Sayuri és Shiragiku vs. Bazil és Silva /2v2/

// Az Arisa vs. Zaheer harcot véletlenül ezen a helyszínen játszottam le, ott a Pódiumot kaptam. Most megcserélném a két helyszínt. //

- Nem hittem volna, hogy ez is a kiképzésünk része lesz. – mormolta inkább magának Shiragiku. - Az elkövetkező néhány napunk gyakorlóharcokkal fognak telni. Az első csata a pódiumon lesz.
- Pódium? – olvasta el Sayuri összeráncolt homlokkal a kapott papírt.
- Igen. Egy vízen lebegő korongon fogunk harcolni. – hívta le Shiragiku az aréna információit évek gyakorlatával a versenyzők segítségére elhelyezett archívum tábláról. – Repülni nem lehet, és vagy harcképtelenné kell tenni az ellenséget, vagy pedig a vízbe lökni.
- Gyerekjáték lesz. – dobta maga mögé az összegyűrt papírt Sayu, nővére rosszalló pillantásától kísérve.
- Sayu, hányszor becsülted le az ellenfeleidet az Akadémián?
- Lássuk csak.. – lassan számolni kezdett az ujjain. – Mindig! – jelentette ki végül büszkén.
Shira felsóhajtva fordult vissza a tábla felé. Minden információra szüksége volt ahhoz, hogy valahogy nyerni tudjanak.
- Bazil Lockheart.. Tűzmágus, repülő mágiával. Silva füstmágus. Sajnos túl jó kombináció. – húzta el a száját, és ijedten felugrott, amikor Sayu váratlanul a hátára csapott.
- Ne aggódj ennyit! – Mindkettőjük testén vékony fémpáncél jelent meg, hála Sayu mágiájának. – Nyerni fogunk, csak irányíts. Nem jut át rajtam senki.
- Már én sem vagyok olyan gyenge, mint az elején! – háborodott fel Shira.
- Persze, persze. – simogatta meg Sayu a fejét. - Na menjünk, és rúgjunk szét pár hátsót.

A kőajtó helyét, ami általában az arénába vezetett, most egy portál vette át. Shira meglepődve nézett a furcsaságra, de Sayu le sem lassítva sétált át a térkapun. Egy lépésnyi zuhanás után a pódium közepén találta magát.
- Gyere! Itt van már a két boxzsák is!
Shira felnyögött. Persze, hogy fel kellett húznia az ellenfeleket! Átlépett a kapun, és ő is az enyhén mozgó kőkorongon találta magát.
- Boxzsák? Én? Nem tudjátok, ki vagyok?! – hördült fel a feketébe öltözött férfi.
- Silva? – kockáztatta meg Sayu a kérdést.
- BAZIL LOCKHEART VAGYOK! – mennydörögte. Tekintete és kezei is szikrákat szórtak a felháborodástól. – A vadember mellettem Silva!
- Ajajaj. – Silva felült fekvő helyzetéből, gyengéden megtörölve a pipáját. – Olyanok vagytok, mint a harmadik méregerek a harmadik emeleten.
- Ez mit akar jelenteni? – rökönyödött meg Shira. Még soha nem találkozott meg a mondással.
Gongszó szakította félbe a beszélgetést, jelezve a harc kezdetét.
- Most meglátjátok, mire képes tíz év kemény tanulás a legjobb tanárokkal! – Tenyere felizzott, és Sayu csak az utolsó pillanatban tudott elugrani egy tűzlabda elől. A lány rámarkolt a kezében megjelenő fémkardra, és azzal hárította a következő golyót. A felhevült kardot Shira felé dobta, és futni kezdett Bazil felé. A dühös férfi előrelendülő kezéből tűzlövedékek tucatjai záporoztak, de Sayu épp időben tudott lefékezni, hogy ő is használni tudja a varázslatot: füstfüggöny töltötte be a területet közöttük, ahogy a nyíl alakú lángnyelvek kioltották egymást.
Shira eközben nem tétlenkedett. Elkapva a kardot elkezdte megkerülni a tűzmágust. Bazil szeme felé villant, és egy tűzlabda vágott Shira felé. Csak a páncél mentette meg egy csúnya égési sérüléstől, de a fémen ártalmatlanul csapott szét a vörös láng.
Bazil lábai alatt vörös felhő gomolygott, és oldalra vágott ki, mielőtt Shira a közelébe került volna.
- A pórnépnek nincs semmi keresnivalója a nemesség közelében!
- A Red Carpet repülő mágia! – kiáltott fel a telepata dühösen, szemével egy bírót keresve.
- De nem használta repülésre. – válaszolt azonnal az egyik bíró lakrimegafonján keresztül. - Csak a földön csúszik vele. Technikailag nem repült, így nem sértette meg az aréna szabályait.
Sayu szeme Shirára villant, aki bólintott egyet.
Mély lélegzettel gyűjtötte össze Sayu a benne keringő mágiát, és az tűzcsóvaként tört elő belőle, de épp elvétette célpontját. Bazil szinte gúnyosan lépett oldalra, kilépve a forró levegőből, ami a csóvát követte.
- Ennyit tudsz? Hiszen még csak el sem találsz! Menj vissza az iskolapadba, rád fér még ott néhány év.
Sayuri válaszul csak felmordult, és elengedte a varázslatot, és a láng lassan alábbhagyott. Feszülten figyelt arra, hogy szeme se rezdüljön oldalra, ahol Shira türelmesen várta a lángok végét, előreszegezett karddal.
Shirát elkapta a tornádó vége, de nagyobb sérülés nélkül vágott át a tűzön. A meglepődött Bazilnak esélye sem volt reagálni, mielőtt a telepata a nyakához tartotta volna a kardot.
- Megadod magad? – kérdezte Shira nyugodtan.
- Igen! – kiáltott fel Bazil, és alakja hirtelen eltűnt. Shira fáradtan, de elégedetten engedte le a kardot.
- Győztünk? – lihegett a fémmágus.
- Még nem. – nézett rá a kényelmesen üldögélő Silvára Shira.
- Ajajaj. – ocsúdott fel az indián is, és végre felkelt a földről. – Egyedül maradtam, mint rúnamágus az erdőtűzben.
- Nem értek egy szót sem. – nyögött fel Shira elkeseredetten.
Silva mélyet szippantott a pipájából, míg ellenfelei a próbáltak levegőhöz jutni. Száján és orrán keresztül füst ömlött ki, és azonnal eltűnt alakja. A füstfüggöny azonban nem állt meg, hanem terjedni kezdett. Nemsokára a zavarodott Sayu és Shira az egész pódiumot belepő, egyenletes függönyben próbált navigálni, és egyáltalán, megtalálni Silvát.
- Au! – kapott az arcához Sayu, ahová mintha egy ököl csapott volna. De csak füst volt körülötte. A következő ütés a lábán, majd a karján érte. Vaktában ellőtt egy tűzgolyót abba az irányba, ahonnan az utolsó tűzgolyó jött, de az ártalmatlanul csapott a nézőket védő rúnafalba. Hátát Shirának vetve hárította az újabb és újabb támadásokat.
- Sayu, várj. Ez az én terepem. – Shira lassan lezárta a szemét. Nem hitte volna, hogy nemrég tanult szemmágiája ilyen gyorsan hasznos lesz. Pupillája fényesen világítani kezdett, és a sötét felhőben hirtelen világosság gyúlt, ahogy újra kinyitotta. A füstfelhő elhalványult szeme előtt, és a hírszerző fekete-fehérben látta a világot. Röntgenlátása gond nélkül szúrta ki az újra fekvő Silva sziluettjét. A közös látással egy pillanatra megosztotta Shirával az információt.
- Vigyázz! – kiáltott fel Sayu, de nem elég gyorsan. Shiragiku értetlenül szüntette meg a varázslatot, és utolsó pillanatában vette csak észre a füstből készült egereket, amelyek felé ugrottak. Látása ezeken idáig akadály nélkül hatolt át, így lényegében neki is vakon kellett harcolnia. Az egerek lábára és mellkasára ugrottak. Éles fájdalom nyilallt bele ott, ahol nem fedte Sayu fémpáncélja, és az energia hanyatt lökte.
- Fhhhuuuuuu. – a füstfüggönyön keresztül hallotta, hogy Silva újabb adag füstöt fúj a levegőbe. – A vak néha kevesebbet lát.
Sayuri elkínzott üvöltéssel futott Silva legutolsó előfordulási helye felé. Shira megrázta a fejét, és megpróbált felkelni, de még szédült az ütésektől, és Shira sem figyelt a telepatikus kapcsolatnyitási kísérletekre. Csak hangos kiáltozást és fel-felvillanó tüzet vélt felfedezni Silváék irányából, majd egy csobbanást hallott, és a füst oszladozni kezdett.
- Sayuri és Shiragiku duója kiütéssel győzött! - hirdette ki az eredményt a küzdelem felügyelője.
- Ez nehezebb volt, mint hittem. – Sayu a térdén támasztotta magát. Mellvértje a földön hevert, jókora horpadásokkal, korommal díszítve. – De győztünk. Kik legyenek a következők? – nézett fel vigyorogva húgára.
- Nem elég ennyi mára? – kérdezett vissza fáradtan.