Farkas

A könyvtárban éppen egy jó könyv társaságában aludtam mikor megszólított egy szemüveges gyerek.
– Elnézést te vagy Farkas?-
-Igeeen mit akarsz?- válaszoltam kissé még alvó állapotban.
– Szeretnék veled beszélni valamiről beszélni?-
Intettem neki foglaljon helyet közben próbáltam kitörölni a csipát a szememből. Ez a sok munka teljesen lefárasztott ezért úgy éreztem magam mint a mosott rongy?
– A szomszédomba él egy kedves öreg néni. A fia már rég meghalt és most magányosan él otthon. Megígértem neki, hogy segítek a pakolásban de a társaim közben munkát vállaltak így nem tudok menni. Ha megtennéd, hogy beugrassz helyettem elintézem, hogy egy drága hotelbe pihenhesd ki magad.-
~Ingyen pihenés jól hangzik.~ gondoltam majd egy nagy ásítás keretében elfogattam a megbízást.
Megmondta a címet majd elváltunk egymástól ő a társaihoz én a megadott címre indultam.
A ház kissé öreges volt omladozó vakolat az ablakon ujjnyi vastag por a fal valamikor fehér lehetett de most hamuszürke. Bekopogtam az ajtón és apró kopogó lépteket halottam a házból. Majd az ajtó kinyílt és egy hetven év körüli görnyedt hátú ráncos öregasszony állt ölettem. Hangja akár akár egy rekedt macskáé.
-Mit szeretne fiatalember?-
-Egy ismerősöm küldött, hogy segítsek a pakolásban.-
Erre mosoly kerekedet az arcán és beinvitált a házba.- Pont jókor jöttél már nagyon szükségem volt valakire.-
Amint beléptem az ajtón valami furcsát éreztem farkas barátom felől mintha valami zavarná de én nem foglalkoztam vele.
Bevezetett egy szépen bútorozott nappaliba aminek közepén pár doboz hevert ezeket kellet lecipelni a pincébe. Belenéztem a dobozba televolt mindenféle limlommal. Képekkel ruhákkal könyvekkel. Az egyik képen egy fiú volt egy pókkal a kezében biztosan az ő fia lehetett. Ahogy a dobozokat néztem észrevettem a szőnyegen mély nyomot hagyott a szőnyegben.
Amint levittem az első dobozt újból halottam azt a kopogó hangot. Nem nagyon foglalkoztam vele de farkas egyre idegesebb lett. Elindultam, hogy hozzam a következő dobozt mikor észrevettem, hogy az ajtó zárva van. Kopogtam a néninek, hogy engedjen ki de ő nem is válaszolt ezért hangosabban dörömböltem mire hangosabban kezdtem hallani a kopogó hangokat. A medálom enyhén megremegett és én behunytam a szemem láttam a farkast teljes életnagyságban vicsorított a hátán égnek állt a szőr mintha ő ismerné a hang forrást és nem igazán örülne neki. Kinyitottam a szemem és elkiáltottam magam -Infuse Animal Spirit-
Éppen idejében mert a láda melletti falból öklömnyi méretű pókok másztak elő és vetették magukat rám. Sikeresen elhajoltam és két pókot röptükben széthasítottam hála farkasfejes öklömnek. A hej szűkössége miatt nem tudtam többet tenni minthogy elhajoltam előlük és röptükben vágtam ketté a kis bestiákat. Szerencsémre nem voltam egyedül ezért számíthattam hű társam indulataira és tapasztalataira. Éreztem ahogy elönt az élni akarás és a gyűlölet. Minden izmom megfeszült arcom vad vicsorgó tekintetet tükrözött. A frissen támadott vérszomjamat megérezvén a pókok elmenekültek de nem félelemből. Pusztán azért hogy helyet adjanak nagyobb testvéreiknek. Ezeket a pókokat jobban megnéztem akkorák voltak mint egy normál emberi fej hátukon piros alapon kék kereszt virított. Lassan elkezdtek felém jönni ám most rajtam volt a sor, hogy kezdeményezek. Megvártam míg valamennyien bejönnek a pincébe majd egy hatalmas ugrással a lyuknál teremtem ahonnan beözönlöttek. Egy határozott rúgással kitágítottam a rést így én is átfértem rajta majd elkezdtem rohanni egy szűk folyóson. Tudtam csak úgy maradhatok életbe ha most hallgatok a társamra. A folyosó végén megtaláltuk amit keresett egy másfél méteres pókot. Bizonyára ez az anyjuk. Megpróbált elérni hatalmas lábaival ami majdnem sikerült is mert én hátrálni akartam farkas viszont közelebb akart menni. Egyik csapás érkezett a másik után a folyosóról pedig újra a kopogó hang ütötte meg a fülemet. Nem maradt sok időm észre vettem a királynő összehúzta magát ugrásra készülve és valami hihetetlen dolog történt. Elrugaszkodott az óriás pók mi bukfencet vetettünk majd szabad kezemmel a kis táskámból elővettem egyik tőrömet így két kézzel hasítottam a fel a lény hasát. Ez egy pillanat műve volt ám nem én nem ő hanem mi tettük. A pillanat törtrészéig egyek voltunk és tökéletesen tudtuk mit akar a másik.
A királynő felugrott a plafonon elhelyezett hálóra és a folyosó felől megjelentek a kicsinyek. Én ijedtemben összehúztam magam ám helyettem a sebesült anyára vetették magukat.
~Szóval ezért hoztál ide farkas tudtad a pókok felfalják a sebesülteket~ gondoltam majd elővettem egy fáklyát meggyújtottam és a hálóra hajítottam. Hamar lángra kapott az egész és valamennyi pók elpusztult.
A járaton keresztül visszamentem a pincébe majd kirúgtam az ajtót. A néni meglepődött, hogy élve kijutottam. Nem is kellet mondanom semmit a gomolygó füst mindent elárult. Eszét vesztve kés ragadott és nekem támadt.
– Megölted a fiam kedvenckéjét pusztulj te szörnyeteg!-
Egy könnyed mozdulattal kicsavartam a kezéből a kést és bezártam az öregasszonyt egy szekrénybe majd elmentem szólni a hatóságoknak.
Kiderült időközönként tűntek el fiatalok mind segítettek a kedves öreg néninek cipekedni. Nem bírta elviselni, hogy ő elvesztette a fiát és mások meg nem. Mikor visszatértem a céhbe elmeséltem a szemüveges gyereknek a történteket ő szégyenkezve a kezembe nyomott egy kis tarisznya gyémántot és egy beutalót egy elegáns hotelbe.
Ezek után rám fér a pihenés.