Balhé a Quatro Cerberus-ban! Mi lesz a pite sorsa?

A megfigyelés 1. hete
Nemrégiben észrevettem, hogy Goldmine körülbelül már egy hónapja folyamatosan kap egy bizonyos csomagot. Lehet, hogy korábban is kapta, de ebben nem vagyok biztos. Később viszont már sikerült leszűkítenem a kört és rájöttem, hogy ez a bizonyos csomag minden pénteken érkezik meg. Bár jó alaposan bevan csomagolva még se szigetel annyira, hogy ne engedje ki azt a varázslatos és mesés illatot. Soha életemben nem éreztem még ilyen mennyei aromát. A szaglásom nem vetekedhet egy állatéval, de ha ennivalóról volt szó nem létezett senki, aki versenybe szálhatott volna velem. Biztos voltam benne, hogy valami egzotikus kaja lehet az, mivel még sose szagoltam ilyet, de éreztem a zsigereimben, hogy valami ehető dolog lesz. Talán a jövő héten sikerül több dolgot kiderítenem.

A megfigyelés 2. hete
Újabb fejlemények vannak a kutatásban! Ezen a héten igen csak előre lendültem. Sikerült kikukáznom Goldmine szemetéből a misztikus csomagnak a dobozát. Még mindig benne van az-az illat. Istenem, milyen finom. Ráadásul találtam benne egy nyomot is. Egy kisebb morzsát. Most már biztos vagyok benne, hogy valami sütemény lehet. Talán valamiféle pite. Legalábbis a tésztája alapján. Az illatából pedig valami különleges töltelékre gyanakszok. Sajnos nem tudtam senkinek sem odaadni a dobozt, hogy vizsgálja meg valamilyen mágiájával, mert történt egy kis baleset. Annyira elkapott a hév, hogy a dobozt megettem…

A megfigyelés 3. hete
Ez a hét abszolút kudarc volt. Egyedül csak azt tudtam meg lesni, ahogy Goldmine átveszi a csomagot a futártól. Nem voltam elég gyors így a futár felszívódott. Talán ha megtudnám a társaság nevét, akkor letudnám nyomozni, hogy kitől kapja ezeket a csomagokat. Onnan pedig már egyenes út vezet a megoldásig, ami nem más, mint maga a süti. Eléggé peches napom volt, mivel a szemétről is lecsúsztam. Előttem egy perccel ürítették ki a szemetet, ami ugyebár végleges megsemmisítést jelentett. Esélyem se volt érezni újra azt a varázslatos illatot és a doboz mennyei ízét, amit magába szívott a süteményből.

A megfigyelés 4. hete
Ezúttal alaposan felkészültem és nem hagytam, hogy magával csábítson a kiszűrődő aroma. Csak is a futárra koncentráltam. Követtem egészen a mágikus motorjáig, amiről sikerül leolvasnom a cég nevét. Hermész futárszolgálat. Elég népszerű az egész országban a központja pedig Shirostume. Nem akartam odáig elmenni, de muszájból megtettem volna. Viszont miután leolvastam a srác motorjáról a logót nem haboztam, hanem egyből megidéztem a tűzfelhőmet és felpattanva rá már utána is eredtem. Nagyon gyorsan szelte az utcákat, de probléma nélkül tudtam tartani a tempót. Mikor megállt egy szűk kis utcában és leszállt a motorjáról, hogy kézbesítsen egy csomagot én leugrottam a felhőmről még röptében és rávetettem magamat. Némi győzködés is fizikai ráhatás segítségével sikerült megtudnom a küldő fél nevét, ami egy isten háta mögötti édességekkel foglalkozó kis magán vállalkozás volt. További több napos kutató munka után megtudtam, hogy ez a vállalkozás speciális és különleges gyümölcsöket és édesítőszereket használ, amiket senki más nem forgalmaz csak ők. Most már biztos voltam a dolgomban. Meg kell szereznem, mert ilyet még nem ettem és valószínűleg nem is ehettem volna más módon.

A megfigyelés 5. hete
Már az ötödik hete tart a folyamatos megfigyelésem és nyomozásom a rejtélyes pite után. Biztos voltam benne, hogy ez a hét lesz az utolsó és sikerül végre megszereznem. Naiv voltam. A hallban vártam pénteken a futárt a szokásos időben. A plafonról csaptam le rá és szedtem el tőle a csomagot. Mint utóbb kiderült rossz embertől vettem el a csomagot, ugyanis Richard új főzőlakrimája volt benne. Az igai célpontom pedig a tévedésem után jöhetett be a céh épületébe.

A megfigyelés 6. hete
Ezúttal még a céh bejárata előtt próbáltam lecsapni a rejtélyes és finom csomagra, azonban ez a tervem is meghiúsult. Egy bokor mögött vártam, hogy begördüljön a motor. Azonban egy váratlan esemény keresztülhúzta a számításaimat. Éppen lesben állva vártam a futár fiút, amikor valaki meghúzgálta finoman a nadrágom lába szárát. Egy szipogó kislány volt, akinek fenn ragadt a cicája a fán és nem bírta leszedni. Egyszerűen nem bírtam nemet mondani, így fogtam magam és felmásztam a fára, majd némi agresszív véleménycsere után sikerült meggyőznöm a macskát, hogy jobb neki lent. Öröm volt nézni a kislány boldog arcát. Az éppen elhúzó motort már kevésbé…

A megfigyelés 7. hete
Richard adott egy kenőcsöt, amivel gyorsabban elmúlnak a karmolás nyomok. Mostanra már szinte nem is látszanak. Ma lesz a nagy nap érzem. Eddig akár hol próbálkoztam, mindig kudarccal végeztem. De most biztos vagyok magamban. Ezúttal sikerülni fog.

Az utolsó szót leírva becsuktam a noteszemet és fölkeltem az asztaltól. Sokan kíváncsian és értetlenkedve néztek rám, mikor beállítottam az ebédlőbe egy hatalmas faléccel, majd leültem írni egy tányér reggeli omlett mellett.
Vigyorogva felkaptam a lécet, majd a noteszt a zsebembe csúsztattam és vidáman szökdécselve elindultam a kijárat felé. Örömteli, magabiztos mámoromban nem számoltam azzal a kicsi és mellékes ám korántsem elhanyagolható ténnyel, hogy a léc hosszában nem fért át az ajtókereten. Egy pillanatig még tudtam előre haladni a minimális rugalmasság miatt, ám amint elérte a határt a léc hátravágott és hanyatt vágódtam a földön.
A közelemben néhány mágus társam ijedten pattant fel és mellém lépve felsegítettek.
- Jól vagy Reigen?
- Persze – válaszoltam nevetve.
- Ö… Mond csak… mire kell neked ez a léc?
- Hogy valóra váltsam az álmomat! – vágtam rá csillogó szemekkel. Szinte már a számban éreztem annak az egzotikus pitének a mesésé ízét. A válaszom hallatán a két mágus döbbent arckifejezést öltött magára, ám nem törődve vele én a vállamra kaptam a fa lécet és fordultam egyet. A léc végig kaszálta a levegőt, de szerencsére a két férfi még időben lehajolt az arcon csapás elől.
Ezután vidáman indultam meg a folyosóra és ezúttal sikerült kivinnem a lécet. Kiértem a hallba, majd jobbra fordulva felrohantam a széles kőlépcsőn, ami az emeletre vitt, onnan pedig egy folyosóra befordulva egy csigalépcsőhöz értem, ahol felszaladva meg sem álltam Goldmine irodájának a szintjéig. Kiérve körbe néztem és megláttam Goldmine-t, ahogy épp az irodája felé sétál egy barna csomaggal a kezében és vidáman fütyörészik.
Mint csörtető bika rontottam rá a céhmesterre. Mikor elértem meglepődött és kérdő arckifejezéssel fordult felém, ám mielőtt még bármit mondhatott vagy tehetett volna kihasználtam a meglepetésem előnyét. Meglendítettem a lécet a vállamról és alulról felfelé lendítéssel kivertem a kezéből a csomagot, ami a magasba röppent. A lendületett tovább vittem és a lécet is elengedtem, ami így az ajtó felé kezdett repülni.
- Wind Blast!
Egy széllökéssel eltaláltam Goldmine-t aki bevágódott az irodájába és vele együtt a mágia az ajtót is elérte, ami így becsapódott. Épp ekkor érte el az ajtót a léc.
- Stone Spike!
Két kőtüskével rögzítettem a lécet az ajtóhoz, majd még egy néhányat belelődtem az ajtóba, hogy jobban rögzüljön a falhoz.
Ekkor jutott eszembe a csomag, ami néhány méterre tőlem épp készült földet érni. Nem teketóriáztam, azonnal felé vetődtem és végig csúszva a padlón éppen sikerült elkapnom a csomagot.
Csillogó szemekkel álltam fel a csomaggal a kezemben, amit magasra emeltem. Az ablakon pont ekkor szűrődött be egy fénysugár, ami a csomagra vetült. Végre oly sok idő után az enyém lehet.
- Vuuuuhúúúúú!! – kurjantottam egy hangosat, majd a levegőbe öklöztem a szabad kezemmel. Hangom talán az egész épületet végig zengette. De nem itt akartam megenni. Elindultam vidáman szökdécselve, hogy keressek az épületben egy erre méltó és szent helyet. Alig tettem meg tíz métert a folyosóm, mikor egyszer csak egy hang szólalt meg a levegőben.
- Khm… Figyelem minden tagnak! Reigen az előbb eltulajdonított tőlem egy fontos csomagot. Aki visszaszerzi annak felbecsülhetetlen értékű jutalmat ajánlok fel. Ismétlem. ezennel hajtóvadászatot indítok Reigen ellen. Semmiképp sem hagyjátok, hogy elhagyja az épületet. Aki visszahozza a csomagomat az jutalmat kap. Minden eszköz megengedett… de azért ne verjétek össze annyira az épületet. Reigen-t viszont ne kíméljétek. Köszönöm a figyelmet. – azzal egy utolsó török köszörülés után a hang elhalt. Olyan volt, mintha valami hangosbemondóból visszhangzódott volna.
- Ajaj…

- Viszlát. - mondtam mosolyogva, majd bezárva az ajtót, lefagyott ajkaimról a vigyor. Gyorsan hazaindultam, mielőtt visszatérve legyilkoltam volna a háznépet. Néhány hétig egy gazdag és paranoiás kereskedő elkényeztetett lányát kellett pesztrálnom, aki meg volt győződve arról, hogy lakájnak, és nem testőrnek fogadtak fel. Füstmágusként már a fülem is füstölgött volna az utolsó napokon, de enélkül csak csikorgó fogakkal tűrtem az egyre idegesítőbb hölgyeményt. A küldetés alatt nem történt semmi, így egy percre sem vonhatta el semmi a figyelmemet. Ahogy távolodtam a háztól, annál inkább visszatért a jókedvem. A kertből kiérve már fütyörészve nézelődtem, és az állomás felé vettem az utat. Néhány percen belül már a vonaton ülve beszélgettem Shiraishivel, akit véletlenül épp erre vetett a sors, és a küldetésfal.
Tőle tudtam meg, hogy Reigen furcsa viselkedése még mindig nem szűnt meg, és péntekenként egy vadászkutya tekintetével mászkál a klánházban és akörül. Ez már néhány hete így volt, nem kevés pletykára adva okot a tagok között.
A vonatról leszállva kaptam észbe.
- Ma péntek van! Irány a Cerberus! - két heti mókáról már lemaradtam, és nem akartam a következő fejezetet is kihagyni. Úgy tűnt, a lány is ugyanígy gondolkozott, sietve elindultunk az épület felé.
Én nyitottam ajtót, majd előreengedtem Shiraishi-t, és egyik klántársunk felé fordultam.
- Merre van Reigen? - kérdeztem vigyorogva.
- Az előbb ment ki egy léccel a vállán. Nem tudom, merre. - mondta a férfi, miközben kavargatta a levesét.
Elkeseredetten nyögtem egyet. Sose fogjuk megtudni, mit akar! Egy apró rengést éreztem a földön, majd szinte azonnal még néhányat.
Összenéztünk a teremben.
- Reigen. - jelentettük ki egyszerre, majd a hirtelen felharsanó hangra elhallgattunk.
- Khm… Figyelem minden tagnak! Reigen az előbb eltulajdonított tőlem egy fontos csomagot. Aki visszaszerzi annak felbecsülhetetlen értékű jutalmat ajánlok fel. Ismétlem. ezennel hajtóvadászatot indítok Reigen ellen. Semmiképp sem hagyjátok, hogy elhagyja az épületet. Aki visszahozza a csomagomat az jutalmat kap. Minden eszköz megengedett… de azért ne verjétek össze annyira az épületet. Reigen-t viszont ne kíméljétek. Köszönöm a figyelmet.
Megcsörgettem a pénzt a zsebemben, amit a felvigyázásért kaptam. Nem árt némi mellékes. Több társammal egyetemben felugrottunk, és elindultunk Goldmine irodája felé. Én lemaradtam a többiektől, majd egy oldalfolyosón indultam előre. Megérzésem beigazolódott: épp oldalba kaptam Reigent, aki egy csomaggal a kezében próbált elosonni.
- ITT VAN! - ordítottam el magam, és mielőtt a mágus az ijedtségen kívül bármit tudott volna tenni, felemeltem a kezem, és a csomagra mutattam:
- Freeze! - a csomagot azonnal dér borította meg, és mellékhatásként a tolvaj egyik keze is hozzáfagyott a barna csomagoláshoz. Elvigyorodtam, mert tudtam, ezt legalább öt-tíz perc lesz kiolvasztania, ha azt akarja, hogy a benne levő dolognak ne legyen baja. Ismerve a mágust és étvágyát, szinte biztos voltam benne, hogy étel van benne.
Vigyorom addig tartott, amíg ő egy Wind Blasttal mellbe nem talált. Három-négy métert repültem hátra, majd elfeküdtem a padlón. Fenemód dühösnek tűnt amiatt, hogy megtaláltam, de épp időben érkezett a felmentősereg. Néhány ember jelent meg abból az irányból, ahonnan Reigen is jött, mire ő menekülőre fogta a dolgot. Megtapogatva magam, óvatosan felálltam, és csatlakoztam az üldözőkhöz, néhány méterrel lemaradva.

(Ha valaki szeretné, hogy változtassak valamit, szóljon!)

Éppen amikor a legédesebb álmomat álmodtam hosszú idő óta pár erős huppanás, és kis rázkódás hatására felkeltem. "Már aludni sem hagyják az embert?!" - mormogtam magamban miközben felültem az ágyamon. "Mielőtt teljesen kaotikus lesz minden el kellene hagynom a klánházat, nincs kedvem ahhoz, hogy belekeverjenek a hülyeségükbe." - majd ezzel a gondolattal el is hagytam a szobám. Amint kiléptem az a jelenetsorozat tárult elém, hogy Reigen Wind Blastot használ Goldmine szobája fele, majd amint a földre ér csúszik egyet, és elkap egy dobozt. "Szép csúszás, bár mi mást várhattam volna Reigentől, mondjuk érdekelne, hogy a Wind Blast mire kellett...", ám ezt a gondolatsorozatom egy hangosbemondó szerű hang szakította félbe,
- Khm… Figyelem minden tagnak! Reigen az előbb eltulajdonított tőlem egy fontos csomagot. Aki visszaszerzi annak felbecsülhetetlen értékű jutalmat ajánlok fel. Ismétlem. ezennel hajtóvadászatot indítok Reigen ellen. Semmiképp sem hagyjátok, hogy elhagyja az épületet. Aki visszahozza a csomagomat az jutalmat kap. Minden eszköz megengedett… de azért ne verjétek össze annyira az épületet. Reigen-t viszont ne kíméljétek. Köszönöm a figyelmet. - és ezzel a hang elhallgatott.
Ebből kiderült számomra, hogy Reigen ismét csak a gyomrára gondol, és még Goldmine-tól is képes lopni, ha olyan jellegű ételt lát nála, és esélyt is lát arra, hogy megtömhesse ezzel a hasát. Kár, hogy a fél klán be fog zsongani ettől a szövegtől, és Reigen nyakán fognak lógni, amíg fel nem adja. "Na sebaj, én itt aztmondom, hogy balra el, és nem lesz közöm ehhez az egész csetepatéhoz, amit itt a többiek le fognak rendezni." - miközben ezen gondolat járta át a fejem, hirtelen megjelent Rane, és befagyasztotta a csomagot, és Reigen egyik kezét is, ám az önbizalomtól nemfigyelt és Reigen egy Wind Blast-tal elintézte a dolgot. "Elég nagyot csattant szegény Rane, azért remélem nincs nagy baja." - ezt gondoltam, majd mellettem is becsapódott egy Wind Blast, de szerencsére eltévesztett.
-Reigen, te teljesen megzakkantál?! - fakadtam ki magamból - Engem nem tud érdekelni semmilyen jutalom, hagyj békén kimenni, és tőlem csinálhattok amit akartok. Még a kajád sem érdekel.
Amint ezt az utolsó mondatot kimondtam, Reigen mintha vérszemet kapott volna, majd még egy Wind Blastot intézett felém, ami már sajnos célba talált. Nagy nehezen felkeltem a találat után, majd úgy egy Isteneset káromkodtam, amit az itteni részletezésben kihagynék és, bár külön cél vezérelt minket, csatlakoztam a Reigent üldöző bandához. Mindenki a jutalomért sajgott rajtam kívül, engem egyedül az hajtott, hogy jól elverjem ezt az éhenkórász mágust, amiért ezt csinálta velem, annak ellenére amit mondtam.

Hosszú volt ez a hét,be kell látni.Nem is értem,hogy a legtöbb küldetésben miért kell valami hiányos öltözetet magunkra ölteni?Hm…a világ telis tele perverzekkel,ennyire rájöttem.Hála az Istennek,gyorsan végeztem.Na jó,hála Istennek meg Cygnus-nak,eheheee,kellett a segítsége itt-ott.Nagy sóhajjal hagytam el a házat,ahonnan felbéreltek,és ahonnan tényleg nagyon nagyon nagyon nehéz küldetést kaptam!Kábultan bámultam ki a vonat ablakán,és örültem,hogy visszamehetek a Cerberus-ba.Így útközben összetalálkoztam Rane-nel,neki is nagyon örültem,hihi.Beszélgettünk,és nem is tudom hogy,deee ott valahogy csak eszembe jutott Reigen,és hogy hallottam,megint alkot.Senki sem tudja min mesterkedik,de egy biztos:amiben Rei ott van,az már káosz.Hetekig kémest játszott,és furcsán viselkedett.Jó jó,nála ez természetes,de most furcsábban,oh,és nem egyszer egy dobozra vadászott,vagy…vagy mire is.Ahogy figyeltem,Rane is elég fáradt volt,na de a mesélt információk egy kis izgatottságot csaltak a szemeibe.Hát,szeret szórakozni.A vonat befutott,mi pedig szépen leszálltunk,nagyot szippantva a friss levegőből.
-Ma péntek van! Irány a Cerberus!-energikus fiú,jópofa,olyan jó vele,feldobódsz.Bólintottam egyet mosolyogva.-Um…u-ugye nem gond,ha veled megyek?Nem akarok rád akaszkodni…-leintett,mintha csak azt akarná,hogy ne beszéljek hülyeségeket.Megértettem,és szépen elindultunk az épület felé.Bocsánat,elég sietősen.Belépve elkezdtünk kérdezősködni,merre lehet az a dinka fiú,és nem egy ember válaszolta,hogy…izé…mi is…ja igen,hogy valami lécet cipelt a vállán.Gondolkozni kezdtem,hogy mi a csudának kell neki léc?Mihez?Vagy mit akar?És hogy jön ez a dobozhoz?Nyuh…már semmit sem értek.Kisebb rengések sorozata következett,és senki nem tudta,mi lehet,kicsit ijesztő is volt.
-Khm… Figyelem minden tagnak! Reigen az előbb eltulajdonított tőlem egy fontos csomagot. Aki visszaszerzi annak felbecsülhetetlen értékű jutalmat ajánlok fel. Ismétlem. ezennel hajtóvadászatot indítok Reigen ellen. Semmiképp sem hagyjátok, hogy elhagyja az épületet. Aki visszahozza a csomagomat az jutalmat kap. Minden eszköz megengedett… de azért ne verjétek össze annyira az épületet. Reigen-t viszont ne kíméljétek. Köszönöm a figyelmet.-jajjj…szegény Rei,már megint sikerült összehoznia valamit.Körbenéztem,majd elég meglepetten,szinte elképedve tapasztaltam a többiek szemében tisztán látszó vágyat,hogy elkapják.-Mh…ez nem lesz jó…-harapdáltam az alsó ajkam.Tenni kell valamit,na de mit?Hirtelen mindenki megindult,és üldözőbe vette,még ha fogalmuk sem volt,merre lehet pontosan.Aha,ez volna a csordaszellem?Kínos vigyorral gondolkozni kezdtem,aztán csak elindultam valamerre.~Most kéne azt a bizonyo női megérzést használni,ugye?Akkooooor…arra!~És elindultam egy teljesen más irányba,mint a többiek.Jó választásnak bizonyult,ugyanis ott volt előttem(oké,jó messze előttem) Reigen,Rane,és…jé,Shou is!De jó!I-illetve,annyira nem!Rane hatalmasat csattant a földön Rei Wind Blast-jától.Rossz volt nézni,komolyan!Már futottam volna oda,de ebben a pillanatban Shou is kapott egyet,ami elkerülte hála az égnek.Nem bírtam ki,hogy ne szóljak bele.-Rei,ne csinálj hülyeséget!-viszont ő meg sem hallotta,csak menekült,és…brrr,rémisztő egy tekintete volt.Készenlétben voltam,hogy ha esetleg támad,akkor ne maradjak védtelen,de szinte emberszámba se vett,és ment tovább.-F-fiúk,jól vagytok?-siettem közelebb hozzájuk,és szépen először felrángattam Rane-t a földről,majd Shou-t is körbeszemléltem kissé idegesen.

Péntek van. A mai napot egy kis pihenésnek és gyakorlásnak szerettem volna szentelni, esetleg egy kis Pandaman barátom csak péntekenként vállalt küldetést; ez nála amolyan hagyomány volt. Reggel útnak indult, de előtte még rám bízta egyik kedvelt holmiját: egy mágikus fejhallgatót. Még sohasem próbáltam ki hasonló szerkezetet, így külön élmény volt számomra egy kis időre kizárni a külvilág zajait és átadni magam a zene élvezetének. Épp a klánház szűk folyosóin barangoltam... na jó, igazság szerint eltévedtem és a kiutat kerestem, mikor az egyik kereszteződésnél Reigent láttam elhaladni. Ő észre se vett, valami furcsa vigyorral az arcán szorongatott egy barna dobozt, és gyors léptekkel haladt előre. Lekaptam a fülemről a fejhallgatót és utána futottam.
- Szia Reigen... Eltévedtem és... - eddig jutottam mondandómban, mikor a férfi felém fordult és furcsa tekintettel meredt rám.
- Valami baj van? - kérdeztem kissé megszeppenve és hátráltam néhány lépést. Ekkor Reigen egy mozdulattal felém küldött egy szélmágiát, de szerencsére nem sokat repültem hátra a löket miatt; ugyanis egyenesen letaroltam néhány klántársamat. Úgy tűnt, ők is csak nemrég szedték magukat össze egy előző esésből és látszott rajtuk, hogy nem örülnek robbanás-szerű érkezésemnek.
- Ennek meg mégis mi baja van? Már megint elvette a kaja az eszét? Valaki lenne oly szíves elmondani, hogy mi a fene folyik itt?! - mondtam idegesen társaimról lekászálódva, akik név szerint Rane, Shou és Michiyo voltak. Kérdő tekintetükből látszott, hogy most vagy hülyének néznek, vagy... hülyének. - Azt hiszem lemaradtam valami nagyon fontos információról...
Mondtam magam elé, a többiek helyeselő bólogatásának kereszttüzében.
Még mindig fogalmam sem volt róla, hogy mi folyik körülöttem, de azért én is becsatlakoztam az üldözésbe; hátha valaki hajlandó lesz közölni a tényállást, amíg veszetten rohanunk a folyosó végén beforduló Reigen után...

A távolból hangos lábdobogások hallatszódtak. Úgy tűnt az egész céhben meghallhatták Goldmine szavait, ami viszont egyet jelentett. Hajtóvadászat indult ellenem és elakarják venni tőlem az én kis drágaságomat. Ezt nem hagyhattam. Magamhoz szorítottam a kicsi csomagot, hogy kiélvezzem a közelségét, aztán elkezdtem futni.
Egyszer csak valaki felbukkant egy keresztező folyosón.
- Itt van! – ordította Rane. Sajnos nem reagáltam elég gyorsan. Igazából teljességgel váratlanul ért a felbukkanása. Mikor elordította magát valósággal összerezzentem a meglepődöttségtől.
- Freeze!
Hirtelen a csomagot tartó kezem fázni kezdett és mikor lenéztem csak azt láttam, ahogy egy jégtömb összezárja a kezemet és a csomagot. Nem használhattam tűz mágiát, mert azzal nem csak a kezemet olvasztanám ki, de a süti is ropogósra sülne. Lángoló szemekkel néztem Rane-re.
- Wind Blast!
A szürke ököl formájú széllökés mellbe találta Rane-t és hanyatt vágta jó pár méterre és nem messze Sheiji mellett ért földet, akit eddig észre sem vettem.
- Wind Blast!
Felé is lőttem egyet, de sajnos célt tévesztettem, mivel zavart a hideg érzés a másik kezemen.
- Reigen, te teljesen megzakkantál?! Engem nem tud érdekelni semmilyen jutalom, hagyj békén kimenni, és tőlem csinálhattok, amit akartok. Még a kajád sem érdekel.
Bár ezt mondta mégse bízhattam benne, hisz most mindenki rám vadászik. Senkiben sem bízhattam. Sőt biztos voltam benne, hogy nem is a jutalomra fáj a foga, hanem a pitémet akarja megenni előlem. Ezt viszont nem hagyhatom.
- Soha nem lesz a tiéd! – ordítottam rá vérszemet kapva – Wind Blast!
Ezúttal a támadásom betalált és hátravágta Sheiji-t. Megfordultam és felvettem a nyúlcipőt, mert a távolban már felzengette a közeledő csorda hangja. Elindultam a folyosón és mintha elhaladtam volna futva valaki mellett, de mivel siettem szemet hunytam fölötte. Egy kereszteződés mellett futottam el, aztán egyszer csak valaki utánam kiáltott. Magam sem tudom miért, de lefékeztem és hátrafordultam. Biztos a rossz szokás miatt…
- Szia Reigen… Eltévedtem és…
Biztos ő is a pitémet akarja. Csak erre tudtam gondolni. Senkiben sem bízhattam.
- Valami baj van?
- Wind Blast!
Shiiina is kapott egy széllökést, ami hátrarepítette. Szerencsére sikerült letarolnom vele az előző bagázst, így még egy kis előnyhöz jutottam. Nem tétlenkedtem azonnal tovább rohantam. Nem volt más hátra, addig futnom kellett, amíg magától le nem olvad a kezemről a jég, vagy ameddig egy biztonságos helyre nem érek.
Egy éles balkanyar következett és egy felém rohanó magányos céh társamba botlottam.
- Howli… - kezdett volna bele egy mágiába, de megelőztem.
- Wind Blast!
A szürke ököl hátravágtam és átfutottam rajta. Tovább rohantam a folyosón, majd jobbra fordulva elérkeztem egy világosabb részhez. A folyosó tele volt ablakokkal.
~ Ez az! Ha elhagyom az épületet és soha nem találnak meg!
Neki rontottam egy nyitott ablaknak és elrugaszkodva teljes erővel nekiugrottam, hogy minél messzebbre jussak, azonban amint elértem az ablakot felkenődtem egy láthatatlan falra. A fejemet vakarva keltem fel a földről ahova lepattantam és megpróbáltam kinyúlni a nyitott ablakon, de a kezem valamilyen akadályba ütközött. A kezem körül pedig színes rúnák jelentek meg.
- Rúna mágia? Ne már!
Oldalról futás csendült fel, így gyorsan bebújtam az ablak melletti vörös függöny mögé. A lépések egy közelebbről hallatszódtak, végül elértek a közelembe.
- Erről hallottam a hangját.
- Biztos arra futott! – matathatott abba az irányba a céhtársam, ahonnan jöttem, majd mindketten elindultak arra és befordultak a sarkon. Gyorsan kiléptem a függöny mögül és nagyot sóhajtottam.
- Huh, ez nem sokon múlt.

Egy elég szép kis csapat gyűlt már össze, aki Reigenre vadászott, köztük én is, annyi különbséggel, hogy a többiek arról ábrándoztak, hogy mi lehet az a jutalom, míg én azon, hogy mit tegyek Reigennel, ha a kazeim közé kerül, mert köztudottan utálom azt, ha azt emberek nem figyelnek a másikra, vagy egyből a totál ellenkezőjét gondolják... kifejezettem, ha rólam va szó. ezen elmélkedésem közepette hirtelen Kaori behuppant közénk, de úgy, hogy az egész társaságot tarolta, ami után hallani lehetett, hogy gyorsabb iramra kapcsol, hogy lerázhasson minket. Amire sikerült feltápászkodnunk már késő volt, szem elől vesztettük. Ekkor figyeltem fel, hogy Kaori nagyban értetlenkedik, bár senki nem tudta, hogy miért, eléggé tisztán hallható volt a Mester tényállása a dolgokhoz a hangosban, így sokmindent nem fűzött senki a dologhoz, bár érdekes módon Kaori is csatlakozott hozzánk végeredményben.
-Szerintem váljunk szét, ha már nem tudjuk merre lehet. Így nagyobb eséllyel bukkan rá valaki, ha pedig valaki megtalálja, akkor adjon jelet a többieknek valahogy, hogy tudjunk menni segíteni, mert egyedül nem fogja közülünk senki sem leverni. - jött egy észszerű javaslat a tömegből, és mindenki bele is ment, méghozzá egy elég széles vigyorral az arcukon.
"Na, ezek is maguknák akarják megtartani a jutalmat... Sebaj, lényeg, hogy visszafizethessem Reigennek az előzőt kamatostul, onnan tőlem mindenki azt csinál, amit akar." - gondoltam, majd elindultam az egyik folyosón hátha megtalálom. Már kezdtem volna szitkozódni magamban, hogy rossz irányt választhattam, amikor Reigen kimászott az egyik függöny mögül. "Miért nem ment ki inkább egyből az ablakon... ha csak, vagy át akar mindenkit csapni, hogy kiment, vagy Rúna Mágia, melyik lehet? Na mindegy, ez itt nem a gondolkodás ideje, az édes bosszú pillanatait éljük most." - gondoltam magamban, majd elővettem a kártyáim, ám ekkor hirtelen észrevett és futásnak eredet. "Franc essen bele a jó reflexeibe és megérzéseibe, hogy felém nézett."- gondoltam miközben futottam utána. A saroknál úgy voltam vele, hogy nincs választásom, utol nem fogom érni soha, így marad a mágiával történő megállásra kényszerítése.
-Jolt of Fate! - mondtam ki, majd a varázslattal a lapokból idézett három villám közvetlenül Reigen mögött csapódott be, mert egy fürge mozdulattal bevetődött egy másik folyosóra.
Utána eredtem, de amikor a folyosóhoz értem már nem láttam sehol. "Franc már bele! Megint szem elől tévesztettem! - mérgelődtem magamban miközben megindultam a folyosón, hátha nem jutott messzire.

Ugyan egy egész csürhe loholt a tolvaj nyomában, mégsem sikerült elkapnunk. Kevés mágia repkedett a levegőben, annál több káromkodás. Egy folyosónál fel is szakadozott a tömeg, ahogy mindenki úgy döntött, ő jobban tudja, merre indult a mágus.
~ A helyében biztosan kimennék innen.. - gondolkoztam el, majd a legközelebbi ajtó felé indultam. Ahogy a kilincshez értem, rúnák jelentek meg a kezem előtt.
- Ki varázsolta ezt ide? - kérdeztem hangosan, mire egyik céhtársam felém nézett. Megigazította szemüvegét, és a rúnákat vette szemügyre.
- Türelem, mindjárt kitalálom, hogy mi ez. - mondta, és félretolt az ajtótól.
Nekitámaszkodtam a falnak, és nyugodtan vártam, hogy kitalálja, mi is ez. Ha valaki megtalálja Reigent, azt úgyis hallom, és oda tudok sietni. Sőt, talán esélyem is lesz elkerülni azt is, hogy az elementalista összetörjön engem, ha előtte kifulladt. Még élénken élt emlékezetemben az edzésünk.
- Amíg a csomag és tartalma másnál van, mint Goldmine, az akadály itt marad, és nem lehet se ki, se be menni. - nézett fel tíz perc múlva a mágus. Egy másodpercig még nyugodtan néztem magam elé. Csak vissza kell szereznünk a dobozt, és odaadni a céhmesternek.
~ De ha Rei megeszi... - kerekedett el a szemem. ~ Akkor az ő "birtokában" lesz az egész. Egy átlagos emésztési gyorsaságú embernél ez minimum 2-3 nap. És utána hogy kerül Goldminehoz a maradék?
- Meg kell találnunk Reit! Különben legalább két napig itt fogunk maradni, utána meg Goldmine lesz nagyon-nagyon dühös. Okkal. - az okot nem mondtam el, de ez is elég volt céhtársamnak, hogy ő is beszálljon a keresésbe.
Én egy erősebb tűzmágussal indultam el, és már messziről hallottam, ahogy mágiával harcolnak az emeleten. Lépcsőt kezdtem keresni, de végül megoldotta magát a probléma. Egy hangos robbanás hallatszott fölöttem.
- Stone Spike! - törte át Rei egy kézzel a padlót. Egy méterrel előttem esett a földre, majd felém indult. Láttam, hogy a jég már jóval vékonyabb - talán a tüskéket használta, hogy minél gyorsabban lekaparja a jeget.
- Rei, figyelj rám... Ice Make: Claws! - ütöttem félre egy kisebb kőtüskét. Lezsibbadt az egész karom az ütéstől.
- Wind Blast! - söpört félre egy felé száguldó tűzgolyót a tolvaj, minek mellékhatásaként társammal együtt elsodort minket a folyosón feltámadó szél. Néhány méter csúszás után belevéstem a karmokat a földbe, és Rei felé fordultam.
- Freeze! - sütöttem el újra a varázslatot, amire már számított a bélpoklos. Semmit nem használt, legfeljebb egy kis megfázást idézhet elő pár órán belül a tűzmágiával legyengített fagy, ami a mellkasát találta el a süti helyett.

Rigen újra eltűnt valahol, és én is. Valahogy elszakadtam a csapattól és megint eltévedtem. Eszeveszetten rohangáltam a folyosókon, többször találkoztam kisebb-nagyobb csapatokkal, és egy két kósza szavacskának köszönhetően végre kezdett összeállni a kép... Reigen ellopta a mester pitéjét, és most mindenki a díjra pályázik, ami annak jár, aki elkapja a tolvajt... Vajon miféle díj lehet? Talán egy... Áh, nem is tudom, megéri a fáradtságot, hogy az egyik legerősebb klántársunkat kihívjuk harcra? Hát... ha esetleg együtt dolgoznánk... De ahhoz a többiek is kellenek... Ekkor futó léptek zajára lettem figyelmes.
- Ex-quip: Kagura. Ex-quip: Kaori #7. - idéztem meg a két fegyvert. Egy oszlop mögé bújtam, és vártam, hogy elfusson mellettem valaki... aki feltételezhetően Reigen volt. Sejtésen beigazolódot, amint elment mellettem, kiléptem, és a wakizashimat elindítottam felé. Reigen gyorsan reagált, valószínűleg túl hangos voltam, amikor előugrottam rejtekhelyemről. Az elmozgatott fegyveremmel sikerült felsértenem egyik kezét, de a seb nem volt súlyos, mert Rei időben kikerülte.
- Nem adom a pitét! Stone Spike! - kiáltott és az 5 megidézett kőtüskét repített felém. Kettő elől kitértem, hármat pedig Kagurával csaptam szét. Még épp láttam, ahogy Rei befordul egy sarkon, ezért azonnal utánarohantam. Végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, a fiú nem lóghat meg. Megszégyenítené az egész Quatro Cerberust azzal, hogy saját klántársait elsöpri, és mesterének pitéjét bezabálja... Ennek az ügynek nem mehet híre, és ez csak akkor lehetséges, ha megállítjuk ezt a piteőrültet.
- Rei! - kiáltottam utána. - Ha ezt így folytatod a klán becsületét kockáztatod!
Úgy tűnt a fiú nem hall semmit, a következő sarkon is elfordult én pedig rohantam utána. Wakizashimat újra a kezemben tudhattam, így újabb mágikus mozgatásra szántam el magam. Reigen megint gyorsan reagált - egy Wind Blast, és fegyverem már az én irányomba repült. Ahogy lehullott a földre, összeszedtem, s amint levettem tekintetem ról, Rei már el is tűnt valahol. Egy ideig még futottam arrafelé, amerre jelenlétét sejtettem, de csak Shouba ütköztem az egyik folyosón.
- Elkapjuk együtt? - kérdeztem vonakodva. - Úgy talán könnyebb lenne...

Letöröltem a homlokomról a verítéket és halkan fütyörészve elakartam indulni balra, de egy lépést után a torkomon akadt a füttyszó. Shouki-t pillantottam meg magam előtt jó néhány méterrel a folyosó végén.
- Na basszus!
Több se kellett, azonnal háromszázhatvan fokos fordulatot vettem, majd mivel még így is Sho volt velem szemben megpróbálkoztam egy egyszerű száznyolcvan fokos fordulattal. Ezzel már Shouki mögém került és felvehettem a nyúlcipőt. Igazából hátra se kellett néznem, hogy tudjam ő is megindult utánam.
- Jolt of Fate! – hallatszott a mágia neve néhány méternyi futás után. Enyhén elfordítottam a fejemet, hogy hátra pillanthassak, de elkerekedett a szemem. Sho előre dobott három mágikus kártyát, amiket aktiválva egy zöldeskék villám száguldott felém. Ösztönösen bevetődtem a mellettem lévő folyosóra. Még ép időben sikerült, mert a villám a hűlt helyemre csapódott be és szakított fel egy nagy rész a folyosó kőpadlójából.
A vetődésem persze olyan dinamikusra sikerült, hogy végig gurultam a folyosó egy kisebb szakaszán, majd következett egy csigalépcső, amin végig kopogtam minden egyes fokon. amint leértem szédülve és fájó porcikákkal terültem el a kövön. De legalább így lejutottam az első emeletre. Ha sikerül lejutnom a földszintre és átrohannom a céhház főépületébe talán nyertügyem lenne. Persze megvolt a kockázati esélye, hogy a céh tagjainak nagy része ott lesz, de ezt a rizikót vállalnom kellett. A drága pitémért mindent. Ránéztem a kezemben szorongatott ínycsiklandó drágaságra, de lecsüggedten konstatáltam, hogy Rane jege még továbbra is beborítja a kezemet. Bár tüzet nem használhattam, mert féltem, hogy a csomag is lángra kap, eszembe jutott egy másik módszer.
Sho szerencsémre nem jött utánam, így feltápászkodtam és a jeges kezemet elkezdetem a falnak dörzsölgetni.
~ Talán a súrlódás majd segít…
És talán még segített is volna, ha huzamosabb ideig képes lettem volna folytatni a műveletet és nem szakítanak félbe.
Egy három fős újoncokból álló csapat jelent meg tőlem balra.
- Bakker!
Abbahagytam a dörzsölést és jobbra kezdtem el rohanni. Mellettem folyamatos mágikus lövések zúgtak el, de szerencsére egy se talált el. Már kezdtem elbízni magam, hogy ilyen üldözők mellett könnyen meglóghatok, amikor szemből egy másik csapat toppant elő. Hirtelen befékeztem és oldalra fordultam. Először balra néztem. Rohanó csapat. Ezt követően jobbra fordítottam a fejemet. Másik futó csapat.
- Fire Ball! – hallatszott oldalról az egyik ifjonc mágiája és egy kisebb méretű tűz labda száguldott ezúttal pontosan felém. Nem volt időm kitérni, így hát a saját tűzlabdámmal próbáltam meg tompítani. A robbanás szele még így is megkapott és oldalra dobott. Felpattantam a földről és újra körbenéztem. Továbbra is felém szaladt mindkét csapat és meglehetősen bosszantott a tudat, hogy még mindig nem hagytak nyugton megenni a pitémet. Felháborító volt.
Fölhúztam a kezeimet magam mellé és keresztbe emeltem magam előtt, aztán hirtelen oldalra csaptam őket egy ütésre.
- Wind Blast!
A két széllökés végig szántotta a folyosót és telibe kapta mindkét csapatot, akiknek a tagjai egy hatalmas hátast dobva végig csúsztak a padlón. Balra nem tudtam menni és jobbra se. Így csak egy út vonal maradt hátra. Fölugrottam a levegőbe és lefelé tartottam a tenyeremet.
- Stone Spike!
A kőtüske átszakította alattam a kövezetet és leestem az alattam lévő szintre, a földszintre.
~ Bingó. Már csak a kapuig kell eljutno…
Ekkor vettem észre az előttem egy-két méterre ácsorgó Rane-t és egy másik mágust. Több se kellett azonnal nekirontottam Rane-nek. Nem akartam újabb esélyt adni neki a fagyasztásra.
- Rei, figyelj rám…
- Stone Spike! – lőttem felé egy kőtüskét. Persze többet is tudtam volna, de ebből a távolságból nem biztos, hogy képes lett volna kivédeni mindet. Komolyan bántani meg nem akartam, csak védekezésre kényszeríteni.
- Ice Make: Claws!
Jégmágiával karmokat formázott a kezére és elütötte a kőtüskémet. Mindeközben az újdonsült társa is akcióba lendült és mint kiderült egy újabb tűz mágussal volt dolgom.
- Fire Blast!
Nem tétlenkedtem azonnal előre bokszoltam a levegőbe és egy szürke ököl formájú széllökést küldtem előre a folyosón.
- Wind Blast!
A támadás sikeresen letarolta mindkettejüket és arrébb csúsztak jó pá métert. Diadalittasan elvigyorodtam és megakartam fordulni, de épp ekkor Rane belevéste a jégkarmokat a kövezetbe és azzal tompította a csúszást, majd a szabad kezét felém tartotta.
- Freeze!
A fagyasztásba pont belemozdultam így célt tévesztett és nem a kezemet, hanem a mellkasomat találta el. Mellkasomhoz szorítottam a kezemet és rohanni kezdtem, közben pedig mágikus tűzzel olvasztani kezdtem a jeget. Kezdett elegem lenni a rengeteg bosszantó mágusból, akik üldöznek és nem hagynak békén valamint a mágikus jégből is.
Már épp sikeresen leolvasztottam magamról a jeget, mikor oldalról zajt hallottam és mivel a mai napra igazán kiéleződtek a reflexeim ösztönösen arrébb ugrottam, amit nagyon jól tettem. Kaori jelent meg az egyik oszlop mögül és felém vágott a fegyverével. Az volt a szerencsém, hogy idejében még elmozdultam a támadás epicentrumából így csak egy apró vágással megúsztam. Komolyan gondolhatja a dolgot, ha már így kardot rántott, így úgy döntöttem nem hagyom annyiban. Sosem szerzik tőlem vissza.
- Nem adom a pitét! Stone Spike!
Gondoltam, akkor én is komolyabbra veszem a figurát és nem finomkodok annyira. Öt tüskét lőttem Kaori-ra, bár biztos voltam benne, van annyira ügyes, hogy mindegyiket elkerülje valahogy. A becslésem be is jött. Kettő elől elhajolt, a másik hármat pedig a fegyverével blokkolta ki. Nem akartam neki időt hagyni, míg feleszmél. Gyorsan sarkon fordultam és elkezdtem rohanni. Befordultam egy sarkon és úgy futottam ahogy csak a lábam bírja. Éppen hátra akartam nézni, hogy követ-e, de ekkor hallottam meg a kiabálását valahonnan mögülem. Érteni nem értettem, de elég erőteljes volt ahhoz, hogy közelről jöjjön.
Hirtelen irányt váltottam és számomra is váratlanul, de balra befordultam. Néhány méter után hátra néztem, hátha leráztam, de pechemre nem így történt. Kaori befordult utánam a sarkon és felém reptette a fegyverét. Befékeztem és megfordultam egyenesen szembe a pengével, majd előre ütöttem egyet.
- Wind Blast!
Meg sem várva az eredményt gyorsan tovább futottam és befordultam egy másik folyosóra. Körbe néztem keresve, hogy vajon hol is lehetek és szomorúan állapítottam meg a tényt. Két sarokkal arrébb a másik irányba kellett volna lefordulnom és akkor már a másik épületszárnyban lehetnék. Így most kerülnöm kellett. Mindenesetre nem tétlenkedtem sokáig, muszáj volt mozgásban maradnom. Ha csak ácsorgok könnyebben megtalálnak. Tovább haladtam és szerencsémre volt egy másik átjáró is a céh főépületébe.
Viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen eljutottam a főépületszárnyba és befordultam az utolsó folyosóra. Annak a végén volt egy három méter magas két szárnyas ajtó. Az mögött terült egy vastag kőlépcső, ami az épület előterébe vezetett. Onnan pedig már csak egy kisebb helység és máris ott van a kijárat.
A terv tökéletes volt, csak a folyosó végén már várt valaki. Az egyik különc mágus volt az. Nagyon ritkán lehetett látni és akkor is általában félre vonult a tömegből. Egy sötét szürke kapucnis pulóvert hordott, aminek a csuklya részét az arcába húzta. A vékony pulóveren egy fekete zakót hordott még pluszban. Nadrágként egy fekete, farmerből készültet viselt, amin oldalt néhány fém lánc futott végig. Belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy cigit. Bedugta a szájába , majd a semmiből előkapott egy vihargyújtót és rágyújtott a cigire. Vastag füstkarikákat pöfékelt ki és meredten nézett engem.
Csak ő állt az utamban. Nem ijesztett meg a hidegvére és a nagyon menő kinézete. Ezek mind leperegtek rólam.
- Banzai!
Egy csatakiáltással megindultam felé, felkészülve ha kell átgázoljak rajta vagy bármilyen mágiát bevessek. Ekkor jutott eszembe, hogy fogalmam sem volt milyen mágiája van a srácnak, így nem tudtam mivel számoljak.
- Smoke Snake!
A cigiből előtörő füst egy vastag henger formát vett fel, ami végig repült a folyosón és mellkason talált, amitől hanyatt repültem. Váratlanul ért a dolog, de nem adtam fel.
- Ez nem fog még egyszer bejönni!
A srác elmosolyodott és úgy tűnt elfogadja a kihívást. Újból felé futottam és megrohamoztam.
- Smoke Snake!
A füst kígyó újfent előtört a cigiből és felém tartott, de ezúttal felkészültem rá.
- Wind Blast!
A széllökés elsöpörte a füstmágiát és eltalálta a mágust is, aki nekicsapódott az ajtónak. Gyorsan felpattant és megrázta magát. Én közben tovább futottam és ráordítottam.
- Engedj át!
- Nem! Smoke Crush!
Néhány ökölformájú mágikus füstöt küldött rám, amiket sikeresen kikerültem.
- Red Cloud!
A vörös felhő megjelent alattam és a normál futósebességem sokszorosára gyorsított fel.
- Wind Blast!
A széllökés újra eltalálta a srácot és felpasszírozta az ajtóra, ami megreccsent alatta jelezve, hogy mát nem kell neki sok ahhoz, hogy átszakadjon. A gyorsító tüzemet megszüntettem magam alatt, mivel elvégezte a célját. Megadta a kellő lendületet. A levegőben tovább szállva páros lábbal mellkason rúgtam a mágust és ezzel a támadásommal kiszakítottam mindkét ajtót a helyéről. Az ajtók kiszakadtak és végig csúsztak szánkó módjára a lépcsőkön.
Örömittas arccal hagytam, hogy tovább vigyen a lendület és a kiütött füstmágust deszkának használva én is lecsúsztam a lépcsőn, majd az aljához közel érkezve leszaltóztam róla és pózolva a földre ugrottam.
- Ez az! Megcsinálta… Ó basszus, ilyen nincs…
Az örömöm korai volt. A tervemben egy újabb bökkenő jelent meg. Illetve a fő probléma az volt, hogy nem is egy. Az előcsarnok közepén ott állt Rane, Kaori, Shouki, és az újonc tűzmágus.