Kiya Tadao

Név: Kiya Tadao

Faj: ember

Nem: férfi

Életkor: 23

Személyiség: Elég egyedi figura az biztos. Komolytalan és sokak számára idegesítő lehet. Olyan mintha mindig egy szerepet játszana és a dolgok egyáltalán nem érdekelnék. Ezt néha poénkodással teszi vagy valami mások számára érthetetlen, hogy mi köze van a szituációhoz dologgal való foglalkozással vagy van, hogy eljátssza a menő gonosz varázslót, aki sosem mosolyog és ijesztő aura veszi körbe. Viszont ez elég hamar le szokott foszlani. Mert valójában nem ilyen. Valódi jellemét nehéz meghatározni. Az erkölcsöket elég lazán veszi. A gyilkosság számára nem öröm, de nem kínozza a bűntudat, ha úgy esik. A halál számára egy természetes biológiai folyamat. Érzelmek nélkül tudja fogadni mások halálát. Sajátját azért igyekszik elkerülni. A törvény számára nem szentírás, de felelőtlenül nem szegi meg. A mártírkodás számára helyzetfüggő. Ha éppen kedve van hozzá, akkor megmenthet egy szerencsétlent, de ha nem akkor lehet, hogy nemcsak hagyja akár meghalni is, de a testét felhasználja a saját varázslataihoz. Egy olyan helyzet van, mikor minden esetben tudja, melyik helyre álljon. Ez pedig az mikor vagy az üldöző vagy az üldözött egy cuki kislány. Ebben az esetben biztos, hogy a kislány oldalára áll, mert imádja a cuki kislányokat. Néha az utcán is random letámad gyerekeket, hogy megcsipkedje a cuki kis arcocskájukat. Ennek a vége pedig az esetek nagytöbbségében az szokott lenni, a gyerekek sírva elszaladnak, a szülők dühösek lesznek, Tadao meg értetlenül pislog, hogy mi a probléma.

Jellem: semleges

Kinézet: 215 cm magas, 93 kilós, magas, karcsú testű fiatal férfi. Ovális arca van, amit lapockáig érő fekete haj keretez. A jobb szemén kötés, a másik rókatekintettel pásztáz végig, alatta vékony orr és széles száj, ami általában vigyorra van görbülve. A ruházata kopott és sötét színekben pompázik. Egyedül a mágikus köpenye az, amin mivel minőségi csak az út pora látszik. Hátán pedig egy zsák benne a könyveivel és egyéb felszereléseivel.

Mágia: fekete mágia, temetői mágia
Céh/Szervezet: -

Felszerelés: Mágikus köpeny, néhány könyv, alapvető utazáshoz szükséges felszerelések.

Előtörténet: Tadao egy nem túl kedves és szerető családba született Negura városába. Hatan voltak testvérek, a szülők folyton gürcöltek, túl sok idő a gyerekekre nem jutott. Mikor igen akkor az is kimerült a kiabálásban, a testvéri szeretet nem volt túl erős. Egyszóval Tadao eléggé magára volt maradva. Gondolkozhat most már azon, hogy ez mennyire befolyásolta a személyiségét, de nem teszi meg. Főként mert nem érdekli. A többi testvérétől már akkor eléggé különbözött, mert ő volt a legrosszabb. Mindig a fejébe vett valamit, amit aztán nem gondolt át és meg is próbált valósítani. Ennek az eredménye pedig általában az lett, hogy tönkre tett valamit, bajba került, megsérült és még otthon ezekért külön le is szidták. Nyílt titok volt, hogy a szülei őt utálják a legjobban. Hogy mennyire ez csak olyan tíz éves kora körül derült ki. Tadao és néhány barátja kitalálták, hogy az egyik részeges halászt megtréfálják. Sajnos ez a tréfa nem úgy sült el, ahogy ők akarták. Az lett a vége, hogy a részeg fickó betörőknek nézte őket, Tadao-t szemen szúrta egy szigonnyal ők meg elmenekültek. A fiú súlyosan vérzett és nagyon megijedt. Haza sem ért, elájult. Mikor magához tért akkor döcögött a világ alatta. A sérült jobb szeméhez nyúlt és egy kötést érzett rajta. Megnézte, hogy hol van. Valami kocsin volt. A bakon pedig egy fekete köpenyes öregember ült. Tadao csak azért, hogy meghallják hangosan felnyögött. Az öreg hátranézett. Kecskeszakállas kopaszodó mogorva tekintetű vénember volt. Rosszkedvűen végignézett a gyereken majd előre fordult és úgy szólalt meg.
- Na, felkeltél?
~Ez, de gáz szöveg. Azt kéne most megkérdeznem, hogy hol vagyok, de az nagyon sablonos lenne.~
- Mit keresek itt?
~Egy fokkal jobb.~
Az öreg talán nem is értékelte ezt az alaposan átgondolt választ. Egyszerűen csak rávágta.
- Most már én vigyázok rád. Rám bíztak a szüleid.
Tadao szeretett már akkor is vagánynak tűnni, de ez a hír azért eléggé meglepte ahhoz, hogy eltátsa a száját és ha már nyitva van akkor a hangját is talán a kelleténél erősebben, de kiengedje.
- Heeeee? Mivan?
Az öreg sóhajtott egyet majd szinte unott hangon vázolta a dolgot.
- Csendesebben kölyök! Nem vagyok süket. Nincs ezen mit magyarázni. Annyian vagytok, mint a franc és te vagy a legrosszabb. Olcsóbb odaadni valakinek, akinél jó sorod lesz, mint felnevelni.
- Na, várjál már! Ez komoly? És te meg ki vagy?
- Viccnek elég rossz lenne. Mostantól Ose mesternek fogsz hívni. Orvos vagyok és te leszel a segédem.
- De, de, de, ezt nem tehetik velem.
- Miért? Mit csinálsz? Visszamész és odaadatod magad valaki másnak? Mondanám, hogy felőlem, de fizettem is érted, úgyhogy ezt nem hagyhatom.
- Nyald ki vénember!
- Elég legyen! Ezt most hagyd abba vagy leveszem az övemet. Akkor meg csak mégrosszabb lesz ez-az első találkozás.
Tadao visszafeküdt és hátat fordított az öregnek. Nem tetszett neki az a vénember és nem is akarta elhinni, amit mondott. Jó a szülei általában csak üvöltözni szoktak vele meg szidták, de akkor is. Odaadni egy ismeretlen öregnek. Ez elég gáz. Sokáig feküdt úgy, dacosan a kocsi oldalát bámulva. Aztán eldöntötte, hogy az öreg csak át akarja őt verni és meg kell szöknie. Fel is kelt, hogy leugrik a kocsiról, de meglátott valamit a sarokba hajítva. Egy zsákot, ami ismerős volt számára. Az övék. Odament hozzá belenézett és a saját cuccait látta, amik otthon voltak. Össze is zavarodott.
~Akkor igazat mondott. Anyáék ideadtak ennek az idegen vénembernek. Miért? Hogyan tovább? Éljek vele? Az ki van zárva. Azt sem tudom ki ez, de már most ki nem állhatom.~
Magában szépen lassan el is tervezte a szökését. Azt tudta, hogy kint van a városból és hogy ha most megszökik eltéved és az úgy kellemetlen.
- He! Amúgy hova megyünk?
Az öreg ásított egyet és úgy válaszolt.
- Azt tudod, hol van Rose Garden?
- Honnan tudnám?
- Akkor minek kérded?
Tadao nem is kérdezett többet csak magában jól elküldte a francba a mogorva öreget. Az elkövetkező napokban sem nagyon beszéltek. Az öreg próbálta erőltetni, hogy Ose mesternek hívja, de Tadao nem akarta. Utaztak, táboroztak, ettek, de nagyrész szótlanul. Volt, hogy kisebb falvakba betévedtek ahol az öreg megnézett pár beteget, de Tadao nem akart ott elszökni. Egyrészt hamar megtalálná a vénember másrészt az nem egy neki való hely. Valami olyan hely kell, ahol el tud tűnni és meg tud élni egymaga is. El is hitte magáról. Közben pedig a nagyon ritka beszélgetéseikből Tadao megtudta, hogy az öreg valami üzleti ügyben érkezett a városába viszont nem úgy alakultak a dolgok, mint akarta és ezért megy most Rose Garden-be. Elég titokzatos volt, de Tadao nem kérdezősködött. Egy nap pedig elértek Crocus városába. Tadao itt döntött a szökés mellett. Miközben egy fogadót kerestek Tadao egyszerűen leugrott a kocsiról és elszelelt. Járkált kicsit a városban. Elbűvölte, hogy milyen hatalmas város. Még a szülővárosánál is több ember volt itt és az épületek egyszerűen gyönyörűek voltak. Addig-addig járkált, míg be nem sötétedett. Ekkor már nem volt akkora poén járkálni a városban. Keresni kezdett hát valami fogadót. Viszont nem ismerte a várost és csak jobban eltévedt. Valami lepukkant környékre keveredett. Néhány az utcán lófráló suhanc meg is szólította, de nem figyelt oda rájuk csak gyorsított a léptein. Azok viszont nem hagyták annyiban. Elkezdték üldözni. Betévedt valami sikátorba és a suhancok meg elállták a kivezető utat. A főnökük egy hosszú szőke hajú srác foghíjasan rávigyorgott, de Tadao-nak ettől nem tűnt szimpatikusabbnak.
- Na, mi van kölyök?! Miért futottál el? Nem akarunk mi bántani ugye fiúk? Csak beszélgetünk. Például arról, hogy mit keresel itt egyedül egy ilyen helyen meg, hogy milyen szép kis köpenyed van. Van egy öcsém neki is tetszene.
Tadao sejtette, hogy mi fog következni. Ökölbe szorította a kezét, de mielőtt bármi is történt volna egy ismerős hang szólalt meg a srácok takarásából.
- Na, végre megvagy! Ezt még megkeserülöd te kis féreg. Megmondtam, hogy fizettem érted, úgyhogy tőlem nem szöksz meg.
Az öreg volt az. A szőke srác végignézett rajta majd a figyelmét teljesen neki is szentelte.
- Nocsak! Neked is szép köpenyed van tata. Nem cserélünk?
Az öreg egyenesen elsétált mellettük és megragadta Tadao karját.
- Nem. Én csak ezért a kölyökért jöttem.
A szőke nem hagyta magát. Egyenesen a távozni készülő öreg elé állt.
- Nah. Hé. Miért vagy ilyen tata? Legalább beszélgessünk.
- Nincs hozzá kedvem. Elengedsz?
- Nem. Mi megpróbáltunk kedvesek, lenni, de ha a szép szó nem használ…
Az öreg sóhajtott egyet majd csettintett. Ezek után hirtelen a semmiből oszló hullák jelentek meg a suhancok körül. Az öreg pedig unottan a halálra rémült szőke képébe nézett és ásított egyet.
- Akarod folytatni?
- Ne ne nem uram.
- Akkor takarodj!
Nem is kellett kétszer mondani. Úgy futottak, hogy szinte porzott mögöttük az út. Tadao-nak pedig tátva maradt a szája. Már az öreg megjelenésétől is, de az élőholtak meg ez az egész teljesen lesokkolták őt. Jó az öreg most is elég sablonos szövegeket nyomatott, de tagadhatatlan, hogy elképesztően menő volt. A hüledezésből egy nem túl erős nyakleves zökkentette ki. Kérdőn nézett az öregre, akitől kapta, az pedig összevont szemöldökkel rá vissza.
- Mondtam, hogy ne szökj meg te semmirekellő. Most miattad le kellett járkálnom a lábam. Ma nem kapsz enni.
Ezzel elindult, de mivel Tadao csak állt hátrafordult és rászólt.
- Nem jössz? Azt akarod, hogy velük vitesselek a fogadóba?
Jó érv volt. A fiú gyorsan felzárkózott az öreg mellé. Az csettintett egyet mire a holtak eltűntek és ment tovább. Hallgattak egy darabig, de Tadao nem bírta sokáig.
- Szóval… Orvos vagy?
Az öreg ránézett, látszott, hogy még mindig morcos, de válaszolt.
- Az is.
- És erre megtanítasz engem is?
Az öreg nem válaszolt, de a fiú nem hagyta abba.
- Na, létszi. Jó tanítványod leszek. Többet nem szökök meg. Kérlek Ose mester!
Az utolsó mondatnál kicsit elkerekedtek az öreg szemei és elmosolyodott.
- A fene beléd megtanítalak. De aztán ne panaszkodj!
Nem is panaszkodott. Tíz évig tanult az öreg mellett. Mikor megérkeztek az öreg otthonába akkor ez a tanulása inkább az egyszerű munkákbanmerült ki, mint a hullák kiásása és cipelése, a ház körüli munkák és a világ számára a kis asszisztenskép megőrzése volt. Pedig maga a gyógyítás nem nagyon érdekelte Tadao-t. Inkább a mágia állt hozzá közelebb mindig. Viszont az öreg ritkán tanította. Egy nap az öreg nagyon megbetegedett és ágynak dőlt. Tadao látta rajta, hogy most tényleg nagyon rossz bőrben van. Talán túl sem éli. Úgyhogy nem tágított mellőle. Ült az ágy mellett és hallgatott. Egyik nap megkérdezte.
- Figyelj mester! Miért fogadtál be.
Az öreg ráemelte a tekintetét és elmosolyodott.
- Csakis azért… Mert azt hittem a hosszú hajad miatt, hogy lány vagy.
Pár pillanat csend majd mindketten szívből elkezdtek kacagni. A mesterével kevés dologban volt közös az érdeklődésük, de az aranyos kislányokban igen. Az a tudat meg, hogy őt lánynak nézte a mester és ezért fogadta maga mellé elképesztően nevetséges volt számára.
- Hát akkor ezt nagyon megszívtad öreg. Rossz üzletet kötöttél.
- Igen. Valóban. De…
Itt megkomolyodott a hangja és Tadao is abbahagyta a nevetést.
- Azért is, mert már éreztem, hogy nem vagyok jól. Tovább húztam, mint hittem, de akkor is. Kellett valaki, aki itt ül, az ágyam mellett mikor eljön a halál.
Tadao megértően bólintott. Az öreg meg folytatta.
- Értelmes gyerek vagy. Nagy jövő áll előtted. Ha már nem leszek, hagyd itt ezt a házat. Szerintem a várost is és vándorolj kicsit. Gyűjts tapasztalatot. Élj át kalandokat hisz fiatal vagy, de azért ne vidd túlzásba. Ezen kívül, ami nagyon fontos: Ne bízz meg soha senkiben teljes szíveddel. Én is ezért vezettelek csak be a mágiába és nem tanítottalak komolyan. Te se tégy ilyet. Főleg mivel a feketemágusok amúgy sem a legjobb hírnévnek örvendenek. Csak abban bízhatsz, meg amit te teremtettél és tartasz az irányításod alatt. Néha önfejű vagy. Ne csináld! Ha valamit teszel, annak legyen haszna. Mások érdekeiért ne gürcölj, hisz érted sem tennék meg. Kapcsolataidat úgy alakítsd, mint egy üzletet és ne légy kiszolgáltatva soha senkinek. Most meg menj! Álmos vagyok. Hagyj magamra!
Tadao megértően bólintott és magára hagyta az öreget. Mikor pár óra múlva ránézett már halott volt. A temetésről Tadao gondoskodott. Az öregnek komoly tartozásai voltak, úgyhogy a házat és jó pár bútort el kellett adni. A maradék holmik közül magához vette, amire szüksége volt az úthoz és néhányat a jobb könyvek közül majd elindult. Még maga sem tudja hova. Talán megnézi Magnolia városát, de nem biztos. Majd a jövő eldönti.