Shiraishi Michiyo

Név:Shiraishi Michiyo
Nem:Nő
Életkor:15 év
Mágia:Csillaglelkű mágus
Klán:Quatro Cerberus
Kinézet:Körülbelül 160 cm,aranyos,vékonykás testalkattal.Hosszú,fenékig érő,tört fehér haja,és szürkéskék szeme van.Nagyon szereti a fehér ruhákat,mindig szoknyát hord(némely férfi nagy örömére^^") egy buggyos rövid ujjú pólóval,és egy kiskabátot
Jellem:Elsőre,amíg nem ismeri meg az ember,úgy tűnhet,hallgatag és visszahúzódó,és ez így is van,de ha összebarátkozik valakivel,megmutatja neki az igazi énjét.Ami nem másmilyen,mint egy örök gyerek kislány,aki teljesen máshogy fogja fel a világ dolgait.Sokat mosolyog és könnyen zavarba jön.
Felszerelés:egy kis övtáska,amiben a kulcsait,a pénzét,és a fontosabb dolgait tartja,plusz a nyakában van egy kis,ezüst,hópihe alakú medál(amit kapott,és mindig a nyakában van)
Kulcsai:Ezüst kulcs:Cygnus,Crux



Előtörténet:
Amikor még kicsi voltam,mindig felnéztem édesanyámra és édesapámra,hogy mennyire szeretik ,és milyen odaadóan segítik egymást.Örültem neki ,hogy ilyen boldogok együtt,de valamiért velem nem nagyon akartak foglalkozni.Nem is tűnt fel igazán,azt hittem ez természetes.Nem ismertem más gyerekeket,így nem láthattam mi a normális,nem tudhattam,mi is a család.Nekem ez volt az.Végül is ha tudom mi az,akkor is megértettem volna,hogy hanyagolnak.Mindig is fura gyerek voltam,nem csodálkoztam volna rajta,ha épp emiatt.Csak sajnos a szüleim nem akartak megismerni,de akkor én hogy ismerhettem volna saját magam?Egyszerűen nem tudtam,mire vagyok képes,milyen is vagyok én teljes egészembe.És ahogy nőttem,egyre jobban szemet szúrt.Áltattam magam,hogy biztos csak én tévedek,és így el is voltam egymagamban,ezzel a gondolattal:egyedül kell lennem,mert ez a sorsom;nem lehetek más terhére,egyedül kell elintéznem a dolgaim;nincs olyan,hogy világ;meg kell keményítenem a szívem,különben mindenki áttapos rajtam,és azt nem engedhetem;ha magamról nem tudok semmit,más sem fog.Így éldegéltem,már amennyire ezt életnek lehet nevezni,így utólag rájöttem.Szóval így teltek napjaim,amíg egy hűvös őszi reggelen arra ébredtem,hogy sehol senki.Nem mondanám,hogy meglepődtem volna,csak rosszul esett.Nagyon…Körbenéztem,tele reménnyel:hát ha mégsem hagytak itt!De igen,mégis itt hagytak.De miért?Semmi olyat nem találtam,ami jelezte volna,hogy miért…nem is bírtam ott maradni a házunkban,tele azzal a rengeteg emlékkel,akármennyire is rosszak.Elhagytam a házat…a mi házunkat…az ő házukat.Elindultam az erdő felé.Napokig,tán hetekig vándoroltam az erdőben.Azonban az a hely sötét,és kegyetlen,már alig bírtam,és arra gondoltam,meghalni volna jó.Összeestem,mozdulni sem bírtam,öntudatom nullával egyenlő.Mikor felébredtem,valamilyen templomban találtam magam,az ágyam mellett egy gyönyörű szép nő ült.
-Áh,felébredtél?Jobban vagy már,kicsiny bárány?-és rám mosolygott olyan tiszta,ártatlan mosollyal,mint még senki.Zavarodottan válaszoltam.
-Igen,jól vagyok,köszönöm…Ön…hozott ide?
-Én voltam.Nagyon rosszul festettél,nem hagyhattalak ott!Biztos az úr küldött érted engem.Mi a neved,kis eltévedt bárány?-csak néztem,ahogy mosolyog,azon a csinos kis arcán olyan jól mutatott.Nem válaszoltam,nem mondtam meg a nevem.Úgy tűnik,zárkózott lettem azalatt a rengeteg év alatt.Viszont…én se tudtam miért.
-Ha nem akarod,nem kell elmondani.Isten házában így is megtalálod a helyed.Én Angeline nővér vagyok,örvendek.Honnan jöttél?Merre laksz?
-Sehol…
-És a családod?Ők hol vannak?
-Nincsenek…Nincs senkim,elhagytak.
-Jaj édes szívem…Akkor maradj itt!Én vigyáznék rád.Na?-nem tudom,miért,de akkor abban a pillanatban éreztem valamit.Éreztem,hogy nem lehet belőle baj,ha maradok.Éreztem,hogy ez a nő egy jó ember.
-Michiyo.
-Hm?
-A nevem Shiraishi Michiyo.-nem kellett sok idő,pár pillanat alatt barátok lettünk,és attól kezdve szinte lógtam Angelinen.Ő elérte,hogy megnyíljak neki,ő törődött velem.Az életem mintha előröl kezdődött volna.Annyi mindent tanított nekem,nagyon okos volt,sok dolog érdekelte.A kedvence mégis a csillagászat volt,legalábbis én azt hittem egy jó ideig…Egy éjszaka bejött hozzám a szobámba,felkeltett,és rám mosolygott,ugyanazzal a kedves mosollyal mint akkor.Nem voltam teljesen ébren,nem reagáltam úgy,ahogy szoktam.
-Michiyo!Figyelj rám kérlek!Hallod?
-Ühüm…i-igen…
-Most el kell búcsúznunk,nagyon hosszú időre.Nagyon nagyon hosszú időre…-a kezembe tett valamit.Nem tudtam megmondani,észnél sem voltam teljesen,csak félálomban.Talán egy kulcsféleség…körülbelül így megsaccoltam.Igazam lett.Egy különleges kulcs volt,mint utóbb kiderült.-Vigyázz magadra…Chiyo-chan.-még hallottam,ahogy ezt mondja,aztán valami meleg csöppent az arcomra,és ajtócsapódást hallottam.Sokáig gondolkoztam:mi ez a meleg?Mintha víz lenne…de honnan jön?Nem,ez nem víz…de akkor…?Hirtelen kipattantak a szemeim,és mondhatni fölriadtam a félálomból.
-Ez könny!-elkezdtem lassan végiggondolni,miket is mondott Angeline.Ideges is volt a hangja…és jó ég,hogy is volt?El kell búcsúznunk,nagyon hosszú időre?Nagyon…hosszú…időre…Ekkor belém hasított a felismerés:baj lesz,lehet,hogy meg fog halni!Egyből cselekedtem:felpattantam az ágyból,úgy ahogy voltam,kirohantam a folyosóra,és keresni kezdtem.Sehol sem találtam.Sikításokat hallottam,azok irányába indultam el.Megtaláltam.Épp kínozták…oda akartam menni,hogy segítsek,de előtűnt egy nő,aki elém állt.
-Nem mehetsz oda!A gazdám megtiltotta!Senki sem segíthet neki,te végképp nem!-egy gyönyörű nő állt előttem,hátán íj.Egy hattyú jutott róla egyből eszembe,de épp akkor ez nem volt fontos.Lefogott,hogy még véletlen se tudjak odamenni.
-Engedj!Kérlek,meg fogják ölni!-már bőgve kérleltem,de ő csak fogát összeszorítva tartott.Láttam,hogy neki is fáj.Mást nem tehettem,figyeltem.Angeline még próbált harcolni.De…mi ez?Mintha varázslat lenne,egy kulcsféleséggel megidézett valamiféle csillaglelket talán?Tehát ezért szerette úgy a csillagászatot?Értelmét kerestem ennek az egésznek,viszont nem találtam.Ez a varázslás dolog nekem megemészthetetlen volt:tényleg van ilyen?Ezen pár percig agyaltam,lefoglalt a nővérkém csodás harcmódja.Egyszerűen remekül csinálta.Nem telt el sok idő,mire lenyugodtak a kedélyek.Angeline is lenyugodott.Sírva futottam oda hozzá,még élt,de már nem volt sok hátra.-Angeline!Nővérkém!
-Chiyo…?Hogy kerülsz…?
-Ne beszélj!Hívok segítséget,várj!-már ugrottam volna fel,de megfogta a kezem.
-Ne!...Nem…tudhatja meg senki!Nekem itt és most…meg kell halnom…mert ez a…sorsom.- Beszéde akadozott,és kapkodta a levegőt.Nagyon megijesztett.A sírás kerülgetett,beleszólni ellenben nem volt szívem.
-Angeline…gazdám…-a nő,aki lefogott,odajött hozzánk.
-Chiyo…ő Cygnus,az én…kedvenc csillaglelkem.Rád…hagyom…hogy vigyázzon rád…helyettem is.Majd ő…mindent el…magyaráz neked…hogy mit kell…tenned.-itt már nem bírtam tovább,zokogtam.-Chiyo…ne sírj.Legyél olyan…továbbra is mint…velem voltál…és mindig…csak előre nézz…ne vakítson el…a bosszú
-Angeline!Ne hagyj itt!-belekapaszkodtam,és átöleltem.
-Vigyázz magadra…Chi-yo-chan.-és ezzel lehunyta szemeit,teste elnehezedett,kiveszett belőle minden élet.Ott halt meg…a kezeim közt,az,akit mindennél jobban szerettem.Az,aki úgy szeretett,mintha igazán a nővérem lenne.Nem tudtam megvédeni.Ezek után többet nem barátkoztam senkivel.Lehet azért,mert féltem.Hogy ugyanúgy megszeretem majd,és nem tudom megvédeni azt a személyt.Cygnus mindent elmondott:a varázslást,a csillaglelkeket,a csillaglelkű mágusokat,mindent.Hogy velem tudjon maradni és vigyázni rám,nekem is csillaglelkű mágusnak kell lennem.Megkezdtem tehát tanulmányaim,mint varázsló.Cygnus jó csillaglélek,és csak hogy róla is szót ejtsek:ő a hattyú csillagképe,fegyvere egy íj nyilakkal,tökéletesen lő velük,rendes,néha kicsit arrogáns,és annyi hibája van,hogy ha meghallja azt a szót:lőni(illetve szinonimáit) röhögő görcsöt kap.Ez lenne az én első kulcsom,aki mindig velem van,Cygnus,a hű segítőm.Plusz Angeline rám hagyott még egy kulcsot,Crux-t.És most az lett minden vágyam,hogy bosszút álljak azokon,akik megölték a nővérkém.Erősebb akarok lenni!Ezért,és azért is,hogy megvédhessem azokat,akik segítenek nekem és vigyáznak rám(bár csak egy ember van,aki tudja a történetem,és segít rajtam,de őt meg akarom védeni!).Esetleg új barátokat is keresnék,de ez nem fontos.A lényeg,hogy bosszút fogok állni,akármi történjen!Pár év múlva kisebb utánajárás után találtam egy kis nyomot,miszerint:Angeline Watson,a Quatro Cerberus varázsló klán tagja.Ezt Angeline írta?Szóval ide akart belépni…Ezen gondolatokkal vettem a bátorságot és én is beléptem a Quatro Cerberus-ba,a klán szimbólumát hátra a derekamra,bal oldalra kértem,és ezennel elindultam utamon.Fiatal vagyok,de határozott,és mindent beleadok,ami az erőmből telik!

Cygnus kulcs jellemzése(ezüst kulcs) :

Név: Cygnus
Szint: 1
Leírás: Cygnus egy gyönyörű nő,hattyú szárnyakkal,és hozzáillő ruhával.Fő fegyvere az íja,amivel tökéletes pontossággal képes bármilyen távolságból lőni,és ha a használójának megfelelő mennyiségű ereje van,akár gyógyítani is képes.

Elnézést a késésért,de önbizalmam az nulla és nem mertem felrakni mert nem tudtam hogy tudok-e itt játszani rendesen...De most már minden oké.Nem gond,hogy átírtam az egyik kulcsot?