Ceur - csatlós pályázat(ok)

Név: Okita Minamoto Nem: Lány Életkor 16 Mágia: Csillaglélek Mágia Technikai és történeti okok miatt nem kérnék kezdőkulcsokat, így négy jártassággal nyitnék. - Pusztakezes Harcmodor - Fegyver Használat: Kard - Lakrima Ismerete - Lovaglás  ( ͡° ͜ʖ ͡°) Céh: Mágikus Rúna Akadémia Kinézet: Okita bőre napbarnított, míg szemei vajszínűek. Nőies alkatához 163 cm-es magasság, és 51 kg súly párosul. Általában akadémia egyenruháját hordja, vagy pedig általános iskolai öltözetét, nagyon ritkán látni bármi másban, ami hétköznapiasságot sugallna. Jellem: Kaotikus Jó Személyiség: Okita bár alapvetően tisztelettudó, elég hallgatag, magának való, és önfejű jellem. Hisz az emberi értékekben, és nem kíván ártani másoknak, de őt inkább személyes becsületkódexe határozza meg. Ez a fő oka annak is, hogy követi Ceur-t, és hajlandó egy bizonyos pontig elárulni saját szervezetét is - a férfi megmentette ott, ahol a Tanács cserbenhagyta, így tartozik neki. Ezen felül jellemzi őt egy általános megbánás, és szomorúság, amiért elveszítette életének nagy ajándékát, mégpedig az Elveszett Mágiák egy ágát. Bár próbál pozitívan viselkedni, elég nehéz hozzá közel kerülni, inkább hanyagolja az emberi kapcsolatokat, és elzárkózik - bár ha valamiért társaságba keveredik, tud szúrós, és kioktató is lenni.

Név: Kiril Yoshtsune Nem: Fiú Életkor 15 Mágia: Alakváltó Mágia [Satan Soul] Kezdő mágiák: - Transform /Alakváltás / - Basic Level /Alap Szint / - Animal Transform / Állati Alakváltás / - White Tiger / Fehér Tigris / Kezdő jártasságok: - Pusztakezes Harcmodor - Fegyver Használat: Szálfegyver Céh: Soaring Gryphon Kinézet: Kiril egy 170 cm magas, 73 kilós srác, szálkás, fiatal korától edzett testalkattal. Szemei égszínkékek, míg az azokat keretező, kócos hajkorona leginkább ezüstös árnyalatra vall. Általában rangjával járó könnyű-páncélt hord, amelytől nagyon ritkán, csakis indokolt esetben válik meg. Jellem: Törvényes Semleges Személyiség: Mióta az eszét tudja, arra nevelték, hogy Mistral császári-családjának testőre legyen, és bár beajánlását nővérének köszönhette, rettentően komolyan veszi kötelességeit. Számára ez a küldetés a minden, hisz a szigorú keleti doktrínák mély nyomokat hagytak benne. Bár büszke nővérére, és az elért eredményeire a démon-istenek ellen vívott háborúban, szégyelli az árulását, és személyes kötelességének véli, hogy helyreállítsa családjuk becsületét. Alapvetően tisztelettudó, és oktatásának hála elég sokat tud a világról, így viszonylag könnyű vele elbeszélgetni, és kedves barátra lelhet az, aki a jó oldalára kerül. Csak mindez ne akkor történjen, amikor őrségben van! Ó, és igen, a napi őrségei 12 órásak, mivel jelenleg nagy bánatára rajta kívül nincs más "lótuszgárdás" a herceg közelében, és nem tud kivel váltásokat cserélni. Épp ezért dolgozik rajta, hogy azt a 12 órát még kitolja, és a lehető legrövidebb szüneteket tartsa közben.

Történet:

Spoiler:

Elérkeztek végállomásukhoz.
Kiril, aki a távol-keletről jött küldetésétől vezérelve... A srác büszkén tekintett végig a hatalmas kastélyon, amely úgy állta a hóvihart, akár a legmerevebb szikla a hullámokat.
Örült, amiért hamarabb rálelt a herceg tartózkodási helyére, mintsem áruló nővére tette volna. Az végképp megbecsteleníthetné családjuk nevét, és sárba tiporná a császár beléjük vetett hitét... Kiril ezt nem hagyhatta, nem fogja hagyni! Ő volt a pajzs, amely az uralkodó-családot védi, ő volt a fegyver, amelyet azóta képeznek, hogy járni tudna! A Lótuszgárda tagja volt, és jobb testőrévé válik majd a hercegnek, mint áruló nővére. Erre az életével is megesküdne...

Okita kételyekkel a szívében nézett végig az épületen, amelynek nemességre, és helytállásra kellene őt sarkallnia. Mégis, nem tehetett mást.. Mióta az eszét tudta a közembereket akarta védeni, és a törvény szolgálatába állni. Ám mit tehetett ő, ha a rendszer, amelyben hitt, megbukott szemei előtt? Északon elveszítette a mágiáját, a hitét, és elkötelezettségét.
Már nem az a lány volt, aki hónapokkal korábban. Nem kívánta maga mögött hagyni a Rúna Akadémiát, ám mágiája nélkül nehézkes lesz a jövője. És Jeanne szerint más módon is hasznára válhatna a közjónak, és felveheti a harcot a törvényszegők ellen.
Arról nem is beszélve, hogy a szőke lány ismerte a férfit, aki megmentette őt ott, ahol a Tanács már nem volt képes.
Persze, jól tudta ő, nem volt annyira naiv... Csak egy járulékos nyereség volt az élete, a páncélos idegen nem kifejezetten őt akarta menteni. Mégis, bizonytalan jövőjének homályába tekintve a lánynak biztos fénnyel szolgált tartozásának leróvása.

Karna belépett hát a főbejáraton, nyomában a két fiatallal. Nem ismerték még egymást, és szinte senki mást sem. Ám a sulekk valamiért biztos volt szándékaik nemességében. És ő lehetett az, aki a növekvő kétlábúakat rátereli a helyes útra életük egy ilyen fontos szakaszában... A lángfarkast hatalmas büszkeség töltötte el, ahogy elől sétált, egyeneses a főcsarnokba.
A tágas helyiség üres volt, leszámítva a vörös-hajú csillagmágus lányt, aki épp feléjük sétált pár könyvvel kezei közt.
- Óh, szia Karna... - köszönt rájuk kissé bizonytalanul, ahogy végignézett  a jövevényeken. - Hát ők?
- Helló Angelina. - bólintott Karna mosolyogva. - Ők ketten más okokból ugyan, de Ceur-t keresik. Elvezettem hát őket ide, még akkor is, ha egy ideig ... nem lesznek képesek beszélni vele. - utalt a sulekk gazdája állapotára.
- Hmm, és... biztos, hogy ez egy bölcs döntés? - nézegette továbbra is Angelina a párost. - Már úgy értem, hogy megbízhatóak?
- A nevem Kiril Yoshitsune. -  mutatkozott be Karna háta mögött a srác, tenyereinek összecsapásával, majd egy apró meghajlással. - Soha semmivel nem ártanék a hercegnek, és azoknak, akik a környezetében élnek. - jelentette ki teljes határozottsággal.
- Öhm.... Okita Minamoto. - tette hozzá a lány már kevéssé magabiztosan. - Én egy nagy tartozás miatt vagyok itt... Nagyon nagy tartozás. - sóhajtott szavainak végén.
- Szerintem mindkettő megbízható. - fűzte hozzá a lángfarkas saját véleményét az elhangzottakhoz, ha már így kimagyaráztak mindent helyette.
- Hát, ha te mondod. - vont vállat a csillagmágus. - Az én nevem Angelina Schloss. Örvendek a találkozásnak!
Úgy tűnt, hogy itt vége is szakad a beszélgetésnek, ám hirtelen egy férfi sziluettje rajzolódott ki az árnyakból.
Karna először azt hitte, hogy Ceur az, ám hamar elhessegette a gondolatot, hisz a sárkányölő nem lett volna akkor hasonlóra képes...
- Megvagy! - kapta el Rohandar a vörös-hajú lányt hátulról, mire az valamennyi könyvét elejtette.
Bár a férfi magához mérve elég szokatlan mód még kacagott is, a csillagmágus már kevésbé értékelte a húzást.
A trió csak csendben nézte a jelenetet, Karna nem akart beleszólni mások játékába, a jövevények pedig nem nagyon tudták hova tenni a történéseket, és szereplőiket.
- Őőő, hello? - tűnt fel Rohandar-nak is a többiek jelenléte, ahogy elengedte Angelina derekát. - Kit üdvözölhetek bennük Karna... nem érzek túl sok mágikus erőt az irányukból, szóval feltételezem, hogy jó okod van, hogy miért is hoztad ide őket... ugye? - vonta fel egyik szemöldökét a férfi, bár annak okát Karna nem tudta igazán hova tenni.
- Üdv Rohandar! - köszönt vissza mosolyogva a lángfarkas.
Ezt követően a két fiatal is bemutatkozott, megtartva korábbi illemtudásuk.
- Remélem, hogy nem kell elmagyaráznom, hogy ez engem miért nem tölt el örömmel, ugye? - nézett szúrósan Okitára a Griffek céhvezére, miután a bemutatkozásból kiderült, miszerint ő jelenleg a Rúna Akadémia hallgatója.
A sulekk nem értette az ellenszenvet a Tanáccsal szemben, hisz ő sok kedves embert ismer onnan... Jeanne, Dianne legátus, Ave Marble... persze, nem mindenki oszthatta az ő nézeteit.
- Ne aggódj Rohandar, Jeanne szervezte be. - tette hozzá azért a lángfarkas kedvesen a korábbiakhoz. - Azt mondta egyedül nehéz kémkednie egy ekkora szervezetben, és Okita helyzete kapóra jött neki. - hogy ez pontosan mit takart, már Karna sem tudta, ám remélte, hogy Jeanne nem zsarolta szegény lányt... Később erre mindenképp tervezett rákérdezni.
Hacsak el nem felejti... Remélte nem.
- Ettől még mindig nem vagyok feldobva... - vágott vissza morogva  Rohandar. - Amúgy meg arra is kíváncsi lennék, tudjátok egyáltalán, hogy hová jöttetek? - érkezett a jogos kérdés, miközben a férfi segített Angelinának az utolsó könyvek begyűjtésében.
- Kaptam egy általános leírást a dolgokról... - felelte Okita kissé kelletlenül.
Karna örült, hogy Jeanne legalább őt tájékoztatta a Griffek helyzetéről, és nem a teljes ismeretlenbe rántotta bele barátnőjét.
- Azért jöttem, hogy a herceget megvédjem. A többi nem számít. - jelentette ki Kiril tisztelettudóan, mégis határozottan.
- És úgy gondoljátok, hogy ha a ti "hercegeteket" - úgy tűnt a férfi nem szívesen nevezi így Ceur-t, bár őszintén szólva a sulekk sem értette, miért hinné bárki is annak a sárkányölőt. - bármi baj fenyegetné, akkor majd pont ti tudnátok segíteni neki? Még Karna is erősebb nálatok, ez tény!
- Ez azért erős volt. - ellenkezett a csillagmágus lány a nyers támadás ellen.
A lángfarkas úgy vélte, hogy az erő másodlagos a tiszta elkötlezettséggel, és a helyes szívvel szemben, de hagyta, hadd feleljenek a fiatalok.
- Nem azért vagyok itt, hogy más csatáit megvívjam. - közölte Okita semleges hangszínén. - De Ceur megmentette az életem. Ha bármilyen módon a hasznára lehetek, hát úgy fogok tenni.
- Talán kevés még az éles gyakorlati tapasztalatom, de négy éves korom óta arra képeztek, hogy megvédjem a császár családjának tagjait. - állt ki magáért Kiril a tőle már megszokott merevséggel. - Ez a kötelességem, ha képes vagyok rá, ha nem.
- És azt tudjátok, hogy én ki vagyok? - úgy tűnt Rohandar-t nem nyűgözték le különösebben a válaszok, és inkább tovább haladt saját kérdéseivel.
- Jeanne erről is beszámolt, igen. - bólintott Okita.
- Fogalmam sincs. - vallotta be őszintén, ám szintúgy határozottan Kiril.
- Akkor téged a barátaid majd beavatnak. - nézett a srácra a céhmester. - És vegyétek úgy, hogy ha bármi probléma adódik veletek, akkor velem kell számolnotok! - remélte Karna hogy ez az ijesztő fogadtatás nem töri le a jövevények lelkesedését.
Mindent egybevéve úgy vélte, hogy ha valaki jön látogatóba, vagy csatlakozni szeretne hozzájuk, akkor Angelinának, Kurosagi-nak, és neki kellene alkotniuk a fogadó-bizottságot. Erre az időre pedig Rohandar-t, Den-t, és Ceur-t mindenképp szobafogságra ítélné. Talán még másokat is, ám ők voltak a legijesztőbbek...
- Ja és Karna, add át kérlek Jeanne-nak, hogy ha legközelebb erre jár, akkor ugorjon be hozzám... lenne hozzá egy két szavam. - a férfi azzal a lendülettel elvette a csillagmágus lány könyveit. - Fent találkozunk. - búcsúzott tőle, majd amilyen követhetetlenül érkezett, úgy is távozott.
A lángfarkas legalább abban biztos volt, hogy szőke társát dicséret várja majd, elvégre Okitát ő szervezte be.
Bár ettől kissé szomorú lett, hisz néha ő is szeretett volna dicséreteket kapni... Ceur nem volt túl bőkezű a hasonlóval. Sőt, mióta ismeri, a férfinak egy jó szava nem volt...
A sulekk ugyanakkor gyors elhessegette a szomorú gondolatokat, majd fejét megrázva elbúcsúzott Angelinától, s a lépcsők felé vette az irányt, nyomában követőivel.

Az elsötétített szobába belépve Karnát már a megszokott látvány fogadta.
Jeanne Ceur ágyán ült, s bár önmagától eltérő módon egy hétköznapi pulcsit viselt, egy kétlábúhoz képest mégis gyönyörűnek számított, ahogy a sápadt holdfény ráolvadt kibontott szőke hajára.
- Hát ideértetek.. - köszöntötte enyhe mosollyal a triót.
- Üdv Jeanne. - köszönt vissza kedélyesen Karna. - Ugye jól vagy, nem tűnsz annyi-
Ám a mondatot már nem tudta befejezni, hisz Kiril utat tört magának az ágyhoz, majd meghökkenten nézett végig a férfin, aki öntudatlanul feküdt el rajta.
- Ez tényleg Ő! - jelentette ki hitetlenül, és meghökkenve. - Hakushuu Seiryuu herceg... bár nagyon megváltozott. Franc! - öklözött padlóba a srác. - Hogy történhetett ilyesmi...? A jövőben nem fogom hagyni... - motyogta, ahogy csak térdelt a sárkányölő előtt, akinek sérülésein mohó árnyak járták minduntalan táncukat.
- Ki ez a zakkant, Karna? Először azt hittem egy helyes srác, de remélem nem valami bolondot szedtél össze... - ült fel helyéről a szőke lány.
- Ne aggódj Jeanne, ő csak.. kicsit túlbuzgó. - nyugtázta a sulekk szelíd mosollyal.
- Bárhogy is... Örülök, hogy végül megfogadtad a tanácsom, Okita. - lépett Jeanne a másik akadémista lány elé. - Bár ha belegondolok, hogy az egyik mintadiák is itt köt ki... Milyen különös az élet. - mosolygott elégedetten.
- Ne értsd félre a helyzetet, Jeanne Esprit. - váltott Okita leghivatalosabb hangnemére. - Tartozom ennek a férfinak, hisz megmentett akkor, amikor a mágiám, és a Tanács is cserbenhagyott. De ettől még nem leszel TE a feljebbvalóm.
- Azt majd meglátjuk... - simult a szőkeség a másik lányhoz, ahogy a karjával nekidőlt a falnak, leszorítva Okita menekülési irányait. - Már nincs időmágiád, se semmid. Jóval feletted állok mindenben... - húzta el az utolsó szavakat.
- Jeanne, Rohandar után legalább te lehetnél egy kicsit kedvesebb... Ha ők is Ceur-nak akarnak segíteni a jövőben, az lenne a legjobb, ha mind kijönnénk egymással.
- Hát persze, drága Karna. - mosolygott rá legrégebbi társára a szőke akadémista. - Csak viccelődtem kicsit. Jöjjünk ki mind jól egymással innentől kezdve, oké?
Bár a lány most már tisztábban mosolygott, Karna őszintén aggódott érte.
Miután Ceur hónapokig kómában volt, majd rögvest a visszatérése után megtörtént az az incidens északon... A sulekk féltette barátját. Jeanne mintha megváltozott volna, és nem a jó irányba.
Remélte, tényleg rendben lesz minden, és jól kijönnek majd egymással.
Ceur, kérlek, ébredj fel végre, és segíts nekünk... Én nem tudom őket egyedül egyben tartani...
Ám hiába reménykedett a lángfarkas, a férfi egész teste mozdulatlan volt az ágyon, pusztán a néma árnyékok játszadoztak izmain, s Karna úgy érezte, hogyha elég sokáig figyeli őket, akkor meghallhatja, ahogy azok rajta nevetnek...