Magánküldetés Damien Darkstar és Deniel L. Alkaera részére

Miután kimásztam a szemetesből gyorsan ujjra felmásztam a falon hátha még ott van vagy észre veszem, ám nem volt sehol. Körbenéztem és észrevettem egy gyufásdobozt a földön melyen egy szórakozó helység reklámja volt...
Devil Den... Á igen arra van, 3 saroknyira- Kaptam az utasítást egy helybélitől. Elindultam hát a megadott irányba. Első sarok, második sarok, harmadik sarok, negyedik sarok. Állj. Itt valami nem jó. Négy sarok? Nem csak három, a francba egyet vissza! Vissza egy sarok.
- Ejj a francba ez eléggé hosszú utca -vakartam a fejemet mivel tényleg nagyon hosszú volt. Elindultam hát előkeríteni ezt a Devil Den-t. Hamar rá kellet jönnöm hogy egy ilyen hely nem lehet ekkora úton. Ám szerencsémre megláttam egy kis leágazó utcát ahol ott volt a fejléc: Devil Den, hát meg is jöttem, itt az ideje beköszönni, és óvatosan benyitottam.

Megjelent egy másik Nightblade. Ketten vannak...
-H...h...he...hehe....hehehe...hahahahaha...háháháháhá-nem bírtam magammal. Teljesen kivoltam merülve, alig álltam a lábamon, de önkéntelenül nevettem. Azonban ez a nevetés most nem elmebeteg, vagy gonosz volt. Kicsi, halk, szinte már kuncogásnak nevezhető.
-Ez most csak egy vicc ugye? -mondtam, majd megpróbáltam összeszedni az erőmet. Ők csak vigyorogva álltak, biztosak voltak benne, hogy nem jelentek nekik veszélyt. Odaléptem az "új" Nightbladehez, majd ismét a lángoló öklömmel ütöttem az arcára. Az ostoba ki se kerülte. Nem is volt rá szükség... a fekete láng még a levegőben elgyengült és elhalt, ütésem pedig oly harmatos lett, hogy még egy kisbaba sem rína tőle.
-Háháhá...a büdös picsába...hehehe ugh... -Nightblade gyomorszájon térdelt teljes erejéből, majd amíg a domborító gerincem felfelé emelkedett a rúgástól, ő könyökével felülről csapott rá. A földhöz csapódtam. Nem is teketóriáztak többet, mindketten egyszerre belém rúgtak. Átgurultam a szobán, a falhoz csapódtam. A két nyomorult elégedetten vigyorgott. Nagy nehezen sikerült felülnöm, de a falhoz kellett támaszkodnom. Ha meg kell halnom, hát lássam az arcukat rendesen. Hisz most már vége...nem érzek, már alig tudok mozogni, ha ők nem lennének ilyen állapotban talán elfuthatnék, de most már értelmetlen...Vége...Elindultak felém...

Beléptem a Devil Den-be, ahonnan most özönlöttek ki az emberek. Próbáltam kérdezgetni őket hogy mi van itt de senki sem felelt. Úgy döntöttem nem foglalkozom velük, csak mentem amerről a tömeg jött. Kis idő után egy hatalmas terembe értem, ahol valószínűleg egy buli volt, amit lekéste. A terem közepén volt néhány hulla. Odasiettem, és észrevettem, hogy egy vonalban egész egy csapóajtóig vezetnek. arra rohantam, majd beugrottam a kis járatba. A falak közel voltak egymáshoz, így a hang gyorsan terjedt köztük. Dulakodás hangjai jöttek és gyorsan végigfutottam a kis folyosón. Ismét egy terembe értem. Itt már privát buli lehetett, mivel egy fickó hevert és előtte kettő teljesen ugyan olyan személy állt. Mindketten úgy néztek ki, mint Evan Nightblade, ám az egyikük bizonyosan nem ő. Az akit én keresek tudni fogja bármit teszek, tehát kikerüli. Egyszerre kell hát megtámadnom őket, így mély levegőt vettem majd egy Lightning Dragon roar keretei között villámokat okádtam rájuk...

Ahogy ott feküdtem kimerülten, a szánalmas helyzetemen nevetve, kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy vége. Meghalok. Hát ez van. Így jártam. Még egyszer körülnézek, lássam ezt a szánalmas világot, még egyszer körbefülelek, hallhassam saját hangomat, még egyszer beleszaglok a levegőbe, hogy érezhessem a…
Arcomon egyszer csak groteszk mosoly húzódott végig. Kivillant borotva éles fogsorom, pupillám kitágult, egész testem az izgalomtól kezdett el remegni. Ez a szag. A mocskos, egyedi, de erős és markáns illat. Előbbi magam iránt érzett szánalomkacajom most ismét vad röhögésbe fordult.
-KYAHAHAHAHAHAHAHAHA!!!
És meg is jött…a szobába vezető ajtón egy fiatal, szőke hajú srác rontott be, majd habozás nélkül mély levegőt vett.
-Lightning Dragon Roar!
Tüdejéből, szájából villámok hatalmas áradata tört elő. Átszáguldva a szobán, az elektromosság vadul csapkodott. Egy kis csoport mágikus elektron elszáguldott a Nightblade-ek mellett, neki a falnak, másik falnak, majd a következő ütköző előtt egy erős kéz markolt rájuk. Nagy nehezen sikerült felállnom, és fél kézzel nyakon csípnem egy nagy csokor villámot. Nem totojáztam, a kezem között kétségbe esetten hadonászó nyers mágiát, azonnal a szám felé közelítettem. Nagyra tártam pofámat és sikerült betömnöm a nagy részét. A maradékot, számmal letörtem, a villámok üvegszilánkként törtek és potyogtak szét. Azonnal rágni kezdtem, újabb üvegtörés hang kíséretében, majd gyorsan a maradékot és befaltam. Éreztem, ahogyan a mágia átjárja testemet ismét, felfrissülten, a belül vadon cikázó erővel felvértezve, a testem ismét mozogni kezdett. Kiegyenesedtem, letöröltem szám széléről a maradék villám-szilánkot, majd ismét felnevettem, miközben kezeimet vállamig fekete lángba borítottam:
-KYAHAHAHAHAHAHA!...hahaha…ideje lesz befejezni ezt végre…Ördögi vigyorom nem rejtegette a vér utáni vágyamat…

A kettő Evan Nightblade megégett, míg a harmadik fickó aki a földön hevert elkapta a villámaim, és megette őket. Sosem láttam ezt és nem is hallottam ilyenről, de nem sokat kellett gondolkoznom, elengedtem a botomat földre ejtettem köpenyem, villámokkal vontam be a kezeimet, és nekik estem. Nagyon meglepődtem hiszen a másik fickó ismét felpattant, és ő is nekik esett. a harc hamar kettévált így én harcoltam az egyikkel és a másikat természetesen a másik kötötte le.
~nos, ha az ellenségem, tehát Evan, ellensége ez a másik srác akkor a barátom.~ gondoltam magamban, miközben harcoltam. Eléggé furcsa teknikát használt és furcsán harcolt. A kezei feketén égtek úgy mint nekem igaz nekem nem tűz hanem villámok vették körbe. A harci teknikája viszont ennél is ijesztőbb. Ütötte verte az ő Evan-ját semmi taktika nélkül. Ha mégis volt valamilyen taktikája, nos az esetben én nem jöttem rá a lényegére, ám mindenképpen hatásos volt, mert az ütéseinek majdnem fele bement, mégha Evan előre is látta mozdulatait.
Ugyan ez a helyzet volt nálam is. Igaz, én valamivel taktikásabban csináltam, mégis ugyan ezt tapasztaltam. Ütéseim helyén a villámoknak hála égés maradt, ám pont mint a tetőn Evan előre látta a mozdulataim, ám mivel már egyszer elkaptam, a lightning dragon roarral, most meg is tudtam ütni. Sokat próbált kitérni előlem de ugyanakkor támadott is. Nem egy ütést kaptam, de nem is kettőt, viszont most legalább egyensúlyban volt a harc. Egyik ütésemkor gyors mozdulattal ugrott félre, ám figyelmetlensége miatt a botomra érkezett, ami kigurult alóla és ő hanyatt vágódott.
~ Na most!~ gondoltam, majd nagy levegőt vettem...
-Ligh...- kezdtem volna bele ám hátulról jó erős ütést kaptam. A hátam közepe bizseregni kezdett, én pedig úgy éreztem magam mintha húsz kiló métert futottam volna. Hátranéztem és a másik párost vettem észre akik már nagyon közel értek, arrébb ugrottam, egy pillanatra kifújtam magam hogy ujjra jól legyek majd a földön lévő Evan felé fordultam... volna ám ő már nem ott volt. A másik mellé szált be segíteni és én csak most vettem észre hogy egész végig elmebeteg röhögés töltötte meg a termet. Nem sokat tétováztam ujjra Evannak ugrottam, ám ekkor a másik fickó rám ordított.
-TAKARODJ INNEN ÚTBAN VAGY!!!!- Ordította, majd ismét megütött és ujjra átjárt ez a kellemetlen érzés. Ismét megráztam magam majd ujjra támadtam. Ezúttal figyeltem hogy ne kerüljek a fickó közelébe. Éppen ujjra felvettem a harcot mikor Evan egy hatalmas hibát kövezett el. védtelenül hagyta a hasát, majd ezt kihasználva, minden erőmből odarúgtam neki, ettől eléggé hátrarepült...