Farkas

Név: Farkas
Nem:Férfi
Életkor:22
Mágia:Gealdor Állat Seidr mágia: Állatszellem-mágia, Állatszellem-fúzió, farkas szellem.
Klán:Fairy Tail
Kinézet: 175 cm magas barna copfos haj hosszúkás arc. Teste vékony ám erős.
Jelem:: Kedves barátságos ember bár gyerekkori emlékei miatt zárkózott. Ám ha bizalommal fordulnak felé ő örömmel és bizalommal felel. Nem birja a tömeget.
Felszerelése: Egy kabát nadrág cipő és egy farkas alakú talizmán a nyakában és egy varázs szemüveg.

Előtörténet:

Gyerekorom nem nevezhetném ép leányálomnak. Egy erdő melletti kis faluban születtem. A szüleim egyszerű emberek voltak. Apám a fuvarozó iparban dolgozott szállította a friss árút várásról városra. Minden nap csak munka munka. Édesanyám a ház körül serénykedett etette az állatokat főzőt mosott. Egyszóval mindenki tette a dolgát. Kivéve engem. Én naphosszat az erdőt jártam csodáltam az állatokat ők szabadon járhatnak kelhetnek. Senki nem szabja meg nekik mit csinálhatnak és mit nem. Természetesen tudtam az nekik is megvannak a saját szabályaik. Nekem csak egy szabályom volt amihez tartottam magam: kerülni az embert. Születésem óta fel fel tűntek előttem az állatok szellemei. Próbáltam elmagyarázni nekik mit láttam de senki nem hitt nekem. . Sokan szánakozva néztek rám mások lekezelően mintha így kevesebbet értem volna náluk. A velem egykorúak csúfoltak kinevettek.
Ezert úgy döntöttem, hogy csak akkor megyek emberek közé ha nagyon muszáj.
Ez azonban nem volt teljesen igaz volt az erdőben egy öreg akivel elég jókat szoktam beszélgetni. Magas vékony emberke volt hatalmas zöld csúcsos kalappal és köpennyel. A nevét senki nem tudta mindenki csak Öregnek szólították. Azt mondta magáról, hogy varázsló de naphosszat csak a virágokat gyűjtötte meg főzőcskézett. Nem volt egy kimondott izmos ember. Gyakran betegeskedett én ezért segítettem neki. Télen összehasogattam a fáját. Ételt vásároltam neki a faluban. Ő pedig ápolta a sérüléseimet. Nem volt komoly csak néhány zúzódás. Ha az embert nap mint nap csúfolják gyogyósnak egy idő után megelégeli a sértegetést. Így heti rendszerességgel voltak verekedéseim. A szüleim csak a fejüket vakarták mit kéne csinálniuk velem de mivel nem történt nagyobb baj mindig csak legyintettek és arra kértek kerüljem a bajt.
Az Öreg azonban arra buzdított, hogy ne rejtsem el a valódi természetemet. Ő volt az egyetlen aki nem nézet örültnek. Egész gyerekkoromat végigkísérték ezek a furcsa jelenések. A vele való beszélgetéseknek hála évről évre tisztábban láttam a szellemeket.
Egy beszélgetés folyamán jöttünk rá ketten mi az oka annak hogy én ilyen agresszív lettem.
Épp sétáltunk az erdőben négy evvel a távozásom előtt mikor megláttam egy szarvast ami eltűnt egy bokor mellett, Kérdeztem az öreget hogy látta e de ő csak intett, hogy nézzük meg. Mikor odaértünk egy lelőt szarvast találtunk. Az agancsa levágva a teste otthagyva a vadaknak. Egy darabig néztük majd nekiálltam tüzet rakni.
-Mit csinálsz kölyök?
-Tűzet rakok, hogy elégethessem.
-Miért tennéd ezt?
-Hogy békében nyugodhasson a lelke. Így a testét nem zavarhatja senki.
Az öreg meglepődött azon amit hallott. Megkérdezte mégis kitől hallottam efféléket és én válaszoltam.
-Egy farkastól. Még fiatalabb koromban találtam egy farkas tetemet és mellette a szellem ült. Ült és bánatosan nézte a testét. Pár nappal később visszamentem a farkas halkan nyüszögött. Apróbb bogarak mászkáltak a testén. Én nem foglalkoztam vele mert utálom a bogarakat. Másnap azonban hangos ugatást halottam. Odarohantam és egy éhes róka tépte a farkas testét. Megpróbáltam elhajtani de a róka túl éhes volt inkább szembe szált velem. Megmarta a lábam és a karom. Én pedig viszonzásul fejbe vágtam majd úgy oldalba rúgtam, hogy repülve ment hazáig. Mikor ez véget ért láttam, hogy a farkas megint halkan nyüszög. Megértettem a testét féltette. Ezért raktam egy hatalmas máglyát és elégettem a testét. A farkas csóválta a farkát majd eltűnt. Csak egy fa amulettet hagyott hátra emlékként amit ma is a nyakamban hordok.
-Értem és ezek után nem történt valami furcsaság?
-Nem. Bár a történtek után kezdtem visszavágni azoknak akik piszkáltak.
-Érdekes. Majd az öreg mosolyogni kezdett. Később mesélt egy mágus céhről. A Fairy Tailról. De én azt hittem a név miatt csupa manöken cicababa meg selyemfiú jár oda.

A távozás:
A beszélgetés óta évek teltek el és ő egyre többet mesélt a szellemekről. Mutatott egy hatalmas könyvet mely alatt kis aszal majdnem öszerogyott. Azt akarta, hogy az elkövetkező időkben ezt olvasgassam. És, hogy ne tartson olyan sokáig kaptam tőle egy varázsszemüveget melyel csak úgy faltam az oldalakat. Továbá megmutatta az amulett több egy átlagos csecsebecsénél. Ez tartalmazza a farkas lelkét amelyen segítettem. Ha erősen koncentráltam éreztem magamban a farkas ösztönöket. Igy már értettem miért voltam olyan heves a verekedésben. A farkas szellem probált segíteni. Az állat szellemeket is tisztábban láttam hála az öregnek. Ő mondta ne a szememmel nézek. Elöször nehéz volt ám késöbb egyre tisztábban láttam őket. Minnél többet tudtam róluk annál jobban éreztem nem itt van a helyem. A falak egyre közelebb jöttek. Az emberek minden utca sarkon ott voltak. Láttam az arcukon a távozásomat akarják. Gondoltam legyen egy jó napjuk.
Hazamentem összepakolni a holmijaimat. A szüleim nem engedték és kikapták a kabátot a kezemből.
-Hogy képzeled, hogy elmész?! 22 éves vagy! Nincs szakmád mi nélkülünk éhen halnál!
Egkor megjelent az Öreg. -El kell engednetek ez a fiút, az ég is mágusnak teremtette.
Mindannyian nyeltünk egy nagyot ezen a kijelentésen. Én soha nem akartam ilyen gyenge ember lenni.
-Mit képzel öreg? Azt akarja a fiunk olyan léhűtő legyen mint maga?
-Én nem vagyok mágus. Mindig az akartam lenni de nem volt meg a tehetségem. A fiúnak viszont van és én elmondtam neki amit csak tanultam az állatszellemekről.
-Anya kérlek ez a hej nekem már szűkös.
-Menyél csak de tudd meg vissza fogsz jönni hozzánk.
Mondta anyám a könyeivel küszködve ám egy csep büszkeség is volt azokban a könnyekben.
Szüleimtől elköszönve az öreg tanácsaival és varázsszemüvegével felvértezve elindultam a legközelebbi város felé Magnólia városba.

Különös csatlakozás:
Mikor megérkeztem az emberek magukkal voltak elfoglalva nem bámultak engem ami nyugalommal töltött el. Próbáltam egy fogadófélét keresni mert majd kiugrott a szemem az éhségtől. Mikor elmentem egy nagy épületet mellet hatalmas ricsaj támadt. Mikor arrébb akartam állni már késő volt. Valaki eltalált egy félmeztelen fickóval. Mikor magamhoz tértem egy gyönyörű szőke lány állt fölöttem.
-A menyben vagyok?.
Ő mosolygott és azt mondta nem majd meghívott egy teára. Bent nagyobb volt a ricsaj. Kérdeztem mi történt a válasz megdöbbentett.

-Nálunk Fairy Tailbe mindennapos ez a ramazúri.
Én azt képzeltem a varázslók mind csontsovány észkombányok mint az Öreg. Ráadásul láttam ki volt aki hozzám vágta a meztelen férfit. Az a rózsaszín hajú őt láttam az erdőben évekkel ezelőtt. De azt hittem ő harcos. A meztelen is tetszett merte felvállalni önmagát.
- Most már döntöttem én is mágus akarok lenni. Olyan mint Natzu. Erős magabiztos életvidám.
Mirajane kedvesen csak annyit kérdezett hova kérem a jelet. Én zavaromban a jobb karomat választottam. Nem akartam elhinni, hogy ilyen kőnyű. Örömömben elvonyítottam magam. A csetepaté abbamaradt mindenki rám szegezte a tekintetét. Mirajane és Lucy mondták csak örülök, hogy csatlakozhattam a Céhhez. Mindenki egyszerre üvöltötte ÉRTEM. majd fojtatták a balhét tovább.
Így kezdődött életem ujj szakasza. És az ujj nevem Farkas.

Köszönöm a tanácsot. A távozásos részhez irtam, hogyan tanulgat mágiát.