Riport az árnyakkal (Lanami Isleen, Shiraishi Michiyo, Shouki Sheiji)

Éppen régi hobbimnak hódolva húztam a lóbőrt az asztalon. A céhben nagyon nagy csend volt, alig volt benn valaki – tökéletes életkörülmények egy hosszú alváshoz. Már éppen elszenderedtem volna, amikor valaki lecsapta a kezét az asztalomra. Hatalmasat ugrottam, és megdöbbenve néztem fel. Mei mosolygott rám barátságosan.
- Tessék álomszuszék, találtam neked egy munkát – mosolygott, ahogy felém tolta a papírt.
Ez állt benne:
„Figyelem!

A Heti Mágus sztárriportere, Chloe Williams, számára keresünk fiatalos, jó kinézetű mágusokat, akik segítségére lehetnek egy, a Fiore-i alvilágot feltérképező, riportsorozatnak az elkészítésében. Természetesen a jelentkezők szigorú átvilágításon esnek át! Amennyiben Ön nem törvényes céh képviselője, akkor kérem ne is olvassa tovább ezt a felhívást!
Jelentkezni lehet az Oshibana-ban lévő szerkesztőségünkben!”

- Ez mind szép és jó – jegyeztem meg, majd visszatoltam felé. – De én nem vagyok szép.
- Ne mondj ilyet – tette csípőre a kezét, és azonnal rájöttem, nincs menekvés: most akaratoskodni fog. – Igenis szép vagy és nincs vita. Ha meg tetszik a megbízás, hát vállald el – mosolyodott el a végére.
- Veled miért nem lehet vitatkozni? - nyögtem fel elkeseredetten.
- Máris jobb – biccentette. – Mindenesete biztos vagyok benne, hogy más céhekből is lesz pár ember, akik csatlakoznak hozzád. Próbáld meg megemberelni magad, és ne aludj el a beszélgetés közepén, jó? – kuncogott.
- Ha-ha… - morogtam enyhén pirulva, ahogy eszembe jutott, hogy a legutóbbi eligazításon szimplán bealudtam, miközben beszélt a megbízó.
Nem volt túl jó kezdés. De tehetek én róla, hogy egy órán át nyomta a rizsát? Ki ne aludna be? Most az akkori csapattársaim kivételével…
- Sok sikert, Lana-chan! – integetett nekem vidáman, ahogy hulla módjára feltápászkodtam, és nagyot nyújtózva megindultam az ajtó felé. Nincs mit tenni… Mei aranyos lány, de ha leállok vele vitatkozni, akkor abból csak bajom származik. Talán nem lesz olyan rossz… egy próbát megér.

Természetesen az utazás sem ment zökkenőmentesen. Annyira kényelmesek voltak az ülések, hogy észre se vettem, de bealudtam, s túlmentem eggyel az állomáson. Máris remekül kezdődik ez az egész. Fél órán át kellett rostokolnom a megállóban, amíg jött egy járat, hogy visszamenjek. Az alvás határán voltam akkor is, de ezúttal kibírtam.
Leszálltam a vonatról, és nyújtóztam egy hatalmasat, úgy, hogy végigropogott szinte az összes gerinccsontom.
- Na, akkor vágjunk bele! – határoztam el magam, és egy útba eső nőt leszólítva kipuhatolóztam, hol van a szerkesztőség. Öt-tíz perce telt, hogy megtaláljam, szerencsére nem volt túlzottan messze az állomástól. Ahogy benyitottam, meglepetten tapasztaltam, hogy Meinek igaza lett: még két mágus pillantott rám vissza a recepciós hölgy előtt ácsorogva. Egyikük egy nagyon aranyos, fehéres hajú lány volt, a másik pedig egy nálam biztos idősebb fiú.
- Öm… jó napot, a küldetésre jöttem – fordultam a nő felé, majd a többiekhez. – Sziasztok. Lanami Isleen vagyok, a Titan Nose-tól.
- Sz-szia – köszönt félénken a lány, de őszintén mosolygott. – Shirashi M-Michiyo vagyok. A Quatro Cerberus tagja.
- Én is – mutatkozott be a srác. – Shouki Sheiji.
Ez lényegre törő és tömör bemutatkozás volt.
Nos, mindenestre legalább időben beestem, és társaságom is lesz. Gyorsan beértem őket, majd sóvárgó pillantást vetettem a liftre. Én még egy emeletet is lusta voltam sétálni, ha őszinte akarok lenni, de ha ők nem a könnyebb utat választották, nem akartam kilógni.
Végül az első emeleten megálltunk egy hófehér ajtó előtt, amint nagy betűkkel virított az „SZERKEZTŐSÉGI IRODA” felirat. Sheiji határozottan kopogott egyet, majd tüstént be is lépett. Láthatóan hamar túl akart lenni ezen az egészen.
Odabent egy takaros kis iroda látványa fogadott minket. Nem volt túl nagy, éppen akkora, hogy pár vendég is elférjen benne. Michivel kíváncsian forgattuk körbe a fejünket, de különösebb látnivaló nem akadt.
- Üdvözlöm Önöket – köszöntött minket egy csinos recepciós kisasszony. – Kérem, üljenek le – intett a kezével a fotelek felé. – Mindjárt idehívok valakit, aki foglalkozik majd Önökkel.
- Köszönjük – válaszoltuk Michivel duóban, mire meglepetten néztünk le egymásra.
Én ettől csak elmosolyodtam, amit ő viszonozott. Egymás mellé ültünk le az egyik kétszemélyes ülőhelyre, Sheiji pedig mellénk.
Középen egy hatalmas tányér süti virított. Felcsillant a szemem. A második, amit a legjobban szerettem alváson kívül, az a süti volt. Kár, hogy nem csak én vélekedtem így erről – ugyanis két csapattársammal egyszerre nyúlt a kezünk a süteményekért. A mellettem ülő lánnyal elnevettük magunkat, a fiú pedig elmosolyodott. Azt hiszem, jó csapatot fogunk alkotni, ha ennyire egy húron vagyunk. Pár falat után ó szóra nyitottam a számat, hogy jobban is megismerkedjek velük.
- Milyen mágiát használtok? – kérdeztem barátságosan.
- Én csillagmágus vagyok – nyelt le egy falat sütit Michiyo.
- De jó! Milyen kulcsaid vannak? – kérdezősködtem.
- Cygnus és Crux, ezüstkulcsok – válaszolta.
- Én kártyamágus vagyok – válaszolta Sheiji. – És te?
- Én fegyvermágiát használok – válaszoltam derült arccal.
Pont tovább akartam vinni a beszélgetést, mikor az ajtó kinyílt – azzal egy időben, hogy az utolsó sütit is elpusztítottam. Alaposan szemügyre vettem a férfit, aki csatlakozott hozzánk. Kopaszodó, ősz hajú úriember volt, elég komoly arckifejezéssel. Azért egy mosolyt megeresztett felénk, mikor meglátta, mennyien vagyunk.
- Üdvözöllek titeket. Kérlek, kövessetek engem – intett lényegretörően, ahogy elindult.
Hát ez jó, egyszer üljünk le, egyszer induljunk el. El lehet dönteni, hogy mi van…
De azért ha nem is túl sok életkedvvel de felálltam, és újdonsült társaimmal elindultam a férfi után.

Éppen nyugodtan ejtőztem egyet az ágyamon, és néztem ki az ablakomon, amikor hirtelen Asir, egy aránylag új klántag, belépett nagy lendülettel a szobámba.
-Hello Sheiji! Figyelj- - majd ezt a hirtelen megindulását félbeszakítottam.
-Asir, látom téged nem zavar az az apró tény, hogy ez az én szobám, és minden gond és kopogás nélkül csak így becsörtetsz ide, és már mondanád a dolgaidat. - mondtam eléggé határozottan a fiúnak.
-Ja, bocs, igaz, bár ahogy elnézem nem zavartam meg semmit. - mondta egy nagy vigyorral az arcán - Na mindegy, a lényeg az, hogy rémlik Shiraishi Michiyo, ugye?
-Az a csendes kis visszahúzódó csillaglelkű mágus? Persze, de mi van vele? - kérdeztem kérdőrevonóan.
-Igazából semmi, csak megtetszett neki nagy vártatva egy küldetés, csak egyedül fél elmenni, nekem pedig lassan indulnom kellene a küldetésemre, szóval gondoltam, hogy, ha már úgy is csak itt fekszel a szobádban igazán elkísérhetnéd.
-Mi lenne ez a küldetés? - kérdeztem Asirtól, aki láthatóan eléggé örült, hogy így fogadtam a kérését.
-Tessék, olvasd el te magad! - majd ezzel átnyújtott egy papírt, amin ez állt:

"Figyelem!

A Heti Mágus sztárriportere, Chloe Williams, számára keresünk fiatalos, jó kinézetű mágusokat, akik segítségére lehetnek egy, a Fiore-i alvilágot feltérképező, riportsorozatnak az elkészítésében. Természetesen a jelentkezők szigorú átvilágításon esnek át! Amenyiben Ön nem törvényes céh képviselője, akkor kérem ne is olvassa tovább ezt a felhívást!
Jelentkezni lehet az Oshibana-ban lévő szerkesztőségünkben!"

Miután ezt elolvastam egy szúrós pillantással visszanéztem Asirra, és kimondtam a véleményem:
-Asir, lenne feléd egy kérdésem. Szerinted nekem tollas a hátam?! Pont egy ilyen küldetésre menjek én?! Neked elment a józan eszed. - fakadtam ki magamból.
-Nyugi Sheiji, nyugi! Nem azt mondtam, hogy te is résztvennél a küldetésben, hanem csak elkísérnéd, amolyen testőrként mennél vele, fogd fel így.
-Még mindig nem tetszik az ötlet, beszélek Michiyoval én magam. - majd ezzel ott hagytam Asirt, és lementem az ebédlőbe, ahol valóban ott ült egy papír felett Michiyo, és magában dünnyögött.
-Szia Michiyo! - léptem oda a lányhoz.
-Óó, szia. - válaszolt meglepődötten a lány. - Mit szeretnél?
-Igazából csak érdeklőni akartam, hogy milyen küldetést szemeltél ki magadnak, de látom, hogy a Heti Mágus által feladott felkérésről van szó. Ha megtetszett, miért nem indulsz útnak, nehogy még a végén elkeljen előled az utolsó hely is? - kérdeztem érdeklődően.
-H-hát, az igazat megvallva félek egyedül menni, a klánból pedig senkit nem érdekel ez a küldetés, így nem merek elmenni. - válaszolta a lány félősen és picit elpirulva.
-Értem. - válaszoltam tömören, ezzel beigazolódott, hogy Asirnak valóban igaza volt, és nekem sem szokásom csak úgy ott hagyni valakit... "Ezt Asir tuti előre kitervelte, de ezért még ráfizet." gondoltam magamban - Mit szólnál ahhoz, ha amolyan testőrként veled mennék? A küldetéshez valóban nekem sincs sok kedvem, de igazából dolgom sincs, és neked ahogy elnézem szükséged lehet némi társaságra azok közül, akit ismersz. - ajánlottam fel a segítségem a lánynak, aki ettől egyből szélesen elmosolyodott.
-Tényleg megtennéd értem? Nagyon szépen köszönöm Sheiji, azonnal megyek is összepakolni! - majd ezzel a lendülettel felviharzott a lány, és én is elmentem gyorsan pár dolgot összepakolni.

Az utazásunk Michiyonak nem hinném, hogy túl érdekes lehetett, mert pont úgy értünk a vasútállomásra, hogy ne kelljen 5 percnél többet várnunk a vonatra, és amint leültünk a helyünkre én mentem el is aludtam. Szegény lánynak kellett felráznia, hogy ne aludjam túl a mi állomásunk. Miután leszálltunk pár helybélinek tűnő embert mekérdeztünk, hogy merre kellene mennünk az interjúhoz, bár az 5 megkérdezett közül 3 nem lett helybéli, egy pedig csak pár hete volt az, és fogalma sem volt arról, hova kellene mennünk, de az ötödik megkérdezett ember már adott egy elég pontos útbaigazítást, amivel oda tudtunk találni.
Amint beléptünk az ajtón, a recepciós hölgy azonnal fogadott is minket, majd elénk rakott 1-1 űrlapot, amit ki kellett töltenünk, csak mivel én ugye nem a hirdetés miatt jöttem, próbáltam ellenkezni:
-Elnézést hölgyem, de én csak kísérőként jöttem, nem érdekel a munka maga konkrétan, csak a hölgyet kísértem el magam mellett. - próbáltam megúszni az űrlapozást, és hogy akaratom ellenére rávegyenek erre a küldetésre.
[color:15f7=cín]-Hát sajnálattal kell közölnöm, de innan beljebb az űrlap kitöltése nélkül nem mehet, tehát vagy kitölti, vagy akkor a kísérése eddig a pontig tartott. - közölte a recepciós hölgy elég ridegen.
Ekkor átnéztem a mellettem álló Michiyo arcára, és kétségbeesést láttam rajta csak, így sok választásom nem volt, minthogy kitöltsem azt a nyamvadt űrlapot.
Miközben a papírt töltöttük betoppant egy végülis egész csinosnak kinéző lány kár, hogy látszik rajta, hogy túl fiatal nekem. Egyből szinte odalépett a recepciós hölgyhöz, és kissé bizonytalanul, de nekilátott a mondandójának:
-Öm... jónapot a küldetésre jöttem. - majd oda fordult felénk - Sziasztok. Lanami Isleen vagyok a Titan Nose-tól.
-Szi-szia. - köszönt félénken Michiyo. - Shiraishi M-Michiyo vagyok. A Quatro Cerberus tagja.
-Én is. Shouki Sheiji. - rövidítettem le a bemutatkozásom.
Miután Lanami is gyorsan kitöltötte az űrlapját felsétáltunk az első emeletra, ahol megtaláltuk az ajtót amit kerestünk, amelyre fel votl írva nagy betűkkel, hogy "Szerkesztőségi Iroda". Nem akartam az időmet fecsérelni, úgyhogy bekopogtam, majd ugyanezzel a lendülettel határozottan be is nyitottam.
Üdvözlöm Önöket. - szólt egy csinos hölgya szobából - Kérem üljenek le, mindjárt ide hívok valakit, aki foglalkozik majd Önökkel.
-Köszönjük. - mondta egyszerre Michiyo és Lanami, akik el is mosolyodtak ennek hatására.
Leültünk a fotelekbe miközben vártunk a hölgy által említett valakire, és menetközben jóízűen elfalatoztunk egy egész tányér sütit, ami ott volt az asztalon.
-Milyen mágiát használtok? - kérdezte egyszer menetközben Lanami.
-Én csillagmágus vagyok. - mondta Michiyo egy sütit majszolva.
-De jó! Milyen kulcsaid vannak? - csillant fel a szeme Lanaminak.
"Soha nem fogom megérteni, hogy mit szeretnek ennyire a nők a csillagmágusokban" - gondoltam magamban.
-Cygnus és Crux, ezüstkulcsok. - válaszolt készségesen klántársam.
-Én kártyamágus vagyok. - válaszoltam Lanami kérdésére - És te?
-Én fegyvermágiát használok. - válaszolta vigyorogva a lány.
Ekkor kinyílott az ajtó, és egy öreg férfi lépett be:
-Üdvözöllek titeket. Kérlek, kövessetek engem. - majd meg is indult a férfi ki az ajtón.

Szép éjszakám után a felkelésem kevésbé volt szép. Nagyon korán kivetett az ágy,pedig még aludtam volna kicsit. Kócosan,nyúzottan ültem egy darabig az ágyon,majd eszembe ötlött a gondolat:mit is fogok én ma csinálni?Számba véve a lehetőségeket,ez uncsi napnak ígérkezett. Hosszas készülődés után viszont megálltam,és elkiáltottam magam. -Elmegyek küldetésre!Hopp…e-ez hangos…volt?-na igen,én még magamon is meg tudok lepődni.Van egy küldetés,amivel már egy ideje szemezgetek,de nem merek egyedül menni innen. I-i-igazából eddig még sehova nem mertem egyedül menni,vagyis így a Cerberus-ból egyedül. Lebattyogtam az ebédlőbe. Szeretek itt lenni,itt mindig nagy a nyüzsgés,egész megnyugtató. Előkaptam a küldetés papírját,letettem az asztalra,és csak néztem. Néztem,néztem és néztem. Bárhogy csűrtem-csavartam a dolgot,mindig arra jutottam,hogy nem merem. Idegesített is a dolog. Lehet keresnem kéne valakit,hátha elvállalná velem.-Hmpf…jaj,ez bonyolult…- motyogtam magamban,szugerálva a szórólapot. Hehe,csoda,hogy nem kelt életre a „nézemésmormolokfelette” féle szituációtól. Annyira elvoltam a saját gondolataimmal,hogy észre sem vettem,ahogy mellém lép valaki.
-Szia Michiyo! –kicsit megijedtem,de nem látszott. Egyből odakaptam a tekintetem. Hihi,azta,ismerős arc. Shouki Sheiji,egyszer kétszer már beszélgettem vele,tisztára felvidultam utána. Vajon mit szeretne?- Óó,szia. Mit szeretnél?
-Igazából csak érdeklőni akartam, hogy milyen küldetést szemeltél ki magadnak, de látom, hogy a Heti Mágus által feladott felkérésről van szó. Ha megtetszett, miért nem indulsz útnak, nehogy még a végén elkeljen előled az utolsó hely is? – nagyokat pislogtam rá. Tétováztam,hogy elmondjam-e neki,miért nem megyek,vagy ne. Ha elmondom,biztos gyávának fog tartani…-H-hát, az igazat megvallva félek egyedül menni, a klánból pedig senkit nem érdekel ez a küldetés, így nem merek elmenni.- rendben,egyik szép tulajdonságom,hogy nemmm…tudok hazudni na. Olyan csúnya dolog. Hát,elmondtam,bár nem a legmagabiztosabb hangomon,az biztos. -Értem. Mit szólnál ahhoz, ha amolyan testőrként veled mennék? A küldetéshez valóban nekem sincs sok kedvem, de igazából dolgom sincs, és neked ahogy elnézem szükséged lehet némi társaságra azok közül, akit ismersz. – úristen…ez…hirtelen jött. Nem bírtam magammal,elmosolyodtam,kimondhatatlanul örültem! Shou nagyon aranyos!Legszívesebben megöleltem volna,de…jó,a-azt még se kéne,ehehe.- Tényleg megtennéd értem? Nagyon szépen köszönöm Sheiji, azonnal megyek is összepakolni! – és már futottam is,miután még egy hálás pillantást küldtem felé.

-Shou,ébresztő…Mindjárt ott vagyunk,kelj fel.- alig volt szívem felkelteni,olyan békésen aludt. Teljesen olyan volt,mint egy maci,vicces volt. De hát a munka az munka. Nagy nyűgösen ugyan,de felkelt,megsoroztam némi bocsánatkérésekkel,aztán leszálltunk.
Mikor beértünk,alaposan körbenéztem. Ismerős hely,pedig tuti nem voltam még itt,ezt egy vállrándítással el is intéztem.
-Üdvözlöm Önöket,kérem ezeket töltsék ki!- hm,űrlapok? Ajaj…a tesztek sose mentek. Ööö…ja,ez nem is teszt! Nyh,buta Michi…
-Elnézést hölgyem, de én csak kísérőként jöttem, nem érdekel a munka maga konkrétan, csak a hölgyet kísértem el magam mellett.
-Hát sajnálattal kell közölnöm, de innan beljebb az űrlap kitöltése nélkül nem mehet, tehát vagy kitölti, vagy akkor a kísérése eddig a pontig tartott.- uh,ez a nő ijesztő!Felnéztem Sheijire,és igen,kétségbe voltam esve,és megijedtem,de nem akarom befolyásolni. Döntsön ő. Egy kicsit néztük egymást,aztán egy nagy sóhajjal elkezdte tölteni a lapot. Megkönnyebbültem,hogy nem hagy itt. Izgalmas küldetés lesz,érzem,jaj már nagyon izgatott vagyok!
-Öm... jónapot a küldetésre jöttem. Sziasztok. Lanami Isleen vagyok a Titan Nose-tól.- arra fordítottuk a fejünket,és egy nagyon csinos lányt pillantottunk meg. Kicsit behúzódtam Shou mögé,de csak éppenhogy.- Sz-sziaShirashi M-Michiyo vagyok. A Quatro Cerberus tagja.-mosolyogtam rá félősen. Biztos kedves lány,érződik rajta. -Én is. Shouki Sheiji.- eh,Sheiji a lényegre tört. Nagy szemekkel,érdeklődve szemléltem az új ismerősünket. Sétáltunk fel a lépcsőn,aminek a kis lustaság nem örült,el is mosolyodtam rajta. Végig mellette lépdeltem,szélesen mosolyogva,míg el nem értünk egy ajtóhoz,amire ki volt írva: SZERKESZTŐSÉGI IRODA . Jó gyorsan bekerültünk az ajtó mögé,hála Shou-nak,akinek nagyon nem fűlik a foga még mindig ehhez. Na majd megbékél.
-Üdvözlöm Önöket. Kérem, üljenek le. Mindjárt idehívok valakit, aki foglalkozik majd Önökkel.-jé,még egy recepciós hölgy. Juj,deja vum van…na mindegy. Lehuppantunk a fotelekbe,és vártunk. M-meg kissé megrohamoztuk az asztalon lévő sütit,de egyikőnk sem bánta meg,legalább is szerintem.
- Milyen mágiát használtok?- kérdezte meg Lana( ugye Lanaminak hívják?) - Én csillagmágus vagyok.-mosolyogtam rá,kislányos pofival,sütit majszolva.- De jó! Milyen kulcsaid vannak? -Cygnus és Crux, ezüstkulcsok.- kuncogtam.Lehet,hogy új barátra teszek szert?
-Én kártyamágus vagyok.- hát igen,Shou mágiája eszméletlen,vagyis szerintem tök jó!- És te?
-Én fegyvermágiát használok.- aranyos mosolya van. Fegyvermágia? Váó,az is biztos jó,hehe.
- Üdvözöllek titeket. Kérlek, kövessetek engem.- egy fura ember lépett ki az ajtón,és köszöntött minket. Be se mutatkozott…ejnye,pedig azt nem szabad. Hm,mindegy. Egyszerre álltunk fel,egymásra néztünk,és elég jó hangulatban mindhárman a férfi után indultunk. Igen,ez tényleg szuper küldetés lesz!

Beérünk mindhárman egy hatalmas szobába,tele mindenféle modern és ámulatba ejtő holmival. Nem győzzük kapkodni a fejünket,ez valami eszméletlen!Tátott szájjal bámúldozunk,főleg Lana meg én,de azért Sheiji-t sem hagyja hidegen a dolog. Nézelődésemben egy szemüveges urat pillantok meg. Elég feszültnek tűnik…És jé,ott egy névtábla! Jonah…Jameson…főőőőszeeeerkeeesztőőőő…aha! Jonah Jameson a főszerkesztő! Ő volna az a bácsi? Biztos.
-Ide figyeljen Parker! Még egy hiba,és magának vége! Értette?- úristen,ez mi volt?! Összerezzenek,és egyből behúzódok Lana mögé. Nagyon hangos volt! – Holnapra az asztalomon legyenek azok a képek Dragneel-ről, lehetőleg éppen rombolás közben! Most pedig tűnés! – nyuuuh…ez nem volt szép,így lekiabálni. Félve nézek el az úr felé…áh,már most nem tetszik a fazon…ijesztő…A szemüveges bácsi meg elmegy,ahogy azt mondták neki,bár úgy látom,nem tetszik neki se a másik bácsi. Hihi,hát,megértem. Értetlenül pislog a kis csapatunk a főszerkesztő felé,és én a magam részéről nem is tudom,mit reagáljak bármi dolgára ezek után. Int,hogy üljünk le,mire helyet foglalunk a fotelekbe. Egészen hasonlítanak azokhoz,amikben az előbb ültünk.
-Um…ez a bácsi ijesztőőő…-motyogom halkan a többiek felé,de gyorsan abbahagyom,amikor az említett személy kicsit rosszallóan néz rám.-Bo-bocsánat…
- Szóval ti lennétek a mágusok? Jonah Jameson vagyok, a Heti Mágus főszerkesztője. Jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el! – hozzánk egész kedvesen beszél.Ajaj,akkor nem kéne felidegesítenünk,ugye? Mondjuk épp hogy nem kezdünk el tisztelegni előtte,hát,erős egyéniségnek tűnik.- A helyzet a következő. Ifjú titánunk, Chloe Williams kisasszony, egy leleplező riportsorozatot készül indítani a fiorei szervezett bűnözésről. Mivel a biztosítók páros lábbal rúgtak ki minket, mikor ezt előadtuk nekik, ezért Én magam fogom biztosítani a Chloe-ba fektetett pénz biztonságát. Vagyis jobban mondva Önök! A feladat a következő: Elkísérni Chloe-t, akárhova is megy és ügyelni, hogy egyben legyen, amíg a riportja nincs az asztalomon. Fizetés a küldetés végén! Most pedig bocsássanak meg, de fontos teendőim nem tűrnek halasztást.-emelném a kezem,hogy kérdezzek,de már tessékel is ki minket.Hm…biztos elfoglalt a bácsi…
-Hát…e-ez gyors volt.- mosolygok fel két társamra.
-Aha,hát eléggé…ugye milyen fura volt az a fazon?-hah,Lana is úgy gondolja mint én,de jóó. Elnevetem magam,majd Shou felé nézek,hát ha ő is nyilvánít véleményt.
-Ja,az volt.-izé…de legalább helyeselt,ehehe.
-Na,tudakoljuk meg,merre is van ez a Chloe Williams!-kiált fel Lana,én meg rábólintok,és…hát,gondolom Shou is. Odasétálunk a(megint csak fülig érő szájú) titkárnőhöz egy kis útbaigazításért.Szépen tagoltan el is magyarázza,mi pedig igyekszünk minél inkább megjegyezni.
-Ennyi volna,sok szerencsét kívánok maguknak!-eztán mi egy intéssel távozunk is innen.


Jó sokáig kóválygunk,jobbra és balra megyünk,alig akarunk odatalálni,de aztán sikeredik. M-még hozzá egy elég érdekes helyre…lyukadunk ki. Valahogy úgy érzem,nem ez a legbiztonságosabb hely Oshibanán. Sötét és sejtelmes kis utca,szinte sikátor. Félelmetes egy hely…bele is kapaszkodok Lana ruhájába,és úgy lépkedek mellette.-Lányok,állj.- pillantunk Sheiji felé,aki fél méterrel mögöttünk megáll. Visszamegyünk,és látjuk a táblát egy kocsmán: „Ficánkoló Bökő „ .A-azta de furi név! Bár egy kocsmának…hááát…mindegy.Egyáltalán nem győzött meg,nagyon óckodom attól,hogy be kelljen menni. Látom nemcsak én vagyok így,de a munka az munka,be kell menni. Nagy sóhajjal előremegyek,valakinek muszáj kezdeni. Ahogy belépek,vissza is hőkölök a rengeteg…um…é-éérdekes arc láttán,na meg az sem túl bizalomgerjesztő,hogy azzal a pár fogukkal…a-aaaami amúgy nagyon szép és csillogóó,eheheheee…na,hogy azzal vigyorognak ránk,ésésés a kés a kezükben sem…te-tetszik. Ráadásul az a füst…fujj.-Köhh…köhh…m-merre lehet…Chloe?-kérdezem a többiektől fuldokolva,de tippjük sincs. Egyikünknek sincs.
-Ott a pultos,kérdezzük meg.-szól nekünk Lana,és el is indulunk arra.Igyekszünk nem túl lényegre törően kérdezősködni a riporternő hollétéről,vagyis igyekeznek,é-én…én inkább meghúzódok. A csapos sem valami bő szavú,csak bök egyet az egyik sarokba,de ebből is értünk. –Erre…lesz?...-kérdezem Sheiji-t,aki csak bólint,de ezzel is már meggyőzött.
- Feltűnés nélkül üljetek ide mellém!-ez ki volt? Valaki suttogott nekünk,de ki?Talán…talán ő lenne az? Hiába nem vagyunk benne biztosak,a női hang az női hang,és hiába nem látunk ettől a rettentő nagy füsttől,azért bízunk benne,hogy ő lesz. Beülünk mellé. Emberek,csak természetesen,semmi gyanút ébresztő mozdulat. Hehe,olyan mint egy kémkedősdi.

Követtük a férfit, aki majdnem átvezetett minket az épület másik felébe, de legalább kis gyalogtúra és lemozogjuk a sütiket. A férfi bement egy elég tágas szobába, melynek ajtajára ez volt kiírva "Jonah Jameson főszerkesztő". "Na, csak mellénk társult a szerencse, hülyét fogok kapni, ha innen is össze-vissza fognak minket küldözgetni" - gondoltam magamban, miközben bementünk a szobába, ahol már egy férfi ott ült az íróasztallal szemben. Az ősz férfi int, hogy üljünk le az ajtó mellett, mi pedig így tettünk.
-Idefigyeljen Parker! Még egy hiba és magának vége! Értette? – fakadt ki az öreg férfi – Holnapra az asztalomon legyenek azok a képek Dragneel-ről, lehetőleg éppen rombolás közben! Most pedig tűnés! – intelmezte ki a szemöveges férfit ellenvetést nem tűrően.
Michi mormolt valamit, bár fogalmam sincs, hogy mit, de amikor hirtelen felénk fordult a főszerkesztő eléggé megijedt, majd az öreg férfi mondta is nekünk a dolgokat:
-Szóval ti lennétek a mágusok? Jonah Jameson vagyok, a Heti Mágus főszerkesztője. Jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el! – mutogatott felénk erőteljesen – A helyzet a következő. Ifjú titánunk, Chloe Williams kisasszony, egy leleplező riportsorozatot készül indítani a fiorei szervezett bűnözésről. Mivel a biztosítók páros lábbal rúgtak ki minket, mikor ezt előadtuk nekik, ezért Én magam fogom biztosítani a Chloe-ba fektetett pénz biztonságát. Vagyis jobban mondva Önök! A feladat a következő: Elkísérni Chloe-t, akárhova is megy és ügyelni, hogy egyben legyen, amíg a riportja nincs az asztalomon. Fizetés a küldetés végén! Most pedig bocsássanak meg, de fontos teendőim nem tűrnek halasztást. – majd ezzel el is küldött minket, hogy ne zavarjuk tovább.
Amint kiértünk a szobából Michi megszólalt:
-Hát... e-ez gyors volt. - mosolygott zavarodottan Michi.
-Aha, hát eléggé... ugye milyen fura volt az a fazon? - értett vele egyet Lana, majd ezzel Michi felém pillantott érdeklődően.
-Ja, az volt. - mondtam tömören, hisz nem volt túlzottan mit hozzáfűznöm.
-Na, tudakoljuk meg, merre is van ez a Chloe Williams! - kiáltott fel Lana útra készen.
Odasétáltunk a titkárnőhöz, aki készségesen elmagyarázta, hogy merre találhatjuk meg az általunk keresett nőt.
-Ennyi volna, sok szerencsét kívánok maguknak! - fejezte be az útbaigazítást a hölgy, majd ezzel útnak is eredtünk, nem volt semelyikőnknek kedve tovább vesztegetni az időt.
Sétáltunk már egy ideje, a két lány elöl beszélgetett, én mögöttük sétáltam egy fél méterrel, amikor megakadt a szemem a két lányon. Férfiból vagyok és előttem sétál két elég formás lány, mi mást tehettem volna. "Nem szabad ilyesmire gondolni most, gyorsan le kell tudni a küldetést, és irány vissza az ágyamba feküdni." - mondogattam magamban gondolatelterelő jelleggel. Ezután sétáltunk még egy ideig, amikor egy eléggé sötét kis szűk utcához értünk. Elméletileg itt kell lennie egy kocsmának, ahol megtalálhatjok Chloe-t. Ekkor egy erősen tántorgó férfi sétál ki az egyik épületből, ebből tudtuk, hogy ott lesz a kocsma amit keresünk. A két lány még továbbra is előttem sétál, amikor felpillantok a kocsma táblájára amin az áll, hogy "Ficánkoló bökő".
-Lányok, állj. - szóltam a két előttem sétáló lánynak, majd mutattam a tábla fele, amitől látszott, hogy kirázta őket a hideg.
Ezután besétáltunk a kocsmába, ahol késsel lehetett volna, ám nincs mit tenni, itt kell lennie Chloe-nek, így meg kell keresnünk. Pár másodperccel később felfigyeltem, hogy mindenki szinte minket figyel feszülten, egyesek késsel a kézben, másik zsebredugott kézzel, ahol láthatóan fogtak valamit. "Most már értem, hogy miért ez a neve a kocsmának." - gondoltam magamban.
-Köhh... köhh... m-merre lehet... Chloe? - kérdezte Michi, ám sem Lanának, sem nekem nem volt ötletünk.
-Ott a pultos, kérdezzük meg. - drukkolt elő az ötlettel Lana.
A csapos nem igazán méltatott minket a szavaira, inkább csak bökött egyet az egyik sarok fele a kérdezősködésünk után.
-Erre...lesz? - kérdezi tőlem Michi, amit egy biccentéssel alátámasztok.
Amikor ott voltunk, amerre a pultos mutatott egy női hang szólalt meg mellettünk:
-Feltűnés nélkül üljetek ide mellém!

Megérkeztünk egy óriási szobába, ahol akkora volt a fényűzés, mint amilyet még soha nem láttam. Michivel egyszerre tátottuk el a szánkat és kezdünk körbe-körbe forgolódni. Most először végre Sheijin is látszott valamennyi meglepettség és érdeklődés.
Aztán kiszúrunk egy szemüveges urat. Eléggé paprikás hangulatot árasztott a tekintete, de a névtáblájából hamar levontam a következtetést, hogy ő Jonah Jameson, a főszerkesztő.
- Idefigyeljen Parker! Még egy hiba és magának vége! Értette? – huppant le kényelmes bőrfoteljébe ezzel, majd rögtön a szemüveges srácnak kezdett el ordítozni. – Holnapra az asztalomon legyenek azok a képek Dragneel-ről, lehetőleg éppen rombolás közben! Most pedig tűnés! – mutat az ajtóra türelmetlenül.
Wáó, Natsu felkapott fotómodell lett amint látom. Szegény férfi… Michi rémülten ugrott a hátam mögé. Engem nem ijesztenek meg az ilyen alakok – de un-szimpatizálok velük, az fix. Nos, ő pont egy ilyen fazon. Már most utálom.
A fejmosásban részesül férfi morgott valamit, de ezt levéve csendben elsomfordált. Mi voltunk a következő áldozatjelöltek.
- Szóval ti lennétek a mágusok? Jonah Jameson vagyok, a Heti Mágus főszerkesztője. Jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el! – bökdösött felénk, bár a hangja nem volt indulatos. – A helyzet a következő. Ifjú titánunk, Chloe Williams kisasszony, egy leleplező riportsorozatot készül indítani a fiorei szervezett bűnözésről. Mivel a biztosítók páros lábbal rúgtak ki minket, mikor ezt előadtuk nekik, ezért Én magam fogom biztosítani a Chloe-ba fektetett pénz biztonságát. Vagyis jobban mondva Önök! A feladat a következő: Elkísérni Chloe-t, akárhova is megy és ügyelni, hogy egyben legyen, amíg a riportja nincs az asztalomon. Fizetés a küldetés végén! Most pedig bocsássanak meg, de fontos teendőim nem tűrnek halasztást.
Michiyo szóra nyitotta a száját, de már tessékelt is minket kifelé. Enyhén szólva meglepődtem.
- Hát…e-ez gyors volt – mosolygott fel ránk Michi.
- Aha, hát eléggé… ugye milyen fura volt az a fazon? – kérdeztem egy enyhe fintorra, mire a lány felnevetett.
Aztán Shou felé fordult, gondolom véleményt várt.
- Ja, az volt.
Legalább helyeselt, haladás.
- Na, tudakoljuk meg, merre is van ez a Chloe Williams! – adtam, ki a hadiparancsot, mire bólintottak.
Odasétálunk a vadalmaként vigyorgó titkárnőhöz egy kis útbaigazításért. Szépen tagoltan el is magyarázza, mi pedig igyekszünk minél inkább megjegyezni. Több-kevesebb sikerrel.
- Ennyi volna, sok szerencsét kívánok maguknak!

Elég sok időbe telt, amíg sikerült megtalálnunk. Eléggé érdekes hely volt, hogy enyhén fogalmazzak. Sötét – igen, az én nagy fóbiám -, nagyon sötét utca volt, majdhogynem sikátorszerű. Michi belém kapaszkodott, szóval igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire berezeltem valójában. Majd csak túlélem…
- Lányok, állj. – Hátranéztünk Sheijire, aki fél méterrel mögöttünk megállt. Visszamentünk, és láttunk egy táblát az egyik kocsmán.
A nevén majdnem felröhögtem, de visszafojtottam: „Ficánkoló Bökő”. Nevetséges. Ennek ellenére mégsem nagyon fűlt a fogam ahhoz, hogy bemenjünk… de hát valamit muszáj csinálni, hisz ez a melónk.
Végül Michi nagy sóhajjal előre ment. Azonban ahogy belépett, tüstént hátra is hőkölt. Gondom ezt a rengeteg „érdekes” arc okozta – jah, és a kezükben lévő késeket ki ne felejtsem. De ha fegyverpárbajt akarnak, garantáltan legyűrőm őket, velem ne szórakozzanak.
Amitől jobban ódzkodtam, az a hatalmas füstfelhő volt, ami bentről áradt. Undorító… Pff… szegény lány előttünk el is kezdett köhögni, amit nem csodáltam.
- Köhh… köhh… m-merre lehet… Chloe? – kérdezte tőlünk fuldokolva, csakhogy lila gőzöm nem volt.
- Ott a pultos, kérdezzük meg – szólaltam meg végül az orrom előtt legyezve.
Próbáltunk nem túl lényegre törően kérdezgetni a riporter hollétéről. A férfi nem volt túl bőbeszédű, csak bökött egyet az egyik sarokba.
- Feltűnés nélkül üljetek ide mellém!
Suttogta onnan egy női hang, mire kicsit forgattam a fejemet, de végül csatlakoztunk hozzá.

-Chloe Williams vagyok! - suttogta a nő az asztalnál - Bizonyára ti vagytok a mellém kirendelt kísérők!
-Pontosan! - válaszolta határozottan ám azért viszonylag halkan Lana - Lanami Isleen vagyok, a Titan Noseból.
-Én Shouki Sheiji vagyok a Quatro Cerberusból, ő pedig itt mellettem Shiraishi Michiyo ugyancsak a Quatro Cerberusból. - válaszoltam Michi helyett is, mert látszott, hogy nem épp ideálisak a körülmények az ő félős természetéhez, folyamatosan nézelődött az idegesség miatt.
-Mindenesetre örvendek a szerencsének! - mondta továbbra is suttogva a nő - Mondom mi a szitu. Éppen megfigyelésben vagyok. A szemben lévő boxban ül Izgága Tóni a fiore-i szervezett bűnözés alkoholosztályának vezére! Róla kéne pár jól sikerült képet csinálnom agresszió közben. - mutogatott egy szemben lévő hely felé, ám nekem személy szerint csak egy kövérebb ember körvonalait sikerült kivennem belőle, mást nem.
Ezután még elég sok mindenről beszélt, főleg erről a Tóni nevű férfiról és az ő szerepéről a fiorei alvilágban. Ezután a kis mesedélután után rátért a tárgyra, verekedést kell kiprovokálnunk. Ez semelyikőnknem nem tetszet, ám amint szóra akartam nyitni a szám, mintha olvasott volna a gondolataimban, közölte, hogy elég sok mindent tud mindhármónk klánjairól és nem ajánlatos nemet mondani a kérésére, így választási opció híján rábólintottunk.
A terv adott volt, mi Lanával odamegyünk provokálni, amíg Michi Cygnus segítségével fedez bennünket a harc folyamán. Ahogy az a tervben meg is volt beszélve, odaállítottunk Tóniék asztalához aki mellett még három férfi volt, feltehetőleg a testőrei.
-Hé, te nagydarab ott a sarokban! - szólaltam meg magabiztosan - Te vagy az az Izgága Tóni, akiről annyit beszélnek? Hogy sikerült ilyen név mellett ilyen kövérnek lenned?! - kérdeztem gúnyosan a hangulatot fokozván, mellettem Lana már a kardját fogta.
-Még is kinek képzeled magad, hogy így beszélsz?! - pattant fel az egyik férfi a székéből. Akarom mondani pattant volna, ha ugyan azzal a lendülettel amivel felkelt nem esett volna vissza, mert Lana állon vágta a fegyvere markolatával.
Erre már a másik két férfi is felpattant és egyből támadásba lendültek. Lana előrement és egy széles vágással helyet teremtett közte és a két ellenség között, amiközben én hátraugrottam és időt nem hagyva nekik elővettem három kártyalapot és ezt mondtam: "Lighting, Reverse Tower, Lovers - Jolt of Fate" amire egy villámcsapás jelent meg a kártyákból és az egyik ellenséges mágus lábát eltalálta, aki ettől térdre rogyott. Félre pillantottam és láttam, hogy Lana heves harcba keveredett a harmadik férfival aki, mint kiderült, egy tűz mágus volt így nem volt egyszerű dolga a közelébe férkőzni, ám ekkor egy nyílvessző odaszögezte az egyik kezét az ellenséges mágusnak a falhoz és így leüthette ezt a férfit is Lana a fegyvere markolatával. Amikor átnéztem a három férfin mindegyiknek legalább az egyik karja, ha nem mindkettő, egy nyílvesszővel a falhoz, vagy az első esetében a székhez, volt szögezve. Ekkor hirtelen megjelent Michi mögöttünk és jelezte, hogy sietősen el kellene tűnnünk, mert erősítés jött a hátsó bejárat felől.
Pár utcával arrébb egy sikátorban megálltunk kifújni magunkat.
-Hát, ezt a kocsmát szépen szétvertük. - mondta Lana egy gyenge mosoly kíséretében.
Ebben a pillanatban megjelent mellettünk Chloe is.
-Szép munka volt! Tudtam, hogy bízhatok bennetek! Remek képek sikerültek, ezzel Tóni üzletének már szinte biztos, hogy lőttek. Fújjátok ki magatok és már indulhatunk is egy malomhoz ami a város szélén van! - mondta boldogan Chloe.

- Chloe Williams vagyok! – suttogta, ahogy átpillantott rajtunk. – Bizonyára ti vagytok a mellém kirendelt kísérők!
- Pontosan – válaszoltam határozottan, de azért igyekeztem, hogy ne legyek túl kihívó. – Lanami Isleen vagyok a Titan Noseból.
- Én Shouki Sheiji vagyok a Quatro Cerberusból, ő pedig itt mellettem Shiraishi Michiyo ugyancsak a Quatro Cerberusból – mutatta be magukat a srác is.
- Mindenesetre örvendek a szerencsének! – mondta továbbra is suttogva. – Mondom mi a szitu. Éppen megfigyelésben vagyok. A szemben lévő bokszban ül Izgága Tóni a fiore-i szervezett bűnözés alkoholosztályának vezére! Róla kéne pár jól sikerült képet csinálnom agresszió közben. – mutogatott az egyik füstös boksz felé, amiből nem sokat lehetett kivenni, csak egy kövérkés szemüveges alakot.
Khm, kövéres… nos, ez enyhe kifejezés.
Aztán megeredt a nyelve, de annyira, hogy lelőni se lehetett volna. Részletesen elmagyarázta, mit vár tőlünk pontosan, nekem pedig vissza kellett nyelnem egy jó szaftos káromkodást. Ez elvárta tőlünk, hogy verekedést provokáljunk ki. Mit ne mondjak, semmi kedvem nem volt hozzá. De ami ez után jött, csak olaj volt a tűzre: még azzal is megfenyegetett minket, hogy ha nem végezzük el a feladatot, akkor egy csomó pletykát szét fog kürtöli a céheinkről. Mekkora egy… ~Oké, ne húzd fel magad~ sóhajtottam.
Végül kénytelenek voltunk belemenni a játékba, de örültem, hogy nem csak nekem nem tetszik az ötlet. Michi fedezett minket Cygnus-sal.
Shouki kiprovokálta a harcot egy szimpla beszólással, én pedig reménykedtem benne, hogy ép bőrrel megússzuk ezt a menetet. Szerencsére nem volt nagy csata, bár itt-ott használnom kellett egy kicsit több erőt is, főleg, amikor kifogtam azt a szemét tűzmágust. Michi is jól fedezett minket.
Kis idő múlva mind a három férfi szépen fel volt szögezve a falra.
- Izé… öm… - Michiyo hevesen böködött az ajtó fejé, amitől azonnal leesett, hogy erősítés várható.
Nem kellett összebeszélnünk, mindenki tudta, hogy mi a dolga – pucolás kifelé!

Pár utcával arrébb, tüdőnket majd kiköpve lefékeztünk. Én leroskadtam a fal mellé, és igyekeztem helye állítani a légzésem. Futás. Az első helyes tevékenység az undor-listámon…
- Hát, ezt a kocsmát szépen szétvertük – sóhajtottam.
Ekkor megjelent mellettünk Chloe, hatalmas vigyorral az arcán. Legalább egy valaki jól szórakozott. Ha ezek után nem lettek jók a képek hát én lenyomom a kamerát a torkán.
- Szép munka volt! Tudtam, hogy bízhatok bennetek! Remek képek sikerültek, ezzel Tóni üzletének már szinte biztos, hogy lőttek. Fújjátok ki magatok és már indulhatunk is egy malomhoz ami a város szélén van! - vigyorgott.
Óh, anyám… azt hiszem, mégsem a legjobb melót szemeltem ki magamnak. Ha ennyit kell benne rohanni, én vagy állva bealszok, vagy félúton elhagynak engem. De azért igyekszem összekaparni magam… Ezt az egy napot csak kibírom.

- Chloe Williams vagyok! - suttogta egy női hang felénk,mire odakaptam a fejem,vagyis mind odakaptuk. Igen tényleg ő az. – Bizonyára ti vagytok a mellém kirendelt kísérők! - kuncogtam egyet. Hölgyem, el tetszett találni,hihi.
- Pontosan! - kiáltott fel(persze csak halkan) Lana. - Lanami Isleen vagyok a Titan Noseból.
- Én Shouki Sheiji vagyok a Quatro Cerberusból, ő pedig itt mellettem Shiraishi Michiyo ugyancsak a Quatro Cerberusból - jaj,most be kellett volna mutatkozni? Jaj,de buta vagyok,de...olyan furcsa ez a hely. Um...kicsit elgondolkoztam rajta. Még szerencse,hogy Shou engem is bemutatott. Majd később megköszönöm.
- Mindenesetre örvendek a szerencsének! Mondom mi a szitu. Éppen megfigyelésben vagyok. A szemben lévő bokszban ül Izgága Tóni a fiore-i szervezett bűnözés alkoholosztályának vezére! Róla kéne pár jól sikerült képet csinálnom agresszió közben. - bökött az egyik boksz felé. Hunyorogva néztem arra, de a füst még mindig hatalmas volt. Hm...alig látni valamit. Végül is nagy nehezen egy...izé...horizontálisan hátrányos helyzetű egyént vettem ki. Ő volna az a Tóni? Biztos ő az,nem túl szimpatikus,a-aaa. Chloe szépen lassan bele is kezd a lényegbe. Ja,hogy mi az? Hát,valami olyanról beszélt,hogy ki kéne provokálni egy verekedést. Na,itt én már összerezzentem,de ahogy néztem,a többieknek sem tetszett a dolog. Verekedést...provokálni? De az nem szép dolog! Csak az a probléma,hogy a munka az munka. A másik probléma meg az,hogy meg lettünk fenyegetve. Az újságíró hölgyemény ugyan is azt mondta,hogy tud a céheinkről egy két szaftos dolgot. Mju...nem akarom,hogy bármi gond legyen...vagy hogy a Cerberus szívja ilyen butaság miatt. Szóval muszáj megtennünk.A terv gyorsan elkészült: ők támadnak,én fedezek Cygnussal. Fuhh,jó,megcsináljuk,ügyik vagyunk! Shou elkezdte a provokációt, és elég jól csinálta. Vajon gyakran szokott felhúzni másokat? Ehm...ennyire még nem ismerem. Pusztán távolról figyeltem az eseményeket,és ráadásul a felét nem is néztem,mert...e-...izééé...nem nagyon mertem,eheheee. Lana nagyon profin verekedett,mármint elég klassz kardforgató,ahogy láttam, meg ahogy Sheiji használta a kártyamágiáját! Még csak párszor láttam,de valami eszméletlen!Az egyik mágust el is találta,aki ettől összeesett. Ez az,jók vagytok!Lana egy tűzmágussal került összetűzésbe,és eléggé meggyűlt vele a baja,szóval gondoltam,ideje segíteni.Halkan belefogtam,és megidéztem Cygnust.
- Cygnus,megidézlek! V-Vagymi... - látszik,hogy kezdő vagyok,heheeee...mindegy. Hatalmas fénnyel jelenik meg előttem régi barátnőm,akire mindig számíthatok,és kis ideig csak nézem. Mindig el tud bűvölni az a nőiessége és kecsessége.Hjaaaj,én is ilyen szeretnék lenni!
- Itt vagyok! - áll be elém mosolyogva. - Na,miről volna szó,mi kéne?
- Hát...oda nézz! - mutatok a társaim felé,akik épp harcolnak. - Le kéne őket szegezni,szerintem...Meg tudod csinálni? - de épp hogy kimondom,már egy nyílvesszővel a tűzmágust mozgásképtelenné is tette. Hú,ez gyors volt!
- Cöhh,már hogyne tudnám?
- Szuper! Akkor most a többi-...- ki sem tudom mondani,megint. Már cselekszik is. Csodaszép mozdulatokkal,kész,már mozdulni sem tudnak,mert Cygnus megoldotta. - Oh...ügyes. - mosolygok rá fel,majd szemet szúr a hátsó ajtó felől közeledő nem is tudom mi. Talán erősítés?
- Izé… öm… - intek nekik,fejemmel bökdösök az ajtó felé,hogy menni kéne,de gyorsan! Kapcsolnak mindketten,és stílusosan menekülőre fogjuk a dolgot. Nem akarunk nagy balhét. A csilllaglelkem megdicsérve visszahívom,és futunk.De mint a villám ám! Pár utcával arrébb,egy kis sikátorban tudunk megállni. Mind nagyon kapkodjuk a levegőt,de megúsztuk. Remélem jók lettek a képek.
- Hát, ezt a kocsmát szépen szétvertük - sóhajtott fel Lana,én meg rámosolyogtam. Szó,ami szó,tényleg így van.Ekkor megjelent Chloe is,nagy vidáman.
- Szép munka volt! Tudtam, hogy bízhatok bennetek! Remek képek sikerültek, ezzel Tóni üzletének már szinte biztos, hogy lőttek. Fújjátok ki magatok és már indulhatunk is egy malomhoz ami a város szélén van! - de jó,mennyire örül neki. Már ezért megérte,szeretem,ha mosolyognak az emberek. Akkor következő úti cél a város széli malom. Hmmm...érdekesnek ígérkezik,az fix!

-Nagyon jók lettek a Tónis képek! Egyszer még ádáz képet is sikerült vágnia, két becsokizás között! - lelkendezett Chloe miközben megindultunk az általa említett malom fele, mert értesülései szerint ott egy csempészárulerakat van. Amint kiértünk a városból egy teljesen nyugodt legelő mellett haladtunk el, ahol pár állaton kívül semmi nem volt. Egy kissebb sétát tettünk a földúton, amikor megpillantottunk egy vízimalmot. "Ahh, én azt hittem, hogy szélmalomról van szó. Na sebaj, nem mintha ez igazán számítana bármit is." - futott át az agyamon a gondolat miközben mentünk ez a, növények által erősen benőtt, malom felé. Amikor kicsit közelebb értünk, akkor Chloe figyelmeztetett minket, hogy azért nincs kizárva, hogy ellenfélbe ne fussunk, szóval nem ártana lopakodni, így az ő vezetésével így tettünk, egyenesen be az ajtón. "Tiszta jó ez a detektívesdi, csak értelmetlen, ha van egy őr az ajtónál... de ez már nem jutott szerintem el az fecniző púpunknak az agyáig szerintem, aki a Chloe névre hallgat." - gondoltam mielőtt bementünk, ám szerencsére tévedtem, csak két ember volt bent, ám ők erőteljesen menetelhettek a gumicukormezőkön, vagy lovagolhattak egyszarvúakon vagy akármi, mert erőteljesen horkoltak. Ekkor Chloe elmutogatta, hogy nem ártana kicsit segíteni a további álmodozásaikban amitől Michi riadtan nézett ránk Lanával, így tudtuk, hogy ez a feladat ránk hárul. Elég gyorsan elintéztük ezt az apróságot, majd felszólalt Chloe,
-Nos akkor, ti szerintem nézzétek át ezeket a ládákat, hátha találtok valami használhatót. Én ugyanezt teszem az irodában a papírok között. - majd ezt mondván besétált egy kis elzárt helyiségbe.
-Akkor lássunk is neki a keresésnek! - szólalt fel Lana, majd neki állt a keresésnek, mi pedig Michivel szintén neki láttunk a dolognak.
Mindhárman a nagy kupac különböző pontjain kezdtünk el keresni, hátha találunk valamit, ami Chloe számára, vagy éppen számunkra hasznos lehet. Legelső dobozban amit felnyitottam csak laposüvegek voltak. "Az szép kis mennyiség! És nem is néznek ki túl csúnyán! Azt hiszem, ha nincs senki ellenére én egy ilyet elsüllyesztek." - gondoltam miközben körbenéztem, majd a kabátomba csúsztattam egyet. Ez után pár, számunkra, haszontalan doboz került a kezeim közé. Az egyik példuál cumikkal volt tele... maximum akkor vettünk volna hasznát, ha ezzel be lehet olykor fogni Chloe száját, de nem hinném, hogy ez hatásos. Ez után viszont egy igen értékes dobozra sikerült rátennem a kezem. Tele volt mindenféle eléggé drága, és még annál is finomabb italokkal. "Hát ez innen csak nem fog senkinek hiányozni..." - gondoltam, majd elővettem az előbb elsuvasztott laposüveget, és teletöltöttem. Nemsokkal eme kis elraktározásom után felizzott egy lacrima a sarokban, bár elég keveset lehetett látni a fényéből, ha nem épp arra néz az ember, mert tele volt porral és vagy három kilónyi pókhálóval. Nagy lassan a lacrima előtt egy nagy láda kezdett alakot ölteni, majd amikor ez beteljesedett a lacrima fénye kialudt. Lanával szinte egyszerre ugrottunk neki a láda nyitásának, hisz érdekelte mindkettőnket, hogy mi lehet ebben a friss csomagban, ám Michi csak távolról szemlélte az eseményeket. Mikor kibontottuk, egy mágikus négykerekűt pillanthattunk meg, ami azért meglepett mindhármónkat, és ebben a nagy meglepetésben jött ki Chloe az irodából.
-Hát ez meg mi a...? - jött oda, majd felkapott egy cetlit a járműről. - „Shirotsume reméli, hogy megfelelő lesz az ajándék! Vörös Henry” - szóval ez áll itt. - fejezte be mondandóját, és egy széles mosoly ült ki az arcára, amiből levehettük a következtetést, hogy a következő cél Shirotsume lesz.
- Remélem, hogy nálatok van minden csomagotok, mert irány Shirotsume! - jelentette ki az előző széles vigyor kíséretében, majd befejezi a mi csomagbontási akciónkat, ami Lanával kezdtünk el. - Szóval akkor, ki fogja eme járgányt nekünk egészen Shirotsuméig vezetni? - tette fel a kérdést miközben szétnézett rajtunk, pár pillanattal később pedig azon kaptam magam, hogy a két lány is engem szugerál erőteljesen. "A franc ezekbe a lótündérekbe! Mindig ki tudnak ilyenkor maguknak spécizni! Na mindegy, innen már nem ment meg semmi, szóval jobb, ha magam ajánlom fel." - gondotlam, majd egykedvően jeleztem Chloenak, hogy majd én vezetek, aminek ő erőteljesen megörült. Mindenki nagyban mászott be a kocsiba, ám úgy gondoltam, hogy egy kis kedvcsináló nem árt, szóval meghúztam a frissen szerzett laposüveget úgy, hogy azért ne lássa senki, nehogy balhézzanak, majd beültem a volán mögé és elindultunk. A cél pedig Shirotsume.

- Nagyon jók lettek a Tónis képek! Egyszer még ádáz képet is sikerült vágnia, két becsokizás között! - lelkendezett Chloe miközben megindultunk az általa említett malom felé.
Kezdem egyre jobban azt hinni, hogy ez a tyúk hibbant. Vagy szimplán bele van zúgva a munkájába. Bármelyik is legyen, a lényeg nem változik: ŐRÜLT, és pont.
A malomban állítólag csempészárukat tartottak, legalábbis drága főnökasszonyunk így informálódott.
Miután kiértünk a városból, egy nagy, nyugodt legelő mellett haladtunk el, amin pár állapon kívül semmi nem tartózkodott. Egy kisebb sétát írtunk le a földúton, aztán megpillantottunk egy vízimalmot. Ha őszinte akarok lenni, én szélmalomra számítottam – de sebaj! A vizet úgyis jobban szeretem. Egy magas gyeppel körbenőtt úton haladtunk a malom felé. Ahogy közelebb értünk, Chloe figyelmeztetett minket, hogy tartsuk nyitva a szemünket, mert nincs kizárva, hogy teljesen tiszta a terep. Átvette a vezetést, és lopakodó üzemmódba utasított minket – mondjuk szerintem nem pont neki kéne elől mennie, de hát ilyen az élet. Jobb lesz, ha megszokom a túlbuzgóságát. De kérdem én… ha lopakodunk, miért az ajtón át megyünk? Chloe-logika…
Szerencsére nem volt senki az ajtóban. Odabent is csak két alaktól remegett a ház, ahogy fülsiketítő horkolással terpeszkedtek. Ezek még engem is túlszárnyalnak, ráadásul elég erősen.
Chole-ra néztünk, aki mutogatni kezdett: először a nyakára szorította a kezét, és vágott egy grimaszt, aztán a tenyerébe csapott, végül eljátszotta, hogy fejbe lövik. Csillagos ötöst a nem létező színészi tehetségére! De szerencsére sikerült felfognunk, hogy azt akarja, üssük ki ezt a két jómadarat. Michi rémülten pillantott ránk, egyértelmű volt, hogy neki semmi kedve – vagy csak semmi önbizalma – ahhoz, hogy harcoljon ellenük. Pedig kiütni őket nem nagy cucc. Végül Shou-val úgy döntöttük, kezelésbe vesszük őket.
Minden volt, csak nagy csata nem: egy-két pofon, és máris mélyebben aludtak, mint az előbb. Chloe azonnal kommentálta a helyzetet.
- Nos, akkor, ti szerintem nézzétek át ezeket a ládákat, hátha találtok valami használhatót. Én ugyanezt teszem az irodában a papírok között – osztotta ki a parancsokat, majd ezt besétált egy kisebb, elzárt helyiségbe.
- Akkor lássunk is neki a keresésnek! – mosolyodtam el, majd azonnal neki is álltam a kutakodásnak.
Az első dobozban máris ért egy kisebb meglepetés. Plüssállat. Plüssállatok voltak benne!
Elmosolyodtam, és egy pici rókát a táskámba nyomta. Hátha még jó lesz valakinek, vagy valamire. Van is egy ötletem, kinek fogom lepasszolni.
A következőben csupán néhány szakadtas ruhát meg ragasztószalagot találtam. Utóbbit látva eszembe jutott, milyen ó is lenne leragasztani vele Chloe száját… nagy a kísértés, de lenyelem valahogy. Gyorsan visszacsuktam, és áttértem a következőre.
Ebben édesség volt, méghozzá nem is kevés! Gyorsan a zsebembe tömtem belőle néhányat.
Az utolsó ládában volta legtöbb minden. Felszedtem egy horgos, aránylag hosszú kötelet, ami egy kés és egy édes kis fakutya-szoborral együtt a táskámban kötött ki. Én zsebre vágtam, amit találtam és hasznosnak bizonyult, így a többiek felé fordultam.
Hirtelen felizzott egy lacrima a sarokban. Meglepetten kaptam oda a fejemet, inkább volt megérzés, hogy odanéztem, mert a fény nem volt túl vakító. A por több rétegben állt rajta, és a gusztustalan pókhálók is. Lassan egy láda kezdett alakot ölteni a lacrima lett, amitől eltátottam a számat. Mikor a láda elnyerte teljes pompáját, a lacrima kialudt.
Shou-val szinte egyszerre vetettük rá magunkat, és neki is estünk a kinyitásának. Nagyon kíváncsi voltam, mi lehet benne, ha így el volt rejtve. Ellenben Michi csak távolról vizslatta, mihez kezdünk a szerzeménnyel.
Mikor kibontottuk, egy mágikus négykerekűt pillanthattunk. Eltátottam a számat, de a srácok is. Chloe éppen akkor jött ki az irodából.
- Hát ez meg mi a...? - Jött oda gyors léptekkel, majd felkapott egy cetlit a járműről. - „Shirotsume reméli, hogy megfelelő lesz az ajándék! Vörös Henry” - Olvasta fel a tartalmat, majd egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.
Ajaj… ez egy rossz előjel. Szóval a következő állomás Shirotsume lesz… de ott legalább kiismerem magam, hisz a céhem székhelye.
- Remélem, hogy nálatok van minden csomagotok, mert irány Shirotsume! – jelentette be kicsattanó életkedvvel, majd befejezte a bontogatást. - Szóval akkor, ki fogja eme járgányt nekünk egészen Shirotsuméig vezetni? - tette fel a kérdést miközben szétnézett rajtunk egyesével.
~ Persze, ennek a hasznavehetetlen nőnek nincs is mágikus ereje… na, jó, ne ítélj elsőre… vagyis első kettőre, még lehet, hogy nem olyan vészes – biztattam magamat.
Egy emberként néztünk rá Shoukira, aki felöltött egy látványos grimaszt, aztán jelentkezett Chloe úrnőnknek a feladatra, amit a nő egy az előzőhöz hasonló vigyorral díjazott.
Hamar bemásztunk a kocsiba, a sofőr mégis utolsónak szállt be. Nem láttam, mit csinált, de ha karambolozunk, akkor lesz egy tippem. Végül mégiscsak behuppant a volán mögé, és elindultunk, vissza a városomba. Kíváncsi vagyok, hogy mi dolgunk lesz arrafelé.

- Nagyon jók lettek a Tónis képek! Egyszer még ádáz képet is sikerült vágnia, két becsokizás között!- örvendezett Chloe. Kifejezetten jó, ha valaki ilyen lelkes, vagy lehet, hogy ő inkább a hibbant kategóriáját súrolja, de nekem felüdülés látni, hogy így szereti a munkáját. Egész jókedvűen nekiindultunk hát egy csempészárus...ömm...izééé...bizéhez...na...ezt még egyszer. Egy malom fele indultunk, ahol ha minden igaz,csempészárukat tartottak. Érdekes lehet, még nem is láttam csempészárut élőben. Csak mentünk, mendegéltünk, már a városból is kiértünk, és annyira szép volt a rét, nagy csillogó szemekkel néztem. Volt ott egy csomó tehén, és a látvány nyugodt volt,vagyis nem. Inkább nyugalmat árasztott. Víz halk, lassú csobogását lehetett hallani. Igeeeen,megjöttünk a...malomhoz? Ez vízimalom? Furi,én végig azt hittem, szél. Úgy nézem, a többiek is úgy nézték,hehe. Chloe nagy lelkesen előrement, de szerintem ez elég meggondolatlan dolog volt tőle. Hát na,ha belegondolunk, mégis csak mi vagyunk a varázslók, nem? Egy ideig persze minden tisztának tűnt, ami nem is lett volna baj, ha tiszta marad,na de mégse. Két emberkét lehetett hallani,ahogy aluszkálnak, és biztos valami szépet álmodtak, mert nagyon húzták a lóbőrt. Első ötletem az lett volna, hogy csendben osonjunk be, hozzuk ami kell,és akkor ők meg se tudják. Persze,jó tudom, ez nem ilyen egyszerű. Mondtam volna ezt az ötletem,de inkább csendben maradtam, aztán még jó is volt, hogy nem mondtam semmit, mert Chloe tökéletesen elmutogatta nekünk, hogy ki kell ütni őket,jobban,mint ahogy ki vannak. Na, nekem ez így hirtelen sok(k) volt. É-Én nem...nem szeretnék bántani senkit...de...alvás közben meg végképp nem! Az rettentően gonosz dolog! Nem mertem mondani, hogy én ezt nem-a-ka-rom, mert...én vállaltam, gondolhattam volna, hogy ez is benne van. Hála az Istennek, nem is kellett semmit mondani, Lana és Shou tudták, mit kell tenni,és hipp hopp lerendezték az ügyet, elég rendesen. M-Mármint, cs-csak gondolom, mert igazábóóóól...é-én végig takartam a szemem, eheheeee.
- Nos, akkor, ti szerintem nézzétek át ezeket a ládákat, hátha találtok valami használhatót. Én ugyanezt teszem az irodában a papírok között.- és sutty,köd előtte,köd utána,eltűnt. Biztos nagyon keresni szeretne már.
- Akkor lássunk is neki a keresésnek! - Lana szokásához híven elemében volt, széles mosollyal biztatott minket a keresésre,amin én is elmosolyodtam, kuncogtam is kicsit. Mindhárman matatni kezdtünk a dobozokban. Én az egyik dobozban némi csokit találtam, aminek azért örültem,mert nagyon szeretem, szóval a táskámba nyomtam egy párat, biztos jól jön még. A következő dobozban piperecuccokat találtam, de inkább ékszereknek,meg bizsuknak nevezném, vagy nem is tudom. Néztem,néztem, és találtam benne egy pár hajgumit, ami megint jól jön,mert mindig elhagyom őket,meg egy aranyos, nyuszis hajcsatot, aminek igazán semmi haszna,de aranyos,hehe. Még megnéztem egy harmadik dobozt is, abban ruhák voltak,és elég szépek. Volt egy,ami különösen tetszett, azt...Cygnusnak eltettem, megérdemli. A többiek is nagyban pakolásztak, mondjuk én már végeztem, mikor ők még kerestek, de nem baj, addig figyeltem őket. Nem sok idő múlva, pontosabban pár pillanatnak mondható, a sarokban lévő lacrima felizzott, vagy mi, és nem mondhatni, hogy nagy fénye volt, de még is látszódott, és azért egész szép is volt. Haaaaa leszámítjuk a pókhálókat, meg a prot. De ezt megbocsáthatjuk, úgy is sok itt a régi holmi. Szép lassan a lacrima egy láda lett. Jó, ez így lehet, hogy furcsán hangzik, dedede tényleg! Egész szép láda lett, és mind kíváncsiak lettünk, vajon mi lehet benne. Két társam rá is vetette magát, viszont én csak kicsit mentem közelebb, érdeklődő pofival vizsgálva, mi is lehet a dobozban. Mi volt benne? Egy kocsi! Gondolkodni is kezdtem, hogy hogy került ez így ide, vagy mi a szösz, mert elképesztő a dolog. Na de,térjünk a tárgyra! Íme, egyből megjelent Chloe.
- Hát ez meg mi a...? - gyorsan odapattan hozzánk, és amit talált kis cédulát a kocsin,olvasni kezdi, hangosan. - „Shirotsume reméli, hogy megfelelő lesz az ajándék! Vörös Henry” - ne kérdezzétek, ki az, fogalmam sincs. Az újságírónk fültől fülig vigyorral néz ránk, ebből két dologra gondolok, egy: tudja, ki az a Vörös Henry, kettő: mindjárt azt mondja, irány Shirotsume.
- Remélem, hogy nálatok van minden csomagotok, mert irány Shirotsume! - erre a felkiáltására nagyokat pislogok. Ha így jönne be minden,amit mondok,hmmm...lehet, hogy tudok jósolni? U-Ugyan,butaság, hehe. Egymásra néztünk, és úgy mindenkin látszott, hogy kicsit hibbantnak tartja a nőt,de nem baj az,annyira nem is vészes. - Szóval akkor, ki fogja eme járgányt nekünk egészen Shirotsuméig vezetni? - tényleg, ő nem tudja vezetni! Hmmm...akkor nekünk kell. Szinte reflex, de Lana meg én is Shou-ra néztünk, aki gondolom nagyon örült ennek. Vágott is hozzá egy szép pofát,amin elvigyorodtam,mert igazán vicces volt, olyan...Shouki! Nehéz lehet egy szál fiúként itt lenni, minden ilyen dolog rá hárul. Segítenék én,csak... nem tudok vezetni. Sheiji jelezte, hogy ő majd vezet, és bepattantunk a kocsiba. Vagyis mi hárman bepattantunk, ő pedig lassan és megfontoltan ült be előre. Nagyon vártam, hogy induljunk,mert kíváncsi lettem, hogy Shirotsuméban mi vár ránk. Még láttam, hogy indulás előtt Shou meghúzza az eltett üvegét,amiben sejtem,mi volt, de nem szóltam. bízom benne, hogy nem lesz gond. Csak nem fogunk balesetezni, eheheee...u-ugye nem fogunk?...


/Köszönöm szépen a türelmeteket <3 /

Az autó elképesztő sebességgel szelte át a vidéket, és elég gyorsan el is értük Shirotsume-t. A sebesség ellenére is, mire odaértünk, a nap már kezdett lemenni. Ezzel egy időben én is éreztem, hogy lassan de biztosan egyre álmosabb leszek. Nem tartottam túl ó ötletnek egy száguldó járműben beszunyálni,. ezért erőt vettem magamon és próbáltam ébren maradva kapaszkodni.
- Későre jár… jobb lesz, ha ma már nem megyünk sehová – sóhajtotta Chloe, majd egy szálloda felé navigálta a járművet.
Az épület felettébb puccos volt, és akkora, amekkorát korábban soha nem láttam. Párszor már csorgattam rá a nyálamat, mikor unalmas napjaim közepette elkezdetem lődörögni a városban, de belépni még soha nem volt alkalmam.
- Itt fogunk megszállni estére, hogy aztán holnap újult erővel vethessük magunkat az alvilág berkeibe! – pattogott vidáman az újságíró, nekem pedig kedvem támadt volna lelőni, amiért soha nem merül le.
A szálló első osztályú volt, szóval nem kell mondanom, mennyire megörültem, mikor Chloe bejelentette, hogy az egészet az újság fizeti.
- Lana, te nem alszol a saját házadban? –kérdezte Michi.
- Nincs az az Isten! – nevettem fel. – Gyerünk, irány befelé! – ragadtam meg a lány karját, majd bevágtattunk az épületbe.
Chloe foglalt egy szobát az egyik nagy emeleten, amit azonnal birtokba is vettünk – mi, a három lány. Habozás nélkül lefoglaltam az ablak melletti fekhelyet, és a cuccaimat a sarokba vágva levetettem rá magam.
- Á, ember… soha nem feküdtem még ilyen puha ágyban! - sóhajtottam.
- Tényleg az – bólintott Michiyo is, ahogy ő is letelepedett.
Chloe-val rendeztem egy versenyfutást a fürdőig, amit – hála Michi táskájának – meg is nyertem. Chloe épp a cél előtt taknyolt el a cuccokban, én pedig bevágtam az orra előtt az ajtót. Teljes siker, ez az!
Igazából lazítottam volna én három órát is abban a hatalmas kárban, amiben még úszni is lehetett, olyan mély és hosszú volt, de megesett valakin a szívem. Neeem, nem Chloe-n. Hanem Michi-n. Szegény biztos legalább olyan fáradt, mint én, és láttam, hogy mielőtt bejöttem, ő is összeszedte a cuccait.
Mielőtt még elaludtam volna, hiába volt csábító a forró víz és az illatos fürdőhab, rávettem magam, hogy kimásszak. Magamra csavartam egy nagy, hófehér törölközőt, aminek szintén fantasztikus illata volt, a puhaságáról nem is beszélve. Mivel egyelőre páncélt váltani nem tudtam, maradtam a pizsama normális felvételénél. Mikor kiléptem, Chloe felettébb szúrós pillantásokat vetett rám az ágyáról. Készült is volna neki a bemenetelnek, de nem hagytam. Az éppen táskáján ülő Michiyo kezéhez nyúltam, elkaptam, és a cuccaival együtt belöktem. Rákacsintottam másik szobatársamra, aki egy dühös hörgéssel intézte el a helyzetet, majd levetettem magam a puha paplan közé, és álomra hajtottam a fejem. Ezt visszakapta a kis energiabomba!

Másnap reggel Michivel kicsit későn keltünk, és Chloe már nem volt a szobában. Összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk le az előtérbe. Út közben összefutottunk Shouki-val is. Igazából meglepődtem, hogy Chloe-nak lent se híre, se hamva. Pedig azt hittem, már itt fog várni ránk.
~ Na, mindegy – gondoltam, ahogy nyújtóztam egyet. ~ Úgy sem tehetünk mást, mint, hogy várunk.

Saját véleményem szerint igen gyorsan haladtam a kocsival, annak ellenére, hogy életemben először vezettem, ezért is kellett a kis bátorító itóka... Ám sajna hiába siettem, amennyire csak tudtam, már esteledett, amire elértük végre Shirotsume városát.
-Későre jár… jobb lesz, ha ma már nem megyünk sehová - mondta Chloe kissé nyűgösen, majd egy szép körkörös úton elnavigált minket egy szállodához.
Egy eléggé giccses, és még annál is nagyobb épület előtt mondta, hogy parkoljak le.
~Na, most már van vezetési tapasztalatom is... Csak lett valami érdemleges a számomra is az eddigi feladatok során...~ morogtam magamban, amiközben kiszállt mindenki a járműből.
Alig, hogy kiszálltunk, a mi kis kalauzunk egyből vissza is váltott hiperaktív üzemmódba.
~Egy gyorsító kápszert beszedett nyúl hozzá képest lajhár, ez nagyon durva már...~ - csodálkoztam el a nő pattogásán, majd végre minket is megtisztelt azzal, hogy felénk fordult.
-Itt fogunk megszállni estére, hogy aztán holnap újult erővel vethessük magunkat az alvilág berkeibe! – mondta azzal a vigyorgó fejével, aminél csak akkor tudtam volna visszavigyorogni, ha viccesen hiányzott volna pár első foga...
Ezt követően még hozzá tette, hogy mindent az újság fizet, így nem kell félnünk semmitől.
~Szóval ihatok dögivel a bárrészlegen? Vagy azt már nem hajlandóak fizetni?~ ez volt az egyetlen gondolat, ami akkor és ott éppen foglalkoztatni tudott.
Nem votlam alkoholista, igazán fáradt sem, hogy csak ne akartam volna aludni és kelljen egy hely, ahol elüthetem az időt, ez csak éppen az akkori hangulatomat tükrözte.
-Lana, te nem alszol a saját házadban? - érdeklődött Michi Lana tervei iránt, ami mondhatnám, hogy engem is érdekelt, de valahogy hazudnék akkor csak...
-Nincs az az isten! Gyerünk, irány befelé! - válaszolta kurtán, majd megragadta Michi kezét, és berohantak az épületbe.
~Azért Lana és Chloe kezetcsókolhatnának egymásnak a hiperaktivitásuk miatt...~ csóváltam meg a fejem, majd én is bementem az épületbe a lányok után.
Az épület belseje kevésbé volt giccses, mint kívülről, így nem csalódhattam pozitívat, mert nekem ez a giccsességi szint már kissé sok volt. Chloe kibérelt két szobát, az egyiket a lányok foglalták be, míg nekem maradt egy szoba.
~Legalább kényelmesen fogok ma aludni.~ örültem meg kissé a dolognak miközben mentem a szobám fele.
A szoba maga haalmas volt, egy francia ággyal a szoba közepén. Sajna aludni még nem vol ingerem, így lepakoltam a dolgaim, némi pénzt zsebre vágtam, majd el is hagytam a szobát. Visszaindultam a recepció irányába, hogy valami hely után érdeklődjek. Az egyik recepciós nő épp pakolászott valamit, gondoltam ő pont ideális lesz nekem.
-Jó estét hölgyem. Az lenne a kérdésem, hogy nem-e udna ajánlani egy közeli kultúrkocsmát, vagy valami hasonlót?
-Egy pillanat. – hallatszot a pult mögül.
Az a kis várakozásom közepette nézelődtem az előtérben. Még mindig túl giccses volt az ízlésemnek alapvetően, ám volt valami, vagyis inkább valaki, aki erről hamar elvonta a figyelmem. Egy vörös hajú, középmagas, kissé szeplős szépség jött le épp a lépcsőn.
~Na, ez a nem mindegy, ő már valóban elmondhatja magáról, hogy jól néz ki... Hajszínileg a gyengém, ott kerek ahol kell, ennél több nekem nem is kell.~ határoztam el magamban, hogy oda megyek a hölgyhöz, amikor hirtelen a hátam mögül egy hangot hallottam.
-Elnézést a várakozásért, uram, miben segíthetek?
-Más semmiben, köszönöm. – dobtam a hang fele, majd meg is indultam a hölgy irányába.
-Szép estét hölgyem. – mondtam amikor odaértem egy apró meghajlás kíséretében.
-Szép estét önnek is. Miben segíthetek, hogy így idefáradt hozzám? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igazából csak azon gondolkodtam, hogy netán nem-e tud egy kulturált iszogatós helyet, na meg nem-e lenne kedve elkísérni. – mondtam röviden és tömören az igazat.
-Szerencséje van, éppen egy ilyen jellegű helyre indultam, és még nincs eddig társaságom. – kacsintott felém a hölgy, ennek az összhatásnak pedig kifejezetten megörültem.
-Örülnék, ha nem magázna, Sheiji Shouki vagyok, szolgálatára, de szólítson nyugodtan csak Sheijinek vagy Shounak. – mondtam egy mosoly kíséretében.
-Ohh, akkor Shou, engem szólíts nyugodtan Lexinek. – mondta egy mosoly kíséretében.
-Lexi, szép név. – mosolyodtam a hölgyre.
Ezzel el is indultunk a hely felé, amiről mesélt. Nem volt túl messze a szállástól, bent pedig emberek hegyei voltak.
~Elég felkapott helynek tánik.~ csodálkoztam el egy pillanatra.
Beérvén helyet foglaltunk, rendeltünk pár italt, beszélgettünk közben... Amolyan ismerkedéses dolog volt ez leginkább. Sajna hamar a fejembe szálltak az italok, hála annak, hogy szinte semmit nem ettem egész nap. Nem kellett két számjegyben számolható mennyiségű ital, hogy elérkezzen nálam a képszakadás.

Hirtelen huppanásra lettem figyelmes, ami felriasztott álmomból. Akit először megláttam, az az előtte esti hölgy volt, aki mellettem az ágyamban feküdt.
~Akkor csak jóra sikeredett éjjel lett ebből...~ örültem meg kissé, majd szétnéztem minimálisan a szobában.
Az elfekvő övtáskám miatt végül sikeresen rájöttem, hogy a saját szállodai szobámban vagyok, így kissé megnyugodván hunytam le a szemem, hogy visszaaludhassak.
Ekkor egy ütést éreztem a fejemen, én pedig hirtelenjében lefordultam az ágyról egy nagy huppanás kíséretében. Felnéztem, ám elsőnek csak a rémült lányt láttam, aki felpattant és maga elé tartotta a takarót. Mintha mondott is volna valamit, de úgy csengett a fülem, hogy nem értettem mit mondott. Épp kissé megpiszkáltam a fülem, amikor felnéztem és Chloe-t pillanthattam meg, aki nagyban magyarázott valamit. A kezében egy kissebb kézipoggyászt tartott, nagy valószínűséggel azzal vághatott fejbe. Mikor végre újra hallottam rendesen pont meghallhattam az utolsó szavait a kioktatásának.
-...miattad vagyunk késésben!!!

A durva ébresztés után nagy nehezen összekaptam magam, a vöröskétől könnyes búcsút vettem, majd lementem a szálloda elé, ahol a hiperaktív nőszemély már pattogott, mint egy bolha. Némi várakozást követően a két lány is megjelent a szálloda előterében, eléggé álmos fejekkel.
-Mi a fenét piszmogtok?! - idegeskedett a nő, majd végül odaért a két lány is.
Épp osztotta volna szokásához híven az észt, ám erre már nem került sor, mivel egy fekete terepjáró megállt mellette, pár kéz elkapta, majd miután a kocsiban volt már indultak is. Ez az egész olyan gyorsan történt, hogy még megszólalni se volt időnk. Mire végezetül kinyitottam volna a szám jött az új meglepetés: egy griff jelent meg a semmiből, majd elkapta Michit.
-Itt Sas 1! Vérteknős Bázis, úton vagyok a csomaggal! - mondta egy elég fura akcentussal, majd elrepült a lánnyal.
Ez a két eset összhatása már szinte kérlelte, hogy jöjjön egy harmadik is, ahol Lanát viszik el, ám egy-két perc hatásszünet után sem jött semmi. A csendet Lana törte meg végezetül.
-Ezt te is láttad, nem csak képzelődtem? - kérdezte továbbra is tátott szájjal.
-Ja, még mennyire, hogy láttam. Piros csipkés bugyi volt Michin, ami nem mellesleg igen jól is állt rajta. - mondtam, miközben a lány hült helyét néztem.
-Nem arra gondoltam, te hülye! - adott egy tockost Lana. -Minnél előbb elő kellene keríteni őket, Michi még ügyes, meg mágus is, de ez az ugráltató nőszemély arra sem képes, hogy megvédje magát. Bár legszívesebben őt hagynám inkább veszni...
-Csak akkor a fizettségnek annyi, sőt, rajtunk lenne számonkérve az eset, így kénytelenek vagyunk előkaparni valahonnan. Valami ötlet, hogy mit és merre kellene tennünk? - néztem a lányra.
-Hát, én elmegyek a céhemhez, hátha tudnak némi segítséget nyújtani, még szerencse, hogy itt van a céhházunk. Te szerintem menj a rendőrörse, itt van két utcányira.
-Te vagy a helybéli, ha te mondod, akkor így lesz. Akkor maaaajd... Találkozunk valamerre valahol. - majd ezzel elindultam a kívánt irányba, amerre a rendőrörs volt állítólag.

Némi sétát követően ott voltam, ahol az örsnek kellett volna lennie, ám sehol semmi. Szerencsére épp találtam egy járókelőt, akit meg tudtam kérdezni.
-Elnézést a zavarásért, uram, meg tudná mondani merre van a rendőrörs?
-Persze, hogy meg tudom mondani! Pontosan maga mögött van. - majd amikor megfordultam észrevettem, hogy valóban ott van.
~Eddig is itt volt ez, csak én nem vettem vajon észre? Végülis... Mindegy is.~ vontam vállat, majd bementem az épületbe.

Belépve egy egész érdekes épületet láttam, ám nem sokat szórakoztam körülnézegetéssel, amint megláttam az első rendőrnek kinéző embert odaléptem hozzá.
-Elnézést uram, de ha van itt a városban esetleg egy Vérmókus vagy Babot Zabáló Seggből Sorozatlövő Elefánt bázis, akkor jobb lenne mozgósítania őket, mivel a vérteknősök elrabolták az egyik társunk, méghozzá egy griff segítségével! - mondtam, ám a férfi kicsit furcsállóan nézett rám, viszont mielőtt bármit mondhatott volna folytattam az esetleírást. -Ja, és pár fekete ruhás ember elrabolta a Heti Mágus egyik riporterét, bár őket csak sajnálni tudom, ha Chloe-ra fájt a foguk.

- Mi a fenét piszmogtok?! – pattogott Chloe idegesen, ahogy közelebb értünk.
Már majdnem belefogott a kiosztásunkba, mikor egyik pillanatról a másikra berontott egy fekete terepjáró, megállt a nő mellett, berántották, és uzsgyi. Még fel sem fogtam, mi történt, mikor a mellettem álló lány is szárnyra kelt, a szó szoros értelmében.
- Itt Sas 1! Vérteknős Bázis, úton vagyok a csomaggal! – mondta egy griff elég furcsa akcentussal, miközben a levegőbe emelte a kapálózó lányt.
Komolyan, azt vártam, hogy hirtelen Sho is eltűnik, de erre már nem került sor. Ketten maradtunk, amint a falba ütött lyukon át végigsüvített rajtunk a szellő. A sokkhatás csendjét végül én törtem meg.
- Ezt te is láttad, nem csak képzelődtem? – faggatóztam továbbra is tátott szájjal.
- Ja, még mennyire, hogy láttam. Piros csipkés bugyi volt Michin, ami nem mellesleg igen jól is állt rajta. – mondta, miközben azt a helyet bámulta, ahonnan a lány pár másodperc alatt felemelkedett.
- Nem arra gondoltam, te hülye! – csaptam tarkón, amitől picit előre hajolt. - Minél előbb elő kellene keríteni őket, Michi még ügyes, meg mágus is, de ez az ugráltató nőszemély arra sem képes, hogy megvédje magát. Bár legszívesebben őt hagynám inkább veszni...
- Csak akkor a fizetségnek annyi, sőt, rajtunk lenne számon kérve az eset, így kénytelenek vagyunk előkaparni valahonnan. Valami ötlet, hogy mit és merre kellene tennünk? – pillantott rám.
- Hát, én elmegyek a céhemhez, hátha tudnak némi segítséget nyújtani, még szerencse, hogy itt van a céhházunk. Te szerintem menj a rendőrőrse, itt van két utcányira. – ajánlottam neki, amint a helyes irányba mutattam.
- Te vagy a helybéli, ha te mondod, akkor így lesz. Akkor maaaajd... Találkozunk valamerre valahol.
Azzal el is indult, hátraintve nekem egyet, amit viszonoztam.

Sietős léptekkel, de azért nem futásban érkeztem meg a céhem bejáratához. Benyitottam a nagy ajtón, és kapásból körbe is forogtam, hogy ki legyen az első áldozatom. Szinte azonnal ki is szúrtam a pultnál serénykedő Mei-t.
- Szia!
- Á, szia, Lana! – mosolygott. – Te nem küldetésen vagy?
- De igen, csak közbeakadt pár „apróság” – mutattam ujjaimmal az idézőjeleket.
- Hallgatlak – sóhajtotta még mindig vidám mosollyal.
- Na, szóval, a következő a szitu: egy griff elragadta az egyik csapattársam, valami vérteknőshöz furikázta, ó, és el ne felejtsem, hogy egy idegesítő energiabomba, nevezzük nevén a Heti Mágus egyik riportere, Chloe Williams. Esetleg tudsz valamit erről? Nem, mintha hiányozna az a banya, de beletartozik a munkaköri leírásunkba a védelme.

- Vérteknősök? - kérdezte döbbenten Mei. - Még soha az életben nem hallottam róluk.
- Értem... akkor ez bukta - sóhajtottam róluk.
- Chloe-ról viszont sokat hallottam már - fintorodott el, ebből pedig arra következtettem, nem valami kellemes emlékei lehetnek vele kapcsolatban.
- Segítek neked, de csakis azért, mert szeretlek. Amúgy senkinek nem tenném, jobb lenne, ha ott maradna, ahol van.
~ Bingo... ő is utálja, akárcsak én - gondoltam halvány mosollyal.
- A napokban feltűnt errefelé egy új bűnszövetkezet. Nagy esély van rá, hogy az ő kezük van a dologban. Persze ez nem biztos, csak amolyan feltételezés.
- Ezzel is többre megyek, mint a semmivel – vigyorogtam. - Köszönöm Mei. Szia!
- Szia, sok sikert! - intett utánam. - A székhelyük pár utcával arrébb van, egy elegáns klub! - kiáltotta még utánam.

Szerencsére különösebb nehézségek nélkül megtaláltam a fényűző klubhelyiséget. Megálltam a hatalma ajtó előtt, majd eleresztve egy diadalittas mosolyt, megindultam befelé. Azonban mielőtt közelebb érhettem volna, egy erős kéz nyúlt ki elém, meggátolva a továbbhaladásom.
- Hé kislány, mégis mit képzelsz? - dörrent rám. - Ide kis senkiháziak nem tehetik be a lábukat! Hol van a meghívód?
- M-meghívó? - kérdeztem meglepetten. - Hát az...
- Ha nincs meghívó, nincs belépés! Gyerünk, húzz haza! - lökött hátba.
- Tahó paraszt... - sziszegtem magam elé.
Meghívó... meghívó... mégis honnan a retekből szerezzek meghívót? A francba...
- Hé te ott! - hallottam meg egy örömteli kiáltást.
Meglepetten fordultam a hang irányába. Egy szőkésbarna hajú, harmincas éveiben járó, sminkes nő meredt rám hatalmas vigyorral, tátott szájjal.
- Megvagy! Te vagy a tökéletes! - rohant hozzám, majd megragadta a vállam, és körbeforgatott. - Szép magas, hosszú hajú, kecses arcú - ragadta meg a pofám, majd megcsipkedte. - Egyszerűen tökéletes! Te leszel a beugró!
- Beugró? Hogy mi van? - értetlenkedtem, de az csak megragadta a karomat, és magával rántott.
Szabályosan repültem mögötte, s mielőtt észbe kaphattam volna, egy ajtó csattant, majd vidáman felsikított, úgy, hogy majd beszakadt a dobhártyám.
- Megva~n! Megtaláltam a tökéletes beugrót!
- Ki?
- Hol?
- Honnan?
- Mutasd!
Hallottam minden felől az örömteli kiáltásokat, és próbáltam nyomon követni az eseményeket. Mondhatni lehetetlenre vállalkoztam. Sürögtek, forogtak körülöttem, mind alaposan megvizsgáltak, és még egy vakut is kaptam a képembe.
- ELÉG! - ordítottam el magam teli torokból, majd ahogy csend telepedett a népre, nagy sóhajjal kifújtam magam.
- Oké. Itt és most magyarázatot kérek. Mégis mi ez az egész? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Nem mesélte el neki, Kisasszony? - pillantott rá az egyik férfi, akinek a kezében fényképező volt.
- Áh, öm... még nem volt időm rá - vakargatta a tarkóját az asszony.
- Namiko kisasszony, az istenért! Nem kapdoshat fel az utcáról embereket szó nélkül! - csapott a homlokára a legöregebb úr a társaságban.
- Miért, nem néz ki jól? - kérdezte ártatlanul. - Tökéletes beugró!
- Milyen beugróról van szó? - érdeklődtem felvont szemöldökkel. - Nem vágom.
- Mi egy fotós csapat vagyunk - mosolygott a nő, végigmutatva a csapaton. - Az egyik divatújságnak dolgozunk, a Gold Time-nak. Ma van az új kollekció fotóinak leadási napja, de a modellünk idefelé balesetet szenvedett. Megbotlott a lépcsőn, és eltörött a karja.
~ Balfék - jegyeztem meg magamban egy enyhe fintorral.
- Egy szó mint száz, valaki beugrót keresünk! Te pedig tökéletesnek tűnsz - vigyorgott magabiztosan.
- De... izé... nekem semmi jártasságom nincs az ilyesmiben... - hebegtem.
- Ugyan, az legyen a legkevesebb, hamar belerázódsz! - Legyintett lankadatlan vidámsággal. - Mondd, hogy hívnak?
- Lanami...
- Örvendek a találkozásnak Lanami! - biccentette. - Marina, ide! - tapsolt kettőt, mire egy barna hajú, nagyjából tizenkilenc éves lány tört utat a tömegből.
- Szolgálatára, Asszonyom! - vágta haptákba magát tüstént.
- Itt ez a virágszál. Varázsolj belőle valami gyönyörűt nekem!
- Ahogy kívánja! - válaszolta lelkesen, majd megragadta a karom, és berántott egy, a fél termet elválasztó függöny mögé. - Oké, akkor itt is az első darab. Gyerünk, vedd fel! A hajad miatt ne aggódj, profi vagyok, gyönyörű leszel!
- A-aha... - dadogtam, bár valójában lila gőzöm nem volt róla, miről van szó.

Mialatt Marina a hajamat igazgatta, úgy döntöttem, kérdezősködök kicsit.
- Figyelj csak...
- Tessék? - mosolygott, mialatt teletette a hajam csatokkal.
- Ki ez a Namiko, és mégis milyen kollekcióról van szó?
- Nem hallottál még róla? - kérdezte meglepetten. - Pedig Namiko Kyouko egy elég híres milliomos felesége.
- Milliomos feleség?!
- Úgy bizony, – bólintotta. - ő vezeti a újságot is, ami szintén elég népszerű. Fürdőruhákat, esküvői ruhákat, és mindenféle csinos cuccokat mutatunk be benne. A pasik imádják - kuncogott, ahogy maga felé fordított a széken. - Hunyd be a szemed, kisminkellek. Na szóval, a végén azt kérsz majd tőle, amit akarsz, ha ügyes leszel.
- Bármit?
- Igen, bármit! Kedves nő, biztosan szívesen segít neked.

A fotózás összesen egy órán át tartott. Nem volt olyan hosszú, de én egy egész napnak éreztem. A végén már majd' kisült a szemem a vakutól, de egész jól éreztem magam. Jó volt kipróbálni, de tipikus " egyszer jó volt, de elég is " munka volt.
- Nagyon ügyes voltál, megmentettél minket! - sóhajtotta megkönnyebbülten Namiko. - Mennyit kérsz érte?
- Nincs szükségem pénzre - hárítottam mosolyogva. - Csak egy dolgot kérnék.
- Bármit, mondd csak!
- Ugye ott van az az elegáns klub, ami előtt felszedtél engem. Oda kéne bejutnom valahogy.
- Láttam a céhszimbólumod, szóval tudtam, hogy mágus vagy. Kitalálom, melód van ugye? - kacsintott. - Egyet se félj, bízd ide! Tessék, vedd ezt fel - nyomott a kezembe egy elegáns kabátot, a fejemre pedig egy virágos kalapot. - Már van is egy tervem. Gyere!

A biztonsági őr továbbra is kritikus szemmel figyelt mindenkit, én pedig megálltam Namikoval a lépcső alján.
- Csak figyelj, és játszd, amit kell! - súgta oda nekem, én pedig bólintottam. - Á, Rodger! - nevetett, ahogy megállt a lépcső szélén, az utolsó előtti fokon, és szembefordult az alakkal. - Hogy van mostanában?
- K-kisasszony? - kérdezte döbbenten a férfi, ahogy Namiko átadott neki egy meghívót.
- Ő az édes kis unokahúgom. Remélem nincs ellenvetése, hogy bejöjjön velem?
- Asszonyom, én nagyon tisztelem magát, de a szabály az szabály, és hát...
- Ugyan, kérlek! - nevetett, ahogy a meghívó mellé még egy magazint is odaadott.
- Hisz ez... a legújabb... még meg sem jelent...
- Én vagyok az újság vezetője, ez az első példányok egyike - kacsintotta ravaszul. - Van meghívó, van Gold Time... esetleg még valami?
- Fáradjanak beljebb - hajolt meg boldogan, én pedig az ajtón belépve, magamban hangosan felordítottam. Siker!