a szörny erejét adták.
Ám közülük is már csak az egyikük volt talpon. Egy csinos halványkék hajó lány. Nem hittem a szememnek, mikor rájöttem, hogy nem sima szél mágiát használ, hanem sárkányölő mágiát. Tabu után, ő a második sárkányölő akit eddig valaha is láttam.
A mágát Faustnak nevező szörny rájött, hogy ideje feladnia. Két társa már halott, és bár az ő ellenfelei közül, már csak a lány maradt talpon, a másik két csapat tagjai nem várt erősítést jelentenek a lánynak. A szörny látványosan, kitért egy támadás elől, majd mielőtt bárki reagálhatott volna valami, emberfeletti sebességgel felsuhant a lépcsőn, a torony felső szintjeire.
Rémülten láttam, hogy a lány összerogyott a félresikerült támadás után. Ám nagy megkönnyebbülésemre hamar magához tért, és sokkos állapotban a társait próbálta élesztgetni, és ellátni a sebeiket. Visszafordultam Kaorihoz, aki újra elájult, miután kivégezte a vérszívó szörnyet. Láttam, hogy nincs túl jó bőrben. Bele se mertem gondolni milyen sérülése lenne, ha vörösen izzó ököllel találta volna el Tyrant.
Aggódva hajoltam fölé, miközben a revolveres mágus eltüntette a fegyvereit és szép lassan egy árnyékos sarok felé araszolgatott, és eszébe se jutott, hogy segítsen nekem Fogalmam sem volt, hogyan tudnék segíteni a céhtársamon. Nem értettem az orvosláshoz, és a fenébe is, egy egyszerű vágást se tudtam volna rendesen ellátni, nem hogy belső sérüléseket és törött bordákat.
Éreztem, ahogy az egyik mágus gyorsan közeledik felénk. Felnéztem erőtlenül felnevettem az ismerős arc láttán.
- A legjobb a váratlan ismerős, de jó hogy látlak Rane. – üdvözöltem egy másik Quatro Cerberushoz tartozó mágust, aki nem más volt mint Rane Iceclaw, akivel már voltam egy közös munkán.
- Én is örülök, hogy látlak Ade – engedett meg magának egy fáradt mosolyt a jégmágus és ő is letérdelt Kaori mellé.
Sajnos ő is pont annyira értett a gyógyításhoz mint én. Próbáltunk valamit mondani vagy javasolni a másiknak, hogy segíthessünk a fegyvermágus lányon, de félúton mindig abbahagytuk. Rájöttünk, hogy az ötleteink semmivel sem javítanák az állapotát.
- Kaori te vagy az? -hallottunk egy kellemes hangot, és megfordulva láttuk, hogy a szélsárkány közeledik felénk. Egyértelmű volt hogy jól ismeri szerencsétlenül járt társunkat. Kaori ekkor váratlanul magához tért, meg mertem volna rá esküdni, hogy a sárkányölő hangja volt rá ilyen hatással.
- Leena – ejtette ki gyengén a kék hajú lány nevét, aki szintén letérdelt hozzá, és szakavatott, óvatos mozdulatokkal nekilátott, hogy felmérje Kaori sérüléseit. Elég volt az arcára nézni, hogy Raneval lássuk a kardforgató lány sérülései nagyon súlyosak. Az agyam szép lassan kezdett leállni, és elködösülni, gondolataim összekuszálódtak, és kinyögtem az első eszembe jutó kérdést.
- Te ismered? - kérdeztem Ranetól. Zavaromban még az udvariasságról is megfeledkeztem.
- Nem – felelte suttogva a jégmágus. - Csak téged és Kaorit ismerem innen.
Aha, azt hittem, hogy Esetleg ő is ismeri a titokzatos sárkányölőt, aki most is azon fáradozott, hogy segítsen Kaorin.
Szegény lány nehezen vette a levegőt, és el-el ködösült néha a tekintete. Közben a sárkányölő nagy levegőt, vett és a gyógyításra kezdett koncentrálni. Lassan halvány kék fény jelent meg, majd rövid pislákolás után kialudt. A varázslat valamiért nem sikerült.
- A rohadt életbe – adott hangot elkeseredettségének a sárkányölő, és hősiesen, könnyezve folytatta a gyógyítást, ám a mágia ezúttal sem sikerült. Miközben a sikertelen próbálkozásait néztem, elködösülő agyamban, egy gondolat merült a felszínre. Kint elvileg egy csomó mágus van jelenleg. Talán ha kivinnék, akkor lenne valaki aki tudna rajta segíteni.
- Nem súlyos… van időnk Leena… - nyögte Kaori. Leena nem bírta tovább és elfordította tekintetét. Rane és én csak némán térdelütünk sebesült céhtársunk mellett. Engem legalább annyira kínzott a tehetetlenség érzése mint a szélsárkányt.
- Ne haragudj… én… én …
- Jó hogy itt vagy Rane, - szólaltam meg, miközben Leena megint megkísérelte meggyógyítani Kaori sérüléseit. Úgy éreztem muszáj mondanom valamit. Bármi jobb mint a tétlen várakozás, és a tehetetlenség érzése. – szegényt nagyon csúnyán eltalálták, nem fair hogy pont ő sérült meg míg én és ő megúsztuk. -tört fel belőlem a bűntudat. Nem igazságos, hogy csak saját magamat vagyok képes megvédeni a Diversionnal. Meg kell találnom a módját, hogy más előtt is elferdítsem a teret a fenébe is.
Leena lassan megint mély lélegzetet vett. Mióta találkoztam Tabuval, tudtam, hogy a sárkányölők képesek visszanyerni az erejüket, ha olyan elemet esznek, amihez a mágiájuk kötődik. Lehet, hogy most pont ezt csinálja Leena is? Nagy megkönnyebbülésemre működött a módszer. A fény ezúttal nem lobbant el, hanem megmaradt a sárkányölő kezei körül és átterjedt Kaorira is. A fegyvermágus láthatóan kezdte jobban érezni magát.
- Kicsit jobban érzem magam… - szólalt meg, Leena bólintott egy aprót, majd a földre támasztotta kezét és kissé zihálva szedte a levegőt, úgy tűnt túl sokat kivett belőle a gyógyítás.
- Köszönöm. - hálálkodott Kaori
- Nincs mit.
- Bár ne kéne itt lenünk… - sóhajtottam fel önkéntelenül, miközben szétnéztem a teremben. Rane ismeretlen társa a közelünkben ácsorgott, míg a lövés csak sötéten méregetett minket az árnyékos sarokból. A falak, a padlón száradó vértenger fémes szaga, a morbid díszek, mind hozzájárultak, hogy mélységesen meggyűlöljem ezt a helyet. Bár Krillianhoz még az itteni borzalmak sem értek fel. Elhatároztam magam, hogy mindenképpen segítek ennek a helynek az elpusztításában.
- A többiek jól vannak? – kérdezte Kaori – Aki fekszik ugye… nem halott?
Leena szédelegve nézte ahogy zöld hajú fiú fel áll és körbe néz. Bódult elmével ült, és bár szólni akart sehogy sem tudott. Egy folytában az járt a fejébe miért történik ez… miért nem tudta meg gyógyítani bajtársait.
- Nem, nem halottak, és úgy tűnik egészben vannak még. – felelte Rane. Ezt hallva felsóhajtottam. A szikal alá szorult srác, nagyn rossz bőrben volt. Ám ha ő is megúszta eddig akkor még van remény. Álhattunk volna sokkal rosszabbul is. Elég lett volna Tyrantnak egy tiszta találat, hogy végezzen velünk, mégis ő porladozott a padlón, nem pedig mi. Csizmámmal elmaszatoltam a fekete hamunak tűnő anyagot.
- Tudja valaki mik lehetnek ezek? – kérdeztem kissé tűnődve. A tudattól, hogy egyik társunk sincs közvetlen életveszélyben, kezdett beindulni az elmém, és egy sor aggasztó gondolat követelt magának figyelmet. Mik ezek a szörnyek? Biztos, hogy nem mágusok. Mégis honnan volt erejük a torony felépítésére? Kaput nyítottak volna máshova, és azért találkoztunk annyi pokolbéli szörnyeteggel?
- Démonok. - Találgatott Kaori
- Szörnyetegek. – tette hozzá Leena.
- Sok ötletem nincs… De nem emberek. - vonta meg a vállát Rane. Ebben egyetértettem a jégmágussal.
- Na igen és a képességeik… Míg csak nem is hallottam ilyenekről. - mondtam tanácstalanul – Egész végig azt hittem, hogy valamelyik sötét céh, mondjuk a Blanked Tears, vagy a Skull Orders műve lehet ez a támadás. De most már nem vagyok biztos benne.
- Szerintem inkább az a kérdés, hogy jutottak ekkora erőhöz.
- Egy ilyen böhöm tornyot nem tudtak volna felhúzni feltűnés nélkül.
Eltűnődtem Leena és Rane kijelentésén. Ők is pont azokat a dolgokat vetették fel, amik engem is agasszottak.
- Mondasz valamit.. - feleltem, majd eszembe jutott, hogy illene bemutatkoznom. - A nevem Adelus Mornongway a Qatro Cerberustól. – fordultam Leena felé, majd a többiekhez intéztem a következő kérdésemet, bár már sejtettem rá a választ.- van itt valaki a Fairy Tailből?
- Leena vagyok. – szólalt meg a kék hajú lány. – A Dragon Fangból.
Tabu céhe, villant belém. Úgy látszik nem véletlenül hívják azt a céhet sárkányfognak.
- Ovan, Lamia Scale. - Mutatkozott be tömören a fekete hajú srác, aki Ranvel együtt jött erre a rémálomba illő helyre. Kivételesen örültem volna, ha pár harcias tündér itt lenne velünk, elvégre mégis csak az ő céhük esik ide legközelebb.
Leena odalépett Ranehoz, hogy az ő sebeit is begyógyítsa, ám a jégmágus kedvesen elhárította gesztust.
- Köszönöm, én egyben vagyok inkább pihenj te is egyet! A nevem Rane.
- Biztos?
- Persze. – felelte egy mosollyal.
- Rendben. – mosolygott rá vissza jégmágusra, és odébb indult, de pár lépés után összegörnyedt. Mikor levette a kezét a hasáról láttam hogy tiszta vér.
- Leena te vérzel... Ülj le egy kicsit, neked is pihenned kell... – kérlelte Kaori Leenát, és óvatosan leültette a földre.
- Nem még nem…
- Szükségünk van rád de nem félholtan! – korholta a fegyvermágus lány finoman.
- Így akarsz vele szembeszállni? Ezzel csak veszélybe sodornál minket és magadat is!
- Valahogyan segítenünk kell neki – jelentettem ki és közelebb léptem. Más se hiányzott, mint hogy itt essen össze szegény lány az erőfeszítéstől. - Van valakinek kötszere vagy hasonlója? És ami fontosabb ért is a sebekhez?
- Köszönöm, de jól leszek, mondjuk egy kis friss levegő jól jönne de az is megteszi ami itt van. – próbált megnyugtatóan mosolyogni, ám engem nem győztek meg a szavai.
- Kimehetnék segítségért - vetettem fel, - csak van kint valami felcser...
- Kint szerinted van még élő ember? - Kérdezte komoran, alaposan megrendítve a kint harcoló mágusokba vetett bizalmamat. De hát a sárga köpönyeges varázsló..
- Kötve hiszem. - szakította félbe a gondolatmenetemet. - Engem inkább az izgat, hol van Faust. Leeena lassan felállt, majd elindult a lépcső felé imbolygó léptekkel.
- Jöttök vagy maradtok? – szólt hátra nekünk, még mindig vérző hasát fogva. Megőrült ez a lány? Félholtan akar nekimenni annak az emberfelettit erejű szörnyetegnek? A társait is alig sikerült legyőzni.
- Leena... – szaladt utána Kaori - Maradj hátul, rendben? Nem veszíthetünk el! Téged semmiképp!
- Ne aggódj meg leszek! - felelte Karoinak - És te is próbálj meg vigyázni magadra, csak a tüneteket tudtam enyhíteni teljesen nem tudtam meg szüntetni a bajt.
- Rendben. – mosolygott rá.
Némán hallgattam a lányok beszélgetést. Na azt már nem. Semmiképpen sem engedem fel őket oda egyedül, sebesülten. Nem lennék férfi, ha ezt hagynám.
- Megyek előre – ajánlottam fel, és már siettem is feléjük. -én érzem, ha lesz fent valami csapda, és jó eséllyel ki is tudom védeni!
Ám a sárkányölő csak ment előre mint ha meg se hallott volna.
- Várjatok! Állt meg hirtelen - Nem mehetünk csak úgy be, biztos, hogy valami csapda van fent!
- Ade térmágus, és érzi a fizikai csapdákat. - jegyezte meg Kaori.
- És ennyi elég lesz? – kételkedett Leena - Faust támadásai ki számíthatatlanok...
- Vagy visszafordulunk, és hagyjuk, vagy felsétálunk. – jelentette ki Rane, aki mostanra ért be minket.- Nekem se tetszik, de nincs sok választásunk. – vonta meg a vállát. Lennea újra megindult előre, mi pedig követtük őt. Éreztem, hogy az Ovan nevű mágus, és a szótlan revolveres is követ minket a lépcsőn.
- Ade... Számítunk rád – biztatott Kaori.
- Akkor kövessen mindenki, pontosan mögöttem. – jelentettem ki és elhaladva Leena mellett a csapat élére álltam. Ha meglepetés vár ránk, érjen csak engem, ne a társaimat. Ám szerencsére nem éreztem mást csak a fura követ, amiből a torony készült. Nem volt sehol semmi rejtett csapda, se fizikai se mágikus. Fent a csigalépcső tetején egy hatalmas ajtó várt minket, nyitott szárnyakkal.
Egy kör alakú terembe jutottunk, aminek közepén Faust várt minket. A sápadt férfi élvezettel figyelte, ahogy megviselt csapatunk minden tagja belép a terembe, és megáll vele szemben.
Pillantásom ellenfelünkről ösztönösen a környezetünkre siklott. Térmágusként még egy harc közepén is a körülöttem lévő dologgal voltam elfoglalva, és erre bizony már ráfizettem egy-két alkalommal. Most legalább harc előtt figyelem meg magam körül a teret.
A falakat akárcsak lent, itt is torz faragványok díszítették. A hatalmas terem végén egy magas trón állt, melyet kőből faragtak és egy csontvázzá rohadt tetem ült. Faust ott állt a trón előtt, egy kis szobrot szorongatva a kezében.
Elég volt a halottra vetnem egy pillantást, hogy tudjam semmi jóra nem számíthatunk. Az a rohadt szörnyeteg egyértelműen valamilyen nekromantikus rituálét szándékozott végrehajtani.
- Eddigi győzelmetek hiába való! – kiáltott felénk végtelenül arrogáns hangon Faust - Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt!
- Soha! – vágtam vissza azonnal, és éreztem, ahogy lassan nőni kezd bennem az indulat. - Két társad már porrá omlott. A tornyod előtt még több tucatnyi nálunk erősebb varázsló van. El fogsz bukni szörnyeteg!
- Meghajtjuk a tiédet... – szólt közbe Rane is, de Faust nem törődve velük megpördült és a kezében tartott szobrot a csontváz bordái közé nyomta.
- Ám legyen... tanúi lesztek a Sötétség feltámadásának! -jelentette ki, drámai hangon, és diadalittasan megpördült.
A fenébe. Nem belerakta azt a valamit a csontvázba? Gyorsan meg kell akadályoznunk, hogy életre keljen az a trónon ücsörgő csontkupac.
- Még is mit csinál? – kérdezte alig hallhatóan Leena. Miközben mind félve, és kissé kérdőn figyeltünk Faustra.
- Valamit, ami nekünk nagyon nem jó… - felelte Kaori, és megidézte a fegyverét
- Na kezdődik… - szólalt meg a Lamia Scale-s mágus, és varázsfény izzott fel körülötte, ahogy ő is felkészült a harcra.
- Ha jól látom, egy szobrot rakott a bordái közé. – Válaszolt Rane a sárkányölőnek.
- Az a csontváz most tényleg… tényleg húst növeszt? – kérdezte elképedve Leena.
Engem kevésbé lepett meg a visszataszító jelenség, mint a Dragon Fangos lányt. Inkább azon lepődtem volna meg ha nem valami ilyesmi történt volna.
- Nekem ez nem tetszik. – jegyeztem meg. Szinte biztos voltam benne, hogy a húst, izmot, és szerveket növesztő tetem, ha életre kell, még erősebb lesz mint Faust, aki már így is rettentően erős hozzánk képest.
Leena reagált közülünk a leggyorsabban, és ő indította meg csapatunk összevont támadását.
- Sky Dragon Heavy Blade! – kiáltotta, majd süvítő hang kíséretében feltámadt a vérszagú levegő, és a lány karján szélpengék jelentek meg. Faust csak állt továbbra is a helyén, és mosolyogva várta a támadást.
- Ex-Quip: Holy Sword: Dancing Saber Kagura – kiáltotta fegyvermágus céhtársam, ahogy megidézte katanáját és egy kecses ugrással a másik lány után vetette magát. Mivel a roham nem az én stílusom, én inkább oldalt léptem, és próbáltam olyan közel kerülni ellenségükhöz, hogy belekerüljön a nyomásbomba hatósugarába.
- Ice Make: Claws! – Rane sem maradt ki a támadásból. Kezén recsegve félelmetes jégkarmok sarjadtak, és úgy csatlakozott a lányokhoz. Láttam már korábban, ahogy ezekkel a karmokkal a jégmágus zombikat aprít fel könnyedén. Reméltem Faust ellen is legalább ilyen jól fognak működni.
Faust ördögi kacajt hallatott a felé rohanó varázslók láttán.
- Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után!
- BELÖLÜNK UGYAN NEM SZETEK! – ordította Leena és magasba szökkenve támadt Faustra aki kecsesen félreperdül a szélpengék elől, és azonnal visszatámadott a kézfején sarjadt éles karmokkal. Ám nem tudott kitérni másik két támadója elől.
Kaori pengéje csillámló ívet írt le, mielőtt átszúrta volna Faustot. Rane jeges kamrai csak egy pillanatot késett és végig hasította a szörnyeteg ruháját, és mély sebeket tépett a mellkasába. Támadása a sárkányölő ellen kudarcba fulladt, ám még így is sikerült a lányt megsebeznie. Ellenfelünk emberfeletti sebességgel kiszökkent társaim gyűrűjéből, és hangosan felnevetett, miközben a sebei a szemünk láttára forrtak össze.
- Sky Dragon Roar! – ordította Leena és a hirtelen jött léglöket szétfújta a többieket, messze az ördögi Fausttól. A csel pont jókor érkezett. Éreztem ahogy mögöttem egy varázslat fogant meg.
- Sand Shell! – hangozott el a mágia a Lamia Scale-s Ovan-tól. Mágikus parancsára erős homok penge hasított végig a termen telibe találva a sápadt szörnyeteget. .
- Ex-Quip: Magic Gun!Az elemi támadás, és a sorozatosan becsapódó golyók újabb sebeket téptek ellenfelünkbe, aki vigyorogva tűrte a rá zúduló támadásokat.
- Szánalmas próbálkozásaitok nem érhetnek fel nagyságomhoz! – kiáltott fel Faust és színpadiasan széttárta karjait. - Thousand Shade!
Mágikus parancsára fekete köd kezdett gomolyogni a teremben. Ám ami igazán furcsa volt hogy a köd nem létezett a térben. Légnemű anyagokat például a ködöt nagyon nehéz Space Magic-kal érzékelnem, de azért egyszer már sikerült. Ehhez képest a köd csupán a szemem előtt létezett. Miközben én a jelenséggel voltam elfoglalva Leena riadtan ugrott hátrébb Kaoriékhoz. A köd szétválva gomolygott egyenesen felénk, majd gyorsan emelkedni kezdett és egyesével kibontakozott eljöttünk Faust egy-egy élethű másolata.
- Ó basszus… ilyet is tud? – szólalt meg a lőfegyveres mágus mögöttem.
- Sky Dragon Fist! – Leena levegővel vette körül a kezét és látványosan Faust fejét vette célba. Ám hiába találta el a vigyorgó arcot, A lány ökle könnyedén átsiklott rajta. Szegény Leena meglepetésében elveszítette az egyensúlyát és átesett a fantomon.
- EZEK CSAK ÁRNYÉKOK! – ordítottam a társaimnak. – NEM TUDJÁTOK ELPUSZTÍTANI ŐKET!
- De akkor még is csináljunk velük? – kiáltott vissza Kaori.
- Az eredetit kell kibelezni. – adta a meg mellette a választ a revolveres mágus
- Ezek nem csak árnyak! Képesek megsebezni minket! – kiáltott felénk Leena, miután második támadása is kudarcba fulladt és ismét átsiklott az előtte ácsorgó illúzión.
- Egyszerre kell rájuk támadnunk! – kiáltotta Rane. – Figyeljetek!
- Ade, képes vagyok felerősíteni a mágiádat, amikor szólok támadj. – Lépett mellém Leena. Fogalmam sem volt mire készül a lány, de bármilyen plusz erő jól jön ebben a harcban. Közben Rane sem lustálkodott.
- Ice Make: Stairs! – kiáltotta Rane, csikorogva jéglépcsőket a magasba pontosan alattunk.
- Sky dragon Roar! – kiáltotta Leena hatalmas szélvihart kavarva. - ADELUS ARMS! Éreztem, ahogy a mágikus erőm, robbanásszerűen növekedésnek indul. Egy pillanatra az egész termet képes voltam érzékelni, és az élmény elszédített. Gyorsan összpontosítottam az akaraterőmet és létrehoztam a varázslatomat.
- Presure Bomb! – kiáltottam, és egyenesen Leena szélrohamának útjába idéztem az anomáliát, ami magába szívta a mágikus szelet, majd mikor felrobbant orkánerejű pusztítással eresztette szabadjára az egész teremben. A mágikus vihar megtépázta a másolatokat, lyukakat tépett beléjük és elhalványította őket. Ám az egyikük a helyén maradt és a padlóban megkapaszkodva megúszta, hogy a robbanás a falhoz repítse.
- Sand Shell!
- Ex-Quip: Magic Gun!
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari!
Társaink azonnal észrevették melyik az igazi Faust egyből támadtak. A homok penge megint eltalálta a szörnyeteget, akárcsak a revolveres golyói. Végül pedig Kaori eldobott katanája émelyítő reccsenés kíséretében ismét keresztül fúrta szívós ellenfelünket.
- Ő az! – kiáltotta a homok mágus, ám Faust sebei most is szinte azonnal begyógyultak. Mégis miféle erő ruház fel valakit ilyen erős regenerációs képességekkel? Ilyen erőről, még csak nem is hallottam. A sápad démon diadalittas kacagásba kezdett, és hosszú karmos kezét maga elé emelve félelmetes gyorsasággal egyenesen felém rohant. Én viszont felkészülten vártam a támadását.
- Diverson! – harsogtam el a varázslatot ami elhajlította a teret, így Faust elsuhant mellettem belekarmolva a levegőbe. Gyorsan távolabb ugrottam tőle, és a többiek és szétszóródtak a teremben.
- CSAK ÚGY TUDJUK, LEGYŐZNI HA ÖSSZEDOLGOZUNK! – kiáltotta Kaori.
Mind megértettük a fegyvermágus szavainak igazságát. Eddig is igyekeztünk összehangolni a támadásainkat, ám most még jobban össze kell dolgoznunk.
Leena balra iramodva indult meg egyenesen Rane felé.
- Rane ARMS! - Leena ezúttal a jégmágus mágikus képességeit erősítette fel saját varázslatával.
- FREZEE!– jégmágus mágikus parancsára másodpercek alatt jégréteg vonata be a terem padlóját. A fenébe, nem semmi ez az erősítő varázslat. Faust megint rám akart támadni, de megcsúszott a jeges talajon. Csak erre volt szükségem és oldalra vetődtem, és hason csúsztam ki a veszélyzónából, épp időben.
Kaori, a revolveres mágus és Ovan korcsoláyzó mozgással indítottak rohamot Faust ellen.
- Ex-Quip: Katana!
- Ex-Quip: Kaori#07!
- Crystal Make!– idézett kristály formát ökleire Ovan.
- Vernier!– Leena sebessége hirtelen a többszörösére nőtt. Kékes foltként suhant el mellettem, egyenesen a rohamozó trió elé. - Sky Dragon Claws!
Faust nem mozdult egészen az utolsó pillanatig, csupán gonoszul mosolygott.
- Matter Melting!– mondta és kezével egyenesen maga elé csapott. A jeges padló abban a pillanatban hullámozni kezdett. Képlékennyé válva emelkedett fel, máshol pedig besüllyedt, ezzel kisebb nagyobb buckákat létre hozva. Leena pont a támadás előtt veszítette el az egyensúlyát és a lendülettől zuhanva feldöntötte Ovant is. A két fegyvermágus, még mindig az egyensúlyáért küzdött, ráadásul a hullámzó padló távolabb lökte őket két földön fekvő társunktól. Elengedtem a botomat, és ellöktem magam a csúszós hullámzó talajon.
- DIVERSON!– kiáltottam amint becsúsztam Faust elé. A szörny támadása megint célt tévesztett, és dühösen mered rám. Ám a düh mögött ott volt a bizonytalanság szikrája is. Nagy nehezen térdre küzdöttem magam, ám a szörnyeteg intett egyet a kezével, mire újabb hullámok fodrozták a jéggel bevont talajt, egyenesen a terem jobb oldalára sodorva minket, majd váratlanul megszilárdult.
- Hogy merészeled?!– vicsorgott Faust, vérben forgó szemeivel egyenesen rám meredve. Esélyem sem volt védekezni. A szörny egy kilőtt golyó sebességével egyszer csak előttem termett, miközben én még a földön fetrengtem.
- Quicksand!– A föld hirtelen homokká vált alattam, és én egy pillanat alatt belemerültem, elkerülve a kegyetlen karmokat. Én azonban pánikszerűen kezdtem kapálózni a homokban, hogy kivergődjek belőle. Az se érdekelt, hogy az a szörnyeteg ott ácsorog mellettem újabb támadásra készülve. Szerencsémre Kaori és Rane is a közelemben volt és mindkét céhtársam azonnal a segítségemre sietett.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari!
- Ice Make: Claws!
–Sky Dragon Heavy Balde!– kiáltotta Leena amint szinte a semmiből felbukkant Faust mögött. Olyan gyorsan ugrott ide, mint ahogy ellenfelünk mozgott. Karjain hatalmas szél pengék formálódtak, amikkel elkezdte szabdalni a sápad szörnyeteget. A fegyver durrogás meg egyértelműen jelezte, hogy a másik fegyvermágus eltette a kardját és visszatért a revolveréhez,
- Ex-Quip: Magic Gun – A kiáltás után felhangzó fegyver durrogás meg egyértelműen jelezte, hogy a másik fegyvermágus eltette a kardját és visszatért a revolveréhez. Lenna kihasználva, hogy Faust a lövedékkel van elfoglalva megragadta a kezemet
- Vernier!– suttogta, és kirántott a homokcsapdából, elhúzva a tomboló szörnyeteg közeléből. Nem tudtam eléggé hálás lenni neki azért, amiért megmentett a fulladásos haláltól.
- Nem tudjuk megsebezni!– lihegte Kaori Faust előtt.
- De még csak fájdalmat se okozni neki!. -Kiáltott fel elkeseredetten Ovan is.
- Akkor most mi legyen?– kérdezte kissé kiakadt hangon a lőfegyveres varázsló.
- Nem adhatjuk fel!– szólalt meg Leena. –Azzal aláírjuk a halálos ítéletünket és...
Nem volt esélye végigmondani amit szeretett volna, Faust ugyanis újra támadásba lendült felém és Lenna felé. Újra használtam a tércsavaró varázslatomat, a földön fekve, És a karomcsapás nem is talált el. Ám ezuttal nem csak én voltam a célpont. Faust a sikeretlene támadás után egyből továbbsuhant lenna felé., aki hasolnó sebességgel menekült előle. Mindkettejükből csak egy elmosódott folt látszott, ahogy keresztülcikáztak a termen. A sárkányölő ereje hirtelen elfogyott, ám szerencsére ez pont a homokmágus közelében következett be, aki azonnal mögé ugrott.
- Sand Shell!– többen felkiáltottunk, ahogy Faust teljes erővel, belecsapott a homokburokba, ami állta szörnyű csapásait. Végül feladta és őrjöngve, kissé tántorogva elhátrált a homokgömb elől, miközben homok alkotta védelem szép lassan elporladt a két mágus körül.
Faust haragja mostanra szinte elérte a tetőpontot.. Vadul vicsorgott, kimeresztve hegyes szemfogait, majd őrjöngő dühvel felordított.
- PUSZTULJATOK- ordította Faust és parancsára a padlóból ököl méretű fekete koponyák tömege tört elő. Mintha tarkón vágtak volna egy baltával, úgy hasított a kín a fejembe: TÚL SOK! TÚL SOK.
Térérzékelő képességem ellenem fordult, ahogy a sok hirtelen megjelenő tömeg elvakított. Félig vakon süketen tapogatóztam, amikor a koponyák hada rám vetette magát. Rengeteg apró állkapocs mart belém, kis félhold alakú sebeket tépve. Harptak és szagattak ahol csak értek. - Pressure bomb. - motyogtam el a varázsigét, mire újabb kín hasított bele a fejembe. Ám a felrobbanó téranomália magába szívta, és darabokra robbantotta a körülöttem keringő koponyákat.
- SKY DRAGON ROAR! - Hallottam valahonnan Leena mágikus ordítását és éreztem a felkavarodó levegőt is. A térérzékelő mágiám már nem működött tovább, a roham megszüntette a varázslatot.
- Kaori! – Kiabált tovább Leena, és a sebesült céhtársamhoz rohant.- Kaori hallasz engem? – Kérdezte, és lassan gyógytgatni kezdte. Nem is érzékeltem mikor megsebesült. Nem is láttam mikor megsebesült. Hol áll az a két lány. Merre vannak az irányok? Merre van a bal és jobb? Hol vagyok én?
- Fedezlek titeket! – hallottam valahonnan Rane hangját. Fejem automatikusan a hang felé fordult és láttam ahogy Rane Faustttal harcol valahol a teremben. Talán a közepén?
- Ez nem mehet tovább így. SKY DRAGON ARMOR! - jelent meg egy levegőből álló pajzs Leena előtt. - EL KELL TÜNNÜNK INNEN! – kiáltotta mindenkinek. Önkéntelenül is bólintottam, és botladozva elindultam feléje. Váratlanul a semmiből előttem termett Faust, lenyalta előttem a véres karmait, mielőtt a földbe csapott volna.
- Matter Melting! – kiáltotta, bal kezével elkapott engem, nehogy elessek, úgy mint a társaim, akiket ismét ledöntött a lábáról a hullámzó padló. Még láttam ahogy Faust hátrahúzza jobb kezét, majd....
...Rám zuhant a kín, az elhomályosuló világ, és a homály.

Fújtatva és elfáradva léptünk a többiekhez, mikor végeztünk ellenfelünkkel. Nem voltam túl jó formában, de sebeim elhanyagolhatóak voltak a többiekéhez képest. Néhányukat ismertem, néhányukat nem. Adelus és Kaori, céhtársaim. Egy magának való figura a háttérben, egy kék hajú lány, és persze Ovan, akivel a harcot idáig küzdöttük magunkat. A többiek… Vagy mozdulatlanul hevertek a földön, vagy inuk szakadtából loholtak a kijárat felé. Gyávák..
Egyelőre a csöndes szemlélő szerepét vettem magamra. Úgy tűnt, Ovannal és az fehér hajú fickóval együtt mi sérültünk meg a legkevésbé. Ez természetesen azt is jelentette, hogy a többiek viszonylag rossz bőrben voltak… A lányok teste több sebből vérzett, Kaori hason, a földön feküdt, halkan nyöszörögve, míg a másiknak saját magával mit sem törődve próbálta menteni a többieket. Sőt.. Viselkedésének kiegészítéseként mágiája is ugyanilyen megdöbbentő volt. Egy férfi mellett térdelve halvány fény ragyogott tenyerénél. Látszólag semmit sem tett, mégis, a csukott szemű férfi szaggatott lélegzése először lelassult, majd egyenletessé vált. Nekem viszont fontosabb dolgom is volt annál, mint hogy őt nézzem..
Kaori egy vértócsa közepén feküdt, sápadtan, mozdulatlanul, mint legtöbbünk.
- Jól vagy? – pillantottam aggódva a lányra, aki, meglepetésemre, egy gyenge vigyorral nézett fel rám.
- Cső, Rane. Semmi különös, éppen lekaszaboltak, na és te?
- Igazad van. – vallottam be. – Hülye kérdés volt. Talán ő tud segíteni.. – néztem a gyógyítóra. Ade egyetértően bólintott.
- Kaori, te vagy az? – jött felénk a lány, szipogva. Úgy tűnt, nagyon a szívére vette a sérülteket, ami ilyen képességgel nem is csoda.
- Leena… - vette céhtársam is észre a lányt. A térmágussal együtt hátrébb léptünk, hogy ne zavarjuk a mágust a gyógyításban.
- Te ismered? – kérdezte tőlem Ade halkan.
- Nem – válaszoltam ugyanolyan hangerővel, és ámulva néztem, ahogy a lány derengő keze által Kaori arcába visszatért a szín. Egyúttal aggódni is kezdtem. Úgy tűnt, a lány mágiája a végét járja, a fény ki-kialudt, pislákolt. – Csak Téged és Kaorit ismerem innen.
Azonban a javulás nem tartott sokáig. Kaori ugyan mintha jobban lett volna, de nem volt elég erős ahhoz, hogy felkeljen a földről. Az ismeretlen mágus – Leena? - arcán patakzottak a könnyek, és láthatóan fáradt volt, de igyekezett a többieken segíteni.
- Nem súlyos… Van időnk, Leena. – nyögte Kaori. Eszerint mégsem volt olyan jól, mint az látszódott rajta.
~ Faust ezért szenvedni fog.. – szorult ökölbe a kezem az egyelőre tehetetlen dühtől. De meg kellett állnunk és össze kellett magunkat szednünk, mielőtt folytathattuk volna az üldözést. Ha a testőrei így elbántak velünk, nem támadhatunk felelőtlenül és sérülten. Viszont erősítésért sincs időnk kimenni.
- Ne haragudj… Én… Én… - suttogta Leena, miközben egy könnycseppje a földre esett.
- Jó, hogy itt vagy Rane, - sóhajtott Ade – Szegényt nagyon csúnyán eltalálták, nem fair, hogy pont ő sérült meg, míg én és ő megúsztuk.
Szavait többé-kevésbé elengedtem a fülem mellett. A megnyugvó, majd újra gyógyítani kezdő lányt figyeltem. Egy mély lélegzet után sokkal erőteljesebb színben fénylett fel gyógyító érintése, és úgy tűnt, hatásosabb is.
- Kicsit jobban érzem magam… - szólalt meg. Leena megnyugodva tette földre a kezét, és feltolta magát térdelő helyzetéből.
- Köszönöm.
- Nincs mit. – felelte.
- Bár ne kéne itt lenünk… - hallottam Ade hangját.
- A többiek jól vannak? – kérdezte Kaori – Aki fekszik ugye… nem halott?
Ez már nekem is megfordult a fejemben. Többen feküdtek ájultan a földön, akik azóta nem mozdultak, hogy ellenfeleik a padlóra küldték őket. Az elsőhöz letérdeltem, és ujjaimmal megkerestem pulzusát. Alig érezhetően, de vert a szíve. Mint ahogy a következőé is.
- Nem, nem halottak, és úgy tűnik, egészben vannak még. – keltem fel megnyugodva a földről.
- Tudja valaki mik lehetnek ezek? – kérdezte Ade.
- Démonok.
- Szörnyetegek. – tette hozzá Leena.
- Sok ötletem nincs… De nem emberek. – adtam be egy teljesen értelmetlen választ.
- Na igen és a képességeik… Míg csak nem is hallottam ilyenekről. – gondolkozott el Ade, szokása szerint. – Egész végig azt hittem, hogy valamelyik sötét céh, mondjuk a Blackened Tears, vagy a Skull Orders műve lehet ez a támadás. De most már nem vagyok biztos benne.
- Szerintem inkább az a kérdés, hogy jutottak ekkora erőhöz.
- Egy ilyen böhöm tornyot nem tudtak volna felhúzni feltűnés nélkül. – vetettem ellen.
- Mondasz valamit… A nevem Adelus Morningway a Quattro Cerberustól. – fordult Leena felé - van itt valaki a Fairy Tailből?
- Leena vagyok. – szólalt meg a kék hajú lány – A Dragon Fangből.
- Ovan, Lamia Scale. – mutatkozott be Ovan is saját, jól megszokott szűkszavú módján.
Leena felém lépett, és ismét láttam felpislákolni kezét. Azonnal hátraléptem, és feltartottam a kezem.
- Köszönöm, én egyben vagyok, inkább pihenj te is egyet! A nevem Rane. – komolyodott el a tekintetem. Nem voltam annyira rosszul, hogy a már így is kimerült lány segítségét kérjem. A többiek sokkal mélyebb sebekkel sem hisztiztek.
- Biztos? – kérdezte.
- Persze. – mosolyogtam.
- Rendben.
- Leena te vérzel... Ülj le egy kicsit, neked is pihenned kell... – figyelmeztette Kaori, mikor hasához kapott a lány.
- Nem még nem… - lihegte erőlködve Leena.
- Szükségünk van rád de nem félholtan! – korholta Kaori finoman.
- Így akarsz vele szembeszállni? - kérdezte. - Ezzel csak veszélybe sodornál minket és magadat is!
- Valahogyan segítenünk kell neki – lépett mellé Adelus. - Van valakinek kötszere vagy hasonlója? És ami fontosabb ért is a sebekhez?
- Köszönöm, de jól leszek, mondjuk egy kis friss levegő jól jönne de az is megteszi ami itt van.
Leena a földön ülve bólintott, és újra légzőgyakorlatokba kezdett.
- Kimehetnék segítségért - vetette fel Adelus. - csak van kint valami felcser... – az ötlet megfontolandó volt. Ellenben… A kintieknek arra kell ügyelniük, hogy semmi ne jöjjön ki innen, és az első támadásban nem hiszem, hogy a torony az összes erejével próbálkozott volna. Minden erejükre szükség lesz, így ez kiesett.
- Kint szerinted van még élő ember? – visszhangozta gondolataimat Leena. - Kötve hiszem. Engem inkább az izgat, hol van Faust! – mondta olyan feszültséggel a hangjában, mint amit én éreztem. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi hatan vagyunk a Torony elpusztításának egyetlen eszközei, és ha elbukunk…
- Jöttök vagy maradtok? – zökkentett ki gondolataimból a hasát fogó, támolygó lány.
- Leena... – szaladt utána Kaori - Maradj hátul, rendben? Nem veszíthetünk el! Téged semmiképp!
- Ne aggódj, megleszek! - felelte Karoinak - És te is próbálj meg vigyázni magadra, csak a tüneteket tudtam enyhíteni teljesen nem tudtam meg szüntetni a bajt. – felelte a lánynak olyan hangon, mintha éppenséggel nem segített volna rajta, hanem rosszabbá tette volna a helyzetet.
- Rendben. – mosolygott rá.
- Megyek előre, én érzem, ha lesz fent valami csapda, és jó eséllyel ki is tudom védeni! – említette meg egyik legerősebb képességét Ade.
Ahogy lépked felfele a lépcsőn hirtelen meg torpan.
- Várjatok! Nem mehetünk csak úgy be, biztos, hogy valami csapda van fent!
- Ade térmágus, és érzi a fizikai csapdákat. – ismételte meg Kaori.
- És ennyi elég lesz? – kételkedett Leena - Faust támadásai ki számíthatatlanok... – aggódott tovább.
- Vagy visszafordulunk, és hagyjuk, vagy felsétálunk. – közöltem velük az általam érzett lehetőségeket. – Nekem se tetszik, de nincs sok választásunk. – vontam vállat.
- Ade... Számítunk rád – sugárzott boldogan a lány.
- Akkor kövessen mindenki, pontosan mögöttem. – indult előre Adelus, mi pedig libasorban utána.
Felérve egy kétszárnyú acélajtó állta utunkat. Állta volna, ha Faust bezárta volna maga után, de sarkig tárva fogadott minket. Bent pedig Faust várt ránk. A terem díszítése hasonló volt, mint a lenti, egy kivétellel: a szoba másik végében egy kőtrónus állt, rajta egy bőrpáncélos csontvázzal. Illett a teremhez, annyi biztos, habár aránytalan volt egy emberhez képest. Kis szemgödrök, nyújtottabb fogak…
Faust egy apró valamit tartott a kezében. Ahogy beléptünk, felénk fordult.
- Eddigi győzelmetek hiábavaló! – kiáltotta - Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt!
- Soha! – kiáltott Adelus. - Két társad már porrá omlott. A tornyod előtt még több tucatnyi, nálunk erősebb varázsló van. El fogsz bukni, szörnyeteg! – még szerencse, hogy nekünk ilyen sok esélyt adott…
- Meghajtjuk a tiédet... – mordultam fel.
- Ám legyen... tanúi lesztek a Sötétség feltámadásának! – válaszolt győzelme tudatában Faust, és visszapördült a csontváz felé.
- Mégis mit csinál? – kérdezte alig hallhatóan Leena. Társai hozzá hasonlóan kérdőn nézték a bestiát.
- Valamit, ami nekünk nagyon nem jó… - felelte Kaori, megidézve hűséges kardját.
- Na kezdődik… - szólalt meg Ovan, ahogy homok kezdett körülötte örvényleni.
- Ha jól látom, egy szobrot rakott a bordái közé. – azonosítottam Faust kezében a tárgyat.
- Az a csontváz most tényleg… tényleg húst növeszt? – kérdezte elképedve Leena.
- Nekem ez nem tetszik. – mondta ki gondolatainkat a térmágus. A holttest megrázkódott, a szobor egyszeriben szívet és tüdőt növesztett magának, majd lassan izmok, inak, szövetek lepték be testét. Üveges tekintettel meredt ránk, de féltem, nem marad sokáig így a helyzet.
Leena egy hangos kiáltással vetette magát Faust felé, Kaorival egyszerre.
- Sky Dragon Heavy Blade! – kiáltotta és karjain szélpengék jelentek meg. Ellenfelünk szinte elnéző mosollyal pillantott feléjük.
- Ice Make: Claws! – szálltam be én is a rohamozók felé. Szóval még egy sárkányölő.
- Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után! – kiáltotta.
- BELŐLÜNK UGYAN NEM ESZTEK!- üvöltötte a lány, és a levegőből indított a démon felé egy támadást. Eredménytelenül, a vámpír-valami elmosódott szemeim előtt, és kikerülte a pengéket, majd groteszk méretű karmaival a sárkányölő felé csapott.
Ekkor értem oda Kaorival, épp időben, hogy megsegítsük a bajba jutott lányt. A kard a gerincet átszúrva jött ki Faust másik oldalán, én pedig – szokásos morális kérdéseimmel mit sem törődve – mellkasát marcangoltam a karmokkal. Mindhiába, lerázott minket magáról, és hátborzongató kacajának kíséretében begyógyultak sebei.
- Sky Dragon Roar! – ordította Leena, és hamarosan éreztem, hogy egy léglöket messzire repít az ellenségtől.
- Sand Shell! – hangzott fel Ovan hangja. Egy homokpenge alakult ki a gomolygó homokfelhőből, és egyenesen Faust felé tartott.
- Ex-Quip: Magic Gun! – kiáltotta Akuri, pisztolygolyókat eresztve meg a démon felé.
- Szánalmas próbálkozásaitok nem érhetnek fel nagyságomhoz! – kiáltott fel. - Thousand Shade!
Fekete köd és füst kezdett előttünk kavarogni. Néhány szempillantás múlva több ellenfél állt előttünk, a megszólalásig hasonlóan egymáshoz.
- Ó basszus… ilyet is tud? – nyögött fel az egyik fegyvermágus.
Jobb lábbal egy rúgást intéztem az előttem álló ellenség felé. Szöges cipőm azonban minden gond nélkül zúgott át a testen, és alig tudtam megállni, mielőtt én is követtem volna példáját. Ütőeremet alig kerülte el a vágás, amit a torkomra mért a fickó. Hangos köhögéssel ugrottam hátra, még épp időben.
- EZEK CSAK ÁRNYÉKOK! – ordította Adelus. – NEM TUDJÁTOK ELPUSZTÍTANI ŐKET!
- De akkor még is csináljunk velük? – kérdezett vissza Kaori hasonló hangnemben.
- Az eredetit kell kibelezni.
~ Könnyű azt mondani..
- Ezek nem csak árnyak! Képesek megsebezni minket! – kiáltotta Leena.
- Egyszerre kell rájuk támadnunk! – kapcsolódtam bele a beszélgetésbe. – Figyeljetek! – Jeges hideg kezdett körülöttem örvényleni, ahogy felkészültem a mágiámra.
- Ice Make: Stairs! – emelkedtek ki a padlóból a lépcsők, ahogy leraktam a kezem. Távolsági mágusaink – Akuri, Ovan, Leena és Ade – álltak a tetejükön, így sokkal jobb rálátást nyertek a harctérre.
- Sky dragon Roar! – kezdte el cibálni egy erős széllökés a hajamat.. - ADELUS ARMS!
- Presure Bomb! – A szél és a térmágia együtt komoly energiát fejtett ki – az ál-Faustok habár árnyak voltak, nem tudtak mozogni a viharban.
- Sand Shell! – indított meg újabb homok pengét a fekete hajú fiú.
- Ex-Quip: Magic Gun!
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – Indultak meg Kaori kardjai és a pisztolygolyók a terem túlsó végében álló Faust felé. A két kard ismét felnyársalta a fickót, a pisztolygolyók is vérző sebeket téptek a mellkasába, de újfent nevetve tüntette el őket.
- Ő az! – kiáltotta a homokmágus, de addigra már ki is estek a kardok a testéből, ő pedig hihetetlen sebességgel indult felénk.
- Diverson! – kiáltotta Adelus, Faust pedig megzavarodva nézett körben, hiszen nem arra ment, mint kellett volna.
- CSAK ÚGY TUDJUK, LEGYŐZNI HA ÖSSZEDOLGOZUNK! – kiáltotta Kaori.
- Mond valamit..
- Rane ARMS! – kiáltott Leena. Energia töltötte fel testemet, sebeim már kevésbé fájtak. Úgy éreztem magam, mintha többször erősebb lennék szokásos valómnál. A körülöttem lengő, enyhén hideg aura, mely harc közben mindig körbevett, olyan fagyossá vált, hogy leheletem ködként gomolygott arcom előtt. Lehengerlő…
- Freeze! – tettem le a kezeim a földre. Igen, határozottan erősebb lettem – a szokásos, foltos jégfelület helyett csillogó pálya jelent meg több tíz méter átmérőben körülöttem. Ahogy a mágia kiáramlott kezeim közül, enyhén megtántorodtam – a kapott erő is eltávozott vele.
Faust dülöngélni kezdett a hirtelen elvesztett egyensúlyának köszönhetően, de társaim számítottak a jégre. Kaori, Ovan, Leena és Akuri korcsolyázva indultak meg Faust felé, aki gyorsan alkalmazkodott a megváltozott harcmezőhöz. Nem próbált eltántorogni a biztosan mozgó mágusok elől, hanem mosolyogva tartotta fel a kezét.
- Matter Melting! – hangzott fel újra a vérszomjas hang. Amint megmozdult a padló, nagyot dobbantottam, de nem tudtam talpon maradni a szögek segítségével sem. A jeges felület hullámzani kezdett, mintha csak elolvadt volna a szilárd kő, és szélvihar vetne rajta hullámokat.. Hanyatt vágódtam, de talpaimon a szögek lábamat helyén tartották. Épphogy felvergődtem, de már reagálnom kellett: Ade egy homokveremben vergődött, és a szörnyeteg csak arra várt, hogy elkaphassa. Kaorival egyszerre értünk a minket figyelmen kívül hagyó Fausthoz.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – jelentek meg a lány kezében újra fegyverei.
- Ice Make: Claws! – karmaim a jégteremtés során enyhén megrepedtek, így jobbnak láttam újrateremteni őket. Majd’ húsz centis, borotvaéles karmok sorakoztak kezemen.
– Sky Dragon Heavy Blade! – suhant el mellettünk egy alak. Csak a hangjából tudtam megállapítani, hogy Leena gyorsult fel ilyen követhetetlen sebességre.
A hármas támadás, és a revolveres mágus lövései megtették a magukét: tátongó sebek tarkították ismét Faust mellkasát, hasát és torkát, de eredménytelenül. A vámpír, vagy micsoda felbömbölt, és szinte csak mellékesen meglegyintett engem. Métereket repültem hátra, egyenesen a hátráló társaim mellé. Vért köpve álltam fel a földről, lassan feltámadó tehetetlenséggel a tekintetemben.
- Nem tudjuk megsebezni! – lihegte Kaori Faust előtt.
- De még csak fájdalmat se okozni neki! - Kiáltott fel elkeseredetten Ovan is.
- Akkor most mi legyen?– nézett hasonlóan kétségbeesetten Akuri is.
- Nem adhatjuk fel! – szólalt meg Leena. – Azzal aláírjuk a halálos ítéletünket és... – sosem tudtuk meg, mit akart mondani. Faust ismét elmosódott szemeim előtt, és Ade előtt materializálódott. Karomcsapása a tércsavarásnak köszönhetően nem talált, de a lendületet felhasználva indult Leena ellen. A döbbenettől fagyva próbáltam valamilyen védekezést kitalálni, de fegyvereim támadásra szolgáltak..
- Sand Shell! – került Ovan Leena háta mögé. Kavargó, sárga félgömb jelent meg körülöttük. A becsapódó karmok homorú lyukat vájtak a homokba, de az kitartott.
Faust szemei elhomályosultak a dühtől.
- PUSZTULJATOK! – üvöltötte. A jég megrepedt, és ezernyi ökölméretű, fekete koponya tört fel a padlóból, és ránk vetették magukat. Őrült vigyorral próbáltak megharapni minket.
Jéggé fagytak, összetörtek, porrá zúzódtak, félbe vágódtak a koponyák, ahogy a közelembe értek, de nem fogytak el. Fogak martak karomba, lábamba, testembe. Csillagokat láttam a fájdalomtól..
- Ice Make: Stairs! – körülöttem egy csigalépcső emelkedett föl, ismét több tíz koponyát törve össze, de ami még lényegesebb volt, pajzsot emelt körém. A koponyák megpróbálták átrágni magukat, de a jég formáját folyamatosan változtatni tudtam – tüskék törtek ki belőle, a hibák beforrasztották magukat. Természetesen nem ingyen. Amikor végül eltűntek a koponyák, a sebektől és a kimerültségtől zihálva, izzadtan tüntettem el magam körül a védelmet adó jégtakarót.
- SKY DRAGON ROAR! – hallottam Leena ordítását. Eszerint ő is kitalált ellenük valamit..
- Kaori! – Kiabált tovább Leena, és a sebesült céhtársamhoz rohant.- Kaori hallasz engem? – Szavára én is odafordultam. Kaori.. nem volt jó bőrben. Testét sebek borították, és bőven patakzott vére..
- Fedezlek titeket! – kiáltottam, és izzó tekintettel vetettem magam Faustra. A támadás hevessége meglepte nálam erősebb ellenfelemet – ahogy a lábára lőtt fagyasztás is. Nagyjából öt másodpercem volt arra, hogy minél több vágást bevigyek neki, de ahogy elhagyták karmaim a testét, úgy tűntek el nyomtalanul a sebek. És a fagyási sérülés is rohamosan csökkent. Faust az első pár másodperc után fölényesen elmosolyodott, és felvette tempómat, majd felgyorsult. Fél perc múlva már arcomon, mellkasomon és karomon is kisebb-nagyobb vágások éktelenkedtek, és alig láttam szemembe fröcskölő véremtől.
- Ez nem mehet tovább így. SKY DRAGON ARMOR! - jelent meg egy levegőből álló pajzs Leena előtt. - EL KELL TÜNNÜNK INNEN! – mondta, ahogy Faust eltűnt előlem támadás közben. Mélységesen egyetértettem. Halálosan fáradt, kimerült és sérült voltam.
- Matter Melting! – kiáltotta ellenségünk. Az émelyítő mozgás megismétlődött, tehetetlenül dőltünk el helyünkön. Ade.. egy pillanatra döbbenten nézett hasára, amelyben Faust karmai matattak, majd teste elernyedt.
- NEEEE! – üvöltöttem fel. Jéghideg, fagyos aura kezdett körülöttem lengeni. Faustnak ugrottam, tudván, hogy nincs esélyem. A sokktól és a fáradtságtól majdnem elvesztettem a kontrollt – talpam alatt megfagyott a talaj, Faust blokkoló karmain dér csapódott ki, ruhája átázott a hirtelen megjelenő párán. Mindhiába. Egy rúgás oldalra repített, karmaimat letörte kezemről, miközben Leena stabilizálta Ade állapotát. Legalábbis reméltem, hogy azt teszi. Az ellentámadás kijózanított, a jéghideg érzés eltűnt testemből – mintha a jégmágiának egy új képességét fedeztem volna fel. Kár, hogy most, amikor már semmit sem érek vele…
Tiltakozó testemet újra mozgásra kényszerítettem. El kell tűnnünk innen..
- SKY DRAGON HEAVY BLADE! - kiáltotta Leena, és karjain újra szélpengék jelentek meg.
- Ice make: Claws! – támadásunkat egyszerre blokkolta a démon. Akárhogyan erőlködtünk, Faust látszólag nevetve tartott vissza minket.
- AKURI, OVAN!- kiáltottam.
- Sand Bullet!
- Ex-Quip: Magic Gun!
- Most nem futsz el! – suttogta Leena.
Faust arca eltorzult dühében. Egy pillanat alatt eltűnt az engem visszatartó karom, a hirtelen váltástól a padlóra estem. Ellenben Leena.. Mire nyögve feltornásztam magam, ő padlót fogott. A többiek Fausttal harcolták vesztett harcukat.
- VERNIER! – kiáltotta Leena. A megmaradt mágusok arrébbugrottak Faust elől, de nem elég gyorsan..
- Matter Melting! – térdre vetettem magam, mielőtt a mágia tette volna velem ugyanezt. A gyomorfelkavaró hullámzást így nagyjából meg is úsztam… Ellenben Faust egy ugrással Ovanra vetette magát.
- OVAN ARMS! - lenyűgöző volt a lány kitartása. Én nem bírtam volna ennyit..
- Sand Shell! – jelent meg egy jóval erősebb homokpáncél, mint az előző.
- Ex-Quip: Magic Guns! – kiáltotta Akuri és már lőtt is Faustra.
- Sky Dragon ROAR! – ordította Leena. Faust arca a gyűlölet új tetőpontját mutatta.
- Sacrifice to the Darkness! – süvöltötte. Halvány, fekete valami ért agyamhoz. Üvöltve próbáltam kivetni fejemből az idegen érzést, de nem sikerült. Enyhe, de gyorsan fokozódó fájdalom hasított belém. Mintha minden idegszálam lángra lobbant volna, testemet irányíthatatlan rángások kerítették hatalmukba. Vérem fülemben dobolt… De egyre halkabban. Sebeim újra felszakadtak, és bőven patakzott vérem – de nem a földre, hanem Faust szájába. Legalábbis, ennyit még láttam..
- SKY DRAGON HEAVY WIND! – kiáltotta Leena és mind kezével egy-egy kisebb tornádót indított Faust fel. Minden porcikám tiltakozott, de talpra küzdöttem magam.
- Rane, én lefoglalom, te vidd ki a többieket! – kiáltotta a lány. Ha azt hiszi, hogy itt fogom hagyni, egyedül..
- Kaorinak és Adelusnak orvosra van, szüksége különben meghalnak! GYERÜNK MÁR! – ordította, tőrrel rontva Faustnak. Nyitott számat becsuktam, és lenyeltem büszkeségem. Igaza volt..
A lépcső felé vettem az irányt. Itt nem fogom tudni őket levinni… Hacsak..
~ Jól jönne az Arms. – gondoltam, de hagytam az önsajnálatot.
- Ice Make: Slide! – tettem a kezem – vagyis inkább támaszkodtam a földre. Utolsó erőtartalékaimat vettem igénybe ehhez. Ha megöltek volna, se tudtam volna több energiát kipréselni magamból. Szárazon elmosolyodtam, ahogy rájöttem, mennyire igaz ez a mondat.. Céhtársaim teste felé vettem az irányt.
- NEM MENEKÜLHETTEK! – üvöltött Faust. Akurit és Leenát rongybabákként rázta le magáról, és Ovanra rontott.
- Sand Bullet! – hallatszott a mágia, de célt tévesztett. Faust karmai pillanatok alatt átjárták a férfi testét..
- NEE! – sikoltott Leena szívet tépően. De ez nem hozza vissza a homokmágust..
- Ice Make… - kezdtem bele egy óriási jégkocka idézésébe. Ha ez alá szorul, nem érdekes, mekkora, porrá zúzza a tömeg.. Értetlenül néztem magam elé, ahogy a világ megpördült előttem. Tompa fájdalmat és egy reccsenést éreztem mellkasomban, ahogy a falnak csapódtam. Egy pillanatig csodálkozva meredtem tüdőmre, amely megpróbált bordám mellett kiszabadulni helyéről, aztán elnyelt mindent a sötétség.

Ahogy végeztem a szörnyeteggel, újra magával rántott a szédülés, s a földre zuhanva elájultam. Különös képek kerítettek hatalmukba, ahogy a terem szörnyűséges torzói s faragásai életre keltek, s vérszomjban izzó tekintettel közeledtek felém, hogy széttépjenek. A groteszk látványt végül egy ismerős búgás kergette el, egy távoli, aggódó hang. „Jól vagy?”, szólt a férfi hang a messzi sötétségből, s végre magamhoz tértem. Rane arca tolakodott be a képbe, s igen ostoba kérdést tett fel nekem. Kissé komikusnak találtam, ezért gyenge vigyorra húztam számat.
- Cső, Rane. Semmi különös, éppen lekaszaboltak, na és te? - hadartam el, de ezzel minden erőm elfogyott.
- Igazad van. – eszmélt rá a fiú arra, milyen ostobaságot kérdezett. – Hülye kérdés volt. Talán ő tud segíteni...
Kicsit messzebb egy régi ismerős alakja tűnt fel, aki most hozzám sietett.
- Kaori, te vagy az? - szólított meg a lány.
- Leena… – nyögtem magam elé, amikor megláttam egy régi ismerősömet, a szél sárkányölőt. Mérhetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hisz tudtam, a lány képes a sebek gyógyítására. Azonban ő sem volt túl jó állapotban, így reményeim halványodni látszottak, ahogyan a lány kezeivel végigtapogatta testemet, hogy kiderítse mégis mennyire súlyos az állapotom. Leena erőlködni látszott, mélyeket sóhajtott, de egy jó darabig semmi változást nem éreztem. Látszott rajta, hogy ő is erőlködik, nehezen idézte meg gyógyító mágiáját, de végül halovány fény ragyogott fel kezei körül, majd szinte azonnal el is tűnt. Szólni akartam, hogy ne erőltesse meg magát, ám egy hangot se tudtam kipréselni magamból. Végül kezei újra felragyogtak, s olyan tíz másodpercig éreztem a fájdalom múlását, ahogy a lány engem gyógyított.
- Nem súlyos… van időnk Leena… - mondtam. Tudtam, hogy ez nem teljesen volt igaz, hisz a torony még áll, ám fogalmam sem volt arról, hogy mi történt a másik két ellenfelünkkel, s csak remélni mertem, hogy a többi csoport végzett velük, tekintve, hogy már csak mi mágusok voltunk a teremben.
- Ne haragudj… én… én … - válaszolt kissé nyögvenyelősen Leena. Közben sikerült egy kicsit felemelkednem és körbetekintve felfigyeltem két céhtársamra, akik most egymással beszélgettek.
- Jó hogy itt vagy Rane, - hallottam Adelust – szegényt nagyon csúnyán eltalálták, nem fair hogy pont ő sérült meg míg én és ő megúsztuk. – folytatta, s tudtam, hogy az „ő” alatt a kissé gyanús lőfegyvermágusra gondolt. Leena nagy levegőt vett, s újra belevágott a gyógyításba. A fájdalom teljesen elmúlt, de tudtam, hogy a sebeim még valóságosak, és hogy nem maradt túl sok időm, míg újra érezni kezdem azt.
- Kicsit jobban érzem magam… - mondtam a lánynak, hogy kissé megnyugodjon. - Köszönöm.
- Nincs mit. – válaszolt Leena.
- Bár ne kéne itt lenünk… - hallotam Ade hangját, miközben először térdre támaszkodtam, majd nagy nehezen felálltam. Végre teljesen körbe tudtam tekinteni a termen. A padlón még szinte friss vértócsák, s eszméletlen emberek jalezték, hogy nem volt éppen könnyű a harc másoknak sem, a levegőben pedig szinte érződött a halál s a fájdalom szaga.
- A többiek jól vannak? – kérdeztem aggódva – Aki fekszik ugye… nem halott?
- Nem, nem halottak, és úgy tűnik egészben vannak még. – felelte Rane.
- Tudja valaki mik lehetnek ezek? – kérdezte Ade a jelenlévőktől. A lőfegyvermágus, és a számomra ismeretlen férfi Rane közelében csendben maradtak, de én szinte egyből rávágtam az egyértelmű választ.
- Démonok. – osztottam meg társaimmal következtetésemet.
- Szörnyetegek. – folytatta Leena.
- Sok ötletem nincs… De nem emberek. – fűzte tovább Rane.
- Na igen és a képességeik… Míg csak nem is hallottam ilyenekről. – fejtegette tovább a témát térmágus céhtársam – Egész végi azt hittem, hogy valamelyik sötét céh, mondjuk a Balckenend Tears, vagy a Skull Orders műve lehet ez a támadás. De most már nem vagyok biztos benne.
- Szerintem inkább az a kérdés, hogy jutottak ekkora erőhöz. – mondta Leena.
- Egy ilyen böhöm tornyot nem tudtak volna felhúzni feltűnés nélkül. – tette hozzá Rane.
- Mondasz valamit… A nevem Adelus Mornongway a Qatro Cerberustól. – mutatkozott be Ade a sárkányölőnek - van itt valaki a Fairy Tailből? – hogy miért érdekelte, hogy van-e Fairy Tailes a csapatban, azt nem tudom, de talán azért, mert ők híresek erejükről, és mert Magnólia városában van székhelyük. Senki sem jelentkezett.
- Leena vagyok. – mondta a lány – A Dragon Fangből.
- Ovan, Lamia Scale. – biccentett az eddig ismeretlen fiú, s felé fordulva én is bemutatkoztam neki, mert a csapatból mindenki más ismert már. Szemem sarkából láttam, ahogy Leena közelebb lép Ranehez, ám a fiú visszautasította a lány ajánlatát, miszerint meggyógyítaná. Úgy tűnt, a jégmágus jobban megúszta a harcot, így nem aggódtam vele kapcsolatban. Leena tovább ment volna, hogy felajánlja segítségét, ám pár lépés után hasához kapott és arcára fájdalomtól eltorzult kifejezés ült ki. Most vettem csak észre, hogy a lánynak nyílt sebe van, melyből lassacskán folydogált a vér.
- Leena te vérzel... Ülj le egy kicsit, neked is pihenned kell... – kérleltem a lányt, aki közben leült a földre. Nem engedhettük meg magunknak, hogy egy ilyen erős mágust elveszítsünk.
- Nem még nem… - makacskodott Leena.
- Szükségünk van rád, de nem félholtan! – szóltam rá kicsit szelídebb hangon, de határozottan, majd folytattam. - Így akarsz vele szembeszállni? – kérdeztem az előttünk álló ellenségre gondolva - Ezzel csak veszélybe sodornál minket és magadat is!
- Valahogyan segítenünk kell neki – állt mellém Adelus - Van valakinek kötszere vagy hasonlója? És ami fontosabb ért is a sebekhez?
- Köszönöm, de jól leszek, mondjuk egy kis friss levegő jól jönne de az is megteszi ami itt van. – próbálta Leena nyugtatni társamat, ám úgy tűnt, nem sok sikerrel.
- Kimehetnék segítségért – próbálkozott tovább társam. - csak van kint valami felcser...
- Kint szerinted van még élő ember? Kötve hiszem. – kérdezett vissza Leena. Emlékezve a furcsa kinézetű varázslóra, úgy gondoltam, hogy odakint még vannak mágusok, akik segíthetnének, de Leena folytatta, s emlékeztetett mindenkit arra, hogy Faust még életben van és most nincs idő visszafordulni. - Engem inkább az izgat, hol van Faust!
Leena kicsit imbolyogva tápászkodott fel, s elindult a lépcső felé.
- Jöttök vagy maradtok? – kérdezte elszántan, miközben még mindig vérző hasát szorongatta. ~ Ha ez a lány nincs meghúzatva, akkor egyszer hős lesz belőle… Bár, lehet hogy a bolondok és a hősök között nincs is akkora különbség. Mindenesetre… most, ebben a helyzetben mellette van a helyem. ~ gondoltam magamban, miközben utána rohantam.
- Leena... Maradj hátul, rendben? Nem veszíthetünk el! Téged semmiképp! – mondtam neki, s mellette lépdelve haladtunk a lépcső felé. ~Most én vagyok a soros, hogy megmentsem őt, s ha ez csak annyit jelent, hogy én esek el előtte, már megérte. ~ Leena a földre szegezte tekintetét, és magabiztosan válaszolt.
- Ne aggódj meg leszek! És te is próbálj meg vigyázni magadra, csak a tüneteket tudtam enyhíteni teljesen nem tudtam meg szüntetni a bajt.
- Rendben. – mosolyogtam vissza, mert én is tisztában voltam az állapotommal, s azzal, hogy akár bele is halhatok a harcba.
- Megyek előre, én érzem, ha lesz fent valami csapda, és jó eséllyel ki is tudom védeni! – hallottam Ade hangját és sietős lépteit. Leena haladt tovább, mintha meg se hallotta volna, majd megtorpant.
- Várjatok! Nem mehetünk csak úgy be, biztos, hogy valami csapda van fent!
- Ade térmágus, és érzi a fizikai csapdákat. – nyugtattam a lányt.
- És ennyi elég lesz? – kétkedett Leena - Faust támadásai ki számíthatatlanok...
- Vagy visszafordulunk, és hagyjuk, vagy felsétálunk. – kapcsolódott be a most érkező Rane is a beszélgetésbe. - Nekem se tetszik, de nincs sok választásunk.
- Ade... Számítunk rád – mondtam Adelusnak egy bíztató mosoly kíséretében.
- Akkor kövessen mindenki, pontosan mögöttem. – válaszolt és a sor elejére törve haladt előre óvatosan. Hátrapillantottam, és láttam, hogy Ovan és a gyanús lőfegyvermágus is követnek minket. Ha minden jól megy, Akuri nem akar miket hátba támadni – legalábbis reményeim szerint, s ha végzünk Fausttal, talán még egész jól meg is úszhatjuk a dolgot. A csigalépcsőn végighaladva nem ütköztünk csapdába, s tetejére érve egy hatalmas kétszárnyú ajtó várt minket tárva-nyitva. A közelébe érve odabent Faustot pillantottuk meg egy hatalmas trón előtt, melyen még messzebbről is jól kivehetően egy csontváz ült. A démon egy kis szobrot szorongatott a kezében s sötét tekintettel meredt ránk.
- Eddigi győzelmetek hiába való! – kiáltotta Faust parancsoló hangon - Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt!
- Soha! – válaszolt Adelus elszántan - Két társad már porrá omlott. A tornyod előtt még több tucatnyi nálunk erősebb varázsló van. El fogsz bukni szörnyeteg!
- Meghajtjuk a tiédet... – hallottam Rane harcias hangját. Faust azonban már mit sem törődött velünk, a kis szobrocskát a csontváz bordái közé vágta, s diadalmas hangon szólt hozzánk.
- Ám legyen... Tanúi lesztek a Sötétség feltámadásának
- Még is mit csinál? – kérdezte halkan Leena.
- Valamit, ami nekünk nagyon nem jó… - válaszoltam, miközben megformáltam mágiámat, s Kagura jelent meg kezemben. Mindig nyugtató érzés volt kardomra rámarkolni, ám most olyan nyugtalanság vett erőt rajtam, hogy még gyönyörű pengém csillanása sem tudott lecsillapítani.
- Na kezdődik… - csatlakozott Ovan, s mintha homok lengte volna körül őt. Homok-mágia…
- Ha jól látom, egy szobrot rakott a bordái közé. – mondta Rane tárgyilagosan. ~ Hát köszi, ezt mindenki látta, és ez itt a probléma… ~
- Az a csontváz most tényleg… tényleg húst növeszt? – kérdezte Leena döbbenten. Igen, a csontváz kékes ragyogással lassacskán visszanövesztette lerohadt csontjait.
- Nekem ez nem tetszik. – hallatszott Adelus hangja. Korábbi határozottsága elszállt, mindenki érezte, hogy most olyan balhéba csöppentünk, aminek túlnő rajtunk a hatóköre.
- Sky Dragon Heavy Blade! – kiáltott Leena és támadásba lendült a karján létrehozott szélpengékkel. ~ Pedig direkt megkértem, hogy ne menjen előre… ~ gondoltam magamban, miközben én is elindultam. Most már nincs visszaút, inkább előre, mint hátra, s inkább én érjek oda előbb, mint Leena.
- Táncolj, Kagura (az Ex-Quip: Holy Sword: Dancing Saber Kagura helyett, mivel elméletileg már megidéztem előbb) – kiáltottam, s úgy rohantam, ahogy csak tudtam, hogy megelőzzem Leenát.
- Ice Make: Claws! – idézte meg jégkarmait Rane és hirtelen mellettem termett s együtt rohantunk az ellenfél felé.
- Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után! – dübörgött a teremben Faust kiáltása, mikor Leena szinte már ott volt előtte.
- BELÖLÜNK UGYAN NEM ESZETEK! – ordított Leena elszántan. Utolsó tartalékait használta már, akárcsak mindenki más, mégis elképesztő erővel tört ki belőle a harci láz. Faust könnyedén kitért a lány elől, ám addigra már mi is odaértünk céhtársammal. Kagurát a férfidémon testébe mélyesztettem, Rane pedig végigszántotta mellkasát, ám Faust támadása még így is elérte a sárkányölőt. Testéből kirántva katanámat egy lépést eltávolodtam tőle, ám ekkor a szörnyeteg testén a sebek pillanatok alatt összezárultak, s hangos nevetésben tört ki. Faust sebezhetetlen volt.
- Sky Dragon Roar! – hallottam Leena kiáltását, majd az örvénylő szél elért minket, s métereket repültünk hátra. Közben Ovan és Akuri is támadásba lendültek, azonban Faust ellen mit sem értek.
- Szánalmas próbálkozásaitok nem érhetnek fel nagyságomhoz! – kiáltott fel ellenségünk - Thousand Shade!
A terem sötét füsttel telt meg, s egy árny jelent meg előttem, ami vészesen hasonlított Faustra. Hátraugrottam, s egy pillanat alatt felmértem a terepet – mindenki előtt állt egy ugyanilyen képmás, és nem tudhattuk, melyik az eredeti.
- Ó basszus… ilyet is tud? – hallottam a lőfegyvermágus hangját a közelemből.
Kardomat magam elé tartva tartottam a távolságot az árnytól, ám az egyelőre nem támadott. Néhányat suhintottam felé, de kardom mintha csak a levegőt szelte volna, az árnyak nem voltak valódiak.
- Sky Dragon Fist! – kiáltott Leena, aki úgy tűnt még nem fogta fel, hogy az előttünk álló démonok mindössze az eredeti másolatai, s támadásba lendült.
- EZEK CSAK ÁRNYÉKOK! – kiáltott Ade – NEM TUDJÁTOK ELPUSZTÍTANI ŐKET!
~ Oké ezt tudjuk… ~ gondoltam, majd a folytatást a társaimnak címezve kiáltottam, hátha valakinek akad építő jellegű ötlete.
- De akkor még is csináljunk velük?
- Az eredetit kell kibelezni. – válaszolt Akuri aki most már nagyon közel volt hozzám. Kicsit összerezzentem, ez a mágus nagyon nem volt bizalomgerjesztő, és nem voltam benne biztos, hogy tényleg akarom-e, hogy itt legyen köztünk ebben a csatában..
- Ezek nem csak árnyak! Képesek megsebezni minket! – hallottam Leenaát aki tovább hadakozott saját Faust-másolatával, amíg én továbbra sem engedtem magamhoz közel az árnyat.
- Egyszerre kell rájuk támadnunk! – adta ki a parancsot Rane – Figyeljetek!
Leena elhátrált Adelushoz, most már az egész csapat együtt volt, az árnyak pedig várakoztak.
- Ice Make: Stairs! – idézett meg egy hatalmas lépcsőzetes emelvényt Rane, melyről tökéletesen beláttuk a terepet és az összes Faust-másolatot.
- Sky dragon Roar! – hallatszott Leena ordítása, majd a jól ismert mágia, ami felerősíti mások támadásait - ADELUS ARMS! .
- Presure Bomb! – kiáltott a térmágus, és Leena mágiájával egybeolvadva indult meg a másolatok felé, s tépte szét azok lég-testét.
- Sand Shell! – idézte meg homokpengéit Ovan, s útjukra küldte azt.
Akuri kezében a két revolver ropogó robajjal tüzelt, s most Kagurát eltűntetve jelent meg kezemben a fény és a sötétség két pengéje.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari!
Akuri lövedékei célt találtak a terem másik végében álló Faustban, ezért én is két fegyveremet felé hajítottam, majd egy „Weapon Moving” varázslattal plusz löketet adtam nekik. Mindkét penge belehasított a démon mellkasába, majd ahogy sebei gyógyulni kezdtek, úgy hullottak földre szeretett ikerkardjaim, majd eltűntettem őket. Közben a többiek is észlelték, hogy ő az igazi, s a felénk meginduló Faustot kezdték támadni.
- Diverson! – kiáltott Adelus ezzel Faust egyik támadása célt tévesztett a térben.
- CSAK ÚGY TUDJUK, LEGYŐZNI HA ÖSSZEDOLGOZUNK! – ordítottam, hogy a kissé széteső csapatunkat valamennyire összerántsam. Nagy volt a tét, és mindenki tudta, hogy most szükség van a csapatmunkára. Leena most Rane-t vette célba mágiájával.
- Rane ARMS!
- FREZEE! – hallatszott a varázsszó, mire a padlón sima jégréteg jelnet meg, melyen hihetetlen sebességgel tudtunk haladni, bár félő volt, hogy elesünk. Akuri, a lőfegyvermágus most egy katanát idézett meg, én pedig wakizashimat, hogy valamivel gyorsabban tudjak támadni.
- Crystal Make! – hallottam Ovan felől a kristálymágia megidéző szavait. Tehát nem csak homok, de még kristály mágus is volt, minden bizonnyal nem lehetett gyenge varázsló.
Hirtelen Leena jelent meg előttünk, biztosan a gyorsító varázslatát használta, hogy megelőzzön minket.
- Sky Dragon Claws! – kiáltott a lány, de Faust mozdulatlanul várt rá. Ez nem volt túl bíztató, de már késő volt, hogy figyelmeztessem Leena-t a csapdára.
- Matter Melting! – csapott le a földre a démon, mely azonnal furcsa hullámzásba kezdett és olyan volt, mintha elolvadna. Leena egyensúlyát vesztette és a közelben álló Ovannal együtt elterültek, én is épp hogy csak meg tudtam állni a lábamon, mert a mágia igen nagy hatósugarú volt. Faust már emelte is a kezét, hogy lesújtson a tehetetlenül fekvő társaimra. ~ Ha most elhajítanám Kaori#7-et, nem érne oda időben. Talán Akuri segíthetne, de az ő lövedékei sem érnek túl sokat… ~ cikáztak a gondolatok a fejemben, ám ekkor egy hang hasított végig a termen.
- DIVERSON! – térítette el a támadást Adelus, hála gyors reakciójának. Ovan és Lenna adiigra már szerencsésen távolabb kerültek Fausttól, ám a szörnyeteg nem hagyta ennyiben a dolgot.
- Hogy merészeled?! – ordított Adelusra, szemmel követhetetlen sebességgel indult meg céhtársam felé. Ovan gyorsan reagált, a fiú előtt egy kisebb méretű futóhomok jelent meg, s süllyedni kezdett, én pedig már minden erőmet összeszedve az idézésre koncentráltam.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – kiáltottam, mikor Faust elém érkezett, és gyorsan, mindkét pengével felé szúrtam.
- Ice Make: Claws! – hallatszott Rane varázslata is.
Leena megint felgyorsulva indult meg karjain hatalmas szélpengékkel, s lesújtott egyenesen Faust nyakára. Akuri pisztolyaival sorozta a démont, ám amennyi sérülést bekapott, azok mind hamar begyógyultak. Leena látva a hiábavaló küzdelmet inkább Adelust menekítette szorult helyzetéből, de mind tudtuk, hogy ennek a harcnak csak egyféle kimenetele lehet, s csak elodázni tudjuk a vereséget.
- Nem tudjuk megsebezni! – mondtam a többieknek, mikor sikerült kellő távolságba visszavonulnunk, s lihegni párat.
- De még csak fájdalmat se okozni neki! – folytatta Ovan.
- Akkor most mi legyen? – idegeskedett a lőfegyvermágus. Igen jó kérdés volt, amire nem tudtunk megfelelő választ adni.
- Nem adhatjuk fel! – mondta Leena, de látszott rajta, hogy most ő van a legrosszabb állapotban. – Azzal aláírjuk a halálos ítéletünket és … - itt elakadt a szava. Faust pár rövid másodperc alatt előttünk termett, s egyenesen a lányt vette célba.
- VERNIER! – kiáltott, hogy elmenekülhessen, ám mágiája már teljesen elgyengült, s a lány összeesett.
- Leena! – kiáltottam, de nem volt hozzám olyan közel a lány, Ovan azonban azonnal mögötte termett, s egy homokburkot formált köré, hogy megvédje őt Faust támadásától. A homokbúra lassan lefoszlott, ám Faust nem tétlenkedett.
- PUSZTULJATOK! – ordított fel, s rengeteg öklömnyi méretű koponyát idézett meg a földből. Mindenkire jutott belőlük bőven, s őrült forgószélként támadtak ránk.
- Táncolj, Kagura! – idéztem meg szertett pengémet, s vadul pörögve kaszaboltam a harapdáló teremtményeket. A létszámfölény miatt egyszerűen tehetetlen voltam, s bár sokukat porrá zúztam, még így is több belém csimpaszkodva harapdált. Fájdalmas ordítások és csatazaj vett körül, majd úgy tűnt, minden hirtelen elcsendesedni látszik. A koponyák eltűntek rólam, s egy hatalmas alak magasodott fölém. Faust állt előttem, túl közel hozzám, már semmit sem tudtam tenni. Minden megszűnt körülöttem. Arcán ördögi vigyorral felém mélyesztette hosszú karmait – éppen hogy nem a szívembe, mert az utolsó pillanatban valami jobbra rántotta a testem. Mintha Kagura rántott volna magával, majd ahogy Faust felemelt, úgy hullott ki kardom elgyengült kezemből. A vérem lassan csordogált kifelé, s a szörnyeteg ördögi vigyorral tekintett rám; immár feje fölött tartott. Minden erőmet összeszedtem, s jobb térdemet felemelve rúgtam egy utolsót a szörnyeteg kemény testébe. Gyűlölet és harag torzította el tekintetét, s sátáni vicsorra húzta száját.
- A Sacrifice to the Darkness – suttogta, majd földöntúli sikoly tört elő belőle. Hogy csak én hallottam, vagy a többiek is, azt nem tudtam. Még láttam, ahogyan vérem egyenesen feléje áramlik szájába érve abból táplálkozik. Még pár másodpercig figyeltem, ahogy az éltető véremet szipolyozza. Az utolsó pillanatokban még valami bődületes hülyeségfutott át az agyamon, s elmosolyodtam, s egy gyenge köhintésszerű-nevetést hallattam. ~ Legalább a belső vérzés miatt nem kell aggódnom. ~
Szemeim lecsukódtak, a sikoly elhalkult, s testem egy puffanással földet ért, végül minden érzékem eltompult, s egyedül maradtam az üres, sötét csendben…

Miután a harcunk befejeződött végre szétnézhettem, hogy ki mit tud arrafele: elég széles választék volt mágiák terén a többi csapatnál is, de a veszteségeket leszámítva mindhárom csapat sikerrel járt... Csakhogy valamiért az a trutyi, amelyik először oly' nagyon oda volt a vér hatalmáért menekült, egyenesen fel egy csigalépcsőn.
~Menekül? Ezekszerint ez még csak a köszönőbizottság volt? Szép körünk lesz.~ nyugtáztam magamban, majd elkezdtem nézelődni, találok-e valami értelmeset a falaknál.
A nép többi meglévő darabja elkezdett szórakozni egymással, hogy "Hú, de rég láttalak!", "Örülők, hogy egyben látlak!", "Örülök, hogy megismerhetlek", és a többi...
~Mindjárt hányok!~ fordítottam el felőlük azt a szemernyi figyelmemem is, inkább most nem akarok róluk semmit megtudni.
A falnál csodával határos módon találtam pár érdekes apróságot. Az egyikről pedig meg mertem volna esküdni, hogy valami sötét kultusz szokta használni a rituális áldozatok kivéreztetéséhez. De ez mellett volt koponya, mint gyertyatartó, és más egyéb finomság is, mi csak szem-szájnak ingere. Egy ilyen kést emlék jeléül el is tettem, sok esélyt nem láttam annak, hogy ide beköltözhessek, hiába stílusos, ennek pedig még hasznát is vehetem.
Némi nézelődést követően inkább feladtam a keresést, és nekitámasztottam a hátam az egyik csavart, valami csontvázurat jelző szobornak, majd azon lecsúszva a földön huppantam. Leellenőriztem a sebem a mellkasomon immáron, de szerencsére csak felszíni sérülés volt, megúsztam odalent. Éreztem, hogy varázserőm terén viszont rosszabbul állok, így hagytam magam szusszanni egy pillanatot, biztos ami biztos.

Pihenésem csak pár percnyi lehetett maximum, mégis figyelmem és erőm terén erőteljes különbséget éreztem jelen, és korábbi állapotomhoz képest. Kisandítottam a többi csürhére, akik immáron hevesebben beszéltek, és indulófélben voltak, így hát egy nyújtózást követően én is felpattantam, és komótosan utánuk mentem: nem akartam, hogy valami barom tervbe belerángassanak azzal, hogy hirtelen csillogó szemekkel megjelenek mellettük, hogy "Gyerünk, gyilkoljunk már!", na meg ezzel könnyen a fejem is akarnák szedni. Jobb nekem, ha maximum csak gyanúsnak tartanak és én támadok előbb, mint ellőjem az egészet, hogy miért vagyok itt.
Amire odaértem pont két "csapattársam" adta meg a kezdő löketet.
-Ade... Számítunk rád! - mondta bizakodóan a lány, aki szintén kissé jobb bőrben tűnt, mint amikor az öklös megreptette.
-Akkor kövessen mindenki, pontosan mögöttem. - mondta a furcsa mágiát használó srác, majd megindult előre.
Lassan, komótos tempóban haladtak az emberek sorban a lépcsőn, akiket odafent egy hatalmas, két szárnyát tárva-nyitva hagyott ajtó fogadott, odabent a plazmavalamivel egy trón mellett, amelyben egy csontváz ült. Ellenfelünk kezében egy kis szobrocska díszelgett, de tippem nem volt, hogy az meg minek kellhet neki.
-Eddigi győzelmetek hiába való! Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt! - szólalt fel az a valami, már-már parancsoló jellegben.
~Rossz stílusban könyörögsz az életedért, Öcsi!~ húztam vigyorra a szám, de "társaim" ennél komorabban fogadták az egészet.
-Soha! Két társad már porrá omlott. A tornyod előtt még több tucatnyi nálunk erősebb varázsló van. El fogsz bukni szörnyeteg! - kiáltotta vissza a süveges srác, mintha csak egy ordító versenyen lennének indulók ellenfelével.
-Meghajtjuk a tiédet... - mondta az egyik újonc.
Tetszett ennek a srácnak a stílusa, de remélhetőleg nem csak a csodás nyelvével jutott el idáig. Ellenfelünk ám ezekkel a "frappáns" válaszokkal nem hagyta magát felbőszíteni, kimérten válaszolt.
-Ám legyen... - ezzel a szobrocskát benyomta a csontváz bordái közé. -Tanúi lesztek a sötétség feltámadásának!
-Még is mit csinál? - adott hangot gondolatainak egy új lányka.
-Valamit, ami nekünk nagyon nem jó… - felelte a lány fegyvermágus, majd megidézte kardját.
-Na kezdődik… - szólalt meg az eddig csendes srác is végezetül, így mindenki hangot adhatott gondolatainak valamikor.
-Ha jól látom, egy szobrot rakott a bordái közé. - mondta az a srác, aki az előbb szépen fogalmazta meg a dolgot, de ezt a megszólalását egy zsűri már elég szépen lepontozta volna, én pedig szimplán ezt a sok megszólalást a halálba kívántam.
~Ölni akarok!~ kezdett úrrá lenni rajtam a gyilkolási vágyam, soha nem voltam oda a harcok előtti nagy felvezetésekért.
-Az a csontváz most tényleg… tényleg húst növeszt? - kérdezte a lány, amire felkaptam a fejem.
Ránéztem a csontvázra, és az lassan, de fokozatosan valóban szerveket, húst és bőrt kezdett magára növeszteni. Ez a dolog még engem is ámulatba ejtett, elvégre nem mindennapi dolog.
-Nekem ez nem tetszik.
-Sky Dragon Heavy Blade! - ordította az új lány, ahogy szélpengét hozott létre karja körül, majd megrohamozta a lényt.
-Táncolj Kagura! - kiáltotta a fegyvermágus lány, majd egyből ment is utána.
-Ice Make: Claws! - kiáltotta a srác, akiről így kiderült, hogy jégmágus, semmi extra.
Csendben én is megidéztem pisztolyaim, tudtam, hogy rájuk lesz szükségem bőséggel.
-Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után! - kiáltotta az a vérplazma, vagy minek határoljam be, de elgondolkodtatott picit a dolog, ez a vérdiéta annyira nem hangzott étvágygerjesztőnek.
-BELÖLÜNK UGYAN NEM ESZTEK! - ordította teljes torokból a szélpengés lány elöl, majd támadásba is lendült.
Támadása azonban könnyűszerrel ki lett kerülve, ellenfele pedig már támadt is vissza egy suhintással a kezein lévő karmokkal. A támadás némileg célt tévesztett, mivel a fegyvermágus lány kardja belefúródott, mellette pedig a jégmágus srác karmai felszántották mellkasát. Ám hiába hittem, hogy ez ilyen egyszerű lesz: sebei másodpercek alatt beforrtak.
~Ez remélem csak egy olcsó vásári trükk, semmi egyéb...~ aggodalmaskodtam egy pillanatra gondolataimban.
Több nekem sem kellett, egyből sorozatot kezdtem engedni ellenfelem mellkasába, amelyek nagytöbbségben találtak is, méghozzá legtöbbször a húsba, de a regenerációja igencsak gerinctelen volt.
-Szánalmas próbálkozásaitok nem érhetnek fel nagyságomhoz! Thousand Shade! - kiáltott fel ellenfelünk, amire mindenki előtt lassan materializálódni kezdett egy-egy sötétségből kialakult képmása a plazmafickónak.
Egy kósza lövést elengedvén az átment a képmáson, körülnézve viszont az eredetinek nyoma sem volt.
-Ó basszus… ilyet is tud? - adtam hangot a meglepettségemnek, mert nem elég a regeneráció, most még füstből lévő másokkal is vitézkednünk kellett.
-Sky Dragon Fist! - próbálkozott a szeles lány is, de hamar megtapasztalta amit én: a támadás átment rajta.
-EZEK CSAK ÁRNYÉKOK! NEM TUDJÁTOK ELPUSZTÍTANI ŐKET! - ordította a süveges: feltűnhetett neki is, hogy átengedik ezek az árnyékok a támadásokat.
-De akkor még is csináljunk velük? - szólt a minimálisan kétségbe esett kérdés, amire megadtam a rövid, tömör és mégis igaz választ.
-Az eredetit kell kibelezni.
Próbálkoztam megtalálni az eredetit, de egyszerűen kissé aggasztott, hogy mit tudhatnak az árnyak, így egy tisztes távolságot mindig tartottam tőlük... Míg nem össze nem botlottam a többi csapattársal is, akik szintúgy ilyen tervvel hátráltak az árnyaktól.
-Ezek nem csak árnyak! Képesek megsebezni minket! - adta meg a szeles lány a választ, ami nem tetszett a fülemnek, mi nem sebezhetjük őket, de ők minket igen.
~Remek, miért nem hívnak meg minket egy nyugodt kis teadélutánra inkább?~
-Egyszerre kell rájuk támadnunk! Figyeljetek! Ice Make: Stairs! - kiáltotta a jeges srác, amire egy lépcsőzetes emelvényt hozott létre jégből, onnan kispécizhettünk megunknak egy-egy ellenfelet.
-Sky dragon Roar! ADELUS ARMS! - ordította a lány, amire a süveges srác is használta mágiáját.
A két mágia egybeolvadt, és a közeli másolatokat kezdték el tépázni.
Én kinéztem magamnak a legtávolabbi hasonmást, nagy eséllyel én tudtam odáig ellőni a legpontosabban, na meg ha ilyen öntelt, nagy eséllyel az árnyakra hagyja a melót.
Az agyalásom sikeres volt, a terem végében lévőbe belefúródtak a töltények, amire a fegyveres lány is oda hajította két pengéjét, de eszméletlen erővel. Azok belefúródtak ellenfelünk mellkasába, ám nem tarthatott sokáig az öröm: a regeneráció lassan kilökte őket testéből, és azok ócskavasként hullottak a földre.
Ő erre csak elengedett egy mélyről jövő kacajt, és szélsebesen megindult felénk. A süveges szerencsére ismét használta elhajlító varázslatát, így senkit nem tudott elkapni, majd a lépcsőt otthagyva szétszóródtunk, hogy nehezítsük a dolgát a mozgó vérplazmának.
-CSAK ÚGY TUDJUK, LEGYŐZNI HA ÖSSZEDOLGOZUNK! - kiáltotta a lány, és sajnos egyet kellett vele immáron nekem is értenem, hiába nem fűlött a fogam ehhez.
A szeles lány ismét használta erősítő varázslatát, ám immáron a jegesen srácon, aki ezt használva az egész teremben megfagyasztotta a padlót. Ezt kihasználva indult meg szinte mindenki ellenfelünkre, még én is katanára váltottam, hátha azzal többet érek el, ha mondjuk a fejét vágom le. A szeles lány ám hamar elénk vágott valami gyorsító mágiának köszönhetően.
-MATTER MELTING! - csapott a földre ellenfelünk, amitől szabályszerűen hullámzani kezdett, jobban, mint bármilyen tenger.
Mindenki bukdácsolni kezdett, a szeles lány, a homokossal egybe esett, ellenfelünk pedig eszelős vigyorral egyből az életükre pályázott karmaival, amit a süveges ismét egy térítéssel akadályozott meg. Ekkor a terem hullámzása fokozatosan, de alábbhagyott.
-Hogy merészeled! - bőszült fel a plazmás emberke, majd hihetetlen gyorsasággal kezdett el cikázni, melynek végcélja nagy eséllyel a süveges lehetett.
Őt immáron a homokos mentette meg egy futóhomok segítségével, amely tökélete védelemre szolgált egy ilyen gyorsan futó ellenféllel szemben. Mindenki elkezdett ismételten az ellenfélre összpontosítani, és mindenki valami szúró-vágó fegyverrel rontott rá, én pedig visszaidéztem pisztolyaim, hogy távolról szedjem szét a rohadékot.
De sajna ez mind hiába volt, a fejét nem sikerült elválasztani testétől, hogy az sikerrel járna-e, a többi támadás okozta seb pedig mind hamar begyógyult rajta. Kétségbeesés lett úrrá mindenkin abban a maroknyi csapatban, senkinek nem volt egy épkézláb ötlete, amivel érhetnénk is valamit egy ilyen gyors, nem mellesleg erős, és hihetetlen regenerációval bíró ellenféllel szemben.
Ám túlzottan is belemerültünk az agyalásba, mert a plazma nem állt le sokáig egyhelyben, hamar a szeles lányt spécizte ki magának, aki éppen megúszta, hála a homok mágus idézte védelemnek.
-Pusztuljatok! - ordította ellenfelünk, amire seregnyi kis koponya jött elő a semmiből, és ránk pályáztak.
Én is kaptam eleget a nyakamba belőlük, és hiába tudtam úgy-ahogy kiszedni az előttem lévőket, mögülem is támadtak rám, azok pedig már sikeresen elkaptak, és marcangolni kezdtek. Amint hátra figyeltem, hogy lelőjem, vagy leverjem őket, az elölről érkezők is elértek hozzám, így szinte elevenen próbáltak felfalni a kis csontok. Szerencsémre az áramlásuk hamar abbamaradt, így kezem és lábaim a földhöz csapva, a földön henteregve, na meg némi lövöldözést követően le tudtam őket magamról vakarni, de megéreztem, és meg is látszott ennek a nyoma jelentősen testemen.
Amialatt a kis csontokkal szórakoztam ellenfelünk a fegyveres lánykával tette ugyanezt, amire pedig végeztem, ő is. A lány összecsuklott, mint egy kártyavár.
A szeles ordítotva futott hozzá, majd ismét próbálta rajta használni a gyógyító mágiát, amit a szemem sarkából láttam odalent, ám hiába. A jeges próbálta fedezni, hátha fel tudják szedni a fegyveres lányt, de egy perc alatt több vágást is elkapott, volt amelyik egész mélyre sikeredett. Némi segítséget nyújtottam én is neki, de a regenerációjának hála nem sokat ért ez, de hát nem dögölhetek meg úgy, mint egy patkány.
Mire a szeles lány is feladta a gyógyítgatást, és harcba szállt ismét, ellenfelünk újfent a padlóhullámoztatással próbálkozott: sikerrel. Mindenki elbizonytalanodott a hirtelen mozogni kezdő talaj miatt, majd ő ezt kihasználva nekirontott a süvegesnek. Hamar elmélyed gyomrában a karmos kézfeje, majd azt kihúzva a srác rongybabaként hullott földre. A jeges erre egy kétségbeesettet ordított, majd nekivetette magát az immáron véres kezű ellenfelünknek, míg a lány egyből a földőn fekvő sráchoz sietett.
Ám ami engem jobban érdekelt, az a jeges srác volt: szinte megdermedt körülötte a légkör, bár ez a csoda sem tartott sokáig. Miután ellenfele megreptette egy rúgással hamar észhez tért, és ez a hatás is elmúlt. A srác, és a szeles lányka immáron egyszerre rontottak a vérplazmára, aki játszi könnyedséggel blokkolta támadásait, de egyvalamivel nems zámoolt: a lány rámarkolt a karjára, ezzel teret adva a homokosnak és nekem. Ám ez sem járt sikerrel, a jeges srác a lendülettől, a lány pedig az ellenfél segítségével fogott padlót. Megidéztem katanám, hogy védjem a lányt: belé több erő szorult némileg, mint belém jelen állapotomban, hátha érhet valamit, ám ez mindhiába. Még közel sem értem, amikor ismételten hullámozni kezdett a padló.
Innen már vesztett játszma volt számunkra. Szinte játszi könnyedséggel küldött minket sorban a padlóba vagy a falba. Hamar az a sors várt a homokos srácra is, mint a fegyveres lányra: ellenfele könnyedén szabadította meg életétől. Még a jeges próbálta volna menteni a menthetőt, de mágiáját be sem tudta fejezni, amikor egy hatalmas ütést kapott a testébe, és ő a falba passzírozva találta magát, némileg hiányis oldallal. Egy utolsó erőfeszítést próbáltam kicsikarni magamból, ismételten megidéztem fegyvereim és lénő kezdtem, ám ellenfelem kikerülte támadásaim, megragadta a nyakam és felemelt.
Először csak a fulladozó érzés fogott el, ám hamar valami mélyről jövő, haláli sikoly töltötte el az elmém, és éreztem, ahogy minden élet fokozatosan ki lesz belőlem szipolyozva...

A karddal hadonászó nőszemély meghagyta nekünk szegényes, kiszáradt csontvázát, bár mi azt nem fogadtuk el, hagytuk ott, ahol ő is hagyta. A táskámba nem fér el ennyi minden, ráadásul egy ilyen friss csontkollekció még be is büdösíthet, amihez nem fűlött a fogam. Viszont egyvalamit észrevettem, az a csontváz túlságosan nyugodt volt. Ezt nem hagyhattam ennyiben, létszükség volt egy kis hullagyalázás, ezért gyorsan összekuszáltam a csontjait. Fej hátra, karok az égbe, lábak spárgába, és bordákat szétfeszíteni. Furcsán könnyű volt a művelet, mintha ellágyultak volna a nő csontjai, gusztustalan.
Miután sikeresen alkottam egy bizarr hullát, dolgom végeztével körülnéztem a teremben, ami most már erősen emlékeztetett egy csatatérre. Na nem mintha sok olyat láttam volna eddigi életemben, de valahogy így képzeltem el egy csatateret. A velünk jött mágusok közül sokan a földön hevertek, leverten. Vagy le lettek verve a földre, a lényeg, hogy elég rossz passzban voltak, nem tűntek túl használhatónak. Jó hír viszont, hogy az agyonpáncélozott vérlovag csontváza is a padlón hevert, ellenben a magát Faust-nak nevező illetőt sehol nem találtam.
~ Gerinctelen alak volt, biztos azért nem maradt csontváza. ~ tudtam le a dolgot.
Nyugodtan és kimérten odaballagtam a többiekhez, hogy megtudjam mi a helyzet, ami, mint utólag kiderült, nem volt túl rózsás. Öt darab ép, jobban mondva eszméleténél lévő ember. Mindenki tele vérző sebbel, horzsolások és zúzódások már fel se tűnnének egy ilyen helyzetben. Rane-hez mentem oda, aki akkor épp egy meglehetősen rossz állapotban lévő lányt nézett aggódva. Komoly helyzetnek tűnt, de egy másik mágusnak köszönhetően minden rendbe jött. Az illető lány csak ráhelyezte kezét a sérült testrészekre, és azok mágikus módon meggyógyultak. Na jó, persze tudom, hogy a mágia világában élünk, de még soha nem is hallottam olyan varázslatról, amivel gyógyítani lehetne. Elmerengtem ezen a fura tényen, majd arra tértem magamhoz, hogy a sebesült lány is éppen tért magához.
- Kicsit jobban érzem magam… - szólalt meg. Hangjában nyugodtságot bírtam felfedezni, ez jó jel.
- Köszönöm.
- Nincs mit. – szólalt meg a megmentője. Most, hogy jobban megnéztem magamnak, egész fiatalnak tűnt. Nagyon tapasztalt a kora ellenére, és elszánt. Én nem tudnám elviselni, ha egy ember élete függne tőle. Kivéve persze, ha ellenség, akkor függjön csak.
- Bár ne kéne itt lenünk… - szólalt meg hirtelen egy újabb talpon lévő mágus. Hangjában izgatottságnak még nyoma sincs. Kezdett bennem az a feltevés érlelődni, hogy a higgadtak úszták meg a csatát. Nem ajánlatos forrófejűnek lenni.
- A többiek jól vannak? Aki fekszik ugye… nem halott?
Biztos voltam benne, hogy mindenki él. Szerintem ellenfeleink terve az volt, hogy mindenkit levernek, aztán lemészárolják a magatehetetlen mágusokat, esetleg valami rituálé keretében feláldozzák.
- Nem, nem halottak, és úgy tűnik, egészben vannak még. – közölte Rane.
- Tudja valaki, mik lehetnek ezek? – érkezett a kérdés. Én biztos vagyok benne, hogy emberek voltak, emberek, akik valami különös mágiát használtak, vagy álltak annak befolyása alatt.
- Démonok.
- Szörnyetegek.
- Sok ötletem nincs… De nem emberek.
- Na igen és a képességeik… Míg csak nem is hallottam ilyenekről. Egész végig azt hittem, hogy valamelyik sötét céh, mondjuk a Blackened Tears, vagy a Skull Orders műve lehet ez a támadás. De most már nem vagyok biztos benne.
~ Nem, ez nem valami céh lesz. Ez egy szekta.
- Szerintem inkább az a kérdés, hogy jutottak ekkora erőhöz.
- Egy ilyen böhöm tornyot nem tudtak volna felhúzni feltűnés nélkül.
- Mondasz valamit… A nevem Adelus Morningway a Quattro Cerberustól. – muatkozot be végre. - Van itt valaki a Fairy Tailből?
- Leena vagyok. – szólalt meg a gyógyító – A Dragon Fangből.
- Ovan, Lamia Scale. – mondtam el én is a szükséges tudnivalókat. Eközben Leena Ranehez lépett és belefogott a sebeinek gyógyításába, de ő ezt elutasította. A a mágia nagyon fogyaszthatja Leena varázserejét, bár az is meglehet, hogy csak Rane ragaszkodik ilyen erősen a becsületéhez.
- Leena te vérzel... Ülj le egy kicsit, neked is pihenned kell...
- Nem még nem… - lihegte erőlködve Leena.
- Szükségünk van rád de nem félholtan!
~ Miért is?
- Így akarsz vele szembeszállni?
~ Kivel? Csak nem azt akarjátok mondani, hogy Faust még él?!?
- Ezzel csak veszélybe sodornál minket és magadat is!
- Valahogyan segítenünk kell neki – jegyezte meg Adelus. - Van valakinek kötszere vagy hasonlója? És ami fontosabb ért is a sebekhez?
- Köszönöm, de jól leszek, mondjuk egy kis friss levegő jól jönne de az is megteszi ami itt van. – aztán fogta, és nekiállt mélyeket lélegezni. Azt hittem helyben meghibbanok.
~ Mit vásérozik ez a levegőtől?!?!?
- Kimehetnék segítségért. Csak van kint valami felcser... – kezdte Adelus, de be kellett látni, hogy ez nem működne. Ebből a toronyból már nem juthatunk ki, legfeljebb ha felül nem tesszük azt. Itt viszont akad egy kis bibi. Ha Faust nem halt meg, akkor elment tőlünk, mi pedig alul vagyunk, vagyis ő fönn van. Húzós menet lesz.
- Kint szerinted van még élő ember? – mondta Leena, holott biztos van. - Kötve hiszem.
~ Én nem.
- Engem inkább az izgat, hol van Faust! – kiáltott fel. Nos, Faust fenn volt, ebben biztos voltam.
- Jöttök vagy maradtok? – kérdezte mindenre elszántan, vérző sebét szorítva.
- Leena... Maradj hátul, rendben? Nem veszíthetünk el! Téged semmiképp!
- Ne aggódj, megleszek! – felelte. - És te is próbálj meg vigyázni magadra, csak a tüneteket tudtam enyhíteni teljesen nem tudtam meg szüntetni a bajt
- Rendben. – mosolygott rá.
- Megyek előre, én érzem, ha lesz fent valami csapda, és jó eséllyel ki is tudom védeni! – vetette fel Adelus az öngyilkos ötletet.
~ Ha csapda nincs is, Faust akkor is várni fog rá. Csoportostul kéne berontanunk, úgy talán van esélyünk.
Megindultunk felfelé a lépcsőn, amikor Leena letorpant.
- Várjatok! Nem mehetünk csak úgy be, biztos, hogy valami csapda van fent!
- Ade térmágus, és érzi a fizikai csapdákat
- És ennyi elég lesz? Faust támadásai ki számíthatatlanok... – aggódott.
~ Nem mintha lenne más esélyünk a menekülésre.
- Vagy visszafordulunk, és hagyjuk, vagy felsétálunk. Nekem se tetszik, de nincs sok választásunk. – vontam vállat.
- Ade... Számítunk rád
- Akkor kövessen mindenki, pontosan mögöttem. – indult előre Adelus, mi pedig egyesével utána.
A felfele úton semmi csapda nem várt minket, minden tökéletesen nyugodt volt. Az a benyomásom támadt, hogy Faust akarta, hogy feljöjjünk. Megfontoltam a visszavonulást, de végül is muszáj volt felmennünk. Ott fenn egy tárt vasajtó fogadott minket, mögötte ugyanolyan díszítésű terem, mint odalenn, és Faust is ugyanolyan volt, mint odalenn. Sértetlen. Közelebb lépett felénk, és mögötte előbukkant egy ősi trónus, a benne trónoló ősi királlyal, csontváz formájában.
~ Ezek szerint ez a torony már hosszú ideje itt lapult a föld alatt? Mégis mióta?!?
- Eddigi győzelmetek hiábavaló! – kiáltotta - Utoljára parancsolom meg nektek, hogy hajtsatok fejet a Sötétség előtt!
- Soha! – kiáltott Adelus. - Két társad már porrá omlott. A tornyod előtt még több tucatnyi, nálunk erősebb varázsló van. El fogsz bukni, szörnyeteg!
- Ám legyen... tanúi lesztek a Sötétség feltámadásának! – válaszolt Faust, és a csontváz elé ugrott. Valamire készült.
- Na kezdődik… - szólaltam meg, ahogy előkészítettem a mágiámat. Ez életünk legfontosabb csatája lesz.
Faust egy kis szobrot tett be oda, ahol a hulla csontváz szívének volt a helye. Először mint valami ceremóniára gondoltam rá, de aztán a szerkezet működésbe lépett. A csontváz kezdett életre kelni!
- Az a csontváz most tényleg… tényleg húst növeszt? – kérdezte elképedve Leena.
- Nekem ez nem tetszik. – mondta ki Adelus.

- Sky Dragon’s Heavy Blade! – kiáltotta Leena, és szél lengte körbe a kezét. Faust elmosolyodott a látványra. Láthatóan felcsigázta a küzdelem gondolata.
- Ex-Quip: Holy Sword: Dancing Saber Kagura – kiáltotta a fegyvermágus, és készenlétbe helyzte magát.
- Ice Make: Claws! – növesztett jégkarmokat Rane
Faust mintha csak erre várt volna.
- Igen! A Sötétség Nagyura visszatér Fiore földjeire! Most pedig elpusztultok, és a véretek lesz a Nagyúr első lakomája hosszú álma után! – kiáltotta
- BELÖLÜNK UGYAN NEM ESZTEK! – ordította Leena és Faustra vetette magát, de az könnyűszerrel kitért a támadás elől, azonban így már nem tudott védekezni a kard és Rane jégkarmai ellen. Halálos sérüléseket szenvedett, de nem halt bele, sőt szilárdan állt, és sebei magától begyógyultak.
~ Ilyen nincs.
- Sky Dragon Roar! – ordította Leena.
- Sand Magic! – kiáltottam, és egy penge formájú darabot lőttem Faust felé. Talán ha kettéhasítjuk, akkor majd nem tudja begyógyítani magát.
- Ex-Quip: Magic Gun! – kiáltotta Akuri.
- Szánalmas próbálkozásaitok nem érhetnek fel nagyságomhoz! Thousand Shade! – kiáltott fel, és megmutatta újabb mágiáját
Fekete köd terjedt végig a teremben, mindenhol lábmagasságig ért, és varázserő áradt belőle. Faust moslyra fakadt, sátáni mosolyra. A köd tovább gomolygott, és néhol oszlopok emelkedtek ki belőle. Szörnyű, fekete oszlopok, amik aztán felvették Faust alakját, és mozgásba rendültek, de ez csak pár klón volt. Az aggasztó az, hogy a ködnől még bőven válhatnak ki többen is. Nagy bajban leszünk, ha nem állítjuk meg gyorsan.
- Sand Bullet! – tüzeltem az egyikre, de a támadásom gond nélkül áthaladt rajta.
- EZEK CSAK ÁRNYÉKOK! – hangzott fel Adelus kiáltása.. – NEM TUDJÁTOK ELPUSZTÍTANI ŐKET!
- De akkor még is csináljunk velük?
- Az eredetit kell kibelezni. – érkezett az utasítás.
Tüstént megidéztem a homokcsápokat, és csapkodni kezdtem a Faustokat, de semmi hatás. Mindegyiken áthaladt a homok, de meglepetésre a csápok egyre csak rövidültek.
~ Ez, ez levágja a végeket?! Ezek szerint mégis van fizikai valója, ha nem mindig is ~ vigyorodok el. ~ Ideje egy kis köz…
- Egyszerre kell rájuk támadnunk! – szakít félbe Rane. – Figyeljetek!
- Ice Make: Stairs! Teremtett egy lépcsőt, aminek összegyűltünk a tetején..
- Sky dragon Roar! – kiáltotta Leena hatalmas szélvihart kavarva. - ADELUS ARMS!
~ Ez miféle varázsige? ~ vetült fel bennem, mikor Adelus hirtelen ragyogásban tört ki, és elkiáltotta magát.
- Presure Bomb! – ezzel a robbanás azt egész termet érte, megmutatva, ki az igazi Faust.
~ Erősítő mágia?
- Sand Magic!
- Ex-Quip: Magic Gun!
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – készültünk fel, és támadásainkat mind a terem végében álló, igazi Faustra céloztuk, aki súlyos sérüléseket szenvedet. A kardok átdöfték testét, golók szaggatták húsát, és egy homokpenge hasított belé. Bebizonyosodott, ő az igazi.
- Ő az! – kiáltottam, de Faust már meg is gyógyult. Ez majdhogynem lehetetlen. Ő máris ellentemadást indított, ami elől csak Adelus mentett meg minket.
- Diverson! – kiálotta, elég időt nyerve nekünk a menekülésre.
- CSAK ÚGY TUDJUK, LEGYŐZNI HA ÖSSZEDOLGOZUNK! – hangzott fel a parancs. Bajban mutatkozik meg leginkább az emberek ereje, ideje hát bevetni amink van!
- Rane ARMS!
- FREZEE!
- Ex-Quip: Katana!
- Ex-Quip: Kaori#07!
- Crystal Make!
És végül: – Sky Dragon Claws!
Faust egyhelyben várta a támadást, túlságosan is magabiztos. Vagy talán…
~ Állj! – villant be a gondolat, de már késő volt, a jégen nem lehetett visszafordulni.
- Matter Melting! – mondta kárörvendően, és a földre csapott, ami mintha ettől puliszkává vált volna. Ha nem mozogsz rajta állandóan, a foglyává tesz. Ez történt velem és Leenával is, amit Faust ki is használt. Támadása elől ismételten Adelus mentett meg minket.
- DIVERSON! – lépett közbe Adelus
- Hogy merészeled?! – háborodott fel amaz, és eltűnt a látókörünkből.
- Quicksand! – kiáltottam, elsüllyesztve Adelust, így megmentve az életét.
- Ex-Quip: Hikari and Kuragari! – kiáltotta Kaori és már szúrt is Faust felé.
- Ice Make: Claws! – szállt be Rane is.
– Sky Dragon Heavy Balde! – vette magát a harcba Leena.
- Ex-Quip: Magic Gun! – jött a kiáltás, és golyók lyuggatták ki Faustot. Mindhiába.
- Nem tudjuk megsebezni!
- De még csak fájdalmat se okozni neki! – tettem hozzá. A helyzetünk reménytelen.
- Akkor most mi legyen?
- Nem adhatjuk fel! – szólalt meg Leena. – Azzal aláírjuk a halálos ítéletünket és … - mondta volna, de alakadt a szava, Faust újra támadásba lendült.
- Sand Shell! – kiáltottam még épp időben. A buroknak nem volt elég ideje teljsen felépülni, de szerecsére épp elég volt.
- Köszönöm.
- Nincs mit!
- PUSZTULJATOK! – őrjöngött Faust, és fekete koponyák hadát zúdította ránk. Hiába eresztettem beléjük több sorozatot is, mintha egyre többen lettek volna. Miután rájöttem, hogy a többieket nem tudom megmenteni, egy homokburokkal vontam körbe magam, de hiába. Ezek a kis dögök még azt is átrágták, aztán a bőröm következett. Élvezettel csámcsogtak az apróbb húsdarabokon, orrlyukaikon keresztül pedig a fájdalmat szívták be. Undorító kis dögök.
- Sa… Sand Magic! – kiáltottam, és a burokból megmaradtak homokkal tartottam távol magamtól a koponyákat, majd egy kitöréssel ellöktem őket. Lassan, ámbárr módszeresen zúzta össze őket, míg végül utat nem találtam társaimhoz. Rane csikorgó fogakkal harcot a diadalittas ábrázatú Faust ellen, míg a többiek a sebeiket próbálták felmérni.
– EL KELL TÜNNÜNK INNEN! – kiáltotta Lenna, de faust gyorsabb volt.
- Matter Melting! - olvasztotta meg a padlót, és tanulva az előző esetből, azonnal Adelust vette célba. A térmágusnak esély se volt, Faust a hasfalát szúrta át, ez mindenképpen halálos.
- NE EEE! – kiáltották többen.
Leena életét kockáztatva a haldokló mellett termett, és utolsó csepp mágiáját is az ő megmentésére áldozta föl. Több ilyen lehetőségünk nincs. A következő sérülés végzetes lesz. A lány hátra húzta Adelus testét, és beállt közénk harcolni.
- SKY DRAGON HEAVY BALDE! – kiáltotta, és Faustra vetette magát.
~ Ne tedd ezt, könyörgöm, ne halj meg értünk!
- Ice make: Claws! – sietette a segítségére Rane, de Faust ellen mit sem ért.
- AKURI OVAN!- kiáltotta.
- Sand Bullet! – indítottam meg a varázslatot.
- Ex-Quip: Magic Gun!
Leena rámarkolt Faust karjára, megadva ezzel nekünk minden esélyt.
~ Ígérem, megemlékezünk rólad…. ~ csalt könnyeket a szemembe a gondolat.
Faust kivédte a támadást, Leenát úgy dobta félre, mint egy rongyot. A lány teste egy idei a levegőben tartózkodott, aztán súlyosan csapódott a földnek, és nem mozdult.
- Sand Bullet! Sand Bullet! Sand Bullet! – üvöltöttem, és kétségbeesetten lőttem minden felé. Már az se érdekelt, ha nem találom el Faustot, csak, csak pusztuljon a világ…
- Ex-Quip: Katana!
Faust a magasba emelte a kezét, megint az olvasztáshoz készülődött.
~ Túl, túl közel vagyunk!
Megpróbáltam elfutni, és … és sikerült! ~ De mi ez? Ez a fény a testem körül… Pont, mint akkor Rane… Leena él?!?
- Matter Melting! – kiáltotta, és arca dühös kifejezést vett fel. ~A mágiája sikertelen! ~ örültem meg, de aztán egyenest nekem ugrott.
- OVAN ARMS! – hallottam Leena kiáltását.
~ Igaz is, nem adhatjuk fel! ~ - Sand Shell!
- Ex-Quip: Magic Guns! – kapott egy lövést Faust
- Sky Dragon ROAR! – ordította Leena, már-már önnön erején is túl.
- Sacrifice to the Darkness! – kiáltotta Faust, és éktelen sivításba kezdett. A föld megremeget alatta, a kis szikladarabok mind felé repültek, de nem csak ez. Az ábrázata démoniba váltott, már sehogy sem emlékeztetett egy emberre. Faust valóban szörnyeteg. A visítása ledönt a lábamról, magatehetetlenül vergődöm a terem felismerhetetlen padlózatán. A Dobhártyám beszakadt, a halálért könyörgöm, és meg is kapom. Faust nem bíz semmit a véletlenre. Az összes sebemből, még azokból is, amik már összezáródtak, megindul kifelé a vér. Patakokban ömlik, egyenest Faust szájába. Vércsíkok szelik át a termet, Faust szépen kiszívja belőlünk az életerőt. Nem…marad…már...semmi…
Hirtelen visszatért a világ. Mindenki a földön, illetve nem, nem mindenki. Leena talpon, Leena talpon és harcol. Én...se…maradhatok le. Pokoli kínok között feltápászkodom, és így szemlélem a végjátékot.
- SKY DRAGON HEAVY WIND!
- Rane, én lefoglalom, te vidd ki a többieket! Kaorinak és Adelusnak orvosra van, szüksége különben meghalnak! GYERÜNK MÁR! – kiáltott rá.
- Nehogy azt hidd, hogy hagyom, hogy egyedül arasd le a babérokat. – bukkant fel mögötte Akuri.
~ Heh, úgy tűnik, együtt megyünk a halálba.
- Ice make: Slide! – mondta ki a varázsigét Rane, és egy jégcsúszdát hozott létre a lépcső mellett. Értem már mi lesz itt.
- NEM MENEKÜLHETTEK! - kiáltotta őrjöngve Faust, és a harcoló párosra vetette magát. Most, hogy nem volt senki, aki megvédje őket, Faustnak nagyon könnyű dolga lett. Játszik könnyedséggel hajította félre őket, meg se kottyant neki. Leena és Akuri a mozgásképtelenné váltak, Faust pedig elégedett vigyorral indult meg feléjük.
- Takarodj onnan! Sand Bullet! – lövök egyet Faust felé, de célt téveszt. Ő ellenben nem véti el a célt. Előttem terem, és egyenest a beleim közé mélyeszti a karmait. Szörnyű fájdalom fut végig a gerincemen, és érzem, ahogy a vér utat talál magának a külvilágba a torkomon keresztül. A külvilág hangai elhalnak, csak a saját szívdobogásom hallatszik. Hát viszlát… barátaim.

Már alig éltek, életetek utolsó cseppjeit szopolyozza ki Faust, és mögötte a trónon életre kel az a "valami"! A fény ami eddig is ellepte a testét most hirtelen felerősödik, és az eddig mozdulatlanul ott heverő csontváz megmozdul. Lassan tápászkodik fel a trónjából, és elkínzott túlvilági ordítást hallat.
-Igen... Mesterem! Hát felébredtél! Hű szolgád mentett ment, Én! Drága Mesterem! Ezeket a halandókat a te tiszteletedre áldozom fel a sötétségnek! Éljen soká a Mester! ÉLJEN SOKÁ A NAGY NOCTURNUS!!!!!!!!!!!!!

A fény eltűnik a testről, és megjelenik Ő.
Nocturnus.
A több ezer éves Vér Báró.
A Sötétség Hercege.
KÉP

Faust visszatér a kínzásotokhoz, már csak alig tudtok feltekinteni az extázisban úszó ördögi vigyorra. Úgy tűnik vége mindennek. A sötétség egyre nehezebb, egyre nagyobb, míg végül...
Abbamarad az életerőtök szipolyozása, és Faust kínkeserves üvöltést hallat. Felnéztek, és mind azt látjátok, hogy Faust mellkasából egy karmos kéz mered előre, Faust mögött pedig ott áll Nocturnus.
-Soha nem voltam a Mestered! Nem te mentettél meg!
-M...me...mester...*aaargh*...könyörülj...
-Könyörüljön a lelkeden maga a Sötétség! MERT ÉN NEM FOGOK!
És akkor Nocturnus kirántja a kezét Faustból, majd megragadja a vállát, térdre kényszeríti, és ráharap a szenvedő vámpír nyakára. Faust elborzadva szorongatja a karmos kezeket, de mind hiába. Bőre egyre sápad, hangja egyre kínkeservesebb, míg végül elhal, és csak a kétségbeesett tekintet marad. Nocturnus felegyenesedik, megtörli a száját, majd egyetlen mozdulattal leszakítja Faust fejét. A valaha volt vámpír teste azonnal hamuvá oszlik, elfeketedett csontváza a földre hullik.
Nocturnus a rothadó koponyát egy laza mozdulattal szétroppantja a markában, majd eldobja a maradványait.
Felétek lépked, végigmér mindegyikőtöket. Aztán felemeli mindkét kezét, és a szobát vörös fény tölti meg, mire mindegyikőtökbe visszatér az élet. Begyógyulnak a sebeitek, teljesen visszatér az erőtök, kutyabajotok sincs!
Mikor már mindenki talpon van, és megtörtént az "Úristen, élek" döbbenet folyamat, Nocturnus lassan felsétál a lépcsőn, és leül a trónjába, melyben pár pillanattal ezelőtt még szétrohadt hulla képében ücsörgött.
Intett még egyet a kezével, mire odakint a fekete felhők eltűntek Magnolia egéről, a szörnyetegek azonnal hamuvá váltak, a Fekete Torony körül pedig visszanőtt a növényzet, a megsérült mágusok pedig szintén felgyógyultak!
A Fekete Torony bár örökre fekete marad, de most mégis a felkelő nap sugara öltöztették ragyogó köntösbe.
-Hálás vagyok nektek! Bár visszatérésemmel én magam is megállítottam volna ezeket a fanatikusokat, ti mégis többet tettetek az otthonotokért, mint bármely más halandó! Fáradságaitok nem maradnak viszonzatlanul!
Int a kezével, mire a padlón előttetek temérdek gyémánt jelenik meg.
-Ennyivel minimum tartozom nektek! És még valamivel! Most, hogy évezredes életem folytatódhat Fiorén, nem fogom ölbe tett kézzel eltölteni! Fiore nyüzsög a gonosztól, az árnyaktól és az ármánytól!
Int, mire hat medál jelenik meg, és repül felétek, mindegyikőtökhöz egy-egy.
-Egy új kor köszönt Fioréra! Nem kívánom én magam papírra vetni eme új kor krónikáinak sorait, de úgy kívánom, hogy a segítségemmel ti magatok, Fiore népe tehesse meg! Ezek a medálok a Hatalom Esszenciájának Kövéből készültek! Nagyon ősi, elfeledett mágiával készült ereklyék! Ezek segítségével Fiore népe az én hozzájárulásommal megmenthetik Fiorét! Ezeket most nektek adom, hálám jeléül, és míg élek, mindig szívesen látlak titeket vendégül a Toronyban!

Jutalmak:

Leena:
350 VE + 450 000 gyémánt + Medallion + 1 db Hatalom Esszencia

Adelus Morningway:
270 VE + 120 000 gyémánt + Medallion + 1 db Hatalom Esszencia

Rane Iceclaw:
290 VE + 180 000 gyémánt + Medallion + 1 db Hatalom Esszencia

Shiina Kaori:
280 VE + 180 000 gyémánt + Medallion + 1 db Hatalom Esszencia

Akuri Senshi:
260 VE + 120 000 gyémánt + Medallion + 1 db Hatalom Esszencia

Ovan Sandinger:
260 VE + 120 000 gyémánt + Medallion + 1 db Hatalom Esszencia

» A Vér szava - 1. csapat - Shiina Kaori, Adelus Morningway, Akuri Senshi, Michael Grant
» Rane Iceclaw vs Shiina Kaori
» A Vér szava - 2. csapat - Rane Iceclaw, Pandora Crusader, Ovan Sanddigger, Eric Drawen
» Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)
» Ovan Sandinger