Ralf vs. Omeron - Kié lesz a lány? (Befejezett)

Miután egy busás fizetséggel kecsegető megbízás okán Acalypha townba utaztam, ám az egész kiírás átverésnek bizonyult, úgy döntöttem felháborodásom és csalódottságom, egy helyi pubban fogom orvosolni. A nap már rég elhagyta égi uradalmát, vonat is csak holnap délután indul legközelebb és az elmúlt hetek megterhelő eseményei után, egyébként is jót tenne az új környezet és némi kikapcsolódás. Egy jó vacsora, néhány üveg ízletes bor és talán egy bájos hölgy társasága, ó igen. Ezen gondolatok hatására és egy csalogató arculatú kocsma láttán, rögtön méretes vigyor terült el arcomon.
- Azt mondja hogy, Fogadó az üregi nyúlhoz – Betűztem játékosan pattogósan ejtve a szótagokat.
Ez több mint megfelelőnek tűnik. Üvegkirakatán keresztül kellemes hangulat, egy kellően széles pult és italválaszték, valamint néha fel-fel libbenő fodros szoknya aljak látványa próbált még inkább megerősíteni elhatározásomban. Belépve az ajtón, a vendégek vidám, mégis visszafogott lármázása és egy asztalt törölgető pincérlány kedves, üdvözlő pillantása üdvözölt. Jobbra néhány egyszerű, de jó állapotú tiszta faasztal és a hozzájuk tartozó, absinth zöld anyaggal behúzott székek szolgáltak, míg a másik oldalt egy két kényelmesebb, privátabb légkört biztosító, ugyan ilyen színű, bőr kárpitozású box adott helyet, az előkelőbb vendégeknek. Az utóbbiakból még volt szabadon és mivel a jobb zakóim egyikét viseltem, nem is volt kérdéses, hogy az a hely csak utánam kívánkozik. A finom dohány és remek italok, whiskyk levegővel keveredő markáns, izgalmas, de még bőven nem kellemetlen illata mindig mozgalmas esték előjele volt életemben, így most is valami ilyesmit várva léptem a pulthoz. Egy jó kedélyű, enyhén deres hajú, mosolygós csapos fogadott, lelkesen köszönve rám, ezzel csak még inkább lendítve hangulatomon. Kérdezte mit fogyasztanék, erre válaszul semmi kacifántossal nem szolgálhattam.
-Csupán egy hatalmas adag sült bordát krumplival és egy üveg zamatos, koros vörös bort ha lehet. –Mondtam, s ő máris fordult, hogy megmozgatva a szükséges szálakat, a lehető leghamarabb eleget tehessen kívánságaimnak. Addig is mosolyogva nyugtázta, hogy a szélső boxban kívánok helyet foglalni. Leülve, szemöldököm felemelve számmal ó alakot formálva kezdtem nem várt kacagásba. Kezem az asztallapra téve előrehajoltam, majd hátra lendülve, ujjaim fejem mögött összekulcsolva elmosolyodtam és csukott szemmel sóhajtottam néhányat. Bár első ránézésre viselkedésem abszurd és értelmetlen látszatot kelthetett, kicsit jobban a dolgok mögé tekintve, teljes mértékben indokoltak voltak. Órákat töltöttem kényelmetlen, gumós vonatüléseken, majd fél napig ügettem a városban, mindezt hasztalan. És ez utóbbi tény, noha fizikailag nem hat a szervezetre, mégis a végletekig el tudja csigázni az embert. De most ez a puha, kényelmes szivacs, ami a farpofáim körülölelve tökéletes kényelmet és hihetetlen komfortérzetett csempészett az estémbe, olyan boldogsággal töltött el, amit kénytelen voltam tettekkel is kifejezni. Valami hirtelen eltakarta az arra kacskaringózó füstkacsokat, így laza reakcióként oldalra fordítottam fejem és jobb szemem résznyire nyitva kikukucskáltam karjaim alkotta fedezékemből. Egy aranyos fiatal lány hintázott jobbra balra, vidám pillantásokkal és a korábban kért borral kedveskedve nekem. Biccentésemre az asztalra helyezte az üveget, majd borzasztó bájos hangon közölte, számára a mai műszak véget ért, így az eleséget amint elkészül, egy másik lány szervírozza majd. Apró meghajlást rögtönözve elköszönt, majd lassan megfordulva távozott volna, ekkor azonban megfékeztem a hirtelen egymást követő eseményeket. Gyengéden elkapva a lány karját vissza pördítettem, majd pár másodpercig simogatva kellemes bőrét és megcsodálva csokoládébarna szemeit, elengedtem kacsóját néhány gyémántot hagyva ott borravalóként.
–Legyen szép estéd csillagom –Kacsintottam rá, mire ő kezeit dereka mögött összefogva, egyenes lábakkal előrehajolt és egy puha csókot lehelt arcomra. Még egy utolsót kuncogott, majd mikor már néhány méterre volt tőlem, a földre ejtett egy papír fecnit és az iméntihez hasonlatosan, feszes combokkal lassan előrehajolt, minden bizonnyal csak azért, hogy felvehesse azt a kis szemetet. Mialatt elvesztem az iménti jelenségben, már tudatosult bennem, fantasztikus éjszaka elébe nézek.

Már vagy fél órája is van, hogy ott üldögéltem, elmémben az egyre mélyebbre férkőző csalódottság érzésével. Őszintén szólva első ránézésre sokat ígért ez a hely, a várakozás azonban kezdte feledtetni a kezdeti varázslatos benyomást. Tagadhatatlan, a bor első osztályú volt, minden igényem kielégítő, de nyilván az este végére csökkent majd némileg élvezeti faktorán az ára. Ez abban a pillanatban azonban nem foglalkoztatott különösebben, az idő csak telt, eseménytelenül, az ital fogyott, így már-már arra vetemedtem, hogy felkeljek kényelmes helyemről és újfent meglátogassam a csapost, ekkor azonban…Szám lassan kinyílt kezem pedig, ami eddig a borosüveg nyakát szorította, ellazult és szép lassan végigsimítva a palackot, úgy csúszott le az asztallapig ahogy tekintetem pásztázott végig egy igen figyelemreméltó jelenséget. Egy, a műszakváltásnak előtti, igen attraktív pincérlány megjelenésének értékét szégyellnivalóvá redukáló, bájos teremtés közeledett felém, lágyan ringó csípővel, kezében a hőn áhított étekkel. Édenfekete, selymes fényű hajzuhatag keretezte finom vonalú arcán, melyet mintha angyalok faragtak volna, igéző tekintetű, élénk zöld színekben pompázó szemei pihentek. Oly fényesen csillogtak, mintha egy-egy apró, zöld csillagok alkotta galaxis bújna meg mindkettőben. Ezen csodák, fekete kontúr által kaptak még nagyobb hangsúlyt. Ránézésre megmondhatóan puha, alabástromszín bőre oly tiszta és érintetlen volt, mint a frissen hullott decemberi hó. Bájos, finom vágású orrocskája alatt, halvány, visszafogott színezetű erotikusan telt ajkait szelíd mosolyra húzva lépegetett kecsesen, egyre sürgetve szívverésem. Viszonylag mélyen dekoltált, stílusos, egyedi szabású vörös inget viselt , melynek gallérja elnyújtott és merevített volt. Tekintetem bunkó mód megakadt keblein, melyek nem méretükkel, inkább mértanilag kerek formájukkal, feszes tartásukkal keltették fel figyelmem. Egy gonosz, kegyetlen fekete nyakkendő azonban útját állta firtató pillantásaimnak, így tovább haladtam lefelé. Alakja azon tökéletes homokóra formát mutatta, melyről a férfiak ódákat zengnek és a nők úgy áhítanak. Íves dereka alatt, izgató, nőies csípő következett, melyet sejtelmes, fekete miniszoknya ölelt körül. Ez a lány…mindig is fogékony voltam a csinos nőkre, de ő…teljesen levett a lábamról, közelében olyan viselkedést produkáltam amire eddig még nem volt példa. Annyira megbabonázott, hogy magabiztos mosolyom helyén, csak egy félénk, bárgyú, a legnagyobb jóindulattal is maximum izomgörcsnek nevezhető jelenség volt képes megjelenni. Kecses lábain vadító nercharisnya tekeredett körbe, ezt látván igazából már nem voltam képes gondolatokat formálni, hatalmasakat nyeltem, ahogy végül megállt ott előttem. Kerültem már szembe undorító rémekkel és óriási, könyörtelen melákokkal is de…ez a lány nem lehetett több 170 centinél mégis, jobban remegtem tőle mint a fentebb említett dögöktől együttvéve.
Kislányos zavaromban egy árva szót sem tudtam szólni, kifordulva a boxból, enyhén hátradőlve, kis terpeszben, széttárt karokkal ültem és bámultam a lány mesés arcát, azt hiszem még mindig tátott szájjal. Ő fejét kicsit elfordítva, ajkait résnyire nyitva, szemöldökét felhúzva nézett vissza kérdőn, miközben közelebb emelte hozzám a nagy tálat, púposan kitöltő étket.
- Jó estét uram. Talán rossz rendelést hoztam ki? –Kérdezte kedvesen próbálva menteni a rám nézve kínos helyzetet.
Arcomhoz emelve hű társam, a borosüveget, jókorát nyeltem belőle, majd kissé megrázva fejem azonnal a súlyos tálcához kaptam, hogy megszabadítsam a tehertől ezt a törékeny kis tündért.
- Jézusom ne haragudj, nagyon elmerültem néhány…fontos elméletben. A koncentráció és ez az isteni nedű eltompította a figyelmem. –rögtönöztem egy elég átlátszó magyarázatot
- Hát persze jó uram, semmi sem történt –Vigyorgott rám földöntúlian szép arcával, huncut ábrázatot ötlve.

Ahogy ott álltunk egymásra bámulva, úgy elvesztem szemeinek varázslatos dimenziójában, hogy meg sem fordult a fejemben, ez a pillanat nem tart örökké és ezzel a bamba ábrázattal nem igen fogom belopni magam a szívébe. Pont akkor eszméltem fel meditatív állapotomból, amikor már épp indulni készült.
–Akkor engedelmével… – Biccentett varázslatos mosolyával és pár lépést téve hátrafele már fordult is, hogy belevesse magát a rendelések tengerébe.
Nem engedhettem, hogy csak így elmenjen, azzal valószínűleg minden esélyem elveszítettem volna egy kellemes, közös éjszakára. Rég nem mozgatott már meg így egy nő sem és az, hogy ő ilyen hatással van rám, biztos nem véletlen, ez egy jel, amit ha figyelmen kívül hagyok, az estém nem fog jó fordulatot venni. Ő a kulcs…valamit tennem kell.
- Én igazából még rendelnék. –kiáltottam utána elég gyengécske mód, zavaromban ugyanis kissé elvékonyodik a hangom.
- Ez esetben hallgatom, mit hozhatok még. – Lépett vissza hozzám, felöltve iménti elbűvölő mosolyát.
- Nos mielőtt bármit is kérnék, azt hiszem nekem kell egy tartozást törlesztenem. –Kezdtem a hadműveletet, próbálva beleerőltetni magam a tőlem megszokott higgadt, udvarias modorba.
- A nevem Omeron Greensand, a Quatro Cerberus máguscéh tiszteletbeli tagja vagyok! Módfelett örülök a találkozásnak kisasszony. –Pattantam fel és hajoltam meg enyhén, közben egy percre sem véve le tekintetem a lány csillagfényű szemeiről.
Talán túlságosan is hivatalosan és régiesen sikerült bemutatkozásom, csak reménykedni tudtam, hogy nem érzi majd erőltetettnek.
- *kuku* Milyen drága vagy! –Nyomott el egy bűbájos kuncogást aranyos kis mancsával.
Bár azon kellett volna aggodalmaskodnom, hogy nyilván érzi a zavarodottságom és hogy ezután most mit mondjak, mégis figyelmem az a körömfestés vonta el, ami nem volt igazán bonyolult és egy másik nő esetében fel sem tűnne, de rajta még ez is olyan…hihetetlen jó volt, már-már túlzóan is vonzónak és tökéletesnek találtam.
- Engem Yumi Elanie-nek hívnak és az üregi nyuszi pincére vagyok –Nevetett fel ismét, az engem kiparodizáló bemutatkozás végén.
Nem igazán tudtam rá haragudni olyan aranyos és ártatlan volt minden megnyilvánulása, egy ilyen teremtést nem lehet nem szeretni.
Így vagy úgy, ha nem produkálok valamit amivel kitűnök a tömegből és felkeltem az érdeklődését, fújhatom az egészet. Látszólag nem izgatta fel a tény, hogy mágus vagyok, ráadásul egy ismert céhben. Biztos megfordul itt elég kontár és szájhős, hogy ne dőljön be minden félének…talán ha mutatnék is valamit.
Bal kezemmel az asztalon matatva, annak egy mélyebb repedését megtöltöttem földdel, majd egy erdei virág magját elhintve ott, érintésemre azonnal szárba szökkent és élénk tempóban növekedett Yumi irányába. Láttam, hogy végre sikerült némi pozitív meglepődést gerjesztenem annak angyali arcán és végre nem csak én vagyok, akinek eláll a szava.
–Tudod, sokat utazom és barangolásaim során, ha kegyes hozzám a sors, olykor hihetetlen, varázslatos tájakra tévedek.- Közben a kis növényke egészen közel kúszott már a lányhoz és gyönyörűséges virágot bontott.
- Erre a kis árvára is egy ilyen túra alkalmával leltem.- Azzal óvatosan leszakítottam a virágot és a Yumi arca felé emeltem
- Tudod hogyan neveztem el?- tűztem mosolyogva mégis kissé remegő kezekkel füle mögé.
Ő a válaszra várva kérdően nézett rám, kicsit pironkodva, de fogalmam sem volt, hogy a megilletődöttségtől vagy mert kellemetlen neki ez az egész. Abszolút nem tudtam olvasni az arcáról, csak annyit sikerült leszűrni belőle hogy nagyon szép.
- Orchidea Yumi- Szótagoltam lassan, mondjuk ki rettegve attól, hogy jó vagy rossz fogadtatása lesz e kis monológomnak.

A szépség szemei tündököltek, egyenesen ragyogtak, szája pedig elképedt, széles nyitott mosolyra húzódott.
- Ez annyira kedves tőled! Köszönöm!- Mondta ujjaival végigsimítva a bársonyos tapintású virágszirmokat. - Csodálatos mágiád van, annyira szép!- Nevetett végül gyermeki örömmel, nyakát félszegen behúzva.
- Gyere, ülj le egy percre, szeretnék még valamit mutatni.- Húzódtam beljebb, hogy helyet adjak magam mellett.
Ahogy kecsesen lehuppant mellettem, bőrének varázslatos illata teljesen magával ragadott. Egy pillanatra úgy belefeledkeztem, hogy kiürült elmével csak bámultam miközben hatalmasat lélegeztem abból a csodálatos afrodiziákumból. Yumi mosolyogva, szemöldökét megvonva, fejével aprót biccentve hümmentett egy aranyosat, ennek hála sikerült visszatérnem a valóságba és a szerepembe.
- Szabad?- Azzal lassan kacsója felé nyúltam.
- Persze!- Csilingelt pajkos kis hangján
Kezét megfogva, gyengéden simogatva az asztalra helyeztem, miközben egy percre sem hagytam el szemeinek tengerét.
- Adok neked valami igazán csinosat. Hunyd be a szemed és bízz bennem. - A mondat végén megérintve a fa felületet, halk,recsegő, nyikorgó hangra késztettem azt. A finom anyag lassan, gyengéden kúszott fel Yumi csuklóján, majd szerteágazva egy gazdagon kacskaringózó, liliomok díszítette karkötőben öltött formát.
- Megnézheted!- Sóhajtottam fel megkönnyebbülten, elégedetten szemlélve munkám gyümölcsét. Ha ez nem nyeri el a tetszését, akkor semmi.
És nézzenek oda! Ez az égi teremtés őszinte csodálattal, kikerekedett szemekkel és hasonló formát öltött, röstellem ezt mondani de pokolian erotikus szájjal bámult pár másodpercig, nem hogy szóhoz de levegőhöz sem jutva. Lelkesen forgatta formás kis karját, minden irányból megszemlélve új szerzeményét.
- Édes istenem Omeron! Ez kimondhatatlanul gyönyörű! Jaj úgy köszönöm!- Azzal boldogságtól ragyogó arccal nyakamba vetette magát, és úgy ölelt pár másodpercig.
Egész testemben beleremegtem, úgy szorítottam…úgy hogy testünk minél több porcikája érhessen össze. Olyan hevesen és erősen kalapált szívem, hogy ez még neki is feltűnt.
- Hogy ver a szíved.- Súgta hangjában érezhető mosolygással.
Ahogy lassan elengedett arcom az övéhez simítva, próbáltam úgy igazodni, hogy végül ajkunk is összeérjen, ám az utolsó pillanatban ettől elrettentem és jobb híján csak összenéztünk egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig, majd mint akit popsin csíptek, hirtelen felugrott és megigazgatta ruháját.
- Még egyszer nagyon szépen köszönöm! Most rohannom kell, biztosan nagyon sok rendelés vár már rám a pultban.- Mondta tekintetét lesütve, hivatalos hangon.
- Nem haragudnál érte, ha én megtoldanám még egyel azt a listát? Szeretnék egy újabb üveggel ebből az isteni nedűből- Azzal kissé megemeltem kiürült másikat..
- Rendben!- Bazsalygott, majd gyors léptekkel, csípőjét riszálva elillant.
Fejem karózva, vágyakozva bámultam, amíg el nem tűnt a többi, otromba kinézetű ember tömkelegében.
- Atya úr isten, még egy ilyen teremtés nincs a földkerekségen. Azt hiszem szerelmes vagyok. És azt hiszem kicsit ittas is, mert magamban beszélek. - Morfondíroztam egészen addig, míg meg nem éreztem újra azt a természetfeletti illatot, a hozzá tartozó szépséget azonban sehol sem láttam. Hunyorogva összpontosítottam, amikor is egy harsány hang csapta meg fülem a szomszéd boxból.
- Yumi, bocsi az előbbiért. Nagyon összezavarodtam a közeledben- Mondta behízelgően az illető aki mi a manó! Csak nem az én angyalomnál próbálkozik? Hehh… Milyen cuki. Összezavarodott. Szegény kisgyerek.
- Akarsz látni egy két bűvészmutatványt? Húzz egy lapot, nézd meg, és tedd vissza. Elég alaptrükk.- Virgonckodott a kis fajankó, valami ócska, cirkuszi mutatvánnyal előrukkolva. Ez már nevetséges, mindjárt átszólok neki, hogy a sátras haverjai már egy hete odébb álltak, ideje lenne neki is követnie őket…pf…
Addig morgolódtam magamban, hogy néhány mondatról lemaradtam, de a végén sikerült még egyet elkapnom.
- Igazából, mágiát használtam. Tudod, az előző rendbontókat is mágiával tettem ki innen.- Hehh! Ráadásul valami szakadár utcai mágus a gyerek, aki ilyen alantas trükkökre használja ezt az adományt. Szégyen. Felálltam az asztaltól, hogy megnézzem ki ez a fenegyerek, de végül egy erős nyomás a hasam alatt arra késztetett, hogy a mosdó felé vegyem az irányt. Na de majd visszafele jövet.

A mosdóból visszafele jövet azon morfondíroztam, hogy talán nem kellene letámadnom azt a harsány kis fickót, talán elég ha normális hangnemben jobb belátásra bírom és ráébresztem, ez a nő nem az ő súlycsoportja és ő sem célközönsége a Yumi szintű lányoknak.
- Foglalt a hely, és most kopj le
- Anyád nem tanított jó modorra?- Szóltam rá hangomat megemelve, nem kevés indulattal megspékelve.
- Anyám halott, seggfej, és te is az leszel hamarosan, ha nem kotródsz odébb. – Mondta amolyan színészi nyugalommal.
Kissé meghökkentem a hallotaktól, talán az imént túllőttem a célon, bár az ilyen fajta suttyók akármit kitalálnak, hogy egy helyzetet a saját javukra alakítsanak...Úgy döntöttem ostobaság lenne megbízni bármiben is amit mond és ez által bármiről is cseverészni. Az ilyen nem ért a kedvességből.
- Szánalmas,hogy mit nem mersz a szádra venni, csak hogy kivágd magad. De tudod nálam ez a stílus nem működik. Kapsz három másodpercet, hogy szedd a sátorfád és távozz azon az ajtón
- Anyám, és apám is lakástűzben haltak meg, amikor 16 voltam. Ha még egyszer beszólsz velük kapcsolatban, akkor téged visznek innen ki egy fekete zacsiban, öcsi. - Mesélt és fenyegetőzött vélhetőleg minden valós tartalom nélkül.
- És nem megyek innen sehova, ez itt kérlek szépen a saját kis boxom, és ez itt az én kis kocsmám, amit nagyon szeretek, és a tulaj is nagyon szeret engem. Szal tara van, frici- Ezen szavak hallatán sajnálni kezdtem szegényt. Semmilye sincs, ezért mindent kitalál és még magával is elhiteti, hogy az úgy van. Ettől függetlenül egy beképzelt, faragatlan kis szemétláda.
Még pár másodpercig hallgatva, de nem igazán gondolkozva semmin, sóhajtottam egyet, majd az asztalra támaszkodva folytattam.
- Legyen akárhogy is, mostmár lényegtelen. Azért jöttem ide, hogy kulturáltan beszéljek veled a lányról akire ráakaszkodtál, de a te fajtád nem ért a szép szóból. Tehát utoljára mondom! Felkelsz és tisztességgel távozol- magyaráztam kimérten - Vagy megpróbálkozol egy elfuserált trükkel és én rakom ki a megszégyenült pofád?- Adtam ultimátumot ellenfelemnek
A gyerek nem érezve a helyzet súlyosságát, hetykén a szájába vett egy szál cigit és meggyújtotta.
- Nah figyelj, Jani. Unlak. – Ekkor hirtelen egy hatalmas füstfelhőt kilélegezve, abból ormótlan nagy öklöt formálva, azt arcom felé lendítette. Ilyen jellegű támadásra a legkevésbé sem számítottam, ráadásul sokkal gyorsabban közeledett, mint ahogy én képes lennék fedezéket formálni a rendelkezésre álló fából, így telibe találva jó néhány lépést taszajtott rajtam hátrafele.
Megtörölve kicsit bekormolódott arcom, észre vettem, hogy azt gondolván ennyivel vége, vissza is fordult a söréhez. Két tenyerem egymásnak szorítva pislantottam egyet, mire néhány mag jelent meg közöttük. Dühösen elhajítva, közülük jó pár a vetélytársam italában landolt, pár pillanattal később, robbanásszerű burjánzásba kezdve, erős indák sokaságával szétfeszítve a korsó üvegfalát.
A fickó hirtelen felugrott és durcás szemeivel rám nézett. Közeledtét és felzaklatott ábrázatát látva, elvetemült mosollyal arcomon léptem én is előre ujjaim ropogtatva,gyengébbik karom elborítva földdel. Kis bohóc barátom eközben tekintélyes lendületet véve, olyan hangot hallatott, melyet az oroszlánfókák szoktak párzás idején, mindezzel inkább komikussá mint sem ijesztővé téve a helyzetet. Ekkor hirtelen egy kapkodós mondat törte meg, az időközben beállt feszült csendet.
Ralf, ne bántsd, ő hozta a speciális pálinkám, amit neked raktam félre, külön neked.
Először nem értettem, mit akarhat egy ilyen jelentéktelen, ostoba közbekiabálással, ám ellenfelemre nézve és kicsit eltöprengve, egyszeriben minden világossá vált. Csöves plusz alkohol egyenlő e öröm e bódottá.
-Te… hoztál.. pálinkát? – hörögte kiszáradt torokkal úgy, mint egy igazi függő, akinek innentől már semmi sem számít, csak hogy megkapja a saját kis adagját.
Hitetlenkedő, ideges arccal néztem a csaposra, akitől e szavak származtak, majd szemöldök ráncolva bólintottam. Semmi kedvem nem volt futni hagyni ezt a csirkefogót, hiszen az iménti csapásától, arcom még mindig sajgott és elégtétel híján fikarcnyit sem csillapodott vérszomjam, de… egy rakás menyét ürüléknél azért többet tud, így pedig félő, hogy a kocsma sínylette volna meg az összecsapásunk. Legyen hát, legyen egy szerencsés estélye a Ralf nevűnek, én pedig ezzel letudtam a havi jócselekedetem.
- Nos igen, tényleg én hoztam, egy elég messzi és híres vidékről, bár nem neked, de most már úgy is mindegy, elég nagy szakértőnek tűnsz, kóstold hát meg, érdekel a véleményed- Próbáltam eképp csökkenteni a feszültségmutatón.
-Tessék Ralf, itt van.- Azzal a pultos átnyújtott egy cifra üveget, melyet meghúzva, amaz kielégülten sóhajtva elmosolyodott és felém fordult.
– Bocsásd meg korábbi modorom, idegen. - Motyogta, mondanivalóját egy-egy korttyal megszakítva.
- Igyunk is a frissen kötött békénkre. – Lépett elém, az ünnepélyes üveg átadás előtt még egy utolsó adagot legurítva.
Bár tudom, hogy nagyon felületesen hangzik, de nálam a jó modor és a kellő tisztelet megadása borzasztó fontos és meghatározó tényező és azzal hogy ez a srác olyasmit produkált, ami megfelel az elvárásaimnak, hirtelen sokkalta szimpatikusabbá tette a szememben. Egy alig látható, végletekig halvány mosollyal, bár szemöldököm még kissé ráncolva, de közelebb léptem, bólintottam és elfogadtam a kínálást.
- Szintén röstellem és támogatom a javaslatod- Azzal jókorát kortyoltam az ibrikből, melynek tartalmát valóban imákba lehetett volna foglalni.
Hirtelen egy ismerős dallamos szójárás legyintette meg fülem
- Ó jaj, miért csináljátok ezt! Csak nem …- Kezdi de a mondat végét elharapva elkomorodott arccal elcsitul, majd pár másodpercig úgy marad.
A lány láttán, újra feltámadtak ellenséges érzelmeim a mellettem álldogáló fiúval szemben. Haragos pillantást váltva vele, mindketten visszafordultunk Yumihoz, ám én még nem tudtam nyugodni. Botomat időközbe tarkóm mögé szorítottam és kezeimmel hátulról ráfogva pihentettem, tökéletes kezdőpozíciót biztosítva ahhoz, hogy egy kicsit meglökve azt, mint biliárddákóval, találjam fejen a zöld szőrcsomót. Fején hangzatosan koppant a kemény fa, majdhogynem felborítva az egész embert.
- A jó édes tántikád téde kalácsát bökdössed- Morgott fel, serényen dörzsölgetve koponyáját.
- Bocsi, de nem hagyott nyugodni az a csapás, amit olyan ügyesen bevittél az elején, így már egál. Rendben?- Vázoltam neki a helyzetet, mire ő csak morcosan bólintott.
- Nem mondjátok komolyan, hogy mindez kakaskodást miattam kezdtétek?- Folytatta kissé ingerültebben, hangját felemelve.
Nagyot sóhajtott, majd a kis zöld manóhoz fordult.
- Ralf te olyan édes és elbűvölő vagy.- Mosolygott szelíden
- És Omeron! Annyira békés és boldogító a társaságod.
- Ne perlekedjetek és fecséreljétek ezeket az értékeitek…hiszen…én férjnél vagyok.- Nevetett fel végül ártatlanul, mire egy (majdmegbeszéljükéskifejtjük) sejemrambó átkarolta csípőjét és megcsókolta.
Na bazdmeg, erre igyunk... - Ajánlkozott tátott szájjal, poharát magasra emelve, kezével az imént használt box felé terelgetve engem.
-Hallod! Akkor erre igyunk- Jelentem ki már már nevetve, újbóli kedvet kapva az estéhez, magam mögött hagyva Yumi bűvöletét.
- Luigi! Sört ide bort ide, poharakat, és pálinkát! A barátságra iszunk ma este! - Kiáltotta el magát Ralf, kicsattanó örömmel és egyre több szimpatikus kisugárzással.
A sokadik sör és feles után Ralf jópár, számomra is nagyon kedves ivó énekkel rukkolt elő igencsak megkedveltetve magát velem, amikor egyszer csak…
- No és asztat ismered e hogy… A fiórei pálinkának?- Felemelkedve az asztalról ráemeltem tekintetem, hatalmasra kerekedett szemekkel és óriási, nyitott szájas bambagyerek vigyorral rákontráztam.
-Nincsen párja
-Nincsen párja
Egyedül van mint a gonosz
A világba
A világba
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!

A fiórei pálinkának
Nincsen párja
Nincsen párja

Aranyból van, gyémántból van
Minden cseppje
Minden cseppje
Olyan mint a tűzről pattant
Kis menyecske
Kis menyecske
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a mágia!
Egészségünkre!

Aranyból van, gyémántból van
Minden cseppje
Minden cseppje

Orvosság ez akár milyen
Nyavalyára
Kikúrálja
Ezért jár az mágus ember
A csárdába
A csárdába
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!

Orvosság ez akár milyen
Nyavalyára
Kikúrálja

Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Amiben bemasírozunk
Majd Erába
Majd Erába
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!

Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!

Ahogy várom, hogy Yumi visszajöjjön – mert vissza fog jönni, ebben biztos vagyok – amikor megáll valaki a boxom előtt. Az érdeklődés legkisebb jele nélkül nézek rá, mire rizsázni kezd valamiről, amit túlüvölt a fülemben üvöltő muzsika.
- Foglalt a hely, és most kopj le – mondom a srácnak, és visszafordulok a sörömhöz. Hirtelen egy ütést érzek hátulról, és lerepül a fejemről a fejhallgató.
Anyád nem tanított meg a jó modorra?
Lassan fordulok a faszparaszt felé, és gyilkos tekintettel nézek a szemébe.
- Anyám halott, seggfej, és te is az leszel hamarosan, ha nem kotródsz odébb. – mondom erőltetett higgadtsággal a hangomban.
- Szánalmas,hogy mit nem mersz a szádra venni, csak hogy kivágd magad. De tudod nálam ez a stílus nem működik. Kapsz három másodpercet, hogy szedd a sátorfád és távozz azon az ajtón
- Anyám, és apám is lakástűzben haltak meg, amikor 16 voltam, ha még egyszer beszólsz velük kapcsolatban, akkor téged visznek innen ki egy fekete zacsiban, öcsi. És nem megyek innen sehova, ez itt kérlek szépen a saját kis boxom, és ez itt az én kis kocsmám, amit nagyon szeretek, és a tulaj is nagyon szeret engem. Szal tara van, frici
– csóringer csávó kezdi kihúzni a gyufát, biztos nem látta, ahogy kitessékeltem az előző vandálokat. Utolsó esélyét eljátszotta, a következőnél csattan a nevelő célzatú pofon.
- Legyen akárhogy is, mostmár lényegtelen. Azért jöttem ide, hogy kulturáltan beséljek veled a lányról akire ráakaszkodtál, de a te fajtád nem ért a szép szóból. Tehát utoljára mondom! Felkelsz és tisztességgel távozol- magyaráztam kimérten - Vagy megpróbálkozol egy elfuserált trükkel és én rakom ki a megszégyenült pofád?
Bunkókám tényleg nem ért a szép szóból. Sóhajtok egyet, és ráérősen meggyújtok egy cigarettát.
- Nah figyelj, Jani. Unlak. - Nem is húzom tovább a szót, a füstöt formálva kiosztok a tagnak egy igazi, jókora maflást, ami odébb teszi pár lépéssel. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, visszafordulok az italomhoz. Mire az felrobban… nah jó, innen csak egy ember távozik élve kettőnk közül, és én leszek az, az biztos. Szerencse, hogy elhajoltam az üvegszilánkok elől, így sértetlenül mászom ki a boxból, mielőtt elkapnának a furcsa indák, amik a poram eredeti helyéről indultak. A leggyilkosabb, leg elborultabb tekintetemmel fordulok a köcsög felé, és csak lassan hörgök valamit, magam se tudom, hogy értelmes, vagy értelmetlen szavak…túl ideges vagyok a gondolkodáshoz. Jankó megropogtatja a kézcsontjait, mintha fenyegetni akarna, de most kedvem lenne inkább kiröhögni. Állatias hörgést hallatva indulok felé futva, észre se véve, hogy a kocsma alapzaja teljesen elnémult, és mindenki minket figyel.
Ralf, ne bántsd, ő hozta a speciális pálinkám, amit neked…
~Pálinka?~ Ránézek a tagra, megszakítva a lendületem.
-Te… hoztál.. pálinkát? – nyögöm, miközben érdeklődve vizslatom.
-Tessék Ralf, itt van. Luigi odaér mellém, és átnyújtja nekem az italt, amibe gondolkodás nélkül kóstolok bele. Mennyei.
– Bocsásd meg korábbi modorom, idegen. - mondom, mikor már a második korty égeti kellemesen a torkomat.
- Igyunk is a frissen kötött békénkre. – nyújtom felé az üveget, miután a harmadik korty is lecsúszott, és lépek közelebb.
- Szintén röstellem és támogatom a javaslatod- Jókorát iszik a pálinkából, nem mondom, hogy sajnálom tőle, de azért mégis visszakérem, miután lefolyt a torkán a mennyi nedű.
- Ó jaj, miért csináljátok ezt! Csak nem …-Hallom oldalról, s mikor odanézek, a gyönyörű lányt látom.
Bár nincs sok kedvem hozzá, mégis elfog a harci izgalom. Ismét közel állok ahhoz, hogy kitépjem a rohadék szívét, és a kutyáknak dobjam, de ekkor tovább folytatja a lány.
- Nem mondjátok komolyan, hogy mindez kakaskodást miattam kezdtétek?- Nah szép, ő is kezd ingerült lenni… Nagy sóhajtás után rám nézett, RÁM nézett először, ez a Földre szállt angyal.
- Ralf te olyan édes és elbűvölő vagy.- Mosolygott szelíden.
- És Omeron! Annyira békés és boldogító a társaságod.
- Ne perlekedjetek és fecséreljétek ezeket az értékeitek…hiszen…én férjnél vagyok.- Nevetett fel végül , mire egy sejemrambó átkarolta csípőjét és megcsókolta.
Na bazdmeg, erre igyunk... – néztem sorstársamra, akinek erre a mondatomra felvidult az arca.
-Hallod! Akkor erre igyunk- Nevet fel, és le is telepszünk a boxomba, ahol vidáman hallom, hogy Luigi épp azt ecseteli Yuminak, hogy ki van rúgva, mert a kocsma nem bír el ennyi verekedést, amit a jelenlétével generál.
- Luigi! Sört ide bort ide, poharakat, és pálinkát! A barátságra iszunk ma este! – kiabálom a csapos barátomnak, és hamarosan lerészegedve dalolunk Omeronnal.
- No és asztat ismered e hogy… A fiórei pálinkának? – kérdezem újdonsült barátomtól, számtalan kör után. Felvidul az ő arca is, s boldogan kezdjük énekel, hogy

A fiórei pálinkának
Nincsen párja
Nincsen párja
Egyedül van mint a gonosz
A világba
A világba

Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!
A fiórei pálinkának
Nincsen párja
Nincsen párja

Aranyból van, gyémántból van
Minden cseppje
Minden cseppje
Olyan mint a tűzről pattant
Kis menyecske
Kis menyecske
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a mágia!
Egészségünkre!

Aranyból van, gyémántból van
Minden cseppje
Minden cseppje

Orvosság ez akár milyen
Nyavalyára
Kikúrálja
Ezért jár a mágus ember
A csárdába
A csárdába
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!

Orvosság ez akár milyen
Nyavalyára
Kikúrálja
Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Amiben bemasírozunk
Majd Erába
Majd Erába
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!

Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!