Magánküldetés Deniel L. Alkaera és Katsu Inuzuke számára

Az elrabolt kincs

Szint: D

Helyszín:Kunugi

Leírás:
a város kereskedőinek egy hatalmas és titokzatos kincs került a birtokába.Annyira féltették hogy kevesen tudták hogy egyátalán náluk van.Valakinek azonban a nagy óvatosság ellenére is sikerült ellopnia.A kereskedők végső kétségbeesésükben a Fairy Tail klánhoz fordult...

Nos akkor bemelegítésként egy postot kérek a küldetés felvételéről.

Sorrend
1.)Deniel L. Alkaera
2.)Katso Inuzuke

~hát a mai nap, különlegesen unalmas...~ gondoltam miközben a kertben sétáltam...~senki sincs "itthon" az éterem üres és én ROHADTUL UNATKOZOM!!!~ ez utóbbi kettő gondolatomnál akkorát rúgtam a legközelebbi fába hogy belesajdult a lábam...
-áuuu....-mondtam magam elé, ám a fájdalom ötletet adott...
-Egy küldetés! igen ez kell nekem!- gyorsan berohantam a táblához, olyan sebességgel hogy már az ajtóban lassítottam és még így is elcsúsztam a tábláig. A táblánál egy jónak ígérkező küldetést láttam meg, melyről úgy gondoltam roppant szórakoztató lesz. Nyúltam érte épp mikor egy másik srác keze is megjelent a szemem előtt. Gondoltam ha előbb kaparintom meg a papírt, enyém lesz a küldi ám ő is ezt gondolhatta mert ő is megfogta.
- Figyelj, én ezt a feladatot már rég
kiválasztottam, nem csak, úgy hirtelen fogtam. Szeretnék nem balhézni
és elvégezni a feladatot.- mondta...

~Már megint a lakbér! A rohadt életbe! El kellene vállaljak már egy munkát. Néztem már jó ideje a táblát és azon volt egy érdekes feladat. Ellopott kincs. Jól hangzik, de nem sok kedvem van hozzá. Bár ez érdekesnek hangzik, mégis jobb lenne minnél hamarabb túl lenni rajta.~
- Mit szólnál egy küldetéshez Saracor?
- Nem vágyom rá.
- De ki kell fizetni valahogy a lakbért!
- Akkor menj magad és engem hagyj ki ebből!
- Akkor nem kapsz kaját!
- Gonosz dög! Akkor menjünk! Esküszöm ezt még megbánod!
- Ne rinyálj már annyit!
Elindultunk a küldetést besöpörni, célunk a Fairy Tail központ. Nem lakunk tőle messze csak pár száz méterre. Még nem igazán szokták meg Saracor látványát, de nem riadoznak, mint régebben. Mi csak megyünk egymás mellett, mint két hű barát, de nem szólunk egymáshoz. Saracor lesütött fejjel vonul végig az utcán. Pár perc alatt ott is voltunk a Fairy Tail előtt. Belépünk a szokásos hangulat fogad minket. Nézzük a táblát, hogy hol is van a feladatunk. Ekkor egy fiatal szerencsétlenség botlik be az ajtón. Nyúlnék már a feladatért, de akkor velem egyszerre nyúl a srác is. Minketten megragadjuk a papírt.
- Figyelj, én ezt a feladatot már rég kiválasztottam, nem csak, úgy hirtelen fogtam. Szeretnék nem balhézni és elvégezni a feladatot. -mondom hidegvérrel.

Nos ott álltok a küldetésfalnál.Farkasszemet néztek.Majd egy elég éles szócsata folyik köztetek.Katso Saracor-nak kezd megtetszeni Deniel személyisége és azt javasolja menjetek el együtt a küldetésre.Majd csak úgy mellesleg megjegyzi hogy nem néz ki sokat ebből az alakból és jót mulatna ha látná ahogy legyőzik.Nos ha mindent elrendeztetek indulás Kunigi felé.Út közben egy kicsit elbeszélgettek majd elég rövid idő alatt(vagy csak annak tűnt) megérkeztek a kiszemelt városban.Az utazás eszközét rátok bízom.

A srác eltökéltnek tűnt, mereven és ridegen állt. Farkasszemet néztünk, és elkezdem mondani hogy teljes mértékben képes vagyok figyelmen kívül hagyni a véleményét, és hogy simán elviszem a küldetést. Erre ő a maga igazát kezdte mondani, hogy nem vihetem el a küldetést, mert az neki kell. Úgy gondoltam nem érdekel hogy mit pampog elveszem a küldi-t és futok. Ám mikor nyúltam érte rám szólt hogy ne merjem elvinni. Erre én azonnal visszavágtam hogy nem tudna ellene mit tenni. Kisebb vita alakult ki köztünk, amit a céhmester Makarov szakított félbe, azzal az ötlettel, hogy mi lenne ha együtt mennénk. A másik srác farkasa, megszólalt (úristen beszélő farkas!) hogy neki tetszik az ötlet, és nem néz ki belőlem túl sokat.
~Na még egy ilyen dögöt! Persze még hogy nem néz ki belőlem sokat! na majd meglátjuk!!!~ Felháborodásomban azonnal belementem hogy együtt menjünk el. Hagytam hogy elvegye a küldetést, majd követtem. Elmentünk a vasútállomásra, és felszálltunk egy vonatra.
A vonat unalmas volt, ezért ha már egyszer úgyis vele kell utaznom, legalább tudjak róla valamit...
-Amúgy az én nevem Deniel L. Alkaera- mondtam-Téged hogy szólíthatlak?
-Katsu Inozuke- felelt tömören. Már ebben a pillanatban láttam, hogy nem lesz tartalmas a beszélgetés, de azért próbálkoztam.
-Vannak ismerőseid vagy rokonaid a klánban, vagy semmilyen kapcsolat nem fűz ide?-
-Nincsenek, magamtól jöttem.- Felelte nyugodtan halkan.
-De vannak mágia használó családtagjaid, vagy azt is magadtól tanultad?- kezdtem a faggatózást, mert ez már eléggé érdekelt, ám a válasz annyira meghökkentett, hogy arról is megfeledkeztem hogy nem kaptam IGAZI választ:
-És neked?- Csak ennyit kérdezte, de úgy hogy azt hittem hogy már válaszolt előtte.
-Nem nekem nincsenek. A szüleim meghaltak méh kiskoromban...-mondtam és egy kicsit elhallgattam.

Nem tudom, hogy miért kell együtt mennünk! Megtudom oldani egyedül is a küldetést! Ha már a céhmester Makarov és Saracor is erősködik, hogy menjünk együtt, akkor mit lehet tenni. Hiányzik nekem ez a szerencsecsomag? Kérdeztem magamtól a költői kérdést, de mindegy, mert együtt mentünk. Az út se volt túl kellemes. A vonaton belőlem próbált információt kihúzni az életemről, nem mintha köze lenne hozzá, de hála az égnek a vonat megállt. Végre megérkeztünk. Már nagyon rossz volt a kínos csend is. De mit tegyek, ha nem akartam beszélgetni vele. Sietősen leszálltam a vonatról Deniel meg jött mögöttem, ugyanabban a tempóban. Mögötte Saracor ugrik le. A vonat személyzete kissé rettegve és ijedt képpel néztek utánna. Ahogy a peronon volt, egy nő kezdett el síkitani mások csodálkozva bámultak vagy ami valószínűbb, rettegve. Nem a legkellemesebb látványt kelti az emberekben, főleg hogy a hétköznapi farkasoknál testesebb.
- Kellett nekem eljönnöm! -morgolódott halkan Saracor.
Ezután mellémszegődött jobb oldalra, balra pedig Deniel.
- Legalább világot látsz! -mondtam.
- Szarok rá! Mintha nagyon érdekelne mi zajlik a világban! Folyton a kajával zsarolsz!
- Te a kajával zsarolod? -szólalt meg Deniel.
- Mivel mással! Más nagyon, úgy se kell neki! -mondtam szemrehányóan.
- Szerintem ezt most befejezhetnénk! -szólalt meg Saracor.
Közben nagy ívben kerültek el minket.
- Eléggé kerülnek minket! -szólalt meg Deniel.
- Vagy nem tetszünk nekik, vagy büdösek vagyunk! De ez inkább Saracor! -mondtam halál nyugodtan.
- Ezt a szakállas poénodat is nagyon megbánod! -fenyegetett meg Saracor.
- Úgy ahogy az összes többit. -mondtam.
Idő közben megérkeztünk a kereskedőkhöz. Egy hatalmas épület állt előttünk. A házat szobrok és oszlopok díszítették. Normál ember módjára Deniel bekopog a hatalmas sötétbarna tölgyfaajtón. Egy komornyik szerű emberke nyitott ajtót. Fekete öltönyben és selyemnadrágba volt. Az öltöny alatt egy fehér ing.
- Jó napot! Mi a feladat után szeretnénk érdeklődni! -mondta Deniel.
- Jó napot! Fáradjanak beljebb! -mondta.
Az épület hatalmas. Bent vörösszönyegre tettük rá a lábunk. Csoda, hogy nem vetették le velünk a cipőt. Olyan tisztaság és rend volt ott. Egy lépcső vezet felfelé, ahonnan még szebb a látvány. Bőrkanapék, kandalló. Minden, ami kell a gazdagoknak. Egy terembe vezetett be minket, ahol már vártak minket. Saracor látványa mindenkit meglepett, csak a komornyikot nem. Lehet, hogy nem volt túl jó a látása.
- Jó napot! Mi vállaltuk el a Fairy Tailből a küldetést! -mondta Deniel.

Nos a teremben ahol álltok több férfi ült veletek szemben.Kicsit furcsa tekintettel mérnek fel benneteket.
Valószínűleg nem néznek ki belőletek sokat.
-Üdvözlet néktek-Szólalt meg az egyikük-Mi vagyunk a város kereskedő céhe.A miénk volt a titokzatos tárgy amit elloptak.
Majd elkezd mesélni és elmondja hogy egy romvárosban találtak egy hihetetlen erejű lacrasyma ami körülbelül 200 másik erejével ér fel.
-Most hogy mindennel tisztában vagytok szeretnénk ha minél hamarabb munkához látnátok.Nem szólunk bele a nyomozásotokba de szerintünk érdemes lenne elmenni a romvárosba ahol találtuk a kristályt.-Mondta miközben átnyújtott egy térképet a környékről.

Mikor megálltunk Katsu sietve leugrott, én felvettem a tempóját, és mellé balra álltam. mögöttünk jött a farkas szerű izéje, amitől nem tudom miért mindenki irtózott. Szerintem semmi furcsa nincs benne, mondjuk én láttam már sárkányt is, ezek után nem túl sok dolog van aminek a látványa megtudna rázni. Útközben hallgattam ahogy veszekednek, de az még engem is meglepett hogy kajával zsarolta a farkasát. Odaértünk a kereskedők házához, előreléptem, és bekopogtam. Egy komornyik szerű emberke nyitott ajtót. Fekete öltönyben és selyemnadrágba volt. Az öltöny alatt egy fehér ing.
- Jó napot! Mi a feladat után szeretnénk érdeklődni! -mondtam
- Jó napot! Fáradjanak beljebb! -mondta.Az épület hatalmas. Bent vörös szönyegre tettük rá a lábunk. Csoda, hogy nem vetették le velünk a cipőt. Olyan tisztaság és rend volt ott. Egy lépcső vezet felfelé, ahonnan még szebb a látvány. Bőrkanapék, kandalló. Minden, ami kell a gazdagoknak. Egy terembe vezetett be minket, ahol már vártak minket. Saracor látványa mindenkit meglepett, csak a komornyikot nem. Lehet, hogy nem volt túl jó a látása. Itt ismét és léptem elő:
- Jó napot! Mi vállaltuk el a Fairy Tailből a küldetést! - Szavaim hallatára még ez a néhány ember is aki eddig nem, felénk fordult. Méregetni kezdtem minket, látszott, hogy nem néznek ki belőlünk sokat.
-Üdvözlet néktek-Szólalt meg az egyikük-Mi vagyunk a város kereskedő céhe.A miénk volt a titokzatos tárgy amit elloptak.- mondta, majd azt mesélte el hogy egy romvárosban találták a hihetetlen erejű lacrasyma ami körülbelül 200 másik erejével ér fel. Látszott rajta a kapzsiság mikor kimondta azt a rész hogy 200 másik erejével. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre csak figyeltem tovább...
-Most hogy mindennel tisztában vagytok szeretnénk ha minél hamarabb munkához látnátok.Nem szólunk bele a nyomozásotokba de szerintünk érdemes lenne elmenni a romvárosba ahol találtuk a kristályt.-Mondta miközben átnyújtott egy térképet a környékről.
-Akkor engedelmükkel máris nekilátunk felkeresni ezt a lacrasymát- mondtam majd elvettem a térképet, megfordultam, és miközben elhagytam a termet intettem Katsunak hogy ő is jöjjön. A komornyik kikísért minket, majd bezárta a kaput.
-Na innen hogyan tovább?- Kérdezte Katsu.
-Természetesen elmegyünk a romvárosba!- feleltem majd elindultam...

Ennyi mohó embert. Tönkre teszik a társadalmat. Ilyen emberektől kellene megszabadulni. Nem firtattam a kapzsiságukat, mert nekünk is szükségünk van a fizetségre. Viszont az nagyon szíven szúrt, hogy nem néznek ki belőlünk sokat. Gyilkos tekintettel szemléltem őket és hasonló gondolatok jártak a fejemben is, de végül visszazökkentem a valóságba, amikor Alkaera intett, hogy menjünk.
-Na innen hogyan tovább?- kérdeztem.
-Természetesen elmegyünk a romvárosba!- felelte, majd elindult.
Saracor szorosan mellettem jött és kiléptünk az épületből. Deniel vezetett minket, mert nála volt a térkép. Nem volt határidő megtalálni a lacryzmát, ezért nem zavart, hogy ő vezet, de jobb ha ezt nem szokja meg. Nehogy már azt érezze, hogy befolyásolni tud engem. Ha véletlenül megpróbál irányítani engem, akkor szétrúgom a seggét. Idővel a város is változni kezdett. Kezdtünk a szegények negyedébe érkezni. Sok sovány gyerek játszott egy labdával az utcán, és néhány nő teregette a friss mosást. Az épületek eléggé rossz állapotban vannak. Csoda, hogy otthonnak lehet ezeket a kis viskókat nevezni. Nem kellett sok idő és megérkeztünk a romvárosba.

Akkor hát elindaltatok az felé a híres romváros felé.Út közben a városon haladtok át ami Denielt már nem igazán tudja meglepni ám Katsut lenyügöznie hihetelen város nagysága és mindennapi élete.Amint kiértetek a városból egy kisebb időkieséstek van ugyan is valaki Denielnek adta és neki a tályékozodási képessége sajnos nincs éppen a toppon(értem ez alatt hogy még egy egyirányú utcában is eltévedne)Nos miután leküzdöttétek a nehézségeket és sikeresen megérkeztetek a romokhoz.A romokon látszik hogy nemrég át volt kutatva.Nagy levegőt vesztek majd neki indultok az ismeretlen romoknak.

Elindultunk a romok felé...
-Tényleg nem tehetek róla! Esküszöm hogy a térkép a rossz! A kör alakú ház után balra fordultunk és a térkép szerint itt egyenesen lehetne menni!-Mentegetőztem Katsunak akit ez láthatóan nem hatott meg.
-Azonnal add ide a térképed!-Mondta, de úgy hogy nem emelte fel a hangját, teljesen nyugodtnak tűnt, ám mégis olyan volt, mintha ordított volna.
-DEHOGY ADOM!- Amint ezt kimondtam, ki is tépte a kezemből.
-Látszik rajtad hogy nem tudod hogy kell egy térképet olvasni...-morogta
-Dehogynem! És amúgy is egy térképet nem olvasni kell hanem nézni!- vágtam vissza diadalmasan. Ő nem felelt csak elindult. Én követtem de még magyarázkodtam közben.
-Tényleg nem direkt csináltam! Pont úgy mentem ahogy a térképen van de szerintem ez a kereskedők trükkje! Tuti hogy ők akarnak kib**szni velem és ezért rossz a térkép!- Ha Katsunak az volt a stratégiája hogy ha nem felel kuss lesz, akkor bejött neki. Nem szóltam többet. Katsu tudta merre megy, pillanatok alatt a romvárosba értünk. Nem vagyok nagy térképÉSZ ám sokáig éltem az erdőben, és amint megláttam a romokat rájöttem hogy valaki nemrég járt itt.
-Te Katsu! Itt még van valaki! Érzem a szagát.-mondtam
-Igen? Akkor mutasd az utat.-Mondta
-Hát... Nem tudom hogy pontosan hol van vagy vannak, ám körülbelül tudok irányt, meg asztán azt sem tudom merre kell menni hogy odaérjünk...
-Ne beszélj! Indulj!- adta ki az utasítást Katsu, és valami olyasmi is volt a hangjában, ami azt parancsolta hogy tegyem amit mond. Elindultam a romok közé, mindig arra mentem ahonnan a legerősebben éreztem a szagot. Végülis itt nem kellet sokat gondolkodni, Csak menni úgyhogy ez jól ment...Hirtelen Katsu hangját hallottam:
-Állj! Gyere ide ezt nézd meg!- mondta Katsu, visszanéztem, és láttam hogy egy lyuk van a földön...

Elindultunk a romok felé, de teljesen máshol jutottunk ki, mint ahova kellett volna menni. Ez a tökkelütött nem tud térképet használni. Mérgelődök magamban egy kicsit.
- Tényleg nem tehetek róla! Esküszöm hogy a térkép a rossz! A kör alakú ház után balra fordultunk és a térkép szerint itt egyenesen lehetne menni! -mondta.
- Azonnal add ide a térképed! -mondtam, de úgy hogy nem emeltem fel a hangom, teljesen nyugodt arckifejezést vágtam, pedig eléggé dühös voltam.
- DEHOGY ADOM! - mondta Deniel.
Nem fecséreltem az időt, rögtön ki is kaptam a kezéből a térképet.
- Látszik rajtad hogy nem tudod hogy kell egy térképet olvasni... -morogtam.
- Dehogynem! És amúgy is egy térképet nem olvasni kell hanem nézni!- vágott vissza diadalmasan.
Én nem feleltem, csak elindultam a helyes irányba. Deniel követett de még magyarázkodott közben. Nem nagyon tud meghatni.
- Tényleg nem direkt csináltam! Pont úgy mentem ahogy a térképen van de szerintem ez a kereskedők trükkje! Tuti hogy ők akarnak kib**szni velem és ezért rossz a térkép!
Reméltem, ha nem szólok hozzá, akkor végre befogja a száját, ami sikerült is. Egy idő után nem szólt többet. Tudtam merre megyek, pillanatok alatt a romvárosba értünk.
- Te Katsu! Itt még van valaki! Érzem a szagát.-mondta Deniel.
- Én is érzem! -szólalt meg Saracor.
Deniel az valami kutya, vagy mi? Érzi a szagát. Ez egy vicc.
- Igen? Akkor mutasd az utat. -mondtam.
- Hát... Nem tudom hogy pontosan hol van vagy vannak, ám körülbelül tudok irányt, meg aztán azt sem tudom merre kell menni hogy odaérjünk...
-Ne beszélj! Indulj!- adtam ki az utasítást.
Elindultunk a romok közé. Oda súgtam Saracornak, hogy figyelje a szagokat, nehogy megint eltévedjen ez az idóta. Egy rövid séta után egy tátongó lyukat láttam a földön.
- Állj! Gyere ide ezt nézd meg!- mondtam.

Leereszkedtek a lyukba amit találtatok.Egy sötét egyirányú alagútba jutottatok.Ha párhuzamot akarnátok vonni kb olyan sötét mint Deniel tehát nagyon.Azonban alighogy elindaltatok Katsu felbuksz valami kiálló tárgyban a földben.Amikor lehajolsz hoyg felvedd abból a célból hogy elhajítsd amilyen messzire csak tudod tudatosulk benned mit is fogdosol éppen:egy fáklyát.Valahogy tüzet csiholtok ezt rátok bízom hogy majd folytatjátok utatokat.Már egy jó ideje gyalogoltok az alagútban Deniel kikészítette Katsut.Azonban váratlanul a föld megmozdul körülöttetek majd hirtelen két föld gólem jelent meg.(Mindkettőnek 240 varázsereje van).

Visszafutottam és beleugrottam a lyukba. Miközben futottam vissza Katsu épp mondani akarta hogy ne ugorjak le egyből mert nem tudjuk mi van lent, ám ezt későn hallottam meg. Leérkeztem, körbenéztem, és kib*szottul nem láttam semmit, ám semmi nem támadott meg úgyhogy szóltam Katsunak hogy jöhet. Leugrott, majd a szagot követve elindultam. Hirtelen Katsu belerúgott valamibe, amiről kiderült hogy fáklya.
-Add ide egy pillanatra- mondtam Katsunak mivel meg akartuk gyújtani.
-Még mit nem a végén elveszted!- mondta amiben persze nem volt igaza...
Úgy döntöttem inkább azt teszem amit ő tett nagy levegőt vettem, kitéptem a kezéből, majd:
-Lightning Dragon Claw!-által a kezemet elborító villámokkal meggyújtottam a fáklyát. Vissza adtam Katsunak, majd továbbindultam.
-Hihetetlen milyen sötét van itt...-mondtam Katsunak, nem is törődve avval amit mond már ha egyáltalán mondott valamit.
-És hideg is van.- fojtattam a nyilvánvaló dolgok sorolását.
-És mindenütt csak föld van. Annyira büdös hogy alig érzem annak a szagát akit követünk...- És ez így ment eléggé hosszú ideig.
Ahogy épp azt ecseteltem milyen finom a mákos pite alakú zselés rágóközepű vaníliás cukorka, hirtelen kettő föld gólem olvadt elő a földből.
-Tiéd az egyik, enyém a másik!-mondtam Katsunak mielőtt bármit is szólhatott volna.
-Lightning Dragon Claw!- mondtam majd nekiugrottam a hátrébb lévő gólemnek. Ennek az az apró következménye volt hogy fél pillanat alatt szétzúztam a gólemet, és továbbrepültem a járatban, neki egy falnak. Onnan lecsúszva vettem észre, hogy egy csekély 5 méter különbség van az alagút azon része között amin én állok, és amin Katsu, így szegénynek egyedül, vagyis a kutyájával együtt kell elintéznie a másik gólemet.

Körül kellene nézni mielőtt bemászunk a lyukba. Ekkor az idióta egyből beleugrott. Nem elég, hogy sötét van és nem lát semmit, de ennyire felelőtlenül cselekedni. Akár veszélybe is sodorhatja a feladatunkat. Az nem érdekel, hogy magát kinyiratja, de a feladatot ne veszélyezetesse. Kellett nekem egyből logikusan gondolkodni. Utolsó reakcióm csak egy elfojtott kiáltás volt.
- Várj!!!
- Gyere le! Nincs semmi veszélyes lent! -kiáltja fel.
Úgy mondja, mintha lenne más választásom. Nem volt mit tenni, utánna ugrottam én is. Saracor csak utánnam kiált.
- Ne várd, hogy én oda leugrom! Én itt kint megvárlak titeket!
- Inkább őrizd a lyukat, hogy senki se be, se ki ne jusson! -kiáltottam fel.
-Jól van! De parancsolgass! -morogja.
Korom sötét volt és Deniel elindult. Ekkor belerúgtam valamibe. Felvettem és tapintásra egy fáklyának éreztem.
-Add ide egy pillanatra! - szólt nekem Deniel.
-Még mit nem, a végén elveszted! -mondtam bosszúsan.
Ő kikapta a kezemből a fáklyát.
-Lightning Dragon Claw! -mondta Deniel.
Ez által villámokkal borította be a kezét, amivel meggyújtotta a fáklyát, majd ismét a kezembe nyomta. Még nem láttam ilyes fajta mágiát. Az őselemi mágiát ismerem, de villám mágia. Látványos és hatásos. Persze ámulatomat nem mutattam ki, hanem maradtam a nyugodt fapofánál. Tovább indultunk a sötét lyukba. Egy ilyen helyen tudnám otthon érezni magam.
-Hihetetlen milyen sötét van itt... -mondta Deniel.
Ezért vanitt a fáklya nem? Hogy ne legyen sötét. Ekkora egy homályt.
-És mindenütt csak föld van. Annyira büdös hogy alig érzem annak a szagát akit követünk... -mondta tovább.
Elkezdte épp azt ecseteltni, hogy milyen finom a mákos pite alakú zselés rágóközepű vaníliás cukorka, hirtelen kettő föld gólem olvadt elő a földből.
-Tiéd az egyik, enyém a másik! -szólt Deniel.
- A számból vetted ki a szót! -mondtam.
Lightning Dragon Claw!- mondta majd nekiugrott a hátrébb lévő gólemnek. Ennek az az apró következménye volt hogy fél pillanat alatt szétzúzta a gólemet, és továbbrepült a járatban, neki egy falnak. Közben én se tétlenkedtem, mert a másik gólem készült lesújtani.
- Birth of a Demon! -kiáltottam.
A két karomat átalakítottam a bennem lakozó démonéra. A karok szürkészöldek voltak. Összeöklöztem a gólemmel, akinek a kézfeje megrepedt. Ekkor a másik kezemmel a kezét a földre csaptam, majd azon futottam a feje felé. Rendkívül lomha, viszont annál strapabíróbb volt. Ráütöttem a fejére, amitől hanyatt dőlt és hatalmas porvihart kavart. Folyamat ütöttem a fejét, de elfeledkeztem az ökléről. Reflex szerűen keresztbe tettem a kezemet és a hatalmas ütéstől a falnak vágódtam. Erre eléggé bedühödtem és addig ütöttem, amíg darabokra nem hullott. El tartott egy darabig, de sikerült. Eléggé kimerültem, de ezt nem szerettem volna, hogy Deniel lássa. Ezért úgy csináltam, mintha semmi bajom nem lenne és utánna mentem.

Sikeresen megtaláltátok egymást és folytatjátok az utatokat a barlangrendszerben.Deniel a szokásos módon Katsu idegeire megy(nemcsak az övére).Katsu egyre nehezebben tudod titkolni a sérülésedet de Deniel nem vesz észre semmit egyenlőre.Már majdnem egy óra telt el azóta hogy találkoztatok a gólemekkel(ez az idő Deniellel már eléri a középkori kínzás )Hirtelen egy nagy terembeértek ahol egy furcsa ruhájú ember sétálgat.Kicsit molett és egy idétlen esernyőt fogdos.rátok néz és ezt mondja:
-Jó estét a nevem Earl!-

Megvártam míg Katsu utolér, majd tovább indultunk.
-Éhes vagyok...- mondtam- Nincs nálad egy kis cukor?-
Kérdéseimre ismét nem válaszolt.
-Most azt játszod hogy addig hallgatsz míg én is elhallgatok? Hát az nem fog össze jönni!- jelentettem ki, és tovább beszéltem, nagyon belemerülve. Kijelentésem ellenére mégis sikerült, sajna ő volt a türelmesebb és ezzel megtört. Elhallgattam és csak mentem előre. Leszedtem egy darab kavicsot, és azzal hajigáltam a falat. Közben néhány viccet meg ilyeneket megpróbáltam bedobni, ám ez nem sikerült, Katsu nem vette a lapot. Hátrafelé sétáltam, és ezért felbuktam. A teremben ahova beestem, egy furcsa ruhájú ember sétálgat.Kicsit molett és egy idétlen esernyőt fogdos.rátok néz és ezt mondja:
-Jó estét a nevem Earl!- Felpattantam, majd azt mondtam:
- Jó estét az enyém Deniel! Örülök a találkozásnak!-mondtam felderült arccal.

Sikerült utolérnem Denielt, de ismét jött a hülyeségeivel.
-Éhes vagyok... Nincs nálad egy kis cukor? -szólt hozzám.
Óóó, hogy halna itt éhen. Már lassan tényleg kivisz az észből és lecsapom a francba. Minek kell egyfolytában engem idegesíteni? Fortyogtam magamban, de nem szóltam hozzá, hátha bejön az ami eddig. Ha nem szólalok meg, akkor ő is csendben marad. Sikertelenül maradtam csödben, mert folyamat dobálta felém az idióta vicceit. Egy idő után végre megtört és abba hagyta a pofázást. Ez az okos hátrafelé ment és hanyatt esett be egy terembe. Utánna léptem és mindkettőnk tekintete egy dagadt, fura ruhás fazonon akadt meg, akinek a kezében egy esernyő volt.
-Jó estét a nevem Earl! -mondta.
Ki a frász ez? Nagyon valószínű, hogy tőle kell majd megszereznünk a lacrasymát vagy őt kell legyőzzük, hogy tovább juthassunk.
- Jó estét az enyém Deniel! Örülök a találkozásnak! -szólalt meg Deniel.
Hogy lehet ez ilyen ostoba?! Bemutatkozik, amikor nem is tudjuk, hogy barát vagy ellenség. Van gy olyan érzésem, hogy nem bratyizni akar velünk.
- A lacrysmáért jöttünk! -szólaltam meg, erőteljes hangon. Ha nem adja oda, akkor kénytelenek vagyunk erőszakkal elvenni! -mondtam félelmetesen.

-A lacrysmáért?-visszhangozta furcsás vidám hanggal majd mosolyogva így felelt:-Azt sajnos nem adhatom át.Szükségem van az energiájára hogy elindítsam a tervemet.Mellesleg a kereskedőknek fogalma sincs arról hogy mihez kezdhetnének vele.Olyan gyorsan mozdult hogy észre sem vettétek.Deniel mellett termett és mielőtt bármit tehetett volna egy sötét energiagömböt lökött az arcábamajd kisebb repülés után a fal tompította a sebességedet de sajnos nem eléggé ahhoz hogy teljesen megállj tehát ha nem jött volna le átrepültél a falon.A támadás erejétől függetlenűl csak a fal átszakításával szereztél sebeket.Katsu a melleted álló Erl-re veted magad de ő egy könnyed mozdulattal ellenáll.Miután Deniel vissztér rájöttök hogy egyedül nem bírjátok legyőzni tehát valahogy csapdába kell csalnotok.(Erl varázsereje 750).

- A lacrysmáért jöttünk! -szólalt meg Katsu, erőteljes hangon.- Ha nem adja oda, akkor kénytelenek vagyunk erőszakkal elvenni!
-A lacrysmáért?-visszhangozta furcsás vidám hanggal majd mosolyogva így felelt:
-Azt sajnos nem adhatom át.Szükségem van az energiájára hogy elindítsam a tervemet.Mellesleg a kereskedőknek fogalma sincs arról hogy mihez kezdhetnének vele.-Olyan gyorsan mozdult hogy észre sem vettem. A következő emlék hogy egy lyuk előtt fekszem. Összeszedtem az elhagyott fogaimat, kettőt vissza is tettem a helyére, majd átmásztam a lyukon. A fickó túl erős volt ahhoz hogy egyedül verjem el. Katsu mellé álltam, mire közölte velem hogy túl erős ahhoz hogy bármelyikünk is egyedül verje el ezért kettőnk együttes ereje kell.
-Kezdjük akkor! Lightning Dragon Claw!- ordítottam majd nekirohantam, ám csak a figyelmét akartam elterelni. Balról felé szaladtam, rúgtam egyet, majd vissza ugrottam. Eközben Katsu a másik irányból támadott, amire számított az öreg, ám Katsu támadását ugyan kivédte, de arra már nem számított hogy újra támadok.
-Lightning Dragon Roar!- mély levegőt vettem, ráokádtam a villámokat, majd még a villámok takarásában felé rohantam. A villámok kis része eltalálta, de a maradékot kivédte, viszont abszolút meglepte hogy én is rögtön támadok. Kivédte az első kettő ütésem, majd olyat kaptam a gyomromba hogy megállt a lábam a levegőben. Elkapta, majd a falhoz vágott. Kicsit magamhoz tértem és újra rá támadtam...

Figyelmet szeretnék kérni!
az ellenfeletek erejét még akkor határoztam akkor Katsu még csak 250-es varázserővel rendelkezett ebből adódik a számok közti különbség
tehát az ereje 985

- A lacrysmáért? Azt sajnos nem adhatom át. Szükségem van az energiájára hogy elindítsam a tervemet. Mellesleg a kereskedőknek fogalma sincs arról hogy mihez kezdhetnének vele. -válaszolta Earl.
Olyan gyorsan mozdult hogy észre sem vettük.Deniel mellett termett és mielőtt bármit tehetett volna egy sötét energiagömböt lökött az arcába, majd kisebb repülés után átrepült a falon. Earl szinte mellettem állt, ezért nem változtam át, hanem egyből neki estem. Megpróbáltam megütni, de hiába, mert könnyedén kitáncolt a csapásom elől. Már az elején feltételeztem, hogy nagyon erős, de egyedül nem tudunk elbánni vele. Együttes erővel kell legyőzzük. Időközben Deniel is visszatért. Csoda, hisz átszakította a falat. De jó, hogy itt van, mert eléggé nagy sza*ban lennék.
-Kezdjük akkor! Lightning Dragon Claw!- ordította majd a fura kinézetű Earlre támadt. Balról felé szaladt és rúgott egyet, majd vissza ugrott. Éreztem, hogy itt a lehetőség és kihasználtam a pillanatot.
- Birth of a Demon! -kiáltottam.
A szörnyű fájdalomhoz hozzászoktam már, ami ezzel jár. Kisebb felüvöltést hallattam, de én már is a másik irányból támadtam. A démon teljes alakját vettem fel. Látta, hogy támadni fogok, de nem számított a látványra. Eléggé ledöbbent és megijedt. Egy fekete gömbbel védekezett, ami a karomat eltaszította. Denielre nem is igazán számtott, hogy még egyszer támadt, de ha észre is vette volna, akkor se tudta volna kivédeni, mert velem volt elfoglalva. Deniel villámokkal körülvett ökle az arcán csattant Earlnek. Deniel csak most vette észre torz külsőmet, ami őt is meglepte, de nem volt idő csodálkozni. Earl igaz, hogy a falban kötött ki, de dühödt vadként támadt ránk. Ismét fekete energiagömböket lőtt felénk, de most tömegével száguldott felénk. A hirtelen tehetetlenség helyett rögtönöztem. Egy hatalmasat ütöttem a földre, amitől derékmagasságig felgyűrödött a talaj és ott húztuk meg magunkat, de ez nem bizonyult elégnek, mert a sok energiagömbtől darabokra hullott. Jó pár energia göm elől próbáltunk kitérni, de eltaláltak. Mind a ketten freskót alkottunk a falon. Hatalmas erejű energia gömbök jöttek felénk, ami idővel, de egyre beljebb löktek a falba. Nem volt a túloldalt másik terem, ezért nem repülhettünk túl rajta. Egyszer csak abba maradt az energiagömb zápora. Éreztem a testemen a temérdek fájdalmat, de csak nevetni tudtam. Earlnek már szinte semmi ereje nem maradt. Minden erejét ebbe a támadásba fektette. Mind a ketten kimásztunk a falból. Csak hulott utánnunk a törmelék. Vadító üvöltésbe kezdtem és megrohamoztam. Egy energiagömb szállt felém, amit az öklömmel megfogtam és elenyészett a kezembe. Deniel hirtelen mögé került és villámló lábaival oldalba rúgta, amitől pár métert repült, de talpon maradt. Egy porfelhő keletkezett körülötte, ezért kihasználtam a helyzetet és én is rátámadtam. Hajtott a bosszúvágy, hogy lesújthassak rá. Egy hatalmas ütést mértem a testére és egy falban kötött ki. Talán eltört még néhány bordája is. Csoda, hogy nem esett szét a kóceráj. Éreztem, hogy az ürge már nem sok vizet kavar, ezért visszaváltoztam. Oda léptem a férfihoz, de eszméletlen volt. Miért kellett ekkorát üssek? Megakartam kérdezni, hogy merre van a lacrysma.
- Én itt maradok és őrzöm, nehogy meglépjen! Te addig keresd meg a lacrysmát! -mondtam Denielnek.
Még mielőtt távozik, azért átkutatom az alakot, hátha magánál tartja.

Deniel elindult hogy körbenézzen a szobában ám ekkor Katsu azt érzed hogy valaki erősen ráfog a lábadra .
-Ejnye ejnye ez egy kicsit meglepett.De mit csinálhat egy démon emberi testben?-mondta erl majd szép lassan felállt.Ahogy nézed mintha valami furcsa lenne .Mintha szürke lenne a bőre.
-Nem gondoltam hogy valaha egy démon ellen fogok harcolni.Ezek szerint már nincs miért visszafogni magamat.
Megfogott és elhajított Deniel után majd a furcsa esernyőjével suhintott egyett ami ennek hatására egy karddá változott át(kép)majd villámgyorsan nektek ugrott és mielőtt reagálhatatok volna már katsunál volt és hatalmasat sújtott a kardjával.Azonban ahelyett hogy két darabba estél volna csak a fájdalmat érezted...

Amíg Deniel elindult megkeresni a lacrysmat, Earl megragadta a lábam.
- Ejnye, ejnye, ez egy kicsit meglepett.De mit csinálhat egy démon emberi testben? -mondta, majd lassan felállt.
Egy furcsa érzés fogott el ahogyan ránéztem. Úgy tűnt, mintha szürke lenne a bőre.
- Nem gondoltam hogy valaha egy démon ellen fogok harcolni.Ezek szerint már nincs miért visszafogni magamat. -szólt hozzám.
Valamitől furcsán megnőtt az ereje. Mi lehet ez? Ekkor egy röpke mozdulattal Deniel után vágott, majd előttem termett és a karddá vált esernyőjével hasított egyet. Én már csak arra eszméltem, hogy a felsőtestemet fájdalom tölti el. Az egészet felvágta, mégsem tett külső vágást. Kicsit homályos lett minden, de utolsó leki erőmmel felvettem ismét Beliar alakját.
- Birth of a Demon! -kiáltottam.
Ezek után a fájdalom némileg eltompult. Bősz vadként üvöltöttem fel és láttam a szomorú valóságot. Ő is azon sorson van, mint én. Ő belé is egy démon van zárva. Ő is humanoid szerű démonnal rendelkezik, mint én. De ezt, akkor sem hagyhatom annyiban! Ahogy láttam, Deniel már akcióba is lendült.
- Lightning Dragon Claw! -kiáltja.
A villám ökleivel próbálta megütni, de keresztbe tette két kezét és pár métert hátracsúszott.
- Csak ennyi, amit tudsz öcskös! -mondta Earl Denielnek.
- Deniel! Nem szabad megölnünk! Ha megöljük, akkor kiszabadul a démon a testéből és akkor végünk! -kiáltottam oda mély és eltorzult hanggal.
Megrohamoztam szavaim után a férfit, aki a kardjával ismét felém sújtott. A kezemmel hárítottam azt, mivel az olyan kemény, mint az edzett acél. Ekkor Deniel egy hatalmas rúgást intézett villámló lábfejével Earl testére, amit hárított. Egy szörnyű érzés hasított belém. Éreztem a démon megpróbál fellül kerekedni az elmémen. Nem hagyhatom! Deniel továbbra is küzdött Earlel, de egyedül semmi esélye. Ha visszaváltozok, akkor meg segíteni nem tudok neki. Muszáj kitartsak. A korlátjaimmal küzködve, de felálltam és ismét harcba szálltam Earlel. Deniel a villámló öklével egy hatalmasat suhint Earl felé, aki a kardjával hárította azt. Ezek után gyomorszájba rúgta Denielt, aki pár métert hátrébb repült. Én megpróbáltam a levegőből ugorva megütni Earlt, aki ismét a kardjára hagyatkozott. A másik karjával próbálta a kardját megtámasztani, ami sikerült neki, de egy kisebb kráter keletkezett az ütés hatására. A férfi elneveti magát, majd ismét egy rúgással próbálkozik, ami elől kitértem, de utánna egy erős fekete energiagömb elrepített távolra. A nevetés hamar alább maradt, amikor a kard pengéje darabokra hulott. Ekkorra már teljesen elburult az elmém. Még volt lélek jelenlétem, de az erő kezdett kitaszítani. Annyira még tudtam összpontosítani, hogy ne Denielt bántsam, hanem Earlel küzdjek. Veszett vadként felbömböltem, majd az erőm kezdett növekedni és Earl felé rontottam...

Katsu kiadta a parancsot, elindultam megkeresni a lacryzmát, és hirtelen Katsu utolért. Hátranéztem, És láttam hogy ott áll earl egy kardal a kezében és pont kettévágta Katsut. Aki valamiért nem esett ketté... el ne felejtsem majd megkérdezni hogy csinálta... hirtelen feleszméltem, és észrevettem a közeledő Earl-t.
-B!Klick- ennyit halottam hátulról, mert pont mikor valaki ordítani kezdett zenét váltott a fülesem. A zene és adrenalin kombótól fel se fogtam hogy Katsu úgy néz ki mint valami démon. Igazából lehet hogy nem is érdekelt. Hogy ítélhetnék el bárkit pont én, egy sárkányölő... A zene ritmusára kezdtem cselekedni, kezdtem egy Lightning Dragon Calws-al, és hihetetlen sebességgel ütni kezdtem. Ő csak keresztbe tette a kezét és védekezett, ám még így is hátrébb toltam. Valamit szólt a csóka, ám nem hallottam. Szintén nem hallottam azt amit Katsu mondott. Earl Katsu-ra támadt amit ő hárított, ám megláttam egy lehetőséget. Earl felé rúgtam, hárította, és egy pillanatra Katsu felé pillantott. Mögé léptem, és ütni, rúgni kezdtem. Kezdeti csapásaimra nem számított, ezért betaláltak. A kisseb bénulásoknak (amelyeket ütéseim okoztak) hála még pár ütést sikerült bevinni. Felkészültem az utolsó legnagyobb ütésre, ám Earl hárította. Ezen annyira meglepődtem hogy pusztán csak a rúgását felejtettem el kikerülni. Hirtelen találkoztam régi haverommal a fallal. Mire felnéztem csak annyit láttam hogy Katsu beült a sarokba, és Earl alatt, kráter van. A kardját -Klick- sehol sem láttam. Earl úgy gondolta végleg kiütötte Katsut, ám tévedett. Katsu felpattant és elborult arccal Earlnak esett. Én sem maradtam ki a jóból: -Lightning Dragon Roar!- ordítottam. Mire a villámok odaértek, Katsu visszaült a sarokba. Earl mögé léptem, így egyszerre kapta a villámokat, és ütéseim. Nagyon legyengítettem, hisz már nem volt kardja. Készen voltam hogy fél perc alatt kiüssem, ám hirtelen kaptam egyet oldalról. Kerek szemekkel néztem körbe miközben repültem és láttam hogy Katsu támadott rám. Amint elrúgott, és ismét találkoztam a fallal, Earlnak eset, és szinte majdnem megölte. Amint tudtam felpattantam, és villámokat okádtam rá. Ezzel elválasztottam a fél holt Earltól. Azonnal mögé léptem, és hatalmas mennyiségű áramot gyűjtöttem a kezembe. Ahogy az ütésem elérte Katsu bőrét, szbadon engedtem a villámokat.
-Lightning Dragon's Stunning Blow!(Villám sárkány bénító ütése)- A villámaim végig szaladtak a testén, megzavarták az idegrendszerét, így nem tudott mozogni. Ezután pedig annyira elzsibbadt, hogy onnantól azért nem tudott mozogni. Sajnos, hogy Katsu-t kiüssem, nagyon sok erőt kellet felhasználom. Fáradtan Earlhoz döcögtem, és reméltem hogy nem áll fel. Lassan felé nyúltam hogy átkutassam a lacrysmáért...

» Magánküldetés Damien Darkstar és Deniel L. Alkaera részére
» Magánküldetés Katsu Inozuke számára: A karaván
» A Vér Arénája [Magánküldetés Orson van der Hobbelheim, Katsu Inozuke, Ralf Shaw, Kyou Heidan, számára]
» Deniel L. Alkaera
» Deniel L. Alkaera