Kisebb aréna demotivált közönsége fogadja a bajnokot. Aki, amúgy se túl lelkes emiatt, a meccs miatt, de legalább a fizetés tisztességes. Az egyik rúdon ülve várja az ellenfelét, ásít is közben mikor az megérkezik. Pár buzdító bekiabálás vagy fújolás érkezik erre, de azok is hamar elhalnak. Az ellenfél egy furcsa köpenyű, nagydarab szakállas fickó egy még furább sisakban és egy méretes kalapáccsal a vállán. Lagan egyből elvigyorodik, ahogy meglátja.
-Mi van öreg eltévedtél? Szerintem most fordulj vissza, mert nem szeretném véletlenül eltörni a csípőd vagy hogy valami hasonló vénbajod előjöjjön.
Az mintha meg se hallotta volna. Teljes nyugalommal vette le magáról a bundát, nem kihagyva a lehetőséget, hogy közben megfeszítse az izmait, majd támasztotta kalapácsát az egyik fémrúdnak. Úgy se lesz sok helye meglendíteni. Ellenfele közben tovább heccelte.
-Tán elvitte a cica a nyelved? Vagy otthon hagytad a protkód? Annál jobb legalább nem lesz mit kivernem.
A pimaszkodás egészen addig folytatódott, míg a fegyvertelen és nekivetkőzött férfi nyugodt léptekkel meg nem indult a fémrudak között a bajnok felé és közben nem kezdett el megváltozni a külseje. A mellkasán a bőr látványosan megvastagodott. A hátára tüskés teknőspáncél nőtt. Az egyik karja is izmosabbá, bestiálisabbá és szőrösebbé vált, míg a másik mintha hasonlóképp csak az szőr helyett anyagában mintha gyémánttá változott volna. Mire ezzel végzett a kötekedő bajnok is komolyabban kezdte mérlegelni a felé közelítő férfit. Mikor megfelelő távolságra került tőle akkor rövid, de gyors léptekkel elé ment, majd a felé közelítő gyémántököl elől könnyedén eltáncolt. Ezt, egy párszor megismételte különböző szögekből aztán felröhögött.
-Én meg egy pillanatra már tényleg komolyan vettelek.
A következő felé repülő jobbhorog alól inkább lehajolt és az alatt a férfi közvetlen közelébe került ahonnan egy hatalmas sorozatot bevitt neki a gyomrára, amivel meghátrálásra kényszerítette ellenfelét, csak nem volt hova ugyanis a bajnok úgy számította ki ezt a manővert, hogy egy oszlopnak tolja vele a Vadembert, akit ez után sem kímélt. Kegyetlenül ütötte minden irányból és az öreg nem is tudott védekezni a sokkal technikásabb fiatal csapásai elől. Ezt az egyoldalú felállást az szakította félbe mikor az alakváltó mágus testéről lefoszlott a mágia és a bokszoló egy megrendítő balossal földre küldte őt. Ezek után a bajnok könnyedén hátra szökdécselt és megropogtatta a végtagjait jelezvén, hogy ez számára nem volt több mint egy kis bemelegítés
-Ennek annyi.
Közölte és fordult is volna meg mikor nyögés hangzott az öreg felöl. Felé nézve pedig látta, hogy az megrázza a fejét és feltápászkodik. Még arra is volt pofája, hogy rávigyorogjon.
-Már értem a szoknyát. De ilyen nőies pofonok nem lesznek elegek ellenem.
Ettől elkomorodott a bajnok képe.
-Nőies? Orvost kell, majd keresned vénember, úgy szétverem a pofádat!
Lendült újra az öreg felé, aki kihátrált ellenfele és az oszlop közül és most az egész testét átalakította egy hatalmas vízköpővé. Borotvaéles karmokkal kapott Lagan felé, aki profi módon mindig kitáncolt viszont ütései a kemény kőbőr ellen már nem okoztak kellemetlenséget. A Vadember még ingerelte is.
-Na, mi van kölyök? Csak ennyit tudsz? Csak ennyit tudsz? Ha simogatást akarnék nem ide jöttem volna. Csak feleslegesen fárasztod magad. Elég csak várnom és nem is csinálni semmit. Így is teszek. Üss nyugodtan!
Tárta szét a kezeit várva a csapásokat, amik nem is maradtak el. Hangos röhögését egy nagyobb balhorog akasztotta, meg amitől majdnem meg is fejelt egy fém rudat. Épp szóvá akarta tenni, hogy ezt majdnem megérezte mikor meglátta, hogy jön a képe felé az előző pofon nagytestvére. Érezte ahogy a fényesen ragyogó ököl találkozik az arcával, majd azt ahogy szinte az egész világ megremeg mikor az oszloppal is találkozik a kőkoponya és utána csak fényes pontok táncoltak a szeme előtt. Az utolsó ütés kicsit nagyobbra sikerült, mint Lagan tervezte. A Vadember, mint egy rongybábú terült el a földön. Egyre nagyobb vértócsa kezdett a feje alatt gyűlni és mintha a becsapódás során mintha egy reccsenést is hallott volna. Csak remélni merte, hogy a kőbőr repedt fel és nem csont. El is hátrált és egy keserű grimasszal megropogtatta az ujjait. El kellett ismernie ez tényleg nem volt rossz. Boxzsáknak jó volt az öreg. Ezen gondolatán el is vigyorodott mikor hülledezés és kiáltások törtek fel a nézőtérről. Hátra fordulva pedig elhűlt benne a vér. A nagydarab fickó, vérző fejjel a saját vérétől mocskos fémcsőbe kapaszkodva állt talpra és vigyorgott rá.
-Na, ugye, hogy megy ez. Most egy olyat is, amit megérzek.
Ettől elborult a bajnok agya.
-Te nem tudod, mikor kell feladni?
Szinte szikrákat hányt a szeme, ahogy megindult a Vadember felé. Annak az egész teste felragyogott, neki az ökle és teljes testét beleadva egy gigászi gyomrost bevitt a másiknak. Tudta ezzel el is döntötte a meccs eredményét. Akkor érkezett a visszacsapás. Mintha saját magának adta volna. A lába elemelkedett a földtől és a legközelebbi vízszintesen futó fémrúdig repült, aminek gerinccel repült neki. Felordított fájdalmában és hirtelen nem is tudta hova nyúljon csak vergődött a földön. Meglepték és erre nem számított. Az öklével a padlót ütve szedte magát össze és mikor végre tudott rendesen levegőt kapni ránézett a fekete bika alakjában, de hozzá hasonlóan rossz állapotban lévő ellenfelére, akinek bestiális képéről nem tűnt el a vigyor. Hivatalos lett. Felhúzta őt ez a vénember. Felkelt a földről mire az felröhögött.
-Na! Nem véletlenül hívnak bajnoknak. Nézzük, akkor végül melyikünk marad talpon.
Azzal újra felfénylett és egy vértigris formájában támadt rá. A halálos karmok hihetetlen sebességgel csaptak ki felé. Alig tudott elhajolni és már jött a következő támadás is. A fájó háta akadályozta benne, hogy ugyan úgy hajlongjon és táncoljon, mint korábban arról nem is beszélve, hogy az öreg Vízköpős trükkje is alaposan lefárasztotta. Tudta, hogy egy esélye van nyerni. Egy tökéletes csapással. Elhajolt, elhajolt, sikertelenül kitért így a karmok felszántották a jobbkarját, majd kitört és ragyogó öklével a Vadember felé csapott. Csak azért, hogy tiszta erőből beleverjen a mágiaálló fém rudakba. Épp felordított volna mikor meg lett ragadva a feje és azzal is próbára lett téve a ketrec tartóssága. Ő ezek után csak órák múlva kelt fel. A Vadember meg se várta az orvosi osztagot, magához vette a felszerelését és távozott.
Csüt. Feb. 22, 2024 3:37 pm
