Ash Valentine

Név: Ash Valentine
Kor: 20
Mágia: Alakváltó
Klán: Dragon Fang
Kinézet: Hosszú kék haj, aranybarna szemekkel, egy kabátszerű bőr köpennyel, valamint egy fehér ing, bőrdzsekivel, és bőrnadrággal, fekete hosszúszárú bakancs, ami szintén bőr, Nyakában egy kereszt formályú nyaklánccal, kezeimen ujjatlan kesztyű. 186 cm magas, átlagos testalkatú srác.
Jellem: Kedves, szorgalmas és kitartó, amolyan rossz fiús kinézettel, komoly, megfontolt ember
Felszerelés: nincs semmi egyebe
Farkas az első állat, amivé át tudok alakulni

A nevem Ash Valentine. Egy kicsiny faluban születtem, Fiore déli részén, atyám vadász volt, Anyám háztartásbeliként ügyködött. Nagyon szerettem őket, mindent megkaptam tőlük, ami igazán számít, mint például a szeretetet és a gondoskodást. Apám gyakran vitt magával vadászni, amit roppant élveztem, mert szerettem megfigyelni az állatokat. Tetszett a természetességük, a nyílt eleganciájuk, és a finom húsuk. Az elejtett állatokból, anyám királyi lakomát készített mindig, elvégre szerintem ő az ország legjobb szakácsnője. Nem mondanám, hogy én voltam a világ legaranyosabb, és legkedvesebb gyereke, mivel csintalankodásaimmal sok borsot törtem a falusiak orra alá. Kedvenc csínytevésem az volt, hogy amíg az ember az árnyékszéken űlt, én odalopóztam, és medve hangot hallattam. Volt tehetségem, az állatok hangjának utánzásához, és ezt sokszor kamatoztattam. Képzeljék el, milyen képet vághat az ember, amikor könnyítő munkája közben, közvetlen közelről egy medve hangját hallja. Kicsit kaparászni kell a wc oldalát, és teljes a siker. Gyakran előfordult, hogy letolt nadrággal kezdtek el menekülni, ami szerintem nagyon vicces volt, mégis mindig büntetést vont maga után. A falusiaknak biztos nincs humorérzékük, azért szidnak meg állandóan, pedig ha kipróbálnák, a hecceimet, szerintem élveznék, és többet nem kellene délutánonként a sarokban kuksolnom. Ezen kis lélekszámú településen, mindössze egy mágus tartózkodott, aki nagyon sokat segített a falusiaknak, és ezért mindenki tisztelte, és szerette.
Elkövettem azt a hibát, hogy az öreget is meg akartam viccelni. Amikor elment gombát gyűjteni az erdőbe, követtem, és mikor már eléggé bent voltunk, farkasvonyításba kezdtem. A vén mágus körbenézett, nyilván rájött, hogy nem igazi farkasról van szó, hanem már megint az a Valentine gyerek szórakozik, vagyis én. Egy vastag fa mögül adtam ki a hangokat, hogy áldozatom véletlenszerűen se lásson meg, mert akkor kudarcba fullad az akcióm, amit nem akartam. Morogtam, vonyítottam, minden létező dolgot bevetettem, hogy sikeres legyen a terv, csak hogy egy valamire nem számítottam. Az öreg alakváltó mágus volt, felvette egy farkas alakját, és odalopózott mellém, és torka szakadtából ugatni kezdett. A rémülettől a földre huppantam, meg voltam rémülve, de csodáltam is egyben. Azok az éles fogak, az a hatalmat sugárzó külső, megbabonázott. Tudtam, hogy nem menekülök, életem tizenkét évét csodálatosnak mondhattam, így a farkasra mosolyogtam, jelezvén, hogy készen állok, essünk túl rajta. Meglepetésemre az állat abbahagyta a morgást, a vicsorítást, az ugatást, majd barna szemeivel egyenesen engem bámult. Nem értettem miért nem támad, marcangol szét, de örültem neki, hogy nem eképpen cselekszik. Elképedve láttam, ahogy a félelmetes szörnyeteg körül, mágikus kör jelent meg, és emberi formába változott.
- Da-darick bácsi? – dadogtam.
A mágus hangos nevetésbe kezdett. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de félelemmel vegyes csodálatot éreztem a varázsló irányában.
- Ne aggódj kölyök, a nagy csúnya farkas nem fog megenni. – röhögött tovább.
Feleszméltem, és rá kellett jönnöm, hogy az átverésem, fordítva sült el, és az öreg vert át engem. Nem tudtam hogy csinálta, de ezek után bálványként tekintettem rá.
Darick bácsi, így hívták a mágust, hazakísért, és elmesélte édesanyámnak a történetet, aminek hatására olyan leszidást kaptam, hogy egy időre elment a kedvem a rosszalkodástól. Két hét szobafogságra ítéltek, ami számomra maga volt az unalom, hiszen nem tudtam nyugodtan ücsörögni a szobámban, szörnyű volt, semmi izgalmat nem nyújtott. Este, mikor a szüleim elaludtak, kimásztam az ablakon, és elindultam a mágus viskója felé. Elhatároztam, hogy megtanulom az öreg Darick trükkjeit. Bele sem gondoltam, hogy esetleg elutasítja oktatásomat, mert bíztam magamban, valamint abban, hogy mindent elérhetek, amit akarok, csak elszántság, és kitartás kérdése. Éjfél tájt érhettem a kunyhóhoz, és kezdtem dörömbölni az ajtón. Az ablakból hirtelen kiszűrődő fényből, arra következtettem, hogy sikerült felkeltenem a vénembert, és mindjárt nyitja az ajtót. Következtetésem helyesnek bizonyult, mert minden úgy történt, ahogy gondoltam. A mágus ajtót nyitott, karikás, fáradt szeméből próbálta kidörzsölni az álmot, kevés sikerrel.
- Jó estét!
- Te mit keresel itt ilyen későn? – kérdezte ásítozva.
- Szeretném, ha megtanítaná nekem a trükkjeit. – mondtam mosolyogva.
- Gyere be, mielőtt megfázol.
Elfogadva invitálását, bementem, és egész takaros kis viskó fogadott. Máris otthonosan éreztem magam itt. Darick a kandallóhoz sétált, begyújtott, és nekiállt teát főzni.
- Mégis miért szeretnél alakváltó mágiát tanulni? – kérdezte immár komolyan.
Jó kérdés, meg kell hagyni, nem mondhatom meg az öregnek, hogy a hitelesebb rémisztgetések miatt, ezért megpróbáltam valami nyomósabb okkal kielégíteni kíváncsiságát.
- Megtetszett az amit láttam, és elhatároztam, én is olyan nagy varázsló akarok lenni, mint te. – mosolyogtam, mint a vadalma.
- Hmm... azt tudod, hogy rengeteg szorgalmat és kitartást igényel az alakváltás elsajátítása?
- Eltökélt vagyok mester, és addig nem vagyok hajlandó elmenni, amíg meg nem ígéri, hogy megtanít mindenre amit tud! – közöltem vele akaratosan.
Elmosolyodott, majd egy bögre forró teát nyomott a kezembe.
- Rendben van kölyök, de előbb beszéld meg a szüleiddel, és ha ők beleegyezek, akkor elvállalom a tanításodat.
Egy mosolygós fejbólintással adtam tudtára, hogy áll az alku. Felhajtottam a teát, elköszöntem, és rohantam is haza.
Reggel fáradtan ébredtem, az éjszakai csavargásomnak hála nem sokat aludtam, de vidám hangulatban voltam, a mágus szavai miatt. Ha már fel kellett kelni, akkor eljött az ideje beadagolni apáméknak a dolgot. Úgy döntöttem, reggeli közben fogok rátérni a dologra, akkor véltem a legideálisabbnak az időt. Elkerekedett szemmel fogadták közlésemet, és boldogan egyeztek bele, mivel így a fiuknak lesz szakmája, és legalább nem lesz ideje rosszalkodni, amíg tanul.
Atyám még reggeli után elvitt a mágushoz, és megbeszélték a dolgokat...

Hosszú, keserves tanulással teli évek következtek, a mester nem volt az a kedves, segítőkész ember, ha oktatásról volt szó. Rövid pórázon fogott, és nagyon szigorúan viselkedett. Ennek ellenére, én kedveltem az öreget, hiába hajszolt túl. Soha nem feledem el, mikor először sikerült rendesen az alakváltás, több évnyi kitartó munka eredményeként. Egy szép, napsütéses délután elém állt, s büszke tekintettel nézett rám. Elmondta, hogy az alapokat megtanította, ha nagyobb tudásra és erőre akarok szert tenni, azt a nagyvilágban szerezhetem meg. Égett bennem a tudás vágy, az erő utáni sóvárgás, ezért az immár megkomolyodott „ Valentine gyerek” elbúcsúzott a falu lakóitól, szüleitől, mesterétől, és neki indult a nagyvilágnak. Mesterem Búcsú ajándékként egy levelet nyomott a kezembe, mondván, hogy vigyem el egy helyre. Bejelölte térképemen, a célállomást, én pedig szüleimtől könnyes búcsút véve, megpakoltam anyám frissen sült pogácsáival tarisznyám, és elindultam hosszú utazásomra. Azért megígértem, hogy írni fogok, és legalább évente egyszer hazajövök...

- Végre eljutottam ide. – mondtam diadal ittasan.
A Dragon Fang nevezetű céh egyik főhadiszállása előtt álltam. Darick levelét ide kellett kézbesítenem. Ahogy beléptem az épületbe, meglepődve figyeltem , ahogy rengeteg ember csépelte egymást. Rég láttam már tömeg verekedést, ezért úgy döntöttem, végignézem, hiszen ráértem, nem siettem sehová. Figyeltem, és tetszett a látvány, egészen addig, amíg egy alacsony fazon hátba nem vert egy székkel. Az ütés kiváltotta lendülettel bevágódtam a tömegbe, önként, vagy önkéntelenül is mindegy volt, hogy ki barát és ki ellenség, mert aki bekerült a körbe, azt ott ütötték ahol érték. Kimenekülni képtelenség volt, ezért én is püföltem a népet, ahol értem. Sokáig eltartott, a verekedés, míg végül mindenki a földre került. Fájdalmasan nyomkodtam arcomon, az újonnan szerzett puklikat, sajgott minden tagom. Biztosra vettem, hogy ezek őrültek, de tetszett a hangulat. Valakinek feltűnt, hogy nem ismer, és azonnal a többit kezdte faggatni, hogy ki vagyok, míg végül rákérdeztek.
- Ki vagy kölyök? – kérdezték kórusban.
- Ash Valentine – mondtam büszkén, fájdalmas arccal.
Egy nagydarab alak lépett hozzám, és a kezét nyújtotta, amit elfogadtam, s segített feltápászkodni.
- Ash Valentine... én Golrak vagyok. Gondolom nem tartozol a klánba, ezért megkérdezem, mi járatban vagy itt.
- Éppenséggel egy levelet kellett ide kézbesítenem, csak emiatt az apróság miatt vagyok itt.
Odanyújtottam Golraknak a levelet, aki elolvasván a címzettet, ordításba kezdett.
- TE VÉN PERVERZ! LEVELED JÖTT! –üvöltötte
Egy fura, alacsony alak sétált oda hozzá, és átvette a küldeményt. Hamar feltépte a borítékot, és neki állt olvasni. Valamit dörmögött az orra alá, de nem tudtam tisztán kivenni, olyan halk volt. Kényelmetlenül éreztem magam, mivel árgus szemekkel bámult mindenki, és nem vagyok hozzászokva, hogy látványosságként kezeljenek. A címzett látszólag befejezte az olvasást, és egyenesen rám nézett.
- Te lennél az az Ash kölyök? – kérdezte mogorván.
- I-igen. –mondtam megilletődve.
Válaszomat figyelmen kívül hagyva, elkezdett kotorászni zsebeiben, mire megtalálta azt, amit keresett. Egy pecsétnyomót, és valami kis dobozt vett elő.
- Hova kéred? –kérdezte.
Értetlenül néztem felé, nem értettem a kérdését. Mégis mit, hova kérek?
Nyilván megunhatta vacillálásomat, kinyitotta a kis dobozkát, belenyomta a pecsétnyomót, majd rányomta nyakam jobb oldalára.
- Mégis mit csinálsz?! –kérdeztem mérgesen.
- Üdv a klánban öcsi, milyen mágiát használsz? - Üdvözölt, majd kérdezősködött Golrak.
Az események gyorsaságán meglepődve, kérdőn néztem az emberekre. Közöltem az óriással, hogy alakváltó vagyok, és magyarázatot követeltem. Az öreg odanyomta az orrom alá a papírt, aminek elolvasása után mindent megértettem. Így lettem a Dragon Fang újonc mágusa, ezzel közelebb kerülve célomhoz, hogy én legyek a legjobb alakváltó a világon.