Hűtsd le magad Axel, avagy Jég veled Rane

Alig három, négy nap telt még csak el mióta bevitték, de Axelt már ki is engedték a kórházból, ahová a Ba'al mester elleni harc után szállították. Froxal a vállán hagyta el a hatalmas fehér épületet és egy fekete borítékkal a kezében, melynek tartalmát, mióta először megtalálta többször is átolvasta, átgondolta, de még most sem tudott dönteni. Ahogy haza ért lakásába, ledobta magát a nappaliban lévő, fekete bőr kanapéra és kényelmesen elnyújtózva a kényelmes bútordarabon és ismét a levelet kezdte olvasgatni. Ba'al egy ajánlatot tett benne neki... jobban mondva inkább két választási lehetőséget kínált fel a fiúnak. Az első lehetőség csupán annyi volt, hogy ha akarja ezúttal nyugodtan elhagyhatja a klánt és senki nem fogja ezután zaklatni onnan, valamint Tabut is nyugodtan megkeresheti, ha épp ahhoz van kedve. A második lehetőség azonban valamivel érdekesebb volt. Ba' al felajánlotta neki, hogy ha továbbra is a Dragon Fang kötelékében marad, szárnyai alá veszi. Megtanítja neki, hogyan tudná tökéletesen kihasználni minden képességét, valamint megtanítaná neki, a különböző elemek ellen hogy tud a leghatékonyabb formákban támadni, vagy épp védekezni. Ez igencsak elgondolkodtatta Axelt, hisz ő is tudta, ha egy igazi mester venné át a kiképzését, sokkal többre lenne képes a későbbiekben, mintha egyedül próbálja meg fejleszteni képességeit.
Axel vágül nagy lendülettel felült a kanapén és a félálomban bambuló kis rókához hajolt.
- Hamarosan hazajövög, csak el kell intéznem valamit. - Közölte mosolyogva az apró állattal, megsimogatva a fejét, mire az csak bólintott egy aprót, majd fejét lehajtva már el is aludt. Axel ezután egyenesen, egy a klánháztól nem messze lévő kocsma felé indult, melyről tudta, hogy Ba' al szereti itt tölteni az idejét, de persze nem csak a pia, hanem az itt dolgozó csinos hölgyek miatt is. Szerencséjére ezúttal is ott volt. Belépve az enyhén állott, dohos szagú ivóba, Axel meg is látta Ba'alt az egyik asztalnál iszogatni. Szemeit épp az egyik pincérnő csípőjén legeltette, melynek ringása minden férfi tekintetet magára vonzott volna.
- Mégis mi a fenét csinálsz? Ohh... te vagy az? - Mordult fel, mikor Axel beállt elé, eltakarva így a látványt. Amint sikerült magára vonnia a mester figyelmét, leült vele szemben az asztalhoz.
- Na miaz taknyos, sikerült megfontolnod az ajánlatom? - Kérdezte, szokásos lekezelő hangnemében, ahogy az asztalon heverő italért nyúlt, majd ajkaihoz emelve azt, nagyot kortyolt belőle. Ezután komótosan visszahelyezte a poharat, a kettejüket elválasztó bútordarabra és várta a fiú válaszát.
- Igen, bár előtte lenne egy kérdésem. - Felelte végül, némi habozás után.
- Halljam!
- Egyszerűen, csak nem értem mi haszna származik abból, ha engem kitanít. - Vonta fel kérdőn szemöldökét a fiú és várta a választ. A dolog jogos volt, hisz ez nem vallot Ba' alra és azt sem tudhadta, hogy csak nem akarja, hogy Tabuchi után induljon, ezzel tönkretéve a lány küldetését, így valóban érthető volt a bizonytalanság.
- Nos... az nem a te dolgod. - Zárta le ennyivel, a már tőle megszokott lenéző magatartással. Erre Axel arcán egy halvány mosoly jelent meg, hisz eleve arra számított, hogy ehhez hasonló választ fog majd kapni, de azért megpróbálta, hátha.
- Értem. Viszont azt megtudhatom, mit is kellene tennem, ha elfoganám az ajánlatot?
- Megnézzük, hogy mire vagy képes egy idegen mágus ellen, akinek a képességeivel sem lehetsz tisztában. - Közölte, miután újból kortyolt italából, majd ahogy kiürítette a puhár tartalmát, finoman újból visszahelyezte az az asztalra és felállt.
- Gyere utánam... - Szólt röviden, hátat fordítva Axelnek.
- Most mégis hová megyünk? - Hangzott el a kérdés, mire Ba' al hirtelen megpördülve elkapta a fiút és felsőjénél fogva rántotta magához.
- Azt hiszem nem árt, ha valamit már most tisztázunk kölyök. Én vagyok a mestered, te pedig azt teszed amit mondok. Nem pofázol és kérdezel vissza, hacsak nem akrsz törzsvendég lenni a kórházban. Comprende?
- Oké, oké, felfogtam. - Hangzott a válasz, bár a fiún lehetett látni, hogy annak ellenére, a múltkor hogy elbánt vele a vele szemben álló férfi, semmi félelem nem látszott a szemébe, ami Ba'alt roppantmód dühítette is, de ezzel nemtudott mit tenni jelen pillanatban, így végül elengedte a felsőjét és kilépett a kocsma ajtaján. Ahogy kicsit megigazította ruházatát, Axel is kilépett mestere után a zajos utca forgatagába és kíváncsian figyelte, mi a fenét akarhat újdonsült tanára.

Rémülten és türelmetlenül álltam a lassuló vonat ajtajában.
- Ne csináld ezt, Arisa, kérlek, ne csináld.. - könyörögtem neki halkan, de csak egy elgyötört hörgés volt a válasz, vagy valami ahhoz hasonló, ami kijöhetett egy kígyó torkán. - Még egy-két óra, és jobban leszel! Mindjárt ott vagyunk az orvosnál!
Még nem állt meg a vonat, mikor feltéptem az ajtót, és kiugrottam. Arisa beteg volt, és otthon senki sem tudta elképzelni, mi a baja. Azt rebesgették, hogy itt tudni fogják... Karjaimmal tompítottam az esést, és egy gurulás végeztével rohantam. A vonatút alatt memorizáltam az utat, teljesen pontosan tudtam, merre van az orvos. Arisa pedig nem várhatott. Folyamatosan jéggel hűtöttem, de még így is forró volt, hozzám képest is - ez volt az, amit senki sem értett a céhben, hogyan lehet egy kígyó lázas? Ráadásul éppen akkor, amikor az összes, repülni tudó mágus valamilyen légi bevetésen van, és én meg nem tudok repülni, se egy motort kölcsönkérni. A vonat pedig csigalassú.
Az egész három napja kezdődött, habár nem tudom, mi miatt. Arisa szokásos erdei vadászatát végezte, és nem emlékezett rá, evett-e valamit, amit még nem. Néhány óra múlva pikkelyei kissé bezöldültek, szárnyait nem tudta mozgatni, elment az étvágya, aminek intő jelként kellett volna hatnia, de azt hittem, egyszerű gyomorrontás. Később átaludta az egész napot, étvágya továbbra sem tért vissza. A céhen belül tanácstalanul álltak a betegség előtt, de mindenki nyugtatgatott, reggelre kutya baja sem lesz. Hát majdnem igazuk lett. Reggelre már nem is nagyon érzett semmit. Még szerencse, hogy hajnalban felkeltem, hogy megnézzem, hogy van, így délelőtt már itt voltam, az orvos felé tartva.
Sorokon törtem át, embereket löktem fel, de nem lassítottam. Két kézzel tartottam familiárisomat, de a cirkuszi gyakorlás megtette hatását, semmi sem tudott megállítani.
- Ice Make: Stairs! - emelkedett fel egy lépcső az állomás falánál. Fél emeletnyi zuhanás meg sem kottyant. - Itt jobbra...
A város főterén kellett átvágnom, ahol természetesen csúcsforgalom volt. Ám még mindig gyorsabb volt, mint a kerülőutak. Átkozódások követtek, mikor egy lovaskocsi kitért előlem, és nekiment egy bódénak. De hát átugrottam volna... Az egyik fal mellett futottam, ahol úgy tűnt, kevesebben vannak.
Két fickó vonta magamra a figyelmemet. A legtöbben már messziről arrébbugrottak, mikor látták, valami őrült rohan feléjük, de egy szőke, fejhallgatós srác és egy vörös hajú férfi inkább, hogy az utamba próbált állni. Amikor megpróbáltam messziről jelezni, ki akarom kerülni őket, nyugodtan arrébbsétáltak, hogy véletlenül se tudjak elmenni mellettük.
- Ice Make: Slide! - idéztem meg mögéjük egy csúszdát, és egy ugrással a falnak feszítettem talpamat, majd felfelé rugaszkodtam. A lendület tökéletes volt, centikkel felettük repültem át, egyenesen rá a csúszdára. A szögek szerencsére nem akadályoztak, hiszen a sarkamra érkeztem, így végigcsúsztam a jeges felületen, és továbbloholtam. De őket megjegyeztem...

Némán vágtak keresztül a tömegen. Axel már meg sem próbálta megkérdezni, mi az uticél, hisz tudta, mestere maximum újból lehordaná, mintsem értelmes válassal szolgáljon neki, így csk követte. Mikor a fiú már kezdte úgy érezni, ennél unalmasabb már nem is lehetne ez az egész, történt valami. Nem sokkal előttük, a tömeg morajlani kezdett, melynek az okát is megláthatták hamarosan. Ahogy a tömeg lassan megnyílt előttük, egy kék hajú srácot láttak meg, aki eszeveszett tempóban rohadt, valami furcsa dologgal a kezében. Axel egy pillanatra ledöbbent, hisz az a fura, szárnyas kígyó kísértetiesen hasonlított egy sárkányra, csak mikor közelebbről láthatta az állatot, akkor jött rá, csak hiú remény volt hogy talált egyet abból a fajból, mejhez szeretett "apja" is tartozott.
- Úgy tűnik meg is van az ellenfeled. - Közölte Ba'al egy apró vigyrt megeresztve, mire Axel csak kíváncsian húzta fel a szemöldökét. Igaz, hogy a kék hajú srác nem tűnt épp hétköznapinak, ami a kinézetét illati, de csak abból nem következtethetett abból, hogy mágus. Bár ki tudja, mire képes egy a Ba'al szintjén álló mester. Nem fényezni akarom, hiszen így is elég nagy az arca, de azt el kell ismerni, hogy annak ellenére, hogy úgy néz ki mint egy idióta alkoholista, a valóságnak ez csak kis része, amit magából mutatni akar. Kicsit elkalandoztam, de a lényeg, hogy a kék hajú srác egyenesen feléjük rohant, ám a körülöttük lévő emberektől eltérően, nem rohangáltak mint a mérgezett egér. Nyugodtan elálldogáltak egy helyben, míg a fiú nem jelezte, hogy áthaladna, azonban a két Dragon Fang-es csak lassú léptekkel sétálgattak tovább, ám az idegen még így sem tudott volna elférni mellettük.
- Ice Make: Slide! - Hangzott el egyszercsak a mágia neve, mire Axelék mögött egy jég csúzda jelent meg. Ezután a fiú egyszercsak egy ugrással a falnak vetette magát, majd onnan elrugaszkodva, szinte átrepült az ott álldogálók felett és a mágiájának köszönhetően, már tova is csusszant. Axel még nagyon fel sem eszmélt a gyors törtéések sokaságából, mikor Ba'al a Flight mágia segítségével, már nem messze tőle lebegett.
- Igen... ez megteszi ellened. Mozogj! - Adta ki a parancsot és azzal a lendülettel tovaszállt, hogy utolérje az előbbi srácot. A sárkányölő rohanni kezdett, hogy utolérje őket. Eközben Ba'al a házak fölött röpködve, nyugisan beérte a kiszemelt áldozatot és az egyik utca sarkán nyugisan bevárta. Nem is kellett sokáig ácsorogni, hamarosan hallotta a fiú cipőinek érdekes hangját, ahogy egyre közelebb ért, majd mikor befordult a sarkon, egyszerúen tenyerét előre kinyújtva jelezte neki, hogy álljon meg. Valószínűleg, már akkor láthatta, hogy Ba'al akar tőle valamit és nem szándékozik tovább engedni, aminek szinte azonnal hangot is adott.
- Beteg a femiliárisom. Néhány utcára van innen egy orvos, aki meg tudja gyógyítani. - Rivallt rá, szinte vérben forgó szemekkel a dühtől, ám ez Ba'alt nem nagyon hatotta meg. Sokkal inkább egy lehetőséget látott ebben is, amivel ráveheti a harcra.
- Akkor egy alkut ajánlok. Tovább engedlek, ha megküzdesz vele. - Mutatott a megszokott, idétlen, ám annál dühítőbb vigyorral az arcán a jégmágus háta mögé, mire a következő pillanatban, mintha csak így lett volna megírva, Axel jelent és állt meg mellettük, halkan szuszogva a futástól.
- Gondolom nincs más választásom igaz?
- Nem mondanám. - Nézett rá lenézően.
- Sejtettem. Rendben van. - Egyezett bele egy halk sóhajjal végül.
- Remek. Akkor mutatkozzatok be szépen. Én addig megfogom a kígyód, vagy galambod, vagy mi a franc ez. - Nyűlt ezzel a mondattal a femiliáris után, de a srác elrántotta előle.
- Eszemben sincs. Előbb elviszem az orvoshoz. Rane Iceclaw vagyok. - Kiáltott Ba'alra dühösen, majd a gyors bemutatkozás után, melyet Axel felé intézett, a választ meg sem várva, már rohant is tovább. Axel kissé még értetenül állt az előbb történt események előtt, de Ba'al mester feje enyhén vörösödni kezdett. Amilyen arrogáns és lenéző, érthető módon nem bírja, ha bárki felemeli ellene a hangját, legalábbis ha az illetőt percek alatt kivégezhetné, erőlködés nélkül, mint ahogy azt már Axel ellen megmutadta...

Kicsivel később a két mágus az orvos előtt várt Rane-re, közben Ba'al végre tisztázta Axellel, hogy mi is folyik itt. Egyszerűen fel akarja mérni, mit tud egy idegen mágus ellen, akit nem ismer és kíváncsi rá, hogy használja Axel a képességeit harc közben. Ha ezeket tudja, már egyszerűbb lesz tisztáznia magában, hogyan és milyen edzésekkel bombázza Axelt. Alig, hogy a végére ért, lépések hangjai hallatszottak, majd nyílt az ajtó, Rane kilépett és... puff. Abban a pillanatban Ba'al a kristály ököllel be is vitt eggyet neki, amitől a fiú először az ajtónak csapódott, majd a földre esett. Látszott a Dragon Frang elemi mesterén, hogy még nem vett teljesen elégtételt, de nem akarta sokáig húzni az időt, minél előbb be akarta fejezni ezt és visszamenni a kis ivójába piálgatni.
- Axel Freeze vagyok. - Nyújtotta kezét Axel a földön lévő Rane felé és felsegítette. - Bocsi emiatt a bunkó miatt... valószínűleg nem minden van a helyén nála. - Folytatta, mire Ba'al morogni kezdett valamit az orra alatt és gyilkos pillantásokat vetett az ifjú sárkányölő felé, ám az jelenleg nem igazán vette fel.

Nem is kellett őket sokáig eszemben tartanom. Néhány sarkot tudtam csak előrehaladni, mielőtt újra találkoztam volna az egyikükkel, egész konkrétan a vörös hajúval. Befordulva egy kinyújtott tenyérbe ütköztem, ami előtt épp csak le tudtam fékezni. Dühösen néztem a fickó szemébe, de ő csak nyugodtan nézett.
- Beteg a familiárisom. Néhány utcára van innen egy orvos, aki meg tudja gyógyítani. - mondtam dühösen, villogó szemekkel. Arisa nem volt jól, és erre ilyen marhákkal kell törődnöm? Hallottam, ahogy mögöttem megérkezett a másik srác.
- Akkor egy alkut ajánlok. Tovább engedlek, ha megküzdesz vele. - vigyorodott el olyan arckifejezéssel, amitől még jobban felment bennem a pumpa. Már megszoktam, hogy vannak olyan emberek, akik más nyomorúságát használják ki, de nem hittem volna, hogy más életével is játszanak..
- Gondolom, nincs más választásom, igaz? - kérdeztem halk hangon.
- Nem mondanám. - Nézett lenézően.
- Sejtettem. Rendben van. - sóhajtottam, de belül forrongtam. Ha azt akarja, hogy agyonverjem azt a nem tudom, kit, rendben van. Nem leszek kíméletes.
- Remek. Akkor mutatkozzatok be szépen. Én addig megfogom a kígyód, vagy galambod, vagy mi a franc ez. - ezzel a pasas Arisa felé nyúlt. Teljesen természetes mozdulattal rántottam arrébb, és arcom egyre fenyegetőbb ábrázatot öltött.
- Eszemben sincs. Előbb elviszem az orvoshoz. Rane Iceclaw vagyok. - kiáltottam az első felét dühösen, a másodikat pedig hátravakkantottam a srácnak. Csak nem képzeli, hogy kiadom a kezemből? De, úgy képzelte, döbbent arckifejezését látva. Megkerültem a mozdulat közben megfagyott fickót, és továbbsiettem. Szerencsére már csak néhány saroknyira volt az orvos, így percek alatt odaértem. Arisa látványára az ügyeletes azonnal hazaküldött mindenkit, és soron kívül foglalkozott vele, én meg idegesen leültem az egyik kanapéra, de nem tudtam egy helyben maradni. Fel-alá sétáltam öt percig, majd kinyílt az ajtó. Az orvos kissé megnyugodva jött ki.
- Épp időben. Néhány óra múlva már nem tudtunk volna segíteni rajta. Egy egzotikus, de kezelhető betegségről van szó, amit a túl hideg környezet okozhat, legtöbben kígyónátha néven ismerik. Volt mostanában hideg helyen?
- Hátööööö.... - izzadtságcseppek gördültek le a homlokomon. Hogy a fenébe ne lett volna, egy jégmágus közelében?
- Akkor volt. Ne aggódjon, az immunrendszere gyorsan megerősödik, ahogy nőni kezd a kicsi, és utána nem lesz ilyen gondja. De, ha lehet, akkor se engedje mostanában hidegbe. Néhány órán belül jöjjön érte, addigra nagyjából helyrejön. Sok pihenés, víz, étel, amire szüksége van. És meleg. Talán egy sivatagi klímájú kirándulás is jót tenne neki.
- Meglesz, köszönöm. Akkor néhány óra, és visszatérek. Egy kis elintézetlen ügyem van... - indultam az ajtó felé. Ahogy kinyitottam, és kiléptem volna rajta, egy ököl csapott az arcomba. Kristállyal körülvéve. Csillagokat láttam az ütéstől, és visszatántorodtam az ajtónak.
- Ezt a pofátlanságért, te kis taknyos! - hallottam a hangját.
- Axel Freeze vagyok. Bocsi emiatt a bunkó miatt... valószínűleg nem minden van a helyén nála. - nyújtotta felém a kezét az "ellenfelem", mielőtt felkelhettem volna.
- Hogyne.. Én vagyok a pofátlan, miközben ti idegeneket cseszegettek, hogy harcoljanak. Gratulálok. - kezdett újra felgyülemleni bennem az aggodalom Arisáért és a düh, amit ezek iránt éreztem.
- Jó, jó persze... - legyintett egyet a pasas. - Támadj már! - kiabált Axelre, mikor az tétovázott egy-két másodpercet, hogy össze tudjam szedni magam. Karja azonnal jégpengévé változott, de én sem hagytam magam. Hátraugrottam, és még a levegőben jégkarmok fedték be kezeimet csuklóig.
- Freeze! - lőttem egyet a fickó mellkasába, de láthatóan meg sem érezte: egy kis összerezzenésen kívül nem volt hatással rá a hideg. Felcsillant a szemem. Freeze, és pengévé alakuló kéz. Jégsárkányölő. Hangosan elkáromkodtam magam. Nem lesz ez könnyű..
A következő fagyasztás iránya már nem ő volt, hanem a talaj, én pedig azonnal előtte termettem. A hirtelen csúszóssá váló talajra nem tudott reagálni, miközben én is támadtam - így egy kis megcsúszást kihasználva gyomron rúgtam, de sok kárt nem sikerült okoznom. Ráadásul ő is rájött, hogyan álljon ellen a mágiának, bár azt nem tudom, hogyan, de néhány további, csúszkáló lépés után ő is olyan szilárdan állt a jégen, mint én.
Szűk utca... Az előző trükkömet vetettem be, igyekeztem nem hagyni időt a sárkányölőnek arra, hogy összeszedje magát. Két lépéssel felfelé indultam a falon, és a magassági előnyt kihasználva felülről támadtam Axelre. Néhány pillanat múlva azonban egy jégpajzzsal találtam szemben magam, amelyből azonnal tüskék kezdtek kinőni.
- Ice Make: Stairs! - idéztem meg egy apró lépcsőt az egyik tüskére. Éppen akkora, hogy ne nyársaljam fel magam. Egyik lábammal ráléptem, majd elrugaszkodtam a földre. A pajzs továbbra is felém fordult, de nem tűnt úgy, hogy a sárkányölő ki akar mögüle jönni. Ahogy gondolja... Kívülről nézve nyugodtan kettőt léptem hátra. Ő akar harcolni...
Tippem bejött, a srác karja pajzsból karmokká változott. Mintha egy sárkány mancsával néztem volna farkasszemet... Három, húsz centi hosszú karom kezenként. Elvigyorodtam. Akármilyen jó, ebben nem fog ki rajtam.. Hónapokon keresztül gyakoroltam karmokkal karmok ellen a céhben.
~ Ez így nem fog menni, öcsi.. - vigyorogtam magamban. Az első két ütés után már láttam, igazam van. Nagyjából ugyanolyan erősek lehetünk, de a karmos közelharcban én voltam a jobb - ezt az a néhány apró vágás is bizonyította, amit a sárkányölő bekapott. Ellenben neki több lehetősége volt a támadásra. Mikor összeakadtak megint karmaink, összefagyasztotta őket, fejét jéggé változtatta. Tehetetlen voltam, mikor lefejelt. Néhány lépést tántorogtam, mire a forgó világ megállapodott, és a két Axelből egy lett. Hátraugrottam, kézenállásba.
- Freeze! - lőttem kezem alá egy apró fagyasztást. Karmaim korcsolyává lényegültek át, és egy méteren keresztül szállítottak a földön, majd egy elegáns ugrással kézre érkeztem, hogy felkészülten fogadjam a következő támadást. De a sárkányölő messze állt tőlem. Rémület ragadt magával, mikor láttam az előtte megjelenő mágikus kört, és a levegővételt. Pörgött az agyam, és egyszerre kiáltottuk el a varázsigét.
- Ice Dragon Roar!
- Ice Make: Ice Cubes! - kezdtem el egy jégfalat idézni magam elé. Épp sikerült elkészíteni, mielőtt a fagyos felhő elért volna. Fedezékemben biztonságban voltam az elemi támadástól, de még így is éreztem, hogy még nekem is szinte kibírhatatlanná hűlt le. A támadás után még sértetlenül álltam, ellenben tudtam, nagyjából öt percig nem tudok jeget idézni. Reméltem, nem fogja azonnal észrevenni a mágiám gyenge pontját..

- Hogyne.. Én vagyok a pofátlan, miközben ti idegeneket cseszegettek, hogy harcoljanak. Gratulálok. - Úgy tűnt Raneban újra kezdett felgyülemleni a düh, bár ezért ki hibáztathatta volna? Két vadidegen arra kényszeíti, hogy harcoljon ellenük... legalábbis ez az ő szemszögéből valahogy így nézhet ki. Axelnek valójában nem nagy kedve van a harchoz, de ahhoz, hogy elérje céljaiBa'al mester segítségére van szüksége, s míg a helyzet nem változik valami oknál fogva az összes ilyen elmebeteg ötletben patnernak kell lennie.
- Jó, jó, persze... - Legyintett Ba'al lenézően, nem is törődve a sértett szavaival. - Támadj már! - Kiáltott Axelre türelmetlenül. Látszott, hogy ő sem jókedvéből csinálja az egészet... egyszerűen csak le akarja tesztelni mire képes újonnan szerzett tanítványa, aztán megy is vissza az imádott kocsmájába. A sárkányölő addig nem akart támadni, míg az ellenfele kábult, de mikor látta, hogy észnél van, kezet jéggé változtatta és mindkettőt hatalmas jégpengékké alakította. Ezt látván Rane kicsivel hátrébb ugrott és, hogy megmutassa ő sem fogja egykönnyen feladni, jégkarmokat alkotott kezeire. Mindkét mágus leginkább a közelharcokban jeleskedett, így érdekes harcnak néztek elébe. Az első támadás Rane-től érkezett, aki egy Freez mágiával kezdett, ám ez Axelnek szinte meg sem kottyant. Az eseményeket követően Rane felől csak egy hangos káromkodás érkezett bár nem úgy tűnt, mintha csak az előbbi támadás sikertelensége zaklatta volna föl.
Nos bármi is volt az, hamar túl tette magát rajta és máris új stratégiával rukkolt elő, amivel meglepheti ellenfelét. Ismét egy Freeze támadás következett, ám ezúttal nem Axel, sokkal inkább az alatta lévő talaj szolgált célpontul, majd Rane hirtelen megindult felé. A hirtelen csúszóssá váló talaj és az ellenfél hirtelen támadásának kombinációja kicsit megzavarta Axelt. Talpa alatt hirtelen csúszóssá váló taljara nem tudott elég gyorsan reagálni, így a rúgást sem tudta kivédeni, ami gyomrát vette célba. A támadás erejétől kicsit hátrébb csúszott és ezt már jobban megérezte, mint az előbbi támadást, azomban nem okozott komolyabb sérüléseket és a jég gondot is letudta. Talpát jéggé változtatta és apró jégtüskéket növesztett belőle, melyekkel tökéletesen meg tudott állni a jégen.
A két fiún látszott, hogy még csak kóstolgatják egymást, hogy felmérjék mire is képes valójában az ellenfelük. Axel számára kiderült, hogy Rane elég veszélyes ellenfél és remek stratéga. Még szinte nem is volt ideje feldolgozni az edig történteket, Rane már a levegőben volt és onnan indított újabb támadást. Axel, mintegy reflexszerűen balját pajzsá alakítva védte ki a felé irányuló csapást és azonnal ellentámadásba kezdett. A pajzsból több, kisebb, nagyobb tüskét növesztve megpróbálta felnyársalni ellenét, ám az újabb mágiát előhúzva tarsojából, sikeresen elkerülte a trükkös ellentámadást. Tompa puffanás hallatszott, mikor Rane földet ért. A sárkányölő, pajzsát még mindíg az ellenfél felé tartotta, hátha újabb röktönzött támadást kell hárítania, ám miután nem történt semmi hasonló, végül úgy döntött, akkor itt az ideje, megmutassa ő mire képes. A pajzsból és a pengéből hamarosan valami egészen más lett. Kezei a sárkányokéhoz hasonló karmokká alakultak, melyeket csak nemrég tanult meg használni. Egy pillanatig sem habizva, rögtön támadásba lendült. Érződött, hogy kettejük ereje közel azonos szinten lehet, ám úgy tűnt ebben a harcstílusban Rane van előnyben. Sokkal könnyebben kezelte a karmait, mint Axel az övéit, ennek hála a szőke sárkányölőn több apróbb vágás díszelgett, am mivel látta, hogy ilyen fajta harcban valószínűleg alul maradna, úgy döntött megpróbál valami meglepővel előrukkolni és gyorsan lezárni az egész harcot. A következő alkalommal, mikor karmaik össze értek, Axel abban a pillanatban egymáshoz fagyasztotta azokat, majd fejét jéggé változtatta, s egy erőteljes fejeléssel próbálta viszonozni az eddig szerzett sebeit. Mint az várható volt, a fejeléstől Rane rendesen meg is szédült és pár lépést hátrált, bár hamarabb össze szedte magát, mint azt Axel várta és egy, az akrobatákat megszégyenítű mozdulatsorral ugrott hátra. Távol álltak egymástól, ám a sárkányölő tervében a távolság nem játszott komolyabb szerepet. ~ Most vége...~ Hangzott fejben a gondolat, ahogy egy világoskék mágikus kör jelent meg előtte. Mellkasa hatalmasra duzzadt, ahogy a hideg felhő lassan összegyűlt benne, majd egy hatalmas ordítással engedte szabadjára a pusztító támadást.
- Iron Dragon Roar!
- Ice Make: Ice Cubes! - Halltszott támadással egyidőben az ellenfél mágiája is, mivel hatalmas jégkockákból készített falat maga köré három oldalt. Ezekkel sikeresen hárította Axel támadását, mely a szűk utcából egy mini sarkvidéket kreált. A sárkányölő sajnos azt sem tudta elérni, hogy a Rane által palyzsként használt jeget megegye és így visszanyerje eddig elhasznált erejét, hisz a kockék elolvattak, a fiú pedig úgy tűnt, végül kitör a szűk utcából, hogy tágasabb téren folytathassák a harcot.

Hamarosan már a város házainak tetején folyt a párharc és viszonylag kieggyenlítetnek tűnt. Házról házra ugrálva küzdöttek egymással, semmi mást nem használva, csak karmaikat. Végül az egyik nagyobb épület tetején estek újból komolyabban egymásnak, ám mint kiderült azt nem arra tervezték, hogy két mágus azon harcoljon. A nagy erejű ütésváltások eredményeképp a tetőszerkezet eléggé meggyengült, míg az végül beszakadt aladtuk és mindketten lezuhantak. A következő pillanatban egy étteremben találták magukat, melyet hirtelen sikolyok és tálcák, tányérok csörömpölésének zaja zengett be, mivel nem kis meglepetést okoztak a személyzetnek és az éppen ott étkezőknek is. A két mágus azomban szinte fel sem figyeltek az emberekre, tovább folytatták a harcot. Rane a körülményeket kihasználva, karmait egy edénybe akasztotta és az abban lévő forró levest Axel arcába borította. Mivel a fiúra a forróság sincs nagyobb hatással, komolyabb sérülés nem érte, ellemben alaposan meglepődött. Ezen meglepődöttség okán, reflexből az egyik mellette lévő asztalon lévő pite után kapott, majd azt teljes erőből Rane arcába vágva viszonozta az előbbi leves csapást. Higasználva azt, hogy Rane jelenleh a lekvártól és tésztától nem sokat láthat, egy erőteljes rúgást indított útjára, mely a zöld hajú srácot egy kis szárnyalásra ösztökélt aminek végül pár asztal állta útját és látta kárát. Az étteremből ekkorra az embereket már sikeresen kiüldözték, szóval másr senki és semmi nem volt, mely a benti komolyabb harc útját állta volna. Axel szinte azonnal Rane után ugrott, hátha sikerül végre véget vetnia a harcnak, amíg ellenfele még mindig az előbbi repülés utóhatásaival van elfoglalva, ám másképp volt. Mielőtt elérhette volna, Rane az egyik asztalról zsákmányolt büdös ponttyal képen törölte Axelt, ami nem is lett volna nagy gond, ha fiú szaglása nem olyan, mint egy vérebé. Az egyébként is bűzlő hal rá kicsit komolyabb hatást gyakorolt, mint egy átlag emberre, így orrát fogva, fejét rázva próbálta valahogy elmulasztani a kínzó bűz okozta kellemetlenségeket. Míg ő ezzel foglalatoskodott, Rane sem volt rest. Nem is igazán gondolkodva rajta, karmait Axel hasfalába vágta, melyre a fiú egy ordítással reagált, majd teste ösztönösen reagálva, jéggé változott az érintett helyen, így Rane karmait is magába olvasztva és viszonylag regenerálva a sérülést. Ennek hála persze Rane nem tudott könnyen mozogni, amit Axel a szúrkálódásért cserébe két oldalról nagy erővel vágta fejbe ellenfelét, mire az inkább gyorsan leolvasztva kezéről a karmokat, kicsit szédülve hátra tántorgott...

A jéghideg környezet már nekem is sok volt. Egy intésemre eltűntek a jégkockák, így egyetlen fegyverem a jégkarom maradt, és harci tudásom. Ráadásul a jégkarmokat kímélnem is kellett.. Egy ereszcső felé vetettem magam, majd egy ablak és egy korlát segítségével felkapaszkodtam a tetőre, mielőtt valaki más - vagy én - megsérültem volna a tömeggyilkos lehellettől.
~ Elmehetne rágót reklámozni.. Miért pont neki kellett kipécéznie engem?!
A sárkányölő néhány ugrással utolért, míg a menedzsere lustán lebegve szemlélt minket a levegőből.
Én próbáltam minél kevésbé harcolni, inkább a védekezésre, kitérésre és menekülésre fektettem a hangsúlyt. Ennek ellenére a harc elég kiegyenlítetten zajlott, a harcmező azonban folyamatosan változott. Kémények omlottak össze, ruhaszárító-kötelek szakadtak el, és több tíz, meglehetősen feldühödött galambot zavartunk fel.
Egy magasabb épület tetején azonban... Éreztem, hogy majdnem visszatért idéző képességem, ezért komolyabban is megpróbáltam válaszolni a lankadatlanul támadó srác ütéseire. Ennek eredményeképpen egyszerre fogtunk padlót, majd pattantunk fel. Azonban ezt a megerőltetést a meglehetősen ingatag faszerkezet nem bírta, és remegni kezdett, majd beomlott. Finom illatok csapták meg az orromat, de figyelmemet a zuhanás, illetve a földet érés kötötte le. Egy asztalon értem földet, egész konkrétan egy teljes vadkanon, mely szétfröcskölt alattam. Sikítás töltötte be a levegőt, és mindenki a kijárat felé kezdett menekülni. Ahogy elkezdett kiürülni körülöttem a tér, egy tál tenger gyümölcse-leves fogantyújába merítettem karmaimat, és Axel felé dobtam a forró löttyöt. A forró víz láthatólag nem volt rá nagy hatással, ellenben az arcára tekeredő polip igen. Ellenben nem tudtam kihasználni előnyömet, hiszen Axel egy pitével hálálta meg jóságomat. Barackossal, sok tejszínnel. Miközben a tölteléket kapartam a szememből, mely foglalatosság elég nehéz volt jégkarmokkal, egy láb robbant a gyomromba. A levegőbe emelkedtem, majd egynéhány asztal lassított le engem. Ahogy kapálódzva próbáltam egyensúlyomat visszaszerezni, egy nagyobb, szagából ítélve még nyers ponty akadt a kezembe.
~ FISH KILL! - csaptam a felém közeledő Axel arcába a borsos és büdös halat. A sárkányölők képessége most ellene dolgozott: orrát megtöltötte a bűz, amit én még csak kellemetlennek tartottam. Két kezét orrára tapasztotta, és fejrázással és tüsszögéssel igyekezett az orrát ért támadást enyhíteni.
Ezalatt én sem voltam tétlen: felkeltem a földről, és karmaimmal gyomrának estem. Rossz ötlet volt: egy üvöltésen kívül semmi hatása nem volt a támadásnak: a nyomok azonnal összefagytak, a saját jegemből is egy keveset ellopva. Ráadásul belefagytam... Próbáltam kitépni kezeimet a csapdából, de Axel volt a gyorsabb: két oldalról fültövön vágott, én pedig ezt a pillanatot választottam arra, hogy végre kitörjek a marasztaló hasfal fogságából. Egy tányér akadt beszűkült látóterem közepére. Szép, nagy, kerámia. Rákulcsoltam ujjaimat, és frizbidobó-mozdulattal a sárkányölő felé hajítottam a fegyvert, amely hangos csöngés kíséretében ripityára zúzódott kobakján. A hirtelen hatástól ellenfelem belecsüccsent egy virágmintás székbe. Csodálatosan nézett ki..
Újabb fegyver után néztem - jégkarmaim eltűntek, és még nem tudtam jeget idézni. Egy piszkavasra bukkantam a tűzhely mellett, melyet azonnal magamhoz is vettem.
Axel eközben újfent erőre talált. Egy jégpajzs jelent meg bal kezén, közepén lyukkal. Szemöldökömet felvonva pillantottam rá, de gyorsan kiderült, miért is jó neki ez. Jobb karja egy hosszú karddá alakult, amit átdugott a résen, így szinte tökéletes védelme volt. Szinte. Felé futottam, majd egy dobbantással felugrottam. A piszkavas mélyen a pajzsba fúródott, én pedig a peremét megfogva továbblendítettem magam, a felső ponton egy kézenállást mutatva be. Majd továbbfordulva a sárkányölő védtelen hátába rúgtam. Azaz csak látszólag védtelen - ahogy lábam találkozott gerincével, jégtüskék nőttek ki belőle. Felüvöltöttem, majd ellöktem magam, egy asztalon landolva. Átgurultam rajta, és gyorsan megnéztem, milyen sebet kaptam be. Nagyjából tíz, enyhén vérző sebet kaptam be a tüskék következtében, és a cipőm is tönkrement, de Axel sem járt jobban. Most már neki is egy kissé vérző sebe volt a gerince mentén, ami ugyan hamar begyógyult - de láttam, hogy ő sem sebezhetetlen. Elvigyorodtam. Talpam kegyetlenül fájt, de lassan vékony jégkéreg jelent meg a kezem körül. Szuper!
Egy nagyobb vasedényen akadt meg a tekintetem. A sárkányölő egyelőre még azzal volt elfoglalva, hogy megtaláljon engem, és eltüntesse összeakadt kezeiről a jégfegyvereket. Megfordítottam az üres edényt, és ellenségem felé vetettem magam. Egy asztalról egy gazdátlan fakanalat vettem föl, majd az ív végére érve Axel fejére húztam a vasat, majd meglendítettem a kanalat. Azonban egyvalamivel nem számoltam: egy gongnak akartam használni az edényt, hogy összezavarjam a jó hallású sárkányölőt, de mire a kanál eltalálta volna, az olyan hidegre fagyott, hogy ütésem nem megrezgette, hanem szinte ellenállás nélkül áttörte, és a fiú fejét találta el. Hoppá.