Deniel L. Alkaera

Név: Deniel L. Alkaera
Nem: Férfi
Életkor: 25
Mágia: Sárkányölő
Klán: Fairy Tail
Kinézet: Középmagas átlagos testalkatú szőke hajú, zöld szemű. Tarkóig érő haja van, amit elöl egy sárga fejkötő tart fent. Egy kis aranykarika lóg, a bal fülében jobb kezén ujj nélküli kesztyű lábán hosszú nadrág mely hosszabb a lábánál ezért vége fel van hajtva. Testén sárga színű izompóló van. A klán jele a kesztyű alatt a kézfején található. Egy nagyon régi köpenyt hord mely elégé sok változatos dologból áll össze, éppen ezért elégé erős nehezen szakad, és ha valamikor mégis akkor is könnyű megcsinálni. Sokszínű és számára rettentő fontos soha nem engedi és védi.
Jellem: Segítőkész kissé bolondos és van benne valami fura. Kicsit érdekes mivel hatalmas hangulatváltozásai vannak… Nem nem hangulatváltás ez mélyebb mintha más ember lenne és emiatt sokan megijedtek tőle. Érdekeség ugyanis hogy egy normális ember jó fej barátkozik, segít és a következő pillanatban, mint aki megőrült (ez általában harc közben van) rombol és tombol.
Előtörténet

Egy kicsi erdőszéli faluban nevelkedtem, testvéremmel és szüleimmel. Mindig jófiú voltam segítettem, tanultam. Nem voltunk gazdagok, eléggé szegényesen éltünk és ez nagyon határolta az életem. Apám keményen dolgozott sohasem állt meg, mert meg kellet élni. Anyám foglalkozott velünk napközben este pedig a faluvezető által szervezett fogadásokon pincérként dolgozott. Apám favágó volt jól ismerte az erdőt. Ő napközben dolgozott és este foglalkozott velünk ilyenkor mindig beszélgettünk. Nagyon szerettem apám, anyám és bátyám, aki szép lassan felnőtt. Bátyámból szintén favágó lett ezért apám nekem nem ezt a sorsot szánta. Azt akarta, hogy orvos legyek. Anyám sokat szolgálta és jól a falu vezetőjét így megvolt a háttér a tanuláshoz, mivel anyám ilyen sokat tett nagyon tanultam, hogy ne menjen kárba a munkája. Nagyon jól tanultam kiváló orvos oktatott ám egyik este mikor hazaértem szörnyű dolog történt. A munkában a bátyámra rádőlt egy fa. Hiába szabadították ki hamar belső vérzései lettek és ezekbe belehalt. Nem volt elég pénzünk ahhoz, hogy úgy temessük, ahogy szívünknek vágya lenne ezért csak egy kis, csendes temetés volt. Ezek után nem hagyhattam, hogy szüleim többet dolgozzanak, mint bírtak ezért otthagytam a tanulást és én is favágónak álltam jobb híján. Apám eleinte ellenezte, de ez kellett. Kénytelen volt belátni, hogy ez így jó. Ment a munka, bár nem annyira, mint bátyámnak, és ezen változtatni kellet, hogy legyen elég pénzünk. Én túlontúl meg akartam felelni a főnöknek hogy elég pénzt érjen a munkám, ezért elhatároztam, hogy elmegyek az erdőbe fát vágni és akkor megerősödök és még pluszban is dolgozok. Igen ám csakhogy eltévedtem! Bementem az erdőbe fát vágni, de mikorra kész voltam úgy gondoltam mára ennyi elég lesz akkor ráeszméltem, hogy nem tudom, hol vagyok! Megpróbáltam betájolni magam ám csak még sűrűbb erdőbe érkeztem. Kezdett beesteledni ráadásul a kevés fényt, ami volt a fák lombjai eltakarták. Nem láttam se a csillagokat se semmit így nem tudtam hazajutni. Egyre rosszabbra fordult a helyzet alig láttam valamit nem tudtam mitévő legyek ráadásul rettegni kezdtem. Ekkor eszembe jutott az, hogyha csak egyenesen megyek, előbb utóbb kijutok valamerre. Elindultam előre és egy tisztáshoz értem. itt felnéztem az égre ám az felhős volt. Nem maradhattam sokáig, hiszen itt nyílt célpont lennék. Ezért továbbindultam egyenesen előre. Nem telt bele sok idő mire egy újabb tisztáshoz értem. Szintén tovább haladtam ám pontosan ugyan annyi idő múlva találtam még egyet. És még egyet. És még egy. Ez már annyira gyanús lett, hogy a tisztásnál a baltámmal megjelöltem egy jól látható fát majd továbbindultam. Sajnos igazam lett. Még egy tisztásra érkeztem, de nem. Igazából ez ugyan az a tisztás. Innentől minden útba eső fát. Ellégé sokszor lyukadtam ki olyan helyen ahol jártam már. Kezdett ez a helyzet megőrjíteni és emiatt minden bokorrezzenéstől félni kezdtem. Egész idáig hittem, hogy a baltával megölök bármit, ami rám támad. Ám elfelejtettem jelölni a fákat és már nem is emlékszem mikor, de a baltát is elhagytam. Hihetetlenül rettegtem többször is elestem fáztam szörnyen éreztem magam. Egyre éhesebb is lettem. Egyszer csak meg hallottam egy hangot. Igen egy hívogató hangot. Elkezdtem követni és egy tisztáson lyukadtam ki ahol előtte még soha. Nem volt igazi tisztás hisz a fák ágai összeértek a fejem fölött, de itt nem volt olyan sűrű a növényzet.
Elterveztem, hogy itt maradok, várok, megvárom, még apám rám talál, hiszen nagyon jól ismeri az erdőt és ez a hely valahogy biztonságosnak tűnt egészen, míg hangokat nem hallottam a bokrokból…

Farkasok! Három éhes farkas támadt rám a bokorból és elégé úgy tűnt, hogy én leszek a bemelegítés a vacsihoz! Ám ekkor szerencsémre egy lény melyről hallani már hallottam, de látni még nem láttam jelent meg és pillanatok alatt elpusztította a farkasokat. Hihetetlen gyönyörű lény volt sárgás pikkelyei és hatalmas karmai voltak. Ám ez inkább ijesztő lett volna viszont a szárnyak és maga a lény csodálatos volt. Én a félelemtől a földre rogytam, de amikor felém fordult a félelem izgalommá vált a farkasok emléke eltűnt és minden körülöttem megszűnt. Egy sárkány állt velem szembe! Hihetetlen volt, hogy habár csak a farkasokat akarta megenni mégis megmentett! Engem! Egy Sárkány! Ám hirtelen ismét rettegni kezdtem, hiszen most mi lesz? Hallottam már róluk, de nem tudom mifélék! És ha csak desszert leszek? De ha itt hagy még mindig el leszek veszve és nem lesz, ki megvédjen a többi farkastól! Bármi is legyen, nem járok jól. Egy megoldás van, meg kell barátkoznom vele! De… tudnak egyáltalán beszélni? Végül kiböktem:
-Kööö-szööö-nöm séép-en hogy meg-g hogy megmentettél- mondtam akadozva és félve, hogy mit reagál, de ami ezután jött arra végképpen nem számítottam.
-Semmiség- mondta mintha tényleg az lenne és ráadásul beszélt! És nem akar megenni!
- öö Bocsánat hogy megkérdezem, de eltévedtem és könnyű préda vagyok, a farkasoknak megengedné, hogy magával maradjak reggelig?- kérdeztem már bátrabban, de most jobban féltem a választól, mint azelőtt.
- Hát jobbdolgom nincs és –itt pillanatnyi szünet szemeivel végigmér-, nem hiszem, hogy még egy ilyen támadást túlélnél. De inkább visszaviszlek, a faludba mond meg melyik az. – mondta, ami meglepett. Sose hittem volna, hogy ennyire jószívűek a sárkányok bár… még nem találkoztam egyel se. Így hát elmondtam neki hogy melyik az én falum, és ő ígéretéhez híven oda is vitt, de bár ne tette volna. Mikorra odaértünk az egész falu lángokban állt és egy darab túlélő sem maradt. Teljesen magamba zuhantam és nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet ez. A sárkány, ezt látva felajánlotta, hogy megtanít néhány dologra, hogy életben maradhassak. Természetesen azonnal elfogadtam, mert ilyen többé nem lesz, hogy ezt egy sárkány nekem felajánlja. Elvitt a barlangjához és azt mondta maradjak ott reggelig. Természetesen ottmaradtam, de várás közben lassan elaludtam…

Másnap későn ébredtem, mert megviseltek a történések. A sárkány felajánlotta, hogy ad időt ki pihenni, de ezt elutasítottam. Azonnal kezdeni akartam, hogy felejtsek és gyorsabban teljen az idő.
Hamarosan megtudtam a nevét is: Raiden. Mint mindig jól tanultam könnyen ment bár néhol gondok akadtak és sokáig furcsa volt, hogy egy sárkány a mesterem. De végül az akadályokat leküzdve sikerült továbblépnem és fejlődnöm. Bár érdekes módon két hét alatt megtanultam az alapokat bár valahogy lehet, hogy megkedvel tán, de nem tudom, nem is lényeg viszont megtanított nagyon sok dologra és egyre csak tanultam, mint egy szivacs szívtam magamba a tudást. Különösen jól bántam a Lightning Dragon claw képességgel, ami felkeltette Raiden érdeklődését. Sokat gyakorolva addig jutottam, hogy már egyszerre a lábam és kezemet is be tudtam vonni villámokkal.
Egyik este azt mondta:
- Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy felmérjem mit is tudsz, harcolni fogunk természetesen nem teljes erőmből épp csak felmérlek. De te mindent adj bele!- Én azt mondtam oké, mert még nem sejtettem mi áll mögötte.
A harcot egy tisztáson kezdtük hisz csak ott volt hozzá elég tér. Abban a pillanatban bevontam a kezemet és lábamat villámokkal, s mivel nagy volt bizonyítási vágyam ezért nagyon erősen tudtam harcolni. Sokáig harcoltunk nem egy fát kidöntve. Ám mikor már csak egy pillanatra hittem, hogy nyerhetek, azonnal mögém került nem tudom hogyan, és egy farok csapással a földre küldött.
A harc véget ért és vesztettem, de nem ez volt a lényeg. Azonnal kérlelni kezdtem, hogy tanítsa ezt is meg nekem ám azt felelte:
- Nem. Ehhez még nem vagy elég erős. Mára ennyi elég, feküdj le - mondta és adott egy furcsa köpenyt. Természetesen megtettem, amit kért, mint mindig. Ám reggel…

Reggel felkeltem és már vártam napi első teendőmet mikor rájöttem, hogy eltűnt! Először egy próbának véltem, hogy megtalálom-e de ha próba volt, akkor elbuktam. Nem találtam meg és nem jött elő hiába kerestem. Sajnos rá kellett ébrednem, hogy nem játszik nem gyakorolok elment. Hirtelen nagyon nagy dühöt éreztem. Nem értettem miért teszi ezt velem. Összezavarodtam és nem tudtam mi tévő legyek. Elveszett voltam és ismét nem volt senkim. Kerestem egy pár hétig, de végül úgy gondoltam, hogy már nem az erdőben van, hanem máshol így elindultam egy város felé, amit régebben találtam véletlenül. A városba érve nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy milyen volt a falum, igaz elszoktam már a civilizációtól ez azért mégis sokkolt. Kavargó tömeg folyamatos hangzavar egyszóval teljesen nem ehhez szoktam. Ez egy más világ, mint ahonnan eljöttem. Csak álltam megdermedve és azt sem tudtam mit tegyek. Alig bírtam megmozdulni és mire nagy nehezen sikerült, akkor is csak bolyongtam. Egyszer csak megláttam egy mágus boltot és érdekelt mi lehet bent. Beléptem és körbe néztem. Azonnal megütötte az orromat a mindenféle füzetek illata és a szemem megakadt a sok csodás dolgon melyekkel a polcok tele voltak. Rajtam kívül két személy volt bent az eladó és egy mágus. Épp kilépni készültem mikor három álarcos ember lépett be. Ahogy beléptek fegyvert rántottak az egyik rám szegezte őket a másik a bent lévő mágusra a harmadik az eladósra. Ráordított a pultosra hogy ide a kassza tartalmával mire az azonnal kezdte kiüríteni a kasszát. Talán az öreget sajnáltam talán nem akartam, hogy baj legyen mindenesetre villámokat hoztam létre a kezem körül és egy pillanat alatt elvettem a fegyvereket az előttem lévőtől, majd odaugrottam és leütöttem a másik kettőt. Nem volt szükségem végül a Lightning Dragon clawot használni bár bevontam a kezem, de ez feleslegesnek bizonyult. A támadók bénák voltak ezért harc nem is volt. Az árus megköszönte a segítséget. Evvel nem is törődtem volna ám a mágus megszólított:
- Te egy nagy erejű mágus vagy, igaz?-
- Nem tudom, mekkora erőnek számít az én erőm, de teszem, ami helyes. Azt nem tudom, hogy nálad mi jelenti a nagy erőt, de inkább mond, mit akarsz?-
- Tudod, a mágusok klánokba tömörülnek, így hatásosabbak… De a lényeg nem lenne kedved csatlakozni egy ilyen klánhoz? – mondta majd büszkén hozzátette:
- Méghozzá a Fairy Tail-hez!- Nem tudtam miért érdekes annyira ez a klán, de valahogy nem igazán érdekelt. Elfogattam az ajánlatát, hiszen így legalább valahova tartozok, míg meg nem találom Raiden-t.