Jona és Raelae vs Rane - Avagy hogy ne vásároljunk? (Befejezett)

- Gyere, Arisa! Ideje vásárolni menni! - emeltem fel a kígyót, kizökkentve őt elmélkedéséből. Egész konkrétan egy kisebb egeret próbált hipnotizálni, aki gyorsan vette a lapot, miszerint ő most megmenekül, és eliszkolt. Arisa sértett pillantást vetett rám, majd méltóságteljesen befészkelte magát a nyakam köré. Mérges szokott lenni, amikor megszakítottam a vadászatát, de ma jó kedve volt. Épp tegnap vedlett, amit súlyán is éreztem.
- Egyre nagyobb vagy. - néztem rá, mire megrebegtette szárnyait, ami nála az elégedettség jele volt. Repülni még nem tudott, habár az asztalról már próbálkozott vele.
- Hogy merre megyünk? Természetesen a piactérre. Kávé, kaja, aztán hozunk haza is. Ma nem akarom megváltani a világot. - magyaráztam neki, miközben már az utcán sétáltunk. Kellemes, verőfényes délután volt, habár nekem kissé meleg. Kivételesen nem a céhbe akartam menni ebédért, hanem megnézni, milyenek a szakácsok máshol.
- Egy kis kínai! - döntöttem, mikor megláttam egy china dresses lányt. Enyhe szorítást éreztem a nyakamon. - Nem, nem, a kajáról beszélek! - lélegeztem egy nagyot, mikor Arisa elengedett. - Komolyan, nem tudom, mit fogsz szólni, amikor Cassyvel találkozunk... - mosolyodtam el, legutolsó találkozásunkra gondolva. - Tündér a csaj, de valszeg tízpercenként fogsz fojtogatni, ha mindenért mérgelődsz...
Egy rövid ebéd után folytattuk a sétát. Igazából még el sem kezdtem vásárolni, mikor láttam, hogy a nemrég látott lány bement a férfiwc-be... Én pedig meglepődtem, majd megrázva a fejem nekiláttam a kajautánpótlás beszerzésének. Biztos vannak ilyen emberek is, szívük joga úgy öltözködni, ahogy akarnak....
- Akkor tej, fél kiló marha, kávé, sampon... Kell még valami? - néztem Arisára, mire ő a farkával a sütik felé intett. Hivatalosan húsevő, de az édességeket is szereti. Halk sóhajjal indultam arrafelé, mikor újfent megláttam a kínai ruhás lányt... fiút.... valakit. Éppen enyhén előredőlve és mosolyogva próbált árengedményt kiharcolni egy nagyjából negyven éves pacákból, sikeresen. Már épp az utolsó flörtöket hajtották végre, mikor...
- Uram... - köszörültem meg a torkom. - Ezt azért talán nem így kéne intézned. - húztam el a számat a jelenet láttán. A boltos egy pillanat alatt teljesen vörös lett, és üvölteni kezdett.
- A*síp* *sípsíp* hát *síp*nak nézel engem? És már hónapok óta adok neked kedvezményt! - a vörös lassan bíborrá kezdett alakulni.
- Remek, mármeg megy a hepaj.... - mondta halkan a srác.
- Csillapodj, öreg, nem mintha nem gombolnának le rólad több ezer gyémántot olcsó trükökkel, most csak lebuktattak engem, ennyi a szerencséd. - fordult oda a boltoshoz. És még neki áll feljebb...
- Jó a szemed, fiú, csak vigyázz, bele ne menjen valami, mondjuk... homok. Nem kenyerem az erőszak, de én itt törzsvásárló voltam... és eddig mindig elengedtek egy keveset... eddig... Azt hiszem ezt szárazon fogod megúszni... viszont ezt ne vedd jó értelemben..
Csak most vettem észre, hogy egyik karját lassan homokfelhő veszi körbe. Nocsak, homokmágus? Nem... Ovan mágiája nem ilyen volt. Tabuéra inkább hasonlított, mikor karja átalakult, és a szemem felé csapott. Ösztönösen becsuktam a szemem, és hátraugrottam. Ám így is készületlenül ért az ütés.
Néhány másodperc múlva azonban harcra készen álltam. Felemeltem két kezem a fejem mellé.
- Hé, nyugi, nyugi, nem kell így felkapni a... jeget. - szálltam be én is a szóviccekbe. - Ice Make: Claws. - jelent meg a már jól megszokott jégkéreg a kezeimen, pengeéles oldalakkal. - Ha akarod, még most abbahagyhatjuk. - mosolyogtam rá.

Bevásárló nap, hogy én hogy tudom gyűlölni, mikor fel és alá kell rohangálnom, ha nem akarok éhen halni. Legközelebb talán felbérelek valakit, aki ezt inkább megteszi helyettem, vagy kéne valami barátnőt tartani, akit lehet ugráltatni, de most nincs mit tenni… sajnos. Szerencsére az otthonom közelében volt az a jó kis üzlet, ahol egy helyen mindent meg lehetett kapni, komolyabb fejfájás és keresgélés nélkül.
Mikor odaértem közölte velem a kereskedő, hogy nincs meg minden, amit szeretnék éppen (milyen hely az, ahol nem árulnak narancsot?) Így, hogy ne kelljen olyan sokat cipelnem oda-vissza, inkább átmentem egy másik helyre, ahol úgy szint nem volt. Így feleslegesen megtettem egy kört, és visszafele úton a nyűgösségtől igencsak elkapott a hév, de hála égnek útba esett egy nyilvános slozi, ezért oda mentem be leadni a felesleget.
Mire visszaértem, a kereskedő már összecsomagolta a kért dolgaimat, és közölte:
-S-sajnálom Popuri kisasszony, de nem adhatok neked több kedvezmény már. Így is szinte beszerzési áron viszel el mindent.
-Jajj már, miért kell ilyen kegyetlennek lenned? Tudod jól, hogy te vagy az egyetlen, akitől vásárolok, hiszen nálad mindig megvan, amire vágyom. Most, hogy becsúszott ez a pici-bibi a naranccsal, egye fene. Majd lesz legközelebb, addig meg kibírom nélküle.
Mikor már épp távozni készültem, egy furcsa fiú jött oda. Sose láttam még őt errefelé, és volt vele egy furcsa kígyó is.
-Uram… - Intézte hozzám a fiú első szavait, majd megköszörülte a torkát, mint aki fontoskodó akar lenni. –Ezt azért talán nem így kéne intézned.
Arcmimikájáról lerítt, hogy a jó szándék vezérli, és szerinte én vagyok itt a fő gonosz. Bosszantó ez a srác. Nem elég, hogy feleslegesen róttam a métereket, még akkor ez is. A boltos feje igencsak hamar olyan színre váltott, mint amilyen színű narancsokat én akartam ma venni, majd félő volt, hogy nem áll meg a színárnyalatváltásban, és átmegy szivárványba.
Nem akartam, hogy a düh eluralkodjon rajtam, mélyet lélegeztem, amivel nemcsak magamat nyugtattam meg, de egy szép távolságban a környezetet is felmértem. Az igazságszolgáltatóból furcsa illat áradt, olyan, mint a jégkrémekből szokott. Mindeközben a boltos intézett hozzám számos keresetlen szót.
- Remek, mármeg megy a hepaj... – Mondtam, de inkább magamnak.
- Csillapodj, öreg, nem mintha nem gombolnának le rólad több ezer gyémántot olcsó trükkökkel, most csak lebuktattak engem, ennyi a szerencséd. – Mondtam a boltosnak, kevés sikerrel, ugyanis feje még egy árnyalatot váltott a sötétbíbor felé
- Jó a szemed, fiú, csak vigyázz, bele ne menjen valami, mondjuk... Homok. Nem kenyerem az erőszak, de én itt törzsvásárló voltam... És eddig mindig elengedtek egy keveset... Eddig... Azt hiszem ezt szárazon fogod megúszni... Viszont ezt ne vedd jó értelemben…
A meglepetés erejével ő már nem tudott élni, hiszen fel voltam készülve, hogy ha hideget érzek, akkor készül valamire. Bal kezemmel megpróbáltam egy kevés homokot szórni a szemébe, hogy elvakíthassam, és elmenekülhessek, de nem tudtam teljesen meglepni. Szemét szorosan bezárta és hátraugrott. Kezeit a feje fölé emelte, mintha meg akarná adni magát, de nem vagyok annyira bolond, hogy ilyen olcsó trükknek bedőljek.
- Hé, nyugi, nyugi, nem kell így felkapni a... Jeget. Ice Make: Claws. – mondta és üvöltötte, majd keze helyén jégkristályok jelentek meg, amik élesnek, hegyesnek és veszélyesnek tűntek.
- Ha akarod, még most abbahagyhatjuk. – Mondta megint a kis jótevő.
-Abbahagyni? A fenéket, ezt ilyen könnyen nem úszod meg. Cutting edge and Shield of the Desert Dragon!
Bal kezem helyén megjelent hőn szeretett 90 centiméteres pengém, jobb kezemen pedig a majd fél méter átmérőjű lekerekített pajzsom, amit nyomban magam elé kaptam, bal kezemet pedig hátralendítettem, igyekeznem kellett, hogy minél kevesebb kárt okozzak a környezetben, nem akartam feltűnést, de ez a jégmágus már megoldotta nekem. Lábaimmal nem léptem, inkább megnyújtottam őket, így gyorsabban odaértem az ellenséges mágus elé, akit a pajzzsal fel is bírtam löktem, csak sajnos egyenesen neki egy asztalnak, ahol egyetlen egy ember ült (aki valami misztikus titok folytán nem szaladt el, vagy állt körbe minket, csak folytatta tovább a harc ellenére azt, amit elkezdett. Nem ismertem fel, hogy mit ivott, vagy evett, mert minden az ölébe zuhant, és ami össze tudott törni, az összetört)
-Ejnye, milyen figyelmetlen vagy. Át tudom érezni szegény ember fájdalmát, én se tudom elviselni, ha pont a desszertem közben zavarnak meg.
A fickó felállt az asztalától, és látszott rajta, hogy bosszúra szomjazik, csak még az a kérdéses, hogy kinek az oldalára áll. Nem éreztem rajta semmi illatot, pontosan ugyanolyan volt, mint a levegő. Letörölte magáról ebédjének a maradványait, ami furcsa mód nyom nélkül eltüntek, majd egy olyan pillantást vetett mindkettőnkre, amivel egy apró állatot meg lehet ölni, de szeme a jégmáguson akadt meg.

- Az Isten verje meg, már megint egy fityingem sincs - kotorásztam mérgemben a zsebemben. Majd a kereső túrát az asztalomon folytattam, széttúrtam mindent egy kis pénz után, így úgy nézett ki, mint a disznóól. Pedig tegnap raktam össze. Szerencsére találtam egy kis összeget, ami még némi ételre és italra elég volt, még meg lesz belőle a reggelim. Összecuccoltam és megszottyant kedvvel indultam meg egy kis beszerzésre.
A város, szokásához híven ismét telis tele volt emberekkel. Megtelt utcák, boltok, még az éttermek is tele voltak. Kellemes időnk volt, kissé felhős, tavaszias idő. Fújdogált a szellő, felkapva a város utcáin elszórt szemetet. Az én hajamat is rendesen összekócolta. Nem szerettem mikor ez történik, olyan hülyén áll olyankor. Hülyének nézhettek az emberek, ahogy egyfolytában a hajamat babráltam. Annyira lefoglalt, hogy fel sem tűnt, hogy közben a fél várost bejártam. Szokásomhoz híven viszont most is megálltam a parknál, egy kicsit lepihentem, hogy friss levegőt szívjak.
Mélázásomat egy hangos moraj zavarta meg, a gyomrom volt az, éhes voltam. Nem volt más választásom, ismét feltápászkodtam. A pad, ahol helyet foglaltam kissé koszos volt, így leporoltam hátsómat. Célirányosan a legközelebbi étkezdéhez indultam. Szerencsére itt nem voltak sokan, bár elég lepukkant hely is volt. De lévén kevés a pénzem, csak a legszegényesebb helyem tudtam megkajálni. Szerencsére itt volt a legfinomabb, ám legolcsóbb kávé a környéken, sokszor koplaltam már itt.
- Szia Jona! - üdvözölt a kedves, ismerős hang. Millie volt az, az étterem vezetője. Mint említettem, szinte már törzsvendég vagyok itt. - A szokásosat?
- Igen, köszönöm - erőltettem ki egy mosolyt, bár a kedvem még mindig a padlón volt. Kikullogtam a kint lévő asztalokhoz, és az egyiknél helyet foglaltam. Vártam és vártam, majd kisvártatva meg is jött Millie, kezében egy csésze kávéval és egy kis tányér süteménnyel. Nem ezzel kéne kezdeni a reggelt, de most csak ez telik tőlem. Odahelyezte elém az étket és én nem is várattam rá, kortyoltam egyet a kávéból és haraptam mellé egy falat sütit. Közben intettem Millie felé, aki már tudta mit akarok és hozta is nekem a napi hírújságot. Böngészni kezdtem munka után, hogy estére már tele legyen a hasam.
Bújtam rendesen, de megzavart valami. A közelben az egyik üzlet előtt úgy tűnt, hogy balhézik az egyik vásárló. Igazat megvallva, csak odapillantottam, majd nem is zavart tovább, így ismét az újságba merültem. Többnyire kizártam a külvilágot. Mintha csak lassított felvétel lett volna. Egy zuhanó test lépett be látóterembe, majd szépen az előttem lévő asztalon landol. A reggelim pedig... nos a reggelim az ölembe landol. Az én nehezen összekapart pénzemből szerzett reggelim, az a kevés napi betevő, most kárba veszett. És én csak egy keveset tudtam enni belőle. Nem csoda, hogy egyből felment bennem a pumpa. Feltápászkodtam, eltávolítottam a reggelimet magamról és szúrós tekintettel néztem a srácra. Majd tájékozódtam kicsit, és láttam, hogy nincs egyedül, volt ott egy leányforma is. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy melyikük volt a tényleges hibás, de annyira mérges voltam, hogy nem is igazán érdekelt.
- Ezt nagyon elszúrtad - sziszegtem az asztalra eső figura felé. Előhúztam zsebemből a fegyverem, megnyomta a gombot és az szétcsusszant, majd előpattant belőle kaszám pengéje is. Mágiámat egyenlőre nem akartam felfedni számára, de gondolom gyanította, hogy mágusféle lehetek.

- Abbahagyni? A fenéket, ezt ilyen könnyen nem úszod meg. Cutting edge and Shield of the Desert Dragon! - válaszolt nekem a furcsa öltözetű srác. Meglepődve néztem, ahogy karjai karddá és pajzzsá változnak, ráadásul elég naggyá. Védekezőállásban vártam a támadást, de sebessége még így is meglepett - lába homokká változott, és mint valami rugó lőtte ki. Még kezemet is alig sikerült megmozdítanom, hogy kardja elé kapjam, mikor bekaptam egy ütést a gyomromba. Erős volt, meg kell hagyni - néhány méter repülés után egy asztal fékezett le. Cserép- és kajadarabok repültek mindenfelé, ahogy tompítottam az esést.
- Ejnye, milyen figyelmetlen vagy. Át tudom érezni szegény ember fájdalmát, én se tudom elviselni, ha pont a desszertem közben zavarnak meg. - vigyorgott kajánul a srác. Én próbáltam odafordulni a szerencsétlen áldozathoz, de...
- Ezt nagyon elszúrtad. - sziszegett felém dühösen, majd egy összecsukható kaszát rántott elő valahonnan a ruhájából.
- Ice Make! - emeltem fel magam elé keresztben a karjaim. A jég felfutott alkaromon, és így épp felfogta a nekem szánt vágást. Néhány milliméter mélyen belevágott a kezembe a fegyver, de kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Hátamon feküdtem, ami mindig is vesztes helyzetet jelentett. Páros lábbal indítottam egy rúgást a kaszás fickó felé, mit be is kapott a vállába. A cipőm szögei néhány vérző lyukat hagytak ott, és eléggé meglepték, hogy felkelhessek - épp a sárkányölő támadása előtt, ami csupán hűlt helyemet találta el. Eggyel találkoztam, és a homoksrác harci technikája épp illett a tapasztaltakba.
- Sicc, Arisa. - mondtam a kígyónak, aki hogy, hogy nem, még mindig épen és egészségesen pihengetett a nyakam körül. A hangszínemből megértette, hogy most nem viccelek, így azonnal a lábam és a talaj felé vette az irányt, majd elkúszott a székek között. Most már tényleg egyedül mi voltunk a téren. Jégmágus, homok sárkányölő és kaszás srác... És a kaszás ellen még csak nem is vétettem semmit. De nem volt kedvem magyarázkodni.
- Ha tényleg nem akarjátok abbahagyni... - mondtam kissé szomorúan, és a kaszás felé vettem az irányt. Már kissé sérült, és egyelőre nem mutatta mágia jeleit, de a kasza után nem lepődnék meg semmin.
Ő sem volt lassú. Épp csak egy hajszálnyival buktam le a kasza elől, ami le akart fejezni, és így támadni sem tudtam. Felegyenesedtem, és megragadtam a visszafelé pördülő fegyver nyelét.
- Freeze. - mondtam nyugodtan, és vékony, ámde erős jégréteg vette körbe a nyelet. Így már nem tudott rajta fogást változtatni, legalábbis, amíg el nem tűnik a mágia róla. - Veled nincs bajom. Csak vele. - intettem fejemmel a másik fiú felé, aki érdeklődve várta a "párbaj" kimenetelét, majd egy erőteljeset löktem a srácon. A néhány lépés tántorgás elég volt ahhoz, hogy figyelmemet a "tolvaj"nak szenteljem a figyelmem. Továbbra is homok örvénylett karjai helyén, én pedig töprengeni kezdtem azon, hogy hogyan lehetne ezt megtörni - a jég átmegy a homokon. De vajon a vizesen is?...
- Freeze! - indítottam útjára egy fagyasztást, ami a pajzs közepét találta el. A homok azonnal elkezdett megszilárdulni, én pedig kíváncsian vártam, hogy tud-e ezzel valamit kezdeni.

- Ezt nagyon elszúrtad. - sziszegett dühösen az épp megzavart vendég, és belső zsebéből előrántott valamit, ami leginkább egy vascsőre hasonlított, de ebből szempillantások alatt termetes kasza lett… talán aratni készült.
- Ice Make! – Védekezett a jégmágus a lesújtó kasza pengéje ellen. Keze ismét jégbe vált, és látszólag ki is védte a támadást. Mindeközben ő a hátán feküdt, és védtelenül. Tudtam, ha gyorsan akarom letudni a dolgot, akkor most kell cselekednem. Megindítottam egy támadást ellene, de ő egy időben rúgta fel a kaszást, és tért ki a támadásom elől, aminek következtében csak az asztal tört ripityomra.
- Sicc, Arisa. – Mondta a jégmágus ismét, aminek következtében a csúszómászó sál lemászott a nyakáról és a törmelékek között keresett menedéket magának.
- Ha tényleg nem akarjátok abbahagyni... – Szólalt meg ismét a jeges, lehangoltan, és a kaszaforgató ellen indított egy támadást, de ő se gyönyörködött sokáig a látványban, egy oldalas suhintással ő is megpróbálta az ügyet rövidre zárni (és a jégmágust rövidre vágni), de elvétette. Ezek után az ellenfél is rámarkolt a fegyver nyelére, kiadta a parancsot: „Freeze”, majd a fegyvernyél vékony jéghártyát növesztett. Azzal a sikos fegyverrel innentől nem sokra megy, vagy beveti mágikus képességeit, vagy ökölharcba kezd, ahol a karmok ellen nem fog sokra menni, legyen akármilyen jó harcművész.
-Veled nincs bajom, csak vele. – bökött a fejével felém, majd fellökte az elrontott napú fiút, és felém vette az irányt. Előretartotta kezét, majd megint felszólalt: „Freeze”, nem akartam megfigyelni, hogy milyen alakban száguld felém romlott mágiája, ezért a pajzsot azonnal feltartottam, ami nem bizonyult jó ötletnek. A betalált mágiának a lényege nem az volt, hogy a becsapódási erővel kárt okozzon az emberben, hanem hogy fagyási sérüléseket okozzon. Így nem is tántorodtam nagyot a támadás fizikai erejétől, ami igazából nem is volt, ám a pajzs a fagyott víztől elnehezedett. Jobb alkaromat teljesen eltüntettem, „visszaszívtam” bicepszembe, és a pajzs helyéről apró jégkockák potyogtak a földre.
A pajzsot ezek után nem használhattam, hiszen akkor ismét reflexből védekeznék vele, az ellenfél újabb jégkockákat ültetne beléjük, aminek hatására kis időre megbénulok, de neki ez elegendő idő lenne engem kiütni, vagy ha vérre megy a játszma az ő részéről is, akkor megölni. Így hát jobb kezem helyére is pengét helyeztem, így már inkább a támadások kitérésére koncentráltam, és nem blokkolásra.
Azonnal támadásba lendültem, de ez a dupla fegyveres harcmodor sose volt az erősségem, így csak ész nélkül hadonásztam, de a jégmágus könnyűszerrel olvasta minden mozdulatomat, hiába lőttem ki magamat, vagy pörögtem a két pengével. Az asztalok sorra törtek össze, olyan mértékben, hogy fogpiszkálónak sem lehetett már őket használni, de a jégmáguson egy karcolás sem esett. Tisztában voltam vele, a harc kimenetelét nem tudom egyedül a saját javamra eldönteni, viszont a felbosszantott kaszaforgató hasznomra válhatna, ha letenné azt a hasznavehetetlenné vált fegyvert, és mágiához folyamodna, már ha egyáltalán tud varázsolni. (Gondoltam arra is, hogy én magam alakítom a testem kaszává, hogy aztán engem forgathasson, de az ötletlopás lenne.)
-Mi lenne, ha nemcsak futnál a támadások elől, hanem hagynád az egyiknek, hogy találjon? Nem érek rá egész nap itt jégkorcsolyás táncot űzni veled.
Megálltam, nem volt kedvem még egy sorozatot indítani ellene, mostmár vagy lép ő valamit, ami ellen én remélhetőleg tudok intézni egy frappáns ellentámadást, vagy visszalép a küzdelembe a harmadik fél, és együttesen legyűrjük ezt a pimasz, sas szemű jégmágust.
És ha már jobban belegondolok, az összes törmeléket forgácsoltam, vajon most merre bujkálhat a békája? Lehet már felszeleteltem véletlenül? Annak mondjuk örülnék.

- Ice Make! - emelte fel maga elé keresztbe a karjait. Úgy tűnik egy jégmágussal van dolgom, és be is igazolódott gyanúm. Jég futott végig a fiú alkarján, ami blokkolta kaszám támadását. Úgy tűnik, nehéz lesz megtalálni vakfoltját. Éles fegyverem némileg belemélyült a jeges karba, de nem nagyon zavarta, az őt ért kár. Következő húzása nem igazán tetszett, páros lábbal rúgott felém, és szépen betalált a vállamba. Gondoltam egy sima rúgás nem árthat, de valahogy mégis nagyobb fájdalmat éreztem, mint kellett volna. Sajgó vállamhoz kaptam, majd kezemre néztem, véres volt. Ennek a szemétnek volt valami a talpán. Pár pillanatra visszahökköltem, de szerencsére nem volt súlyos a helyzet. Előhúztam egy fáslit a zsebemből és szorító kötést kötöttem a vállamra, hogy elállítsa a vérzést.
Míg magammal foglalkoztam, a harmadik fél, akiről még mindig nem tudtam melyik nemet képviseli, támadásba lendült. Homokmágiának tűnt, de valami durvább fajta. Igaz eddig csak egyszer láttam homokmágust akcióban, de annyira igyekeztem leverni, hogy nem igazán elemeztem ki a mágiáját. Azt hiszem itt az ideje pótolni ezt. Földre huppantam és elemző tekintettel figyeltem a kettejük párbaját. A srác nyakában még mindig ott tekergett kígyója, épp azt hessegette el. Látszólag sikerrel járt, mert a kis háziállat egyből vette a lapot és lelépett. Úgy tűnik, a kedves kis gazdinak nem tetszett a kettő az egy ellen, mert egyből azon munkálkodott, hogy engem kiiktasson.
- Ha tényleg nem akarjátok abbahagyni... - vágott irtó béna arcot, majd felém vette az irányt. Amint lereagáltam, hogy ez felém robog, ültében toltam egy hátra bukfencet és máris talpon álltam, kezemben pedig csak úgy forgott a fegyver, pajzsot képezve. Egy kis észrevehetetlen széláramlattal a talpam alatt rugaszkodtam neki a támadásnak. Suhintottam, de a srácnak ismét mákja volt és ki tudott térni előle. Felegyenesedett és egy röpke másodperc alatt elkapta fegyverem pengéjét.
- Freeze - adta ki az utasítást és drága jó társam elkezdett megfagyni. Nem volt választásom, egy erős lendítéssel földhöz csaptam, és a penge letört róla. Így már nem voltam akadályoztatva, és szabadon előhívhattam egy másik fegyvert. - Veled nincs bajom. Csak vele - szólalt meg ismét, bár nagyon nem érdekelt a dolog.
- Tojok rá, haver. Az maradék pénzemből vettem meg a reggelim, és te elfecsérelted. Véged van - néztem rá komoly tekintettel, majd elmúló dühömet egy mosoly váltotta fel. Kezdtem jól szórakozni, végre egy kis kihívás. Közben az ideiglenes partneremre pillantottam, aki úgy tűnt csak figyelni kívánja a harcot.
A jégmágus valószínűleg nem látta bennem többé az ellenfelet, látván törött fegyverem, így felé vette az irányt. Ismét itt volt az ideje, hogy lássam mire is képes.
- Freeze - szólt ismét a fagyasztás varázsszava, mely a homokmágus pajzsát találta el. Látván, hogy a teljes alkarját homok képzi, kezdtem rájönni mágiája nyitjára. Hallottam már róluk, sárkányölőknek nevezik őket. És ő képviselte a homok sárkányt. A fagyasztás nem is működött ellene. A partnerem végül úgy döntött, hogy két pengét használ fel a jégmágus ellen. De ez hasztalan volt, magam is láttam, hogy nem igen gyakorlott ebben, a fiú könnyedén kikerült támadásait.
~ Ó, az ördögbe, pedig ez a kasza illett legjobban a harci stílusomhoz. Mehetek ismét megcsináltatni - szomorkodtam, de nem sokáig, ismételt gombnyomás, összecsukódott. Eközben a homok sárkányölő szavaira eszméltem fel:
- Mi lenne, ha nemcsak futnál a támadások elől, hanem hagynád az egyiknek, hogy eltaláljon? Nem érek rá egész nap itt jégkorcsolyás táncot űzni veled.
Azt hiszem, a jeges fickó teljesen rá koncentrált. Itt volt az ideje, hogy meglepjem. Ismételt gombnyomás, katanám pattan elő. Támadásomhoz hívom segítségül.
- Wind Blast! - eresztek el egy középerős széllökést, és mint a szél az árnyékában suhanok én is, egyenest a jégmágus irányába. Ha minden igaz, csak a széllökést lesz képes kivédeni és sikeresen beviszek neki egy vágást.

/Néhol vettem a bátorságot és átírtam a harcot, mert az általatok írtak nem nagyon illettek hozzám. Valamint a színkódom: gold/

Hogy én mindig ilyenekbe botlok... Cassy, Sophie, és most ez a kettő, akik harcolni akarnak... Nem vagyok pacifista, de lassan gondolkozni kezdtem, hogy van-e olyan mágus, aki nem harcőrült, és nem köt bele fűbe-fába...
A pajzs lassan alakot váltott a sárkányölő kezén, kidobva magából a jégkockákat. Most már két kard látszott karjai helyén, amikkel nem is nagyon habozott, hanem rámrohant. Meglepődve vettem észre, hogy egész jól bírom a strapát. Alapvetően nem vagyok jó a hosszabb fegyverek ellen, de a duplák ellen igen, hála a fémmágusnak, aki edzett velem. Inkább a védekezésre fektettem a hangsúlyt, és folyamatosan eltáncoltam, ahogy a homokpengék követni próbáltak. Néha lába rakétaként funkcionált, néha örvényként köröztek kardjai, de épp ezt verte belém Lanner nap nap után: hogy figyeljek a váratlanra. Ráadásul a homok kevésbé törte a jeget, mint az acél, így a kisebb hibákat gyakorlatilag nulla erőfeszítéssel tudtam foltozni a fegyvereimen. Azon kezdtem töprengeni, hogy vajon találhat-e itt valahol homokot, hogy újratöltse magát. Szerencsére egy város belsejében ez nem olyan egyszerű, és virágárust sem láttam a közelben.
- Mi lenne, ha nemcsak futnál a támadások elől, hanem hagynád az egyiknek, hogy találjon? Nem érek rá egész nap itt jégkorcsolyás táncot űzni veled. - állt meg a támadásokban, mikor már az egész tér romokban hevert. Nagyon halványan éreztem Arisa jelenlétét, aki egy kisebb ereszcsatornában keresett menedéket. Okos lány volt, talán okosabb, mint én - simán elszökhettem volna, a városban úgysem találtak volna meg.
Elmosolyodtam. Ha tudná, mekkora szerencséje volt azzal, hogy nem tudtam még használni az Ice Make: Ice Floort... Különben tényleg korcsolyáznánk.
- Várd ki a végét! - indultam volna már én is támadni, de a fekete hajú srác is beszállt a támadásba. Most már kasza helyett kard volt a kezében. Fegyvermágus lenne?
- Wind blast! - hallatszott a parancsszó, melynek hatását már jól ismertem. Szóval elemi, minimum szélmágiával... Akkor hogy lett ott a kezében az a katana a kasza után? Gondolataimból a közeledő széllökés és a fickó zökkentett ki, aki ott jött mögötte, készen arra, hogy megmártsa bennem a kardot. Miközben csak egy reggeli volt a probléma! Egy pillanat alatt döntöttem. Felugrottam a levegőbe, és hagytam, hogy a légáramlat felkapjon. Mintha egy ököl talált volna telibe elölről, és a fal adta a másikat. Elfojtottam egy köhögést. Legalább a kardot megúsztam.. Most már dühös lettem. Megráztam magam, hogy lejöjjön vállamról a vakolat.
- Ice Make: Ice Cube! - idéztem meg egy nagyjából húsz centi oldalélű jégkockát mindkét kezemre, mikor két ellenfelem egyszerre, de egymástól függetlenül támadtak meg. Nehezebb volt ugyan a mozgás, de ha ezek eltalálnak valakit... A katana-forgató és a sárkányölő nagyjából egyszerre ért hozzám közel, amit azonnal meg akartam változtatni.
- Ice Make: Stairs! - idéztem meg egy derékmagasságú lépcsőt a szélmágus útjába, ami előtt kénytelen volt lefékezni, és kerülőútra indulni. A sárkányölő továbbra is zavartalanul közeledett mágiával gyorsítottan, egészen addig, amíg nem találkozott egyik kardja a jégkockával. A becsapódástól a jégkocka apró szilánkokra tört, de ő sem úszta meg jobban: ahol a könyöke volt, onnantól kezdve a homok, ami kezét alkotta, teljesen átlagos homokká vált, és szétszóródott, majd a pillanatnyi meglepetést kihasználva beléptem másik kardja hatótávján belülre, beleakasztottam ruhájába a karmot, és egy lendülettel másik ellenfelemhez vágtam.
A támadás nem hozta meg a várt eredményét: pillanatokon belül felpattantak, és csak dühösebbnek tűntek, mint az előbb. A sárkányölő karja újraalakult, a szélmágus pedig vészjóslóan suhintott egyet a kardjával a levegőben. Majd egymásra nézve bólintottak. Ezek most már össze fognak dolgozni...
- Ha már így alakul... Rane Iceclaw, Quatro Cerberus. - mutatkoztam be, felemelve kezeimet - jobbomon karmok, másikon karmok, jégkockával párosítva.

Boldogságomra nem kellett sokat várnom. A társam végre saját, igaz képességeihez folyamodott. Mikor egy újabb eszeveszett csapást próbáltam volna bevinni balról, ő egy széllökéssel elrepítette szemem elől a jégmágust, valamint épp suhanó pengémet is, de ez a kisebbik gond. A mágiát kombinálta még egy kardal is, és utánaeredt a széláradatnak, hogy kettős támadást vigyen be, ám nem sok sikerrel. A másodperc töredéke alatt cselekedtem, gyorsan legfinomabb alakomban én is felugrottam a széllökés végére, ami könnyen cipelt, majd az út végén visszatömörödtem, és kiestem a szerelvényből.
-Ice cube – mondta a jégmágus, majd két jégkocka jelent meg, és körbeölelték a kezeit. Látszólag használható a trükk védekezésre és támadásra egyaránt, majd megidézett még valamit, ami leginkább lépcsőnek látszott, de nem értettem hova akar ő most felmenni, de hamar leesett a dolog: a légáramlatot állította meg vele. Nem volt időm lazsálni, ha a szélmágus megállt egy pillanatra, akkor nekem kell folytatnom a támadást, így rá is rontottam, és végre egyik pengével eltaláltam az egyik kockáját, ami hangos csörömpöléssel tört apróbb szilánkokra. Viszont az én pengém sem bírta ki, lévén inkább zúz, mint vág, ezért az is szétporlott, de nekem ez nem okoz gondot, aki csak akarata erejével újraformálja, míg a jégmágusnak hadonásznia kell hozzá, meg beszélnie. Valahogy mégis sikerült neki elég gyorsnak lennie, hogy közel kerüljön hozzám, felkapott, és társamnak vágott. Sebtében finomabbá alakítottam magam, hogy ne üssem meg annyira se őt, se magamat, de még így is piszkosul fájt nekem a találkozás.
Nem ücsöröghettem sokáig, nem akartam könnyű célpont lenni, és a szélmágus is hasonló elven volt, de őt még sikerült, ha lehetséges egyáltalán, még jobban felbosszantani. Azon kaptam magam, hogy kezeim kezek, úgyhogy gyorsan harci állapotba állítottam vissza őket, ránéztem társamra, és úgy éreztem, hogy mindketten egyre gondolunk.
-Ha már így alakul… Rane Iceclaw, Quatro Cerberus. – Mutatkozott be végül a jégmágus. Már tudom, miért használ jégkarmokat. Csak tudnám miért a becenevét mondja?
-Raelae Xing’ke, Dragon Fang. – voltam én is illedelmes, csak nem értem minek. Nem mintha párbajoznánk, ez annál sokkal… alávalóbb.
Úgy festett, hogy a trükkökből kifogytam, nem hinném, hogy jelen helyzetemben sokra mennék Rane ellen, ám ha gyorsan ki tudok találni valami újat… és az ihlet hamar meg is szállt. A két pengével újabb támadásba lendültem, ami felkészülten érte a jégmágust, és vigyorogva tért ki előle. Ám ezúttal nem vártam meg, míg a lendületi erő elmúlik, hanem pörögni kezdtem a két pengével, így lépdelni nehéz volt, ezért, ha közelebb kellett mennem inkább egy kézre álltam és lábaimat homok oszlopokká alakítva pörögtem tovább, maradék kezemen a pengét kitartottam, had pörögjön az is. Ha társamnak van elég lélekjelenléte, és képessége hozzá, akkor valami mágiával forgószelet csinál belőlem.

A ellen hagyta, hogy inkább széllökésem találja telibe, minthogy felnyársaljam. Okos húzás, tetszik a fiú gondolkodásmódja. Gondoltam is, hogy nem véletlen a dolog. Támadásomhoz csatlakozott a sárkányölő is. Következő lépésével igazat adott nekem Jegeske.
- Ice Make: Ice Cube! - idézett meg egy tömör jégkockát mindkét kezére. Remek, ha még katanámat is kicsorbítja, akkor ez a kölyök fizeti a javításokat, vagy a világ végéig üldözni fogom.
- Ice Make: Stairs! - hangzott az újabb idézés, ami meglepett, ugyanis egy lépcső jelent meg elettem. Mi a fene!? Épphogy le tudtam állni, mielőtt frontálisan ütközöm vele, de még jól is jött, mert legalább kardom épsége megmaradt. Közben partnerem folytatta a támadást, amit sikeresen be is vitt. A jégkockán először repedések jelentek meg, majd darabokra hullott, de a homok sárkányölő is pórul járt, mert homok pengéi eltűntek. Ez annyira meglepte, hogy Jeges ezt kihasználva nekem vágta a srácot.
Fejemet fogva tápászkodtam fel a földről, kissé bosszús voltam, de ismét koncentráltam a harcra, nehogy még egy ilyet bekapjak tőle. Partnerem nem állta le a támadással ismét támadásba lendült. Én most épp vállamat ápoltam le ismét, mert szerencsétlenségemre arra estem rá, amit Jeges átlyuggatott.
- Ha már így alakult... Rane Iceclaw, Quatro Cerberus. - figyeltem fel Jeges bemutatkozására, miközben partneremet osztotta.
- Raelae Xing’ke, Dragon Fang. - tudatta nevét partnerem is. Nos, ha már voltak ilyen közlékenyek, miért maradjak ki én is.
- Jonathan McWilliams... - akadt el a szavam, hisz nekem nincs céhem, nos akkor... - Gumimacik - próbáltam bedobni egy kis humort, ebbe a vérkomoly helyzetbe. Gondoltam besegítek kicsit Raelaenek, egy széllökés sorozattal.
- Flight! - emelkedtem az égbe és oldalvást repülve, megsoroztam Jegest. Közben Sárkányka sem tétlenkedett, támadott minden erejével. Olyannyira figyeltem, hogy elcsíptem egy pillantást. Látszott rajta, hogy valami nagyobb segítséget akar, talán egy kis forgószelet. Vállamat vontam, közölve vele, hogy ennyi a tudásom, magára maradt.

- Raelae Xing’ke, Dragon Fang. - mutatkozott be a sárkányölő.
~ Hogy ki? - néztem nagyot, majd próbáltam megjegyezni a nevét.
- Jonathan McWilliams... - dobta be nevét a szélmágus is, majd néhány másodperc tétovázás után... - Gumimacik. - Elfojtottam egy mosolyt, hiszen épp harcoltunk, vagy mi a fene. Kezdtem jól szórakozni. Reigen ezen biztosan fennakadt volna, és megpróbált volna céhet váltani. De én nem!
Főleg azért nem, mert Raelae - már ha sikerült megjegyeznem a nevét - támadásba lendült. A távolság miatt már felkészülten vártam a vágásokat, és egy széles vigyorral tértem ki előle. De amint ellépett mellettem, fél kezét lerakta a földre, és.. pörögni kezdett. A vigyor lelohadt az arcomról, és hátrébb vetettem magam, nehogy felszecskázzon a homokvihar. Oldalamat és arcomat négy-öt ökölcsapás találta el, de egyelőre még kibírható volt. Dühösen fordultam a már repkedő szélmágus felé, miközben továbbra is próbáltam elkerülni a homokfegyvereket és a levegőből érkező széllökéseket. Jona a levegőben szállt felém, és a Wind Blastok után a kardjával is megpróbált egy szúrást bevinni. Mikor már csak méterekre volt tőlem, oldalra rántottam felsőtestem, így a kard csak egy sekély vágást okozott a hasamon, de én könyékkel egy gyönyörű ütést vittem be a gerincoszlopára, amikor mellettem próbált meg elsuhanni. A további repülést a macskakövek fékezték le néhány méteren, habár várakozásommal ellentétben árkot nem hagyott maga után a szélmágus. Raelae eközben abbahagyta a forgást - talán rájött, hogy így nem elég mozgékony ahhoz, hogy utolérjen, és visszaállt az eredeti, kétkardos formába. Meglendítettem bal karom, amin még rajta volt a jégkocka, és mikor eljött a megfelelő pillanat, eltüntettem a jeget, amivel hozzá volt nőve karmaimhoz. A sárkányölőt a jobb vállán találta el a lövedék, kizökkentve a koncentrálásból. Én rohantam a kocka után, de a sárkányölő is készen várt, homok kezdett örvényleni előttem, legfőképpen szememnél. Pillanatok alatt úgy éreztem magam, mint akit egy homokvihar ért a sivatagban.
- Freeze! - lőttem mellkasába egy fagyasztást, majd vaktában megeresztettem egy rúgást, ami hang és érzés alapján betalált.
Hallottam, ahogy az épületnek csapódik, de éppen azzal voltam elfoglalva, hogy kiszedjem a szemekből a homokot. Kezeimet nem használhattam, mivel a karmokkal legfeljebb saját szememet kaparhattam volna ki. Könnyeztem, és alig láttam valamit. Csak nagyjából láttam, hogy merre fekszik, ezért a falra tettem a kezem.
- Ice Make: Stairs! - kiáltottam, és a ház tetején egy lépcső kezdett növekedni. Csak az alsó lépcsőfoka volt rögzítve, a többi a még fekvő mágus feje felett lógott. A gravitáció megtette a hatását, pillanatok alatt recsegni-ropogni kezdett, és Rae feje felé kezdett zuhanni. Ezalatt igyekeztem kipislogni a szememből a homokot, jórészt sikertelenül, de ami késik, nem múlik... Szorított az idő, hiszen azt nem tudtam, hogy a szélmágus felkelt-e azóta a földről, vagy sem.

Társamtól a várt támogatás nem érkezett nem, úgyhogy nem maradt más hátra, csak az összehangolt támadás, de ez sem ment a legfényesebben. Néhány találatot sikerült bevinnem, de ezeknek nem volt szemmel látható eredménye, és még Jonathan szénája is rosszul állt, ő is kapott pár pofont Rane-től. Az egyiktől alaposan fel is nyalta a talajt. Így nem tudom hangolni a támadásaim, ha csak ész nélkül pörgök és forgok, és lassan már a fejemből is fegyvert csinálok, akkor már látni se fogok. Két lábra szökkentem és visszaálltam a kétpengés stílusra, ezzel legalább mozogni is tudok. Alighogy visszaálltam egy ökölnyi jégkocka repült felém, ami ellen már nem tudtam kitérni, ellágyítottam a testem, így nem okozott akkora sérülést a becsapódás, de mögötte már jött is a kocka tulajdonosa. Gyorsan a földhöz vágtam a homokpengéket, amitől egy kisebb homokvihar kerekedett, amin igaz én sem láttam át, de az én szemeimet nem zavarta annyira, mint az övét. Nagy meglepetésemre vaktában kezdett el varázsolni Rane a vihar közepén, és egy újabb fagyasztással el is talált, ami már fájt is. Újabb adag jégkockát vetettem ki a mellkasomból, majd egy rúgást kaptam be, ami a mögöttem lévő épület falának repített. Próbáltam azonnal felkelni, de a vállamon, a mellkasomon, és a hátamon ért sérülésektől ez nehézkesen ment, plusz még az is meglepett, hogy valahonnan egy jégkocka kezdett fentről zuhanni. Tudtam nagyon jól, hogy Rane próbálja szétkenni a fejemet, és ha nem tűnök el gyorsan, akkor sikerül is neki, de hétköznapi módon nem bírtam felkelni. Kezeimet hátrahajtottam, a fejem mellé letenyereltem mindkettővel, és elkezdtem alkarjaimat megnyújtani. Miután talpon voltam még arrább szökkentem, hogy az összetörő jég szilánkjai ne okozhassanak sérülést. Nem tudom Rane merre lehet most, mert a homokviharom még mindig fennáll, és a harcmező elég nagy részét kitakarta a szemem elől, így megnyújtottam lábaim és felmentem a háztetőre, ahonnan Rane a jeget zúdította le, és onnan néztem át a tér állását. Most éppen Jonathannal viaskodott. Nagyon jó, már csak a megfelelő pillanatot kell kivárnom, hogy meglepetésből támadhassak, és akkor talán egy csapásra véget vethetünk az egésznek.

Ismételten a Wind Blastok árnyékából próbáltam elkapni Ranet, viszont ez alkalommal sikerült eltalálnom. Bár nagyrészt kitért a suhintás elől, a hasán ejtettem egy kisebb vágást. Majd elsuhanva mellette ismét hátba vágott jó erősen. A fájdalom elvette a koncentrációmat, így tovább szálltam és végül a macskaköves úton értem földet. Ennek a kis kényszerleszállásnak hála tele lettem horzsolásokkal és egy-két mélyebb sebbel. Vállamon ismét erős szúrást éreztem, a kötés ismét tiszta vér volt. Az egyik feldőlt asztalról lehúztam a terítőt, félbe téptem azt. Kötést cseréltem az egyik felével, míg a másikkal felkötöttem a jobb alkaromat. Ezzel tökéletesen rögzítettem jobb karomat, viszont a hátránya is megvolt, nem használhattam, és kénytelen voltam ügyetlenebbik kezembe venni a katanát. Felhúztam magam az egyik közeli falnál és ülve figyeltem, hogy küzd Sárkányka. Ám ő most leállt a forgással, valami máson gondolkodhatott. Jeges pedig kihasználta ezt a tétlen percet és jégkockáját elhajítva találatot ért a srác jobb vállán. Úgy tűnik, ez az idióta előbb az ügyesebbik kezet iktatja ki a harcban. Milyen tisztességtelen. Bár Raelae-t kizökkentette egy pillanatra az előző találat, Jeges újabb támadására egyből reagált. Homok kezdett el örvényleni előtte, majd főként a szeméhez koncentrálódott. Olyan volt, akár egy homokvihar.
- Freeze! - használta ismét fagyasztó támadását Jeges, majd csak úgy a semmibe rúgott egyet. Úgy tűnik, találatot ért, mert Raelae az egyik épületnek csapódott. Az előző kis akciója úgy tűnik, használt, Rane szemei könnybe lábadtak.
- Ice Make: Stairs! - épített vaktában egy lépcsőt társam felé, majd az dőlni kezdett, a sárkányölő pedig alatta volt. Nem segíthettem neki, hisz pont a legtökéletesebb időzítésre vártam, mikor a legsebezhetőbb volt az ellenfél. Igen, közben feltápászkodtam és a szélmágiám segítségével a levegőbe emeletem minden környezetemben lévő tárgyat. Törött asztalok, székek, edények és egyéb tárgyak lebegtek körülött, ám a legveszélyesebbek a közöttük elrejtett kis kövek voltak. Ezeket már tutira nem tudja kikerülni.
Nem tétováztam, itt volt az alkalom. Esélyt adva társamnak a menekülésre, rázúdítottam az a rengeteg dolgot Jegesre. Bár látása tisztult némileg már, így is bekapott egy asztalt, ami nagy csattanással tört szét rajta. Ám a kis elrejtett kövek is megtették hatásukat, a testébe csapódva, kis vérző pontokat hozott létre, legyengítve ezzel a fiút.
Eközben Raelae már az egyik épület tetején állt. Úgy tűnt, meglepetés támadásra készül ő is.

Igen, feléledt a szélmágus. Míg fuldokoltam, köhögtem és könnyeztem a homok miatt, Jonathan felkészült egy nagyobb támadásra. A levegőben repülő asztalt csak akkor vettem észre, mikor az már csak centikre volt a testemtől. Automatikusan magam elé rántottam a kezem, de ez semmit sem tompított a becsapódásom. Szerencsém volt, hiszen az asztal elég gyenge szerkezetű volt, és bár csengett tőle a fülem, széttört rajtam. A székekkel nem volt ilyen szerencsém, azok megpattantak rajtam, nem úgy, mint a szinte semmilyen kárt nem okozó edények.
A legálnokabbak a kavicsok voltak. Hirtelen kezdtek záporozni rám, amikor kezdtem azt hinni, hogy kifogyott a szuflából a mágus. Az elsőre oda sem figyeltem, de mikor a hatodik-hetedik talált el, kezdtem rájönni, ebből baj lesz. Összekuporodva próbáltam minél kevesebb felületet adni neki a támadásra, de még így is vérző sebek nyíltak a hátamon, karomon.
- Ice Make! - jutott eszembe egy mentő ötlet. Szemeim előtt jéghártya képződött. Enyhén megtörte a látásomat, és még hülyén is nézett ki, de a homokvihar nem volt rám többé akkora hatással - nem láttam, de nyitva tudtam tartani a szemem. Vagyis, muszáj voltam, hiszen pislogni sem tudtam, de az olvadó jég miatt nem is zavart annyira.
~ Ideje ezt rövidre zárni.. - kezdtem feldühödni. Tropára vágunk egy egész környéket egy idióta lányruhás srác és egy reggeli miatt? A város közepén?
- Ice Make: Ice Cube! - jelent meg Jonathan feje fölött egy néhány kilós darab, amit kénytelen volt kikerülni. Habár leamortizálódott, még jól bírta a gyűrődést, több légütés kaptam arcba. Nem volt egy leányálom, a sok kis ütés-vágás hatása kezdett összeadódni, és a szemüvegem majdnem a szemembe repedt, de gyorsan kijavítottam a hibát.
Jonathan határozottan jól forgatta a kardot, főleg úgy, hogy egyik kezét nem használhatta. További nehézséget okozott az, hogy őt nem zavarta a homokvihar, hiszen elkerülte, és néha egy-egy újabb széket vagy ládát kellett kikerülnöm. Legalábbis megpróbáltam, de néha nem tudtam eltűnni az útjukból.
Raelae-ről szinte teljesen megfeledkeztem, ahogy egyre nehezebb pozícióba hoztam a szélmágust, de az hathatósan mutatta meg, hogy még ő is harcol.

A tetőről szép kilátást nyílt a környező tájra, ami már nem volt annyira szép. Reméltem, hogy nem velünk fognak mindent megfizettetni, mert arra a gatyánk is rámegy.
Jonathan-ra alaposan rájár a rúd. Fél kezét felkötötte, és másik kezével lövöldözik, meg kardozik, miközben repked, és a környezet felőrölt és mozgatható elemeit zúdítja Rane nyakába: asztalok, székek, tányérok, tálcák, fazekak, evőeszközök, kavicsok. Vicces látvány volt, ahogy a már félbetört dolgok még apróbb darabkákra törnek Rane fején, hátán, vállán.
Hátra viszont nem dőlhettem, mert ha sokáig maradok állva, akkor a jégmágus észrevesz, így próbáltam leguggolni, aztán hasra feküdni, hogy minél kisebb felület látszódjon ki belőlem. Alighogy elkezdtem leereszkedni *reccs* azonnal levert a hideg verejték. Néztem magam alá, és a cserepek nem törtek össze… ez sajnos csak egy dolgot jelentett, hogy alattam a gerenda kezdte el megadni magát. Azt mondod kövér vagyok?
Nem mertem megmozdulni, pedig tudtam, hogy muszáj lesz, különben még nagyobb bajban leszek. Egye fene, okoztunk már így is elég kárt, de ha most zajt csapok, akkor Rane észrevehet. Tovább süllyedtem, amit a gerenda ismét egy reccsenéssel viszonzott, majd kisvártatva be is szakadtam egy szobába. Az első emeleten voltam, nem volt a szobában rajtam kívül senki sem, és nem is jöttek megnézni, hogy mi történt. Biztosan mindenkit jobban lefoglalt az odakint zajló mágusviadal, vagy csak számítottak arra, hogy előbb vagy utóbb egy tető úgyis beszakad.
Felkászálódtam, leporoltam magam, aztán megnéztem, hogy hová is pottyantam. Az egyik falon egy ajtó pont egy erkélyre nyílt. Kinyitottam, majd kiléptem az erkélyre, ahol még mindig jó kilátás volt, és bíztam benne, hogy ez nem fog leszakadni. Jonathan és Rane harca még mindig tartott, ez nem is volt meglepő, hiszen alig fél perc telt el azóta, hogy leestem, de már vártam eleget, és biztosan ki tudok találni valamit, amivel meg tudnám lepni Rane-t.
Körülnéztem a balkonon, és találtam valamit, aminek nagyon tudtam az adott helyzetben örülni: a korlát végig volt virágosládákkal, tele földel. Kitépkedtem gyökerestül a virágokat (kegyetlenség), és ledobáltam őket, némelyik a nézelődök fejére eshetett, szegények. Kiemeltem gyorsan az egyik ládát a tartójából, a számhoz emeltem és önteni kezdtem magamba a virágföldet… aminek pocsék íze volt. A homok még mindig jobb. Elcsámcsogtam ott még a maradék ládákon, majd mikor sikerült kivégezni az összest, már tudtam mivel fogom meglepni Rane-t.
Szám elé emeltem mindkét kezem és „Roar of the Desert Dragon!” Tüdömből előtőrt egy hatalmas homokvihar, ami a környék teljes légterét beborította homokkal, de javarésze hullámként tört elő, és lepte be a tér alját, mesterséges sivatagot alkotva. Másoknak gondot okozhatott, de én jól láttam, hogy Rane bekerült a homokágy alá, Jonathan pedig bőven a homokvihar felett röpködött már. Mikor elkezdett ülepedni a szállingózó homok intettem neki, hogy kezdjen el leereszkedni. Én leugrottam az erkélyről, rá a homokra, majd odaálltam, ahol Rane lehetett a homok alatt. Idővel Jonathan is csatlakozott mellém, és halkan súgtam neki, bár semmi esélye nem volt annak, hogy Rane meghall minket a homokréteg alatt, ami lehetett vagy másfél méter vastag, de fő a biztonság:
-Ha kidugja a fejét, rajtaütünk. Innen nem menekül.
De a dolgok nem úgy sültek el, ahogy terveztük, furcsa szorítást éreztem a lábamon, eleinte nem törődtem vele, biztos csak rosszul estem, de hiába mozgatgattam, nem változott. Lenéztem, először arra gondoltam, hogy Rane kapta el a lábam, de tévedtem, a kis csúszómászó hüllője volt, és az undorító testét a lábamra csavarta.
-Jonathan, gyorsan! A kardod! Vágd le ezt a dögöt gyorsan! De a lábamat ne!!!
Nem is tudom meddig kapálózhattam, próbáltam a kis gyíkot lerázni, és közben Jonathan próbálta levágni, de ez csak úgy ment volna, hogy a lábammal együtt nyesi le. Minden másról megfeledkeztünk… súlyos hiba.

Egy pillanatra nem figyeltem oda, de Rane hangja ismét koncentrálásra ösztönzött. Vékony jéghártya képződött a szemei előtt, és mint egy szemüveg, úgy díszelgett ott. Így megszabadult a homoktól, de a jég torzítja a látást, szóval még mindig nálunk volt az erő. Apropó nálunk... Hova lett Raelae? Nem volt időm utána kajtatni.
- Ice Make: Ice Cube! - készített mérgében Jegeske ismét egy jégkockát. Szerencsére még elemében voltam a harcnak és a gyorsaságom nem kopott meg, a sérülések ellenére sem, így simán ki tudtam azt kerülni. Válaszként ismételten széllökés rohammal indítottam. Hatásosnak éreztem, mert ellenfelem testtartása és légzése gyatrább lett, habár kis ütéseket kapott be, azok együttesen mégis legyengítették. Kihasználva ezt, valamint, hogy gyorsaságom még a toppon volt, most katanámmal viaskodtam, majd mikor távolabb került tőlem pár széket kaptam fel, hogy bár vakon, de megszórjam vele.
- Roar of the Desert Dragon! - kiáltása elhangzása után pillantottam meg az egyik balkonon partneremet, aki sűrű homokkal kezdte megtömni ezt a zsúfolt ki teret. A nézősereg kiáltozva menekül a beömlő homokmennyiség elől. Majdnem én is oda lettem, de még időben kapcsoltam, hogy a levegőbe kéne emelkedni. Viszont Jeges már nem volt ilyen szerencsés, őt elevenen temette el a homok. Raelae intett, hogy most már minden rendben, leszállhatok a földre. Kis bizalmat szavaztam feléje, így azt tettem, amit mondott, majd ő is követett.
- Ha kidugja a fejét, rajtaütünk. Innen nem menekül - súgta oda nekem.
Hiába szemléltem oly nagyon a homokrengeteget, sehol sem láttam Jegest. Egyszer csak Raelae kiáltására lettem figyelmes.
- Jonathan, gyorsan! A kardod! Vágd le ezt a dögöt gyorsan! De a lábamat ne!!!
Nem hittem a szememnek, ez a kis szemét bevetette a csúszómászóját is, ami most éppenséggel Sárkányka lábán tekergett. Na de, hiába kérte, hogy a lábát hagyjam meg, máshogy nem tudtam volna kiszabadítani azt. Próbálta lerázni, de ez sem volt jó ötlet. Hirtelen jött a felismerés, hogy közben Raneről csúnyán megfeledkeztünk.
A jégmágus az egyik homokbucka mögül rontott ránk. Védtelenek voltunk. Egy lehetőség volt, de ehhez elő kellett vennem a gonosz énemet. Nem volt más esélyem, mint beáldozni a sárkányölőt és elkerülni a támadást. Megragadtam a két vállánál Raelae-t, ami igen meglepte. Majd mikor Rane már közeledett, a levegőbe ugrottam és a fiú hátáról páros lábbal rugaszkodtam el, majd egy szaltót bemutatva földet értem. Így megúsztam, viszont társam csúnyán bekapta azt a támadást.

A sárkányölő egy balkonon álldogált, és valami szemet szúrt: a rengeteg növény körülötte, és a szétdobált virágosládák. Ezt tudtam kivenni, mikor...
- Roar of the Desert Dragon! - hallottam a kiáltást, majd a homok eldugította a fülem, és gyakorlatilag minden más érzékemet is. A szemem a jégnek köszönhetően tiszta maradt, de nem voltam túl jól. Felüvöltöttem a fájdalomtól, ahogy a homok a sebeimbe mart, ingerelve az érzékeny húst. Kapálództam a homokáradattal szemben, de az túl sűrű és erős folyású volt, egy fal felé sodort, majd megállapodtam. De itt még nem állt meg kínzásom: homok temetett maga alá, és éreztem, másodpercek alatt méteresre duzzad a kéreg. Varázsolni nem tudtam, hiszen akkor telemenne a szám homokkal, és nem tudnám kimondani a varázsigét...
Szerencsémre nem volt annyi homok, hogy elzárja előlem az összes levegőt. Szám elé tett kezemmel egy kis légbuborékot képeztem, amivel még egy-két percig kibírtam volna anélkül, hogy előbújok. Arra számítottam, hogy a két srác ott áll a homokon, és felkészülten várja, hogy mit fogok tenni.. A lábdobogásból ítélve viszont történt valami. Hangfoszlányokat hallottam, de nem tudtam kivenni értelmüket. Ellenben nem tűntek boldognak... Egy fél perc múlva kezdtem kiásni magam, mikor a zavarodottságot továbbra is továbbították a homok rezgései. Ahogy egyre kevesebb homok volt a fejem fölött, úgy értettem meg egyre jobban, hogy mi is történik.
Ahogy kibukkant a fejem a homok alól, eltüntettem szemem elől a jégfátylat. És elborult az agyam. Arisa tekergőzött az a sárkányölő lábán, míg a másik karddal próbálta levágni familiárisomat. Másodpercek alatt feledkeztem el minden sebemről, és üvöltve rohantam le a homokbuckáról. Láthatólag elfeledkeztek rólam, és csak a kígyóval törődtek. A hangom megváltoztatta a helyzetet. Jonathan felém pillantott, és gyorsan döntött: felém lökte idáigi társát.
- Freeze - kavargott a kezem előtt a jéghideg levegő. A hideg elkezdte felkavarni tenyeremnél a sivatagi forróságú környezetet, enyhe szélörvényt hozva létre. Mikor kinyújtottam kezemet Rae felé, a varázserő mennyisége is megemelkedett, egy kisebb hurrikánt hozva létre, amely telibe kapta a sárkányölőt. Lábáról Arisa már rég eltűnt, épen és sértetlenül. A fagyos léghullám alapvetően nem lett volna erős, de annyi mágiát öltem bele, amivel egy több köbméteres jégkockát is meg tudtam volna idézni. Raelae pörögve szállt az egyik mellékutcába, én minden figyelmemet az áruló szélmágusra koncentráltam. Eltorzult arccal ugrottam neki. A fegyverével blokkolta az első vágásomat, de másik tenyeremnél újból megjelent kék színű ragyogás, ami egy jégmágia előfutára volt. Bal felkarjába vágtam a karmokat, majd elordítottam magam.
- Ice Make! - szavaim hatására jégpáncél kezdett terjedni a sekély seb körül, majd szép lassan beterítette az egész fickót. Belehalni nem fog, sem elvérezni, hiszen a jég nem hagyta, hogy vérezzen, de el fog tartani fél órába, míg eléggé kiolvad ahhoz, hogy mozogni tudjon. Esetleg egy szép kis megfázást is összeszed, de hol érdekel engem...
Az egyetlen célom az volt, hogy biztonságba érjek Arisával, és megnézzem, történt-e valami baja.

A féregirtással nem jártunk sikeresen, és közben el is követtük a súlyos hibát, hogy megfeledkezzünk a homok alá temetett mágusról. Miután neki sikerült magát kikaparnia az ideiglenes sírjából, ami jobb esetben végső nyughelye is lehetett volna, azután a dolgok felgyorsultak, szinte egy másodperc alatt történt legalább két említésre méltó dolog. A kígyóval a lábamon elég messzire eltáncoltunk onnan, ahol Rane feküdt, és most vérben forgó szemekkel rohan felénk (pedig azt hittem hidegfejű… szó szerint). Fejemben igyekeztem az összes lehetséges támadására felkészülni, de mikor közel ért, kiderült, hogy nem tőle kellett volna tartanom a legjobban. Jona igyekezett engem élő pajzsként használni, ami még ment is volna, ha szól, hogy csináljak a kezeimből pajzsokat, de ezt a részletet elmulasztotta említeni. Időm már nem maradt reagálásra, csak a lélekjelenlétemet igyekeztem már megtartani, hogy a bejövő pofonok miatt ne felejtsek el lehetőleg semmit se. Mikor Rane közel ért (ami relatív, már így is túl közel volt… amint közelebb ért) ismét a fagyasztással támadott, ami viszont, mondhatni, szélmágiává alakult át, a homok által létrehozott sivatagi mikró–biom felmelegítette a levegőt, és most Rane hirtelen hidege olyan szélörvényt varázsolt, ami engem könnyedén felkapott, és messze elrepített a csatától.
Landolásom nem volt zökkenőmentes. A macskaköves út több volt, mint kényelmetlen. Bukfenceztem legalább négyet, mire sikerült megállnom. Felállni sem volt könnyű, testem mindenhol sajgott és zúzódás foltokkal volt tarkítva. A ruhám számos helyen már elszakadt, főleg ott, ahol valamilyen módon kapcsolatba lépett a jégkarmokkal, és a landolás során az egyik hajcsatom is ripityomra törött, és most fél oldalt fel volt fogva a hajam, a másikon viszont szabadon hullt a derekam szintjéig. Visszafordultam még gyorsan, megnézni, hogy mi a helyzet. Látszólag egy kihalt kisutcában voltam, ahol egy lovas kocsi is alig fért volna el. Az utcába egy kevés homok is befolyt a téren történtek miatt. Nem akartam közelebb menni, több okból. Nem szívleltem a hideget, és Rane pont erre a pontra játszik, meg Jona is elárult, így már egyszerre két ellenfelem lett volna, Rane pedig kettőnknek is túl erős volt. Meg akkor ez az értelmetlen harc is tovább zajlana, és lehet, sose lenne vége. Jonathan és Rane küzdelme amúgy is tartott még, de kitudja meddig? Jonathan fél kézzel nem fog boldogulni.
Hátat fordítottam, épen maradt hajcsatomat kivettem a hajamból és eltettem, így már teljesen szabad volt a hosszú hajam, majd megindultam a csatával ellentétes irányba.
Jonathan McWilliams, a szabadúszó szélmágus, Rane Iceclaw, a Quatro Cerberus jégmágusa, és apró gyíkjának képe, és képességei tökéletesen az emlékezetembe vésődtek. Ha legközelebb találkozunk, ugyanilyen egyértelmű lesz a harc kimenetele, de akkor már az én győzelmem lesz egyértelmű. Most áldhatom az eget, vagy bármit, amit akarok, hogy ezt ennyivel megúsztam, és a jövőben érdemes lesz nem erre jönnöm. Nem szeretnék ismét összefutni ezzel a kettővel, és most már, ha vásárlok, előbb körülnézek, nincs-e valami éles szemű mágus a környéken.


Később, a Dragon Fang céhépületében.
Igyekeztem halkan belépni az épületbe, és elsunnyogni a tömeg között, oda a pulthoz, hogy megkérdezzem Ba’al mestert, hogy a céh mégis milyen politikai kapcsolatban áll, ha van ilyen egyáltalán, a Quatro Cerberus-al, de úgy alakult, hogy minden mágus sasszemű.
-Raelae, téged meg mi lelt? – kiáltotta kórusban a tömeg.
Nem tudtam, mit válaszoljak. Elárultak és legyőztek? Óvatosabbnak kéne lennem a hirtelen csatákban akadó pártfogókba fektetett bizalmammal Egy rossz lépés, és ők is az első alkalommal hátba döfnek.
-Elkapott egy erős széllel kísért jeges eső.

Tervem, miszerint a sárkányölőt élőpajzsként használom fel, nagyon jól bevált. Jeges ismét fagyasztást használva a jéghideg levegő, amit a fagyasztás mentjén keletkezett, reakcióba lépett az előbb, Raelae által keltett sivatagi környezettel, és így egy szélörvényt hozott létre. Ügyes ötlet. Rane ráengedte ezt az egészet Sárkánykára, aki védtelen volt ellene, a fagyos léghullám felkapta, majd ő pörögve repült tova és az egyik mellékutcában ért földet. Legalábbis a nagy porfelhőből ezt vettem ki. Majd Jeges felém fordult, engem vett célba, de én már eléggé ki voltam fáradva. Még egy tervem lett volna, de túl sok energiámba került volna. Felkészültem, hogy a szétvert tér maradványait és a föld porrétegét rá eresszem a fickóra, de már késő volt. Jégkarmát bal felkaromba vájta, és nem eresztette. Már megint a karomat...
- Ice Make! - A seb körül, ahol karmai furakodtak bőröm alá, először vékony, majd egyre vastagodó jégpáncél kezdett képződni. A jégréteg egyre gyorsabban terjed végig a testemen. ~ A fenébe, nekem itt végem. - Gondolataim vészjóslónak ígérkeztek, de mikor Rane végzett a kis bevonatával, még életben voltam. Kihúzta a karmokat, ami után az ott keletkezett lyuk is befagyott. Emberi jégszobor lettem.
Fél órán át mozdulatlanul voltam a téren, az emberek halottnak hihettek, mert nem nagyon foglalkoztak velem, és ellenfeleim se voltak már a közelben. De már olvadtam, és hamarosan meg is tudtam mozdulni. Szerencsére tudtam annyi erőfeszítést kihozni, hogy a meggyengült jégpáncélt szétroppantsam. A maradék mágikus erőmmel megszárítottam magam, még gyors bekötöttem egy újabb rongydarabbal az általa okozott sebet. Mindenem fájt, a fejem lüktetett, biztos a sok vérveszteség miatt. Pulzusom felgyorsult, ziháltam. Majd eszméletemet elveszítve összerogytam a koszos, poros földön.
Egy kórházban tértem újra magamhoz...