Gabriel Caradhel és Nightyngale Abyss

- Elnézést, egy ideje már bóklászom a környéken, csomó helyen találtam kész dolgokat, de nekem egy lakrimanyakláncot kéne elkészíteni. Azt mondták, itt megtalálom, amit keresek.
Kaensho gépiesen darálta le a szöveget már a sokadik bódé előtt. Szokásos öltözékét viselve nem igazán tűnt ki az őszi vásár forgatagából, és remélte, hogy ez így is marad. Titokban járt erre, és nem örült volna, ha bármelyik ismerős szempár meglátja őt.
A több tucat ékszerrel díszített bódéban egy rókára hasonlító lány fordult vele szembe, rögtön egy vörös hajú nő után. Kissé meg is szeppent, és remélte, hogy ez nem ült ki az arcára. Sosem látott még ilyen… lényt, de végtére is, ha ő lángfarkasként két lábon járhat, és ennyire kísértetiesen hasonlíthat egy emberre…
- Jó napot, kisasszony! Amennyiben tud várni a foglalással holnapig, nincs akadálya – szólalt meg a nő. Úgy tűnt, kettejük közül ő a mester, vagy legalábbis ő viszi a boltot. Végül is mindegy volt, az, hogy ki csinálta meg neki, nem lényeges, amíg jó munkát végez. Viszont a holnap…
- Holnapig? – kérdezett vissza, a kezdeti megkönnyebbülést hamar átvette a gyanakvás. – Mi a garancia arra, hogy nem lép meg vele közben? – mondta, aztán eszébe jutott, hogy errefelé még csak csupa tisztességes emberrel találkozott, nincs oka azonnal meggyanúsítani. Ráadásul Gabriel is folyton arra nevelte, hogy mindenki megérdemel egy esélyt, és valamilyen szinten igaza is volt, de ezek a dolgok túl fontosak voltak most ahhoz, hogy kockáztasson. Mindenesetre úgy döntött, próbál csorbítani egy kicsit a szavai élén. – Ne értse félre… de egy nagyon jó barátomnak lesz, és bár nem nagy durranás a lakrima, mégsem pótolható.
- Semmi baj, kisasszony, a gyanakvása érthető, ám úgy vélem, alaptalan – válaszolt a nő, ő pedig fülig pirult – Ahhoz, hogy itt standot béreljek, a városi hivatalban kellett bérleti szerződést kötnöm. Amennyiben ön egy megrendelést ad le nekem, köteles vagyok szerződést kötni önnel, melyet a fesztivál egyik szervezője mágikus pecséttel lát el. Ez garantálja, hogy mindketten betartsuk a szerződés ránk eső részét. – folytatta teljes nyugalommal a vörös hajú nő, miközben a rókaszerű lány szemei akkorára dülledtek, mint egy csésze. Kaensho mindebből nem sokat értett, sosem érdekelték az emberek ügyes-bajos dolgai, ő csak nem szerette volna, hogy lelépjenek a lakrimával, meg persze ki is fizette volna. Gabrielnek mindig könnyen ment minden, tudott hatni az emberekre, hagyott előleget, vagy mi a fenét, hogy biztosítsa a mestert, hogy komoly a megbízása, és levadászta az illetőt, ha átverték… lehet, ha farkasként állított volna be, akkor ő is kész ékszerekkel távozna még napnyugta előtt.
- Vagy úgy… ezesetben elnézést kérek. – ismét elpirult, és most nem is bánta, hogy látszik, úgy érezte, megérdemli, még ha csak gondolati szinten maradt is, de megfordult a fejében, hogy erővel veszi rá a másikat a gyorsabb munkára. Hamar előkotorta az oldaltáskájából a két borostyánszínű követ, és a foglalatokat, amiket Gabriel adott neki, amikor elküldte a fesztiválra. – Ezekről a lakrimákról lenne szó. A barátom küldött pár foglalatot is, azt mondta, erre szüksége lesz. Ezüstgyűrűt szeretnék, az egyiket férfinak, a másikat nőnek.
- Csak nem egy szerelmi zálog lesz belőle? – kérdezte a nő, miközben érdeklődve forgatta az ujjai között először a foglalatokat, majd a köveket.
- Túl korai lenne, elég… zűrös útjuk volt idáig, de nagyon remélem, hogy hasonló – mosolyodott el. Tényleg remélte, hogy előbb utóbb eljutnak odáig, de tudta jól, hogy az nem most lesz, és nem is valószínű, hogy a közeljövőben. – Ha emiatt kötnek ki ott, akkor is önhöz jövök a gyűrűkért! – ígérte meg, és remélte, hogy ezzel kiköszörülte a csorbát, amit gyanakvása ejtett.
- Humm, értem… és szabad kérdeznem, hogy milyen mágia van beleültetve? Nagyon különleges a kisugárzása, még nem éreztem ilyet egy lakrimából sem.
- Pár éve karácsonykor kaptam őket egy fura szakállas férfitól. – most komolyan nem várhatja el, hogy azt mondja, a fa alatt találta karácsonykor… Rane úgyis valami hasonló kinézetű fickóról mesélt, amikor azt a Mikulást, vagy kit emlegette. - Azt mondta, hogy reményt ad akkor, amikor már az emberből kifogyna, meg, hogy finom illata van. Sosem próbáltam még ki, mert azt mondják a lakrimák egyszer használatosak, ha nincsenek foglalatba dolgozva. Úgy gondoltam, félreteszem, amíg nem találok egy mestert, aki ezt megteszi.
- Igen különleges lehet akkor… - forgatta tovább érdeklődve – Kisasszony… Tudja, számomra nagyon fontos a lakrimák tudományának ismerete… Ha lehetne egy aprócska kérésem… természetesen engednék az árból, amennyiben beleegyezik.
- Mire gondol? – kérdezte, és remélte, hogy nem hallatszik a hangján a türelmetlenség, mert igazán nem akarta megbántani még egyszer, de nem szerette, ha az emberek ennyit kerteltek valami mellé.
- Van egy technika, mely a lakrimák másolását szolgálja. Egy érintés, és egy nyers kristályba lemásolódik az eredeti lakrima mágiája. Az eredetinek természetesen semmi bántódása nem esik.
- És mennyiért csinálná meg a két gyűrűt, ha megengedem, hogy lemásolja?
- Mivel ez egy igen értékesnek tűnő tárgy, a nyers lakrima árát kérem el öntől, mely összesen 10.000 Gyémánt lenne.
- Rendben van, áll az alku. – azon letette a maradék dolgait a kezéből az asztalra, és fel is ötlött benne, hogy talán sorozat gyártani kezdi a gyűrűket a nő… Kicsit elhúzta a száját, de inkább nem akadékoskodott tovább. - A maradék foglalatot tegye el. – Nyújtott neki kezet.
- Köszönöm, kisasszony! – mosolyodott el a nő, és egy határozott kézfogással megpecsételték az üzletet.
Ezután elvezették egy irodába, ahol a nő Aislin Marble név alatt aláírt egy papírt, ő pedig odabiggyesztette mellé a Vindisha nevet, másnap pedig ahogy megegyeztek, elment a kész lakrimákért.


20.000 Gyémánt és 4 lakrimafoglalat fejében kapok 2 darab Flame of the Holidays lakrimagyűrűt.
Maradt 445.000 gyémántom.

A Soppoppoi őszi fesztivál rengeteg lehetőséggel kecsegtetett egy Nightyngale-hez hasonló feltörekvő lakrima-készítőnek. Ezt kihasználva érkezett a városba, hogy új kapcsolatokat építhessen, és hűséges üzletfeleket leljen magának.


- Elnézést, egy ideje már bóklászom a környéken, csomó helyen találtam kész dolgokat, de nekem egy lakrimanyakláncot kéne elkészíteni. Azt mondták, itt megtalálom, amit keresek. - mondta egy fehér hajú lány a lakrimamester standjához. Kicsit furcsa alak érkezett hozzájuk, de aki mágia után érdeklődik... nos, igen, nem kell ezt tovább fejtegetni.

- Jó napot, kisasszony! Amennyiben tud várni a foglalással holnapig, nincs akadálya – válaszolta Nightyngale kedvesen.

- Holnapig? Mi a garancia arra, hogy nem lép meg vele közben? Ne értse félre… de egy nagyon jó barátomnak lesz, és bár nem nagy durranás a lakrima, mégsem pótolható. - mondta a vendég kissé gyanakodva. Nightyngale nem vette szívére a gyanúsítást, ám cselédje, Eclair már másképp volt vele, de nem volt joga most megszólalni.

- Semmi baj, kisasszony, a gyanakvása érthető, ám úgy vélem, alaptalan. Ahhoz, hogy itt standot béreljek, a városi hivatalban kellett bérleti szerződést kötnöm. Amennyiben ön egy megrendelést ad le nekem, köteles vagyok szerződést kötni önnel, melyet a fesztivál egyik szervezője mágikus pecséttel lát el. Ez garantálja, hogy mindketten betartsuk a szerződés ránk eső részét.

- Vagy úgy… ezesetben elnézést kérek. Ezekről a lakrimákról lenne szó. A barátom küldött pár foglalatot is, azt mondta, erre szüksége lesz. Ezüstgyűrűt szeretnék, az egyiket férfinak, a másikat nőnek.

- Csak nem egy szerelmi zálog lesz belőle? – kérdezte Nightyngale, miközben megvizsgálta a foglalatokat és az érdekes borostyánszínű lakrimákat is.

- Túl korai lenne, elég… zűrös útjuk volt idáig, de nagyon remélem, hogy hasonló. Ha emiatt kötnek ki ott, akkor is önhöz jövök a gyűrűkért!

- Humm, értem… és szabad kérdeznem, hogy milyen mágia van beleültetve? Nagyon különleges a kisugárzása, még nem éreztem ilyet egy lakrimából sem.

- Pár éve karácsonykor kaptam őket egy fura szakállas férfitól. Azt mondta, hogy reményt ad akkor, amikor már az emberből kifogyna, meg, hogy finom illata van. Sosem próbáltam még ki, mert azt mondják a lakrimák egyszer használatosak, ha nincsenek foglalatba dolgozva. Úgy gondoltam, félreteszem, amíg nem találok egy mestert, aki ezt megteszi. - válaszolt a leány.

- Igen különleges lehet akkor… - mélyedt el a lakrimában Nightyngale, majd új ötlete támadt. - Kisasszony… Tudja, számomra nagyon fontos a lakrimák tudományának ismerete… Ha lehetne egy aprócska kérésem… természetesen engednék az árból, amennyiben beleegyezik.

- Mire gondol?

- Van egy technika, mely a lakrimák másolását szolgálja. Egy érintés, és egy nyers kristályba lemásolódik az eredeti lakrima mágiája. Az eredetinek természetesen semmi bántódása nem esik.

- És mennyiért csinálná meg a két gyűrűt, ha megengedem, hogy lemásolja?

- Mivel ez egy igen értékesnek tűnő tárgy, a nyers lakrima árát kérem el öntől, mely összesen 10.000 Gyémánt lenne.

- Rendben van, áll az alku. A maradék foglalatot tegye el. – nyújtott kezet a lány, és még két gyűrűfoglalatot tett az előzőek mellé.

- Köszönöm, kisasszony! – mosolygott Nightyngale, és határozott kézfogással megpecsételték az alkut.

Végül Nightyngale Ekkire hagyta a boltot, és a fesztiválközpontba érkezve aláírta a szerződést, mely alapján a következő nap megtörténhetett a csere. A bolt zárás után visszavonult bérelt szobájába, ahol először készített egy másolatot az egyik kőről, majd kellő körültekintéssel és odafigyeléssel elvégezte a foglalást. AZ ékkövek végül stabilan tartottak, és készen álltak az átadásra. Ekki reggel mindkét gyűrűt helyes kis átlátszó ajándékcsomagolásba bugyolálta, majd mikor megérkezett a fehér hajú lány, átadták neki a kész portékát, és megkapták fizetségüket. Mielőtt azonban a leány eltűnt volna a tömegben, Ekki utána szaladt, és biztosította róla, hogy a lakrimát soha senkinek nem fogják eladni, vagy a replikáit árusítani, és mindez csak a tudomány érdekeit szolgálta. Nigthyngale ugyan utána megszidta hamari kijelentéséért, de a cseléd nem tudott mit tenni, hiszen állati ösztönei erre buzdították.

Nightyngale 20.000 gyémánttal gazdagodott, ami annyit tesz, hogy 236.000 + 20.000=256.000 a jelenlegi vagyona.

Veszek 50 laryma socketet, Gab pedig kap 500 Gyémántot.
DEAL