Találkozás: Arashi Nagao és Alice

Kíváncsian mászkáltam Shirotsume utcáin.
Mostanában elég sokat dolgoztam, így eléggé kimerült voltam minden nap.
Kris javasolta, hogy mennyek el valahova, egy kis kis kiruccanásra.
Ah! De jó! Végre pihenhetek egy kicsit!
Egyszer csak valami finom illat csapta meg az orrom. Valami Nagyon ismerős.
- Csirke! - Az egyik közeli étteremből jött az illat. Nyálcsorgatva álltam ott én néztem a falatozó embereket. - Kár, hogy nincs időm en...Na várjunk csak! Van időm!
Bementem, az étterembe, az egyik pincér odakísért az egyik asztalhoz és letette elém az itallapot, majd elment. Az ablak mellett kaptam helyet, amin beszűrődött a kellemes, meleg napfény.
Gyakrabban kellene ezt csinálnom. - Gondoltam magamban, és szétnéztem az étteremben. Elég sokan voltak, valószínűleg ez egy népszerű hely lehet a városban. Közben a pincér is visszatért.
- Milyen italt hozhatok? - Kérdezte.
- Ammm...egy limonádét kérek, jéggel. - Választottam.
A pincér felírta a rendelésemet, és adott egy étlapot is.
Sok időt megspórolt volna, ha egyszerre adja oda a...áh mindegy.
- Csirkét kérek rántott sajttal, krumplival és rizzsel. - Adtam le neki a rendelést.- Desszertnek pedig egy túrótortát.
A pincér megint elment.
Ez nagyon kellemes, de...legközelebb Kris-t is magammal hozom. Egyedül nem olyan jó.

Nyugodtan várakoztam az étteremben. Minden tekintetben nyugodtan, mert ugyan a piszok hajózási igazgató nem volt hajlandó kiutalni a fizetségemet - szerencsésen sikerült egy apróbetűs rész felett átsiklanom a szerződésben - nemrégiben nyertem a lottón. Így beszállhattam Yuzuha mellé az albérletbe, és az egyéb költségekre is tudtam félretenni - még maradt is belőle. Például meg tudtam hívni ebédelni egy egész jó kis étterembe.
- Én citromos garnélarákot kérnék... Yuzuha?
- Nekem pedig legyen egy...
Félbeszakította egy berohanó bajtársunk.
- Yuzuha! Téged kerestelek... - lihegte. - A mesternek szüksége lenne a legutóbbi küldetésed papírjaira.
- Nem ér rá ebéd után? - kérdezte fájdalmas arckifejezéssel, mint aki előre sejti a választ.
- Már két napja le kellett volna adnia a havi jelentést a mágustanács felé, úgyhogy most elég ideges az öreg.
- Várj meg légyszíves - szólt hozzám Yuzuha - mindjárt itt leszek. Kérnél nekem egy rozmaringos halfilét vadrizzsel?
Bólintottam, mire elsiettek mind a ketten.
Kényelmesen hátradőltem a székben, de amikor meghozták az ételt, Yuzuha még mindig távol volt. Nem akartam addig nekikezdeni, amíg vissza nem ér. Tekintetem arra tévedt, majd hirtelen gyanútól vezérelve kiegyenesedtem. Akárhonnan néztem a tányért, nem azt kaptam amit kértem: bőséges adag sült csirke és rántott sajt volt előttem, krumplival és rizzsel köretként. Meglepődve néztem körbe, amikor megláttam az ételünket egy nálam valamivel fiatalabb lány előtt.
- Elnézést... - szólítottam meg - Azt hiszem, összekeverték a rendelésünket...

Az étterembe egyre többen és többen lettek.
Miközben a rendelésemre vártam kinéztem az ablakon és az érkező vendégeket
néztem. Elég vegyesen voltak:
- Szemüveges, vézna, dagi, görnyedt, fiatal öreg, szerelmes párok...stb. - Motyogtam unottan.- Jöhetne már a kaja. Hmmm...vajon most a többiek mit csinálhatnak a céhnél? - Miközben próbáltam elképzelni, hogy ki ki mit csinálhat éppen megjött a rendelésem, de csak jó öt perc múlva vettem észre.
Szólhatott volna a pincér...bár lehet, hogy szólt, de....Ez meg micsoda? - Méregetve bámultam a tányéromat, amin határozottan nem a volt, amit én rendeltem. Már éppen azon voltam, hogy szóljak valakinek, amikor megszólított egy férfi:
- Elnézést! Azt hiszem, összekeverték a rendelésünket. - A tányérját kezdtem méregetni, amin valóban az volt amit én rendeltem.
- Oh! - Csak ennyit mondtam. Óvatosan megemeltem a tányért, nehogy a padlón landoljon, ami rajta van és odavittem neki.
- Tessék. - Letettem elé a tányért.
Eh, mintha a panzió éttermében lennék! Hol itt a pihenés? - Gondoltam, miközben arra vártam, hogy megkapjam a tányérom.

- Tessék.
Elég fáradt és unott arca volt, így gondolkodás nélkül kérdeztem:
- Látom egyedül vagy, nem tartanál velünk?
Mint mindig, egy pillanatra rá már meg is bántam. Miket gondolok, vadidegen lányokat csak így meghívok az asztalomhoz... most úgy néz ki mintha fel akarnám szedni...
- Nemsokára visszaér a társam, vele jöttem - fűztem gyorsan hozzá - De láttam hogy egyedül ücsörögtél ott. Gondolom nem nagyon vagy ismerős itt Shirotsumében...?
Jobban megnéztem a hölgyet. Kissé alacsonyabb lehetett, mint én, hosszú fekete haját kiengedve hordta. Hosszú, vörös-fehér kabátja, miniszoknyája, hosszú szárú csizmája és kiállása azt a gyanút keltette bennem, hogy mágus áll előttem - közember ritkán öltözködik így. Persze nem kizárt, hogy tévedek, így nem voltam benne biztos, hogy megkérdezzem-e. Egyébként is, inkább arra koncentráltam, hogy mit mondok majd Yuzuhának, ha hirtelen betoppanna.

- Látom egyedül vagy, nem tartanál velem? - Kérdezte. - Nemsokára visszaér a társam, vele jöttem. De láttam, hogy egyedül ücsörögtél ott. Gondolom nem nagyon vagy ismerős itt Shirotsuméban?
Végül is miért ne? - Gondoltam.
- Ok, a tányérom már amúgy is itt van. - Mondtam, elmentem a poharamért,
majd visszamentem az előbbi férfihoz és leültem az asztalához.
- Amúgy, ha a barátnőddel jöttél nem biztos, hogy örülni fog, ha arra jön vissza,
hogy egy másik lánnyal üldögélsz egy asztalnál. - Mondtam mosolyogva.
Magam elé húztam a tányéromat és elkezdtem enni. Igyekeztem visszafogottan étkezni, mint mindig, ha egy idegennel beszélgettem közben.
Az itteni étel nagyon finom volt, nem is emlékeztem, hogy mikor ettem utoljára ilyen finomat.
- Amúgy valóban, nem nagyon voltam még errefelé. - Válaszoltam a kérdésére.

- Ok, a tányérom már amúgy is itt van.
Basszus, hát nem elfogadta? Gondolkozz, gondolkozz...
- Amúgy, ha a barátnőddel jöttél nem biztos, hogy örülni fog, ha arra jön vissza,
hogy egy másik lánnyal üldögélsz egy asztalnál.
Ez telitalálat volt. Bárminemű értelmes megszólalás helyett inkább ezt mondtam:
- Nem is annyira a barátnőm mint... vagyis... izé...
Közben nekikezdett az ételnek. Zavaromban kortyoltam egyet a borból, amit még Yuzuhával kértem ki.
- Amúgy valóban, nem nagyon voltam még errefelé.
- Én is csak egy hete vagyok itt. Nemrég jelentkeztem a Titan Noseba... tudod, mágus vagyok, ez egy mágusklán. Hallottál már róla? - próbáltam kínomban valami témát feldobni, miközben néztem, ahogy eszik. Úgy látszott, ízlik neki az étel.
- Elég jóhírűek vagyunk... persze én a régiekhez képest még elég kezdő vagyok.
Észbe kaptam, és hirtelen váltással hozzáfűztem:
- Bocs ha untatnak az ilyen mágusdolgok... Egy álmom vált valóra ezzel, másról sem tudok beszélni mostanság. Hogy ízlik? Jó kis konyha van itt, nem igaz?

Zavartan kezdett el nyökögni.
- Nem is annyira a barátnőm mint...vagyis...izé...
Ahha! Telitalálat! - Gondoltam és igyekeztem nem vigyorogni.
Inkább ettem még egy falatot a csirkéből, s közben igyekeztem úgy csinálni,
mintha az íze miatt vigyorognék.
- Én is csak egy hete vagyok itt. Nemrég jelentkeztem a Titan Noseba...tudod, mágus vagyok, ez egy mágusklán. Hallottál már róla? Elég jó hírűek vagyunk... persze én a régiekhez képest még elég kezdő vagyok.
Ezután hirtelen váltott.
- Bocs, ha untatnak az ilyen mágusos dolgok...Egy álmom vállt valóra ezzel, másról se tudok beszélni mostanság. Hogy ízlik? Jó kis konyha van itt, nem igaz?
Te jó ég, most melyikre is kéne feleljek? Úgy ugrál a témák között. - Mosolyomat ezúttal a limonádémba fojtottam.
- Nem hallottam még a Titan Noseról, de biztos jó hely lehet, és amúgy nem lennék jó mágus, ha az ilyen témák untatnának. Én nemrég néhány hónapja csatlakoztam a Quatro Cerberushoz és én is csak erről tudtam beszélni egy ideig. - Megint nekiláttam az evésnek, amikor eszembe jutott, hogy az ételről is kérdezett. - És igen, nagyon finom az étel. - Mosolyogtam. - Nem sokat járok ilyen helyekre...

- Nem hallottam még a Titan Noseról, de biztos jó hely lehet, és amúgy nem lennék jó mágus, ha az ilyen témák untatnának. Én nemrég néhány hónapja csatlakoztam a Quatro Cerberushoz és én is csak erről tudtam beszélni egy ideig... És igen, nagyon finom az étel.
Mágus! Köszönöm... köszönöm! Hálát adtam az égieknek, hogy van valami elfogadható oka a beszélgetésünknek. Pusztán szakmai jellegű a találkozásunk... - próbáltam el előre a mondókámat. Nem, ez így túl hivatalos... eh, majd lesz valahogy...
Mindenesetre megnyugodtam, így én is tudtam lazítani. Hálától eltelve dőltem hátra.
- Rendelj nyugodtan a számlámra, ha szeretnél még valamit. Szóval te is mágus vagy? Nem is olyan rég volt szerencsém két Quatro Cerberusossal dolgozni, amikor még szabadúszó voltam. Fritz Woodard és Crow Geelstun... ismered őket? Bár több időt kellett az életünkért küzdéssel töltenünk, mintsem hogy rendesen megismerhessük egymást, de rendes fickóknak tűntek.
Közben azért kutattam az emlékeim közt, hogy nincs-e valami rivalizálás a klánjaink közt - persze nem mintha számítana, hiszen nem ismeri a Titan Noset. Arra is kíváncsi voltam, hogy a mágia melyik ágát űzi, de így közvetlen nem akartam megkérdezni.

Úgy tűnt, mintha megnyugodott volna valamitől.
Talán most egy kicsit lassabban fog beszélni. - Vidáman néztem, hogyan vált az arca idegesből nyugodtba.
- Rendelj nyugodtan a számlámra, ha szeretnél még valamit. Szóval te is mágus vagy? Nem is olyan rég volt szerencsém két Quatro Cerberusossal dolgozni, amikor még szabadúszó voltam. Fritz Woodard és Crow Geelstun...ismered őket? Bár több időt kellet az életünkért küzdéssel töltenünk, mintsem hogy rendesen megismerhessük egymást, de rendes fickóknak tűntek. Meglepett, hogy hirtelen mennyivel közvetlenebb lett, de az még jobban, hogy ismer valakiket a Quatro Cerberusból. Azért nem akartam ezzel letámadni.
- Öhm, köszönöm, de...elég lesz az, amit én rendeltem.- Utasítottam vissza az ajánlatát. Elég sokat szoktam enni, de emiatt mindig kellemetlenül szoktam érezni magam, ha idegen környezetben vagyok. - És Crow-t ismerem. Tényleg rendes. Elég jó barátok vagyunk. De Fritzhez még nem volt szerencsém. Mostanában elég sokat dolgoztam.

- Öhm, köszönöm, de...elég lesz az, amit én rendeltem. És Crow-t ismerem. Tényleg rendes. Elég jó barátok vagyunk. De Fritzhez még nem volt szerencsém. Mostanában elég sokat dolgoztam.
- Sokat? Lehet már némi tapasztalatod... nekem sajnos csak az az egy melóm volt. Elég rázós volt, de szerencsére sikerült megtalálnunk az elveszett embereket... az Akane Tours két luxushajója tűnt el. De tudod, a végén, még ha fizetséget nem is kaptam, azért örültem hogy ott voltam. Nekünk, mágusoknak, akik erősebbek az átlagembereknél, kötelességünk segíteni az embereken, nem igaz? Te bizonyára jobban tudod, milyen érzés ez.
Léptek hangjára lettem figyelmes: Yuzuha ért vissza.
- Megjöttem - jelentette be, majd egy pillantást vetett a mágushölgyre.
- Szia - köszönt, majd kérdő pillantást vetett felém.
- Ő a Quatro Cerberus mágusa, öh... - segélykérően néztem a lányra.

- Sokat? Lehet már némi tapasztalatod... nekem sajnos csak az az egy melóm volt. Elég rázós volt, de szerencsére sikerült megtalálnunk az elveszett embereket... Az Akane Tours két luxushajója tűnt el. De tudod a végén, még ha fizetséget is kaptam azért örülök, hogy ott voltam. Nekünk mágusoknak, akik erősebbek az átlagembereknél, kötelességünk segíteni az embereknek, nem igaz?Te bizonyára jobban tudod, milyen érzés ez. - Ebben igazat kellett, hogy adjak neki.
Na ebből a pihenésből is egy afféle mágus meeting lett. - Már majdnem befejeztem az evést, amikor egy lány jött oda az asztalhoz.
Nos, valószínűleg ő a barátnője.
- Megjöttem. - Mondta a lány, ezután meg engem nézett.
Eh, remélem nem gondolja, hogy...
- Szia. - Köszönt, és egy elég félreérthetetlen pillantással nézett a velem szemben ülőre.
- Ő a Quatro Cerberus mágusa, öh... - A férfi valószínülegrájött, hogy fogalma sincs, mi a nevem.
- Alice vagyok. És öh... összekeverték a rendelésünket és utána meghívott az asztalhoz.
Vajon ezzel segítettem neki? - Néztem tűnődve a velem szemben ülőre.

- Én pedig Yuzuha, a Titan Nosetól - mosolyodott el Yuzuha a magyarázatra.
- Arashi vagyok... - pótoltam mulasztásomat.
- Hadd találjam ki... fogalmad sem volt róla, hogy Alice mágus, csak mivel egyedül volt gondolkodás nélkül meghívtad az asztalhoz, ugye? - vigyorgott rám.
Mit mondhattam volna? Bólintottam.
- Mindjárt gondoltam... de ha már itt vagyunk, lássunk hozzá az ételhez, mielőtt teljesen kihűlne.
Meglepve pillantottam az előttem heverő tányérra - időközben teljesen meg is feledkeztem róla, ahogy arról is, hogy mennyire éhes vagyok. Jóízűen láttam hát neki.
- Sikerült elintézni a dolgot a mesterrel?
- Persze... szegény öreg tiszta ideg a tanács miatt. Hallottam Alice a mesteretekről, Goldmineról... ő egy kicsit lazábban veszi a dolgokat, nem igaz? Mesélj kérlek egy kicsit a klánodról, sokszor olvastam már róluk.
Erre én is kíváncsi voltam, így nem szóltam közbe.

Úgy tűnt, a lány megnyugodott a magyarázatomtól.
Én pedig Yuzuha, a Titan Nosetól. - Mosolygott kedvesen.
- Arashi vagyok...- Úgy tűnt végre a srácnak is szébe jutott, hogy nem mutatkozott be, bár az is igaz, hogy én se azonnal mondtam meg a nevem.
- Had találjam ki... fogalmad sem volt róla, hogy Alice mágus, csak mivel eyedül volt gondolkodás nélkül meghívtad az asztalhoz ugye? - Arashi, Yuzuha kérdésére bólintott.
- Mindjárt gondoltam...de ha már itt vagyunk, lássunk hozzá az ételhez, mielőtt teljesen kihűlne.
Mikor a lány ezt mondta, addigra én már végeztem és már csak a desszertemre vártam.
- Sikerült elintézni a dolgokat a mesterrel?
- Persze... szegény öreg tiszta ideg a tanács miatt. Hallottam Alice a mesteretekről, Goldmineról... ő egy kicsit lazábban veszi a dolgokat, nem igaz? Mesélj kérlek egy kicsit a klánodról, sokszor olvastam már róluk.
Yuzuha kérésére meséltem egy kicsit a klánból, bár nem tudtam sok érdekeset mondani, hisz én is csak rövid ideje voltam tagja a klánnak.
A pincér végre meghozta a desszertemet és letette elém az asztalra.
- Köszönöm. - Azonnal nekiláttam a süteménynek. Nagyon finom volt.

Örültem hogy kicsit elterelődött rólam a figyelem. Miközben Alice mesélt, elfogyott a tengeri herkentyűm, a tányért pedig elvitte a pincér. Belekortyoltam a fehérborba. Aránylag rövid sztorizgatás után Yuzuha felállt az asztaltól.
- Nekem most mennem kell összekészülnöm a holnapi küldetésemre. Remélem még találkozunk - pillantott mosolyogva Alicera.
- Küldetés? - kaptam fel a fejem. - Jöjjek én is?
- Már beszéltem az ügyféllel, megegyeztünk a részletekben... sajnos már nem szállhat be más... Holnap reggel indulok.
- Rendben...
- Legközelebb szólok előtte... - biztosított róla, elköszönt tőlünk, majd kisétált az étteremből. Visszanéztem a süteményével foglalatoskodó máguslányra.
- Biztos nem kérsz semmit? Ne szégyellősködj - mosolyogtam. Jó példát mutatva, rögtön rendeltem is egy gyümölcslékoktélt.
- Ha nem vagyok túl indiszkrét, milyen mágiatípust használsz?
A lányt elnézve elsőre csillagmágiára tippeltem volna.

Miután végeztem a meséléssel Yuzuha felállt.
- Nekem most mennem kell összekészülnöm a holnapi küldetésemre. Remélem még találkozunk. - Mosolygott rám, én csak biccentettem neki, mert éppen tele volt a szám.
- Küldetés? Jöjjel én is? - Arashi ettől mintha felélénkült volna.
- Már beszéltem az ügyféllel, megegyeztünk a részletekben...sajnos már nem szállhat be más...Holnap reggel indulok.
Rendben...
- Legközelebb szólok előtte... - Yuzuha kiment az étteremből, így már csak mi maradtunk, bár ezt egy kicsit későn vettem észre, mert teljesen lefoglalt az előttem lévő, rendkívüli sütemény, amit szinte már teljesen kivégeztem.
- Biztos nem kérsz semmit? Ne szégyenlősködj. - Unszolt, közben vett egy gyümölcslékoktélt.
- Ha nem vagyok túl indiszkrét, milyen mágiatípust használsz?
Elvörösödtem. Nagy volt a kísértés, hogy elfogadjam az ajánlatát. Túl nagy.
- Na jó, ha minden áron megakarsz hívni valamire, akkor kérhetnék...esetleg...még egy süteményt?
Gyenge, Gyenge! Olyan vagy mint egy hatéves édesszájú gyerek! - Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal szidtam magam fejben.
- Oh, én elemi mágus vagyok! - Feleltem a kérdésére.- Tűz mágus vagyok.
És te?

Elfojtottam egy mosolyt pirulása láttán, és intettem egy pincérnek.
- Tűzmágus? - kérdeztem vissza. - Akkor kollégák vagyunk - jegyeztem meg kedélyesen, miközben a pincérre vártunk. Minden másra hamarabb tippeltem volna... hát igen, a látszat néha csal.
- Én is főleg tűzmágiával foglalkozok, de tanulgatok még szél- és fénymágiát is... mondjuk inkább amolyan lelkes amatőr vagyok ezekben - dörgöltem a tarkómat.
A pincér szakított félbe; érdeklődött, hogy mit kérünk. Alice felé intettem, jelezve, hogy őt kérdezze. Miközben Alice rendelt, akaratlanul is felmerült bennem a kérdés... Erősebb nálam? Elképzelhető... Milyen érdekes, hogy egy nálam láthatóan fiatalabb lányban akár nagyobb erő is rejtezhet, mint bennem.

Úgy tűnt, ( bár igyekezett, ezt nem kimutatni), de elég jót mulatott a reakciómon, s közben intett a pincérnek.
Végül is szavam se lehet, én is ezt csináltam az előbb.
- Tűmágus? Akkor kollégák vagyunk.
Ő is tűzmágus? Nem gondoltam volna. Inkább szélmágusnak tippeltem volna.
- Én is főleg tűzmágiával foglalkozok de tanultam még szél- és fénymágiát is...Mondjuk inkább amolyan lelkes amatőr vagyok ezekben.
Háh! Nem is tippeltem annyira mellé.
Ekkor megjelent az asztalunknál a pincér. Arashi felém intett, mire a pincér hozzám jött érdeklődni. Kértem még egyet abból a süteményből, amit előzőleg rendeltem. A pincér felírta a rendelést és elment.
- Én is kísérletezgetek más mágiákkal. Jobban mondva eddig a tűzmágia mellett csak a fegyvermágiával próbálkoztam. Elég nehéz, de azért van némi sikerélményem azon a téren is. - Kénytelenül is elmosolyodtam, ahogy a kaszára gondoltam és arra, amikor először használtam. - De a tűzmágiát sokkal közelibbnek érzem magamhoz. Én is inkább azt használom.

- Én is kísérletezgetek más mágiákkal. Jobban mondva eddig a tűzmágia mellett csak a fegyvermágiával próbálkoztam. Elég nehéz, de azért van némi sikerélményem azon a téren is. De a tűzmágiát sokkal közelibbnek érzem magamhoz. Én is inkább azt használom.
Kasza? Meglepetés meglepetés hátán...
A pincér meghozta a süteményt, rögtön fizettem is, én pedig feltápászkodtam lassan.
- Nos... Örültem a szerencsének. Remélem még találkozunk - mosolyogtam.
- Azért ha kedved lenne átjönni hozzánk, a Titan Nose kapui nyitva állnak - tettem hozzá, bár biztos voltam benne, hogy feleslegesen.
Végül elköszöntem tőle, majd elindultam hazafelé. Yuzuhát még ki kell kérdeznem a küldetéséről...

Arashi kifizette a süteményt.
- Nos...Örültem a szerencsének. Remélem még találkozunk. -Mosolygott. - Azért ha kedved lenne átjönni hozzánk a Titan Nose kapui nyitva állnak. - Mondta még.
Elköszönt és elment.
Nos, nem hinném, hogy klánt szeretnék váltani, de azért jólesett.
Megettem a süteményemet és kifizettem azt amit rendeltem.
Ezután még lődörögtem egy ideig a városban, majd estefelé felültem egy vonatra, s meg se álltam hazáig. Elég későn értem haza és elég fáradt is voltam, de persze még be kellet számolnom Kris-nek, hogy mit is csináltam.
Amikor végre vége lett a vallatásnak, végre lefeküdhettem.

Köszönöm a játékot! :-)