Magánküldetés Deniel L. Alkaera és Katsu Inuzuke számára

Ahogy átkutatod a testet az hirtelen mocorogni kezd majd hirtelen szembe találod magad egy sötét energiákból gyúrt golyóval nézel szembe ami telibe talál és érzed hogy elemelkedsz a földről majd a falba csapódsz.Amit látsz az túl megy minden képzeleteden.Earl csak feláll és leporolta magát és mosolyogva ezt mondta:
-Nos ezt még gyakorolni kell de már fejlődtök-mondta mosolyogva-Most ideje távoznom.A lacrasynát megtartom ha nem nagy probléma.-és már indult is kifele közben valamit dúdolt(a dalocska:
katt!)
Deniel :Megpróbálhatod megállítani Earl bár túl sokat nem érnél az erejével szemben írd le hogy mit érzel cselekedeteidet(ha teszel valamit)
Katsu:Tehetetlenül nézed ahogy Earl elkezd kisétalni majd hirtelen azt érzed hogy a tested,a sérüléseid ellenére,magától megemelkedik és egy hang szólal meg a fejedben tehetetlenül nézed ahogy a tested megindul Earl felé és egy erőteljes hang szólal meg a fejedben:
-Ilyen gyenge lény és nekem együtt kell élnem veled!Figyeld hogy harcol valaki igazán.-A tested szinte azonnal teljesen átváltozott majd egy ütéssel elküldte(d) Earl-t a terem sarkába.Nem tudsz ellene semmit tenni bár nem is igazán akarsz.Odamegy a tested elveszi a lacrasymát hogy ne nyavalyogj annyit miatta.Majd szép lassan elkezdi pépesre verni Earl-t.Bár nemigazán kedveled de azért nem kívánod a halálát .Megpróbálsz valamit tenni de nem igazán tudod befolyásolni a tetteidet.
Deniel itt neked adok egy választási lehetőséget:
1.)Megmentheted Earl életét
2.)hagyod hogy Katsu ámokfutásba kezdjen

Earl megindult kifelé, de valamily módon a testem akaratom ellenére mozgott. Beliar! Itt gondok lesznek.
-Ilyen gyenge lény és nekem együtt kell élnem veled!Figyeld hogy harcol valaki igazán. -mondta a démon.
Nem igazán tudtam ellenkezni a cselekedetei ellen, hisz a varázserőm nagyon megfogyatkozott. Ez az oka annak, hogy Beliar tudja irányítani a testem. Felvette a démoni alakját és én tehetetlenül, csak néztem az eseményeket. Egy röpke mozdulattal Earl előtt termett és egy hatalmasat bemosott neki, amitől a terem másik végébe repült. A lacrasyma kiesett a zsebéből a talajra, de Beliart nem az érdekelte, hanem hogy megölje az ellenfelét. Hatalmas erő szabadult fel a testemben, amit nem én használtam és nem is az én varázserőm volt. Ez a bennem rejlő démoné, aki most kihasználja gyengeségemet. Beliar odalépett a férfihoz és püffölni kezdte. A talaj is elkezdett megrogyni alattuk. Én meg hiába ellenkeztem, nem tudtam semmit tenni. Még kompromisszum se jutott az eszembe, amivel megegyezhetnénk. Hiába az ellenségem, akkor sem szeretném a halálát, pedig megérdemelné. Semmi mást nem próbáltam, csak visszanyerni a testem felett az irányítást, ami nem sikerült, de nem adtam fel. Egyre csak próbálkoztam.

Nyúltam a lacryzmáért, de megtörtént amitől tartottam. Earl könnyeden egy gömbbel elintézett. Így hát ismét a fallal haverkodtam, melyből már nagyon kevés volt.-klick- Erőt gyüjtöttem magamban, hogy harcoljak. Felnéztem és azt vettem észre hogy valami Katsu féle démon közelített Earlhoz. Konkrétan olyan gyorsan, hogy alig láttam. Pillanatok alatt agyonverte Earl-t aki a halál közelébe sodródott. Lassan felálltam és Katsu felé imbolyogtam. Félúton összeestem. Megpróbáltam felállni de mindenem sajgott. Négykézlábra álltam, majd lassan kiegyenesedtem. Megpróbáltam villámokat gyűjteni:
-Lightning Dra-kevés vért köhögtem fel, majd megszédültem és a földre estem. A szemem előtt megcsillant valami. A lacryzma volt az. Odanyúltam remegő kézzel és eltettem. Katsu már majdnem megölte Earl-t. Feltápászkodtam, és minden erőmet összeszedve nekiugrottam a legközelebbi falnak hogy betörjem, ám lepattantam. Teheltelenségemben körbenéztem, és észrevettem, hogy az egyik lyuknál van egy elektromos vezeték. Azonnal odarohantam, és tömni kezdtem magam az árammal.-Klick- Teljesen felvillanyozódtam. Ám, sajnos még így sem lennék elég erős hogy leüssem az "új" katsu-t, ám ahány falat bezúztam, simán rádönthetem a kócerájt. Úgyis túlélné...
-Lightning Dragon's Stunning Blow!- ordítottam majd áttörtem a legközelebbi falat. Az épület megremegett, és megrogyott. Katsu abbahagyta Earl püffölését, és körülnézet. Itt az idő! Gyorsan Earl fölé léptem, majd a vállamra kaptam. A legközelebbi ép fal mellé ugrottam. A kupola pont akkor szakadt be, és láthatóvá vált a fény. Egy gyors lépéssel kint is voltam, pont időben mert a maradék is beszakadt. A leeső darabokon ugráltam, egész addig míg stabil talajra értem. Hátranéztem, és láttam hogy a mező ami valaha itt lehetett beomlott. Egy hatalmas kráter volt, melynek valahol a közepe felé volt egy kisebb kupac. Gondolom az ott Katsu. Hirtelen megmozdult és kitört belőle egy kéz. Annyira megijedtem, hogy észre se vettem hogy a kéz emberi, és nem démoni. Egy gyors lépéssel olyan messzire mentem amilyenre csak tudtam. Vállamon a kómás Earlal, a kereskedők házáig mentem. Leadtam a lacrytmát, bezsebeltem a díjat(el ne felejtsem katsunak adni a részét!) majd elindultam leadni Earl-t a hatóságoknak...

Nos sikeresen túléltétek az Earl-lel való találkozást
Deniel:Bár az elektromosság kicsit feldobott azért a sebesüléseidet sem veheted figyelmen kívül.Elég lassan haladsz de biztosan el tudod érni a rendőrséget hogy átadhasd nekik a foglyodat.Ám hirtelen a tested felemelkedik és egy kisebb távot átrepül míg egy fa meg nem állít.Az eszméletvesztés határán állsz még utolsó erőddel megpróbálsz fókuszálni és sikerül megnézned ahogy Earl elmegy a helyszínről.
Katsu:Érezted hogy a démon befolyása csökkent így megpróbálsz vele valami alkut kötni de nem vevő rá.Ám ekkor egy érdekes javaslattal áll elő küzdjetek meg a lelked mélyén hogy kinek az írányítása alá kerüljön a tested.Egy hihetetlenül Tágas térbe kerültök(A tereptárgyak berendezések stb. rád bízom hisz ez a te lelked Very Happy

)Egy kimerítő küzdelem veszi kezdetét.A Mágiádat tudod használni még ha nem is olyan hatékonyan mint eddig. Kb. ugyanolyan erősek vagytok.Te talán egy kicsit pihentebb vagy.A küzdelem végén te kerülsz ki győztesen ezért felébredsz és azt veszed észre hogy a falusiak kikotortak a törmelék alól.

A fenevad csak püffölte Earlt, amikor felnézett és észrevette, hogy Deniel beomlasztotta az egész helyet. Deniel felkapta Earlt, amíg a démon a kupolát bámulta. Hatalmas kőmennyiség zuhant ránk, de a démoni erő miatt, mintha semmi baja nem lett volna a testnek. Valóban nem tudom kihasználni Beliar igazi erejét. Gyenge vagyok, de muszáj megállítsam.
- Ajánlok egy alkut neked Beliar! Küzdjünk meg a belső világomban! Aki győzedelmeskedik, az uralkodik a test felett! -szólaltam meg a tudatomban.
- Minek menjek bele, ha most is irányíthatlak!? -válaszolta.
- Ha győzől, akkor egy éven keresztül átadom a testem felett az irányítást! Ha én nyerek, akkor visszahúzódsz a börtönödbe, ahová való vagy! Te is tudod, hogy hamarosan visszanyerem a varázserőm és ugyanoda kerülsz, ahol eddig voltál! -győzködtem Beliart.
- Hát legyen! Egy év alatt elpusztíthatom a világot! -mondta sátáni kacajjal a végén.
- De én azt nem fogom hagyni! -vágtam vissza.
Egy nem túl sűrű, szénné égett fákból álló erdőbe jutottam. A bokámig érő szürkésbarna füst kigyózott a talaj felszínén. A messzi távol vörös volt, mint a vér, és az eget fekete felhők borították. Hasonló lehet a pokol is. Ilyen belső világa senkinek sincs, az egyszer biztos.

Egy cikácó homályt láttam felém közelíteni, amire rögtön felvettem Beliar alakját.
- Birth of a Demon! -kiáltottam.
A testem egészét átalakítottam, majd a körvonalaiból felismertem benne Beliart. A gyerekkori emlékeket sosem tudom elfelejteni. Most végre bosszút állhatok édesapám haláláért. Én is megindultam és megrohamoztam a démont. Furcsa, de sokkal könnyedebben mozogtam, ő meg némiképp lassabb volt, mint én. Úgy tűnik, hogy a belső világom nekem kedvez. Vagy talán itt bent a bebörötnző varázslat legyengítí őt. Valószínűleg most egy szinten vagyunk. Egy savkövet száguldott felém és éppen sikerült elkerülnöm. Hát, talán mégsem lesz olyan sétagalopp, mint gondoltam. Egyre közeledtem felé és hatalmas belső harc vette kezdetét. Gyepáltuk egymást, ahol értünk. Mindketten a testemért küzdöttünk, de valahogy én mégis apám megbosszúlásával plusz erőt nyertem. Ide oda röpködtünk, mint egy madár a hatalmas pofonoktól. Amikor földet értünk, a talaj egy salak szerű repedezett sivatagra hasonlított. Harc a belső világomban közel egy órsra húzodott, de végül sikerült győzedelmeskedjek a démon felett.
- Te átkozott! Tudtad, hogy idebent gyengébb leszek! -ordította.
- Nem tudtam! De veszítettél! Add fel! Semmi esélyed sincs már! Nekem még maradt annyi erőm, hogy végleg padlóra küldjelek! -mondtam neki.
- A harc még csak most kezdődik! -mordult fel haláli nevetéssel.
Felém rontott, de egy erőteljes ütést sikerült az arára mérjek, amitől végképp kifeküdt. Hirtelen az arcomban földet és kavicsokat éreztem. Egy utolsó erőfeszítéssel a karommal a felszínre törtem, majd néhány falus kiásott. Hanyatt feküdve az eget bámultam és bosszankodtam. Deniel, ezt még nagyon megbánod! Ha lelépsz a jutalommal, akkor még meg is folytalak. Közel egy órát feküdtem volna ott még, de a falusiakra támaszkodva visszajutottam a városba. Megköszöntem a segítséget és elkezdtem keresni Denielt.

Boldogan ugrándoztam a rendőrség felé hisz -Klick!- abból a pénzből amit Earlért kapok Katsunak nem jár! Igaz hogy így lassabban haladtam, de a sebek miatt nem is lennék sokkal gyorsabb... Megálltam és mély levegőt vettem. Egy pillanatra arra gondoltam mi lehet Katsuval. Odaszóltam a legközelebbi falusinak, hogy a mezőnél omlás van küldjenek ki egy csapatot. Azonnal mindenki elindult szervezkedni. Amint üres lett a tér, hirtelen megindult felém egy fa. Bamm! Hősiesen megfejeltem a fát, majd a földet, és végül, miközben a szemem magától csukódott be, észrevettem Earl-t amint bosszúsan távozik...

Katsu keresed Denielt.Több óráig keresed amíg végül egy fal tövébe roskadva találod meg.Eléggé kivan.Tele van sebekkel.Nincs életveszélyben ám nem ártana kezelni és mi tagadás rád is rád férne egy kis pihenés.Néhány falusi rátok talált majd visszakísértek és biztosították az ellátásotokat amíg fel nem épültök.Olyan két hétig voltatok ott miután Earl elmenekült.Úgy éreztétek ideje hazamenni.Elköszöntetek a falusiaktól majd irány a Fairy Tail klánháza.

Hol van az a szemét? Muszáj egy hatalmasat bemossak neki! Morgolódtam magamba, majd bicegve keresni kezdtem Denielt. Egyik helyről botorkáltam a másikra, de sehol sem találtam. Végül rátaláltam egy fal tövébe roskadva, de nem hagytam reagálni, hanem a maradék kis erőmet arra fordítottam, hogy összeszorítsam az öklömet, hogy viszonozzam a rendességét. Egy szóval, hogy rámomlasztotta a kócerájt. Valahogy az öklösbe nem volt akkora erő, mint szerettem volna. Olyan ütés volt, mint egy lányé. Ezek után lerogytam mellé.
- Mi történt? -kérdeztem értetlenkedve.
- Elszúrtuk a küldetést?! -ez nem is kérdésnek hangzott, hanem kijelentés volt inkább.
A szerencsétlenségünkön, csak nevetni tudtam.
- Ennyire gyengék lennék? Még egy egyszerű varázslót se tudtam legyőzni, még úgy sem, hogy összefogtam veled! -morogtam magamnak.
Kicsit még üldögéltem a falat támasztva, nehogy kidöljön.
- Ha már nincs más dolgunk, akkor már haza is mehetnék! -mondtam Denielnek.
Valahogy elfogott egy érzés. Mintha elhagytunk volna valamit.
- A lacryma megvan? -kérdeztem.
Ha megvan, akkor megnyugszom, hogy semmi sem hiányzik. Végül néhány falusi jön és szállást kínálnak nekünk.
- Jót tenne egy kis pihenés nem? -kérdeztem.
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a falusiakkal, akik ellátást biztosítottak a számunkra. Békésen aludtam végig pár napot, amikor hatalmas fájdalmat éreztem a lábamban és felüvöltöttem. Alighogy kinyitottam a csípám, azt láttam, hogy Saracor megharapott. Sűrű káromkodásba kezdtem és az ép lábbammal rúgdosni kezdtem, míg el nem engedett. Éreztem, hogy valamit elhagytunk, de valahogy nem hiányzott.
- Lusta banda! Menjünk haza! Tudnátok mennyire előítéletesek itt velem? -szólalt meg Saracor.
- Kössz, hogy aggódtál értem! -mondtam gúnyosan.
- Kössz, hogy ott hagytál! -vágott vissza Saracor.
Kicsit morogtam és magamban szidkozódtam, majd Denielhez fordultam.
- Lépjünk le! -mondtam.
(Ha nálunk van a lacryma.)
- Vajon mennyit érhet a lacryma? Ha többet ér, mint a meló, akkor eladhatnánk! -jegyeztem meg utoljára, gúnyosan.

» Magánküldetés Damien Darkstar és Deniel L. Alkaera részére
» Magánküldetés Katsu Inozuke számára: A karaván
» A Vér Arénája [Magánküldetés Orson van der Hobbelheim, Katsu Inozuke, Ralf Shaw, Kyou Heidan, számára]
» Deniel L. Alkaera
» Deniel L. Alkaera