Nati Teina

Ultearnak nagyon sok szeretettel

- És akkor képzeld el, hogy arcon vágott! Pedig még csak közelített a kezem a feneke irányába!
- Huuuh, és megpofozott? Hogy ma már milyen szemérmesek ezek a nők… - vetettem oda szemrehányóan Caius felé. Amióta Desya felajánlotta neki, hogy néha meglátogathat, folyton a nyakamon lógott és esélytelen volt lerázni. Még edzés közben is ott lebzselt, Desya meg persze örült neki, hogy mást is kínozhat.
- Nekem mondod? Mindig megjárom a magadfajta kis szűzlelkű leányokkal, na de sebaj! Egyszer majd eljön az én időm is.
- Biztos vagyok benne, hogy egyszer lesz egy nő aki mindenféle ismertség nélkül engedi, hogy megfogdosd és utána hozzád is megy feleségül. – Ahogy az utolsó szót mondtam Caius arca egy kicsit megfeszült és abbahagyta szerencsétlen történetének elemzését, ami száz százalékig nem volt igaz, csak tesztelte, hogy figyelek-e rá. Sajnos a mosolygás és bólogatás téren egyszer lebuktam, azóta mondatokban várja a választ. Kezdtem rájönni, hogy nem is olyan rossz ember mint amilyennek először hittem. Rengeteget segített a ház körül, és egy-egy munkára elkísért. Meglepően ügyesen használta a mágiáját és az eszét, már amikor előző este nem itta el. Ma például ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen engem egy antikváriumba. Minden héten ellátogattam ide. A boltos már nagyon jól ismert, egy idős bácsi volt, aki mindig elmondta, hogy nem érti miért nincs még férjem. Nem ismerte a lakótársaimat, csak ebből fakadó lehetett, hogy nem érti. Ahogy bementünk köszöntünk az úrnak, de Caius még mindig nem tudta befogni a száját.
- Caius! Kérlek, legalább itt hagyj egy kis levegőt!
- Oké.. – mondta lemondóan majd az antikváriumos felé fordult és neki folytatta. Néha úgy éreztem egy krumplis zsákkal is képes lenne elbeszélgetni. Ahogy a könyvek között nézelődtem megakadt a szemem egy régi, kopott, gyűrött bőrköteten. Nem sűrűn lehetett már ilyen kincseket kapni. Levettem a polcról, ám csak ekkor jött számomra a legnagyobb meglepetés. „A fekete kobolddémon kézikönyve.” Gondolkodás nélkül a pulthoz vittem a könyvet, kifizettem és rángattam Desyat kifelé a boltból.
- Máskor órákat szoktál itt eltölteni, mi lelt most téged?
- Ezt nézd meg! – a kezébe adtam a könyvet.
- Áhh, nagyszerű, nyisd ki, lássuk milyen matriarcha válik majd belőled ha megtanulod a benne rejlő varázslatot. – visszaadta a könyvet. Láthatólag őt nem dobta fel annyira mint engem, de nem vitatkoztam vele.
- Nem tudom, kulcs nyitja. – mondtam szomorúan, erre Caius kivette a kezemből.
- Ne aggódj hercegnőm, az én mesterkulcsom számára nincs kinyithatatlan zár! Ha érted mire gondolok. – kacsintott egyet és színpadiasan nevetni kezdett. Én meg csak a fejem fogtam. Elővett a zsebéből egy hajtűt, és próbálta a zárat kinyitni. Három perc próbálkozás és „nem kell segítség”, „mindjárt megoldom” után feladta és visszaadta a könyvet. Amúgy is, mit keres egy férfinál hajtű? Inkább nem kérdeztem rá, mert attól tartottam, hogy olyan vizekre fogunk evezni amiből én jövök majd ki rosszul. Én is megpróbáltam és vagy öt percig vacakoltam a zárral út közben, de rám mosolygott a szerencse és kinyílt a lakat. Nagy örömömben óvatlanul lapozni kezdtem a könyvet és az egyik lap széle felsértette a mutatóujjam.
- Au…
- Ügyes… - erre csak egy hümmögéssel válaszoltam. A könyv a kezemben felizzott, én pedig ijedtemben elhajítottam. Sosem fogom elolvasni… Ahogy a földre dobtam az izzó könyvből előbújt egy kis dinnye méretű kis… hát… valami démon-ka.
- Az meg mi a fene?
- Mármint mi? A könyv? Nem tudtam, hogy egy ujjvágás amnéziát is okozhat. – vakarta a fejét Caius.
- Nem,dehogy az a kis cucc ami kibújt a könyvből…
- Heh? Én semmi kis cuccot nem látok. – Azt hittem tényleg meghülyültem de ekkor a démon megszólalt.
- Mi az, hogy kis cucc??? Én egy nagyhatalmú démon vagyok, az alvilág egyik lordja! Még ezt sem tudod? – azzal megsértődve elfordult a „lord”.
- - Bocsánat, ha megsértettelek. – egy cseppet sem volt őszinte a hangom.
- Na, ide figyelj kisanyám! Azt még, hogy eldobtál, megbocsátom, mert jók a melleid meg a segged! De azt, hogy cuccnak neveztél csak egy csajjal kárpótolhatod! Tudom, tudom, meglepő, hogy ilyen kicsi vagyok, de hidd el, akcióban, minden nagyobbnak fog tűnni. Benne vagy?
- Mi? Nem! Nincs szükségem még egy perverz fajankóra! Elég nekem Caius!
- Ööööö Nati…. te most kivel beszélsz? – kérdezte tőlem. Realizálnom kellett magamban, hogy a kis démont csak én látom, meg azt is, hogy Caius már megszokta a sértéseimet.
- Ha tudnád, hogy mire vagyok képes! Bár ezt csak a paplan alatt derítheted ki, szivi. Na ide figyelj, mondom mi a helyzet! Kinyitottad azt a könyvet, szóval itt vagyok és kanos vagyok, meg amúgy is éppen fingani készültem! – azzal el is eresztette a galambját amiről beszélt. És ezen jót röhögött. – Tehát a helyzet az, hogy megidéztél, és ha megint akarod hogy jöjjek, mellesleg éjszaka vagyok a legaktívabb és imádom az olyan jó kis húsokat mint azok ott – itt a melleimre mutatott – akkor jövök, ha éppen nem egy szexi kis huncut démonlány karjai között pihegek.
- Öööö…
- Uuuuh de sokszor hallom ezeket a betűket, az A meg a H után a legtöbbször… tehát, adok egy kis időt, hogy gondolkodj az ajánlatomon szivi! Este megint eljövök, és akkor jóóóóó lesz! De most megyek mert még szét kell szednem egy-két tagot! Aztán ki ne fáraszd magad bébi!– azzal a könyv megint felizzott és a démon köddé vált.
Elmeséltem Caiusnak, hogy pontosan mi történt és miért voltam olyan fura ő pedig megértően bólogatott.
- Kérlek tartsd meg! Annyira jófejnek tűnik és neki is gyengéi a szép női félholdak amelyek csak ki-kibújnak a dekoltázsok alól!
- Nem Tudom… nagyon furcsa volt ez az egész… - Desyanak is elmondtam mi történt, az ő véleménye az volt, hogy egy próbát megérhet ha még egyszer megidézem. Este fürdés után lekapcsoltam a villanyt és elővettem a könyvet, majd megidéztem a kis démont.
- Tudtam, hogy bejön az ajánlatom, bár azért egy gyertya romantikusabb lett volna, de hát egye fene! – azzal a démon a szám felé ugrott, én meg a kezemmel megállítottam.
- Én most… miért látok?
- Azért hogy megtaláld, amimet kell! – mondta nagy boldogan és tovább próbálkozott.
- De jó, látok a sötétben! Ezt te csinálod? – a önelégülten mosolygott.
- De döntsd el! Lesz szex, vagy nem?
- Persze, hogy nem, nem azért hívtalak…
- Nők… Akkor megyek is a saját kis csajaimhoz! Aztán csak ésszel hívogatni, nem a csicskád vagyok te kis szűz liba!
- Hééé! – azzal már el is tűnt, ahogy a látásom is a sötétben. - ez ma már a második alkalom volt, hogy szűznek tituláltak és az utolsó erősen sértés szagú volt. Felálltam, felkapcsoltam a villanyt, majd átkopogtam Desyahoz, aki készségesen is ajtót nyitott, egy szál alsóneműben. Még mindig nem értettem, hogy hogy lehet valakinek ilyen jó felsőteste.
- Baj van?
- Komolyan ennyire szűznek tűnök? – már meg is bántam, hogy kimondtam, meg hogy egyáltalán magamra vettem egy ilyen kis manó beszólását.