Magánküldetés Damien Darkstar és Deniel L. Alkaera részére

~ Hmm már eléggé régen itt vagyok ~ gondoltam miközben az ebédlőben ültem ~ Egészen eddig mást sem csináltam csak ujjra megtanultam a "civilizált" dolgokat... Itt lenne az ideje hogy tegyek is valamit... Lássuk a küldetéseket!
Szép lassan lustán felkeltem, de aztán inkább még vissza ültem befejezni az italom, és csak utána ballagtam oda a táblához. Komótosan elkezdtem olvasni a küldetéseket de nem volt köztük igazán kedvemre való.
~ hááát... nem, nem, nem, igen, nem... hohó lássuk csak az eggyel előbbit! ~
- Lássuk csak... aszondja kapjak el egy bizonyos Evan NightBlade-et... Kunugi-ban... nem is olyan rossz...- motyogtam magamnak, majd úgy döntöttem megcsinálom! Letéptem a papírt a falról majd miközben minden apró részletét elsétáltam a szobámig. Itt levetődtem az ágyra majd még egyszer átolvastam, és végiggondoltam mit vigyek magammal.
~ Hát nem egy olyan nagy küldetés mivel csak D szintű ezért csak a legfontosabbakat viszem. Kabát, bot, élelem, víz, kötél, gyertya, gyufa...~ listáztam magamban ~ Okké minden megvan kész vagyok! Indulhatok is hova pontosan....? Jáá igen Kunigi. Hát sétával eléggé messze van, a lovaskocsi lassú és unalmas... Ááá a vonat jó lesz!.~ gondoltam, majd el is indultam hogy végezzem dolgom.
Sajnos a kinézett vonatot lekéstem... Úgyhogy kénytelen voltam várni két órát a következőre... Majd mire végre fölszálltam rá kellet jönnöm hogy ez NAGYON UNALMAS!!! Az út rövid volt de legalább unalmas. Mikor kiszálltam a vonatból kissé felvillanyozott hogy itt legalább nincsenek annyian.

Egy városba érkeztem a hajnal leplében. Egy ideje úton voltam már, körülbelül egy hete nem láttam civilizációt. Mivel elég korán volt a sok szánalmas emberfattyú még mélyen aludt védelmet nyújtó házaikban. Lassan ráérősen ballagtam az üres utcákon, minek siessek. Utam közben megláttam egy kocsmát. Jó korán kinyitottak, hisz már halovány fények szűrődtek ki az ablakon. Megálljak? Vagy siessek tovább? Még jói ideig nem lesz más hely, itt talán okozhatok egy kis káoszt.
Lefordultam hát és benyitottam. Nem volt valami nagy hely, hét asztal, egy bárpult. Odamentem az egyetlen sarokasztalhoz, hátamról a zsákomat hegykén a földre dobtam, majd bevágódtam a sarokba. Lábaimat, a két súlyos fémbetétes csizmát az asztalra feltettem. Kicsit megropogtattam az ökleimet, egy pillanatra megnéztem magam a fekete, ujjatlan, ujjbütyök részén fémmel kirakott kesztyűm tükröződő fémrészében. Ekkora már odasomfordált álmos képpel egy fiatal felszolgáló lány.
- Mit hozhatok uram? –kérdezte haloványan.
- Valami alkoholt… sokat…
Eltipegett a kis formás fenekével. Eljátszottam a gondolattal, hogy elkapom, kikötözöm és egyesével szúrom át a puha hamvas pőrét apró karókkal. Majd azt a kis bolyhos popsiját pedig darabokra szaggatom. Kényelmesen üldögélve pár perc múlva hozott a kis hölgy három pint sört. Nem kezdtem neki azonnal, vártam még had álljon.
Közel három órát ültem és iszogattam, nem nagyon ártott az alkohol, habár sokat ittam. Közben szánalmas emberek jöttek, mentek, ki-be. Figyeltem és szántam ezeket, a halandó lényeket. Nemrég egy öreg csavargó is betévedt, aki elég sokat ivott, velem ellentétben ő a második korsó után furán beszélt és dülöngélt. Nem igazán érdekeltek az effajta dolgok, de hallásomnak köszönhetően egy szóra azonnal felfigyeltem:” Sárkány”
-Így igaz! Egy valódi élő sárkány… hukk! Beszéltem is vele! Bezony ám…hukk! –mesélte a részeg csavargó az embereknek, akik mind lehülyézték és otthagyták.
Sárkány… ezen szó hallatán lelkemben a düh végtelen orkánként lángolt fel. Archerous… nyomorult… majd arra eszméltem, hogy a kemény kőrisfa korsó összetörik a szorításom alatt. A felszolgáló azonnal odajött és elkezdett kicsit morgolódva takarítani. Habár most valamiért kicsit távolságtartóbb lett. Helyes. Félj tőlem te barom! Ezután figyelni kezdtem, a csavargó, bár kicsit nehezemre esett, dühömet visszafogni. Egy jó fertályóra elteltével elindult kifelé. Azonnal felálltam, túl hirtelen, a padlóhoz erősített asztal hanyatt reccsent, bár nem tört el teljesen.
-Franc…
Visszaállítottam, majd pénzt hagyva rajta, cuccaimat felkapva kiviharzottam. A csavargó az utcán dülöngélt, akkora már eléggé benépesedett a város, javában folyt az élet. Erőt véve emberiszonyomon, egyszer úgyis mindent lemészárolom, utánaeredtem. Szerencsémre épp egy sikátor mellett sikerült beérnem, azonnal megragadtam a grabancánál és behajítottam a sikátorba. Utána mentem, épp állt volna fel.
-Hát ez meg…hukk
Erősen gyomorszájba rúgtam, amitől felnyögött, és érzetem, hogy reccsennek csontjai. Ezután nyakát megragadva a falhoz vágtam, odaszorítottam.
-A sárkány… beszélj te féreg! MIT TUDSZ A SÁRKÁNYRÓL?!

Éppen indultam volna a városba hogy információkat szerezzek a célpontról mikor odalépett elém két katona, azzal a feltett szándékkal hogy ők most igazoltatni fognak. Egy bizonyos Evan Nightblade-et keresnek akit történetesen én is.
- Deniel L. Alkaera vagyok a Fairy Tail klánból...-mondtam miközben megmutattam a kézfejemen lévő jelet majd folytattam-... Éppen azért jöttem ide mert ezt a személyt kell elkapnom. Ezért hát nagyon megköszönném - közben visszahúztam a kesztyűt- ha elmondanának mindent amit tudnak és akkor még segíteni is tudnánk egymásnak.

-É...én csak hazudtam...he, he, he, he -mentegetőzött a szánalmas barom, kezem dühömben egyre jobban szorult a torkán -k...k...kérem ne bántson...nem tudok s...semmit! -Kicsit engedtem a szorításon, elkezdtem leengedni a fréfit, majd hírtelen újra rákaptam és kicsit visszarántva újra a falhoz csaptam. Háta mögött berepedt a fal. Felordított és egy jó adag vért köpött. Mélyen a szemébe néztem, amitől nagyon megijedt.
-E...E...Evan...Evan Nightblade... egy fréfi, aki....aki információkkal kereskedik...ugh...tőle...tőle hallottam a sárkányról...ő biztos ...biztos tudja! ugh...-ismét vér és epe tört elő a torkából.
-Mondd el, hol találom....- hangom hideg, érzelemmentes és fenyegető volt.
Miután elmondja, hogy hol találkozhatok ezzel a Nightbladdel, a földre dobom, megfordulok, már épp mennék el, de használom a Black Dragon Claw-t , megpördülök és felerősített kezemmel szétkenem a fejét a sikátor kövezetén. Velem senki sem szórakozhat....

A katonák elmondják hogy nem tudnak semmit, ezek után azt mondják érdeklődjek a kocsmában hátha sikerem lesz. Megköszönöm az információt, majd elindulok a kocsmába. Ám azonnal vissza is fordulok és odaszólok a katonáknak:
- Hé elfelejtettem megkérdezni hol van a kocsma?- Kérdezem mire ők szívélyesen elmagyarázzák:
- Itt elmész egyenesen majd ott jobbra fordulsz. Mész a kereszteződésig ahol balra mész három utcát, ezek után befordulsz jobbra a negyedik utcába és megfogod látni. Sok sikert!- az utat magolgatva elindulok és minden pontnál elmondom magamban hol vagyok épp:
- Egyenesen, itt jobbra, előre a kereszteződésig majd balra, előre kettő utcát és... hol vagyok??? Úgy tűnik eltévedtem... hát a fene vigye el... De hisz itt kéne lennie... Jaaa nem mert nem három utcát mentem csak kettőt ezaz!.- Miután rájöttem a hibára sikeresen eljutottam a kocsmába ahova belépve egy furcsa helységet láttam...

Miután kitomboltam magam a férfin, jól megjegyeztem a nevet. Devil Den… Felkaptam a zsákomat, majd kimentem a sikátorból. Három lépés után, mikor már elszállt dühöm, a felismerés hasított belém. Hol a fészkes halálban van ez a hely?! Azonnal elkezdtem csak az utcán megállítani a nyomorult alsóbbrendűeket, hátha tudják, hol van. Legtöbbjük félve tovább állt, a bátrabbika a hatóságokkal fenyegetőzött. Egyre idegesebb és idegesebb lettem, mikor végre találtam valakit, aki tudta merre találom. Azonnal követeltem, hogy vezessen el, különben csúnya véget ér. Hatott rá a politikám, így hát elkísért a Devil Denhez. Eléggé el volt dugva a városon belül, ha magam indultam volna a keresésére, akkor bizonyára nem, találom meg. De hát erre valók az alsóbbrendű férgek. Hogy szolgálják az erősebbeket. Most, hogy végre ott voltam, beléptem és…

A terembe lépve különleges látvány fogadott, hiszen a terem nagyon hasonlított a klánházunk ebédlőjére. Különbség ugyan volt, de csak annyi hogy itt nem járta át a termet a mágia sajátos "szaga". Jobban belegondolva ez még jobb is így hiszen otthonosabb a hangulat bátrabban mozgok.
Jó sokan voltak, minden asztal teljesen megtelt, csak a pultnál maradt pár hely ami nem is gond, úgyis oda indultam. Odaléptem hát a pulthoz, helyet foglaltam majd rendeltem egy italt. A pultos csodálatosan gyorsan és otthonosan mozgott a pult mögött, adta az italokat jobbra balra időt szakított rám kiosztott pár feladatot a pincéreknek majd megint italt adott pénzt vett el, tett el. Pár percig néztem a sürgését mikor megjött két másik pultos és és átvették a munka nagy részét. Ekkor az első pultos megpihent kicsit, majd mivel észrevette hogy én még nem jártam itt oda jött hozzám, és beszélgetésbe elegyedtünk.
- Hello ismeretlen szabad megtudnom a neved?- kérdezte
- Jó napot! -feleltem - A nevem Deniel L. Alkaera.- mondtam majd én kezdem puhatolózni. Beszéltünk a családjáról, a munkáról, a városról, a kocsmáról. Időközben egyszer egyszer félbemaradt a beszélgetésünk, úgy tűnt ő itt ismer mindenkit. Egyik ilyen félbeszakadás után avval folytattam:
- És mindig ilyen sokan vannak itt?-kérdeztem
- Hát igen általában körülbelül ennyien.- felelte
- Akkor itt biztos sok hír terjeng egy bizonyos Evan NightBlade-ről is igaz?- böktem ki végre a kérdést, melyre oly sokat vártam és melynek válaszára oly kíváncsi voltam...

Kezek. Megfogtak. Egy pillanatra úgy éreztem teljesen mindegy ki és mi van épp körülöttem, mindent elpusztítok. De valahogy mégiscsak sikerült a dühömet egy kicsit visszafognom. Áttekintettem a vállam felett, kettő nagyra termett embert láttam meg, valószínűleg a lebuj kidobói.
-Ne, érj, hozzám. -mondtam neki, szanvankén tagolva, nyugodt de vérsozmjas hangon, egyre nehezebre sett számomra nem egyből letépni a fejét.
-Hé, te nem úgy van az! Ez egy V.I.P. hely! Csak akkor léphetsz.... -nem tudta már befejezni a mondanivalóját, egy gyors ütés fordulásból a gyomrába, jópár lépéssel megtántorítota. A másik elég gyorsan reagált, egyből ütött felém. Kezemmel elhárítottam az ütést és egyben rá is fogtam a karjára. Egy könnyed csavarintás, csontok törnek, torkából fájdalommal teli sikoly. De én nem elégszem meg ennyivel. Feldűhítettek, most érezzék hatalmamat! Közelebb léptem hozzá, jobb arcára fogtam, majd bal lábát jobbra kaszáltam egy rúgással. Az esése közben ránehezedtem az őt fogó kezemre, így teljes erőmből a földhoz vágtam a fejét. Nem hallatszott újabb ordítás, hisz beleájult egy kicsit az ütésbe (habár feje vérezni kezdett) A másik őrnek már volt ideje az első támadást követő meglepődésből felocsúdni, ígyhát felém szökkent és ütni kezdett, miközben én álltam fel. Nem kerültem el az ütéseit, hisz hozzám képest gyengék voltak, hadd lássa csak kivel van dolga. Pár pillanat múlva, mikor észrevette, hogy csak stabilan állok a hatalmas ütések alatt, félelemmel teli szemmel kezdett el hátrálni. Én begyújtottam mindkét kezemet a lángjaimmal, majd lassan felé indultam. Menekülni próbált, de már késő volt. Vér csorgott a koszos földön és halálsikoly vízhangzott a levegőben...
Mikor a két nyomorultat, egy közeli konténerbe pakoltam (mégse legyenek már útba) végre beléphettem a Devil Den-be...

HIHETETLEN!~ gondoltam magamban.~ máris elkaphatom semmi más dolgom sincs csak kicsalni! Ez könnyebb lesz mint hittem! Jó hát akkor lássunk hozzá!~
-Hát olyasmi-feleltem a pultosnak- Köszönöm a segítséget- mondtam, majd fogtam az italomat és elindultam a kijelölt hely felé. Nagyon izgatott voltam bár, ez kívülről talán csak tapasztalt szemnek tűnt volna fel...
~ Lássuk csak...~ merengtem miközben lassan de biztosan haladtam~ a küldetés szerint meg kell ölnöm mert túl sokat tud... tehát nem hülye ember. Ki kell csalnom valahogy ha nem akarok nagyon nagy bajt... Bár a többiek a klánban általában mindent elpusztítanak a környéken... tehát akár szét is veretek mindent... másik oldalról a pultos jó fej nem kéne kicseszni vele...~ gondolataimmal addig jutottam hogy ki kell csalnom... de vajon hogy? Ám az elmélkedés rövid pillanatai véget értek mikor odaértem az asztalhoz. Itt és most döntenem kell mit tegyek... És döntöttem:
- Maga Evan Nightblade?- kérdeztem...

Végre megérkeztem. Most már csak azt a nyomorult Evan Nightbladet kell megtalálnom. Elindultam a lefele vezető lépcsőn, a falak kicsit barlangra hasonlítottak, ez tetszett. Bár a lábamnál gomolygó sűrű köd elég fura érzés volt. Leérve végre egy ajtót találtam, hezitálás nélkül kinyitottam. A hatalmas dübörgő zene, a fények, a mulatok izzadt, egymásnak dörgölődző testek szaga, mint vasbokszeres ököl, úgy csaptak arcon, hogy egy pillanatra megszédültem. Szánalmas emberi fattyúk. Pár pillanatig álltam kinn, hogy összeszedjem magam, felülkerekedjek ember undoromon, majd nagy lendülettel elindultam a tömegbe. Szörnyű volt. Ugráltak, buliztak jobbra balra őrjöngtek. Alíg bírtam előrehaladni. Valami nyomorult még meg is tapizott, de nem láttam ki. Mint hatalmas hótengeren, nagy nehezen átverekedtem magam, egész a hely közepére. Ott oldalra taszigálva a nyomorult embereket, kis helyet csináltam magamnak. Mély lélegzetet vettem, majd olyan hangosan ordítottam el magamat, a lelkemben lévő sárkány hangján, hogy a zenét és a bulizókat is túldörögte, bezengte az egész helyet.
-Hol vagy Evan Nigtblade?! Told ide a pofádat!

Mikor megszólítottam a fickót rám nézett és lassan méregetni kezdett. Hirtelen elmosolyodott, majd meghúzta az italát. Látszólag nem akart felelni. Újra hozzá szóltam, egy kicsit indulatosabban, mivel eléggé zavart, hogy valaki így figyelmetlenül hagy. Letette a poharát és elkezdte forgatni. Mintha csak szórakozott volna. Harmadszorra mielőtt megszólaltam volna azt mondta:
- Talán igen… talán nem. – mondta rejtélyesen és szemtelenül. Megint húzott egyet az italából, majd újra rám nézett.
- Nem szeretem a mágusokat, megtennéd, hogy lekopsz? – kérdezte vigyorogva – De tudod mit? Ne is fáradj…
- Majd mi segítünk neked. – érkezik egy idegen hang mögüled. Hátranéztem és megláttam, amint a tömegből kivált négy ember. Méregetni kezdtem őket. Vagy gyorsan le kell rendeznem őket, vagy pedig valahogy ki kell csalni őket a kocsmából, hogy ott rendezzük le. Ez valószínűtlen... Az egyik fickó rettentő nagydarab és izmos. Kezein két tüskés boxer van. Biztos hogy erőseket üt és lassan. A középső két fickó vékony és nagyon mozgékonynak tűnik. Tuti hogy gyengék és gyorsak. Az egyiknek fekete raszta haja van, a másiknak pedig rövid égnek álló narancsszínű haja, ez igazából lényegtelen hiszen nem látok rejtett fegyverre lehetőséget sehol... Mindkettőnél kis kések vannak. A negyedik férfi maga a megtestesült nyugodtság. Velem egy magasságú, átlagos testalkatú és hosszú, hátul összefogott ezüstös haja van. Ő lesz a nehéz ellenfél mert kiegyensúlyozottan fog harcolni ez biztos. Éppen kezdtem volna a magyarázkodásba hogy menjünk ehhez ki, ám ekkor az első három nekem rontott. Jól gondoltam könnyen kitértem a nagy elöl, majd hárítottam az egyik kést, igaz a másik megkarcolt. A negyedik nem fog ezekkel támadni.. legalább valami esélyem lesz így.
- Hát ez nem lesz egy túl könnyű harc...- mondtam magamnak majd- Lightning Dragon Claw- suttogtam és erre villámok kezdtek cikázni a két kezem és lábam körül. Botomat a földre ejtettem és köpönyegemet is le engettem magamról. A kettő gyors megint nekem támadt, ám most nagyon odafigyeltem. Direkt hagytam hogy megvágjanak ám úgy mozdultam hogy a lehető legkisebb sebet ejtsék. Két oldalról alsó vágással a két lábamat támadták. Reméltem hogy ekkor visszatámadhatok ám nem döftek csak vágtak így, nem jött össze a tervem.
~ Úgy tűnik lábra mennek hogy a nagy elöl ne térhessek ki~ gondoltam magamban miközben kigáncsoltam az egyiket. Ő nagyon gyorsan reagált amint földre került már pattant is pont ahogy gondoltam. A másik visszaugrott a nagydarab mellé aki még várt arra a pillanatra amikor nem tudom kikerülni a támadását. Erősen gyomorba vágtam az előttem lévőt aki ettől hátrarepült és a földre esett. Hála a kezem körül cikázó villámoknak egy kis ideig megbénul a teste ez maximum fél perc tehát gyorsnak kell lennem. A nagydarab fickó felém indult, gondolom azt hitte nem figyelek. Elkerültem az ütését és cserébe jól gyomron rúgtam. Izmai és súlya miatt ő nem repült el de eléggé fájhatott neki mivel nagyon feldühödött. Eközben súlyos hibát követtem el. Azt hittem végre egy az egy ellen és hogy nyerésre is állok ám ekkor szúró fájdalmat éreztem a hátamban. Azonnal tudtam hogy a nagydarab elterelésnek támadott rám és a másik volt az igazi. Ám mégsem hiszem most a megdöbbenéstől is védtelen voltam így a nagydarab elégé erősen megütött amitől hátrakenődtem. A három fickó körbeállt, és a nagydarab hátraszólt:
-Hát főnök ez a mágus mégse lesz túl nagy falat!- mondta elbizakodottan. Eközben a kocsma emberei közül sokan kimenekültek sokan pedig elhúzódtak, néhányan szurkoltak néhányan pedig megpróbáltak csak nem megsérülni.
~ Ahha... na ja ~gondoltam majd nagy levegőt vettem és
- Lightning Dragon Roar! - mondtam, és villámok záporát zúdítottam ellenségeim felé. Tudtam hogy csak a nagydarabot találja el ami igazából pont elég is volt. A kettő másik közül az egyik kiugrott előle a másik pedig mikor éppen lépett volna ki egy jó erős rúgással eltörtem a bal lábát így a földre zuhant. A nagydarabot telibe kapták a villámok így teste néhol megégett és a végtagjai ideiglenesen megbénultak. Azonnal fölpattantam a földről és amíg a földön feküdt gyorsan gyomorszájba vágtam a rasztás hajó fickót majd két erős lépéssel eltörtem a kezeit hogy ne igazán legyen kedve tovább harcolni. A harmadik megrázta a fejét és abban a helyzetben találta magát hogy egyedül van. Eléggé feldühödött és gyilkolási vággyal felém támadt. Esélyem se lett volna kikerülni a támadásait amik ezúttal már főbb szervekre mentek ezért egyet kettő blokkoltam ugyan de még így is sebeket szereztem a kezemre és mellkasomra. Egy pillanatra hátraugrottam hogy szusszanjak
egyet, majd összpontosítva vártam támadását. Úgy tűnik eldöntötte hogy most egy gyors szúrással a szívemnél megöl. vártam, vártam és tudtam hogy most ezt nem fogom se kivédeni se elkerülni. Ugrott felém és a tőre a szívem felé tartott. egy kicsit mozdultam el hála sárkányölő mivoltomnak, úgy mozdulhattam hogy a kés ne érjen fontos szervet. Amint a kés a testembe állt ráfogtam a kezére, elvigyorodtam, majd a kezéből belevezettem a villámokat. Ez szintén megégette és leblokkolta egy kis időre. Gyorsan eltörtem kezeit és lábait, majd odalöktem a másik mellé.
~ Pont időre végeztem, gondoltam mivel a nagydarab kezdte visszanyerni az irányítást teste fölött. Gyorsan végiggondoltam hol vannak sebeim majd felkészültem arra hogy jön. Teljesen visszanyerte testét, majd rám nézett, a társaira és ismét rám:
- Ezért kinyírlak te féreg!- üvöltötte majd felém indult. Balra ugrottam egy jobb horog elől majd ismét balra egy bal ütés elől,
~ Túl könnyű~ gondoltam majd éppen mielőtt izomból hasba rúghattam volna, a sebem felsajdult, és ez egy másodpercre megtántorított. Az ellenfelem ezt kihasználva megütött, ám ettől nem kerültem még földre. Gyorsan visszarázódtam a
harcba és megindultam felé. Tudtam hogyha elég gyorsan megyek esélye sem lesz, és ez így is lett. Ahogy futottam kikerültem a védekező ütését mögé pördültem, és tarkón vágtam teljes erőből, elé fordultam gyomorszáj, mellkas, majd még egy hatalmas ütés a mellkasába és ő is a másik kettő mellet landolt.
~ huhh... ez nem volt túl könnyű...~ hát még a negyedik~ gondoltam majd felé fordultam. A férfi lassan kardot húzott majd, azt mondta:
- Úgy tűnik nekem kell végeznem veled- a hangja teljesen nyugodt és tiszta volt. Kimért lépésekkel megindult felém. Kezeimen és lábaimat teljesen bevontam villámokkal.
~ Most nem hagyom hogy ő támadjon, nem tudhatom milyen képességei vannak... hát lássuk!~ gondoltam, majd nekiugrottam. A kardjával hárította a támadásom.
~ Hehh ilyen könnyű lenne?~ gondoltam majd a jobb kezemből a kardon át megpróbáltam áramot vezetni bele, de nem ment.
~ Mi?? Miért nem rázza meg az áram??? Lehet, de nem... bár csak ez marad. A kardja nem vezeti az elektromosságot! A francba! Tehát csak a testét támadhatom!~ gondoltam majd megpróbáltam ismét megütni ezúttal a bal kezemmel. Gyors mozdulattal kivédte ezt a támadásom is. Ismét bevontam villámokkal a jobb kezem, majd minden gyorsaságom és erőm beleadásával támadni kezdtem. Minden bizonnyal már ezzel megöltem volna ám az előző harc sebei nagyon betettek nekem.
A kardjával hárított vagy kilépett támadásom elöl. Kicsit vissza léptem átgondolni a helyzetem.
~ Tehát a kardja nem vezeti az áramot, és jelen pillanatban ugyan olyan gyorsak és erősek vagyunk.~ mialatt gondolkodtam ő támadott nekem kénytelen voltam hát védekezni. Patt helyzetnek látszott, hisz egyikünk sem tudta megsebezni a másikat. Egyértelműen az fog nyerni aki jobban tudja kihasználni a terepet, vagy aki rábírja a másikat hogy hibát vétsen.
~ Nehéz helyzet ~gondoltam,~ itt az ideje a tettek mezejére lépni!~ A gondoltat sor végén felpattantam egy közelben lévő asztalra leguggoltam, majd megpróbáltam körbepördüléssel megrúgni, ám észrevette ezt, és hátrébb ugrott. Leugrottam az asztalról, majd felé szökkentem. Balról ütöttem ezt kivédte a kardjával, és azonnal megfogtam a kardot. Jobbról a feje felé ütöttem ám elhúzta a fejét. Megpróbáltam kicsavarni a kezéből a kardot, ám ez nem jött össze. Ekkor eszembe jutott hogy hogyan lehetne vége itt és most. biztosra kellet mennem hogy nem használja a kardját ezért mindkét kezemmel ráfogtam és elkezdtem nyomni húzni, mintha el akarnám venni. Természetesen nem hagyta. Épp készültem volna a kezéért kapni és azon át megrázni, ám egy pillanatra nem figyeltem és ő belevágta a kardot a vállamba.
- Híggye hát azért így sem olyan rossz- mondtam, majd:
-Lightning Dragon Roar!- mondtam egy nagy levegő után és villámokat okádtam rá. Egy megoldása volt hogy elkerülje őket, és ki is használta. Elengedte a kardot! Elengedte a kardját és arrébb ugrott a villámok elöl. Kihúztam magamból a kardot és mélyen a földbe állítottam. Nem hagyhatom hogy később ismét magához vegye. megindultam felé. Kicsit megintgott egy pilanatra hogy nicns nála a kardja ám mégis nyugalmat színlelt. Fárad voltam ziháltam és fájt a seb a vállamban.
~ Gyorsan le kell ezt rendeznem, mert ha nem még az is lehet hogy itt maradok!~ gondoltam majd minden erőmet összeszedve nekiestem. Félreugrott az ütésem elől, mire leguggoltam és egy félköríves rúgással kisöpörtem alóla a lábát. Egy székre esett és szétzúzta az. Mellé ugrottam, majd iszonyatos erővel gyomron rúgtam. Neki is eltörtem a kezeit, lábait majd a többi mellé dobtam. Felvettem a botomat és rá támaszkodva az állítólagos Evan Nightblade elé léptem ismét.
- Mostmár beszélhetünk?- kérdeztem...

Körülvettek. Hét nyomorult emberfattyú, akik azt hitték, hogy egyáltalán képesek ellenem túlélni. Kezükben fémrudak, kések, boxer, egyéb fegyverek. Eleinte csak öt rontott nekem, a maradék kettő erősebbnek tűnt, ők egyelőre ott maradtak. Végre egy kis izgalom. Elvigyorodtam, az első már ott is volt és épp lecsapott volna, de egy egyszerű gyors gyomorütéssel megtántorítottam, ezzel egy másikat is hátráltattam. A többi együttes erővel, egyszerre ugrottak rám. Ez igaz váratlanul ért, kicsit megrogyott a térdem, előre buktam. Ahogy látták, hogy leszorítottak, felbátorodva elkezdtek ütlegelni azzal, ami épp náluk volt. Ütöttek vertek, a másik kettő is csatlakozott hozzájuk. Eleinte nem bírtam mozdulni emiatt, de lassan sikerült magam alá húznom a térdeimet, így megtámaszkodva elkezdhettem erőt gyűjteni. Az ütések nem fájtak különösebben, gyengék voltak. Kicsit engedtem, hogy jobban rám másszanak, majd megfeszítettem az izmaimat és felegyenesedtem hirtelen. Hátratántorogtak. A velem szemben lévőt azonnal arcon rúgtam oldalasan, majd még nagyobb erőt kifejtve oldalra taszítottam, pontosabban körbe, hogy a körülöttem lévő öt embert is „felgyűjtsem” a lábamra. Majd mikor egymásnak dőlve álltak egy kupacban, a legközelebbit teljes erőmből arcon ütöttem. Borult az egész bagázs hátra, a mulatozó tömeg elszaladt onnan így a földön kötöttek ki. De ennyivel nem ússzák meg. Nincs kegyelem. Elkezdtem tüdőmbe szívni a levegőt, mély lélegzetet vettem.
- Black Dragon Roar!
Fekete lángok özönlöttek ki a számon, ellepve mind az öt támadót és még jó pár ártatlant is. Ártatlan? Hmmm… ez rossz szó… számomra nincs olyan, hogy ártatlan. Csak olyan, hogy tehetetlen és gyenge ahhoz, hogy megvédje magát. Igen! Ez az. Gyengék… szánalmas emberek.
Ahogy ellepte testüket a fekete lángtenger, először reflexszerűen csapkodni kezdték, hogy eloltsák, és várták az égető fájdalmat. De Meglepődve látták, hogy csak ég, de semmi bajuk. Már álltak volna fel, de akkor végre érzékelhető lett a veszteség. A fekete lángjaim, a bennük lévő varázserőn égett megállíthatatlanul. Igaz nem voltak mágusok, de minden élőlényben, növényben, állatban, bogárban és emberben ott van a varázserő, az élet esszenciája. Ismerem az érzést, melyet most ők élnek át. Csodás fájdalom és kín. Először, még csak el kezd zsibbadni a testük, szédülnek. Fura émelygés tör rájuk, majd szépen lassan elkezdenek bizseregni az ujjaik a lábaikon és kezükön. Pár pillant múlva egyetlen remegés, végigfut a testükön, izzadni kezdenek. Ujjaik már nem reagálnak az agy hívására. Elejtik a kezükben lévő tárgyakat, a hatás átkúszik az alkarra és a lábszárukra. Térdre rogynak, fejükhöz kapnak, mivel egy furcsa dörömbölő hang zakatol a fejükben. Ujjaik görcsbe rándulnak, a hang a fejükben, mintha kalapáccsal ütnék a koponyájuk. Bumm… bumm…bumm… ahogy a varázserejük szivárog, a testük egyre több része bénul meg és ekkor már a fájdalom, indul el a lábukon felfelé. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalomsikolyok törnek elő zsibbadó ajkaik közül, testük remegve vergődik a padlón. Nem tudják mozgatni a végtagjaikat, se semmijüket. Szemük lassan befele kezd fordulni, pofájukban felhabosodott nyál bugyog. Aztán a csontig hatoló hidegség, mely azonnal az egész testre rátör, mintha a legmagasabb hegy leghidegebb ormán feküdnél viharban. Bőrük elfehéredik, hajuk és szőrzetük elhal, és száradni kezdenek. Majd, az utolsó fázisban belső szerveik kezdenek vagy összeszottyadni, vagy feldurranni, rengeteg édes fájdalom kíséretében. Tüdejük kilyukad, májuk elszárad. Az utolsó pedig a szív, ekkor már alig éreznek, semmit sem fognak fel a külvilágból, már nem mozognak annyit, sikolyaik elhaladoznak, a fájdalom elhalványul bennük. Az agyuk már telesen felpattogott mint valami tűz felett sütött kukoricaszem. De akkor hirtelen, a szívben tárolt utolsó csepp varázsesszencia is elég a fekete tűz által, a szív három részre hasad, az áldozat pedig földöntúli sikollyal koronázza a haláltusát.
Ez a folyamat most csupán egy perc hosszú volt, bennük nem volt túl sok erő. Ha a tűz több varázserőre talál, akkor tovább tart ez a helyzet. Ha elég erős valaki, akkor van ideje eloltani. Persze, csak ha ismeri a módját…
-Hmm…hm…he…he…he…haha…hahaha….KYAHAHAHAHAHAHAHAHA! – OLYAN CSODÁLATOS EZ AZ ÉRZÉS! AZ, HOGY ÉLETEKET VEHETEK EL, HOGY FÁJDALAMT OKOZHATOK! Nevetésem bezengte az egész mulatozó helyet, az ott lévő tömegben a vér is meghűlt. Tovább rázott a győzedelmes kacaj, a kínokozás kéjmámorában fürödve elfeledkeztem valamiről. Épp időben hallottam meg és fordultam oldalra, a másik két alak, akik eddig vártak most támadásba lendültek. Előkapták kardjaikat, és a szívemre döftek egyszerre, együttes mozgással. Sikerült kiugranom ugyan, de az oldalamat egyikük így is felszántotta. Ahogy hátrébbszökkentem, ők lefékeztek, megálltak és lassan felém fordultak. Arcuk érzelemmentes volt és egyforma. Ikrek, kiken éreztem, hogy kardjukkal a kezükben lélektelen gyilkológépek. Mozgásukból érződött, tökéletes összhangban vannak. Vigyorom kivillantotta enyhén éles szemfogamat, majd elrugaszkodtam. Jól összehangolt ököl és lábmunkával ostromoltam őket. De valamiért gyorsabbak voltak. Egyik ütésem sem, talált egyik rúgásom sem ért célt. Egyre dühösebb lettem, hisz ők csak szökdécseltek jobbra-balra a támadásaim elől. Majd szemükben egyszerre fény csillant. Éreztem, hogy itt a pillanat, támadni fognak. Igazam lett, mindketten oldalasan felfele vágtak, így megint hátrálnom kellett, azonban arcom két felére még így is került egy-egy karcolás. Nyertem pár láb távolságot, de most nem álltak le. Felém rohantak és ismét együttesen támadtak. Ugortam, de megint megvágták az oldalamat, nem túl mélyen, de pont egy különösen fájdalmas helyen. Tehát így harcolnak. Fájdalomba kergetik az ellenfelet. Milyen kár, hogy ez ellenem nem hat! Ahogy leérkeztem, hallottam, hogy hátulról ismét támadnak, előrehajolva és hátra csúszva kerültem el a komolyabb sérülést, hátamon egy „X” alakban. Felszakadt a ruha és kicsit a bőr. Most szembe kerültek vele, újra támadó pozíciót vettek fel. A fájdalom átjárta testemet és felüdített. Olyan csodás marcangoló érzés mit ritkán kap meg az ember! És ekkor feltűnt valami! Az egyik, bal kezes fogásban, míg a másik jobbkezes fogásban tartja a kardot! A támadásaik pedig általában befele irányul, tehát a testsúly kifele dől enyhén. Itt az esélyem!
Újra támadásba lendültek, megint ugyan azzal a halálos precízióval. Arra számítottak, hogy megint hátra ugrok a támadás elől, és újabb kis sebet karmolhatnak belém, de mikor odaértek kicsit meglepődtek, egy helyben maradtam, a támadás íve és ereje elhaladt mellettem, de a két penge, ami olló alakban keresztbe döfött, erősen átvájt a két előző seben, az oldalamon. Fájdalomordításomba nevetés vegyült, széles vigyor ült az arcomra. Nem volt idejük reagálni, ráadásul meglepődésük pár pillanatra lesokkolta őket. Megragadtam az arcukat és oldalra hajítottam őket. Az egyiket kicsit messzebbre, míg a másikat kicsit közelebbre. Míg egyikük belerepült a tömegbe, a másik a földön csúszott végig. Kardját elejtette, csörögve esett a padlóra, tőle pár lábnyira. Nem tétovázott, utána kúszott, hasra fordulva, nyúlt volna felé, de én ott voltam és erősen kezére léptem. Lehajoltam mellé, arcába vigyorogtam. Épp ütött volna másik kezével, de elkaptam és erősen oldalra rántottam. Felordított a fájdalomtól, keze groteszk irányban hajlott. Lassan a kardjáért nyúltam, felemeltem, nyakához illesztettem és mélyen beleszúrtam, addig nyomtam a pengét a földbe is, míg a keresztvas nem találkozott a nyakkal.
Lassan felemelkedtem, hátratekintettem, a testvére épp visszakászálódott a tömegből, észrevéve fivére halálát, eddig rezzenéstelen arcát most a düh torzította el. Arca mellé emelte a kardot és futni kezdett felém. Én felé fordultam, vártam a megfelelő pillanatot, bal kezemet lángokba voltam.
-Black… -még egy kicsit –Dragon… -mindjárt itt van –Claw!
Ahogy a penge egyenesen szúrt felém, én egyenesen ütöttem a lángoló öklömmel a pengére. A tűz felerősítette az ütés erejét, így a kard pengéje szétnyílt és visszapöndörödött, ahogy érintkezett a kesztyűm fém részével. Tovább toltam az öklöm, a kardot teljesen szétütöttem, majd a végére érve felfele fordítottam. Álla alulról kapta az erős ütést, reccsent az álkapocs, vér fröccsent a fogak közül. Egy kicsit felemelkedett, majd hanyatt esett a teste, szája úgy összezúzódott, hogy nyögni is alig tudott. Lehajoltam, megragadtam égő kezemmel a torkát. A fekete lángok ismét elkezdtek dolgozni, a szerencsétlen a kezemben halt meg. Miközben vergődött és szenvedett én hatalmas diadalittas röhögést hallattam, majd ismét Nightblade-hez fordultam.
-Beszélnünk kell, te nyomorult, különben te is így végzed!
Eközben kezeim között, a reszkető, nyáladzó áldozatnak, agya meghasadt, szíve szétszakadt…

Végre végeztem a négy problémás tényezővel. Éppen szólítanám meg ujjra Evan Nightbladet ám nem ül ott ahol edig ült. Szememmel keresni kezdtem és megláttam, ahogy kényelmesen sétál az ajtó felé. Ott megállt, rám nézett, majd kacsintott egyet. Kinyitotta az ajtót és eltűnt a szemem elől. Gyorsan utána rohantam, hisz nem hagyhattam meglógni.
~Ez a sérülés kicsit legyengít és lelassít, de tudom tartani vele a tempót, még.~ gondoltam magamban. Utcákon haladt cikázva, majd mikor befordult egy zsákutcába azt hittem, hogy sarokba szorítottam és végre elkaptam, ám mikor én is befordultam nem láttam őt. Keresni kezdtem és mikor fölnéztem megláttam, ahogy a háztömb tetejéről vigyorogva lebámul. Nem hezitáltam, azonnal felmásztam utána. Mire felérek ő a tető másik végében van és készülne ugrani.
- Most már végre állj már meg!- ordítottam utána. Erre végre tényleg megállt...

Archerous....Archerous... Testem egy pillanatra megdermedt a név hallatán. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy személyesen róla kapok információt. Mindenféleképpen meg kell szereznem! Ekkor hirtelen sötétségbe borult a terem. Amint felvillant a fény, azonnal keresni kezdtem tekintetemmel. Egy ajtót láttam, épp becsapódott. Lelkem dühe, a hatalmas gyűlölet már nem bírt tovább benn maradni. Egész testem belepte az érzelmeim éj fekete lángjai. A kín, a fájdalom, gyűlölet, utálat ereje mind a tüzemben összpontosult. Torkomon akaratlan kacaj szökött fel, majd nem haboztam tovább, az ajtó felé rohantam. Testem rengeteg pontjába fájdalom hasított a csata miatt, de ez csak jobban feltüzelt. Az imádott fájdalom! Nem törődtem semmivel, ami utamban volt arrébb vágtam vagy eltapostam. Elérve az ajtót nem tököltem sokat, azonnal bezúztam azt. Egy lépcső tárult a szemem elé, elindultam lefele, nem bírtam megállni a kacajt, a velőtrázó elmebeteg kacajt, oly csodás volt a fájdalmam minden egyes cseppje.
-Niiiiightblaaaaadeeeeeee! Gyere, gyere Niiightblaadeeee! KYAHAHAHAHAHAHAHAHA!

~ Na végre nem menekül tovább, hála égnek. Akkor most ezt itt le is rendezem!~ gondoltam majd villámokkal vontam körbe a kezeimet és nekiestem. Elvakított a győzelem íze hogy végre elverem, ezért az eszeveszett csapkodás közben, rá kellett jönnöm hogy eddig egyszer sem találtam el. Megálltam egy pillanatra.
~ ennyivel gyorsabb lenne?~ kérdeztem magamban~ nem, az nem lehet. Biztos csak nem figyelek nem lehet hogy ne tudjam megütni...~ Taktikát eszeltem ki hogy gyorsan felé ugrottam, majd miközben ugrott el, még a levegőben utána nyúltam, ám ez elöl is kitért.
~ Hehh? Ez mi volt? Képes előre látni mit fogok tenni?~ kérdeztem magamban majd ismét felé ugrottam. Egész eddig csak védekezett semmi mást nem tett. Ismételten arrébb ugrott, és csak akkor vettem észre miért. A tető peremén álltam, és majdnem leestem.
~ A köcsög, Hát ez volt a célja???!!!~ mondtam magamban majd már fordultam volna meg hogy kivédjem ütését, ám későn tettem. Leestem a tetőről bele egy teli szemetesbe, és így nem lett bajom, hála az égnek.

Ahogy végigrohantam a járaton, ordítások vízhangoztak rajta végig. Pár pillanat múlva egy ajtó állja utamat, nem álok meg, kezembe gyűjtöm a lángokat.
-Black Dragon Claw!
Egy ütéssel bezúzom az ajtót. Megtorpanok, egy szobába értem, amiben Nightblade végre megállt és szembefordult velem. Elvigyorodok, végre elkezdődhet az igazi csata.
-Na gyere seggfej! Kiverem belőled a szart is, meg a válaszokat!
Röhögök, miközben lángoló ökleimmel nekiesek. Kacagva ütök, rúgok minden erőmmel és gyorsaságommal. De semelyik támadásom sem talál! Az ütésem elől elhajol, a rúgásomat blokkolja. Nyomorult nyálas mosolyos terül szét az arcán, ahogyan lazán védi minden mozdulatom. Mi ez?! Olyan… olyan mintha ez a szemét előre látná a mozdulataimat! Lássuk vajon ez, hogy tetszik neki! Lábfejemet lángba vonva, a bal kezem ütése árnyékában a hasa felé rúgok! Kezem elől elhajol, és a rúgás eltlá… megfogja kezével a lábamat!
-Ejnye, ejnye, a vén Archerous ilyen gyenge tanítványt nevelt volna…
Mondja nyugodtan, majd lábát felemelve erősen arcon rúg oldalról, jobbra dőlök, elesnék, de ő közben fogja a lábamat, és mintha egy gerely lennék, megpörget, és a falhoz vág. Francba, a rohadékba! Bazi erős, a hátam piszkosul fáj. De a fájdalom édes érzése, valamint a gyűlölt gyík neve hallatán fellángol bennem a düh.
Ész nélkül nekiesek, ütések záporoznak, minden egyes sorozat után, egy hatalmas jobbegyenessel, vagy egy kemény rúgással a padlóra küld. Közben folyamatosan jár a mocskos pofája.
-Jajj, hát te nem tudod, merre van Archerous? Ennyire ostoba vagy? … sárkánymestered most sírna, ha látna téged! … látni akarod? Ha ilyen gyenge vagy még egy gyíkot sem látsz viszont nemhogy Archeroust!
Alig látok. De olyan jó érzés. Mindenem fáj. Csontjaim zúzódtak, több helyen vérzek. Mikor a vér folyik, spriccel az ereimből. Olyan jó érzés. Amikor lüktető fájdalom hasít az oldalamba, kezembe, fejembe. Csodás. És a mérhetetlen harag. Pokoli tűzként lángol a testemben. Egy balegyenes, elhajol, jobbhorog, hátra lép. Térdelve rúgok, lecsapja kezével, majd egyenesen orrba vág. Megtántorodom. Összecsuklok, de guggolva megtartom magam, és lábammal kaszálom a lábát. Felszökken, majd páros lábbal a talpamra érkezik. Röhögve felordítok. Szinte már nem hallom szánalmas csipkelődéseit. Felé ütök, leugrik lábamról. Talán így lesz vége? Lehet, hogy nem is bánom. Hátradőlök, csodás fájdalomban égve. Így kellene maradnom. Fekve, a kínban és szenvedésben. Olyan kellemes. Látom, ahogy Nightblade odalép, felém, hajol. Mondani kezd valamit. Nem hallom, csak tág pupillákkal, fogaimat összeszorítva vigyorgok és vonaglok a fájdalomtól. Majd egyetlen szó átszűrődik a fajdalom fátylával elborított füleimen.
Archerous…
Ettől a névtől a fájdalom oly erővel ruház fel, ami túlmutat a beletörődés szánalmas kútjánál. Nem halok meg. Még több fájdalmat kell átélnem és okoznom. Ki kell irtanom a sárkányokat és embereket, de főleg…Őt…
Az a nyomorult, elbízva magát, megfordul, és már menne el, de ekkor én feltápászkodom, testem már alig bírja tartani magát, a sok seb úgy fáj, mint az a hidegség, ami a gyík hegyén hatolt csontjaimba. Kezeim köré lassan lángok gyűlnek, édes fekete lángok. Ordítva elindulok térdelésből felé, pár lépés alatt ott termek, oldalról, mintha pofont adnék, kezemmel suhintok, ezt nem tudta elkerülni. Elkapom oldalról a pofáját és teljes maradék erőmből a földbe, vágom. Egy kis helyen felszakad a padló, ahogy a feje odavágódik. Halottam, ahogy testében sok csont, reccsent, sok seb szakadt. Lerogyok mellé, egyik kezemben megtartom a lángokat, másikkal megfogom.
-Na, csiripelj… ne… nekem kismadár… -lihegem, majd önkéntelenül elmebeteg kuncogás tör ki belőlem, már alig állok a lábamon.